VICTORIA NULAND MOSZKVAI SAJTÓBESZÉLGETÉSE

Victoria Nuland, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára | Moszkva | 2015. május 18.

Nuland államtitkár: Köszönöm, hogy eljöttek ma.

Nyolc napig tartó európai utam végén járok. Szocsiban kezdtem, ahol Kerry külügyminiszter Putyin elnökkel és Lavrov külügyminiszterrel tárgyalt. Vele együtt folytattam az utat a törökországi Antáliába, majd Kijevben az ukrán kormánnyal és a civil szervezetekkel folytattam intenzív megbeszéléseket, és most itt vagyok Moszkvában.

A mai kormánytalálkozókon a kétirányú kapcsolatainkért felelős Rjabkov, valamint az ukrajnai ügyek tekintetében illetékes Karasin külügyminiszter-helyettesekkel volt alkalmam találkozni.

A mai megbeszélések nagyon részletesek és nagyon gyakorlatiasak voltak. Mindkét találkozón azt vitattuk meg, hogy miként építhetünk valamennyi kérdésben a Putyin elnök és Kerry külügyminiszter szocsi megbeszélésén elhangzottakra. Leginkább azonban abban mélyedtünk el, hogy az Egyesült Államok hogyan járulhatna hozzá a minszki megállapodásban foglaltak megvalósításához, hogyan támogathatná az érintett feleket—Ukrajnát, az EBESZ-t és Oroszországot—miközben azok a háromoldalú kapcsolattartó csoport munkáját próbálják előmozdítani, és beindul a minszki megállapodás biztonsági, politikai, gazdasági és humanitárius aspektusaival foglalkozó négy munkacsoport.

Igen részletekbe menő megbeszéléseket folytattunk minden kérdésről, amelyeket Kijevben érintettem: egy valódi tűzszünet létrejöttéről—kezdve azzal, hogy az EBESZ-t bejuttassuk Sirokinóba; a politikai munkacsoport működéséről; az ukrán alkotmánynak és az EBESZ normáknak megfelelő, tiszta és szabad választások körülményeinek megteremtéséről; a donbaszi területen élők humanitárius körülményeinek javításáról; a humanitárius segítség lehetővé tételéről, nem csak orosz, de ukrán részről is; arról, hogy az EBESZ jelen lehessen a határok mentén, ahogy a minszki megegyezés megkívánja; valamint az orosz oldalról érkező konvojok átvizsgálásáról.

Amint azt Kijevben is mondtam, az Egyesült Államok célja az, hogy a minszki megegyezés teljes körű végrehajtását támogassa. Ezt a normandiai hatalmakkal, EU-beli kollégáinkkal, Németországgal és Franciaországgal egyetértésben tesszük. Nekik és Ukrajnának is beszámolok majd itteni konzultációimról.

Hadd használjam ki ezt az alkalmat arra, hogy megemlítsem a Jerofejev orosz kapitány és Alekszandrov orosz őrmester scsasztyai elfogásával kapcsolatos legújabb hírt. Annyit mondanék csak, hogy üdvözöljük az ukrán kormány bejelentését, miszerint tisztességesen gondoskodnak róluk, és a genfi egyezmény szellemében a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát odaengedik hozzájuk. Ez nagyon-nagyon fontos!

Ami ezután jön: a következő lépés nyilvánvalóan az, hogy összeül valamennyi minszki munkacsoport.  Reméljük, hogy haladást ér el mind a négy. Mi az Egyesült Államok részéről természetesen továbbra is fenntartjuk erős bilaterális kapcsolatainkat az ukrán kollégákkal, s ha szükséges, most már az Orosz Föderációhoz is sokkal közvetlenebb csatornán fordulhatunk az ukrán kérdésekkel kapcsolatban. S ahogy mondtam, mindezzel a normandiai hatalmak—Németország, Franciaország és az EBESZ–vezető szerepét támogatjuk.

Egy kérdést talán fogadhatnék.

Kérdés: Nuland Asszony, Ön Kijevből érkezett Moszkvába. Közölte-e Ön Porosenko elnökkel Kerry külügyminiszter aggodalmait a katonai tevékenység kiújulása miatt? Hogyan reagált rá? Hogyan kommentálta a donyecki repülőtér megtámadásával kapcsolatos fenyegetőzését?

A második, és nagyon fontos kérdés: Kijevben Ön azt nyilatkozta, hogy az Egyesült Államok nagyobb szerepet kíván vállalni abban—próbálom pontosan idézni az Ön szavait—hogy erőre kapjon a minszki megegyezésben foglaltak végrehajtása. Erről hogyan vélekedik általában véve, és hogyan vélekedik technikailag, a részletek tekintetében?

Nuland államtitkár: Vegyük először a katonai tevékenység kérdését. Az Egyesült Államok elvi álláspontja az, hogy a konfliktusban érintett valamennyi félnek teljes tűzszünetről, teljes visszavonulásról kell tárgyalnia. Vissza kell vonniuk katonai felszereléseiket, s ebbe beleértendő a keleti területeken működő szeparatistáknak nyújtott orosz támogatás is.

Sem saját hírforrásaink, sem kijevi konzultációim nem utalnak arra, hogy az ukrán oldalon bárkinek, bármelyik vezetőnek—és beszéltem Porosenko elnökkel, Jacenyuk miniszterelnökkel, beszéltem biztonságpolitikai tisztségviselőkkel is—szándékában állna, hogy újabb ellenségeskedést szítson. Ez nyilvánvalóan ellentétes lenne a minszki megegyezéssel. Egyértelművé tettük azt is—Kerry külügyminiszter világosan Putyin elnök és Lavrov külügyminiszter értésére adta, én pedig természetesen ma itt kifejtettem—, hogy ha az orosz támogatással működő szeparatisták bármiféle újabb ellenségeskedést robbantanak ki, az a minszki megállapodás megsértését jelenti.

A minszki vonal nyugati oldalán folyamatosan megsértik a megállapodást, s ez az, aminek véget kell vetnünk. Véget kell vetnünk ezeknek a megállapodást sértő cselekményeknek, s az EBESZ-t el kell juttatnunk minden ilyen feszült helyre.

Arról, hogy hogyan akarunk részt vállalni, szerintem már beszéltem. Azt akarjuk, hogy a munkacsoportok mind a négy résztvevője, valamint a háromoldalú kapcsolattartó csoport minden résztvevője—Oroszország, Ukrajna és az EBESZ—tényleg mélyedjen bele, s kezdjen hozzá a minszki megállapodás tényleges végrehajtásához biztonsági, politikai, gazdasági és humanitárius szempontból egyaránt. Konkrét lépésekről beszéltünk, amelyek mind a négy csoportnak segítenek az előrejutásban. Minden érdekelt féllel tovább folytatjuk jószolgálati tevékenységünket, de jelenleg nem vagyunk közvetlen résztvevők.

Mindenkinek nagyon köszönöm.

Forrás: State’s Nuland at Press Availability in Russia | 18 May 2015 | U.S. Department of State | Moscow, Russia

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , | Comments Off

AZ USA ÉS AZ ÖBÖL-MENTI EGYÜTTMŰKÖDÉSI TANÁCS TAGJAINAK KÖZÖS CAMP DAVID-I NYILATKOZATA

Obama elnök és a GCC vezetők a tanácskozás után (AP fotó)

Obama elnök és a GCC vezető a tanácskozás után (AP fotó)

A Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda |Washington, D.C. | 2015. május 14.

Obama elnök és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council /GCC) küldöttségeinek vezetői, a GCC főtitkára és az elnöki kabinet tagjai ma Camp Davidben találkoztak, hogy újból megerősítsék és elmélyítsék az Egyesült Államok és a GCC között fennálló szilárd partnerséget és együttműködést. A vezetők hangsúlyozták kölcsönös elkötelezettségüket az USA-GCC stratégiai partnerség iránt, amellyel minden téren, így a védelmi és biztonsági együttműködés terén is közelebbi kapcsolatokat építhetnek ki, továbbá—a stabilitás és jólét iránti közös igényeik előmozdítása érdekében—együttes fellépéssel közelíthetnek a regionális kérdésekhez.

GCC partnereihez hasonlóan az Egyesült Államoknak is igen fontos, hogy a térségben béke és jólét legyen, és rendkívül fontosnak tartja, hogy előmozdítsa GCC partnerei politikai függetlenségét és külső agressziótól mentes területi integritását. Az Egyesült Államok politikája egyértelmű: amint az Öböl-háború esetében is tette, a hatalom minden elemét felhasználja ahhoz, hogy alapvető érdekeit biztosítsa az Öböl-térségben, valamint elrettentést alkalmazzon és szembeszálljon a szövetségesei és partnerei elleni agresszióval.

Az Egyesült Államok kész arra, hogy a GCC országokkal együttműködve elrettentést alkalmazzon és szembeszálljon a bármely GCC ország területi integritását érő külső fenyegetéssel, amely ellentétes az ENSZ Alapokmányával. Az Egyesült Államok bármely ilyen agresszió, avagy agresszióval való fenyegetés esetén készen áll rá, hogy GCC partnereivel közösen sürgősen döntsenek a szükséges lépésekről, és GCC partnerei védelmére felhasználja a rendelkezésre álló közös eszközöket, beleértve a katonai erő lehetséges alkalmazását is.

Ha a GCC országok a határaikon kívüli katonai akciót terveznek, akkor–amint az Operation Decisive Storm esetében is történt–konzultálnak az Egyesült Államokkal, különösen abban az esetben, ha amerikai katonai segítséget kérnek hozzá.

Ebben a szellemben, továbbá az US-GCC Stratégiai Együttműködési Fórum alapján a vezetők egy új US-GCC stratégiai partnerségről tárgyaltak, hogy fejlesszék a biztonsági együttműködés terén folyó munkát, elsősorban a fegyverszállítások felgyorsítása, valamint a terrorelhárítás, a tengeri biztonság, a kiberbiztonság és a ballisztikus rakéták elleni védelem terén. Áttekintették a P5+1 és Irán között folyó tárgyalásokat, és hangsúlyozták, hogy biztonsági szempontból a GCC országoknak, az Egyesült Államoknak és a nemzetközi közösségnek egyaránt az az érdeke, hogy létrejöjjön egy átfogó és ellenőrizhető, az iráni nukleáris programmal kapcsolatban minden aggályt elhárító megegyezés. Az Egyesült Államok és a GCC országok rosszallják Irán destabilizáló tevékenységét a régióban, és közösen fellépnek ellene. Hangsúlyozták, hogy mennyire fontos lenne, hogy Irán a jószomszédi viszony, a belügyekbe való szigorú be-nem-avatkozás, valamint a területi integritásra vonatkozó–a nemzetközi jogban és az ENSZ alapokmányában előírt–elvek alapján szerepeljen a régióban: konkrét, gyakorlati lépésekkel ébresszen bizalmat, és békés eszközökkel igyekezzen megoldani a szomszédos országokkal kialakult nézeteltéréseket.

A vezetők elhatározták, hogy a közös veszélyek— különösen az ISIL /DAESH és az Al-Kaida—ellen fokozzák a terrorizmus elleni együttműködést, hogy a kritikus infrastruktúra védelme, a határok és a légiközlekedés biztonságának fokozása, a pénzmosás és a terror-finanszírozás akadályozása, a külföldi harcosok feltartóztatása, továbbá a bármilyen formában jelentkező erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem jegyében elhárítsák és megzavarják a terrorcselekményeket.

A vezetők megvitatták a regionális konfliktusok kezelésére és a fokozódó feszültségek csillapítására leginkább alkalmas lehetőségeket is. Ebben az összefüggésben áttekintették a régióban, így a Szíriában, Irakban, Jemenben és Líbiában kialakult legsúlyosabb konfliktusokat, s megbeszélték, hogy mit tehetnének a megoldásuk érdekében. Közös elvrendszerről döntöttek, amelybe a következők tartoznak: mindannyian elfogadják, hogy a térség civil válságait csakis békés és politikai eszközökkel lehet megoldani, katonai úton nem; tiszteletben kell tartani minden ország szuverenitását és a belügyeibe nem szabad beleavatkozni; a válság sújtotta társadalmakban befogadó kormányzásra van szükség; továbbá védelmezni kell valamennyi kisebbséget és az emberi jogokat.

Jemennel kapcsolatban az Egyesült Államok és a GCC tagországok egyaránt azt hangsúlyozták, hogy az Arab-félszigeten égetően nagy szükség van az Al-Kaida elleni kollektív erőfeszítésekre, továbbá–a GCC égisze alatt megrendezett Rijádi Konferencia, valamint az ENSZ segítségével folyó, a GCC kezdeményezéseire, az átfogó nemzeti párbeszéd eredményeire, valamint a Biztonsági Tanács ide vonatkozó határozataira alapozott tárgyalások nyomán–a katonai műveletektől sürgősen a politikai megoldás irányába kell tolódni. A polgári lakosság humanitárius szükségleteire való tekintettel üdvözölték az ötnapos humanitárius tűzszünet megkezdését, amely lehetővé teszi, hogy a segélyszállítmányokat eljuttathassák minden rászorulónak, s egyúttal kifejezték a reményüket egy hosszabb, tartósabb tűzszünet létrejöttében. Elismerésüket fejezték ki Szaúd-Arábiának az ENSZ Jemenben folyó humanitárius segélyakciójára adott nagylelkű, 274 millió dolláros adománya miatt.

Az Egyesült Államok ismét megerősítette, hogy a GCC tagállamokkal és a nemzetközi közösség más tagjaival együtt igyekszik megakadályozni, hogy utánpótláshoz jussanak a huti erők és szövetségeseik, akik nem tartják magukat az ENSZ BT 2216. számú határozatához.

Az Egyesült Államok és a GCC tagállamok ismételten megerősítették, hogy elkötelezetten segítik az iraki kormányt és a nemzetközi koalíciót az ISIL /DAESH elleni küzdelemben. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a GCC tagországok és az iraki kormány között megerősödjenek a jó szomszédságon, a belügyekbe való be-nem-avatkozáson, és a szuverenitás tiszteletén alapuló kapcsolatok. Az iraki kormányt a tényleges nemzeti megbékélés megvalósítására buzdították: orvosolja sürgősen az iraki társadalom minden rétegének jogos sérelmeit, oly módon, hogy megvalósítja a tavaly nyáron elfogadott reformokat, valamint biztosítja, hogy valamennyi fegyveres csoport az iraki állam szigorú ellenőrzése alatt működjön.

A vezetők elkötelezettek az iránt is, hogy Szíriában olyan tartós politikai megoldáson munkálkodjanak, ami véget vet a háborúnak, s olyan befogadó kormányt hoz létre, amely védelmezi valamennyi etnikai és vallási kisebbséget, továbbá megőrzi az állami intézményeket. Ismételten kijelentették, hogy Asszád teljes mértékben elvesztette a legitimitását, és nincs szerepe Szíria jövőjének alakításában. Határozottan támogatták az ISIL/DAESH felmorzsolására, s végső soron legyőzésére irányuló, fokozódó törekvéseket Szíriában, s óva intettek a többi szélsőséges csoport, például az al-Nusra befolyásától, ami egyaránt veszélyezteti a szír népet, a térséget és a nemzetközi közösséget. Súlyos aggodalmuknak adtak hangot a szíriai humanitárius helyzet folyamatos romlása miatt, s elítélték az Asszád-rezsimet, s minden olyan résztvevőt, akik megakadályozzák, hogy a civil lakossághoz eljuthassanak a segélyszállítmányok.

A vezetők úgy döntöttek, hogy együttes fellépéssel igyekeznek meggyőzni valamennyi líbiai felet arról, hogy az ENSZ előterjesztése alapján fogadjanak el egy befogadó, a hatalom megosztását tartalmazó megállapodást, és összpontosítsanak az országukban fokozódó terrorista jelenlét leküzdésére.

Az Egyesült Államok és a GCC tagállamai határozottan megerősítették, hogy az izraeli-palesztin konfliktust olyan igazságos, tartós és átfogó béke-megállapodás útján kell megoldani, amelynek eredményeképpen egy független és egybefüggő palesztin állam jön létre, amely békében és biztonságban él Izrael mellett. Ezért az Egyesült Államok és a GCC tagállamai a 2002-es arab békekezdeményezés változatlan fontosságát hangsúlyozták, továbbá azt a sürgető igényt, hogy a felek politikájukkal és cselekedeteikkel tegyenek tényleges lépéseket a kétállamos megoldás felé. Elhatározták, hogy a továbbiakban is igyekeznek előmozdítani a haladást. Az Egyesült Államok és a GCC tagállamok ismételten vállalták, hogy lendületesen folytatják a gázai újjáépítés érdekében–többek között a kairói konferencián 2014 októberében–tett ígéreteik beváltását.

A vezetők aggodalmukat fejezték ki a libanoni elnökválasztás késedelmessége miatt, valamennyi érintett felet felszólították arra, hogy erősítsék meg a libanoni állami intézményeket, és hangsúlyozták annak kritikus fontosságát, hogy a libanoni parlament az alkotmánynak megfelelő módon válassza meg a Libanoni Köztársaság elnökét.

A vezetők hangsúlyozták azt a határozott szándékukat is, hogy támogatják a libanoni kormányt az ország biztonságát és stabilitását fenyegető ISIL/DAESH és Al-Nushra elleni küzdelemben.

A vezetők megígérték, hogy ezen és más kérdésekkel kapcsolatban még jobban elmélyítik az US-GCC kapcsolatokat, hogy a térség stabilitásának és gazdasági jólétének fokozása érdekében egy még erősebb, tartós és átfogó stratégiai partnerség jöhessen létre. Megegyeztek abban, hogy 2016-ban ismét hasonlóan magas szintű találkozót rendeznek, hogy még tovább fejlesszék a ma bejelentett US-GCC stratégia partnerséget.

Joint Statement from U.S., Gulf Cooperation Council Members

THE WHITE HOUSE | Office of the Press Secretary |Washington, D.C.| May 14, 2015

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

MAGYARORSZÁGRÓL SZÓLÓ MEGHALLGATÁS AZ AMERIKAI KÉPVISELŐHÁZ KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK EURÓPAI ALBIZOTTSÁGA ELŐTT

Hoyt Yee európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár tanúságtétele | Washington, DC | 2015. május 19. | A beszéd megírt szövege

Rohrabacher elnök úr, Meeks rangidős képviselő úr, albizottsági tagok, köszönöm, hogy meghívtak ma ide, hogy Magyarországról beszéljek.

Magyarország az Egyesült Államok bátor szövetségese, értékes partnere, és közeli barátja. A két ország közötti erős kötelékek a kulcsfontosságú transzatlanti szervezetekben, így a NATO-ban való közös tagságunkban, továbbá az ezen szervezetek alapját jelentő demokratikus alapok iránti elkötelezettségünkben gyökereznek. Magyarország megbízható partnerként segít az Afganisztánnal, Irakkal és a Balkánnal kapcsolatos kihívások terén. Magyarország támogatta az ukrajnai magatartása miatt Oroszországra kirótt EU szankciókat, és segítséget nyújtott az ukrán kormánynak. Magyarország azon számos ország egyike, amelyik fordított áramoltatással gázt juttat Ukrajnába, s fontos szerepet játszik a regionális energiabiztonság terén. Magyarországgal kiváló a biztonsági együttműködésünk is, amint azt az USA által szponzorált Nemzetközi Rendészeti Akadémia (ILEA) budapesti jelenléte is példázza. Gazdasági kapcsolataink és a két nép közötti emberi kapcsolataink ugyancsak erősek, az amerikai magyarok nemzedékek óta az amerikai társadalom szövetének igen fontos elemei. Az amerikai és a magyar nép barátsága maradandó.

Az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett Magyarország, mint szövetséges, barát és partner mellett. Tudatában vagyunk, hogy számos területen erős közöttünk az együttműködés, és ezeket értékeljük. Még a legjobb barátok között is vannak nézeteltérések, melyekről nyíltan kell tudnunk beszélni egymással.  Magyarország, mint a NATO, az Európai Unió, valamint a Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja, elkötelezte magát a demokratikus értékek megőrzése, valamint a demokratikus és jogállami intézmények védelme mellett, amelyek e szervezetek éltető elemei.

Ez nem üres retorika. Többször láttuk, legutóbb Kelet-Európában, hogy milyen katasztrofális következményekkel jár, ha nem tartják fenn ezeket az alapvető elveket és értékeket, amelyek a demokrácia és a szabadság támaszai. Nekünk fontos, hogy a szövetségeseink erősek legyenek. S fontos, hogy ez ne pusztán katonai erő legyen, hanem mindazon intézmények ereje, amelyek az állam és a társadalom pillérei, így a jogállamiság, a független igazságszolgáltatás és a szabad sajtó.  Nuland államtitkár szavaival: „ Csak akkor lehetünk erősek, ha megvédjük a politikai pluralizmust, a civil társadalmat és az egyet nem értés jogát saját határainkon belül; amikor kormányaink tiszták, átláthatóak, és elszámoltathatják őket az emberek, akiket szolgálnak.” Mivel a belső gyengeség vonzza az aljas külső befolyást, a NATO-nak arra van szüksége, hogy minden tagja belülről is erős legyen.

És amikor e globális demokratikus család tagjaként a magyar kormány részéről a fékek és ellensúlyok rendszerét gyengítő, valamint az intézményi függetlenséget aláásó lépéseket láttunk az elmúlt öt során, ezt jeleztük is.

Szóltunk például, amint arra az emberjogi helyzettel (Human Rights Report) és a befektetési környezettel (Investment Climate Statement) foglalkozó jelentéseinkben rámutattunk, amikor a magyar kormány olyan jogi és alkotmányos változtatások áterőltetésére használta kétharmados parlamenti többségét, amelyek centralizálták a végrehajtó hatalmat, gyengítették az igazságszolgáltatást és rontották a befektetési környezetet.

2011-ben a magyar parlament új alkotmányt, és egy sor módosítást fogadott el, amelyek a másik két hatalmi ág tekintetében korlátozták az Alkotmánybíróság hatáskörét, ki is bővítették a bíróságot a kormány által támogatott kinevezettekkel, s megvédték az új törvényeket  az alapos vizsgálattól, hogy ne lehessen alkotmányellenesnek ítélni azokat.  Sok, a kormányt támogató intézménynek kedvező változtatásra került sor, amelyeket sietve, egyeztetés és vita nélkül vittek át.

A kormány–átszervezés és az alkalmazotti gárda cseréje útján–a felügyeleti intézmények függetlenségét is aláásta. A kormányzó többség hivatali idejük lejárta előtt eltávolította a tisztségviselőket, s párthíveit nevezte ki a helyükre.

A demokrácia egyik kulcsfontosságú pillére a szabad és független média, s ennek páratlan képessége, amivel rávilágíthat a korrupcióra, vagy a sérelmes módon használt államhatalomra. A külügyminisztérium emberjogi országjelentése szerint a 2010-es magyar médiatörvény a kormányzati befolyásolás fokozása útján korlátozza a média szabadságát.  A törvények előírják, hogy az egyéneket felelősségre lehet vonni mások közzétett nyilatkozatai vagy mások becsületsértő nyilatkozatainak nyilvánosságra hozatala miatt. Az újságírókat büntetőjogi felelősség terheli, ha valótlant állítanak, vagy valaki más valótlan állítását közlik. Az emberjogi szervezetek bírálták a médiatörvényeket, különösen azt, hogy egy nem független közigazgatási szervezetnek széleskörű szabályozási hatalmat biztosít. Azóta a magyar sajtókörnyezetet vagy állami tulajdonban lévő, vagy a kormánnyal szimpatizáló médiaorgánumok uralják, és egyre gyakoribbnak látszik az öncenzúra.

2014-ben országos parlamenti választásokat tartottak Magyarországon, amikor is a kormány saját javára változtatta meg a szabályokat. Az EBESZ demokratikus intézményekkel és emberi jogokkal foglalkozó irodája szerint: „A nagyobbik kormánypárt jogtalan előnyöket élvezett a korlátozó kampányszabályok, a média elfogultsága és a politikai párt és az állam közötti választóvonalat elmosó kampánytevékenység miatt.” E választások jogi keretét jelentősen módosították az elmúlt években. Bár néhány változás pozitív volt, számos kulcsfontosságú módosítás negatívan befolyásolta a választási folyamatot, beleértve a fontos fékek és ellensúlyok eltávolítását. Olyan eljárásokkal fogadtak el egy új alkotmányt és számos sarkalatos törvényt, többek között választási jogszabályokat, amelyek megkerülték a nyilvános konzultáció követelményét. Ez aláásta a reformfolyamat iránti bizalmat és támogatást.”

A 2014-es választások után a kormány rendőrségi razziákat is alkalmazó kampányt indított a norvég alapokat kezelő társadalmi szervezetek ellen. Az Egyesült Államok felvetette a kérdést az EBESZ-ben, rámutatva, hogy a kampány célja láthatóan az, hogy elnyomja a kritikus hangokat, és korlátozza a civil társadalom szabad mozgásterét. A célba vett csoportok nevezetesek voltak a kormány politikáját és gyakorlatait megkérdőjelező beállítottságukról. A helyzet holtpontra jutott, a folyamatban lévő eljárások leálltak, az érintett civil szervezetek pedig arra várnak, hogy tisztázzák a nevüket, visszakapják az elkobzott berendezéseiket és visszaállítsák az adószámaikat. Arra sürgettük Magyarországot, hogy–ebben és más esetekben is—mutassa meg, hogy tiszteletben tartja a civil társadalmat és a szólásszabadságot, nem csak szavakkal, de tettekkel is.

Itt van még a korrupció kérdése is, ami valamilyen mértékben minden társadalomban jelen van, de valamennyi felmerülő esetben gyökerestül ki kell irtani. Ha nem foglalkozunk vele, meggyengíti az intézményeinket, s a védelmükre irányuló szándékot is. A korrupciós vádakra adandó erőteljes és átlátható válaszlépések helyett a magyar kormány hagyta elmérgesedni a problémát, védelmezett egyes megvádolt tisztviselőket, és megbüntette a vádak megfogalmazóit.

Ami talán a leginkább aggasztó, hogy Magyarországon a legmagasabb szintű hatalomtól olyan retorikát hallunk, amely „nemzeti alapokon nyugvó illiberális államról” szól, és az autokráciák felsőbbrendűségét dicséri, ugyanakkor, mint zavaró tényezőt, mellőzi a „multikulturalizmust, politikai korrektséget és hasonló bűvszavak varázsát”. Az ilyen megjegyzések nem felelnek meg azoknak a demokratikus értékeknek, amelyeknek Magyarország vállalta a fenntartását.

Amint az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermans mondta februárban, „nem engedhetjük meg, hogy az illiberális logika megvesse a lábát. Nincs olyan, hogy illiberális demokrácia. Uniónk arra az elvre épült, hogy a társadalmak szabadok és nyíltak, önkényességtől és erőszaktól védettek legyenek… Szóval nem tudom elégszer ismételni, hogy: az értékek veszélyeztetése az EU-t veszélyezteti, gyengíti és holtpontra juttatja azt. Európa nem létezhet a közös értékek teljes tiszteletben tartása nélkül.”

A pluralizmus és a vita minden demokrácia integráns része.  A szabad sajtó és a korlátok nélkül működő civil társadalom a pluralizmus alapvető ismérve. A demokráciákban semmilyen entitás– sem az állam, sem egy politikai párt, vagy bármely vezető – nem adhat egyedül választ minden kihívásra, amellyel egy társadalom szembesül.  A nép által, a népért és a népből választott kormánynak az általa képviselt nép akaratát kell tükröznie, az embereknek pedig meg kell adni azt a szabadságot, hogy kidogozzák a saját megoldásaikat.  A demokratikus kormányoknak gondoskodniuk kell róla, hogy az állampolgároknak meglegyen ez a mozgásterük, olyan környezetben, amely szívesen fogadja a különböző nézeteket és véleményeket.

Az Egyesült Államok kormánya hangosan felemelte a szavát az elmúlt években a magyar demokráciával kapcsolatban tapasztalható negatív trendekről, mind nyilvánosan, mind nem nyilvánosan.  2014-ben, az Egyesült Államok több alkalommal is nyilatkozatot adott ki az EBESZ Állandó Tanácsában és az Emberi Dimenziós Végrehajtási Találkozón arról, hogy a magyar kormány megfélemlíti a civil társadalmat és a médiát.  Ezen felül, alkalmaztuk a 7750-es Elnöki Proklamációt, és felfüggesztettük egyes magyar tisztviselők jogát arra, hogy belépjenek az Egyesült Államokba, mivel hivatali megvesztegetésben vettek részt vagy haszonélvezői voltak annak. Szeptemberben az Elnök megemlítette Magyarországot a Clinton Global Initiative civil társadalommal foglalkozó eseményén, ahol ezt mondta: „Magyarországtól Egyiptomig végeláthatatlan szabályozások sora és nyílt megfélemlítés veszi egyre jobban célba a civil társadalmat.“ Arra kértük a magyar kormányt, hogy vessen véget a Norvég Alap által támogatott civil szervezetek ellen indított indokolatlan vizsgálatoknak, és tegye lehetővé számukra, hogy további zaklatás, beavatkozás vagy megfélemlítés nélkül dolgozhassanak.  Bell nagykövet január óta van hivatalában, és ő is világossá tette, hogy aggodalmaink továbbra is fennállnak.

Nem csak az Egyesült Államok fejezte ki aggodalmát ezen ügyek miatt. A magyarországi demokratikus intézmények eróziója különböző szervezetek vizsgálódását vonta maga után, beleértve az Európai Uniót, a Velencei Bizottságot, az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosát, valamint az EBESZT.  Partnerországokkal dolgozunk együtt azon, hogy megoldjuk ezeket a kérdéseket, mind bilaterális szinten, mind az EU-ban.  Ezen felül, olyan független szervezetek is megfogalmaztak problémákat Magyarországgal kapcsolatban, mint a Transparency International és az Amnesty International. És, ami nagyon fontos, sok magyar is osztozik a demokráciával kapcsolatos aggodalmainkban.

Az Egyesült Államok felemelte a szavát az erősödő szélsőségesség ellen is.  Bár a jelenség nem csak erre az országra jellemző, az etnikai nacionalista retorika Magyarországon nagyon aggasztó szintre erősödött.  Nagyobb erőfeszítéseket szeretnénk látni arra vonatkozóan, hogy erősödjön a tolerancia közege, azokkal a transzatlanti értékekkel összhangban, amelyek mellett Magyarország elkötelezte magát.

Az elmúlt hónapokban észleltünk pozitív jeleket.  Például az Iszlám Állam ellenes koalícióba küldendő csapatokról szóló parlamenti szavazást megelőzően a kormány és a kormányzó pártok lényegi konzultációt folytattak más pártokkal és az illetékes parlamenti bizottságokkal. Amit mi szeretnénk látni, amit látnunk kell, azok konkrét és koherens lépések, amelyek közvetlenül azon problémák megoldására irányulnak, amelyekről itt ma szó esett.  Mivel a korrupciót és a civil társadalmat illetően már hivatalosan jeleztük aggodalmainkat, talán ezekkel lenne a legjobb kezdeni.

Szeretném megismételni, hogy Magyarország továbbra is a barátunk, partnerünk és szövetségesünk, és hogy aggodalmainknak ebben a szellemben adtunk hangot. Magyarországnak nemcsak a saját politikai és gazdasági jövője miatt fontos, hogy képviselje a transzatlanti értékeket, hanem azért is, hogy erős partner lehessen a globális kihívások tekintetében – ahogyan az is volt a kommunizmus 1989-es bukását követő első két évtizedben.

Köszönöm a lehetőséget, hogy tanúskodhattam e Bizottság előtt.


Forrás: Testimony on Hungary Before the House Foreign Affairs Committee, Subcommittee on Europe | Washington, DC | May 19, 2015 | As prepared

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , | Comments Off

MEGEMLÉKEZÉS A NEMZETKÖZI HOMOFÓBIA, TRANSZFÓBIA ÉS BIFÓBIA ELLENES NAPRÓL

John Kerry külügyminiszter sajtónyilatkozata | Washington, D.C. |2015. május 16.

A nemzetközi homofóbia, transzfóbia, és bifóbia ellenes nap cselekvésre buzdító felhívás, egy kérés, hogy szerte a világon álljunk a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális közösségek (LMBTI) mellé, és ismételten erősítsük meg a minden ember egyenlősége és méltósága iránti elkötelezettségünket, tekintet nélkül a szexuális irányultságra vagy nemi identitásra. Az LMBTI személyek elleni diszkriminációnak meg kell szűnnie–és most kell megszűnnie!

Az LMBTI személyek emberi jogai alapvetőek és az Egyetemes Nyilatkozat rögzíti azokat. Azonban amíg a világ egyes részein hatalmas fejlődés mutatkozik az ezen alapvető jogokért és szabadságokért folytatott küzdelem terén, tudjuk azt is, hogy sok országban még mindig olyan diszkriminatív jogszabályokkal és gyakorlatokkal szembesülnek az LGBTI közösségek, amelyek zavarják a méltóságukat, megrendítik a biztonságukat, és sértik emberi jogaikat. Mindannyiunk felelőssége, hogy szembeszálljunk az erőszak és a diszkrimináció erősödő hullámával. Egyértelműen ez a helyes cselekedet, de ezen túlmenően az emberi jogok fokozottabb védelme nagyobb stabilitáshoz és jóléthez is vezet.

Az Egyesült Államok továbbra is megingathatatlan elkötelezettséggel támogatja az LMBTI személyek emberi jogait itthon és szerte a világon. Ezért neveztük ki februárban Randy Berryt az LMBTI személyek emberi jogaival foglalkozó első különmegbízottunkká. A Globális Egyenlőség alapon (Global Equality Fund) keresztül pedig ötvennél több országban rendkívül fontos segítséget nyújtunk az emberi jogvédőknek és szervezeteknek, akik bátran dolgoznak a negatív társadalmi attitűdök és a diszkrimináció leküzdésén, és erős szövetségeket építenek ki az LMBTI személyek emberi jogainak támogatására.

Az Egyesült Államok továbbra is támogatja és védelmezi az LMBTI közösség jogait. A továbbiakban is felemeljük a szavunkat az LMBTI személyek marginalizációja és üldözése ellen, és folyamatosan haladunk közös célunk, a mindenkinek kijutó igazságosság és egyenlőség felé.

Forrás: Commemorating International Day Against Homophobia, Transphobia, and Biphobia |Press Statement |John Kerry, Secretary of State |Washington, DC | May 16, 2015

Posted in Society & Values | Tagged , , , | Comments Off

KORÁBBI VILÁGKIÁLLÍTÁSOK

A szerző Joan Sherer, az amerikai külügyminisztérium könyvtárának, a Bunche Library-nek a munkatársa; a cikk a Bunche Electronic Newsletter c. kiadványban jelent meg.

A 19. század óta vannak világkiállítások, avagy vásárok. Először Európában rendeztek ipari kiállításokat. Az 1851 és 1938 közötti vásárok témaköre az iparosodás volt; elsősorban a gyártásra és a kereskedelemre koncentráltak.

1851-ben Londonban nyílt meg a The Great Exhibition of the Works of Industry of All Nations (A világ országainak nagy iparcikk-kiállítása). A vásár középpontja a Kristálypalota volt. A 23 hektárnyi területű vas és üveg szerkezetet Sir Joseph Paxton tervezte. Mintegy 30 ország 15.000 kiállítója vett részt rajta. Többek között nyomdákat, textilipari gépeket, és gőzgépeket állítottak ki. Az amerikaiak kiállításán Cyrus McCormick aratógépek, Colt lőfegyverek, Singer varrógépek, a Morse távíró, Goodyear gumianyagok, sebészeti eszközök, valamint Jersey mozdonyok szerepeltek.

Párizsi kiállítás, 1889

Párizsi kiállítás, 1889

A londoni kiállítás sikere nyomán sok új kiállításra került sor. Párizsban számos Expositions Universelle-t rendeztek; az 1889. évi kiállítás központi darabja az Eiffel-torony volt. Gustave Eiffel tornya 300 méterrel magasodott a sokaság feje fölé. A tornyot 1909-ben, a bérleti idő lejártával le kellett volna bontani. Az volt a szerencse, hogy rádióhullámokat továbbító antennaként is szolgált, s így megmenekült a szétveréstől.

Chicago adott otthont az 1893-as World’s Columbian Exposition-nek, magyarul Kolumbusz világkiállításnak. Ezzel azt kívánták megünnepelni, hogy Kolumbusz Kristóf 400 évvel korábban tette meg első útját az Újvilágba. Ezen fordult elő először, hogy a külföldi kiállítók gazdag történelmük és kultúrájuk bemutatása érdekében külön pavilonokat emeltek.

White City-Chicago Világkiállítás, 1893

White City-Chicago Világkiállítás, 1893

A kiállítás Fehér Város néven vált ismertté, mert minden épület külseje fehér volt. Olyan termékek debütáltak itt, mint a Cream of Wheat zabpehely, a Juicy Fruit rágógumi és a Pabst Blue Ribbon sör. A fő attrakció a 80,5 méter magas óriáskerék volt. Erre 2160 ember fért fel egyszerre, és mérnöki csodának számított.

1939-re az iparról és a kereskedelemről a kulturális témákra tolódott a hangsúly. Az 1939-40-es vásár témája a Building the World of Tomorrow, azaz a jövő világának építése volt. A nagy világválság pusztító évei után ezzel akarták felébreszteni a reményt.

New York-i Világkiállítás, 1964

New York-i Világkiállítás, 1964

Az 1939-es vásárnak New York City adott otthont. Hatalmas George Washington szobrot emeltek az elnök beiktatásának 150. évfordulója tiszteletére. Az RCA pavilonban új találmány szerepelt: a televízió. A General Motors, a Westinghouse, a B.F. Goodrich, a Ford Motors, a Chrysler és az AT&T pavilonjai jövőbeli terveiket mutatták be.

1964-65-ben ismét New York volt a vásár házigazdája. A téma ezúttal Peace through Understanding, azaz ’megértéssel a békéért’ volt. A helyszín ugyanaz volt, mint 1939-ben: a queensi Flushing Meadows. A hangsúly az amerikai kultúrán és technikán volt. Sztárszerep jutott az űrkutatásnak is. Az amerikai űrparkot (U.S. Space Park) a NASA és a védelmi minisztérium szponzorálta. Meg lehetett tekinteni a második emberes űrrepülésnél használt Mercury-űrkapszulát.

Az amerikai vállalatok ismét megmutatták eredetiségüket és találékonyságukat. A General Motors pavilon neve Futurama volt. A mozgó székeken ülő látogatók bepillantást nyerhettek abba, hogy milyen lesz az élet a jövőben.  A Ford Motors sem akart lemaradni: új Mustang modelljével rukkolt ki. Ötven cabriót vetettek be, amelyek végigszállították a látogatókat a kiállításon.

Walt Disney számos kiállító rendelkezésére bocsátotta számítógépes animációs képességeit. A PEPSI az It’s a Small World (Ez egy kis világ) kiállítással tisztelgett az UNICEF előtt. Disney életnagyságú dinoszauruszokat és barlanglakó ősembereket is készített a Ford Motors pavilonnak és a General Electric forgó auditóriumának, továbbá és egy animációs Abraham Lincoln utánzatot az Illinois pavilonnak. A Disney kiállításokat a bejutásra várakozó látogatók hosszú soráról lehetett felismerni.

A világkiállítások (vásárok) 1851 óta számos közös jegyet mutatnak. Oktató, informatív és szórakoztató jellegűek, s kapcsolódási pontot kínálnak a világszerte élőknek. Idén Milánón a sor, hogy gyarapítsa a világkiállítások történetét.

 

Posted in Society & Values, Uncategorized | Tagged , | Comments Off

JOHN KERRY KÜLÜGYMINISZTER SAJTÓNYILATKOZATA A NATO KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLETÉN

Antalya, Törökország | 2015. május 13.

Köszönöm. Nagyon röviden (nem hallható). Hadd mondjak gyorsan annyit, hogy nagyon hálás vagyok a kollégáimnak, amiért tekintettel vannak rá, hogy ma estére már vissza kell érnem Washingtonba a GCC (Gulf Cooperation Council /Öböl-menti Együttműködési Tanács) értekezletre, és hajlandóak felgyorsítani néhány kérdés megbeszélését.

Az én megtisztelő feladatom volt, hogy a többi NATO kollégát tájékoztassam a Putyin elnökkel és Lavrov külügyminiszterrel folytatott tegnapi szocsi találkozókról. Szerintem minden NATO tag egyértelműen úgy látta, hogy ez kritikusan fontos pillanat ahhoz, hogy Oroszország és a szeparatisták megfelelhessenek a minszki megállapodásnak. És rendkívül fontos, hogy az EBESZ-t eljuttathassuk a válságos területekre, és igen fontos, hogy ezeken a területeken vessenek is véget a válságnak, különösen Sirokinóban. Meg kell próbálniuk tűzszüneti megállapodásra jutni. Látnunk kell, hogy maradéktalanul végrehajtják a minszki megállapodásban foglaltakat, és azt hiszem, hogy itt mindannyian egységesen azt preferáljuk, hogy ne legyenek szankciók, de azok érvényben maradnak, hogy megpróbáljuk biztosítani az Ukrajnában mindenki által kívánt békét.

Minden jelenlévő egyhangúan úgy véli, hogy a minszki megállapodás, azaz a reformokat, a választási folyamatot, a munkacsoportokat illető megegyezések teljes körű végrehajtása igen sürgős, s most óriási lehetőség van arra, hogy a konfliktus a bizonyosság és a megoldás irányába terelődhessen. Mi nagyon-nagyon reméljük, hogy Putyin elnök, Oroszország és a szeparatisták egymásal összefogva dolgoznak majd az ukrán kormánnyal azon, hogy teljes mértékben végrehajtsák a megállapodást, és haladást érjenek el.

Ma beszéltünk még Szíriáról, Líbiáról, általában véve a terrorizmusról, s a NATO felelős szerepéről abban, hogy összefogva, közösen foglalkozhassunk minden egyes kihívással. Ezen kívül beszéltünk az iráni nukleáris tárgyalásokról, és a P5+1 tagjainak egyhangú véleményéről, miszerint abban a tudatban indulunk neki a tárgyalások most következő, utolsó hat hetének, hogy nem kilátástalan a megbeszéléseknek megfelelő, jó megállapodás megkötése, aminek értelmében kellő hozzáférésünk lesz, és ténylegesen bezárul a nukleáris fegyver birtoklásához vezető négyféle lehetőség. Itt mi mindannyian nagyon reménykedünk abban, hogy sikeresek lehetnek, és az egész térségben változásokat hozhatnak a tárgyalások.

Természetesen mindannyiunk számára igen fontos a ma este és holnap Camp Davidben sorra kerülő GCC találkozó. Szerintem minden tagország nagyon komolyan úgy látja, hogy a GCC és más baráti országok, valamint az Egyesült Államok közötti kialakuló egyértelműbb védelmi megállapodásnak kritikusan fontos szerepe lenne a terrorizmus és a régióban folyó egyéb, az itteni országokat zavaró cselekmények visszaszorításában. Tehát nagyon reménykedünk—erről is folytattunk egy bár gyors, de igen mélyreható eszmecserét.

Még egy dolog: A NATO tekintetében az Egyesült Államok szilárdan kiáll a walesi kötelezettségvállalások mellett. Szilárdan hiszünk abban, hogy a NATO-nak igen fontos szerepe van, különösen a Líbiával kapcsolatban érintett déli részeken, valamint a migránsokkal kapcsolatos problémák terén. S azt remélem, hogy mindezekből következően a küldetés jövőjét tekintve a következő néhány évre ismételten elkötelezzük magunkat egy új központ kialakítása és az egyértelműbben meghatározott kölcsönös szerepvállalás mellett, s az országok közelíteni fognak a NATO támogatásának megosztott felelősségét tükröző 2 százalékos pénzügyi kötelezettségvállaláshoz.

Elnézést kérek azért, hogy most nem válaszolhatok a kérdéseikre. Részt kell vennem még egy megbeszélésen, de nagyon hálás vagyok mindannyiuknak, és különösen hálás vagyok és köszönöm a kollégáimnak, hogy megértik, hogy ma Washingtonban kell lennem a GCC találkozón. Köszönöm szépen.

Washingtonban a GCC.

Forrás: Statement to Press at NATO Ministerial

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , | Comments Off

FRANCIAORSZÁG, NÉMETORSZÁG, OLASZORSZÁG, SPANYOLORSZÁG, AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYAINAK KÖZÖS NYILATKOZATA LÍBIÁRÓL

Sajtóközlemény | Sajtószóvivői Iroda | Washington, DC | 2015. május 11.

Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kormányai megerősítik szilárd elkötelezettségüket Líbia szuverenitása, függetlensége, területi integritása és nemzeti egysége, valamint a mellett, hogy a líbiai gazdasági, pénzügyi, és az energiaforrások valamennyi líbiai hasznát szolgálják.

Amikor az ENSZ által támogatott politikai folyamat éppen a líbiai konfliktus tartós megoldása felé halad, aggodalmunkat fejezzük azon kísérletek miatt, amelyek a konfliktus valamelyik felén állók szűkebb érdekei felé próbálják terelni a líbiai forrásokat, és meg akarják zavarni a valamennyi líbiait szolgáló pénzügyi és gazdasági intézményeket.

Ismételten hangot adunk azon elvárásunknak, hogy bármely oldalon állnak is azok, akik Líbia független intézményeit—a központi bankot (Central Bank of Libya/CBL), a beruházási hivatalt (Libyan Investment Authority/LIA), a nemzeti olajtársaságot (National Oil Corporation/NOC) és a postai, távközlési és informatikai társaságot (Libyan Post Telecommunications and Information technology company/LPTIC )—képviselik, továbbra is a líbiai nép hosszútávú érdekét szolgálják mindaddig, amíg egy nemzeti megegyezés alapján álló kormány alatt ki nem alakulnak az egységes kormányzati struktúrák .

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Líbiára váró kihívásokkal csak olyan kormány tud szembenézni, amely a líbiai forrásokat az ország valamennyi polgára számára őrizni hivatott független intézményeket hatékonyan felügyeli és védelmezi.

A terroristák arra használják ezt a konfliktus, hogy saját jelenlétüket biztosítsák Líbiában, és döbbenetes transznacionális programjuk fejlesztésére fordítsák Líbia nemzeti gazdagságát.

Líbia olyan szerencsés, hogy a forrásai révén békés és virágzó, a tágabb régióra is erőteljes és pozitív hatást gyakorló országgá válhat. Arra buzdítunk minden líbiait, hogy támogassák pénzügyi és gazdasági intézményeik folyamatos függetlenségét.

Forrás: Joint Statement on Libya by the Governments of France, Germany, Italy, Spain, the United Kingdom, and the United States


[BI1]sztem

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , | Comments Off

AZ ELNÖK NYILATKOZATA AZ EURÓPAI GYŐZELEM NAPJÁNAK 70. ÉVFORDULÓJÁN

A Fehér Ház |Sajtószóvivői Iroda | AZONNALI KÖZLÉSRE | 2015. május 8.

Hetven évvel ezelőtt a mai napon a szövetséges erők kihirdették 2. világháborús győzelmüket a zsarnokság felett Európában.  Több mint öt évnyi öldöklő harc után, melynek során a kontinensen mintegy 40 millió ember vesztette életét, beleértve 6 millió zsidót és másokat, akiket a náci rendszer pusztított el, a szabadság erői diadalmaskodtak az elnyomás felett Európában. A háborút még nem nyerték meg: a harcok még további három hónapig tartottak a Csendes-óceáni térségben.  De az Európai Győzelem Napja hosszú idő után felcsillantotta a béke reményét.

Ma azon több mint 16 millió amerikai előtt is tisztelgünk, akik mindent hátrahagyva, amit szerettek, a családjukat, az otthonukat, elmentek harcolni a 2. világháborúba, majd hazatértek, hogy segítsék felépíteni azt az Amerikát, amelyet ma ismerünk. Fejet hajtunk annak a több mint 400.000 amerikainak az emléke előtt is, akik meghozták a végső áldozatot azért, hogy mi szabadon élhessünk.  A mai napon, és minden elkövetkező napon, újra elkötelezzük magunkat mindazon szabadságok mellett, amelyekért harcoltak, és az Amerikai Álom mellett, amelyért meghaltak.  Szövetségeseink mellett állunk, Európában és világszerte, hogy megvédjük minden ember szabadságát és emberi jogait.  Tisztelgünk bátor katonáink, férfiak és nők, és családjaik előtt,  akik tovább védik azt a szabadságot, amelyet 70 évvel ezelőtt vívtak ki.

Posted in Society & Values | Tagged , , , | Comments Off

A GYŐZELEM NAPJA 70. ÉVFORDULÓJA–OBAMA ELNÖK HONFITÁRSAIHOZ SZÓLÓ BESZÉDE

Üdvözlök mindenkit.  A mai nap történelmi évforduló—a második világháborúban 70 évvel ezelőtt győztek a Szövetségesek Európában. A győzelem napján, miután a nácik megadták magukat, az emberek elözönlötték London, Párizs és Moszkva utcáit, s végre eloszlott a félelem felhője, amely olyan régen csüngött felettük. Itthon, a Times Square-től a kis városokig, örömében énekelt és táncolt az ünneplő tömeg. A Csendes-óceánon még három hónapig dúltak a halálos harcok, de a világot néhány órára eltöltötte a béke reménye.

Eisenhower elnök különösebb felhajtás nélkül jelentette be a hírt. „A szövetséges erők teljesítették jelenlegi feladatukat”—mondta. Az egyszerű üzenet mögött azonban a Szövetségesek rendkívüli győzelme állt—és a döbbenetes emberveszteség. Az öt évig tartó brutális harcok romba döntöttek egy egész kontinenst. Anyákat, apákat, gyerekeket gyilkoltak le a koncentrációs táborokban. A földrész csaknem negyvenmillió lakója meghalt, mire elhallgattak Európában a fegyverek.

Ma meghajtjuk fejünket mindazok előtt, akik akkor szolgáltak. Hazafiak voltak, mint a nagyapám, aki Patton seregében szolgált—katonák, tengerészek, pilóták, tengerészgyalogosok, a parti őrség és a kereskedelmi tengerészet tagjai; mint a WACs (Women’s Army Corps), a WAVES ((Women Accepted for Volunteer Emergency Service), s a többi fegyvernemben szolgáló nők. Kockára tették és fel is áldozták az életüket azért, hogy mi, a világ népei szabadon élhessünk. Páratlanul sok nő vette ki a részét—dolgoztak a hazai fronton, s–mint a nagyanyám is–bombázókat építettek a szerelőszalag mellett.

Ez volt az a generáció, amelyik szó szerint megmentette a világot—amelyik véget vetett a háborúnak és lefektette a béke alapjait.

És ez volt az a generáció, amelyik az egyenruhából kibújva a főiskola felé vette az útját, hogy összeházasodhasson a kedvesével, lakást vegyen, gyerekeket neveljen, s olyan erős középosztályt építsen, amilyet a világ még sohasem látott.

Ez volt az a generáció, amelybe olyan hősök tartoztak, mint a Tuskagee pilóták, a navajo kódbeszélők, és a 442. ezred amerikai japánjai,—s amely itthon is tovább folytatta a harcot a szabadságért, a kisebbségeket és a nőket illető egyenjogúság, esélyegyenlőség és igazságosság kiterjesztéséért.

Mi örökké hálásak leszünk azért, amit ezek a nagyszerű férfiak és nők tettek, az önzetlen jóságukért, amit egyik legsötétebb időszakunk alatt tanúsítottak. De e 70. évfordulóról szóló megemlékezés ne szólhasson csupán a történelemről!  Szenteljük magunkat ismételten annak a szabadságnak, amiért harcoltak.

Legyünk bizonyosak abban, hogy mindig alapító elveink betartására törekszünk—hogy olyan ország vagyunk, ahol nem számít, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hogyan nézünk ki és kit szeretünk; ahol, ha keményen dolgozunk és vállaljuk a felelősséget, minden amerikai esélyt kap rá, hogy úgy élje az életét, ahogy szeretné.

Európai és más szövetségeseinkkel együtt, közös értékeink—a szabadság, a biztonság, a demokrácia, az emberi jogok és a világszerte fennálló jogállamiság– mentén álljunk ki a bigottság és gyűlölet mindennemű megnyilvánulása ellen, hogy értelmet adjunk a fogadalomnak: „Soha nem felejtünk! Soha többé nem történhet meg!”

Forrás: Honoring the 70th Anniversary of V-E Day | Remarks of President Barack Obama | Weekly Address | The White House | Office of the Press Secretary | May 8, 2015

 

Posted in Society & Values | Tagged , , | Comments Off

KERRY KÜLÜGYMINISZTER EURÓPA-NAPI ÜDVÖZLETE

Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma | Sajtószóvivői Iroda | Washington, D.C. | 2015. május 7.

Obama elnök és az Egyesült Államok népe nevében gratulálok az Európa-napot ünneplő Európai Uniónak.

Több mint 60 évvel ezelőtt egy maroknyi háború-tépázta ország olyan új útra tért, ami egyesítette a földrészt. Mindezt nem a fegyverek erejével, hanem a kereskedelem, az elképzelések és az emberek szabad mozgásával érték el. Olyan uniót építettek, amely a jogállamiságon, a demokrácián, s valamennyi ember jólétén alapul. Az Európai Uniónak köszönhetően ma minden eddiginél közelebb kerültünk ahhoz, hogy Európa egységes, szabad és békés legyen.

Az Egyesült Államok büszke rá, hogy vállvetve együtt dolgozunk Önökkel. Az orosz agresszióval szemben szilárdan kiállunk az ukrán nép mellett. Közös a nemzetközileg elismert határokkal biztosított, minden szomszédos országgal békés kapcsolatban álló Ukrajnáról alkotott jövőképünk. Elismerésre méltónak tartjuk az Önök vezető szerepét az ISIL elleni közdelemben. Üdvözöljük az Önök életmentő munkáját a mediterrán térségben, s azt, hogy foglalkoznak az okokkal is, amelyek miatt az elkeseredett migránsok és menedékjogot kérők elmenekülnek a hazájukból.

Ezen örömteli alkalomból gratulálok az Európai Unió sikeréhez, és békét és jólétet kívánok Önöknek az előttünk álló évre.

Forrás: Statement by Secretary Kerry on the Occasion of Europe Day

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , | Comments Off

Samantha Power beszéde a második világháború valamennyi áldozatának tiszteletére rendezett ünnepi ENSZ ülésen

Samantha Power nagykövet az Egyesült Államok állandó képviselője az ENSZ-ben. A beszéd 2015. május 5-én hangzott el.

Hetven évvel ezelőtt ezen a napon—1945. május 5-én—szabadították fel az Egyesült Államok hadserege 11. páncélos hadosztályának katonái a mauthauseni náci koncentrációs tábort. 1938-tól kezdve becslések szerint csaknem 200.000 fogoly lépte át a tábor kapuját—zsidók, romák, spanyol köztársaságpártiak, kommunisták, Csehszlovákia, Lengyelország és más országok internacionalista brigádjainak tagjai. A foglyok felét—100.000 férfit, nőt és gyereket—lelőttek, felakasztottak, megkínoztak, halálra éheztettek, vagy közös zuhanyozónak álcázott kamrákban elgázosítottak. A kamra ajtaján volt egy kis ablak, hogy az ide látogató náci tisztek szemlélhessék az elgázosítást.

A felszabadítók közeledtére az SS felgyorsította az öldöklést. Április huszadikán kivégzésre jelölték ki a mauthauseni beteg-részleg háromezer foglyát.  A tábor gázkamráját április 28-án használták utoljára. Az utolsó áldozatokat felöltözötten találták meg az amerikai katonák—a hóhérok már láthatóan nem is akartak úgy tenni, mintha a kamra zuhany lenne.

Természetesen a koncentrációs táborok falain túl is sokféle formában jelentkeztek a második világháború borzalmai. Tatjána Szavicseva még csak 11 éves volt, amikor Leningrád ostroma megkezdődött. Az édesanyjával és három testvérével élő kislány naplót vezetett a történtekről, amit később elégetett, hogy némi meleghez jusson. Egy kis noteszt azonban megtartott, amiben mindössze ennyi olvasható:

„Zsenya 1941. december 28-án déli 12 órakor halt meg.

Nagymama 1942. január 25-én délután 3 órakor halt meg.

Léka 1942. március 17-én reggel 5 órakor halt meg.

Vászja bácsi 1942. április 13-án, éjfél után 2 órakor halt meg.

Lesa néni 1942. május 10-én délután 4 órakor halt meg.

Anya 1942. május 13-án reggel fél nyolckor halt meg.

Szavicsevék meghaltak.

Mindenki meghalt. Csak Tánya maradt.”

Tatjána rokonai is a mintegy 800.000 orosz között voltak, akik Leningrád ostroma alatt éhen haltak—800.000! Tatjánát 1942-ben megmentették, de sohasem nyerte vissza az egészségét. 1944. július elsején ő is meghalt. Tizennégy éves volt.

Ma, amikor azért gyűlünk össze, hogy megemlékezzünk a második világháború befejezéséről, a veszteség mértéke ugyanolyan érthetetlen, mint valaha. A részletek pedig tovább kísértenek bennünket. Gondolják meg, hogy Drezda minden lakosára 42,8 köbméter törmelék jutott. És gondoljanak az „aggasztó szagra”, amely Varsóban a téli hideget felváltó tavaszi hőmérséklet nyomán a pincékből és a romok alól kezdett áradni, amikor—mint egy újságíró írta—senki sem nyugtathatta magát azzal, hogy a negyedmillió varsói halottat megfelelő módon eltemették.”

Amikor fejet hajtunk a háború során meghalt tízmilliók—közöttük 400.000 amerikai—emléke előtt, nem felejthetjük el, hogy miért adták az életüket. Emlékeznünk kell rá, hogy a Szövetségesek miért harcolták végig a mauthauseni és a többi haláltábor felszabadításához vezető utat, s arra, hogy a 11 éves Tatjána, s a hozzá hasonló gyerekek miért segítettek futóárkot ásni ostromlott városuk, Leningrád védelmében. Azért küzdöttek, amit Churchill 1939 szeptemberében, nem sokkal Lengyelország náci lerohanása után olyan ékesszólóan megfogalmazott: „Ez a harc nem csupán Danzigért folyik. Azért harcolunk, hogy az egész világot megvédjük a náci zsarnokság mételyétől, s megmentsük mindazt, ami az ember számára szent. Ez a háború azért folyik, hogy sziklaszilárd alapokra kerüljenek az egyes embert megillető jogok, s hogy újból méltósága legyen az embernek.”

Számtalan bátor és önfeláldozó—részint dokumentált, nagyrészt azonban örökre homályban maradó—cselekedetükkel sikerült megvédeniük és helyreállítaniuk a férfiak és nők–az emberek értékét. Őmiattuk vagyunk ma itt, s őmiattuk áll fenn az ENSZ. Az emberiség családjának valamennyi tagját megillető egyenlő és elidegeníthetetlen jogok elve—amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is megerősíti—az egyik kikezdhetetlen szikla, amelyhez a mi világrendünk rögzül. Ilyen a nemzetközi igazságszolgáltatási rendszer elve is, amely Nürnbergben fogant meg először, s segít abban, hogy ma felelősségre vonhassuk a diktátorokat és hadurakat.

Ha igazán tiszteletben akarjuk tartani az áldozatot, amit hoztak, többet kell tennünk annál, hogy emlékünkben megőrizzük azt. Folyamatosan azt kell kérdeznünk magunktól, hogy elég-e, amit teszünk; elég-e ahhoz, hogy megőrizze az elveket, amelyekért harcoltak; elég-e ahhoz, hogy a jogok, amelyeket kivívtak, biztosan ne csak papíron létezzenek. Azok a kormányok, amelyek gázt és hordóbombákat vetnek be saját népük ellen és hadifegyverként használják az éheztetést, mint például az Asszád-rendszer, kigúnyolják ezeket az elveket. Olyan rendszerek is gyengítenek rajtuk, amelyek százezer-számra fogolytáborokba zárják és halálra dolgoztatják a polgáraikat, valamint arra kényszerítenek gyerekeket, hogy végignézzék a szüleik kivégzését, mint jelenleg Észak-Koreában történik.

Emberek milliói adták az életüket azért, mert hittek abban, hogy a világunkban nincs helye ilyen gaztetteknek. Csodálattal és tisztelettel tekintünk az áldozatra, amit hoztak. Tartozunk nekik, tartozunk magunknak, és tartozunk az eljövendő nemzedékeknek is azzal, hogy felnövünk az elvekhez, amelyekért harcoltak.

Köszönöm.

Forrás: Remarks by Ambassador Samantha Power, U.S. Permanent Representative to the United Nations, at a General Assembly Special Solemn Plenary Meeting in Commemoration of all Victims of the Second World War, May 5, 2015

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , | Comments Off

JOHN KERRY KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE AZ AUGUSZTUS 7. EMLÉKPARKBAN TARTOTT KOSZORÚZÁSI ÜNNEPSÉGEN

Nairobi, Kenya | 2015. május 4.

Rukia, nagyon, nagyon köszönöm, nemcsak az üdvözletet és a bemutatást és a szavaidat, de köszönjük Önnek a lenyűgöző személyes példáját, rendkívüli bátorságát, és köszönjük, hogy még mindig ennek a nagy családnak a tagja. Nagyra értékeljük ezt. Itt mindenki nagyon tiszteli Önt a megtett útjáért, és hálásak vagyunk Önnek. Köszönöm szépen.

Godec nagykövet, Kiragu úr, Selebwa asszony, kedves barátaim, a Külügyminisztérium és a nagykövetség itteni tagjai, és Önök közül azok, akik itt voltak azon a borzalmas napon 1998-ban, vagy akik elvesztettek valakit, aki itt volt, igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy eljöhettem ebbe a gyönyörű Emlékparkba és Önökkel együtt meglátogathatom azt, ami mára megszentelt föld lett. Önök pedig vendégszerető, nyugodt és békés hellyé tették, amilyennek lennie is kell.

17 évvel ezelőtt ez a hely egyetlen borzalmas pillanat alatt vált kereskedelmi és diplomáciai ügyek központjából merő szenvedés és borzadály helyszínévé. Mint említettem, Önök közül néhányan itt voltak és súlyos sérüléseket szenvedtek, vagy látták családtagjaikat vagy kollégáikat meghalni. Mélységes tisztelettel és szomorúsággal helyezem el a koszorút annak a sok kenyainak és amerikainak a tiszteletére, akik életüket vesztették vagy megsebesültek, vagy elvesztették szerettüket azon a napon.

Hadd fogalmazzak világosan: Azok a terroristák, akik 1998. augusztus 7-én lecsaptak, teljességgel kudarcot vallottak a céljukat illetően, ami az volt, hogy félelmet ültessenek el a kenyai emberek szívében és elválasszák Amerikát ennek az országnak az állampolgáraitól. Ugyanazért vallottak kudarcot, ami miatt a terroristák mindig kudarcot vallanak. Igen, képesek romhalmazzá változtatni egy épületet; és igen, még ártatlan embereket is meg tudnak fosztani az életüktől. De nem adnak senkinek semmit abból, ami értelmet ad az életnek: a közösség érzése, hogy gondoskodunk egymásról, hogy valami értékeset és újat teremtünk, hogy méltósággal és becsülettel élünk. Semmi kétség afelől, hogy azok, akik mások szenvedésében és halálában lelik gyönyörűségüket, már igenis elvesztettek mindent, ami miatt érdemes élni.

Barátaim! Tudjuk, hogy a harc, amelyet vívunk, nem fog hamar véget érni. Csaknem két évvel ezelőtt a Westgate bevásárlóközpontban, öt héttel ezelőtt a Garissa Egyetemen – a főiskolán – és más alkalmakkor kisebb, ám ugyanolyan gonosz támadásokban még több családban okoztak tragédiát itt Kenyában. Azaz, mint Rukia mondta, a szavak nem elégségesek, hogy kifejezzük bánatunkat, a dühünket vagy azt a kívánságunkat, hogy bárcsak valahogyan vissza tudnánk fordítani az időt és visszahozni az összes áldozatot. Ám erre nem vagyunk képesek. Arra azonban igen, hogy felvegyük a harcot, nemcsak katonai és rendőri erőinkkel, hanem valami olyannal, ami még erősebb és ami végül még nagyobb hatást érhet el, és ez az egységünk és az eszményeink jellege. Némelyektől eltérően mi nem a gyűlölet kontextusában határozzuk meg magunkat. Mi építők vagyunk. Mi tanítók vagyunk. Álmodók vagyunk. Cselekvők vagyunk. És látjuk ennek bizonyítékát Rukia Aliban, aki együtt szenvedett és gyászolt másokkal, amerikaiakkal és kenyaiakkal együtt, akik 1998-ban a nagykövetségen dolgoztak; látjuk ezt abban, hogy erőt adott és kapott a munkatársaitól és nézzék, Rukia folytatta a szolgálatát. Ez az egész történetet elmondja, amelyben ez az év egy huszonöt éves pályafutás beteljesítését jelenti.

És látjuk a jellem bizonyítékát Joash Okindo példájában is. Önök mind ismerik a történetet – én csak mostanában ismertem meg – ahogyan ez az ember, amikor a terroristák megpróbáltak behatolni, megállt az ajtóban és azt színlelte, hogy nincsenek nála a kulcsai, mert kétségbeesetten próbált segítséget hívni, de az emberek nem tudták, hogy nem viccel. Azzal, hogy meggátolta a terroristákat abban, hogy behatoljanak, azoknak a biztonsági kerítésen kívül kellett felrobbantaniuk a bombát. Képzeljék csak el, mi történt volna, ha Joash elveszti a fejét, ha nem tud hideg fejjel gondolkodni. Ne feledjük: Sokkal több erő van az egymás iránt érzett tiszteletben és szolidaritásban, mint amennyi bármely terroristatámadásban valaha is lehet.

Így hát egyetérthetünk abban, hogy az al-Kaida, az al-Shabaab, a Boko Haram, a Daesh és hasonlók helye a múltban van. A jövő nem az övék. A jövő a gyermekeké, akik Nairobi és New York, Kano és Dar es Salaam, és Mogadishu és Garissa utcáin nevetnek és játszanak – a gyermekeké, akiknek joguk van ahhoz, hogy vidámsággal a szívükben nőjenek fel, hogy lehetőségük legyen egy eredményes és szeretettel teli teljes élet építésére, a családalapításra és a jövőre. Nekik kell szentelnünk erőfeszítéseinket, hogy elfogjuk és elítéljük a bűnösöket, biztonságossá tegyük határainkat, megerősítsük a kormányzást, befektessünk az egészségügybe és minden ember jólétébe, és faji, etnikai és nemzeti hovatartozáson átívelő egységet alkossunk és hitet tegyünk a terror leküzdése és az élet gazdagítása mellett.

Ez a kötelességünk, és csak annyit kell tenniük, hogy elolvassák e szavakat itt: „Nyugodjanak e tragikus esemény ártatlan áldozatai annak tudatában, hogy ez megerősítette eltökéltségünket, hogy olyan világért dolgozzunk, amelyben az ember békében élhet testvéreivel.”  Ez a küldetésünk, és büszke vagyok arra, hogy itt lehetek és csatlakozhatom Önökhöz, hogy ezen dolgozzam.  Köszönöm, és Isten áldja Önöket. Köszönöm. (taps)

Forrás: Remarks at Wreath-Laying Ceremony | John Kerry, Secretary of State | August 7 Memorial Park | Nairobi, Kenya | May 4, 2015

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

AZ ELNÖK BESZÉDE A SAJTÓSZABADSÁG VILÁGNAPJÁN

Fehér Ház | Sajtóiroda | 2015. május 1.

AZ ELNÖK: Nos, mint sokan Önök közül tudják, most vasárnap van a Sajtószabadság világnapja. Egy olyan nap, amelyen megerősítjük azt az életbevágó szerepet, melyet a sajtó játszik a demokráciában, és rávilágítunk a számtalan, világszerte tapasztalható kihívásra, kegyetlenségre, de a reménykeltő történetekre is.

Az újságírók lehetővé teszik számunkra, állampolgárok számára, hogy megtudjuk az igazságot az országainkról, magunkról, a kormányainkról.  Ez jobbá tesz bennünket.  Erősebbé tesz.  Hangot ad azoknak, akiknek nincs hangjuk, pellengérre állítja az igazságtalanságot, és elszámoltathatóvá teszi az olyan vezetőket, mint én.

Sajnos, a világnak túlontúl sok helyén áll támadások kereszttüzében a sajtó, olyan kormányok által, amelyek el akarják kerülni az igazság napvilágra kerülését, vagy nem bíznak a polgároknak abban a képességében, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról. Újságírókat zaklatnak, néha meg is ölnek.  Független médiumokat szüntetnek meg. A másként gondolkodókat elhallgattatják.  A véleményszabadságot pedig elfojtják.

Ezért szolgált nagy örömömre és értékeltem nagyra a lehetőséget, hogy személyesen beszélhettem három újságíróval, akik hihetetlen bátorságról tettek tanúbizonyságot nagyon, nagyon nehéz körülmények között.  Mindhárman olyan országokból érkeztek, ahol súlyosan korlátozzák a sajtószabadságot.  Mindhármukat letartóztatták és zaklatták korábban.  Mindhárman itt, az USA-ban kértek menedékjogot.  Mi pedig szívesen látjuk őket, hogy itt folytathassák fontos munkájukat.

Csak nagyon röviden, hadd említsem meg mindhármukat.  Az egyikük Fatima Tlisova, aki Oroszországból érkezett.  Ő az észak-kaukázusi régió katonai műveleteiről tudósított, valamint eltűnésekről és korrupcióról.  Őt magát is megtámadták, elrabolták és megkínozták.  Most a Voice of America tudósítója, és nemrégiben a bostoni terrortámadással kapcsolatos bírósági tárgyalásokról tudósított.  Nagyra értékeljük, hogy Fatima itt van velünk.

Nálunk van Dieu Cay is – ez az újságírói álneve – Vietnámból.  Ő blogger, aki az emberi jogokról írt, beleértve a vallásszabadságot, és aki a nagyobb sajtószabadság elszánt harcosa Vietnámban.  Hat évet töltött börtönben és csak tavaly októberben engedték szabadon.

Végül, itt van velünk Lily Mengesha, aki Etiópiából jött.  Neki is köszönhetően kaptak nagyobb nyilvánosságot a szégyenletes gyermekházasságok. Mivel kiállt a sajtószabadság mellett, zaklatták és letartóztatták.  Ma már a Nemzeti Demokrácia Alapítványnál (National Endowment for Democracy) dolgozik.

Tehát azt mondhatom, mindhármuktól személyesen hallhattam azt, hogy milyen fontos, hogy mindnyájan, beleértve az USA kormányát, kiálljunk a sajtószabadság értéke mellett.  Ahogyan a velük való beszélgetésben is rámutattam, ezek olyan országok, amelyekben aktívan jelen vagyunk, és amelyekkel üzleti kapcsolataink is vannak, és azt gondoljuk, hogy az aktív kapcsolatok és a diplomáciai munka kritikus fontosságúak az USA nemzeti érdekei szempontjából. De az is fontos, hogy kiálljunk azok mellett az értékek mellett, amelyek az Alkotmányunkban és a Jogok Törvényében (Bill of Rights) foglaltatnak, mert hisszük, hogy ezek az értékek nem pusztán amerikai értékek.  Az olyan alapvető jogok, mint a véleménynyilvánítás joga vagy a lelkiismeret szabadsága emberi jog, egy egyetemes jog, amely végső soron jobbá és erősebbé teszi a világot, ha az egyén lelkiismerete és a sajtó szabad lehet.

Alkalmas pillanat ez arra is, hogy tisztelettel emlékezzünk meg mindazokról az újságírókról, akik éppen börtönben vannak, miközben mi itt beszélgetünk, akiket zaklatnak, akik veszélyben vannak, és természetesen azokról, akik életüket vesztették.  Többek között Steven Sotloffról, James Foleyról, és Luke Somersről; azokról, akiket a Charlie Hebdonál gyilkoltak meg Párizsban. Továbbra is dolgozni fogunk azon, hogy szabadon engedjenek olyan jogtalanul bebörtönzött újságírókat, mint a Washington Post munkatársa, Jason Rezaian, akit Iránban tartanak fogva.

Nos, még egyszer, szeretném megköszönni annak a három újságírónak, akik itt vannak velem, hogy nagyon világosan és köntörfalazás nélkül elmondták nekem, milyen kihívásokkal kell a szakmájukban szembenézni.  Szeretném, ha mindenki megértené, hogy ez prioritás marad az Egyesült Államok külpolitikájában a jövőben is, nemcsak azért, mert így helyes, hanem azért is, mert hiszem, hogy végső soron ez az Egyesült Államok nemzeti érdeke is.

Nos, mivel a Sajtószabadság világnapja van, azt hiszem, jobb lesz, ha legalább egy kérdésre válaszolok.

Kérdés: Uram, Ön szerint az, hogy rendőrök gyanúsítottá váltak a baltimore-i ügyben, segít majd oldani a feszültséget ott helyben?

AZ ELNÖK: Mielőtt válaszolok a kérdésére, hadd mondjam el, hogy amikor arról beszéltünk, miért gondolom, hogy a sajtószabadság olyan fontos, Selma példáját hoztam fel. Azoknak a az embereknek a hihetetlen bátorságát, akik átvonultak a hídon, és rámutattam, hogy ha nem lettek volna olyan jó újságírók, mint Bill Plante ott a hídnál aznap, Amerika lelkiismerete nem ébredt volna fel, és nem láttuk volna be, hogy milyen változásokra van szükség.*   Szóval ez egy jó példa arra, hogy miért is olyan fontos a sajtószabadság.

Bill, az államügyész gyakorlatilag abban a pillanatban lépett a pódiumhoz, amikor én ide beléptem, úgyhogy nem volt még alkalmam megismerni a vád pontos tartalmát.  Nem néztem sajtótájékoztatót, amelyet az államügyész asszony tartott. Úgyhogy annyit tudok mondani, ahogyan azt a Rózsakertben elmondottak során is kifejtettem, hogy életbevágó, hogy kiderüljön az igazság arról, mi történt Freddie Gray-jel.

Nem szokásom folyamatban lévő ügyeket kommentálni; ez nem volna helyes. De annyit elmondhatok, hogy igazságot kell szolgáltatni.   Minden bizonyítékot be kell mutatni.  Természetesen azokat az egyéneket is megilleti a tisztességes eljárás, akiket most meggyanúsítottak.  Ezért szeretnék róla megbizonyosodni, hogy a jogrendszerünk úgy működik, ahogyan kell.

Az igazságügyi minisztérium és az új igazságügyi miniszterünk folyamatos kapcsolatban áll a baltimore-i illetékesekkel, hogy gondoskodjanak róla, minden segítséget, amelyet a vizsgálat során adhatunk, meg is adjunk.  De, véleményem szerint, a baltimore-i emberek leginkább azt szeretnék, hogy kiderüljön az igazság. Ezt várják az emberek az egész országban.  És olyan mértékben, ahogyan az helyénvaló, a kormányzat segíteni fogja a helyi illetékeseket abban, hogy a mélyére ássanak annak, ami történt.

Addig is, nagyon örülök, hogy konstruktív, átgondolt tiltakozásokat láthattunk az utóbbi napokban, békés, de egyértelmű követelését az elszámoltatásnak.  Hogy az elmúlt napokban úgy sikerült ezeket a tüntetéseket lebonyolítani, ami végső soron jó Baltimore-nak és jó az országnak.  És remélem, hogy ez a fajta hozzáállás az erőszakmentes tiltakozáshoz és a közösséggel való együttműködéshez folytatódni fog.

Végül, ahogyan azt tavaly is elmondtam, továbbra is együtt dolgozunk majd azzal a munkacsoporttal, amelyet a fergusoni események után hoztunk létre.  Egészen pontosan rögtön ez után a találkozónk után olyan polgármesterekkel fogok megbeszéléseket folytatni, akik szeretnének módot találni a bizalom helyreállítására a közösség és a rendőrség között, és azokra a kérdésekre fogunk összpontosítani, amelyeket a munkacsoport vetett fel.  Az erőfeszítéseink, hogy jobb lehetőségeket biztosítsunk a fiataloknak ezekben a közösségekben – mindezek a jövőben is ennek a kormánynak a legfőbb prioritásai közé fognak tartozni.  Ezzel kapcsolatban valószínűleg további bejelentésekkel és hírekkel fogunk majd szolgálni az elkövetkező napokban és hetekben.

Rendben.  Köszönöm szépen mindenkinek.

* 1965. március 7-én indult el az alabamai Selma városából az a Martin Luther King vezette menet, amely megalapozta az amerikai polgárjogi mozgalmat. Az Edmund Pettus-hídon áthaladó tömeg rendőri sorfallal találta szembe magát, akik erőszakot alkalmaztak a békés tüntetőkkel szemben. Többek között e menetnek köszönhetően az 1965-ös Voting Rights Act kimondta, hogy nem lehet faji alapon diszkriminálni a választásokon a szavazókat. Bill Plante a CBS fiatal riportereként dokumentálta a történteket.

Forrás: Remarks by the President On World Press Freedom Day | The White House | Office of the Press Secretary | May 1, 2015

Posted in Society & Values | Tagged , , , | Comments Off

A SAJTÓSZABADSÁG VILÁGNAPJA – MÁJUS 3.

A Sajtószabadság Világnapját, az UNESCO javaslatára az ENSZ Közgyűlése nyilvánította ki 1993 decemberében. Azóta május 3-án, a Windhoek Nyilatkozat elfogadásának évfordulóján ünneplik szerte a világon.

E nap alkalmat kínál arra, hogy:

  • megünnepeljük a sajtószabadság alapvető elveit,
  • felmérjük a sajtószabadság helyzetét szerte a világon,
  • megvédjük a médiát a függetlensége elleni támadásoktól, és
  • tisztelettel adózzunk azon újságírók emlékének, akik munkájuk végzése közben vesztették életüket.

Az Egyesült Államokban az Alkotmány Első Alkotmánykiegészítése – melyet 1791-ben ratifikáltak – fekteti le a sajtószabadság alapelvét, csakúgy, mint a szólás- és a gyülekezési szabadság elveit:

„A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.”

Az Egyesült Államok Alkotmányának teljes szövege magyarul

Forrás: Bill of Rights

Posted in Society & Values | Tagged , , , | Comments Off

AZ ISKOLAPAD NE LEGYEN VESZÉLYES HELY A LÁNYOKNAK

Sétáló nigériai iskolás lányok (AP fotó)

Sétáló nigériai iskolás lányok (AP fotó)

A szerző Catherine Russell, a nők globális problémáival foglalkozó utazó nagykövet | 2015. április 15.

Egy évvel ezelőtt iskolás lányok százai gyülekeztek a városka egyetlen középiskolájában. Az iskolának zárva kellett volna lennie, de egy különleges esemény, az országos főiskolai felvételi vizsga miatt megnyitotta kapuit a végzős középiskolás lányok előtt.

A teszt megírása kockázatot jelentett a számukra—az iskola nem volt biztonságos—de a fiatal lányok nem szalaszthatták el az alkalmat. A teszt utat nyithatott volna számukra a főiskola és egy esetleges karrier felé.

Ők soha nem kapták meg ezt az esélyt. Jól tudja az egész világ, hogy a Boko Haram terrorista csoport tagjai berontottak a nigériai Chibok iskolájába, és több mint 200 lányt elraboltak. E szörnyű esemény még egy évvel később is kísért bennünket. A lányoknak most a főiskolán lenne a helyük!

Túl sok olyan hely van a világon, ahol a lányoknak veszélyes iskolába járniuk. Erőszakos cselekedeteknek vannak kitéve, amikor busszal iskolába mennek, amikor délután hazafelé sétálnak onnan, sőt, még akkor is, ha kimennek a mosdóba—ha egyáltalán járhatnak iskolába. A katonák kizárhatják a gyerekeket a tantermekből, hogy kórháznak vagy katonai bázisnak használják azokat, a közösség vezetői pedig olykor csak a fiúkat engedik iskolába járni.

Sokféle oka lehet, ha valahol nem járhatnak iskolába a lányok. Az viszont minden közegben egyértelmű, hogy az oktatás nagy változást hoz a diákok életébe. Ötleteket ad, tapasztalatokkal, felismerésekkel gazdagít. Sok lánynak sokkal többet ad annál, minthogy megnyitja az elméjét. Igen nagy mértékben megnöveli a kereseti esélyeit, és kevésbé lesz kitéve a HIV/AIDS fertőzés veszélyeinek, a korai és kényszerházasságnak, s az erőszak egyéb formáinak. Más szóval az oktatás javít a lányok életén, valamint fokozza családjuk, közösségük és országuk egészségét, jóllétét és gazdasági biztonságát.

Ezek az eredmények ihletik a serdülő lányok iskolapadban tartására irányuló erőfeszítéseinket, többek között Obama elnök és a First Lady közelmúltban bejelentett Let Girls Learn (Hadd tanuljanak a lányok) elnevezésű kezdeményezését. E törekvés célja, hogy—támogatva a helyi problémák közösségen belüli megoldását, és kihasználva a lányok szükségleteivel foglalkozó, amerikai kormánytámogatással működő diplomáciai és oktatási programokat—ledöntse a korlátokat, amelyek túlságosan sok serdülő lányt tartanak vissza tanulmányai befejezésétől.

A Let Girls Learn több puszta kezdeményezésnél. Ez egy jelzés a világ felé arról, hogy az Egyesült Államok elkötelezetten nagy figyelmet fordít a serdülő lányokra és oktatásukra, az életkörülményeik és esélyeik jobbítására.

Jelenleg nagy súllyal nehezedik ránk ez a kötelezettségvállalás. Arra emlékeztet, hogy vannak olyanok—Chibokban, Tikritben, Swat Valley-ben és Rakkában—akik készek lerombolni minden emberi méltóságot, hogy a lányok és asszonyok előtt bezárhassák az ajtókat.

De eszünkbe juttatja azt a több tucat lányt is, aki tavaly ki tudott szabadulni a Boko Haram karmaiból. Ők bátran tovább folytatták a tanulást, és az életveszély ellenére beiratkoztak a főiskolai előkészítő iskolába. A múlt hónapban pedig arra figyelt a világ, hogy a nigériai nők összegyűltek, hogy részesei legyenek országuk történelmi jelentőségű és javarészt békés választásának. Mintegy 300 nőt képeztek ki választási megfigyelőnek, majd e csoport tagjai szétszóródtak Nigéria egész területén. Egy részük a szavazást ellenőrizte, a többiek pedig forródrótot létesítettek, hogy a szavazók jelenthessék az erőszakos cselekedetek előfordulását. A munkájuk, csakúgy, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a nemzeti parlamentekben, a helyi tanácsokban és hasonló fórumokon folyó állandó munka, azt bizonyítja, hogy a nőknek részt kell venniük a stabilitásra, békére és biztonságra irányuló törekvésekben.

A nigériai lányok és asszonyok az ilyen fajta bátorságot és cselekvést mutatják meg. Az ő történetükbe kell kapaszkodnunk, amikor szembeszállunk a brutalitás, a terror és a kínzások elkövetőivel. A Boko Harammal és hasonló csoportokkal szemben mi továbbra is szilárdan és eltökélten védjük a férfiak és nők, a fiúk és lányok jogait.

Forrás: Being a School Girl Should Not Be Dangerous Business | POSTED BY CATHERINE RUSSELL | DipNote | APRIL 14, 2015

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , | Comments Off