U.S. Embassy

Clinton külügyminiszter nyitóbeszédet mond a müncheni Euroatlanti Biztonsági Fórumon

Clinton külügyminiszter és Panetta védelmi miniszter 2012. február 4-én közös nyitóbeszédet tartottak a müncheni Euroatlanti Biztonsági Fórumon. Az alábbiakban a külügyminiszter beszédéből idézünk:

„A mostani transzatlanti közösség nem csak az elmúlt évszázad meghatározó vívmánya, hanem elengedhetetlenül szükséges ahhoz is, hogy együtt építhessük az előttünk álló évszázad reményeink szerinti világát. Itt Münchenben nem elég a régi ígéretek megújítása. A világ igen gyorsan változik körülöttünk, s Amerikának és Európának előre mutató programra van szüksége ahhoz, hogy a kihívásoknak megfeleljenek. Engedjék meg, hogy röviden felvázoljak öt olyan területet, melyek különösen igénylik a közös erőfeszítést.

Először is be kell fejeznünk, amit az elődeink elkezdtek: egy biztonságos, egyesült és demokratikus Európát kell teremtenünk. Hallottuk az ICI (Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés) jelentést, amely körvonalaz néhány nagyon specifikus, közösen megtehető lépést. Az adminisztráció legelső napja óta szorosan együtt dolgozunk azon, hogy– elveink megőrzése és barátaink védelme mellett– átalakítsuk az Oroszországhoz fűződő kapcsolatunkat. E megközelítés sikeres volt, de az eredményeket fenn is kell tartanunk. Közösségünkben nem ez az egyetlen terület, ahol le kell győznünk a bizalmatlanságot. Európa bizonytalan és nem teljes addig, amíg Kelet-Európában, a Balkánon, a Kaukázusban és a mediterrán országokban lényeges konfliktusok maradnak megoldatlanok. A nagyszabású, globális célokért folytatott törekvések mellett a közelebbi problémákról sem feledkezhetünk meg.

Szeretném a ’bizalom’ szót hangsúlyozni. Hallottuk Igor Ivanovtól, hallottuk Guido Westerwellétől, s azt hiszem, érdemes ismételgetni. Többet kell tennünk a bizalom kiépítéséért s a közöttünk meglévő bizalmatlanság leküzdéséért. Erre feltétlenül szükség van, ha az előttünk álló feladatokat sikeresen akarjuk elvégezni.

Másodszor, mivel szövetségünk ereje gazdaságaink egészségétől függ, a biztonság és a gazdaság virágzása teljességgel elválaszthatatlanok egymástól. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági helyreállás és növekedés érdekében egy ugyanolyan inspiráló közös programra van szükségünk, mint a globális biztonsági együttműködésünk. Tudjuk, hogy Európa leginkább sürgető gazdasági prioritása a jelenlegi pénzügyi válság kezelése. Valószínűleg tudják, hogy nálunk is ez a helyzet, s bár időről-időre kapunk olyan jó híreket is, mint a tegnapiak, melyek a munkahelyek számára és a munkanélküliség csökkenésére vonatkoztak, jól tudjuk, hogy sok még a tennivalónk. Továbbra is biztosak vagyunk abban, hogy Európában nem csak az adósság csökkentésére és a szükséges tűzfalak kiépítésére van szándék és lehetőség, de a növekedés beindítására valamint a likviditás és a piaci bizalom helyreállítására is.

Miközben Európa kifelé lábal a gazdasági válságból, még keményebben kell dolgoznunk azon, hogy egymás eredményeit erősítsük. Gazdasági kapcsolataink súlyát tekintve ezen a téren még van tennivalónk. Gyakran beszélek gazdasági kormányzásról, mert hitem szerint nem beszélhetünk a 21. századi teendőkről annak felismerése nélkül, hogy gazdasági erőnk áll minden olyan képességünk mögött, amellyel értékeinket fejleszthetjük, érdekeinket védhetjük, s olyan biztonsági rendszert építhetünk, mely fenntartja a stabilitást és előre visz. A munkahelyteremtéssel és gazdasági növekedéssel foglalkozó USA-EU magas szintű új munkacsoportnak, melyet Obama elnök és európai kollégái alakítottak, vezető szerepet kell biztosítanunk az emberek újbóli munkához juttatása terén.

Továbbá Amerika és Európa többet tudna egymással és a világ többi részével kereskedni, s így is kellene tenniük. Ez azt jelenti, hogy gazdasági értékeink terjesztésére is összpontosítanunk kell. Amerikai és európai cégek túlságosan gyakran kerülnek hátrányos helyzetbe olyan tisztességtelen gyakorlatok miatt, mint állami tulajdonú cégek előnyben részesítése, nem vám jellegű kereskedelmi akadályok támasztása, a befektetések korlátozása, a szellemi tulajdon gyakori megsértése. Amerikának és Európának együtt kell tudatosítania, hogy minden ország köteles tiszteletben tartani a tisztességes versenyt és piaci hozzáférést biztosító szabályokat. S ami a legfontosabb: emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy gazdasági problémáink nem a globális vezetésbe tett befektetéseink miatt következtek be, s a világ ügyeitől való visszahúzódás nem oldaná meg azokat.

Harmadszor, a szűkös pénzügyi helyzetben fontos, hogy biztonsági szövetségünk tevékeny, hatékony és erős legyen. Ezt nevezi Rasmussen főtitkár okos védelemnek: rakétaelhárító rendszerek közös telepítése, közösen finanszírozott szövetségi szárazföldi megfigyelő rendszer, balti légi rendőrség, s megerősített NATO reagáló erő. Ezek jó módszerek arra, hogy az egyes országok számára minimális költséggel is fenn tudjuk tartani a biztonságot.

Olyan partnerekkel is munkakapcsolatot kell kiépítenünk, mint Svédország, Japán, Ausztrália, az Arab Liga tagjai és mások. Chicagóban legfőképpen erre fogunk törekedni annak érdekében, hogy a NATO egy globális biztonsági hálózat központja maradjon, ahol velünk vállvetve dolgozik egy tettre kész és alkalmas országokból álló csoport.

Negyedszer, közösségünk alapját közös értékeink jelentik, melyeket—különösen az ilyen nagy politikai változásokat hozó időszakban—együtt, még erőteljesebben kell világszerte terjesztenünk. A Közel-Keleten komoly közös érdekeltségünk a stabil demokráciákba vezető sikeres átmenet elősegítése. Idén, az amerikai elnökség idején a Deauville Partnerség lesz a G8 prioritása, s a benne rejlő lehetőségek kihasználása érdekében egy ambiciózus tervezetet fogunk összeállítani a politikai és gazdasági reformok, a kereskedelem, a befektetések, a regionális integráció és a vállalkozói szellem ösztönzésére, hogy az emberek megvalósíthassák azt a jobb jövőt, amelyért olyan sokat kockáztattak.

Azzal, hogy az Arab Tavasz lendülete túllépett a Közel-Kelet határain, a mi munkánk is kiterjed. Segítenünk kell az elért demokratikus eredmények megszilárdításában olyan helyeken, mint Elefántcsontpart és Kirgizisztán, s támogatnunk kell a nyiladozó demokratikus lehetőségeket Burmában s bárhol, ahol az emberek szabadsága és jogai hiányosak. Az EBESZ-ben, a Demokráciák Közösségében és máshol is minden eszközünket be kell vetnünk értékeink és céljaink előmozdítására.

Amerikának és Európának most kifinomultabb eszközei vannak, mint valaha arra, hogy támogassa és jutalmazza azokat, akik változtatnak, s nyomást gyakoroljon azokra, akik nem. S ha egy zsarnok bárhol megtagadja népe törvényes követeléseinek teljesítését, közösen kell egy világos üzenetet küldenünk: Fenyegetéssel nem lehet a jövőt feltartóztatni!

Természetesen csak úgy hirdethetjük hitelesen a demokratikus értékeket máshol, ha saját közösségünkben is erősítjük és védelmezzük azokat. A díszes kellékek nem elegendők.  Élénk szabad sajtóra, tiszta és átlátható választásokra, független bírói testületre, egészséges politikai ellenzékre és a nők, valamint a vallási és etnikai kisebbségek védelmére van szükség! Védelmeznünk kell a demokratikus jogokat és a szabadságot, ha azok bárhol—akár itt Európában is—veszélybe kerülnek.

Ötödször és utoljára, a feltörekvő hatalmakhoz és régiókhoz is el kell érnünk. A világ, melynek építésén dolgoztunk, változik, a gazdagság és az erő új helyeken központosul, s Amerika és Európa már kevesebb problémát tud egyedül megoldani. Módot kell találnunk arra, hogy ezt a fontos lehetőséget a magunk javára fordítsuk, a fejlődő országokat partnereinkké tegyük, s mindnyájunk számára kedvező módon erősítsük a globális együttműködés rendszerét.

Örülök, hogy itt Münchenben napirenden van Európa érdeklődése az ázsiai-csendes-óceáni térség iránt, mert közösen kell kapcsolatot keresnünk olyan régiókkal, amelyek növekvő szerepet játszanak a világ ügyeiben. Nos, sok szó esett már arról, hogy az Egyesült Államok számára milyen fontos a feltörekvő ázsiai-csendes-óceáni térség, de közel sem beszéltünk még eleget arról, hogy Európa számára mennyire az. Amerikának és Európának erőteljes párbeszédet kell folytatnia a térségben rejlő lehetőségekről. Ezt most itt megkezdjük. Az eddigiek alapján összeálló kép komoly tanulsága az, hogy amikor az amerikaiak a jövőről gondolkodnak, Európát mindig elengedhetetlenül fontos partnerüknek tekintik. Bizalmunkat és elkötelezettségünket semmi sem mutatja jobban, mint hogy milyen sokat akarunk és remélünk közösen elérni.

A történelem legerősebb szövetségét nem úgy őriztük meg idáig, hogy a babérjainkon ültünk. Elődeink közösen tervezték a jövőt. Azon meggyőződés alapján cselekedtek, hogy Amerika, Európa, s minden hasonlóképpen gondolkodó nemzet közös erőfeszítéssel egy békésebb, virágzóbb és biztonságosabb világ megteremtésére törekszik. Ez ma is ugyanígy igaz. A mostani hatalmas változások idején vezéreljen bennünket ugyanez az elv, amikor közös jövőnk útját vázoljuk fel. Köszönöm.”