ÚJABB AMERIKAI TÁMOGATÁS A SZÍRIAI VÁLSÁG KEZELÉSÉRE

Tájékoztató | Az USA Külügyminisztériuma | Sajtószóvivői Iroda | Washington, DC | 2016. február 4.

Kerry külügyminiszter ma bejelentette, hogy az Egyesült Államok további, közel 601 millió dollár értékű humanitárius segítséget nyújt a szíriai háború érintettjeinek. Ezzel az újabb összeggel immár 5,1 milliárd dollár fölé emelkedik a válság kitörése óta biztosított amerikai humanitárius támogatás értéke. A külügyminiszter azt is bejelentette, hogy Jordánia és Libanon oktatási célra több mint 290 millió dollár értékű fejlesztési támogatást kap az Egyesült Államoktól.

A szíriai válság korunk legsúlyosabb és legösszetettebb humanitárius szükséghelyzete: a háború előtti népesség több mint kétharmada—17 millió ember—szorul humanitárius segítségre. E támogatás keretében az Egyesült Államok továbbra is élelmet, vizet, menedékhelyet, orvosi ellátást, humanitárius védelmet és egyéb sürgős segítséget biztosít a Szíriában élő rászorultaknak, valamint a térségben élő 4,6 millió szír menekültnek. A támogatás enyhíti a tömeges szír menekültáradattal küzdő kormányokra és településekre nehezedő nyomást is a térség más részein.

A humanitárius segítségnyújtás az Egyesült Nemzetek, valamint más nemzetközi szervezetek és nem-kormányzati szervezetek műveleteit támogatja. Ezeken keresztül az Egyesült Államok mind a 14 szír kormányzóságban képes segítséget nyújtani a leginkább rászorulóknak—s végső soron életeket ment és enyhíti a szenvedéseket az erőszak és nélkülözés napi veszélyei közepette.

Segítségünk létfontosságú humanitárius szükségleteket elégít ki, beleértve azokat is, amelyek érdekében az ENSZ 2016-ra nyolcmilliárd dollárt kért Szíriára és a régióra. Az új pénzügyi támogatás egy részét közvetlenül erre fordítják. A 2016-os sürgősségi igények kielégítéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy más donorok is adakozzanak. Az Aszad-rezsim továbbra is hordóbombákat szór a városokra, háborús fegyverként használja az éhezést, és iskolákban, mecsetekben, piacokon, és kórházakban támad a polgári lakosokra, akik emellett napi szinten szenvednek az ISIL, az Al Nusrah Front, s hasonló erőszakos szélsőséges csoportok brutalitásától is. A szíriai háború borzalmain túl látjuk azoknak a helyzetét is, akik európai országokba menekülnek a térségből, s tudjuk, hogy az elsődleges menedéket nyújtó országokban is humanitárius segítséget kell nyújtanunk, s elő kell mozdítanunk az integrációt és az önállóságot. Az Egyesült Államok ismételten kinyilvánítja, hogy a válságban érintett összes félnek fel kell hagynia a civil lakosság elleni törvénytelen támadásokkal, s tiszteletben kell tartania a nemzetközi jogot. Az USA nem hagy fel a jordániai és libanoni oktatási minisztériumok támogatásával sem: több mint 290 millió dolláros fejlesztési támogatást ad ahhoz, hogy többen részesülhessenek magas színvonalú oktatásban, s minden diák iskolába járhasson, a szír menekülteket is beleértve. Oktatási támogatásunk Jordániában mintegy 230.000, Libanonban mintegy 62.000 szír menekültet fog érinteni.

Az Egyesült Államok jól tudja, hogy az elsődleges segítségnyújtás mellett a Szíriával szomszédos országok hosszú távú fejlesztési szükségleteit is tekintetbe kell vennünk, így pénzügyi hozzájárulásunkkal a továbbiakban is támogatjuk az ottani településeket, amelyek nagylelkűen otthont adnak a menekülteknek. Jelenleg 4,6 millió szír menekült van a térségben, s többségük abban az országban kap támogatást, ahová elsőre érkezett. Mint a tavaly nyáron Európába indult tömeges elvándorlás mutatta, azok a szírek, akik otthon vagy a szomszédos országokban nem kapnak védelmet és támogatást, óriási veszélyekkel járó, kockázatos utazásokra szánják el magukat.

A világszerte kialakult humanitárius válságok kapcsán fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy nem elég, ha mi mindent megteszünk, a többi országnak is többet kell tennie. Mint Kerry külügyminiszter nemrég bejelentette, az Egyesült Államok újabb ígéreteket vár, hogy kiterjeszthessük a humanitárius biztonsági hálót, továbbá világszerte több hosszú távra szóló, tartós lehetőséget teremthessünk a menekülteknek. Az újabb felajánlásokra serkentő amerikai törekvések mind egy magas szintű menekültügyi csúcstalálkozó irányába mutatnak, amelyre az ENSZ szeptemberi közgyűlésén kerül majd sor. Az esemény, melynek Obama elnök lesz a házigazdája, a következő hónapok során folytatandó szilárd és lankadatlan amerikai diplomáciai törekvések kiteljesedése lesz, amelyek a humanitárius segítségnyújtás kiterjesztését, az áttelepítés és a befogadás más törvényes lehetőségeit, valamint a menekültek önállóságát és befogadását előmozdító foglalkoztatást és oktatást tűzik ki célul.

Az Egyesült Államok továbbra is elkötelezetten segíti e szörnyű háború áldozatait, és határozottan sürgeti a kialakult helyzet miatt aggódó összes kormányt, szervezetet és magánszemélyt, hogy támogassák az ENSZ és más partnerek életmentő segélyakcióit.

A humanitárius segítség főbb elemei:

UNHCR (United Nations High Commissioner for Refugees/Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága): Több mint 191 millió dollár

A UNHCR szíriai tevékenysége jelenleg a szervezet legnagyobb menekültsegélyező művelete; a UNHCR azonnali támogatást nyújt az újonnan menekülteknek, s egyúttal folyamatosan támogatja a veszélyeztetett helyzetben lévő régebbi menekülteket. A UNHCR együttműködik más ENSZ-ügynökségekkel is, hogy Szírián belül is segítsen a rászorulókon. A pénzügyi támogatás lehetővé teszi, hogy a UNHCR továbbra is fedelet, védelmet (a regisztrációt , a gyermekvédelmet, a nemi alapú erőszak megelőzését és kezelését, valamint a mentális egészség megőrzését is beleértve), s más, a napi élethez fontos cikkeket biztosítson, részint takarók, ágynemű és főzőedények közvetlen juttatásával, részint készpénzzel. A UNHCR egyre fokozódó igyekezettel  próbál segíteni a nem táborokban élőknek s az őket befogadó közösségeknek, valamint a táborok lakóinak is. Az említetteken túl a térség sok helyén támogatást nyújt az oktatás, az egészségügy és a foglalkoztatás területén is.

WFP (World Food Program/az ENSZ Világélelmezési Programja): 83 millió dollár

A szírek milliói sem az országon belül, sem a szomszédos országokban nem tudják önállóan kielégíteni alapvető élelmiszer-szükségleteiket; ahhoz, hogy ne éhezzenek, folyamatos nemzetközi segítségre van szükség. Az amerikai kormány új pénzügyi támogatása lehetővé teszi, hogy a WFP továbbra is ellássa alapvető élelmiszerekkel a Szíriában élő, válság sújtotta milliókat, valamint az öt szomszédos országba került szír menekülteket. Az amerikai kormány támogatásával a WFP a továbbiakban is havi élelmiszeradag-csomagokat oszt Szíriában, a terhes és szoptatós anyáknak pedig utalványokat juttat, hogy jobban táplálkozhassanak. A szomszédos országokban továbbra is élelmiszervásárlásra fordítható bankkártyákat oszt a WFP, amelyekkel a helyi szupermarketekben vásárolhatnak a menekültek. Így jobban táplálkozhatnak, s a számukra leginkább megfelelő élelmiszerekhez juthatnak. Az élelmiszervásárlásra fordítható bankkártyák útján eddig 1,25 milliárd dollár került a Szíriával szomszédos országok gazdaságaiba, ami a menekülteket befogadó országoknak és településeknek is a hasznára válik.

UNICEF (United Nations Children’s Fund/ENSZ Gyermekalap): Több mint 73 millió dollár

A szír gyermekeket súlyosan érinti a válság. Az elmenekült és az országon belül lakóhelye elhagyására kényszerült szír népesség fele gyerek. Szíriában kétmilliónál több gyerek nem jár iskolába, s minden negyedik iskola megrongálódott vagy megsemmisült. Ennek következtében az országban maradtak közül sok gyerek előtt alig vannak, vagy egyáltalán nincsenek is oktatási lehetőségek, azok pedig, akik menekültként érkeznek a szomszédos országokba, elmaradtak a tananyaggal, s oktatási lehetőségeik igen korlátozottak. A mai bejelentés értelmében a UNICEF az egész térségben tovább folytathatja a gyermekek védelmét, egészségét, oktatását, védőoltásait, valamint az ivóvízellátást és csatornázást szolgáló programjait, ezzel is bizonyítva, hogy az Egyesült Államok szilárdan támogatja a térség jövőjébe invesztáló No Lost Generation, azaz „egyetlen nemzedék sem veszhet el” kezdeményezést.

A HUMANITÁRIUS TÁMOGATÁS ÖSSZEGE SZERVEZETEK SZERINT

Szervezet Most bejelentett összeg Új végösszeg – a 2012-es pénzügyi év óta
UNHCR $191 millió $1,3 milliárd
WFP $83 millió $1,3 milliárd
NGO-k $159 millió $1,3 milliárd
UNICEF $73 millió $465 millió
UNRWA $48 millió $329 millió
ICRC $32 millió $181 millió
IOM $7 millió $55 millió
WHO $1 millió $45 millió
UNFPA $7 millió $38 millió
Más nemzetközi szervezetek $34 millió
Egyéb (admin) $7,4 millió
ÖSSZESEN* $601 millió $5,1 milliárd

Megjegyzés: A kerekítés következtében előfordulhat, hogy az összegek nem pontosan adják ki az ÖSSZESEN oszlopban szereplő összeget

A szíriai válságra fordított amerikai humanitárius segély országonként

SZÍRIÁN BELÜL: Csaknem 314 millió dollár. Új végösszeg a 2012-es pénzügyi év óta: Csaknem 2,6 milliárd dollár

Az USA humanitárius segítsége továbbra is milliók számára nyújt nélkülözhetetlen, életmentő támogatást Szíria-szerte. Az új amerikai hozzájárulás támogatja az életmentő sürgősségi élelmiszerellátást, beleértve a havi háztartási élelmiszercsomagokat, a pékségeknek juttatott lisztet, és az étkezési utalványokat is. A hozzájárulás segít a válság sújtotta lakosság orvosi ellátásában, a sürgős szükségletek kielégítésére hivatott készpénzes támogatásban, továbbá a menedékhelyek, az ivóvíz, a szennyvízelvezetés, valamint a higiéniai projektek finanszírozásában. Kritikus fontosságú segélyszállítmányokat, s olyan tanácsadói és védelmi programokat biztosít, amelyekre igen nagy szükség van a leginkább sebezhető személyek, így a gyerekek, a nők, a fogyatékkal élők és az idősek körében.

LIBANON: Több mint 133 millió dollár. Új végösszeg a 2012-es pénzügyi év óta: Csaknem 1,1 milliárd dollár

Az ENSZ becslése szerint a világon Libanonban a legmagasabb az egy főre jutó menekültek száma: a több mint egymillió szírrel együtt mintegy 42.000 palesztin is ide menekült Szíriából, emellett pedig már hosszú ideje itt él egy menekült palesztin populáció. A mai bejelentés további támogatást biztosít mind a menekülteknek, mind a befogadó libanoni közösségeknek. Az újabb pénzösszegekkel az ENSZ és a Libanonban működő nemzetközi partnerszervezetek továbbra is szállást, élelmiszervásárlásra fordítható bankkártyákat, oktatást, egészségügyi ellátást, sürgősségi készpénzjuttatást biztosíthatnak, valamint alapvető szükségleti cikkeket—takarókat, kályhákat, higiéniai csomagokat oszthatnak. A nem-élelmiszer ágazatokban az ENSZ hatékony elektronikus kártyák segítségével osztja szét a támogatást, hogy minél több rászorulót tudjon elérni.

Az újabb amerikai támogatás a menekülteket befogadó, veszélyeztetett helyzetbe került libanoni közösségeknek is segít: helyreállítják a települések víz- és csatornarendszerét, támogatják a helyi közösségi központokat, gyógyászati eszközökkel és berendezésekkel látják el a kórházakat és fejlesztik az iskolai létesítményeket.

JORDÁNIA: Több mint 62 millió dollár. Új végösszeg a 2012-es pénzügyi év óta: Több mint 730 millió dollár

Jordániában a szír menekültek közel 85 százaléka falvakban és városokban él—nem menekülttáborokban. Bár az amerikai finanszírozás továbbra is támogatja a táborlakókat, a nem táborokban lakó menekülteket is segíti, biztosítva, hogy mindannyian nyilvántartásba kerüljenek, és személyi okmányokat kapjanak.  Az újabb pénzügyi támogatással továbbra is élelmiszervásárlásra fordítható bankkártyákat osztanak a családoknak, készpénzt juttatnak az alapvető szükségletek kielégítésére, egészségügyi ellátásban részesítik az anyákat és a gyerekeket, továbbá helyrehozzák a nem megfelelő állapotban lévő menedékhelyeket, hogy a menekülteknek a pénzkereset érdekében ne kelljen kétségbeesett lépésekre szánniuk magukat, például ne küldjék iskola helyett munkába a gyerekeket. A pénzből oktatási célra is jut, hogy minden gyermek tanulhasson, amire nagy szüksége van, s amit megérdemel. Mivel csaknem 90.000 gyereknek nem jut hely az állami iskolákban, gyerek- és serdülőbarát környezetben informális oktatási tevékenységeket, továbbá— a Szíriában elszenvedett trauma kiheveréséhez— pszichoszociális segítséget biztosítanak nekik. Az amerikai pénztámogatással végezetül a jordán határnál rekedt közel 20.000 szíriainak is életmentő élelmiszert, menedékhelyet, ivóvizet és egészségügyi ellátást biztosítanak.

Az amerikai támogatásból az UNRWA (Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala) is részesül, hogy segíthessen a szíriai konfliktus elől Jordániába menekült több mint 16.000 palesztinnek, készpénzt juttasson alapvető szükségleteik kielégítésére, s egészségügyi ellátáshoz és oktatási lehetőségekhez segítse őket.

TÖRÖKORSZÁG: Közel 54 millió dollár. Új végösszeg a 2012-es pénzügyi év óta: Csaknem 379 millió dollár

Az amerikai pénzügyi támogatás segít Törökországnak a török ​​városi területeken, befogadó közösségekben és táborokban élő több mint 2,5 millió szíriai menekült humanitárius szükségleteinek ellátásában és védelmében. A UNHCR-nak juttatott pénzt jogi védelemre, fokozottabb pszichoszociális támogatásra, a nemi alapú erőszak megelőzésére; sátrak, takarók és konyhai készletek beszerzésére; a különösen veszélyeztetett menekültek célzott támogatására; valamint a kormányzati szervek technikai támogatására fordítják. A UNICEF-nek utalt pénzen újabb iskolákat építenek, a minőségi oktatás érdekében fizetik a tanárok járandóságát, tanszereket vásárolnak és az életre nevelő programokat szerveznek a gyerekeknek. A Világélelmezési Programon keresztül az Amerikai Egyesült Államok élelmiszervásárlásra fordítható bankkártyákat biztosít a családoknak, hogy tápláló élelmezési cikkekhez juthassanak. A Nemzetközi Migrációs Szervezetnek nyújtott támogatást a menekültek alapvető háztartási szükségleteire, a gyerekek iskolába szállítására, a mentális egészség támogatására, és menedékhelyekre fordítják. Az ENSZ Népesedési Alapja a nőknek higiéniai csomagokat, reproduktív tanácsadást, valamint a nemi alapú erőszak megelőzésére és kezelésére szolgáló tanácsadást, a fiataloknak pedig programokat és nyelvi képzést biztosít. A WHO-nak nyújtott támogatással ideiglenes egészségügyi központokat és programokat hoznak létre, hogy a szír orvosok újra-hitelesíthessék a diplomájukat és megfelelő képzés után bekapcsolódhassanak a török ​​egészségügyi rendszerbe.

IRAK: Közel 24 millió dollár. Új végösszeg a 2012-es pénzügyi év óta: több mint 228 millió dollár

Irakban a kurdisztáni regionális kormány fogadta be az országban élő szír menekültek 96 százalékát, és több mint 5200 négyzetkilométernyi területet biztosított 11 tábor és tranzitszállás létesítésére. A kiegészítő támogatás célja az, hogy helyrehozzák az egészségügyi központokat, bővítsék az iskolákat, a táborok és a befogadó közösségek területén javítsák a csatornázást, továbbá fenntartsák és kezeljék a táborokat. A támogatás többi részét élelmiszervásárlásra fordítható bankkártyákra, valamint a nők és a lányok érdekeit szolgáló kezdeményezésekre, így szakmai és nyelvi képzésekre, az általános ismeretek oktatására, a reproduktív egészségre, továbbá a nemi alapú erőszakkal és a korai házassággal kapcsolatos tudatosság fokozására fordítják. A gyermekek védelmét többek között szabadidős tevékenységek szervezésével és pszichoszociális gondozással szolgálják.

EGYIPTOM: 13 millió dollár. Új végösszeg a 2012-es pénzügyi év óta: több mint 102 millió dollár

Egyiptomban mindenütt városi környezetben élnek a szír menekültek, megemelt pénzügyi támogatásunkat az ő egyre szükségesebbé váló védelmükre és egyéb szükségleteire fordítjuk. Az Amerikai Egyesült Államok hozzájárulása lehetővé teszi, hogy—az egyre csekélyebb védelmet nyújtó környezet ellensúlyozására— a humanitárius partnerek a főbb menekült-befogadó városokban, például Kairóban és Alexandriában a menekülteket és a befogadó családokat egyaránt érintő közösség-centrikus projektekkel bővíthessék ki tevékenységüket. A támogatás a szexuális és nemi alapú erőszak megelőzésére, a gyerekek védelmére és oktatására, fokozottabb önállósodási és megélhetési lehetőségek biztosítására, élelmiszervásárlásra fordítható bankkártyák osztására is kiterjed, s megkönnyíti az egészségügyi ellátás igénybevételét.

A HUMANITÁRIUS TÁMOGATÁS ÖSSZEGE ORSZÁGOK SZERINT

Ország Most bejelentett összeg Új végösszeg – a 2012-es pénzügyi év óta
Szíria (országon belül) $314 millió $2,6 milliárd
Libanon $133 millió $1,1 milliárd
Jordánia $62 millió $730 millió
Törökország $54 millió $379 millió
Irak $24 millió $228 millió
Egyiptom $13 millió $102 millió
Regionális $1 millió $11 millió
ÖSSZESEN* $601 millió $5,1 milliárd

Megjegyzés: A kerekítés következtében előfordulhat, hogy az összegek nem pontosan adják ki az ÖSSZESEN oszlopban szereplő teljes összeget

Forrás: New U.S. Assistance to Respond to Syria Crisis | Fact Sheet | Office of the Spokesperson | Washington, DC | February 4, 2016

Ha további, részletes információkat keres arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya mit tesz a szíriai humanitárius válság ellen, kérjük, látogasson el a www.usaid.gov/crisis/syria, valamint a http://www.state.gov/refugeeresponse oldalakra.

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , | Comments Off

Joseph R. Biden, Jr. alelnök és Edward J. Markey szenátor üzenete a budapesti Tom Lantos sétány névadó ünnepsége alkalmából

2016. február 1.

Kedves barátaim!

Szívesen lennék veletek ma, amikor drága barátom, Tom Lantos előtt tisztelegtek. A sok-sok év alatt, amíg az Egyesült Államokban élt és Kongresszusunkban szolgált, Tom soha nem feledte magyar gyökereit.  Rengeteg történetet mesélt nekem életének korai, Budapesten töltött szakaszából. Így tehát helyénvaló, hogy az utca, amely az előtt az iskola előtt található, ahol Tom tanulmányait kezdte, örökre az ő nevét viselje.

Tom azt szokta mondani: “A civilizáció máza papírvékony. Mi vagyunk az őrizői, és sohasem pihenhetünk.”  Ez a meggyőződés személyes tapasztalatában gyökerezett – azokban az emlékekben, amelyeket magyarországi kamaszként, a holokauszt elmondhatatlan borzalmairól, valamint, hála Raoul Wallenberg bátorságának, szabadulása során szerzett.

Tom élete munkájává tette a gonosz elleni küzdelmet, amelyről annak idején első kézből szerzett tapasztalatot, és azt is, hogy megvédjen másokat a gonosz által okozott szenvedésektől. Lett légyen szó akár az ú.n. refuziknikoknak nyújtott állhatatos támogatásáról a volt Szovjetunióban, akár az etnikai alapú erőszak megszüntetésében vitt vezető szerepéről a Balkánon, a darfuri atrocitások elleni tiltakozásáról, Tom soha nem lankadt küldetésében. Őrszemként állva a vártán vigyázta az emberi jogokat, küzdött az igazságtalanság ellen és kiállt azokért, akik nem voltak képesek megvédeni magukat.

Tom a tanácsadóm volt, a tanítóm, és végül családom tagja lett.  Örökre adósa leszek Tomnak mindazért, amit tőle tanultam.  Azt remélem, hogy mindazok, akik az ő tiszteletére elnevezett utcán járnak és minden diák, akik Tom volt iskolájában tanul, magáévá tesz valamit Tom történetéből is.

Így tudjuk életben tartani mindazok emlékét, akiket elveszítettünk, és így adunk értelmet azoknak a szavaknak, hogy “soha többé”. És hitem szerint ez a legjobb emlékmű, amelyet Tom Lantosnak állíthatunk, és mindannak, aminek eléréséért oly keményen dolgozott.

Üdvözlettel:

Joseph R. Biden, Jr.

———————————————————————————————————-

Ma lenne Tom Lantos barátom 88. születésnapja, és valamennyien tudjuk, hogy Tom imádta a jó alkalmakat az ünneplésre. Feleségemnek, Susannak és nekem az évek folyamán sokszor nyílt alkalmunk arra, hogy Tommal és Anette-tel együtt ünnepeljünk, és semmi nem fogható ahhoz, mint amikor Tomot boldognak láttuk, ahogyan elemében volt.  Az biztos, hogy határtalanul boldog lett volna attól, hogy ezt az utcát a volt iskolája előtt az ő tiszteletére nevezik el. Tom gyakran mondta, hogy ő választása révén büszke amerikai, de a szíve egy darabja mindig is Budapesten maradt. A tanulás élethosszig tartó szeretete itt, ebben az épületben kezdődött. Tudom, hogy a Lantos család hihetetlenül hálás Tóth polgármester úrnak a Tom emlékének továbbvitele érdekében kifejtett erőfeszítéseiért, és tudom, hogy Tom sok-sok volt munkatársa nevében beszélek, amikor a magam háláját is kifejezem. Remek ember volt, szerető férj és apa, a Kongresszus kiemelkedő tagja és hűséges barát. Az Egyesült Államok Kongresszusa jobb lett az által, hogy Tom a része volt, és én örökké hálás leszek azért, hogy ismertem őt. Köszönöm, hogy lehetőséget adtak arra, hogy csatlakozzam Önökhöz, amikor ezen a különleges módon megemlékezünk róla.

Edward J. Markey

Massachusetts állam szenátora

Forrás: Tributes from Vice President Joseph R. Biden, Jr. and Senator Edward J. Markey on the Occasion of the Naming of Tom Lantos Street in Budapest

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off

OBAMA ELNÖK BESZÉDET MONDOTT A VILÁG IGAZAI ÜNNEPSÉGEN

Írta: Matt Nosanchuk | a Fehér Ház blogja | 2016. január 28.

Összefoglaló: Obama elnök kitüntetést adott át négy olyan személynek, aki életét kockáztatva mentette meg zsidók életét a holokauszt idején.

A Nemzetközi Holokauszt Emléknapon, egyben Auschwitz felszabadításának 71. évfordulóján Obama elnök beszédet mondott a washingtoni izraeli nagykövetségen a Világ Igazai kitüntetések átadásán.  Az elnököt Steven Spielberg filmrendező mutatta be, aki elkötelezetten gyűjti és veszi filmre holokauszt-túlélők tanúságtételeit és olyanokét is, akik az életüket kockáztatták azért, hogy zsidókat mentsenek.

Barack Obama elnök beszédet mond a a washingtoni izraeli nagykövetségen a Világ Igazai kitüntetések átadásán 2016. január 27-én. Az esemény megrendezését, melyre a nemzetközi holokauszt emléknapon, egyben Auschwitz felszabadításának 71. évfordulóján került sor, az Izraeli Nagykövetség támogatta, együttműködésben a Yad Vashem Izraeli Holokauszt Mártírok és Hősök Emlékezete Intézettel. (fotó: Chuck Kennedy, Fehér Ház)

Barack Obama elnök beszédet mond a a washingtoni izraeli nagykövetségen a Világ Igazai kitüntetések átadásán 2016. január 27-én. Az esemény megrendezését, melyre a nemzetközi holokauszt emléknapon, egyben Auschwitz felszabadításának 71. évfordulóján került sor, az Izraeli Nagykövetség támogatta, együttműködésben a Yad Vashem Izraeli Holokauszt Mártírok és Hősök Emlékezete Intézettel. (fotó: Chuck Kennedy, Fehér Ház)

Beszédében Obama elnök arról beszélt, hogy mindnyájunk felelőssége az antiszemitizmus elleni harc:

“Itt ma szembesülünk azzal a realitással, hogy az antiszemitizmus világszerte előretörőben van. Ez tagadhatatlan.  Amikor azt látjuk, hogy a zsidók sorra elhagyják az európai nagyvárosokat, ahol nemzedékek óta él a családjuk, mivel már nem érzik magukat biztonságban; amikor Mumbaitól a kansasi Overland Parkig támadások érik a zsidó központokat; amikor horogkeresztek jelennek meg a főiskolai kampuszokon; amikor ezeket és még sok hasonlót látunk, nem maradhatunk némák.”

Az antiszemitizmus elleni határozott fellépés továbbra is elsődleges fontosságú az elnök és kormánya számára. Ira Forman, az antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó különmegbízott segít abban, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet töltsön be a világban az antiszemitizmus visszaszorításában.

  • 2015-ben megszerveztük az első antiszemitizmust tárgyaló ENSZ közgyűlést. A közgyűlésen Samantha Power, az USA ENSZ nagykövete azt mondta: Nagyon messze vagyunk attól, hogy kijelenthessük, az antiszemitizmus nem létezik többé. Sőt, úgy tűnik, inkább növekszik a világ sok részén. Még ĺrországban, a mi ĺrországunkban is, ahol [Chaim] Herzog és én is születtünk, és ahol a gyermekkorunkat töltöttük, a Herzog belfasti szülőházán elhelyezett emléktáblát tavaly levették, miután az épületre több alkalommal Izrael-ellenes graffitikat mázoltak, és rendszeresen megdobálták. Kell-e ennél ékesszólóbb bizonyíték arra, hogy hosszú utat kell még megtennünk? Hozzátenném, hogy itt az ENSZ-ben is ritkán múlik el úgy nap, hogy kétségbe ne vonnák Izrael legitimitását, vagy igaztalanul ki ne zárnák olyan dolgokból, melyek más országok számára a napi ügymenet részei. Mindig ki fogunk állni Izrael mellett, hogy elérjünk egy nagyon egyszerű célt: hogy Izrael ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint minden más ország.
  • Tavaly egy magyarországi szervezet állami támogatást kapott ahhoz, hogy szobrot állítson a nácibarát Hóman Bálintnak, aki zsidótörvények benyújtója volt és 1944-ben a zsidók deportálását sürgette. Az Egyesült Államok, sok magyarral és más érdekelt nemzetközi szervezettel együtt, erőteljesen dolgozott azon, hogy megakadályozza a szoborállítást. Mikor kifejtettük aggodalmainkat, világossá tettük, hogy egy ilyen szobor felállítása rossz fényt vetne Magyarországra a nemzetközi közösségben és rossz üzenetet küldene az általa képviselt értékekről.  Az USA antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó különmegbízottja, Ira Forman és Nicholas Dean, az amerikai kormány holokauszt ügyekért felelős különmegbízottja is részesei voltak annak a kollektív erőfeszítésnek, hogy meggyőzzék a szobor támogatóit, hogy ne hajtsák végre tervüket.  Mindkét különmegbízott írásban és személyesen Magyarországon is kifejtette a szoborral kapcsolatos aggodalmait. Végül a szobor támogatói elálltak a tervtől.
  • Az elnök következetesen világossá tette, hogy az amerikai elkötelezettség Izrael biztonsága mellett megingathatatlan, és mindig ott leszünk, ha fel kell szólalni olyankor, amikor Izrael politikájának a kritikája átcsap Izrael létjogosultságának tagadásába. Ez a kormányzat visszautasítja Izrael legitimitásának megkérdőjelezését és az Izraellel szembeni kettős mérce alkalmazását.

Az ünnepségen, melyet első alkalommal tartottak az Egyesült Államokban, a Yad Vashem Izraeli Holokauszt Mártírok és Hősök Emlékezete Intézet poszthumusz elismerést nyújtott át azon négy személynek, kik hősies kiállással zsidókat mentettek meg a náciktól, örök példaként annak illusztrálására, milyen fontos világszerte kiállni az intolerancia és a gyűlölet ellen. Az elnök tisztelgett a díjazottak bátorsága előtt és ezt mondta: “Ha bárhol és bármikor zsidók válnak célponttá, csak azért, mert zsidók, nekünk együtt ugyanazt kell felelnünk, amit egykor Robbie Edmonds — Mind zsidók vagyunk.” Itt olvashat többet a díjazottakról:

Roddie Edmonds zászlós

Roddie Edmonds zászlós részt vett az amerikai csapatok partraszállásában és az ardenneki offenzíva során német fogságba esett. A fogolytáborban a németek elrendelték, hogy a zsidó származású hadifoglyok lépjenek ki. Edwards zászlós, aki a legmagasabb rendfokozatú amerikai tiszthelyettes volt, utasította az amerikai katonákat, hogy senki se mozduljon, majd ezt mondta a német tisztnek: “Mind zsidók vagyunk.” A német tiszt feladta, és a zsidó katonák megmenekültek.

Lois Gunden

Az amerikai Lois Gunden Franciaországban tanított, és segédkezett zsidó gyermekek kiszöktetésében egy internálótáborból, majd az általa alapított gyermekotthonba fogadta be őket.

Walery és Maryla Zbijewski

Walery és Maryla Zbijewski egy lengyel házaspár volt, akik életük kockáztatásával több hónapon át bújtattak egy zsidó gyermeket varsói lakásukban.

Azzal, hogy felelevenítette azok hősiességét, akik meg is élték az általuk vallott értékeket, az elnök hangsúlyozta mindnyájunk felelősségét abban, hogy felemeljük szavunkat az antiszemitizmus, a gyűlölet és az intolerancia minden formája ellen. A beszéd teljes szövege

Forrás: President Obama Speaks at the Righteous Among the Nations Ceremony | By Matt Nosanchuk | White House Blog | January 28, 2016

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

OBAMA ELNÖK BESZÉDE A VILÁG IGAZAI DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGEN

A Fehér Ház | Sajtószóvivői Hivatal | Azonnali közlésre

Izrael Állam Nagykövetsége |Washington, DC | 2016. január 27.|

AZ ELNÖK: Köszönöm. Köszönöm. (Taps) Erev Tov.

A Talmud tanítása szerint ha valaki elpusztít egy életet, mintha egy egész világ pusztulna el, s ha valaki megment egy életet, mintha egy egész világ menekülne meg.

Milyen rendkívüli megtiszteltetés, hogy itt lehetek Önökkel, amikor négy Világ Igazát tüntetnek ki, kiknek bátorsága megmentett életekkel—egy gyermekével, egy menekültével és egykori bajtársakéval—mérhető, s akik e tettükkel segítettek megmenteni a világunkat.

Sok beszédet mondok. Igen ritkán tölt el ilyen alázat, amelyet most nem csupán az előttem beszélők ékesszólása, de a ma ünnepelt, fennkölt tettek miatt érzek.

Steven Spielberg, kedves barátom, köszönöm nagylelkű és megindító szavaidat. Arról beszéltél, hogy mennyire fontos volt a számodra, hogy megtaláld és jóra használd a saját hangodat, s tudom, hogy a munkáid—akár a Schindler listája és hasonló remekművek, akár a Holokauszt Történeti Alapítvány segítségével kitartóan megörökített történeteid—mélyen személyesek. Steven azt mondta egyszer, hogy arra született, hogy elmondja a Soá történetét, mely olyan gyerekkori emlékekben gyökeredzik, amelyekből most adott ízelítőt: elveszített rokonok, a családban hallott történetek. Steven, az egész világ hálás azért, hogy meglelted a hangodat, s hogy ennyire jóra használtad. Nemzedékek során fenn fog maradni. Ezért mindannyiunk nevében hálásak vagyunk neked!

Dermer Nagykövet Úr és Mrs. Dermer, Nina Totenberg, barátaink az Izraeli Nagykövetségről és a Yad Vashemből, köszönöm, hogy a vendégeik lehetünk ma.

Hadd mondjam el, hogy gondolatainkban ma ott vagyunk Simon Peresz korábbi izraeli elnök mellett is. A hét elején alkalmam volt beszélni vele. Köszönetet mondtam a barátságáért, amely személy szerint mindig igen sokat jelentett nekem. És ismét megköszöntem azt is, hogy ilyen ragyogó példát mutatott a vezetői szerepről. Rendkívüli életével—a Haganában, s mint Izrael Állam egyik alapító atyja, aki soha nem adta fel a béke ügyét, s mint az országaink közötti szövetség megtestesítője—Simon mindannyiunkat inspirál. S itt ma este mindannyiunk –izraeliek, amerikaiak, a világ népei—nevében, gyors és teljes felépülést kívánunk neki.

Szeretném megemlíteni azt is, hogy Tennessee kiváló államának két kitűnő szenátora is jelen van. Tudom, ritka eset, hogy egy állam valamely különleges szülöttjének ilyen megtiszteltetésben van része, de említésre méltónak találom, amit ez mutat: a Kongresszus mindkét pártja szilárdan támogatja Izrael állam biztonságát és jólétét. S tesznek is érte minden egyes nap.

A túlélőknek, az Igazak családjainak és azoknak, akiket megmentettek, a tisztelt vendégeknek (azt mondom): a Világ legújabb Igazainak a tiszteletére gyűltünk össze, s hogy bizonyítsuk, hogy „sohasem felejtünk”, s nem csak ezen az emléknapon, de soha és semmikor sem.

Az ilyen pillanatokban, a kitüntetettek rendkívüli történeteit hallgatva rám törnek régi pillanatok, amikor a holokauszt történetével és borzalmaival találkoztam. Amint cseperedtem, hallottam a történeteket a nagybátyámról, aki részt vett a Buchenwaldhoz tartozó Ohrdruf felszabadításában, s akit annyira megrendítettek az ott látott szenvedések, hogy—amint a nagymamám mesélte—hazatérte után hat hónapig nem szólt senkihez, csak ült fenn a padláson. Képtelen volt feldolgozni a borzalmakat, amelyeknek szemtanúja volt.

Később alkalmam nyílt arra, hogy kedves barátommal, Elie Wiesellel együtt magam is elmenjek Buchenwaldba, és lássam a kemencéket, a „kis tábort”, ahol fiatal fiúként raboskodott. Túlélőkkel állhattam a varsói gettóban. Majd a rendkívüli megtiszteltetés, amikor Lau rabbival járhattam végig a Yad Vashemet, s láthattam az elvesztettek, az áldott emlékűek arcát, hallhattam a hangjukat. S azután, amikor saját lányaimat vittem el a Holokauszt Múzeumba—mert a gyerekeinknek tudniuk kell a történelem e fejezetéről, s hogy soha többé nem ismétlődhet meg!

A ma kitüntetett négy ember élete lelkiismeretünkhöz és erkölcsi felfogásunkhoz szól. Történeteik hallatán fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hasonló körülmények között mi hogyan cselekedtünk volna. Mit tettünk volna, ha Isten megkérdezi, hogy hol vagyunk? Tudtunk volna olyan szeretetet tanúsítani, mint Walery és Maryla Zbijewski? Őket akkor Varsóban lelőhették volna azért, hogy otthonukba fogadtak egy ötéves kislányt. Ők mégis sajátjukként viselték gondját, menedéket, biztonságot adtak neki; a külvilág tébolyától a családi pillanatok és a zene melegségével óvták, amíg édesanyja vissza nem tért.

Meg lenne-e bennünk Lois Gunden rendkívüli együttérzése? Azt írta, hogy egyszerűen csak a szeretet egy sugarát akarta adni ezeknek az oly sok mindent átélt fiataloknak. S ez a szeretetsugár mindig ott ragyogott, amikor annyi zsidó gyereknek adott fedelet és táplálékot, amennyinek csak tudott, s máig ott él azok családjaiban, akiket megmentett.

Élne-e bennünk Roddie Edmonds törzsőrmester bátorsága? Tudom, hogy az édesapjuk azt mondta, hogy csak a kötelességét teljesítette, de ő bizony messze túlment azon, mint a többiek is, akik hasonlóképpen tettek. Amikor választania kellett, hogy katonatársait menti-e, vagy a saját életét, Roddie farkasszemet nézett a gonosszal, s odaállt a náci elé. Erkölcsi iránytűje sohasem ingott meg! Hűséges volt a hitéhez, s ezzel kétszáz amerikai zsidó katona életét mentette meg. Ez igen tanulságos lecke nekünk, keresztényeknek. Nem tudom elképzelni, hogy valaki jobban kifejezhesse a kereszténységét, mint hogy azt mondja, hogy „én is zsidó vagyok”.

Azért teszem fel mindezeket a kérdéseket, mert bár a holokauszt egyedülálló, a történelemben páratlan bűn, a gyűlölet csirái, amelyek következtében kialakulhatott—az arroganciával párosult tudatlanság, az együttérzést elfojtó közöny—ezek mindig velünk voltak. Meggyökeresedtek a kultúrákban, a hitekben, nemzedékek sorában. A Nagykövet úr említette Káin és Ábel történetét. Ez mélyen bennünk van. Elsősorban a változások idején, a szorongások és bizonytalanságok közepette hajlamosak vagyunk rá, hogy túl könnyen engedjünk annak a primér vágynak, hogy valaki mást—valakit, aki más, mint mi—okoljunk a bajainkért.

Itt ma szembesülünk azzal a realitással, hogy az antiszemitizmus világszerte előretörőben van. Ez tagadhatatlan.  Amikor azt látjuk, hogy a zsidók sorra elhagyják az európai nagyvárosokat, ahol nemzedékek óta él a családjuk, mivel már nem érzik magukat biztonságban; amikor Mumbaitól a kansasi Overland Parkig támadások érik a zsidó központokat; amikor horogkeresztek jelennek meg a főiskolai kampuszokon; amikor ezeket és még sok hasonlót látunk, nem maradhatunk némák.

Ha megtámadnak egy hitet, az támadás minden hit ellen. Támadás az oly sok hit középpontjában álló aranyszabály ellen, miszerint úgy kell bánnunk másokkal, ahogy magunkkal is tennénk. Nekünk, amerikaiaknak különösen tudnunk kell, hogy ez támadás a sokszínűségünk ellen, azon eszme ellen, hogy az eltérő hátterű emberek élhetnek és boldogulhatnak együtt. És ezért igaza volt az apjuknak: mindannyian zsidók vagyunk. Mivel az antiszemitizmus a gonosz lényegének a kicsapódása, a kifejeződése, amely már igen sokat szerepelt az emberi történelemben, s ha nem lépünk fel ellene, nem teszünk a gonoszság más megnyilvánulásai ellen sem. Amikor valahol pusztán azért támadnak rá valakire, mert zsidó, mindannyiunknak úgy kell válaszolnunk, mint Roddie Edmonds tette: „Mindannyian zsidók vagyunk”.

Tudjuk, hogy sohasem leszünk képesek rá, hogy minden elméből kitöröljük gyűlöletet. Nem tudjuk teljesen kiirtani az antiszemitizmus csapását. De az Igazakhoz hasonlóan minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk érte. Ez mindannyiunk felelőssége.

Természetesen a kormánynak is van felelőssége. Elnökként gondoskodtam róla, hogy az Egyesült Államok az antiszemitizmus elleni harc élén járjon. Ezért szerveztük meg Izraellel és a világ országaival együtt az ENSZ első antiszemitizmussal foglalkozó közgyűlését. Ezért bíztattuk a többi országot is arra, hogy a veszélye ellen jelöljenek ki különmegbízottat, ahogyan mi tettük.

Ezért történt, hogy amikor Magyarországon tervbe vették, hogy szobrot állítanak egy második világháborús antiszemita vezetőnek, elsősorban mi igyekeztünk meggyőzni a kormányukat, hogy álljanak el ettől. Országaink viszonyában ez nem marginális kérdés, hanem a jó magyar-amerikai kapcsolatok fontos feltétele, s ezt értésükre is adtuk.

Ezért ha egy adott izraeli politika miatt világszerte odáig mennek a vélemények, hogy kétségbe vonják Izrael létezésének a jogát; amikor Izrael terrorizmussal szembesül, akkor mi erőteljesen és büszkén kiállunk és megvédjük szövetségesünket, megvédjük a barátunkat, megvédjük Izrael zsidó államát. Amerika most és mindörökké rendíthetetlen elkötelezettséggel viseltetik Izrael biztonsága iránt. És ahogy máskor is mondtam, alapvető erkölcsi kudarcot jelentene, ha Amerika megtörné ezt a kapcsolatot.

Minden országnak, amely értékeli a sokszínűséget, a toleranciát és a pluralizmust, fel kell emelnie a szavát, ha bárhol és bármikor támadás ér zsidókat, vagy más vallási kisebbségek tagjait. Az utóbbi években Franciaország, Németország és Nagy-Britannia vezetői határozottan kiálltak az antiszemitizmus ellen. Izraelben Rivlin elnök ékesszólóan beszélt arról, hogy mennyire fontos a tolerancia és az elfogadás—zsidó és arab részről egyaránt.

A kormányoknak eközben kötelességük, hogy gondoskodjanak a holokauszt túlélőiről, hogy azok, akik megélték e borzalmakat, életük arany alkonyán ne szűkölködjenek. A Fehér Ház kezdeményezése alapján mi azon dolgozunk, hogy itt, az Egyesült Államokban javítsunk az erre szoruló túlélők ellátásán. A támogatásunkkal létrejött kompenzációs alapból végre kielégítettük az igényeket, így még több, a holokauszt alatt Franciaországból deportált zsidó részesült belőlük, köztük az Amerikában élő túlélők is.

De az előttünk álló feladatok nem csak a kormányokra várnak. Minden vallási közösségnek van bennük felelőssége. Ahogyan minden vallási közösség felemeli a szavát azok ellen, akik kiforgatják, s a terror és az erőszak igazolására használják fel a hitüket, ugyanúgy minden hit híveinek fel kell emelniük a szavukat, ha a vallásuk értelmezése rút irányt vesz. Így tehát azok ellen is szót kell emelniük, akik a zsidók vagy bármely más hitűek elleni előítéletek igazolására használják a vallásukat.

Tudjuk, hogy voltak muzulmánok—az albánoktól az arabokig—akik védték a zsidókat a náciktól. Marokkóban a világ muzulmán-többségű országainak a vezetői most tartottak egy csúcstalálkozót a vallási kisebbségek védelme érdekében, beleértve a zsidókat és a keresztényeket is. Őszentsége Ferenc pápa erőteljes szavakkal lépett fel az antiszemitizmus ellen, mondván, hogy „mint Isten teremtménye, származásától és vallási nézeteitől függetlenül minden emberi teremtmény a testvérünk”. Az ilyen szavakra kell odafigyelnünk! S bárkinek, aki vallási vezetőnek tartja magát, ezt az elképzelést, ezt az igazságot kell hirdetnie.

S végezetül mindannyiunk felelőssége, hogy szót emeljünk, gyermekeinknek megtanítsuk, hogy mi a helyes, és megvizsgáljuk saját szívünket. Erre tanítottak bennünket a ma kitüntetett Igazak, erre tanított maga a holokauszt: Hol vagy? Ki vagy?  Ezt a kérdést teszi fel nekünk a holokauszt. Még a veszély perceiben is, még akkor is, amikor a saját életünket féltjük, gondolnunk kell arra, hogy egyikünk sem tehetetlen. Mindig van választásunk! S ma a legtöbbünk számára nem jár akkora veszéllyel, hogy kiálljon az intolerancia ellen, mint azoknak jelentett, akik előtt ma fejet hajtunk. Nem jár bebörtönzéssel, nem kell puskatorokba néznünk. Annyit kell tennünk, hogy felemeljük a szavunkat. Annyit jelent, hogy szilárdan kiállunk. Tudjuk, hogy a gonoszságot az élteti, ha tétlenek maradunk.

Úgy kell tehát élnünk, hogy megmutassuk: tényleg tanultunk a múltból. Ennek értelmében el kell utasítanunk a közönyt. Empátiára kell törekednünk, s magunkat kell látnunk másokban; magunkévá kell tennünk a kívülállók, a kisebbségek ügyét, legyenek keresztények vagy zsidók, hinduk vagy muzulmánok, vagy hitetlenek; legyenek országunk szülöttei vagy bevándorlók, legyenek izraeliek vagy palesztinok.

Ez annyit jelent, hogy fel kell lépnünk a vakhit bármely megnyilvánulása ellen, el kell nyomnunk legsötétebb ösztöneinket, és nem szabad engednünk, hogy a tribalizmus legyen közösségeink és politikánk egyetlen értéke. Annyit jelent, hogy meg szívlelnünk a Tórában gyakran ismételt tanulságot: fogadjuk szívesen az idegent, mert valaha magunk is idegenek voltunk. Így valósulhat meg, hogy soha nem feledünk: nem csak azzal, hogy megőrizzük a holokauszt tanulságait, hanem cselekedeteinkkel is. Ahogy Mózes ötödik könyve tanít minket, „Tzedek, Tzedek tirdof”, azaz „Az igazságra, és csakis az igazságra törekedj!”

Befejezésül szeretnék elmondani valamit, ami tudomásom szerint egy zsidó legenda. E szerint minden nemzedékben 36 nagyon derék ember születik. Ők oly tiszteletreméltóak, annyira tele vannak együttérzéssel, hogy az ő jó munkájuk tartja életben a világot. Lamed Vovniknak hívják őket, s a legenda szerint nélkülük összeomlana a társadalom. Nem tudjuk, hogy kik ők. Teljesen megkülönböztethetetlen, hétköznapi emberek–mint Walery és Maryla és Lois és Roddie. A tömegben nem feltétlenül ismernénk fel őket. De azt hiszem, hogy az ő generációjukhoz—Schindler, Wallenberg és Karski nemzedékéhez—sokkal több kellett harminchatnál. Abban a nemzedékben huszonhatezernél több Világ Igazának kellett lennie. Hősök millióira volt szükség, akik nem maradtak tétlenek, kiálltak és visszaütöttek.

Mindannyian arra törekszünk, hogy méltóvá váljunk az ő példájukhoz, mi legyünk saját nemzedékünk Lamed Vovnikjai, tegyünk meg egymásért, amit tudunk, öleljük magunkhoz az egész emberiséget, s ezzel mentsük meg a világunkat. Az elvesztettek emléke legyen áldás. S országokként és egyénekként törekedjünk egyaránt arra, hogy a világ igazai között legyen a helyünk.

Isten áldja Önöket! Isten áldja az Amerikai Egyesült Államokat! Isten áldja Izrael államot! (Taps)

Forrás: Remarks by the President at Righteous Among Nations Award Ceremony |The White House |Office of the Press Secretary |For Immediate Release |January 27, 2016 |Embassy of Israel |Washington, D.C.

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , | Comments Off

JANUÁR 27. – EGY NAP, AMIKOR A HOLOKAUSZTRA EMLÉKEZÜNK

ShareAmerica , az USA Külügyminisztériuma által gondozott honlap | 2016. január 26.

Mielőtt a nácik a holokauszt során legalább 6 millió zsidó embert gyilkoltak meg, nem létezett szó emberek szisztematikus megsemmisítésére.

Egy az Egyesült Államokba menekült lengyel férfi, Raphael Lemkin alkotta meg a „genocídium”, vagyis népirtás szót 1944-ben, amikor a náci kegyetlenkedések a tetőpontra hágtak. (A zsidókon kívül mintegy 5 millió romát, homoszexuálist, fogyatékossággal élőt, hadifoglyot és sok más embert öltek meg a nácik.) Samantha Power, az ENSZ-be akkreditált amerikai nagykövet mondta Lemkinről: „szinte egymaga vitte keresztül az 1948-as Népirtásról szóló Egyezmény megszövegezését és elfogadtatását.  Ez az ENSZ legelső emberi jogokat védő egyezménye.”

Az ENSZ Közgyűlés határozata értelmében január 27. lett a Nemzetközi Holokauszt Emléknap, annak emlékére, hogy 1945-ben ezen a napon szabadították fel a szovjet csapatok az Auschwitz-Birkenau munka- és megsemmisítő tábort.

A holokauszt sok borzalmas és tragikus története mögött átsejlett a jóság is. Robert Satloff író dokumentált olyan eseteket, amikor észak-afrikai zsidókat arab szomszédjaik mentettek meg a náci üldöztetéstől.

„A gyűlölet nem örökletes – senki sem születik intoleránsnak” – mondta Daniel Baer, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetbe akkreditált amerikai nagykövet. Megemlítette azt is, hogy Lassana Bathily, egy francia muszlim ember tettében ugyanaz a jóság nyilvánult meg, mint amit Satloff leírt, amikor egy párizsi kóser szupermarket ellen 2015. január 9-én végrehajtott terrorista támadás során elbújtatta a vásárlókat.

„Nem az a kérdés, hogy valaki zsidó, keresztény, vagy muszlim.” – mondta Bathily.  „Mindannyian egy csónakban evezünk.”  Elhárította, hogy hősnek nevezzék, mert, ahogy mondta: „Ez semmiség volt.  Ez az élet.”

Forrás: January 27: A day to remember the Holocaust | ShareAmerica website| Managed by the Bureau of International Information Programs within the U.S. Department of State.| January 26, 2016

Posted in Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

RAGADJUK MEG AZ ÉLHETŐ ÉS BÉKÉS JÖVŐ LEHETŐSÉGÉT

DipNote Bloggerek | Az USA Külügyminisztériuma | 20l6. január 22.

Kerry külügyminiszter beszédet mond a 2016-os Világgazdasági Fórumon

Kerry külügyminiszter beszédet mond a 2016-os Világgazdasági Fórumon

A 2016-os biztonsági és külpolitikai célokat felvázoló, fontos beszédét követően Kerry külügyminiszter ma Svájcban, a davosi Világgazdasági Fórumon (VF) a gazdasági lehetőségek és a külpolitika kapcsolatát hangsúlyozta.

Beszélt a nemzetközi közösségre váró kihívásokról, de felvázolta a közelmúlt sikereit is: a párizsi éghajlatváltozási megállapodást, az Iránnal kötött nukleáris megegyezést, a kubai-amerikai diplomáciai kapcsolatok helyreállítását, az ebola leküzdéséért folytatott harcot, továbbá az anyák egészsége, az oktatás, valamint a szegénység visszaszorítása terén elért, további reményekre jogosító eredményeket.

Amikor arról beszélt, hogy az Egyesült Államok milyen lépéseket tesz a globális menekültválság kezelésére, bejelentette, hogy Obama elnök New Yorkban, az ENSZ Közgyűlés margóján egy csúcstalálkozó házigazdája lesz, ahol számos célkitűzésre kívánják majd ráirányítani a világ figyelmét:

  • 30 százalékkal növekedjen a humanitárius támogatást kérő ENSZ felhívásokra érkező hozzájárulás;
  • növekedjen a rendszeres humanitárius adakozók száma;
  • duplázódjon meg az áttelepített, vagy másmilyen biztonságos és törvényes módon befogadott menekültek száma;
  • bővüljön a menekülteket befogadó országok köre;
  • egymillió gyerek kerüljön iskolába és egymillió ember jusson legális munkalehetőséghez.

Infographic

A globális menekültválság kapcsán Az Egyesült Államok újabb kötelezettségvállalásokat vár a nemzetközi közösségtől. Bővebben ebben a tájékoztatóban. (Fotó: Külügyminisztérium)

A külügyminiszter nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy az Egyesült Államok miként kívánja elérni a hosszú távra szóló gazdasági célokat. Világosan megfogalmazta, hogy a közös célok eléréséhez három, egymással kapcsolatban álló kérdést kell megoldanunk. Ezek:

A jó kormányzás iránti igény

A Külügyminiszter beszélt néhány olyan országról, ahol a lakosság a jó kormányzás hiánya miatt szenved. „A vezetés minden területén tudomásul kell vennünk, hogy az erőszakos szélsőségek, a kapzsiság, a hatalomvágy, a szektás kizsákmányolás gyakran ott tudnak erőre kapni, ahol a kormányok bizonytalanok, a vezetők pedig hozzá nem értőek vagy becstelenek. A kormányzás minőségét ezért nem tarthatjuk többé puszta belügynek. Önöknek, üzletembereknek, akik részt vesznek egyik vagy másik ország politikájának alakításában és támogatják az ottani polgárokat, meg kell követelniük, hogy az adott vagy potenciális vezetőket felelősségre lehessen vonni.”—mondta.

Kerry külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a korrupcióval is foglalkoznunk kell. Szerinte „a korrupció társadalmi veszély, mivel táplálja a szervezett bűnözést, elpusztítja a nemzetállamokat, elsősorban a nők és lányok esetében veszélyezteti a(z egyéni) lehetőségeket, kedvez a környezet pusztulásának, hozzájárul az emberkereskedelemhez, és tönkretesz teljes közösségeket. Elpusztítja a jövőt. Radikalizálódáshoz vezet, mert lerombolja a törvényes hatalomba vetett hitet. Légüres teret nyit, ahová bevehetik magukat a ragadozók. És ezzel senki sincs annyira tisztában, mint az erőszakos szélsőséges csoportok, akik verbuválás céljára is rendszeresen felhasználják. A korrupció lerombolja a lehetőségeket, mert elriasztja a becsületes és elszámoltatható befektetéseket, megdrágítja a vállalkozások működtetését, a helyi adófizetők számára felveri a közszolgáltatások költségeit, s az ország teljes költségvetéséből etetővályút csinál, amelyből néhány kiváltságos hizlalhatja magát.

Egy „Knock Out Corruption”, azaz „Üssük ki a korrupciót” szövegű fejpántot viselő nő a kenyai Nairobi belvárosában tartott korrupcióellenes tüntetésre készül 2015. december 1-jén (AP fotó)

Egy „Knock Out Corruption”, azaz „Üssük ki a korrupciót” szövegű fejpántot viselő nő a kenyai Nairobi belvárosában tartott korrupcióellenes tüntetésre készül 2015. december 1-jén (AP fotó)

A korrupció mindenkire kihat–a vállalkozásokra, a magánszektorra, minden állampolgárra. Mindannyian fizetnünk miatta. Ezt a harcot tehát közösen kell megvívnunk–nem kelletlenül, hanem teljes szívvel, olyan előírásokat elfogadva, amelyek értelmében a korrupció a kivétel, és nem a norma. – John Kerry, VF 2016.

John Kerry arra buzdította a vezetőket, hogy „követeljenek meg egy másféle viselkedésmintát, mélyítsék el a korrupcióellenes küzdelmet, s tegyék ezt elsőrendű nemzetbiztonsági prioritássá”. Majd így folytatta: „Mindent egybevetve a korrupció a globális gazdaságnak—a globális GDP-nek—évente több mint egy billió dollárjába kerül, a világgazdaságnak nemzetközi alapon pedig mintegy 2,6 billió dollárjába…ez a korrupció bonyolulttá teszi az Egyesült Államok minden egyes biztonsági, diplomáciai és társadalmi prioritását és más olyan kormányokéit is, amelyek próbálják segíteni a világ többi országát. Ez már önmagában véve is feszültséget és bizonytalanságot kelt, és tökéletes mozgásteret kínál a ragadozóknak.”

Gazdasági és társadalmi esélyeket a fiataloknak

John Kerry amerikai külügyminiszter hallgatja, amint a Külügyminisztérium Fejlesztési Főtanácsadója, Daniella Ballou-Aares 2016. január 21-én bemutatja őt, mielőtt beszédet mond a fiatal vezetők tanácskozásán (Young Global Leaders Forum) a davosi Világgazdasági Fórumon. (Fotó: Külügyminisztérium)

John Kerry amerikai külügyminiszter hallgatja, amint a Külügyminisztérium Fejlesztési Főtanácsadója, Daniella Ballou-Aares 2016. január 21-én bemutatja őt, mielőtt beszédet mond a fiatal vezetők tanácskozásán (Young Global Leaders Forum) a davosi Világgazdasági Fórumon. (Fotó: Külügyminisztérium)

A kiválóság és nyitottság hasonló igényével kell kezelnünk a második kérdést, a virágzó ifjú népesség gazdasági esélyek iránti igényeit is.–John Kerry, VF 2016.

John Kerry beszélt a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő nők csalódottságáról, a fiatalokra váró döbbenetes, 25 százalékos globális munkanélküliségi rátáról, valamint az egyre szaporodó fiatal népességről, például a 700 millió 30 év alatti afrikai fiatalról.

Elmagyarázta, hogy „mindannyian lehetőségeket akarnak, de egyúttal méltóságot és tiszteletet is. S manapság már a legtöbbnek van okos-telefonja. Látjuk, hogy kapcsolatban állnak a világgal, s nagyon is jól tudjuk, hogy a szélsőségesek, akik a törvénysértésekre, a hatalmi visszaélésekre és a korrupcióra támaszkodnak, világszerte készek ezt kihasználni, egyenesen számítanak erre, mert szervezetten rászállnak a fiatalokra, és egy sehová sem vezető jövő elfogadására csábítják őket. A szélsőségesek számára nem csak a munkahelyek és a lehetőségek hiánya ad alapot a verbuválásra. Épp ennyire kedvező a számukra, ha a korrupció, az oligarchia, valamint az erőforrások kizsákmányolása tölt be egy keletkező űrt, mivel ez—bár papíron gazdasági növekedésnek látszhat—ugyancsak alkalmas arra, hogy a fiatalokban csalódottságot és sértettséget keltsenek vele, majd a valódi lehetőségektől megfosztott fiatalok dühét kihasználva a mai világban látott radikális vallási szélsőségesekké formálják őket.”

Kerry világossá tette, hogy „a kormányoknak, a versenyszférának, a nemzetközi közösségnek–mindenkinek többet kell tennie azért, hogy proaktív módon kihasználják az adott lehetőségeket. És ennek a világ minden táján feltétlenül így kell lennie! A kormányoknak mindenütt el kell távolítaniuk az innováció előtt álló gátakat; meg kell könnyíteniük a vállalkozások indítását; nyitottabban kell fogadniuk a külföldi befektetéseket; a lézer élességével kell összpontosítaniuk a diverzifikációra; csökkenteniük kell a bürokráciát; meg kell akadályozniuk, hogy a katonai létesítmények kiszorítsák a magánvállalkozásokat; és—legfőképpen—az asszonyoknak és lányoknak azonos esélyt kell biztosítaniuk az iskolákban és a munkahelyeken. Csakis így felelhetnek meg az országok és a modern világ követelményeinek.

Az erőszakos szélsőségesek elleni kampány győzelme

A 2015. évi Világgazdasági Fórumon elhangzott szavaira visszatérve Kerry ismételten megerősítette azt az állítását, miszerint „az erőszakos szélsőségek elleni harc lehet a mi nemzedékünkre váró legfontosabb kihívás”. „A terrorista erőkkel való ilyetén összecsapás nem különül el a kormányzás reformjától és attól, hogy közösségeinket másféle úton is megerősítsük, mivel—amint megpróbáltam elmondani—ezek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy az extrémizmus előtt bezáruljanak a lehetőségek”—hangsúlyozta egyúttal.

Majd így folytatta: „Egyes terroristák azt mondják, avagy egyesek azt mondják a terroristákról, hogy az ő legnagyobb előnyük a harcosaik elszántsága, akik hajlandóak felrobbantani magukat. Igazság szerint azonban ez a mi előnyünk: mi soha nem kérnénk senkit arra, hogy robbantsa fel magát. A terroristák szétválasztják az embereket, mi pedig azt akarjuk, hogy álljanak össze az országok—és így is tesznek. A nigeri és a csádi kormány segít Nigériának a Boko Haram elleni küzdelemben. Az Afrikai Unió koordinálja Szomália harcát az al-Shabaab ellen. A Daesh elleni szövetségnek pedig jelenleg 65 tagja van, s folyamatos a csatlakozás.”

A külügyminiszter szerint „végső soron semmi sem jelentene nagyobb segítséget a Daesh jelentette veszély elhárításában, mint a szíriai háború befejezéséről szóló megállapodás létrejötte.” Felvázolta az ehhez szükséges tárgyalások fontos első lépéseit is. „Összeállítottunk egy 20-tagú támogató csoportot, amelyben minden olyan fontosabb ország részt vesz, amely közvetlenül érdekelt a szír ügyben—beleértve Szaúd-Arábiát, Törökországot, Iránt és Oroszországot is. Mindannyian leültünk egyazon tárgyalóasztal mellé. Másodjára elfogadtunk egy sor olyan elvet, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa már jóváhagyott, s amelyek olyan stabil, szuverén, befogadó, és nem felekezeti Szíria irányába mutatják az utat, amelyre mindannyian törekszünk. Harmadjára mozgásba hoztuk a kormány és az ellenzék közötti közvetlen tárgyalásokra szolgáló tervet, hogy olyan politikai megoldást próbáljunk találni, amely végső soron mindenki szerint a háború befejezésének egyetlen módja. Reményeink szerint Genfben hamarosan meg is kezdődnek. Megoldást akarunk találni a politikai átmenetre és a nemzetközi felügyelettel folyó választásokra. Megállapodtunk egy ütemtervben is, hogy a folyamat ne húzódjon el a végtelenségig. Röviden ez az elképzelés, most pedig meg kell valósítani”—mondta.

Kerry világosan értésre adta, hogy még mindig számos akadály maradt, de azt is megjegyezte, hogy „igen meggyőző oka is van annak, hogy ez a kezdeményezés ennyire fontos. A térség minden országa a Daesh ellen van, és még az egymással más téren vitában álló országok is egyetértenek abban, hogy véget kell vetni a háborúnak, s diplomáciai megoldást kell találni. És senkinek sincs komolyabb indítéka arra, hogy új fejezet nyisson a szír történelemben, mint maguknak a szíreknek.”

Kerry külügyminiszter vezeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik ülését New Yorkban, ahol a Tanács tagjai 2015. december 18-án megszavazták a Szíriával kapcsolatos határozat-tervezetet. (AP fotó)

Kerry külügyminiszter vezeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik ülését New Yorkban, ahol a Tanács tagjai 2015. december 18-án megszavazták a Szíriával kapcsolatos határozat-tervezetet. (AP fotó)

A 21. században minden nap megtanuljuk, hogy ’a szomszéd’ bárhol lehet, s éberségünknek sem a terület, sem az idő vonatkozásában nem szabhatunk határt.”—Kerry külügyminiszter, VF 2016.

Befejezésül Kerry külügyminiszter hangsúlyozta, hogy óriási előnyt jelent, hogy a 21. században élünk, és hogy továbbra is ilyen hatalmas fejlődést hozhatunk az átlagemberek életébe. Mint mondta, „ha ragaszkodunk a minden emberi lényt megillető jogokhoz és méltósághoz, a Daesh és a hozzá hasonló csoportok, amelyek romboláson és halálon kívül semmit nem tudnak felajánlani, biztosan vereséget szenvednek. Ezért olyan világot akarunk magunknak, amelynek nem az elzárkózás, hanem a nyitottság, s nem a konfliktusok, hanem a lehetőségek a jellemzői.”

Forrás: Seizing Extraordinary Opportunities for a ‘Future of Decency and Peace’ | Posted by DipNote Bloggers |January 22, 2016

További információk:

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , | Comments Off

KERRY KÜLÜGYMINISZTER AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK 2016. ÉVI KÜLPOLITIKAI TERVEIRŐL

John Kerry külügyminiszter 2016. január 13-án a washingtoni Nemzetvédelmi Egyetemen (National Defense University/NDU) mondott beszéde

Köszönöm. Jó reggelt kívánok. Köszönöm, nagyon köszönöm. Nagyon köszönöm, Padilla vezérőrnagy úr! Mindannyiuknak nagyon köszönöm. Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy ma itt lehetek. Örülök, hogy sok olyan ember között lehetek, akik jelenleg is dicsőséggel szolgálják hazánkat. Kiváltság számomra az is, hogy az NDU-n lehetek, s nagy megtiszteltetés, hogy Debbie James légügyi államtitkár is itt van. Köszönöm, hogy részese lehetek mindennek.

Mielőtt elkezdeném, szeretném elmondani, hogy mennyire örülök annak, hogy tengerészeink ma reggel biztonságban visszatértek az Egyesült Államokba. (Taps.)

Mivel– ahogy a vezérőrnagy úr is említette–én is tengerész voltam, én is tisztában vagyok vele, hogy mennyire fontos tengeri jelenlétünk világszerte, különösen az Perzsa-öböl térségében, s nem lehetnék büszkébb, s tudom, hogy az Elnök sem lehetne büszkébb egyenruhás férfijainkra és nőinkre.

Az iráni hatóságoknak is szeretném megköszönni az együttműködést és a gyors eljárást. Mint itt mindenki tudja, ezek azok a helyzetek, amelyek, ha nem a megfelelő módon kezelik őket, könnyen kontrollálhatatlanná válnak. Nagyra értékelem az iráni hatóságok azonnali és helyes intézkedését. Minden jel arra utal, hogy tengerészeinkkel jól bántak, ellátták őket takarókkal és élelemmel, s ma korán reggel segítettek nekik, hogy visszatérhessenek a flottához. Azt hiszem, mindannyian el tudjuk képzelni, hogy három vagy négy évvel ezelőtt hasonló helyzetben mi történt volna; világos, hogy egy ilyen kérdést ma már hatékonyan és békésen meg lehet oldani. Ez tanúsítja, hogy a diplomácia milyen fontos szerepet játszik abban, hogy országunk biztonságos és erős maradjon. Tulajdonképpen ez a lényege annak, amiről ma itt beszélni fogok.

Önök is tudják, hogy Obama elnök tegnap mondta el utolsó országértékelő beszédét, a State of the Union-t. Hozzátehetem, hogy jómagam, aki csaknem 29 évet töltöttem el az Egyesült Államok Szenátusában, 1985 óta ott jelen lehettem a State of the Union beszédeken. Ronald Reagan volt az első (akit meghallgathattam), a mostani pedig számomra is az utolsó.

Az Elnök 2016-os terve—mint tegnap esti beszéde világosan mutatta—merész és ambiciózus; szerintem a külpolitika terén különösen az. Ennek igen egyszerű oka van: ezekben a rendkívül bonyolult időkben igazán nagy szükség van az Egyesült Államok vezető szerepére; mindenhol igen fontos a vezetés, de különösen annak az országnak a vezetői szerepe iránt mutatkozik soha nem látott mértékű igény, amelyet az Elnök a világ legerősebb országának nevezett. Mi megértjük ezt, és készséggel vállaljuk. Ez az oka, hogy az Egyesül Államok továbbra is a világ több helyén vállal szerepet, mint történelmünk során bármikor.

Mint Önök is tudják, az Elnök elsődleges feladata mindig az volt, s most is az, hogy országunk népét, az amerikai embereket védelmezze. Tegnap ismételten nagy hangsúlyt helyezett erre. S tudom, hogy Önök is mind kapcsolódnak ehhez, hiszen az NDU küldetése az, hogy nemzetbiztonsági vezetőket–nem csak a mi országunkból—oktasson, fejlesszen és inspiráljon. A mai résztvevők közül sokan már jelentős mértékben hozzá is járultak országunk biztonságához—néhányan már csaták élén is—és hálásak, nagyon hálásak vagyunk ezért.

A cél az, hogy az amerikai tisztségviselők számára biztonságban tartsuk országunkat– tudom, hogy a világ más tájairól érkezett tisztekhez is beszélek itt most, tehát saját országának tekintetében minden jelen lévő célja ez–, s minden külpolitika lényege egy olyan stratégia, amely a leghatékonyabban képviseli az adott ország értékeit és biztonságát. Ez a mi célunk! Ahhoz, hogy elérhessük, nagyrészt közvetlen napi válságokat kell kezelnünk, s higgyék el nekem, ezek váratlanul és igen gyorsan következnek be. Tegnap éppen Carter védelmi miniszter ült a bal oldalamon, a Fülöp-szigetek külügyi és védelmi minisztere pedig a jobbomon, amikor hírt kaptunk az Perzsa-öböl térségében lévő két hajónkról, valamint arról, hogy a Farszi-szigeteknél vannak. Tehát egy ezredmásodperc alatt megváltozhatnak a dolgok!

A következő év tervezésénél a hosszú távra szóló megoldásokra összpontosítunk—nem a napi válsághelyzetekre–, arra, hogy a következő évtizedekre is megteremthessük a biztonság és a stabilitás alapjait.

Vannak, akik a szalagcímek láttán úgy vélik, hogy a világ egyre zűrzavarosabb, s rendje bomlásra van ítélve. Nos, én külügyminiszterségem negyedik évébe lépek, s mindannak alapján, amit láttam, mindannak alapján, amit tapasztaltam, kijelenthetem, hogy ezzel a legcsekélyebb mértékben sem értek egyet! Igen, vannak kihívások. Mikor nincsenek?  De amint utazom a világban, s miniszterelnökökkel, elnökökkel, a világ minden táján élő emberekkel beszélgetek, nincsen olyan érzésem, hogy a világ felbomlóban lenne. Éppen ellenkezőleg: a kritikus területeken inkább közeledést látok.

Nyilvánvaló, hogy 2015. bizonyos tekintetben a zűrzavarok és tragédiák éve volt. De tény, hogy a világ minden pontján jelentős, mérhető haladást is tapasztalhattunk. Tanúi lehettünk, amint omlani kezdenek országokat régóta elválasztó gátak. Történelmi megegyezéseket értünk el az éghajlatváltozás, az iráni atomprogram és a kereskedelem terén. Évek, sőt, egyes esetekben évtizedek óta megoldhatatlannak látszó kérdésekben tudtunk előrelépést elérni. Harmincöt évig nem beszéltünk az irániakkal. Munkálkodunk és haladunk a gazdasági diplomácia egyes kérdéseiben, valamint az őszinte és egyenes biztonsági diplomácia terén.

A kulcsszó a „haladás”, kérem Önöket, hogy erre összpontosítsanak. Munkánk nyilvánvalóan nem ért még véget. Távolról sem! Sohasem ér véget egyik adminisztrációtól a másikig. Átalakulási folyamat tanúi lehetünk. Igen nehéz évszázadba léptünk át az előzőből, amelyben két világháborúra és komoly válságokra került sor, lásd Korea, Vietnam, Afganisztán és Irak.

Az előttünk álló év tekintetében tehát páratlan lehetőségünk nyílik arra, hogy eredményeinkre támaszkodjunk számos fontos területen. A legfőbb prioritás nyilvánvalóan a szíriai válság: hogyan kezeljük a menekültválságot, amelyet elindított, valamint az erőszakos szélsőségességet, amelyhez hozzájárul.

Hadd mondjak gyorsan valamit erről. A múlt század legtöbb, talán valamennyi—nem, nem mind, azt hiszem, a legtöbb a helyes meghatározás—válsághelyzete nemzetállamok konfliktusa volt. Zömükre az volt jellemző, amit Henry Kissinger gyakran hatalmi egyensúlynak, nagy játszmának nevezett.

A mostani válsághelyzetek azonban mások. Szerintem a mai kockázatok, és a mai, elrettentésre szolgáló fegyverek tükrében Önök közül is úgy találnák a legtöbben, hogy jelenleg másféle veszélynek vagyunk kitéve, mint amit nemzetállamok jelenthetnének. A jelenlegi porondon nem országok állnak egymással szemben, hanem olyan szereplők, akik számára egészen más a tét, akikre az elrettentés nem tesz ugyanolyan hatást, s akik közül sokan elszánták magukat arra, hogy minél előbb meghaljanak. Ezek nem úgy gondolkodnak, mint az emberek többsége.

Így a mi stratégiánk is más. Szíria tekintetében egész biztosan háromrétű. A szemünk láttára folyó átalakulás valójában nem civilizációk összecsapása, mivel a Daesh-ben (ISIL) nincsen semmi civilizált. Az maga a barbárság! Nem csak évekkel, de évszázadokkal való visszalépést jelent az időben. Nem a civilizációk összecsapása, hanem a kultúra és a modernség elleni harc, elmaradott emberek küzdelme, akik tetteik igazolására meghamisítanak egy nagy vallást, s eltorzítják mindazt, ami az emberek által követett életmód alapjait adja.

A Daesh tekintetében tehát elsősorban a kampányunkat kezdtük erősíteni. Először egy 65 országból álló szövetséget mozgósítottunk a Daesh-nek, avagy egyesek által ISIL-nek nevezett terrorista-csoport megbomlasztására és legyőzésére. Ezeknek közük sincs az iszlámhoz, s semmiképpen nem érdemesek arra, hogy államnak nevezzük őket. A Daesh szó szerint a gonosz megtestesülése: pszichopaták, akik gyilkolnak és erőszakolnak; egyes esetekben kalandorok, sok esetben azonban bűnözők, akik kínoznak és fosztogatnak, s mindezt Isten akaratának mondják. E hét elején egy olyan, szintén a Daesh-hez tartozó terroristáról hallottunk, akinek saját anyja könyörgött, hogy hagyja el a csoportot, mivel azt hallotta, hogy azok ütik az embereket, és nem akarta, hogy megöljék a fiát. Erre ő mit tett? Feladta az anyját, majd saját kezűleg, nyilvánosan kivégezte. Az Elnököt idézve, ezek az emberek „gyilkosok és fanatikusok, akiket gyökerestül ki kell irtani, le kell vadászni, és meg kell semmisíteni”, pont! Ezt fogjuk tenni!

Erőfeszítéseinket részben a Daesh szíriai hálózatának a magjára irányítjuk, részben pedig annak megakadályozására, hogy a terroristák újabb fiókszervezeteket hozzanak létre és támadásokra ösztönözzenek a világ más részein, így az Egyesült Államokban is.

Ezt azóta tudjuk, hogy 2014 őszén megalakítottuk nemzetközi szövetségünket—mellesleg érdemes megemlíteni, hogy ez a szövetség alig több mint egy éve munkálkodik. Tudtuk, hogy a siker nem hetek vagy hónapok kérdése lesz, hanem éveké, mint az al-Kaida esetében is történt. Akkor—2014-ben—is megmondtam, hogy idő kell hozzá. Az Elnök ugyanígy tett. De figyeljenek a szavaimra, ez nem hetvenkedés, hanem tény: legyőzzük a Daesh-t!

Irak és Szíria körül a térség minden országa–Irán, Jordánia, Libanon, Katar, Törökország, le az Emirátusokig, Szaúd-Arábia, és azon is túl–a Daesh ellen van. Így áll össze a 65 országból alakult szövetség.

Tagadhatatlanul közeledünk ahhoz, hogy legyőzzük őket. A múlt hónapban a koalíció-támogatta iraki erők visszafoglalták a tartományi főváros, Rámádi nagyobbik részét, tovább csökkentetve a terroristák irányítása alatt lévő területeket. Az elmúlt félévben a koalíció és partnerei együtt dolgoztak az iraki erőkkel Tikrit felszabadításán, így százezer szunnita visszatérhetett, hogy helyreállítsa otthonát, vagy újat találjon. Fel tudtuk szabadítani Sinjart, parancsnokaikat—csupán az elmúlt héten csaknem egy tucatnyit–kiiktattuk a harcból. S együttműködtünk abban is, hogy elvágjuk a terroristák utánpótlási vonalait, szétverjük olajkitermelő berendezéseiket, elvonjuk a forrásaikat, s megfosszuk a Daesh-t az Irakban elfoglalt területeinek több mint 40 százalékától. Tavaly május óta egyetlen fontosabb várost sem tudtak elfoglalni.

S a koalíció még tovább fokozza a nyomást. Szíria északi részén erősítjük a légicsapásokat, segítve partnereinket a szír-török határ mentén, s szorongatjuk a Daesh megmaradt erődítményeit Moszulban és Raqqában; miközben a térség további országai, így Oroszország előtt is nyitva tartjuk a csatlakozás lehetőségét. Eközben minden nap többet teszünk azért, hogy külföldi harcosok ne csatlakozzanak a Daesh-hez, s azok, akik csatlakoztak, ne térhessenek haza és kezdhessenek otthon terrortevékenységet. Többet teszünk a terrorista propaganda megcáfolásáért, s bevételi forrásaik elapasztásáért is. Globális alapon nyitottunk néhány intézményt—egyet az Emirátusokban, egy másik rövidesen megnyílik egy másik helyen–, a gondot jelentő közösségi oldalak kezelésére. Így próbáljuk megakadályozni a verbuválást és a „magányos farkas” jelenség terjedését. A korábbiakhoz képest sokkal többet tudunk a Daesh bevételi forrásairól, így stratégiánkat célszerűbben alakíthatjuk, és sokkal hatékonyabban akadályozhatjuk, hogy fenntartsák magukat. Nem kérdéses, hogy jelentősen visszaszorítottuk az ellenőrzésük alatt álló olajkutakból nyerhető hasznot, s egyértelművé tettük, hogy kétszer gondolja meg mindenki, aki üzletelni akarna velük.

Stratégiánk első pillére tehát a Daesh felmorzsolása és legyőzése. A második az, hogy partnereinkkel közösen megakadályozzuk az erőszak terjedését. Épp a minap tartottunk egy fontos tanácskozást Líbiáról, s további lépésekre is sor fog kerülni, mivel a Daesh csápjai megpróbálják behálózni Líbiát és más területeket. Ez az egyik ok, amiért most rekord-nagyságú humanitárius segítséget nyújtunk—a mai napig 4,5 milliárd dollár értékben, ami meghaladja minden más ország adományát–, közvetlenül a Szíriából és Irakból elűzött emberek problémáinak kezelésére. S többet teszünk Jordánia, Libanon, s a térségben lévő más barátaink védelmi képességének erősítéséért is. Ez igazán fontos munka, s garantálom, hogy folytatódni is fog.

Törekvéseinket azonban leginkább az a felháborító mértékű szenvedés indokolja, amit ez a háború a szírekre és a szomszédaikra rótt. Önök közül sokan láthatták tavaly az úgynevezett Cézár-képeket, azt a tízezernél több fényképet, amelyek mindegyike egyedi, tehát nem ismétlődő felvétel. Ezek tömeges kínzásokat, az Aszad-rezsim rendkívüli kormányzati politikáját mutatják, gyerekek és ártatlan családok, iskolák és kórházak szőnyegbombázásával, s a mérgező gázok széleskörű használatával, amelyről úgy tudtuk, hogy háborús eszközként szolgáló felhasználása az első világháború óta tilos.

Pontosan ezért szentelünk most egyre nagyobb figyelmet a második világháború óta tapasztalt legsúlyosabb menekültválságnak, s ezért igyekszünk még inkább megfelelni e kihívásnak. Obama elnök idén ősszel, az ENSZ New-York-i közgyűlésének margóján egy csúcstalálkozó házigazdája lesz. Ebben az eseményben fognak kicsúcsosodni eddigi szigorú erőfeszítéseink arra, hogy megerősítsük a segítségnyújtásra szolgáló humanitárius rendszert, új finanszírozási lehetőségeket biztosítsunk, és világszerte bővítsük az áttelepítésre és humanitárius befogadásra alkalmas lehetőségek körét. Ez az átfogó törekvés elsősorban a szír menekültek millióira irányul, de bármely más országból érkezőre is, aki menekült-státuszra jogosult.

Ennek szellemében örömmel jelenthetem be, hogy tervbe vettük az amerikai Menekültbefogadási Program (U.S. Refugee Admissions Program) kibővítését, hogy segíthessünk az El Salvadorból, Guatemalából és Hondurasból érkező, veszélyeztetett helyzetben lévő családoknak és egyéneknek, biztonságos és legális alternatívát kínáljunk a sokak szemében csábító, veszélyes utazással szemben, amelynek során könnyen embercsempészek prédájává válhatnak, akiket kizárólag a saját hasznuk érdekel. Hozzátehetném, hogy a mai világ egyik nagy csapásának, az emberkereskedelemnek is áldozatul eshetnek, és igen-igen sok, húszmilliónál több ember él modern rabszolgaságban.

Az átfogó törekvéseknek arra is ki kell terjedniük, hogy a menekültek jobban beintegrálódhassanak az idegen közösségekbe, az átért zűrzavarok után visszanyerhessék emberi méltóságukat. Ez hazánk és minden más ország legjobb hagyományainak a része. Ezért annyira fontos minden olyan intézkedés, amely oktatással és helyi foglalkozási lehetőségek biztosításával önállóvá teszi a menekülteket, hogy az országainkba érkező férfiak, nők és gyerekek jobban hozzá tudjanak járulni az őket befogadó közösségek életéhez.

E beszédem után a marylandi Silver Springbe indulok, hogy találkozzak egy csapat elkötelezett amerikaival, akik az egyik áttelepítő központunkban segítenek a menekülteknek beintegrálódni új, amerikai közösségükbe. És az utóbbi időben ezt a munkát elég csúnya politikai háttér-megnyilatkozások mellett végzik, egyesek az állampolgáraink elriasztására szánt, ámde minden alapot nélkülöző nyilatkozatokat tesznek a menekültkérdéssel kapcsolatban.

Hadd legyek nagyon-nagyon világos: fenntarthatjuk a legmagasabb biztonsági szintet és ugyanakkor legjobb amerikai hagyományaink szellemét is, amellyel nagyszerű országunkba fogadjuk a segítségünkre szorulókat. Mi ilyenek vagyunk. Így cselekszünk. Így írtuk a történelmünket. És ne merjünk hátat fordítani a jövő embereinek, az azonos esélyre pályázó nemzedékeknek! Képesek vagyunk rá, hogy megvédjük magunkat, s emellett olyan ország maradjunk, amely szívesen látja a bevándorlókat.

S ezért most Silver Springben találkozni fogok egy csapat újonnan érkezett bevándorlóval is—néhányan már egész otthonosan érzik magukat—hogy hallhassak a tapasztalataikról, és biztosíthassam őket arról, hogy országunk szívesen látja őket.

A menekültválság ugyanis nem csupán szír gond, nem is csak közel-keleti, európai vagy afrikai probléma. Történelmi léptékű és mértékű, globális kihívás, amely próbára teszi értékeinket, magabiztosságunkat és magát az emberségünket is. Mindent tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy megfelelően kezeljük, s a leghatékonyabb válasz, barátaim, az, hogy megpróbálunk békét teremteni.

A tavalyi év végén azt mondtam a Külügyminisztériumban a szír válsággal foglalkozó kollégáimnak, hogy elegem van abból, hogy kiálljak, és azzal kérkedjek, hogy a menekültek ellátása terén mi vagyunk a legbőkezűbb adományozók. Írj egy csekket, segíts vele a menekülteknek—ez így mehet a végtelenségig. Továbbra is írjuk a csekkeket, fel tudunk állítani egy új tábort is. A kérdés azonban az, hogy tudunk-e békét teremteni és véget tudunk-e vetni ennek a nem szűnő menekültáradatnak. Az elmúlt négy és fél év során 20 szír közül egyet megöltek vagy megsebesítettek. Öt közül egy menekült. Minden második lakóhelye elhagyására kényszerült. A reális helyzet az, hogy ez a válság nem fog véget érni, a Libanonra, Jordániára és Törökországra nehezedő nyomás nem fog megszűnni, nem szakad meg a Görögországba és Bulgáriába, s azokon keresztül Európába és Németországba tartó menekültáradat—e válságnak nem lesz vége, hacsak a konfliktus maga meg nem oldódik. Egyetlen személy áll ennek útjában, és ez Bashar al-Aszad.

Ezért stratégiánk harmadik pillére a szíriai válság lecsillapítása, ami csakis politika átmenet útján történhet. Minden vezető, akivel beszélek, azt mondja, hogy katonai megoldás nincsen, lennie kell politikai megoldásnak. Azaz talán ülhet ott az ember és vitatkozhat, hogy de, van politikai megoldás, aztán úgy járhat, ahogy a római történész, Tacitus írt Karthágóról: „Sivatagot csináltak, s ezt békének nevezték”, persze. Ha viszont egyben akarjuk tartani az országot, ha vissza akarjuk állítani azt a világi, egységes Szíriát, amilyen valaha volt, ha úgy akarjuk összehozni az embereket, hogy a szunniták és a síiták, a drúzok, az iszmáiliták és a keresztények mind együtt éljenek, akkor politikai átmenetre és politikai rendezésre van szükség.

Tavaly novemberben, Bécsben az Egyesült Államok és a Szíriát támogató Nemzetközi Csoport (International Syria Support Group) tagjai végül megállapodtak egy sor konkrét lépésben, hogy megakadályozzák Szíria kivérzését, előmozdítsák a politikai átmenetet, elszigeteljék a terroristákat, s hozzásegítsék a szíreket, hogy megkezdhessék országuk újjáépítését.

Most ma, itt Önök előtt állva nem mondhatom azt, hogy ez működni fog. Tudom, hogy miként működhetne, ehhez azonban egymással konfliktusban lévő országok együttműködésére lenne szükség. Hatalmas eredmény volt, hogy Szaúd-Arábiát és Iránt rá tudtuk venni, hogy csatlakozzanak a tárgyaláshoz, s fontos, hogy mindketten azt mondták, nem engedik meg, hogy jelenlegi nézeteltéréseik akadályozzák a rendezés érdekében folyó munkát.

Decemberben mi és az ENSZ BT többi tagja határozatban hagytuk jóvá a bécsi támogató csoport, a Szíriát támogató Nemzetközi Csoport munkáját, így a globális közösség teljes súlyával támogatja a folyamatot.

Tehát először fordult elő, hogy minden fontos nemzetközi szereplő egy asztal köré ült, ahol adott tárgyalási menetrend szerint folytak a felelős ellenzék és a szíriai kormány közötti tárgyalások. És a felek kemény munkájának a gyümölcse, hogy e hónap vége felé, január 25-én ismét megindulnak a tárgyalások.

Nehéz lesz! Jóhiszemű erőfeszítésekre lesz szükség Oroszország, Irán, s minden résztvevő részéről, hogy az átmeneti egységkormány felállítására szólító Genfi Nyilatkozat érvényesítése felé tereljék az ügyet. De nem szabad elfelejteni, hogy még Irán is jelentősen hozzájárult a párbeszédhez, egy olyan béketervezettel, amelyben egységkormány felállítása, az alkotmány reformja, tűzszünet, és választást rendezése szerepelnek. És a bécsi támogató csoport részben ezt fogadta el.

A béke útjában mindig lesznek akadályok. Legalább egy mindig akad. Gondoljanak a befagyott konfliktusokra világszerte. Egyértelmű azonban, hogy szükség van a rendezésre. Minél jobban haladunk e cél felé, annál könnyebb lesz összehozni a valóban hatékony, tartós és egységes Daesh-elleni fellépést.

A Daesh-nek hasznára van, ha a nagyhatalmak egymás között civakodnak. Támadjon csak egy űr az irányításban, máris rengeteg rossz-szándékú ember akad, aki be tudja tölteni.

A Szíriát és Irakot érintő törekvéseink mellett egyik főbb prioritásunk Irán és a tavaly nyáron Bécsben elfogadott Közös Átfogó Cselekvésterv (Joint Comprehensive Action Plan/JCPOA) megvalósítása.

A JCPOA egy tervezet arra, hogy minden utat elvágjunk, amelyen Irán atomfegyverhez juthatna.  A megállapodás nyomán Irán már jó úton halad, kritikus fontosságú elemeket távolít el nukleáris létesítményeiből. Éppen tegnap számolt be nekem a külügyminiszter arról, hogy a plutónium termelésére alkalmas nukleáris reaktorból már eltávolították a reaktor magját, a következő órákban pedig feltöltik betonnal és szétrombolják. Minden dúsított anyagukat hajóra rakták és Oroszországba szállították feldolgozásra. Az egy nap alatt kivitt szállítmány megháromszorozta azt a korábban két-három hónapra becsült időt, ami alatt Irán egy darab atomfegyver előállításához elegendő, fegyver-minőségű urániumot tudna előállítani; s annak a műszaki egyenletnek is fontos része, amely a következő évtized vonatkozásában legalább egy évre nyújtja a kitörési időt.

Időközben a NAÜ kialakítja a megfelelő képességeket ahhoz, hogy Irán lépéseit ellenőrizhesse. A következő 25 évben pedig a legkisebb feldolgozott uránium-részecske útját is követni fogjuk, a bányától a malmon át a gázig és a sárga lepényig, a centrifugáig és a hulladékig. S amíg érvényben van ez a megállapodás, a kiegészítő jegyzőkönyv is vonatkozik Iránra, amelynek értelmében ha bármikor felmerül a gyanú, hogy az atomsorompó-szerződéssel ellentétben álló tevékenységet folytatnak, jogunk lesz ellenőrizni.

Biztosíthatom Önöket, hogy továbbra is szoros figyelemmel kísérjük majd e megállapodás végrehajtását, mert igen, egzisztenciális kérdések forognak kockán. És gondoskodni fogunk arról, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező Irán víziója ne fenyegethesse többé a közel-keleti békét és biztonságot; de nem elhanyagolható az sem, hogy Irán beleegyezett abba, hogy aláveti magát ennek, beleegyezett, hogy megteszi ezeket a lépéseket, s beleegyezett, hogy nem épít atomfegyvert.  A megvalósítás napja, amely akkor lesz, amikor Irán bebizonyítja, hogy kielégítő módon leépítette nukleáris programját és érdemes arra, hogy elkezdjük könnyíteni a szankciókat, már igen közeli—valószínűleg a most következő napok egyike. És meggyőződésünk, hogy amikor sor kerül erre, mi is és partnereink a világ más tájain nagyobb biztonságban lesznek.

Nos, bármely megállapodás csak akkor működik, ha teljes körűen végre is hajtják. Ez átvisz engem a következő 2016-os prioritásunkhoz, amely a múlt hónapban Párizsban kapott lendületet, ahol csaknem 200 ország—hogy pontos legyek, 186 ország; 195 volt jelen, de 186 nyújtott be tervet a széndioxid-kibocsátás világszintű csökkentésére. Tehát közel 200 ország gyűlt össze, hogy történelmi megállapodásra jussanak az éghajlatváltozással kapcsolatban. A megállapodást az tette lehetővé, hogy az Egyesült Államok és Kína addig példa nélkül álló módon együttműködött az éghajlati kérdésekben. Erre Obama elnök javaslatára került sor, aki szerint inkább vonjuk be Kínát is, hogy őt is a tárgyalóasztalhoz hozhassuk, ahelyett, hogy kimaradjon belőle, mint a klímaváltozással kapcsolatos eddigi tárgyalások során történt. Így Kína és az Egyesült Államok egymás mellett állva, jóval a párizsi megbeszélések előtt bejelentette, hogy mik lennének a csökkentéssel kapcsolatos célkitűzéseik, s az összes többi országot is arra bíztatták, hogy sürgősen jelentsék be a széndioxid-kibocsátásra vonatkozó saját célkitűzéseiket.

Hallhatták, hogy az Elnök tegnap azt mondta, hogy aki ezt nem érti meg, aki vitatja, hogy valóban ez történik, vagy egyszerűen csak tagadni akarja, az nagyon-nagyon magára marad. Az Elnök ezt mondta. Mivel katonáink, szakértőink, tudósaink, az emberek szerte a világon saját szemükkel láthatják, és tapasztalhatják az éghajlatváltozás hatásait. A párizsi megbeszélések olyan tervet hoztak létre, hogy az lépést tartson a technika fejlődésével, s az idő múlásával egyre erősebbé váljék. A megállapodás félreérthetetlen üzenetet küld mind a kormányoknak, mind a versenyszférának. Ebben rejlik a megállapodás ereje.

Egyikünk sem abban a hitben ment Párizsba, hogy ott elérjük a melegedés 2C° alatt tartását, ami ahhoz kell, hogy ne álljon be a fordulópont. Ezt tudtuk. De azt is tudtuk, hogy ha közel kétszáz ország áll elő egy tervvel, s mindannyian egyetértenek a csökkentésben, mindannyian az alternatív, megújuló, tiszta energia irányába mozdulnak, akkor a piac egésze félreérthetetlen üzenetet kap. Párizs üzenete az, hogy a világ jövője érdekében most kell vállalnunk, hogy a tartós átmenetet indítunk az új, alacsony-széntartalmú energiaforrások használata felé. És annak alapján, amit látok, a miniszterelnökök, kormányzók, polgármesterek szerte a világon meghallották és politikájukba építették ezt az üzenetet, s ugyanígy tettek az energetikai vállalatok és a befektetők, a feltalálók és a vállalkozók, valamint a fogyasztók és a civil társadalom is.

Most éberen kell ügyelnünk arra, hogy itt az Egyesült Államokban és világszerte ne lankadjon a nyomás, hivatalosan is fogadják el a megállapodást, tegyenek merész és innovatív lépéseket, kezdjük meg az átmenetet a tisztább energiaforrások felé, s minden lehetséges módon igyekezzünk csökkenteni a széndioxid-szennyezést, beleértve a Montreáli Jegyzőkönyv kiegészítését is a halogénezett fluorozott szénhidrogének csökkentésével.

Nos, ez a lendület kedvező ránk nézve! Mégpedig azért, mert a világ kezdi végre megérteni, hogy az éghajlatváltozás megfékezése nem csupán a környezetünk és az egészségünk miatt fontos; nem is csupán a társadalmunk miatt, amit mi, vezetők már jó ideje mondogatunk magunknak, hanem azért is, mert az éghajlatváltozás elleni fellépés arra is késztet, hogy kihasználjuk a világon valaha látott, egyik legnagyobb gazdasági lehetőséget. Ez egy gazdasági aranybánya! Massachusettsben jelenleg a környezetvédelmi és tiszta-energia szektorban nő a leggyorsabban a foglalkoztatottság, és ez igaz a világ számos más részére is. Több munkahelyet hozunk itt létre, mint a régi energiatermelő szektorokban. 2035-ig pedig közel 50 billió dollárt fogunk befektetni a tiszta energiába, amelynek nagy része az előállítására megy majd. Amióta Obama elnök hivatalba került, a korábbiakhoz képest meghúszszorozódott a napenergiát és megháromszorozódott a szélenergiát előállító berendezések telepítése.

Gazdaságunk újabb támogatást kap, ha a Kongresszus jóváhagyja a világgazdaság 40 százalékát magába foglaló kereskedelmi megállapodást, a Csendes-óceáni Partnerséget (Trans-Pacific Partnership/TPP), ami szintén a következő év prioritása. Hét évig tartó tárgyalások után, 2015-ben az Egyesült Államok a Csendes-óceán mentén fekvő 11 másik országgal együtt a TPP-tárgyalások végére ért. A TPP magasabb szintű munkaügyi és környezetvédelmi előírásokat tartalmaz bármely eddigi kereskedelmi megállapodásnál. A globális GDP negyven százalékát képviseli. Azzal támogatja az amerikai jólétet, hogy visszaszorítja az exportunk útjában álló akadályokat, s több és jobban fizető munkahelyet teremt. Amint az Elnök tegnap este mondta, tizennyolcezer exportra szánt amerikai termékről vesz le különféle adókat. Az ázsiai-csendes-óceáni térség kereskedelmét is átformálhatja az elkövetkező évekre. Ez növeli a biztonságot. A TPP rendkívül fontos tényező abban, hogy az Egyesült Államok ismét egyensúlyba kerüljön a térségben, s az amerikai vezető szerep tért nyerjen a világ egyik legnagyobb feltörekvő piacán.

Az a helyzet, hogy az utolsó néhány év munkájával szerintem a világ minden táján elindítottuk a haladást. Afrikában helyi partnerekkel dolgozunk azon, hogy kiképezzük a jövő vezetőit, fokozzuk a villamos energiához való hozzáférést, növeljük az élelmiszer-biztonságot, és kezeljük az országokat meggyengítő konfliktusokat. Különmegbízottaink tevékenykednek a Nagy Tavak vidékén, Szudánban, Szomáliában és máshol is. Mindezekkel a Boko Haram és az Al-Shabaab jellegű szervezeteket igyekszünk visszaszorítani, s mondhatom, hogy van előrelépés, sikerülni fog.

Jó példa az is, amit az ebolával kapcsolatban tettünk. Egy évvel ezelőtt, karácsonykor azt jósolták, hogy egymillió ember fog meghalni benne, de nem így történt. Közbeléptünk, s az Egyesült Államok hadseregének, valamint az Elnök azon döntésének köszönhetően, hogy több-ezer katonát odaküldött, megfelelő körülményeket teremtettünk az ellenlépésekhez. Így az ebolát igen gyorsan a kellemetlenség szintjére szorítottuk, talán meg is szüntettük. Óriási haladást értünk el a HIV/AIDS terjedésének lelassításában is, s már csaknem ott tartunk, hogy tanúi lehetünk az első AIDS-mentes afrikai nemzedék megszületésének.

Latin-Amerikában kinyújtottuk a kezünket a kubaiak felé, 54 év után felújítottuk diplomáciai kapcsolatunkat. Kolumbiát is támogatjuk, amely megpróbál véget vetni a FARC lázadó csoporttal évtizedek óta folyó küzdelmének—azt hiszem, mintegy 50 éve folyik, ez a bolygó leghosszabb ideje tartó küzdelme. Ide is küldtünk egy különmegbízottat, hogy segítsen a tárgyalásokban.

Közép-Ázsiában Ghani afgán elnökkel és Abdullah afgán kormányfővel szoros együttműködésben dolgozunk az országot érintő biztonsági kérdéseken, s azon, hogy Afganisztán tovább haladhasson a felé a biztonságosabb és jobb jövő felé, amit népük érdemel. Tizennégy éve folyik ez, emberek! Amikor 2001-ben hozzáfogtunk, még egymillió gyerek sem járt iskolába, lányok meg csaknem egyáltalán nem. Most már nyolcmillió felé jár ez a szám, s 40 százalékuk lány. S tíz év alatt az akkor tízéves gyerekek mára húszévesek lettek. Ők fogják megváltoztatni az országukat. Nekik már mások az esélyeik.

Európában szövetségeseinkkel együtt szilárdan kiállunk egy demokratikus és szuverén Ukrajna támogatása mellett, s erőteljes, megnyugtató üzenetet küldünk arról, hogy betartjuk a kollektív védelemre vonatkozó NATO-ígéretet.

Tehát mozgalmas év lesz az idei. De tudjuk, hogy a világ számára rendkívül fontos az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepe, amit–mint beszédem elején mondtam–mi szívesen vállalunk. Ebben nem is lesz változás. Sok tekintetben, nos, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy lelassuljunk. Ebben az utolsó évben biztosan nem fogunk.

Néha elfeledkezünk arról—itt Amerikában biztosan—hogy a történelem valójában nem négy vagy nyolc éves szakaszokra tagolódik. A világ többi része nem az Egyesült Államok választási ciklusaihoz igazodik. Obama elnök arra utasított minden kormánytisztviselőt, hogy tartsuk szem előtt a jövőt. Végső soron biztosítanunk kell, hogy a következő elnök is támaszkodhasson az elmúlt hét év sikereire, folytathassa folyamatban lévő erőfeszítéseket, és profitálhasson mindazon előrelépésekből, amelyért nemzetünk oly sok területen megküzdött.

Ez nem új koncepció. Az az ember, akiről e termet elnevezték—Abraham Lincoln—1861-ben, első State of the Union beszédében azt mondta a Kongresszusnak: „A mai harc nem csak a mának szól, de egy határtalan jövőnek is”.

Annak ellenére, hogy sok bizonytalansággal kell szembenéznünk, azt mondhatom Önöknek—s ezt úgy mondom, mint aki sok évet eltöltött a közszolgálatban, ahogy Padilla vezérőrnagy úr is említette—én optimista vagyok! Él bennem a jövő iránti bizalom, mert tudom, hogy egy valami állandó: mi a cselekvő emberek országa vagyunk, mely egy akkori világbirodalom elleni forradalomban fogant. Túléltük fővárosunk felégetését, a rabszolgaság szégyenét, a pusztító polgárháborút, a nagy gazdasági világválságot, két globális konfliktust, az elhúzódó katonai összecsapásokat Koreában, Vietnamban, és a Perzsa-öböl mentén, egy szuperhatalom rivalizálását, négy elnökgyilkosságot, a New Yorkot, Washingtont, Bostont, Kaliforniát, és sajnos más helyeket is ért terrortámadásokat. Sokkal többet is kibírtunk.

Nyilvánvalóan egy ország sem tökéletes. Mi sem vagyunk azok. Nincs a Földön olyan ország, mely valaha is azzá válhatna. De rugalmasak vagyunk. És erősek is. És azt hiszem, ugyanolyan erősek vagyunk most is, mint bármikor. Ha továbbra sem vonjuk ki magunkat; ha bízunk a diplomáciában, ha hiszünk abban, hogy érdemes párbeszédre törekednünk s a válsághelyzetek elkerülésén dolgoznunk; ha továbbra is mozgósítunk szövetségeseink és barátaink támogatása érdekében világszerte; ha a leghatékonyabban használjuk fel a rendelkezésünkre álló külpolitikai eszköztárat; ha nem csak a következő év feladatain próbálunk túljutni, de a következő nemzedékek életét is megalapozzuk; nos, akkor azt mondom, hogy meg tudunk és meg is fogunk felelni annak a csodálatos örökségnek, amit kaptunk, s lehetővé tesszük, hogy az utánunk következők is ugyanígy tegyenek.  Ezért vannak Önök itt. Ezért viselnek egyenruhát. El kell fogadnunk, hogy ez a mi felelősségünk. Biztos vagyok abban, hogy így teszünk, és hogy sikeresek leszünk. Nagyon, nagyon köszönöm! (Taps)

Forrás: Remarks on the United States Foreign Policy Agenda for 2016 | John Kerry, Secretary of State | National Defense University | Washington, DC | January 13, 2016

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

MARTIN LUTHER KING ÉLETE ÉS SZELLEMI ÖRÖKSÉGE

Megjelent az USA Külügyminisztériumának Share America honlapján | 2016. Január 11.

Martin Luther King Jr. egész életét a faji egyenlőségért vívott erőszakmentes küzdelemnek szentelte. Január harmadik hétfője a Martin Luther King Nap, melyen King szellemi öröksége előtt tisztelegnek, és amikor sokan az USA polgárai közül önkéntes munkát vállalnak közösségeik javára.

Az út kezdete

King 1929. január 15-én született, többgenerációs baptista lelkészcsaládba. King egy olyan időszakban nőtt fel Atlantában, amikor a Jim Crow féle törvények napi valósággá tették a déli feketék életében a szegregációt és a diszkriminációt.

King az atlantai Morehouse College-be járt, ahol elkezdett a vallásra úgy tekinteni, mint a társadalmi változások erőteljes katalizátorára. Teológiai doktorátusát a Bostoni Egyetemen szerezte, majd visszatért az amerikai Délre, ahol az alabamai Montgomeryben lévő Dexter Avenue-i baptista templom gyülekezetének lelkipásztora lett.

Ma King atlantai szülőháza Nemzeti Történelmi Emlékhely, melyet a Nemzeti Parkok Felügyelete (National Park Service) működtet.

Az 1950-es évek polgárjogi küzdelmei

King részt vett a montgomery-i busz bojkott megszervezésében. Ez az egy éven át tartó bojkott akkor vette kezdetét, amikor Rosa Parks varrónőt letartóztatták, mert nem volt hajlandó átadni a helyét egy fehér bőrű utasnak a buszon. Miután a Legfelsőbb Bíróság 1956-ban megsemmisítette az alabamai buszos szegregációt alátámasztó törvényt, King lett az egyik alapítója a Déli Keresztény Vezetői Konferenciának, és az egész Délen meghirdette a polgárjogokért folytatott erőszakmentes küzdelmet. Kingre nagy hatással voltak Mahatma Gandhi tanai és 1959-ben Indiába utazott.

Az 1960-as évek kultikus alakja

Miután másodlelkész lett édesapja mellett az atlantai Ebenezer baptista templomban, King továbbra is arra használta igehirdetői tehetségét, hogy a szegregáció megszüntetése és a jogegyenlőség mellett emelje fel a szavát. Az 1960-as években többször is letartóztatták erőszakmentes tüntetések során Alabama, Florida és Georgia államban. Amikor egy alkalommal 1963-ban éppen börtönben ült egy ilyen letartóztatás után, King papírra vetette a Levél a birminghami városi börtönből című írást, melyben kifejtette a polgárjogi mozgalom alapját képező erkölcsi megfontolásokat. Ugyanez év augusztusában elmondta híres “Van egy álmom” kezdetű beszédét, melyet több mint 200.000 ember hallgatott végig a washingtoni National Mallon.

1965. március 7. Véres Vasárnapként vált ismertté, mert ezen a napon a szavazati jogért tüntetőket állami rendőrök és civilek megverték, amikor a selmai Edmund Pettus hídon keltek át. Az erőszak hatására a menetelők visszafordultak, de a brutális fellépés arra késztette Kinget, hogy újabb, hosszú menetet hirdessen meg, a 87 km hosszú, Selma-Montgomery választójogi menetelést.

Polgárjogi győzelmek

1964-ben Lyndon Johnson elnök aláírta a Polgárjogi Törvényt, amely megtiltotta a diszkriminációt a foglalkoztatásban, a vendéglátóhelyeken és szállodákban, és az élet más területein is. King is jelen volt, amikor az elnök aláírta a törvényt.  Továbbra is követelte azonban, hogy törvény tiltsa a feketék szavazati jogának korlátozását olyan diszkriminatív gyakorlatokkal, mint az írástudás ellenőrzése. Végül 1965-ben Johnson aláírta a Választójogi Törvényt. King 1964-ben megkapta a Nobel Békedíjat.

A meggyilkolását követő időszak

1968. április 4-én Kinget meggyilkolták a Tennessee állambeli Memphisben lévő hotelszobája erkélyén. Temetésén az őt gyászolók ezrei meneteltek Atlantán át a koporsóját vivő, öszvér-húzta kocsi mögött.

Halála után kiadott, “A remény testamentuma” című esszéjében King arra szólította fel a fekete bőrű amerikaiakat, hogy ragaszkodjanak az erőszakmentességhez harcuk során, de arra is figyelmeztetett, hogy “a fekete emberek igazságát nem lehet elérni társadalmunk szerkezetének radikális megváltoztatása nélkül.”

King öröksége: Az erőszakmentes tiltakozás

1959-ben, egy indiai látogatása során tartott rádióbeszédében King azt mondta: “Ma már nincs választás az erőszak és az erőszakmentesség között; vagy erőszakmentesség van, vagy nem létezés.” King filozófiáját Gandhinak a brit uralom elleni erőszakmentes harca inspirálta. King maga pedig másokat inspirált arra, hogy erőszakmentes eszközökkel változtassák meg társadalmukat – a lengyelországi szovjet uralmat megroppantó Szolidaritás mozgalomtól kezdve Nelson Mandela küzdelméig a dél-afrikai apartheid ellen.

King öröksége: Harc az előítéletek ellen

Az 1963-as Washingtoni Menetelés idején King kijelentette, hogy az embereket “nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján” kell megítélni. Az atlantai King Center King szabadságról és egy egyenlő világról szóló víziójának állított élő emlékmű, mely az esélyegyenlőség növelésének, a rasszizmus elleni harcnak és a diszkrimináció minden formája megszüntetésének szenteli tevékenységét.

King öröksége: A társadalmi igazságosságért folytatott harc

A Stanford Egyetemen található Martin Luther King Jr. Research and Education Institute (Martin Luther King Kutató és Oktató Intézet) ad otthont a King Papers Projectnek, mely King beszédeinek, levelezésének és egyéb írásainak átfogó gyűjteménye. Az intézet ezen felül együttműködik a Liberation Curriculummal és a Gandhi-King Community-vel is, melyek King élete és eszméi alapján világszerte összekötik az emberi jogok előmozdításán dolgozó társadalmi aktivistákat.

King öröksége: Mások szolgálata

Az USA-ban, a Martin Luther King Nap a nemzeti közszolgálat napja is. Az amerikaiakat arra bátorítják ezen a napon, hogy az ünnepet a “nem szabadnap, hanem segítő nap” szellemében üljék meg King tiszteletére, aki szintén másoknak szentelte életét. Obama elnök is népszerűsíti az önkéntességet ezen a napon, azt vallva, hogy az segít megbirkózni a világunkban meglévő nehézségekkel.

Életben tartani az álmot

A Martin Luther King Nemzeti Emlékművet a Lincoln emlékműnél építették fel, ott, ahol King elmondta a “Van egy álmom” beszédét. Az emlékmű arra készteti az idelátogatókat, hogy elgondolkodjanak King életéről és örökségéről.

Forrás: The life and legacy of Martin Luther King Jr. | ShareAmerica | January 11, 2016

 

Posted in Society & Values | Tagged , | Comments Off

OBAMA ELNÖK 2016. ÉVI ORSZÁGÉRTÉKELŐ BESZÉDÉNEK KÜLÜGYI VONATKOZÁSAI

Az alábbiakban Obama elnök idei és egyben utolsó Országértékelő Beszédének külügyekkel foglalkozó részletei következnek. A State of the Union beszéd teljes szövege a Fehér Ház oldalán olvasható.

Obama elnök Országértékelő Beszéde | Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | Washington, D.C. | 2016. január 12.

Tisztelt Házelnök Úr, Alelnök Úr, Kongresszusi tagok, Honfitársaim!

Ma este immár a nyolcadik alkalommal jöttem el ide, hogy beszámoljak az Unió helyzetéről. Ezt az utolsó beszédemet megpróbálom rövidebbre fogni.

***

De az e testülethez intézett utolsó beszédemben nem csak a most következő évről akarok beszélni. A következő öt évre, tíz évre, vagy még annál is tovább akarok tekinteni.

A jövőre akarok összpontosítani.

***

Beszéljünk tehát a jövőről, s arról a négy komoly kérdésről, amelyekre nekünk, ennek az országnak választ kell adnia, függetlenül attól, hogy ki lesz a következő elnök, és ki irányítja majd a Kongresszust.

Az első az, hogy ebben az új gazdasági helyzetben hogyan teremthetünk mindenkinek tisztességes esélyt és biztonságot.

A második az, hogy hogyan érjük el, hogy a technika a javunkra szolgáljon, s ne a hátrányunkra—különösen olyan sürgető kihívások esetében, mint az éghajlatváltozás.

A harmadik az, hogy miként őrizzük meg Amerika biztonságát és vezessük a világot anélkül, hogy a rendőrévé válnánk.

Az utolsó pedig az, hogy a politikánk hogyan tükrözze azt, ami a legjobb bennünk, s ne azt, ami a legrosszabb.

***

Ha valaki még vitatni akarja az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos megállapításokat, hát csak tegye! Igencsak magára marad, mert az amerikai hadsereggel, az amerikai üzleti élet legtöbb vezetőjével, az amerikai emberek többségével, a teljes tudományos közösséggel és a világ mintegy kétszáz országával száll vitába, akik mind egyetértenek abban, hogy ez komoly gond, és meg akarják oldani.

De ha bolygónk sorsa nem is forogna kockán; ha 2014. nem is lett volna az addig jegyzett legmelegebb év, s az is csupán addig, amíg 2015. felül nem múlta—miért szalasztanánk el annak lehetőségét, hogy az amerikai vállalkozások a jövő energiáját állítsák elő és árulják?

Hét évvel ezelőtt történelmünk során páratlanul hatalmas befektetést tettünk a tiszta energiába. Íme, az eredmények: Iowától Texasig vannak olyan területek, ahol a szélenergia már olcsóbb a piszkosabb, hagyományos energiánál. Arizonától New Yorkig a háztetőkön termelt napenergia több tízmillió dollár megtakarítást jelent az amerikaiak energiaszámláiban, és több amerikainak ad megélhetést, mint a szén—az átlagosnál jobban fizető munkahelyeken. Lépéseket teszünk annak érdekében, hogy a háztulajdonosok előállíthassák és raktározhassák saját energiájukat—ez olyasmi, ami mögé a környezetvédők és a Tea Party mozgalom tagjai egyaránt felsorakoznak.

Eközben csaknem hatvan százalékkal csökkentettük a külföldi olaj behozatalát, a széndioxid-szennyezést pedig jobban leszorítottuk, mint a Föld bármely más országa.

A gallononként két dollár alatti ár ugyancsak nem rossz!

Most a piszkos energiától való eltávolodást kell felgyorsítanunk. Ahelyett, hogy a múltba fektetnénk, inkább a jövőbe kell invesztálnunk—elsősorban azokon a településeken, amelyek a fosszilis üzemanyagokra támaszkodnak. Ezért fogok arra törekedni, hogy olaj- és szénkészleteink kezelése oly módon változzon, hogy jobban tükrözze az adófizetőinkre és a bolygónkra háruló költségeit. Így a pénzt visszajuttatjuk ezekhez a közösségekhez, és amerikaiak tízezrei állhatnak munkába, hogy egy 21. századi szállítási rendszer kiépítésén dolgozzanak.

Ezek egyike sem fog egyik napról a másikra megvalósulni, s igen, temérdek mélyen beágyazódott érdek van, amely a jelen helyzetet akarja fenntartani. De az állások, amelyeket megteremtünk, a pénz, amit megtakarítunk, valamint a bolygó, amit megőrzünk—ez az a jövő, amelyet gyerekeink és unokáink érdemelnek!

Az éghajlatváltozás csak egy azon számos kérdés közül, amelyeknél a biztonságunk összefügg a világ többi részével. És a harmadik, megválaszolandó nagy kérdés ezért az, hogyan miként tartsuk meg Amerika erejét és biztonságát anélkül, hogy elszigetelnénk magunkat, vagy minden problematikus helyen megpróbálnánk országot építeni.

Már korábban is mondtam, hogy az amerikai gazdasági hanyatlásról szóló minden híresztelés csak üres politikai fecsegés. Ugyanez a helyzet, ha arról hallunk, hogy az ellenségeink erősödnek, Amerika pedig gyengül. Az Amerikai Egyesült Államok a Föld legerősebb országa. Pont. A közelünkbe se ér senki. Többet költünk katonai erőinkre, mint az utánunk következő nyolc ország együttvéve. Katonaságunk a világtörténelem legjobb harci ereje. Egyetlen ország sem mer megtámadni bennünket vagy a szövetségeseinket, mert tudják, hogy elbuknának. A felmérések tanúsága szerint világszerte többre tartanak bennünket most, mint amikor beválasztottak e hivatalba, s fontos nemzetközi kérdések felmerülése esetén a világ országai nem Pekinghez vagy Moszkvához fordulnak—bennünket hívnak.

Mivel minden napom hírszerzési tájékoztatással indul, tudom, hogy vészterhes idők járnak. Ennek oka azonban nem Amerika csökkenő erejében vagy valamilyen szuperhatalom fenyegetésében keresendő. A mai világban kisebb veszélyt jelentenek a gonosz birodalmak, és nagyobbat a kudarcot valló országok. A Közel-Kelet olyan átalakuláson megy át, amely ezeréves konfliktusokban gyökeredzik, és egy nemzedék élete alatt fog lejátszódni. Gazdasági ellenszelek fújnak az átalakulásban lévő kínai gazdaságból. Oroszország—saját zsugorodó gazdasága ellenére—ontja forrásait, hogy megtámassza Ukrajnát és Szíriát—két olyan országot, amelyek kicsusszanóban vannak az érdekköréből. A 2. világháború után kiépített nemzetközi rendszerünk pedig most küszködik, hogy lépést tudjon tartani ezzel az új valósággal.

A mi dolgunk, hogy segítsünk megújítani e rendszert. Ehhez pedig meg kell határoznunk a prioritásokat.

Az első számú prioritásunk az amerikai nép védelme és a terrorista hálózatok üldözése. Az al-Kaida és most az ISIL (ILIÁ/IS) is egyaránt közvetlen veszélyt jelentenek népünkre, mert a mai világban még egy maroknyi terrorista is, aki nem tiszteli az emberi életet–még a sajátjukéit sem–, rengeteg kárt tehet. Az internetet használják arra, hogy országunkon belül is mérgezzék az elméket, s aláássák szövetségeseinket.

Azonban, amint az ISIL elleni harcra összpontosítunk, azok a túlzó híresztelések, miszerint az már a 3. világháború, csak az ő malmukra hajtja a vizet. A kisteherautók platóján érkező harcosok tömege, valamint a lakásokban és garázsokban terveket kovácsoló torz lelkek hatalmas veszélyt jelentenek a polgárokra nézve, és meg kell állítani őket. Nemzeti létünket azonban nem veszélyeztetik! Ezt csak az ISIL akarja így láttatni; ezt a fajta propagandát használják toborzásra. Nincs szükségünk ilyenekre ahhoz, hogy megmutassuk, hogy számunkra ez fontos, s arra sem, hogy e harcban fontos szövetségeseket taszítsunk el annak a hazugságnak a hangoztatásával, hogy az ISIL az egyik legnagyobb világvallást képviseli. Egyszerűen csak annak kell nevezni őket, amik: gyilkosok és fanatikusok, akiket gyökerestül ki kell irtani, le kell vadászni, és meg kell semmisíteni!

Pontosan ezt tesszük. Amerika már jó éve egy hatvannál több országból álló koalíció élén dolgozik azon, hogy elvágjuk az ISIL finanszírozását, félbeszakítsuk harci cselekményeit,  megállítsuk a hozzá csapódó harcosok áramlását, és kiirtsuk gonosz eszméit. Csaknem tízezer légicsapást tettünk, kiiktatjuk a vezetőiket, az olajukat, a kiképzőtáboraikat és a fegyvereiket. Olyan erőket képezünk ki, fegyverezünk fel és támogatunk, akik folyamatosan visszaszerzik az iraki és szír területeket.

Ha e Kongresszus tényleg meg akarja nyerni ezt a háborút és üzenni akar a csapatainknak és a világnak, végre jóvá kell hagynia, hogy katonai erőt vethessünk be az ISIL ellen. Szavazzanak csak. Az amerikaiaknak azonban tudniuk kell, hogy akár lép a Kongresszus, akár nem, az ISIL megkapja majd ugyanazt a leckét, mint a korábbi terroristák. Ha valaki kételkedik Amerika elkötelezettségében—vagy akár az enyémben—az iránt, hogy beteljesüljön az igazság, kérdezze meg Oszama bin Ladent! Kérdezze meg a a jemeni al-Kaida vezetőjét, akit tavaly iktattunk ki, vagy a bengázi támadások elkövetőjét, aki börtöncellában csücsül. Ha amerikaiakra támadsz, rád támadunk! Időbe telhet, de nem felejtünk, s mindenhová elérünk!

Külpolitikánkban az ISIL és az al-Kaida veszélyeire kell összpontosítanunk, azonban nem állhatunk meg itt. A stabilitás hiánya még az ISIL nélkül is évtizedekig problémát okoz majd a világ számos részén, így a Közel-Keleten, Afganisztánban, Pakisztánban, valamint Közép-Amerika, Afrika és Ázsia egyes részein. Néhány ilyen terület újabb terrorista-hálózatok menedékévé válhat, mások–ismételten menekülthullámokat indítva–etnikai konfliktusok, éhínség áldozataivá válhatnak. A világ majd tőlünk vár segítséget mindezek megoldásához, s nem elég szigorú beszédekkel vagy civilek szőnyegbombázásával válaszolnunk. Ez jól mutathat egy rövid TV-adásban, a világ színpadán azonban nem állja meg a helyét.

Nem vehetjük magunkra minden válságba került ország gondját és újjáépítését sem. Ez nem vezetői szerep, ez egy ingoványos út, ahol amerikai vér és pénz ömlik, meggyengítve bennünket. Ez Vietnam és Irak tanulsága—mára már megtanulhattuk volna!

Szerencsére létezik bölcsebb megközelítés is, olyan fegyelmezett és türelmes stratégia, amely nemzeti erőnk minden elemét felhasználja. Eszerint saját országának és szövetségeseinek védelmében Amerika mindig cselekedni fog–ha szükséges, akár egyedül is–, globális kérdésekben azonban együttműködésre mozgósítja a világot, és gondoskodik róla, hogy más országok is kivegyék a részüket.

Ezt a megközelítést alkalmazzuk konfliktusok esetén, például Szíriában, ahol partneri megállapodást kötöttünk a helyi erőkkel, és a nemzetközi törekvéseket úgy irányítjuk, hogy e megroppant társadalom tartós békére törekedhessen.

Ezért építettünk ki egy szankciókkal és elvi alapokon nyugvó diplomáciával operáló globális koalíciót arra, hogy Irán ne juthasson atomfegyverekhez. Most, amint itt beszélünk, Irán már visszafordította nukleáris programját, elszállította az országból az uránkészletét, a világ pedig elkerült egy újabb háborút.

Így akadályoztuk meg az ebola terjedését is Nyugat-Afrikában. A katonaságunk, orvosaink, és a fejlesztésben részt vevő munkásaink megfelelő körülményeket teremtettek ahhoz, hogy más országok is csatlakozhattak hozzánk a járvány kiirtásában.

Így kovácsoltuk össze a Csendes-óceáni Partnerségi megállapodást (Trans-Pacific Partnership/TPP), hogy védjük a dolgozókat és a környezetet, valamint Ázsiában is teret nyerjen vezető szerepünk. Ez tizennyolcezer Amerikában gyártott termék esetében törli el az adót, s még több jó munkahelyet támogat. A TPP eredményeképpen a térségben nem Kína szabja a szabályokat, hanem mi. Meg akarják Önök mutatni, hogy milyen erősek vagyunk ebben az évszázadban? Hagyják jóvá e megállapodást! Adják a kezünkbe a végrehajtásához szükséges eszközöket!

Kuba ötven éves elszigetelése nem mozdította elő a demokráciát, és visszavetette dél-amerikai kapcsolatainkat. Ezért visszaállítottuk diplomáciai kapcsolatainkat, utat nyitottunk az utazásnak és a kereskedelemnek, és a kubai emberek életminőségének a javítására törekszünk. Azt akarják Önök, hogy megszilárdítsuk vezetői szerepünket és hitelességünket e féltekén? Ismerjék el, hogy véget ért a hidegháború! Oldják fel az embargót!

A 21. században Amerika vezető szerepe nem arra a választásra korlátozódik, hogy vagy nem vesz tudomást a világ többi részéről -–kivéve amikor terroristákat pusztítunk–, vagy megszállja és újjáépíti valamelyik kibontakozóban lévő társadalmat. A vezetés a katonai erő észszerű alkalmazását jelenti, s hogy a világot felsorakoztatjuk a helyes ügy mögé. Azt jelenti, hogy a külföldi segítségnyújtást nemzeti stratégiánk részének, s nem jótékonyságnak tekintjük. Amikor az éghajlatváltozással szemben közel kétszáz országot terelünk a történelem eddigi legambiciózusabb megállapodása felé, amely segít a veszélyeztetett helyzetben lévő országoknak, s egyúttal gyermekeinket is védi.  Amikor Ukrajnának segítünk, hogy megvédhesse országában a demokráciát, vagy Kolumbiának, hogy véget vethessen egy évtizedes háborúnak, a világrendet is előmozdítjuk, amitől mindannyian függünk. Azzal, hogy segítünk az afrikai országoknak a lakosság táplálásában vagy betegeik ellátásában, megakadályozzuk, hogy a mi partjainkat is elérje egy következő világjárvány. Jelenleg jó úton vagyunk ahhoz, hogy véget vessünk a HIV/AIDS kitöréseknek, s képesek vagyunk ugyanezt elérni a malária terén is—idén ennek finanszírozására próbálom majd rávenni a Kongresszust.

Ez az erő! Ez a vezetői szerep! S a vezetés hatása azon múlik, hogy milyen példát mutatunk. Ezért munkálkodunk továbbra is a guantanámói börtön bezárásán: költséges, felesleges, s csupán toborzó-eszközt szolgáltat az ellenségeinknek.

Ezért kell elutasítanunk minden politikát, amely faji vagy vallási különbségek alapján veszi célba az embereket. Ez nem politikai korrektség kérdése. Ez annak felismerése, hogy mitől válunk erősekké. A világ nem csak a fegyvertárunk miatt tisztel bennünket, hanem a sokszínűségünkért, a nyitottságunkért, s az összes vallás tiszteletben tartásáért is. Őszentsége, Ferenc pápa épp itt, e helyen, ahol ma este állok, mondta el ugyanennek a testületnek, hogy „ha a zsarnokok gyakorolta gyűlöletet és erőszakot utánozzuk, igen könnyen mi is ugyanolyanná válhatunk”. Ha a politikusok a muzulmánokat becsmérlik, ha megrongálják a mecseteiket, vagy zaklatják a gyerekeiket, attól mi nem leszünk nagyobb biztonságban. Nem lehet azt állítani, hogy így lenne. Egyszerűen csak rossz! A világ szemében lealacsonyít minket. Megnehezíti céljaink elérését. Arról árulkodik, hogy milyen ország vagyunk.

„We the People”, azaz „Mi, a(z Egyesült Államok) nép(e)”. Alkotmányunk e három egyszerű szóval kezdődik, s rájöttünk, hogy ez minden népre vonatkozik, nem csak egyesekre; e szavak arra utalnak, hogy együtt emelkedünk és bukunk.

.***

Köszönöm. Isten áldja Önöket és Isten áldja az Amerikai Egyesült Államokat.

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK KÖZEPETTE NŐTT FEL–MA EZ FORMÁLJA RENDŐRI MUNKÁJÁT

Share America, 2016. január 6.

Íme, a szörnyű statisztika: élete során minden harmadik kislány és nő erőszakos cselekmény, bántalmazás tárgya lesz.

Az ENSZ szerint az áldozatok nem egészen 40 százaléka folyamodik segítségért. A segélykérők többsége általában a családjához vagy barátaihoz fordul. Csak igen ritkán, az esetek alig 10 százalékában fordulnak az áldozatok oda, ahol leginkább segítséget kaphatnak ahhoz, hogy megszabadulhassanak a bántalmazástól, s megfelelő lehetőségeket találhassanak a továbblépéshez: a rendőrséghez.

Cindy Rodriguez Las Vegas-i rendőrnő igazán tisztában van ezzel. Tulajdonképpen saját tapasztalatából tudja.

A felcseperedő Rodriguez tanúja volt, hogy az apja hogyan bántalmazta az anyját. „Egészen kicsi korom óta láthattam, hogy milyen formát ölthet az otthoni erőszak”—mondta. Hogy az anyja ne menjen el, az apja az egyik szeretett családtag megölésével fenyegetőzött. Az asszony idővel mégis kilépett a házasságból, de évekig anyagi nehézségekkel küszködött, s csak az a tudat segítette, hogy a lánya már elég idős ahhoz, hogy gondját viselje az öccseinek.

Rendőrként „nagyon fontos a számomra ez a személyes tapasztalat”, mondja Rodriguez. Mivel meg tudja érteni, hogy az áldozatok miért maradnak a bántalmazóikkal, jobban tudja kezelni a családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdéseket, s tapasztalatai alapján a Külügyminisztérium Nemzetközi Rendészeti Akadémiája keretében jobb tanácsokkal tudja ellátni a nemzetközi bűnüldözési tisztviselőket.

Rodriguez 2015 novemberében koszovói, ukrán és magyar kollégákat tanított arra, hogy a bűnüldözők milyen hatékony módszereket használhatnak a családon belüli erőszakkal szemben, annak ellenére, hogy a forrásaik elég korlátozottak, és nehéz meggyőzni az áldozatokat, hogy álljanak elő.

Miért nem állnak elő az áldozatok?

Rodriguez leírt egy tipikus családi forgatókönyvet, amelyben a bántalmazót, rendszerint egy férfit, vagy rajtakapják, vagy bármely más okból megígéri, hogy véget vet az erőszakoskodásnak. Egy rövid „mézeshetes” időszakot követően az erőszak szinte minden figyelmeztetés nélkül újra fellobban, amit egy odavetett megjegyzéstől egy leégett vacsoráig bármi kiválthat. Az áldozatok gyakran mégis maradnak.

„A férfi körüludvarolja. A nő nyilvánvalóan szereti. Közrejátszhatnak anyagi nehézségek is. A nőnek talán nincsen munkahelye. Vagy gyerekek is érintettek”—mondja. Már így is nyilvánvaló, hogy milyen következményekkel járna a kapcsolat lezárása, s akkor most még a bántalmazás kérdése is hozzáadódik, és még bonyolultabbá teszi mindezt”—mondja Rodriguez.

Hatékony rendőri stratégia, hogy egy adott területen ugyanazok járőröznek rendszeresen—akár vidéken, ahol a legtöbben ismerik egymást, akár egy bizonyos városi körzetben—s rendszeres kapcsolatot tartanak fenn az ottani lakókkal. Ha hívás érkezik egy szomszédtól vagy családtagtól, a rendőr azonnal tudja, hogy a panasz olyan helyről érkezik-e, ahol már járt a rendőrség—fel tudja ismerni a bántalmazásra utaló jeleket és képes kellő segítséget nyújtani.

Rodriguez azt is megmutatta külföldi társainak, hogy ő és munkatársai a Las Vegas-i rendőrségnél hogyan használják a közösségi oldalakat hirdetmények közzétételére, például arról is, hogy az áldozatok hogyan kaphatnak segítséget.

Az elismerés kulcsa a jó hírnév

Rodriguez sok diákja szerint igen ritka, hogy egy rendőrnő ilyen fontos vezető szerepet töltsön be, s férfi kollégái ilyen nyilvánvaló módon tiszteljék. Az a néhány női hallgató, aki saját országának bűnüldöző szervénél szolgál, csak nemrégiben csatlakozott a rendőrséghez, és még csak most kezd tapasztalatokat szerezni.

„Önről sugárzik a hozzáértés. Teljesen nyilvánvaló, hogy (a kollégái) tisztelik”—mondta az egyik. „Hogyan ért el idáig?”

„Lépésről lépésre”—felelte Rodriguez. Ő megtanulta, hogy a sztereotípiák és a diszkrimináció legyőzése érdekében „rendkívül professzionális viselkedést kell tanúsítanunk, mert a hírünk—akár jó, akár rossz—előttünk jár”.

„Ráébredtem, hogy az üzenetem és a tapasztalataim általánosak; eljutnak férfiakhoz és nőkhöz, és függetlenek kultúráktól, faji hovatartozástól és országoktól”—mondta budapesti tapasztalatai kapcsán Rodriguez.

„Rendőrök vagyunk, így van bennünk valami közös. Általában a jó ügy érdekében léptünk be, és igazán segíteni próbálunk másokon”—mondta.

Forrás: She grew up with domestic violence. Today it shapes her police work. Share America, Jan 6, 2016

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , | Comments Off

2015 EREDMÉNYEIRE ÉPÍTVE TEKINTÜNK ELŐRE

John Kerry külügyminiszter véleménycikke | The Boston Globe | 2015. december 29.

A New England Patriots rendkívüli sikerességének egyik oka az, hogy a csapat mindig kizárólag a következő meccsre koncentrál. A világ ügyeivel való foglalatosság hasonlóképpen megköveteli, hogy az ember a jövő kihívásaira fókuszáljon, hiszen a múltban elért sikerek nem jelentenek garanciát a jövőre nézve. Arra azonban jók, hogy az ember bizakodjék, hogy a megfelelő felkészültséggel és kellő erőfeszítéssel pozitív eredményeket érhet el.

Most, hogy az óév átadja a helyét az újnak, a nemzetközi vezetőknek lehetősége nyílik arra, hogy építkezzenek az 2015-ös esztendő számos vívmányára.

Ezek közül nincs fontosabb, mint a közelmúltban, Párizsban aláírt globális egyezmény, mely a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek megelőzését célozza. A korábbi tárgyalási erőfeszítések kudarcot vallottak az iparosodott és a fejlődő országok közötti ellentétek miatt. Azzal, hogy komolyan tárgyaltunk Kínával, mely a világ első számú üvegházhatású gáz-kibocsátója, és azzal, hogy erőteljesen hangsúlyoztuk a tiszta energia-technológia hihetetlen gazdasági potenciálját, sikerült tető alá hoznunk egy olyan egyezményt, amely mindenkinek a megfelelő üzenetet küldi. Most közös felelősségünk, hogy fenntartsuk a Párizsban elért lendületet, és az egyezményben kitűzött célokat ne a plafonnak tartsuk az elérhető eredmények tekintetében, hanem egy kiindulópontnak, ahonnan még több megvalósítható.

Júliusban az Egyesült Államok és tárgyalópartnereink megállapodtak Iránnal az átfogó közös cselekvési tervben (JCAP), mely megakadályozza, hogy Irán bármilyen úton nukleáris fegyverhez jusson. A megállapodásban foglaltak szerint, Irán már meg is kezdte lebontani nukleáris létesítményeinek egyes kritikus elemeit, és december 28-án elszállíttatta az országból dúsított urániumkészletének egy jelentős hányadát. Ez a lépés több mint háromszorosára növeli azt az időt, ami becslésünk szerint ahhoz szükséges Iránnak, hogy fegyver előállítására alkalmas urániumot szerezzen be, és fontos darabja annak a technikai egyenletnek, mely szerint legalább egy évre lenne szükség fegyverhez elegendő mennyiségű dúsított uránium előállításához. Folyamatosan és szorosan figyelemmel kell kísérnünk a továbbiakban is a megállapodás végrehajtását, hogy biztosak lehessünk benne, hogy az atomfegyverrel rendelkező Irán kísértete többé ne fenyegesse a Közel-Kelet biztonságát és a globális békét.

Augusztusban abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Havannába utazhattam, hogy 54 év után először felhúzhassam az amerikai lobogót kubai nagykövetségünk épülete felett. Obama elnök bátor döntése, hogy normalizáljuk diplomáciai kapcsolatainkat Kubával, egyrészt megfelel nemzeti érdekeinknek, másrészt annak a vágyunknak is, hogy segítsünk ennek az országnak az állampolgárainak abban, hogy nyitottabb társadalomban és nagyobb jólétben élhessenek. Miközben a régi Havanna utcáit jártam, minden korábbinál erősebb volt bennem a meggyőződés, hogy nem szabad engednünk, hogy a kubai rendszerrel továbbra is meglévő nézeteltéréseink megakadályozzanak bennünket a kubai emberekkel való szorosabb érintkezésben.

Októberben, hét év tárgyalás után, az USA tizenegy másik, a csendes-óceáni térségben található nemzettel együtt, aláírta a Transzpacifikus Partnerség (TPP) egyezményt és elküldte jóváhagyásra a Kongresszusnak.  Ez a kereskedelmi egyezmény a világgazdaság 40%-ában eredményez majd szigorúbb munka- és környezetvédelmi előírásokat. A TPP hozzájárul majd Amerika gazdaságának erősítéséhez azzal, hogy csökkenti az exportunk útjában álló akadályokat, és segíti munkásainkat és vállalkozóinkat az egyenlő versenyfeltételek megteremtésével.

Egy évvel ezelőtt, az egészségügyi szakemberek úgy becsülték, hogy akár egymillió ember is áldozatául eshet az Ebola járványnak. Ehelyett az történt, hogy az USA csatlakozott partnereihez a nemzetközi közösségben, és, szoros együttműködésben nyugat-afrikai partnereivel, felvilágosító kampányt folytattak az emberek körében a vírus terjedéséről és a fertőzés terjedésének megakadályozásáról, s ezáltal százezreket mentett meg a haláltól.

Az elmúlt évben ezen felül komoly demokratikus előrelépést tapasztalhattunk Nigériában, Burmában, Sri Lankán és Venezuelában. Az USA segítségével, Kolumbia közelebb került a világtörténelem leghosszabb ideje tartó polgárháborújának befejezéséhez. Az ENSZ-ben, a világ országai megállapodtak a 2030 Fenntartható Fejlődés Menetrendben, melyben fontos célokat tűztek ki a gyermekétkezés, a nemi egyenlőség, az oktatás, a szegénység és az egészség területén.

Azonban a szíriai konfliktus, az általa generált menekültválság, és az erőszakos szélsőségesség, melynek terjedéséhez hozzájárult, továbbra is az első számú kihívás mindannyiunk számára. Amerika Szíria-stratégiája három pillérre épül. Először, fokoztuk a kampányt, az általunk életre hívott 65-tagú nemzetközi koalíció segítségével, mely arra irányul, hogy legyőzzük az ISIL-ként vagy Daeshként ismert terrorista csoportot. Ezen a héten az iraki erők, a koalíció támogatásával, visszafoglalták Ramadi tartományi székhelyet, tovább csökkentve ezáltal a terroristák által ellenőrzés alatt tartott területet. Erőfeszítéseink mind a Daesh szíriai és iraki központi hálózata ellen, mind az ellen irányulnak, hogy csírájában fojtsuk el a terroristák kísérleteit arra, hogy másutt is sejteket hozzanak létre vagy másutt is, köztük az Egyesült Államokban támadásokat hajtassanak végre. Másodszor, együtt dolgozunk partnereinkkel azon, hogy megakadályozzuk az erőszak továbbterjedését a Közel-Keleten, illetve a menekültek és más áldozatok megsegítésén. Harmadszor, újabb, a szíriai konfliktus eszkalálódásának megfékezésére irányuló diplomáciai kezdeményezést indítottunk, hogy bátorítsuk a politikai átmenetet, és elszigeteljük a terroristákat. A kezdeményezés, a konfliktus kirobbanása óta először, tárgyalóasztalhoz ültette az összes fontos nemzetközi felet, és menetrendet dolgozott ki a felelős ellenzék és a szír kormány közötti tárgyalásokhoz.

A szíriai béke útjában álló akadályok továbbra is hatalmasak, de a rendezés szükségessége parancsoló, és minél közelebb kerülünk ehhez a célhoz, annál könnyebb lesz egy fenntartható és egységes fellépést elérnünk a Daesh ellen, mely a gonosznak generációnk által ismert legkézzelfoghatóbb megtestesülése, egy olyan ellenség, melynek legyőzésében eltökéltek vagyunk.

A zavaros események és tragédiák dacára, az elmúlt év friss reményt is hozott, hogy a világ fel tud lépni egy közösségként és a legnehezebb problémákkal is meg tud birkózni.  Ezt jó tudni, mert a vezetők kötelezettségei sohasem szűnnek meg, és most, amikor kicseréljük a régi naptárat az újra, fel kell készülnünk, és bizony, készülünk is, a ránk váró újabb próbákra.

Forrás: Building on 2015 as We Look Ahead | Op-Ed by Secretary of State John Kerry | The Boston Globe | December 29, 2015

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

AMERIKA VEZETŐ SZEREPE ÉS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ELLENI TÖRTÉNELMI PÁRIZSI MEGÁLLAPODÁS

A Fehér Ház| Sajtószóvivői Hivatal | Kabinetiroda | Azonnali közlésre |2015. december 12.

Ma több mint 190 ország gyűlt össze, hogy elfogadják a történelem eddigi legambiciózusabb éghajlatváltozási megállapodását. A párizsi megállapodás egy hosszútávú, tartós, átfogó keretrendszert hoz létre a világszerte kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentésére. Első alkalommal kötelezi magát minden ország arra, hogy egymást követő, ambiciózus, saját maga által meghatározott éghajlati célkitűzéseket állít fel, és egy szigorú, egységes felülvizsgálati folyamat keretében jelenti, hogy hol tart ezek elérésében.

A megállapodás komoly biztosítékot kínál a fejlődő országoknak ahhoz, hogy tiszta és a klímaváltozás hatásainak ellenálló gazdasági növekedésre törekedjenek. Az egyezség arra alapoz, hogy a találkozó előtt a részvevők közül példátlanul sok—187 ország terjesztett elő 2020 utánra vonatkozó éghajlati célokat; egy keretrendszert hoz létre, amely azzal, hogy az elkövetkező évtizedekben leszorítjuk a teljes károsanyag-kibocsátást, további ambíciókat is gerjeszt.

Ez az új átfogó keretrendszer alapot teremt arra, hogy az országok közös erőfeszítéssel megindulhassanak egy úton, amellyel 2C° alatt tartható az átlaghőmérséklet emelkedése, sőt még ennél nagyobb mérvű csökkentés iránt is becsvágyat ébreszt. A megállapodás egyértelműen azt jelzi a versenyszférának, hogy a globális gazdaság a tiszta energia irányába tart, és hogy innovációval és találékonysággal teljesíthetjük éghajlat védelmi célkitűzéseinket, s egyúttal növelhetjük az életszínvonalat és milliókat emelhetünk ki a szegénységből.

A párizsi megállapodásban sokkal szélesebb körben megnyilvánuló erőfeszítések is kiteljesednek: országok, vállalkozások, városok és állampolgárok törekednek arra, hogy a világgazdaságot alacsony széntartalmú növekedési pályára állítsák át. A megállapodásnak a klímaváltozási tünetek enyhítésére, az átláthatóságra és az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozásra vonatkozó rendelkezései ezeket is fel fogják gyorsítani.

Ambiciózus megegyezés

A párizsi megállapodás ambiciózus elképzelést állít fel arról, hogy világszerte hogyan kezeljük az éghajlatváltozást. Ide tartozik:

  • A hosszútávú ambíciók elmélyítése: A megállapodásban rögzített cél az, hogy stabilan 2C° fok alatt maradjon az éves felmelegedési ráta, és először vetődik fel, hogy további erőfeszítésekkel próbáljuk 1,5 C° alá csökkenteni azt. A megállapodás azt is leszögezi, hogy mindezek érdekében az egyes országoknak minél hamarabb célba kell venniük a nagy mennyiségű üvegházi gázokat kibocsátó forrásaikat.
  • Azonos megközelítés valamennyi ország tekintetében: A megállapodás túllép a világot fejlett és fejlődő országokra osztó, elavult osztályozáson, ehelyett arra utasít minden résztvevő felet, hogy készítse elő, ismertesse, és tartsa is fenn a maga elé egymást követően kitűzött, ambiciózus céljait. Ez a megközelítés—amelyben az egyes országok állítják fel saját, nem kötelező érvényű célkitűzéseiket—, vezetett oda, hogy idén 187 ország ajánlotta fel a csökkentést, és ez lesz az alapja a károsanyag-kibocsátást hosszútávon, tartósan alacsony szintre leszállító rendszernek is.
  • Ötéves célkitűzési ciklusok: A megállapodás értelmében 2020-tól kezdődően a világ összes országa ötévente közli éghajlati célkitűzéseit. A célokat 9-12 hónappal a véglegesítésük előtt kell közölni, hogy a többi országnak és a civil társadalomnak legyen ideje arra, hogy tisztába jöhessen velük.
  • A becsvágy folyamatos fokozása: Az előző célhoz képest minden új célnak előrelépést, az adott ország tekintetében elérhető legambiciózusabb szintet kell tükröznie.  A műszaki fejlődéssel és a körülmények javulásával e tartós, hosszútávú keretrendszer még tovább fokozza majd az éghajlatváltozás kiküszöbölésére irányuló becsvágyat.
  • Az éghajlatváltozás elleni globális fellépés szigorú kiértékelése: A hazai és a világszintű erőfeszítésekhez szolgáló tájékoztatás érdekében a megegyezés létrehoz egy olyan mechanizmust, amellyel az elérhető legjobb tudományos eszközök segítségével felmérhető, hogy hogyan haladnak az éghajlatváltozás mérséklését célzó törekvések. Ez az eljárás 2018-ban indul és ötévente ismétlődik, hogy az országok további céljairól és stratégiáiról tájékozódhassunk.
  • Az innovációval és technikával kapcsolatos jelzés a piacoknak: A megállapodásnak a károsanyag-mérséklésre, valamint az innováció és a technika fellendítésére vonatkozó elemei a következő években jelentősen fel fogják futtatni az energetikai beruházásokat—azokat a beruházásokat, amelyek viszont felgyorsítják majd a megújuló energia és más alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldások terén jelentkező költségcsökkenést. Ezen intézkedések következtében beáll egy öngerjesztő ciklus, amelyben a tényezők kölcsönösen erősítik egymást: a fokozottabb csökkentések következtében bővülnek a beruházások, a beruházások bővülése miatt csökkenő költségek pedig a károsanyag-kibocsátás további visszaszorítását teszik lehetővé.

Átlátható és elszámoltatható megállapodás
A párizsi megállapodás erős átláthatósági rendszert hoz létre, amelynek segítségével meg lehet bizonyosodni arról, hogy az egyes országok hogyan tesznek eleget vállalt kötelezettségeiknek. Ez piaci jelzést küld a magánszektornak és a befektetőknek arra nézve, hogy az országok komolyan veszik a saját maguk számára felállított célkitűzéseiket. E lépésekhez tartoznak a következők:

  • Fokozott átláthatósági rendszer életbe léptetése minden országban: A megállapodás egyik fontos eleme, a minden fél által elfogadott átláthatósági keretrendszer biztosítja, hogy minden országra ugyanolyan feltételek vonatkozzanak, mint az Egyesült Államokra, a kisebb kapacitású, fejlődő országok iránti rugalmassággal.
  • Az egyes országok kötelesek beszámolni üvegházhatású gázforrásaikról: Ez a megállapodás köti ki először, hogy az országok nyilvántartásában szereplő kibocsátó források alapján minden országnak be kell számolnia a kibocsátott mennyiségről. Ez az áttörés eddig példátlan módon tájékoztatja a közvéleményt a világszerte jelentkező kibocsátásról és szennyezésről.
  • Az egyes országok kötelesek beszámolni a károsanyag-kibocsátás terén elért haladásukról: Ugyancsak első alkalommal fordul elő, hogy az egyes országoknak tájékoztatást kell adniuk, aminek alapján nyomon követhető, hogy mennyit haladtak a saját maguk számára felállított célok és stratégiák megvalósításában.
  • Egy minden ország által elfogadott sztenderdek alapján folyó technikai felülvizsgálat bevezetése: Annak biztosítására, hogy az országok eleget tesznek az átláthatósági követelményeknek, átfogó műszaki szakértői felülvizsgálatnak kell alávetniük magukat, amellyel megállapítható, hogy jelentéseik összhangban vannak-e az elfogadott sztenderdekkel. Az országok részt vesznek egy többoldalú felülvizsgálaton is, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat és a tanulságokat.

Megállapodás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő érdekében

Az éghajlatváltozás elleni fellépés szükségessé teszi, hogy a globális befektetéseket a tiszta energia, az erdővédelem és az éghajlattal szemben ellenálló infrastruktúra irányába tereljék. A fejlődő országoknak, különösen a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőknek szüksége lesz a nemzetközi közösség támogatására ahhoz, hogy ilyen módon növelhessék a gazdaságukat. A párizsi egyezmény valódi előrelépés ezen a téren, mivel:

  • Erőteljes, hosszú távú piaci jelzést ad arról, hogy a világ felzárkózott az alacsony széndioxid-kibocsátású jövő mellé: Az ambiciózus nemzeti célok ötéves ciklusokban történő benyújtása egyértelműen jelzi a befektetőknek és a műszaki újítóknak, hogy a világ tiszta erőműveket, energia-hatékony gyárakat és épületeket, valamint alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó szállítást akar, és nem csak átmenetileg, de az elkövetkező évtizedekre is. Ennek alapján sokkal könnyebb lesz bevonni a legnagyobb befektetőket, akiknek hosszútávra szóló bizonyosságra van szükségük ahhoz, hogy befektessenek a tiszta technológiákba.
  • Bizalmat ébreszt a jelen pénzügyi kötelezettségvállalások teljesülése terén: Sok fejlődő ország, különösen a legszegényebbek és legsérülékenyebbek, azért jöttek Párizsba, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a globális klíma-megállapodás nem csak a nagy kibocsátókra vonatkozik, de őket is támogatja az alacsony szén-dioxid-tartalmú gazdasági növekedés felé való átmenetben. E tekintetben már így is jelentősen haladunk adott célunk felé, amely szerint 2020-ig 100 milliárd dollárt mozgósítunk sokféle forrásból, beleértve az állami és magánszektort is. A párizsi tárgyalások kimenetele alapján még biztosabbra vehetjük, hogy e célunkat elérjük, és az éghajlat-finanszírozás folytatódik. Ez a megállapodás elsőként rögzíti, hogy már olyan országok is csatlakoztak az adományozó országokhoz, mint Kína, s hozzájárulnak az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozáshoz. A megállapodás a fejlődő országokat is arra buzdítja, hogy járuljanak hozzá az éghajlat-finanszírozáshoz, miközben hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak és más fejlett gazdaságoknak továbbra is vezető szerepet kell játszaniuk.

A megállapodás ezen elemei az Egyesült Államok párizsi lépésein alapulnak, amelyekkel bizonyította, hogy állami és magánforrásokból mind kárenyhítésre, mind alkalmazkodásra szolgáló pénzeket mozgósít a fejlődő országok számára. Ezek a lépések a következők:

  • A Mission Innovation (Innovációs küldetés) elindítása: Obama elnök a konferencia első napján csatlakozott a világ más vezetőihez, hogy elindítsák a Mission Innovation-t.  Ez egy mérföldkő jelentőségű elkötelezettség arra, hogy az állami és magánszektorban felgyorsítják a tiszta energia előállítására vonatkozó innovációt, és jelentősen bővítik az új technológiákat, miáltal többféle tiszta, megfizethető, és megbízható energiához jut a világ. Húsz, a tiszta-energiával kapcsolatos kutatás és fejlesztés (K+F) mintegy 80%-át képviselő ország vállalta, hogy a következő öt évben a duplájára növelik a K+F beruházásokat. Ezenkívül a világ 28 nagybefektetőjéből álló, Bill Gates vezette szövetség megígérte, hogy a Mission Innovation-höz csatlakozott országokban támogatja a kezdeti stádiumban lévő, áttörést jelentő energetikai technológiákat.
  • Az alkalmazkodást szolgáló amerikai pályázati támogatás megkettőzése 2020-ra: John Kerry külügyminiszter bejelentette, hogy az Egyesült Államok 2020-ra megkettőzi az éghajlatváltozással kapcsolatos adaptációra fordítható pályázati pénzeket. 2014-ig az Egyesült Államok évente több mint 400 millió dollárt fordított pályázati alapon arra, hogy a fejlődő országok alkalmazkodhassanak az éghajlatváltozáshoz. Ezek a beruházások – kétoldalú és többoldalú csatornákon -, támogatást biztosítanak a veszélyeztetett országoknak ahhoz, hogy a kulcsfontosságú területeken, így az infrastruktúra, a mezőgazdaság, az egészségügy és a vízügyi szolgáltatások terén csökkentsék az éghajlati kockázatokat.

Egy megállapodás, amelyhez szubnacionális, magánszektorbeli és állampolgári aktivitás társul

Mivel a megállapodásnak teret kell hagynia a későbbi ambiciózus éghajlatváltozás-ellenes lépésekhez is, a szubnacionális kormányzatok, üzleti vállalkozások, befektetők, vállalkozók, valamint a tájékozott állampolgárok tevékenysége, amelyekre nem tér ki a megállapodás, a párizsi megállapodás fontos kiegészítő elemei. Ennek jegyében az amerikaiak számos különféle kötelezettségvállalás útján tettek tanúbizonyságot az éghajlatváltozás elleni elkötelezettségükről.

  • Compact of Mayors (Polgármesterek Egyezsége): Az USA 117 polgármestere írta alá a Compact of Mayors fogadalmát. A Compact közös platformot hoz létre ahhoz, hogy az emisszió és az éghajlati kockázat szabványosított mérése, valamint a törekvésekről készülő következetes, nyilvános jelentések segítségével kimutassák, hogy milyen eredményekkel járnak a városok kollektív cselekedetei.
  • Under-2 MOU (szándéknyilatkozat az éves hőmérsékletemelkedés 2C° alá szorításáról): Több állam, köztük Kalifornia, Oregon, Vermont, Washington, Minnesota, New Hampshire és New York is aláírták az Under-2 MOU-t. A szándéknyilatkozat aláírói kötelezettséget vállaltak arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 80-95%-kal az 1990-es szint alá szorítják, megosztják egymással műszaki és tudományos kutatásaik eredményeit, elősegítik a zéró-emissziós járművek terjedését, a rövid életű klíma-szennyező anyagok csökkentésével javítják a levegő minőségét, továbbá felmérik, hogy az éghajlatváltozás várhatóan milyen hatással lesz a közösségekre.
  • American Business Act on Climate Pledge (Amerikai vállalkozások a klímaváltozás ellen): 154 vállalat írta alá a Fehér Ház American Business Act on Climate felajánlást. Ezek a cégek mind az 50 államban működnek, közel 11 millió embert foglalkoztatnak, éves bevételük meghaladja a 4,2 billió dollárt, és együttes piaci kapitalizációjuk 7 billió dollár felett van. E kezdeményezés keretében mindegyik vállalat támogatását fejezte ki egy ambiciózus párizsi megállapodás iránt, és jelentős ígéretet tett arra, hogy csökkenti a károsanyag-kibocsátást, bővíti az alacsony széntartalmú beruházásokat, több tiszta energiát használ, és egyéb intézkedésekkel is fenntarthatóbb vállalkozások építésére és a klímaváltozás hatásainak kezelésére törekszik.
  • American Campuses Act on Climate Pledge (Amerikai egyetemek és főiskolák a klímaváltozás ellen): 311 egyetem és főiskola több mint 4 millió hallgatója bizonyította elkötelezettségét az éghajlatváltozás elleni fellépés iránt azzal, hogy csatlakozott az American Campuses Act on Climate felajánláshoz.

Forrás: U.S. Leadership and the Historic Paris Agreement to Combat Climate Chang| The White House|Office of the Press Secretary|For Immediate Release|December 12, 2015

 

Posted in Environment & Energy | Tagged , , , , , | Comments Off

ELNÖKI NYILATKOZAT A PÁRIZSI KLÍMAMEGÁLLAPODÁSRÓL

A Fehér Ház| Sajtószóvivői Hivatal | Kabinetiroda | Azonnali közlésre |2015. december 12.

AZ ELNÖK: Első beiktatási beszédemben azt ígértem, hogy ez az ország fáradhatatlanul küzdeni fog az éghajlatváltozás ellen és őrizni fogja bolygónkat az eljövendő nemzedékek számára.

Két héttel ezelőtt, Párizsban az egész világ előtt azt mondtam, hogy e cél eléréséhez egy erőteljes, átfogó megállapodásra van szükség, egy tartós megállapodásra, amely csökkenti a globális szén-dioxid-szennyezést, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő útjára tereli a világot.

Néhány órával ezelőtt sikerrel jártunk! Egy olyan nagy hatású megállapodás miatt gyűltünk össze, amelyre a világnak szüksége volt. Ez volt a kellő pillanat!

Dicséret illeti Hollande elnököt és Ban főtitkárt azért, hogy vezető szerepet vállaltak mindebben, s otthont adtak e sikeres csúcstalálkozónak, valamint Laurent Fabius francia külügyminisztert, aki türelmesen és határozottan elnökölt. Külön köszönetemet fejezem ki John Kerry külügyminiszternek, Brian Deese főtanácsadómnak, Todd Stern főtárgyalónknak, és stábjuk minden egyes tagjának kiemelkedő munkájukért, amely miatt most büszke lehet Amerika.

Továbbá szeretnék köszönetet közel 200-kicsi és nagy, fejlett és fejlődő-nemzet polgárainak, akik közösen igyekeznek szembeszállni a világ minden országának összes polgárát fenyegető veszélyekkel. Közösen megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, ha a világ egységesen kiáll valamiért.

Az amerikai nép ma büszke lehet, mert ez a történelmi megállapodás az amerikai vezetés érdeme. Az elmúlt hét év során az Egyesült Államokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem élére emeltük. 2009-ben segítettünk megmenteni a kaotikus koppenhágai csúcstalálkozót, és tudatosítottuk azt az elvet, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben minden országnak meg van a maga szerepe. Ezután jó példával jártunk elől: soha nem látott mértékben fektettünk be olyan növekvő iparágakba, mint a szél- és napenergia, amivel egyúttal folyamatosan egyre több új munkahelyet teremtettünk a középosztály számára. Megalkottuk a legeslegelső országos szabványcsomagot, amely korlátozza az erőműveinkből a levegőbe kerülő szén-szennyezés mértékét, hiszen gyerekeink ezt a levegőt szívják. Alaszkától a Mexikói-öböl partján át a Nagy-síkságig együttműködést alakítottunk ki a helyi vezetőkkel, akik azon munkálkodnak, hogy saját közösségeik hogyan védekezzenek a változó éghajlat közvetlen hatásai ellen.

A szkeptikusok szerint ezen intézkedések munkahelyeket pusztítanának el. Ehelyett viszont azt látjuk, hogy történelmünk során a magánszektorban még sohasem volt példa ilyen tartósan felfutó munkahelyteremtésre. Gazdaságunk teljesítményét minden idők legmagasabb szintjére emeltük, miközben a szén-dioxid-szennyezést csaknem két évtized legalacsonyabb szintjére csökkentettük. Majd amikor Kínával együtt közös történelmi bejelentést tettünk, megmutattuk, hogy át lehet hidalni a fejlett és a fejlődő országok közötti szakadékot, amely oly régóta gátolja a globális haladást. Eredményes lépésünk további országok tucatjait ösztönözte arra, hogy ők is ambiciózus éghajlatvédelmi célokat tűzzenek ki maguknak. Ez alapozta meg a párizsi tárgyalások sikerességét! Mivel egymagában egyetlen ország sem képes megoldani ezt a problémát-még egy olyan erős ország sem, mint a miénk. És egyetlen-bármennyire kicsi-ország sem ülhet tétlenül a partvonalon. A megoldás mindannyiunk közös dolga!

Nos, egyetlen megállapodás sem tökéletes-ez sem az. Egy közel kétszáz ország részvételével folyó tárgyalás mindig nehéz. Még a Párizsban kitűzött valamennyi kezdeti cél megvalósítása esetén sem tartanánk még ott, hogy ténylegesen elkezdjük csökkenteni a légkörben található szén-dioxid mennyiségét. A mai megállapodás tehát még nem ok az önelégültségre. Ez az egyezség még nem oldja meg a kérdést. De félreértés ne essék: a párizsi megállapodás egy olyan hosszú távra szóló keretrendszert alapoz meg, amire a világnak szüksége van az éghajlati válság megoldásához. Megteremti számunkra a probléma hatékony és folyamatos kezelésére alkalmas mechanizmust és architektúrát.

Ez a megállapodás az ambíciókra épít, minden ország kitűzi saját céljait, és vállalja, hogy teljesíti azokat, mindamellett figyelembe vesszük az országok között tapasztalható különbségeket is. Az átláthatóság érdekében szilárd rendszert építünk ki, időszakos felülvizsgálatokkal és független értékelésekkel, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy minden ország eleget tesz vállalt kötelezettségeinek. E megállapodás teret hagy arra, hogy idővel, ahogy a technika fejlődik, még ambiciózusabb célokat tűzhessünk magunk elé. Egy több mindenre kiterjedő ígéretet is tettünk arra nézve, hogy támogatjuk a tisztább gazdasági növekedésre törekvő, igen kiszolgáltatott helyzetben lévő országokat.

Ez a megállapodás tehát röviden annyit jelent, hogy csökkenni fog a bolygónkat fenyegető szén-dioxid-szennyezés, az alacsony szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos beruházások pedig több munkahelyet és fokozottabb gazdasági növekedést hoznak. A jelen megállapodás teljes körű végrehajtása segít abban, hogy késleltessük vagy akár ki is küszöböljük az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményeit, és kikövezi az utat ahhoz, hogy az elkövetkező években újabb és újabb fázisok során még további haladást érhessünk el.

Sőt, mi több, ez a megállapodás határozottan jelzi, hogy a világ szilárdan az alacsony széntartalmú jövő híve. Ez pedig eddig soha nem látott mértékű beruházások és újítások előtt nyithat utat a tiszta energia terén. Merész célokat tűztünk ki magunknak. És mivel ez a megállapodás közös platformra hozza a vállalkozásokat, kutatókat, mérnököket, munkásokat, és a magánszektort-a befektetőket-, ez a legjobb esély bolygónk megmentésére.

Hitem szerint ez a pillanat fordulópont lehet a világnak. Megmutattuk, hogy a világ szembe akar, és szembe is tud szállni ezzel a kihívással. Nem lesz könnyű! A haladás nem lesz mindig gyors. Nem lehetünk önelégültek. Bár a mi korosztályunk már érezni fogja a tiszta-energia gazdaság kiépítésének bizonyos előnyeit, így a munkahelyteremtést és a pénzbeli megtakarításokat, a teljes körű megvalósítás gyümölcseit talán már nem érhetjük meg. De ez rendjén is van. A lényeg az, hogy ma biztosabbak lehetünk abban, hogy e bolygó jobb állapotban marad a következő nemzedékre. És ez az, ami nekem számít! Elképzelem, hogy egy napon elviszem az unokáimat a parkba-ha leszek olyan szerencsés, hogy lesz néhány unokám-, fogom a kezüket, hallgatom a nevetésüket, nézem a csendes naplementét, s tudom, hogy mai munkánkkal talán elejét vettük egy másféle, komor jövő bekövetkeztének; hogy az itt és most végzett munkánkkal tisztább levegőt, tisztább vizet, és egy fenntarthatóbb bolygót teremtettünk a következő nemzedékeknek. És mi lehet ennél fontosabb?

Az elvi alapokon álló, szilárd amerikai vezetésnek köszönhetően ilyen biztonságosabb, virágzóbb, és szabadabb világot hagyunk majd a gyerekeinkre. És rövidre szabott földi életünk során ez a legfontosabb feladatunk.

Köszönöm.

Forrás: Statement by the President on the Paris Climate Agreement | The White House|Office of the Press Secretary|For Immediate Release|December 12, 2015 |Cabinet Room |5:30 P.M. EST

 

 

Posted in Environment & Energy | Tagged , , , , , | Comments Off

A KORRUPCIÓ MINDNYÁJUNKNAK KÁRT OKOZ – DE TEHETÜNK ELLENE

Luis Arreaga véleménycikke | megjelent a Magyar Nemzet 2015. december 9-i számában

A szerző az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Nemzetközi Kábítószerügyi és Rendvédelmi Hivatalának első államtitkára, volt izlandi nagykövet

Újságolvasó, hírfogyasztó emberként mindannyian tudjuk, hogy a vállalatvezetőknek hányszor kell szembenézniük olyan kihívásokkal, amelyeken azért kell úrrá lenniük, hogy a vállalkozásuk ne csak túléljen, hanem prosperáljon is. Hasonlóképpen nekem mint diplomatának sokszor elmondták, hogy a korrupciót lehetetlen megszüntetni. S ha talán valóban lehetetlen is felszámolni egy olyan gyakorlatot, amely civilizációnk kezdete óta mérgezi a közéletet, mégis hiszek benne, hogy csökkenthető az a mérték, amennyire a korrupció árt az embereknek, rontja a kormányok hitelességét és megnehezíti az üzleti szereplők tevékenységét.

Akik az üzleti életben dolgoznak, első kézből ismerik a korrupció jelentette terheket. Úgy épülnek ki infrastruktúrák, úgy gyártanak le termékeket, hogy nemcsak a minőségük, hanem a biztonságos voltuk is veszélybe kerül; megkérdőjeleződik a büntető- és a polgárjogi bíróságok szavahihetősége, mind a tapasztalatok szintjén, mind a valóságban; lehetőség nyílik a rosszakaratú szereplők számára – a hozzá nem értő hivatalnokoktól az erőszakos, szervezett bűnözői vállalkozásokig, sőt a terroristákig –, hogy befolyásra tegyenek szert. A korrupt országokban alacsonyabb a növekedés és a hatékonyság, és komolyabb közbiztonsági problémákkal kell szembenézni. Állampolgáraik kiábrándulnak a kormányzatból, amelynek folt esik a hírnevén. A korrupció akadályozza az innovációt, valamint rontja az üzleti környezet versenyképességét és hatékonyságát.

Semmi kétség, erős kötelezettségvállalásra van szükség mind az egyes országokon belül, mind nemzetközi szinten, hogy megvalósítsuk azt a fejlődést, amelyeket a vállalkozások, az országok és az emberek megérdemelnek, illetve elvárnak.  Novemberben én képviseltem az Egyesült Államokat az ENSZ Korrupcióellenes Konvencióján (UNCAC) Szentpéterváron.

Ezen a fórumon Oroszországgal és több mint 160 országgal együtt azon dolgoztunk, hogy felvessünk, megvitassunk és elfogadjunk a józan ész diktálta szempontokat a korrupció elleni harchoz.

Ahhoz, hogy az érintett nemzetek akadálytalanul gyarapodni tudjanak, nemcsak az UNCAC-egyezményben lefektetett korrupcióellenes és átláthatósági eszményeket kell teljes mértékben megvalósítaniuk, hanem lehetővé kell tenniük a civil társadalom szervezetei számára, hogy betöltsék fontos és indokolt szerepüket a hatóságok ellenőrzésében és az átláthatóság növelésében az állampolgárok javára. Az ilyen lépések nemcsak annak a biztosítását jelentik, hogy a megfelelő törvények bekerülnek a jogrendbe, hanem azt is, hogy a rendőrség és a bíróságok teljes mértékben alkalmazzák is ezeket a törvényeket a gyakorlatban, a civil társadalom számára pedig lehetővé teszik, hogy rámutasson azokra, akik nem tesznek eleget ezeknek a normáknak.

Sok partner országnál tapasztalunk már előrelépést a korrupcióellenes kampány kapcsán. Az észt kormány – az e-kormányzásban és a kiberbiztonság terén szerzett tapasztalatait felhasználva – fejlesztési és támogatási projektekben vesz részt a korrupció visszaszorítása érdekében Ukrajnában, Moldovában, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, Grúziában, Fehéroroszországban, Palesztinában, Tunéziában és Afganisztánban. Észtország az Egyesült Államok hatékony partnerének mutatkozott már számos kezdeményezésben, beleértve egy ukrajnai e-kormányzási képességnövelő projektet, amely a korrupció elleni harcot célozza, és amelyet részben az amerikai kormány Emerging Donor Challenge Fund elnevezésű alapjából finanszíroznak. Ahogy azt az észt elnök, Toomas Hendrik Ilves szokta mondani: „Egy számítógépet nem lehet lefizetni.”

Idén januárban az ukrán belügyminisztérium elkezdte felállítani új rendőrségét, az országos rendvédelmi reform első lépéseként. Kétezer újoncot választottak ki több mint 33 ezer jelentkező közül. Az újoncokat úgy képezték ki, hogy értő módon kezeljék az emberkereskedelemmel és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyeket, amelyek Ukrajna jelenlegi helyzetét tekintve kiemelt problémák. Ohiói, nevadai és kaliforniai rendőrök hónapokig tartó gyakorlati képzésben részesítették a pályakezdő rendőröket, melynek során járőrözési taktikákra, kommunikációra és az állampolgárok igényei iránti nagyobb nyitottságra tanították őket. A fiatal rendőrök kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem fogadnak el kenőpénzt. Az eddigi gyakorlat következtében ugyanis az ukrán rendőrség kivívta magának az ország legkorruptabb állami szervének kétes hírnevét.

Üdvözöljük továbbá Magyarországnak az adócsalás csökkentése és az átláthatóság növelése érdekében tett lépéseit. De ennél sokkal többre van szükség. A Transparency International egy nemrég publikált tanulmánya úgy találta, hogy Magyarországon az Európai Unió által támogatott fejlesztési projektek nagy százalékát átitatja a korrupció, ami jelentősen csökkenti azt a pozitív hatást, amit ezek a befektetések a gazdaságra és a társadalomra gyakorolhatnának. A hivatali korrupcióról szóló számos híradás ellenére egyetlen magas beosztású kormányhivatalnokot sem állítottak még bíróság elé vagy vontak felelősségre ezekért a bűncselekményekért.

De nem csak a kormányoknak kell cselekedniük. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a korrupció leginkább a magánvállalkozásokat és az átlagembereket sújtja. Ők azok, akik kénytelenek selejtes termékeket használni, kenőpénzeket fizetni akár az alapvető szolgáltatásokért is, és akiknek nem szolgáltatnak igazságot, ha a hatóságokhoz fordulnak.

Következésképpen hisszük, hogy a civil társadalomnak – beleértve ebbe a nem kormányzati szervezeteket, de nem csak azokat – kulcsfontosságú a szerepe. Úgy véljük, a civileknek megfigyelőként részt kell venniük az UNCAC-on és annak munkacsoportjaiban, és aktív résztvevőinek kell lenniük minden korrupcióellenes erőfeszítésnek, amikor kialakítjuk és életbe léptetjük a globális szabályokat, valamint figyelemmel kísérjük azok betartását a korrupció csökkentéséhez vezető úton.

Úgy gondoljuk, az elfogadott szabályok és normák hatékony felügyeletén túl szükség van egy olyan erőteljes képességre is, amelynek révén üldözni lehet és bíróság elé lehet állítani a korrupció felelőseit, továbbá arra, hogy a kétes módon szerzett javakat a lehető legnagyobb mértékben visszajuttassuk a korrupció áldozatainak.

Ahhoz, hogy gyökerestül kiirtsuk a korrupciót, két irányba kell elindulnunk egyszerre: a hatóságoknak üldözniük kell azt a legmagasabb szinteken, a civil társadalomnak pedig azon kell dolgoznia, hogy alulról felfelé haladva változtassa meg a hozzá való viszonyulást.

Mindezt a józan ész diktálja, és ma, a korrupcióellenes világnapon ismét emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ideje cselekedni. A korrupció óriási probléma, azonban a kártékony hatásainak csökkentéséből eredő jótétemények is óriásiak. Rajtunk áll, hogy teszünk-e ellene, és hisszük, hogy tartozunk azzal a vállalkozásainknak, országainknak, kormányainknak, de főként az embereknek, hogy megpróbáljuk.

Posted in Economic Issues, Society & Values | Tagged , , | Comments Off

Az Egyesült Államok Kongresszusa

Washington, DC 20515

Őexcellenciája Orbán Viktornak,
Magyarország Miniszterelnökének
1357 Budapest Pf. 6,
Magyarország

2015. december 4.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az Antiszemitizmus Ellen Küzdő Kétpárti Munkacsoport Társelnökeiként azért írunk Önnek, hogy hangot adjunk mélységes aggodalmunknak egy Székesfehérvárott felállítandó szoborral kapcsolatban, amely Hóman Bálintnak kíván emléket állítani, aki élen járt a zsidóellenes törvényhozásban Magyarországon, és ezzel előkészítette a terepet a zsidók deportálására és a zsidóellenes atrocitásokra a holokauszt alatt.  Hóman tettei több mint félmillió ártatlan magyar halálához vezettek, ami szinte teljesen megsemmisítette Magyarország háború előtti zsidó lakosságát.

Magyarországi sajtójelentésekből úgy értesültünk, hogy az Ön kormánya fedezi e helyi Hóman-emlékmű felállítása költségének legnagyobb részét.  Úgy hisszük, a Hómannak emléket állító ilyen tervek súlyosbítják a nemzetben fellelhető, a történelmi revizionizmusra és Magyarország háború alatti szégyenletes vezetésének rehabilitációjára irányuló, zavaró trendeket, és nem egyeztethetők össze az Ön által hangoztatott, az antiszemitizmus ellen zéró toleranciát hirdető politikával.

Az Ön szavai erőteljes példát mutatnak és valódi hatással vannak arra, hogy az antiszemitizmus rákfenéje növekvőben vagy visszavonulóban van-e az Ön hazájában. Ezért arra buzdítjuk, hogy nyilvánosan ítélje el Hómannak az ártatlan magyarok üldözésében és deportálásában játszott szerepét, valamint vonja meg a kormányzati támogatást ettől és a Hómannak állítandó minden egyéb emlékműtől. Egy ilyen tett világos és szükséges üzenetet küldene azoknak, akik megkísérlik elfelejteni a múltat vagy annak megismétlődését szeretnék látni, és különösen időszerű lenne most, amikor lezárul Magyarország elnöksége a Nemzetközi Holokauszt-emlékezeti Szövetségben.

Tisztelettel:

NITA M. LOWEY
Kongresszusi képviselő

CHRISTOPHER SMITH
Kongresszusi képviselő

ELIOT L. ENGEL
Kongresszusi képviselő

ILEANA ROS-LEHTINEN
Kongresszusi képviselő

STEVE ISRAEL
Kongresszusi képviselő

KAY GRANGER
Kongresszusi képviselő

THEODORE E. DEUTCH
Kongresszusi képviselő

PETER ROSKAM
Kongresszusi képviselő

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off