A VILÁG SEGÍTSÉGÉRE IS SZÜKSÉGÜNK VAN A TERROR LEGYŐZÉSÉHEZ—Kerry Külügyminiszter véleménycikke

The New York Times | 2014. augusztus 29.

E polarizált térségben s bonyolult világban az Iraki Iszlám Állam és Szíria közös fenyegetést jelent számos és sokféle ország, közöttük az Egyesült Államok számára is. Nihilista látásmódjukkal és népirtó terveikkel szemben globális koalícióra van szükség, amely politikai, humanitárius, gazdasági, bűnüldöző és hírszerző eszközökkel támogatja a katonai erőt.

A keresztre feszítéseken s más hasonló gonosztetteken túl, amelyekkel ártatlanok ezreit pusztítják el Szíriában, Irakban ás Libanonban, közöttük szunnita muzulmánokat is, akinek a hitét állítólag képviselik, az ILIÁ (az Egyesült Államok kormányának szóhasználatában Iraki és Levantei Iszlám Állam, röviden ISIL vagy IS) jóval a térség határain túl is veszélyt képvisel .

Az ILIÁ az egykori iraki al-Kaidából ered, amely több mint egy évtizedes tapasztalatot szerzett a szélsőséges erőszak terén. A csoport a szíriai válsághelyzet és az iraki felekezeti feszültségek kiaknázása útján globális ambíciókkal rendelkező, elkötelezett dzsihádistákból álló harci erőre tett szert. Vezetői többször megfenyegették az Egyesült Államokat, májusban pedig a brüsszeli Zsidó Múzeumban három embert lelőttek és megöltek az ILIÁ-hoz kapcsolódó terroristák. (A negyedik áldozat 13 nap múlva halt meg.) Az ILIÁ külföldi harcosai nem csak a régióban jelentenek egyre nagyobb veszélyt, de minden olyan helyen – Amerikában is -, ahová észrevétlenül beutazhatnak.

Nyilvánvaló, hogy amennyiben nem avatkozunk be, ezek a szélsőségesek nem elégszenek meg Szíriával és Irakkal. Ez az új életre támadt csoport nagyobb és jobban finanszírozott, kalózkodással szerzett olaj, emberrablások és kínzások útján szerez pénzt a szíriai és iraki műveleteihez. A hadakozások során rablott, kifinomult nehézfegyverekkel vannak felszerelve. A Jordániával, Libanonnal és Törökországgal határos, Izraelhez veszélyesen közel fekvő stratégiai térségben bebizonyították, hogy nagyobb területek elfoglalására és megtartására képesek, mint bármely más terrorszervezet.

Az ILIÁ harcosok visszataszító vadságot és kegyetlenséget tanúsítanak. Miközben egy kiterjedtebb etnikai és felekezeti konfliktus kirobbantására törekedve síita muzulmánokat és keresztényeket mészárolnak le, a terület megszerzése s megtartása érdekében kiszámított stratégiával gyilkolják szunnita muzulmán társaikat is. Az egész világot megdöbbentette James Foley amerikai újságíró lefejezése.

Az Egyesült Államok vezetésével és más nemzetek lehető legszélesebb körű koalíciójával meg fogjuk akadályozni, hogy az ILIÁ rákos daganata más országokra is átterjedjen. A világ szembe tud szállni ezzel a veszedelemmel, s végül képes lesz legyőzni azt. Az ILIÁ gyűlöletes, de nem mindenható. Bizonyíték erre Észak-Irak, ahol az Egyesült Államok légicsapásai megtörték a harci lendületet, teret biztosítva  az iraki és kurd erőknek az offenzíva folytatására. Támogatásunkkal az iraki vezetők találkoztak egy új, befogadó kormány alakítása érdekében, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elszigeteljék az ILIÁ-t, s elnyerjék minden iraki közösség támogatását.

Pusztán légicsapásokkal nem fogjuk legyőzni ezt az ellenséget. Ez sokkal teljesebb válaszlépéseket követel az egész világtól! Támogatnunk  kell az ILIÁ-val közvetlen harcban álló iraki erőket és a mérsékelt szír ellenzéket. Szét kell zúznunk és le kell építenünk az ILIÁ képességeit, s ellensúlyoznunk kell a médián át küldött szélsőséges üzeneteit. Továbbá népeink védelmében meg kell erősítenünk saját védelmünket és együttműködésünket is.

A jövő heti walesi NATO csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan Chuck Hagel védelmi miniszter s én találkozni fogunk a szövetséges európai országokban lévő kollégáinkkal. Célunk az, hogy maximálisan széleskörű támogatást szerezzünk. Hagel úrral a találkozó után a Közel-Keletre szándékozunk utazni, hogy a legközvetlenebb veszélyben álló országok körében is további támogatást szerezzünk a koalíciónak.

Szeptemberben az Egyesült Államok lesz az ENSZ Biztonsági Tanácsának soros elnöke. Ezt az alkalmat arra használjuk majd, hogy tovább szélesítsük a koalíciót és kihangsúlyozzuk a külföldi terrorista harcosok jelentette veszélyeket, tekintettel azokra is, akik csatlakoztak az ILIÁ-hoz. Az ENSZ általános közgyűlésén Obama elnök fogja vezetni a Biztonsági Tanács egyik ülését, hogy előterjesszen egy, e közös fenyegetés kezelésére szolgáló tervet.

Ebben a csatában csaknem minden országnak jut szerep. Lesznek, akik közvetett és közvetlen katonai segítséget nyújtanak. Lesznek, akik a régió-szerte lakóhelyük elhagyására kényszerített és áldozattá vált milliók számára biztosítják az égetően szükséges humanitárius segítséget.  Ismét mások a szétzúzott gazdaságok és a szomszédok közötti megrendült bizalom helyreállításában segédkeznek. Irakban már folynak ilyen erőfeszítések: más országok már velünk együtt biztosítanak humanitárius segítséget, s katonai segítséget és támogatást nyújtanak a befogadó kormány megalakításához.

Igyekezeteink más országok tucatjait nyerték meg az ügynek. Az érdekek természetesen sokfélék. De egyetlen tisztességes ország sem támogathatja az ILIÁ rémtetteit, s egyetlen civilizált ország sem bújhat ki e kór kiirtásának a felelőssége alól.

Az ILIÁ visszataszító taktikái hagyományosan ellentétes érdekű országokat egyesítenek és mozgósítanak az új iraki kormány támogatásában. E koalíció idővel fellép majd a mögöttes tényezők ellen is, amelyek az ILIÁ-t, és a hasonlóan gondolkodó terrorista szervezeteket táplálják.

A koalícióépítés nehéz munka, de a közös ellenséggel így lehet a legjobban elbánni. Amikor Szaddám Huszein 1990-ben lerohanta Kuwaitot, az első George Bush elnök és James A. Baker III külügyminiszter nem tettek önálló és elsietett lépéseket. Módszeresen összehoztak egy koalíciót, s az országok összehangolt fellépése gyors győzelemre vezetett.

A szélsőségeseket csak akkor lehet legyőzni, ha a felelősségteljes országok és polgáraik egységesen lépnek fel ellenük.

Forrás: To Defeat Terror, We Need the World’s Help | Op-Ed | John Kerry,  Secretary of State | The New York Times | August 29, 2014

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , , | Leave a comment

POWER NAGYKÖVET BESZÉDE AZ ENSZ BT UKRAJNÁRÓL SZÓLÓ ÜLÉSÉN

Samantha Power nagykövet az Egyesült Államok állandó képviselője az ENSZ-ben. Alábbi beszéde a Biztonsági Tanács 2014. augusztus 28-ai ülésén hangzott el.

Elnök úr és e Tanács képviselői! Immár huszonnegyedszer ülünk össze azért, hogy megpróbáljuk megfékezni Oroszország Ukrajnai elleni erőszakos cselekményeit. Minden egyes ülés egyhangúlag elfogadott és egyértelmű üzenetet küldött: Oroszország, vess véget a konfliktusnak! De Oroszország nem hallgatott rá.

Ezt mondtuk, amikor Oroszország a nemzetközi jog nyílt megsértésével megszállta a Krím-félszigetet. Ezt mondtuk a maláj légitársaság 17-es járatának döbbenetes lelövése után, amely 11 ország polgárainak—ártatlan férfiaknak, nőknek, csecsemőknek és gyermekeknek az életébe került. És ezt mondjuk ma is, amikor orosz katonák, tankok, légvédelem és tüzérség támogatja a szeparatistákat, s harcol velük együtt, amint újabb frontot nyitnak az oroszok gerjesztette és fűtötte válságban.

De Oroszország nem hallgat rá!

Ahelyett, hogy hallgatna rá, ahelyett, hogy figyelembe venné a nemzetközi közösség követeléseit és a nemzetközi rendet, Oroszország minden egyes alkalommal úgy járul e Tanács elé, hogy mindent mond, csak igazat nem. Manipulál. Elkeni a tényeket. Simán hazudik. Így megtanultuk, hogy Oroszországot ne a szavai, hanem a tettei alapján ítéljük meg.

Az utóbbi 48 órában Oroszország cselekedetei igen sokat elárulnak.

Augusztus 26-án—csak most kedden—Putyin elnök, miután Minszkben találkozott Porosenko ukrán elnökkel, arról beszélt, hogy – idézem -: „a lehető leghamarabb véget kell vetni a vérengzésnek”. Idézet vége. S mégis, ugyanazon a napon a műholdfelvételek orosz harci egységeket – harci egységeket (!) – mutattak Kelet-Ukrajnában, Donyecktől délkeletre. Ugyanezen a napon az ukrajnai Luhanszkban ténylegesen az orosz hadsereg 9. dandárjába tartozó katonákat vettek őrizetbe.

Válaszul Oroszország azt állította, hogy a katonák „tévedésből” kerültek ukrán területre. Tették ezt válságidőszakban, a világ egyik legjobban őrzött határa mentén!

A tárgyalásokat követő napon Oroszországból indított Grad rakétákkal lőtték az novoazovszki ukrán hadállásokat, majd két oszlopban orosz páncélozott járművekkel és tankokkal támadtak. A város szélén jelen pillanatban is, míg mi itt beszélgetünk, ott állnak az orosz páncélozott járművek és az Uragan rakéta-sorozatvetők.

Az eddigi legnagyobb orosz haderő van jelen a határ mentén, amióta májusban elkezdték itt a csapattelepítést, s jelentős számú harci repülőgép és helikopter is van. Pilóta nélküli orosz légi járművek rutinszerűen haladnak át az ukrán légtéren.

Az ide telepített orosz eszközök között vannak az ukránok leltárában nem szereplő fejlett tüzérségi és légvédelmi rendszerek is. A közelmúltbeli szeparatista ellentámadás során ilyen tüzérségi rendszerekkel zúdítottak rakéta- és aknatüzet a Luhanszk körüli ukrán harcállásokra.

Az oroszok felfegyverzésével és támogatásával működő szakadárok egyik vezetője nyíltan megmondta, hogy négy- vagy ötezer orosz katona csatlakozott az ügyükhöz. Azonnal hozzátette, hogy ezek szabadságon lévő katonák. De egy orosz katona akkor is orosz katona, amikor a nyári szabadsága alatt éppen Ukrajnában harcol! A páncélozott orosz katonai jármű pedig nem a saját autója.

Eközben Oroszországban temetnek az orosz családok, akiknek szerettei elestek az ukrajnai harcokban. Tudni akarják, hogy hogyan haltak meg. Fegyveresek zaklatják és fenyegetik az újságírókat, akik a temetésekről próbálnak tudósítani. Az orosz kormány szerint azonban ezek a katonák sohasem voltak ott. A Krímben sem voltak mindaddig, amíg az oroszok be nem jelentették, hogy a soha ott nem volt katonák elcsatolták a Krím-félszigetet.

Az utóbbi 48 óra jól beleillik a bejáratott orosz sémába. Minden lépés utat nyit a következőhöz. Ukrajna pedig még e felháborító cselekmények ellenére is folyamatosan politikai lehetőséget keres a válság megoldására. Ismételten a feszültség csökkentésével próbálkozik. Az ismert séma ellenére Porosenko elnök elment Minszkbe, hogy találkozzon Putyin elnökkel. Vele ellentétben Putyin elnök még ekkor sem volt hajlandó elismerni a már ismert alapvető tényeket: azt, hogy Oroszország fegyvert és felszerelést adott, s most még csatlakozott is az illegális szakadár harcokhoz Ukrajnában. Komoly tárgyalásokra van szükség, s igen sürgősen! Oroszországnak viszont abba kell hagynia a hazudozást és a válság szítását.

Lehullóban van az álarc! E cselekedetek—ezek a mostani cselekedetek—igaz valóságában mutatják meg Oroszország viselkedését: egy másik szuverén ország területén tudatosan támogatja az ottani illegális szeparatistákat, s most még együtt is harcol velük.

Oroszország most azt állítja, hogy Ukrajnának nem fontos a tűzszünet. Beszéljünk világosan: nekünk nagyon is fontos, amint az ukránoknak is, amennyiben tényleges tűzszünetről van szó. Az orosz szeparatistáknak azonban nem fontos a tűzszünet, sőt, cinikusan arra használják, hogy újra felfegyverkezzenek, s az orosz határon átáramló újabb katonákra és felszerelésre várjanak.

E mélységesen riasztó cselekményekkel szemben számunkra most nem az a legfontosabb, hogy mit mondjunk Oroszországnak. A legfontosabb az, hogy miként bírjuk rá, hogy végre odafigyeljen.

Az Egyesült Államok e válság során európai partnereivel, az EU-val, a G7 országokkal együtt mindvégig célirányos, hatékony nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy átmenjen az üzenete: Oroszország a válság szítása helyett térjen át annak csillapítására, hogy elfogadhassák és megvalósíthassák Porosenko elnök ésszerű béketervét.

És annak tükrében, hogy Oroszország folyamatos agressziót gyakorol és durván semmibe veszi az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, továbbra is szorosan együttműködünk a G7 országokkal és európai partnereinkkel abban, hogy súlyosbítsuk az Oroszországra háruló következményeket.

Nos, tudom, hogy ha egy ország kormánya így tesz, akkor az adott ország polgáraira is hárulhatnak tényleges költségek. A kistermelő farmergazdaságoktól a nagy gyárakig anyagi veszteségeket szenvednek azok, akik Oroszországgal kereskednek és az orosz piacra szállítanak. Ezek jelentős költségek és nem szabad félvállról venni őket.

De fogalmazzunk világosan: ha nem foglalkozunk vele, sokkal-sokkal nagyobb károkkal járhat, hogy Oroszország  durván semmibe veszi a nemzetközi rendet. A nemzedékek során kialakult elvek és szabályok páratlan áldozatok árán születtek: számtalan életet követelt a létrehozásuk és a védelmük. S mindannyiunknak saját személyes érdeke, hogy megvédjük őket. Bármi, ami a rendet–a nemzetközi rendet–fenyegeti, mindannyiunk békéjét és biztonságát veszélyezteti.

Oroszország ezeket a szabályokat veszi semmibe, amikor szomszédos országokban illegálisan területet foglal, illegális csoportokat fegyverez és szerel fel, s azokkal együtt harcol.

Ukrajna csak egy az Oroszországgal határos talán egy tucat ország közül. Befejezésül hadd tegyek fel két kérdést: Az Oroszországgal határos többi ország hogyan láthatja biztosnak saját békéjét és szuverenitását, ha nem értetjük meg az Ukrajnával kapcsolatos üzenetünket? Miért higgyék, hogy másképpen fog történni, ha Putyin elnök holnap úgy határoz, hogy az ő országukban kezd fegyveres szakadárokat támogatni és „szabadságos” katonákat küld oda harcolni? És egy éppen ennyire fontos kérdés: milyen üzenetet küldünk a hasonlóan riasztó törekvésekre hajlamos országoknak szerte a világban, ha érdemleges következmények nélkül hagyjuk, hogy az oroszok megsértik e szabályokat? E veszély tükrében elfogadhatatlan árat követelne a tétlenség.

Köszönöm.

Forrás: Remarks at a Security Council Session on Ukraine |Samantha Power, U.S. Permanent Representative to the United Nations | New York, NY | August 28, 2014 | As delivered

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , | Leave a comment

A WALESI NATO CSÚCSTALÁLKOZÓ–ÚTMUTATÓ

A walesi NATO csúcstalálkozó hivatalos emblémájaNewsport, 2014. szeptember 4-5.

A NATO történelme során igen kritikusnak számító időszakban kerül sor a walesi csúcstalálkozóra. A globális biztonsági környezet veszélyes és kiszámíthatatlan. Oroszország Ukrajna elleni cselekményei veszélyeztetik az egységes, szabad és békés Európára vonatkozó alapvető elképzeléseket. A szövetséget válságövezetek veszik körül: a Közel-Keleten, Észak-Afrikában, s még távolabb is fokozódó instabilitás és biztonsági problémák mellett új keletű veszélyek, így rakéta- és kibertámadások is fenyegetnek. A NATO ugyanakkor arra készül, hogy lezárja eddigi leghosszabb harci küldetését, s új fejezetet nyit az Afganisztánhoz fűződő kapcsolatában.

1990-ben, az utolsó olyan NATO csúcstalálkozó idején, amelynek az Egyesült Királyság adott otthont, a szövetségesek azzal jelezték a hidegháború végét, hogy baráti kezet nyújtottak Közép- és Kelet-Európa országainak. Huszonnégy évvel később Walesben a szövetséget fenyegető számos problémával foglalkoznak majd a vezetők, s azzal, hogy milyen módon maradhat a NATO továbbra is képes, kész és elszánt arra, hogy a szövetség minden tagját megvédje bármely fenyegetéssel szemben. A NATO fokozottabb reagáló képessége valamint a rugalmasabb partnerségek érdekében egy Készenléti Akciótervet (Readiness Action Plan) fogadnak majd el, amivel szilárd alapot teremtenek a jövő NATO-ja számára.

A szövetség további lépéseket fog tenni az Ukrajnával kötött partnerség erősítése érdekében. Az állam- és kormányfők foglalkoznak majd a közel-keleti és észak-afrikai stabilitás gyengülése miatt keletkező biztonsági problémákkal is.

A csúcstalálkozó napirendjén a következők fő témák szerepelnek majd:

  • A NATO készsége arra, hogy határozottan kiálljon a kollektív védelem mellett, és annyit invesztáljon a képességekbe, hogy a szövetség továbbra is állni tudjon bármilyen kihívást;
  • Határozott kiállás a NATO transzatlanti volta mellett, valamint a megfelelő szintű védelmi kiadások fontosságának hangsúlyozása;
  • Oroszországgal való kapcsolatok, továbbá az Ukrajnához fűződő kapcsolatok erősítése fokozottabb együttműködés útján;
  • Partnerségek elmélyítése és a NATO „nyitott ajtók” politikájának fenntartása;
  • Afganisztán: a Nemzetközi Biztonsági Együttműködő Erők (ISAF) működésének befejezése és a 2014 utáni kapcsolatok.

Ez lesz az utolsó csúcstalálkozó, amelyen Fogh Rasmussen NATO főtitkár elnököl.

I. NATO készenlét

Az orosz-ukrán krízis megmutatta a biztonsági környezet ingatagságát, és sürgős igényt támasztott a szövetség alkalmazkodóképességének gyorsabb fejlesztése iránt. A szövetség vezetői egy intézkedéscsomagot, azaz Készenléti Akciótervet fogadnak majd el, amely arra hivatott, hogy a NATO erők a megváltozott és kibővült európai és Európa-közeli biztonsági környezethez alkalmazkodjanak, reakcióképesebbek, jobban képzettek és felszereltek legyenek, tehát a szövetség kellően válaszolhasson a bárhol jelentkező kihívásokra. A NATO elkötelezett marad a kollektív védelem mellett, s ennek jegyében a továbbiakban is bizalomépítő intézkedésekkel fog válaszolni a tagországok aggályaira, és más téren– kibervédelem, tengeri biztonság—is fokozza erőfeszítéseit.

II. A transzatlanti kötelékek és ismételt elkötelezettség az alapvető elvek és értékek iránt

A jelen helyzetben a walesi csúcstalálkozó alkalmat kínál a szövetségeseknek arra, hogy ismételten kifejezésre juttassák elkötelezettségüket a Washingtoni Szerződésben lefektetett alapvető elvek és értékek iránt, különös tekintettel a kollektív védelemre (5. cikk) és a fegyveres támadások visszaverésére képessé tevő egyedi és kollektív kapacitás fenntartásának és fejlesztésének szükségességére (3. cikk). A vezetők módot keresnek majd annak biztosítására is, hogy a szövetségesek megfelelő pénzügyi forrásokkal támogassák katonai kapacitásukat.

Az Észak-Amerikát és Európát egyesítő értékek szellemében elfogadnak majd egy Transzatlanti Nyilatkozatot. Ez újból megerősíti a két kontinens között fennálló fontos biztonsági kapcsolatot, valamint azt az elhatározást, hogy megosztják a biztonság iránti felelősséget és a biztonság értékeit is.

A hatékonyság és eredményesség fokozása érdekében az elmúlt négy év során folyamatosan ésszerűsítették, „karcsúsították” a NATO struktúráját, jobban felvértezték a mai kor biztonsági fenyegetéseivel szemben, ugyanakkor csökkentették működésének költségeit.

III. Az ukrán válság és az Oroszországgal való kapcsolat

A Krím-félsziget illegális bekebelezése óta a NATO felfüggesztett minden gyakorlati civil és katonai együttműködést Oroszországgal, ugyanakkor fenntartja az ukrán kérdéssel kapcsolatos párbeszéd lehetőségét. A szövetség a walesi csúcstalálkozón át fogja tekinteni az Oroszországhoz való viszonyát. Tovább fogja erősíteni az együttműködését Ukrajnával. Ennek jegyében Petro Porosenko elnök részvételével a csúcstalálkozó első napján összeül a NATO-Ukrajna Bizottság.

IV. A partnerségi kapcsolatok elmélyítése és a NATO „nyitott ajtók” politikája

A NATO arra törekszik, hogy a konzultációkat, az interoperabilitást és a védelmi együttműködést megtartsa az ISAF partnerekkel kialakított magas szinten. A csúcstalálkozón a NATO országok állam- és kormányfői javaslatokat tesznek majd arra, hogy a szövetség és partnerei között milyen alapon indítsanak és tartsanak fenn gyakori eszmecseréket. E téren igyekeznek megőrizni a NATO vezetésével folytatott közös afganisztáni katonai műveletek során szerzett hasznos tapasztalatokat. Pontosabban: módot keresnek partnereik hathatósabb támogatására, hogy azok saját kapacitásuk fejlesztése útján alkalmassá váljanak a NATO országokkal való szorosabb együttműködésre.

A NATO-bővítés kapcsán ismét kinyilvánítják, hogy minden ország maga alakíthatja ki saját biztonsági rendszerét.

V. Afganisztán – A NATO leghosszabb harci küldetése

A NATO vezetése alatt az ISAF több mint egy évtizeden át küzdött azért, hogy Afganisztán ne legyen többé a terroristák menedéke. A NATO most arra készül, hogy 2014 végén rendben lezárja az ISAF itteni működését, és új lapot nyisson az Afganisztánnal való kapcsolatában. 2015-től kezdve a NATO-Afganisztán Tartós Partnerség (2010), az Afgán Nemzeti Hadsereg Vagyonkezelői Alap és a Határozott Támogatás (Resolute Support) nevű utólagos küldetés keretében bizonyítja majd Afganisztán iránti elkötelezettségét. A kiképző-tanácsadó-segítségnyújtó jellegű Határozott Támogatás beindítása a szükséges jogi feltételek meglététől függ.

A NATO továbbra is számos egyéb szárazföldi, légi és tengeri műveletet és küldetést vezet és támogat sokféle környezetben.

Ezzel párhuzamosan a szövetség részt vesz válságkezelő műveletekben is, ami értékes tanulságokkal szolgált az ENSZ BT 1325. számú, a nők, a béke és a biztonság kérdéséről szóló határozatának elfogadásában. A határozat kitér arra, hogy a válsághelyzetek és háborúk aránytalanul nagy mértékben sújtják a nőket és a gyermekeket, s rávilágít arra a tényre, hogy a nőket sohasem vonták bele a békefolyamatokba és stabilizációs törekvésekbe.

Forrás: NATO Wales Summit Guide

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , | Leave a comment

A SZANKCIÓKKAL KAPCSOLATOS POLITIKÁT KOORDINÁLÓ DANIEL FRIED NAGYKÖVET AZ UKRÁNOK ELLENI OROSZ AGRESSZIÓRÓL

A Tomas Dapkus készítette interjú a Kyiv Post című lapban jelent meg 2014. augusztus 21-én

A szerkesztő megjegyzése: A Tomas Dapkus készítette interjú először a litván alfa.lt hírportálon jelent meg augusztus 21-én. Az angolra fordított interjút a szerző beleegyezésével újra leközölték, eredeti formájában itt olvasható.

Daniel Fried nagykövet a szankciókkal kapcsolatos politika koordinátora az USA Külügyminisztériumában. © AFP

Daniel Fried nagykövet a szankciókkal kapcsolatos politika koordinátora az USA Külügyminisztériumában. © AFP

Alfa.lt: Mikor működnek a szankciók?

D. Fried: Működhetnek. Nem mindig működnek. Akkor működnek a legjobban, ha multilaterálisak, s lehetőleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyta őket. Egyértelműen ez a legjobb út. Akkor lehetnek hatásosak, ha a világ vezető gazdasági hatalmai többé-kevésbé egységesen állnak hozzá, s az ügyben leginkább érintett országok kormányai rászánják megfelelő forrásaikat, s biztosítják, hogy a szankciókat idővel ténylegesen bevezessék és érvényt szerezzenek nekik. Évekig tartó, igen bonyolult folyamatot igényelt az Irán elleni szankciók bevezetése, végül mégis sikerült egy hatásos, multilaterális rendszert felállítani.

A szankció maga nem politika, hanem eszköz, amit a tágabb politikába kell beágyazni. Hasznos, de soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az eszközök nem azonosak a célokkal. Értenünk kell, s mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mit is akarunk elérni a szankciókkal. Mindezek alapján úgy érzem, hogy azok a szankciók, amelyeket az Egyesült Államok és az Európai Unió, valamint más fontos országok, így Kanada, Ausztrália és Japán megtárgyaltak egymással, majd az Ukrajna elleni agresszív cselekmények miatt kiróttak Oroszországra, hatásosak, mivel e kritériumok többségének megfelelnek.

Alfa.lt: Vannak még olyan országok, akik szintén támogatni fogják ezeket az Oroszország elleni szankciókat, és feltétlenül szükség van-e a támogatásukra ahhoz, hogy a szankciók hatásosak legyenek?

D. Fried: Tudtommal Norvégia többnyire támogatja az EU szankciókat, noha nem tagja az EU-nak. Szerintem most is így tesz. Svájc sem EU tagállam, de általában ő is támogatja az ilyen szankciókat. Ebben az esetben is így tesz. Ez igen jó dolog. Beszéltünk már Dél-Koreával, Szingapúrral, konzultációkat folytattunk Kínával, s folytatni is fogjuk ezeket. Annál jobb, minél nagyobb szolidaritás mutatkozik az ügy iránt világszerte.

Alfa.lt: Oroszország is bevezetett ellen-szankciókat az Európai Unió és az Egyesült Államok ellen. Egyesek szerint a Kreml szankciói többet ártanak majd Oroszországnak, mint az EU-nak. Mit gondol erről?

D. Fried: Nagyon könnyen megtörténhet. Nem igazán értem, hogy az orosz vezetők szerint miért jó ötlet megfosztani az orosz népet a jó minőségű élelmiszerektől. Ezt majd meg kell magyarázniuk. Az önök olvasótáborában biztosan vannak, akik emlékeznek a szovjet időszakra. Én emlékszem. Az ember emlékszik a narancsért és banánért álló sorokra, a speciális üzletekre, ahol a hatalmon lévő elit kiváltságos tagjai a lakosság számára elérhetetlen élelmiszerekhez juthattak, emlékszik a rinok (piac) és kolhoznyi rinok (termelői piac), valamint az állami üzletek árai közötti különbségekre. Ezek a dolgok eltűntek az 1991 utáni Oroszországban. Nehezen értheti meg bárki is, hogy e periódus felé miért lépnének vissza az oroszok. Gyanítom, hogy megtalálják a módját, hogy e probléma elkerülése érdekében hogyan csökkentsék saját szankcióik hatását, de tudni nem tudom.

Alfa.lt: Az Európai Unió most súlyosabb szankciókat vetett ki, mint az elején. De a fegyverek, a harcosok és az „önkéntesek” továbbra is özönlenek át az orosz határon Ukrajnába; ukrán tisztségviselőket rabolnak el, és tartanak orosz börtönökben.

D. Fried: A szankciók ellenére valóban áramlanak át a határon az orosz fegyverek és harcosok. Ennek véget kell vetni. A világ vezetői, közöttük e hétvégén Angela Merkel német kancellár felszólították Oroszországot arra, hogy vessen véget ennek. A Fehér Ház kiadott egy nyilatkozatot, mondván, hogy amennyiben Oroszország hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a luhanszki és donyecki járásokban javuljon az élet és a humanitárius helyzet, kezdje azzal, hogy leállítja a határon a fegyverek és harcosok átjutását a kebelbarátaihoz.

Az Európai Unió elismerést érdemel azért, hogy az igen nehéz körülmények dacára vezérszerepet vállal és eltökéltséget tanúsít. Az USA és Európa hosszas konzultációkat követően összehangoltan lépett fel, s vetett ki egymáshoz nagyon hasonló—ha éppen nem azonos–, s mindenképpen egymást kiegészítő szankciókat. Ez ismét a vezetői szerepre utal, s tévedtek mindazok a kétkedők, akik nem hitték, hogy az EU megteszi e lépést. Európa bebizonyította saját hatékonyságát. Ez nem jelenti azt, hogy a szankciók egyetlen lépés nyomán azonnal megoldják a problémát. Ez sajnálatos. Az oroszoknak jól meg kellene gondolniuk, hogy mit is tesznek, és miért teszik!

Alfa.lt: Elég sok köztudomású információnk van az ukrán terrorizmust támogató orosz szponzorokról. Konstantin Malofeev orosz oligarcha, a nemzetközi Marshall Capital befektetési alap tulajdonosa például nem rejti véka alá, hogy azok között van, akik igyekeznek aláásni az ukrán szuverenitást. Alkalmazottai között vannak korábbi donyecki terrorista vezetők, így Igor Girkin – Strelkov és Alexander Baroday. A Nyugat szankciói sújtani fogják azokat az egyéneket is, akik nyilvánosan támogatták vagy szponzorálták az ukrajnai terrorizmust és a lázadókat?

D. Fried: Mi folyamatosan figyeljük a szankcióinkat, s keressük a módját, hogy adott lehetőségeinkre támaszkodva hogyan alakítsuk őket. A szankciók hatásához idő kell. Az Egyesült Államok legtöbb pénzügyi szankcióját a Pénzügyminisztérium kezeli. A külföldi vagyonokat ellenőrző igen hatékony osztálya, az Office of Foreign Asset Controls/OFAС foglalkozik ezzel. Folyamatosan figyelik, hogy mi ellen kell újabb szankciókat kivetni. Egyedi esetekről nem beszélek, de megvannak az eszközeink, amelyeket használni is fogunk. Dolgozhatunk ezen. Ez időbe telik. S mint már mondtam, a szankciók hatásához idő kell. Ez frusztráló, hiszen az ukránok elleni támadás éppen most folyik. De a szankciók kivetése nem lehet politikánk egyetlen eszköze, és nem is az! Mint a múlt hétvégén is láthattuk, a franciák és a németek külügyminiszteri értekezletet szerveztek ez ügyben Berlinben, és Obama elnök, az EU és más országok vezetői is felemelik a szavukat, s egyértelműen az oroszok értésére adják, hogy országuk valóban súlyosan elszigetelődött, s ez az elszigeteltség még tovább fog fokozódni, s egyre komolyabb hatással lesz Oroszországra.

Alfa.lt: A szankciók mennyibe kerülhetnek Oroszországnak?

D. Fried: Különféle számok forognak. Például az idei évre várható 100 milliárdos nagyságrendű tőkekiáramlás. Azt hiszem, ez az IMF becslése. De az értékelés nehéz, hiszen a befektetői bizalom súlyos veszteségeket szenvedett, s jelentős mértékben fokozódott az Oroszországgal kapcsolatos bizonytalanság. Ez dollármilliárdos veszteségekkel jár majd az elmaradó befektetések miatt, amelyek egyébként megvalósulhattak volna. Szerintem idővel az EU és az Egyesült Államok július végén kivetett szankciói is felgyorsítják és felerősítik e folyamatot. Ennek mértékét nehéz megítélni, de véleményünk szerint a közvetlen hatásuk is jelentős lesz, a közvetett pedig még inkább az.

Alfa.lt: Oroszország olyan európai üzletembereket próbál keresni, akik befektetnének a megszállt Krím-félszigeten. Hogyan lehet meggátolni az ilyen befektetéseket?

D. Fried: Az EU komoly szankciókat vetett ki a Krímre, ami megnehezítheti az ottani befektetéseket. Elismerem, hogy ebben az esetben az EU az USA előtt jár. Mi is róttunk ki szankciókat Oroszország illegális bekebelezési kísérlete miatt, de Európa talán tovább is ment ennél, s szerintem idővel bárki számára egyre nehezebb lesz, hogy befektessen a krími területen. Sokkal bonyolultabb és kockázatosabb lesz. A Krímből nem válik semmiféle kirakat. Sajnos igen súlyos károkat okoz majd neki, amit Oroszország tesz.

Alfa.lt: Említette a szovjet időszakot. Hasonlíthatjuk a mostani helyzetet a hidegháborúhoz? Bár Obama elnök azt mondta, hogy ez nem egy új hidegháború, sok szakértő mégis annak nevezi.

D. Fried: Obama elnöknek teljesen igaza van: ez nem egy új hidegháború. Ez az ügy arról szól, hogy Oroszország agressziót követ el egyik szomszédja ellen, s arról, hogy emiatt, valamint a világ erre adott reakciója következtében egyre inkább elszigetelődik. Mintha Oroszország egy nagy gödörben lenne, és sajnálatos módon még mindig ásna. És ez nagy baj! Velem együtt sokan abban reménykedtek, hogy újfajta kapcsolat alakul ki Oroszország és a világ között. Még most is ezt reméljük. Oroszország és az USA érdekei sok területen átfedik egymást, sőt azonosak. Moszkva Amerika-ellenes retorikája, önkényuralmi tettei, a független intézmények és a politikai ellenzék elnyomása azonban mind-mind problémát jelentenek. Oroszország egy hatalmas kultúrával és szellemi tőkével rendelkező nagy nemzet, ami fantasztikus lehetőséget kínálna arra, hogy a 21. század egyik vezető ereje legyen. Nekünk, akik tisztában vagyunk ezzel, tragikus látnunk, hogy Oroszország milyen úton jár. Nem tudom, hogyan minősítsem, de mindenképpen sajnálatos, s remélem, egy napon az oroszok is ráébrednek, hogy mennyire az, s visszatérnek a sokkal konstruktívabb kapcsolatokhoz. Ez a nap azonban még nem érkezett el.

Forrás: Q&A with US sanctions policy chief Daniel Fried on checking Russia’s aggression toward Ukraine by Tomas Dapkus |Kyiv Post |Print version Aug. 21, 2014, 4:08 p.m. |

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , | Leave a comment

ELNÖKI NYILATKOZAT JIM FOLEY ÚJSÁGÍRÓ MEGGYILKOLÁSÁRÓL

Obama elnök James Foley újságíró meggyilkolásáról nyilatkozik—2014. augusztus 20.

Obama elnök James Foley újságíró meggyilkolásáról nyilatkozik—2014. augusztus 20.

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda| 2014. augusztus 20 | Azonnali közzétételre

Elnöki Nyilatkozat

The Edgartown School | Massachusetts | Martha’s Vineyard

AZ ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Ma az egész világot megdöbbentette, hogy az Iszlám Állam (ISIL vagy IS) terrorista csoport brutálisan meggyilkolta Jim Foleyt.

Jim személyében újságírót, testvért, fiút és barátot vesztettünk. Nehezen hozzáférhető és veszélyes helyekről jelentett, a világ másik felén élő emberek életéről tudósított. Csaknem két évvel ezelőtt Szíriában ejtették túszul, ahonnan az ottani válság idején küldte bátor jelentéseit.

Jimet az egész világot sokkoló, erőszakos tettel ragadták el tőlünk. Negyven éves volt, öt testvér egyike, egy olyan édesanya és édesapa fia, akik fáradhatatlanul dolgoztak a kiszabadításán. Ma már beszéltem a Foley családdal, elmondtam nekik, hogy mindannyian megtört szívvel állunk a veszteségük előtt, s velük együtt fejet hajtunk Jim és Jim minden tette előtt.

Jim Foley élete szöges ellentétben áll a gyilkosaiéval. Tisztázzuk, mi is az ISIL. A falvakban és városokban tombolnak, erőszakos és gyáva módon fegyvertelen, ártatlan civileket gyilkolnak. Nőket és gyerekeket rabolnak el, akikre kínzások, erőszak és rabszolgaság vár. Ezrével gyilkolják a muzulmánokat–szunnitákat és síitákat egyaránt. Célba veszik a keresztényeket és a vallási kisebbségeket, elkergetik őket az otthonaikból, s ha tehetik, meggyilkolják őket, pusztán azért, mert más a vallásuk. Kinyilvánították azt a szándékukat, hogy ki akarnak irtani egy ősi népet.

Az ISIL tehát egyik vallás nevében sem szól. Áldozatainak többsége muzulmán, s nincs olyan hit, amely ártatlanok lemészárlására tanítaná az embereket. Nincs olyan igazságos Isten, aki tegnapi tettük mellett állna, vagy a mellett, amit minden egyes napon művelnek. Az ISIL ideológiájából teljességgel hiányzik az emberi lények értéke. Az ideológiájuk teljes csőd. Céljaik érdekében állíthatják ugyan, hogy az Egyesült Államok vagy a Nyugat ellen viselnek hadat, valójában azonban a szomszédaikat terrorizálják, akikre kilátástalan elképzeléseik alapján csupán végtelen rabszolgaság, valamint a civilizált viselkedési formák teljes összeomlása várna.

Az ilyen emberek végezetül bukásra vannak ítélve. Kudarcot vallanak, mert a jövő azoké, akik építenek, s nem azoké, akik rombolnak, a világot pedig az olyan emberek alakítják, mint Jim Foley, valamint az emberiség túlnyomó része, akik elborzadnak a gyilkosaitól.

Az Amerikai Egyesült Államok a továbbiakban is megteszi a kellő lépéseket sajátjai védelmére. Hajthatatlanok és éberek leszünk! Ha amerikaiaknak ártanak valahol, minden szükségeset megteszünk az igazságszolgáltatás érdekében. S—másokkal egyetértésben—fellépünk az ISIL ellen is.

Az irakiaknak, akik segítségünkkel felveszik a harcot az ISIL ellen, továbbra is össze kell tartaniuk, hogy közösségeikből kiűzhessék ezeket a terroristákat.  A szírek, akikről Jim Foley beszélt, nem szolgáltak rá, hogy egy zsarnok, vagy a terroristák árnyékában éljenek. Számíthatnak a támogatásunkra, hogy egy emberi méltóságban gyökeredző jövőt teremthessenek.

A Közel-Kelet kormányainak és népeinek közösen kell kiirtaniuk ezt a rákot, hogy ne terjedhessen tovább. Egyértelműen vissza kell utasítani az ilyen nihilista ideológiákat! Egy dologban mindannyian megegyezhetünk: a 21. században nincs helye egy olyan csoportnak, mint az ISIL!

Világszerte olyan közös biztonsági és értékrendszeren osztozunk barátainkkal és szövetségeseinkkel, amelynek alapjai teljesen ellentétesek a tegnap látottakkal. A továbbiakban is szembe fogunk szállni a gyűlöletes terrorizmussal, helyette a remény és a civilitás érzését ébresztjük fel. Éppen ezekért állt ki Jim Foley, akinek a munkája volt az élete, aki bátran közzétette felebarátai történetét, aki családja és barátai szeretetét élvezte.

Ma az amerikaiak imádkozni fognak azokért, akik szerették Jimet. Mindannyiunknak fáj a hiánya. Mindannyian gyászoljuk az elvesztését. Imáinkba foglaljuk a többi amerikait is, akit elszakítottak a családjától. Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy megvédjük a sajátjainkat, s azokat az örök értékeket, amelyeket képviselünk.

Isten áldja és őrizze Jim emlékét, és Isten áldja meg az Amerikai Egyesült Államokat.

VÉGE

Forrás: Statement by the President | The White House | Office of the Press Secretary | For Immediate Release | August 20, 2014

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , , | Leave a comment

MÉRFÖLDKŐ SZÍRIA VEGYI FEGYVER PROGRAMJÁNAK FELSZÁMOLÁSÁBAN

John Kerry külügyminiszter sajtónyilatkozata
2014. augusztus 18.

Ma mérföldkőhöz érkeztünk az Asszad rezsim halálos vegyi fegyvertárának felszámolását célzó elszánt munkánkban: az Egyesült Államok a Cape Ray fedélzetén befejezte a rezsim legpusztítóbb vegyi fegyvereinek semlegesítését.

Tettük ezt azzal a tudattal, hogy gyorsan közeledik a csütörtöki tragikus mérföldkő: egyéves évfordulója lesz Asszad kegyetlen és  halálos vegyi fegyver támadásának, mely több mint 1000 ártatlan szíriait, köztük oly sok gyermeket ölt meg Damaszkusz külvárosában. Soha senki nem tudja, és nem fogja kitörölni ezt az emléket. Egy szörnyeteg törvénytelen fegyvertárától szenvedő gyermekek képe emlékeztette az egész világot arra, miért kerüli a civilizált világ már rég e fegyverek használatát, és megmutatta Asszad igazi arcát azoknak, akiknek még kétségeik voltak.

E két mérföldkő, egyik következik a másikból, többek, mint pusztán dátumok a naptárban. Olyan pillanatok ezek, amikor át kell tekintenünk az előttünk álló utat. Rekordidő alatt, a civil háború közepette kihoztuk, és most már meg is semmisítettük a rezsim bevallott készleteiben lévő legveszélyesebb vegyi anyagokat.  De sok még a tennivaló.

Először, a nemzetközi közösségnek fontos kérdései vannak Szíria vegyi fegyvereinek bevallásában meglévő ellentmondásokat és hiányosságokat illetően. Másodszor, Szíriának be kell fejeznie a vegyi fegyvereket előállító még meglevő létesítményeinek lerombolását az előírt ütemtervnek megfelelően.  Harmadszor, továbbra is nagyon aggódunk a jelentések miatt miszerint az ellenzéki területeken szisztematikusan használják a klórgázt, ahogyan azt a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (Organization for the Prohibition of Chemical Weapons) tényfeltáró missziója leírta. E kérdések mindegyikét maradéktalanul meg kell oldani.

Végül,  a legfontosabb, hogy az Asszad rezsim brutalitásának véget kell vetni. Asszad elveszítette bármiféle jogát Szíria vezetésére jóval az előtt, hogy saját embereit gázzal halálra mérgezte. Az Egyesült Államok továbbra is politikai, pénzügyi és más segítséget nyújt a mérsékelt ellenzéknek, mert elkötelezetten segítjük azokat, akik jogot akarnak biztosítani minden szíriai számára, hogy egy békés jövőt válasszon, valamint hogy szembe szállhasson az erőszakos szélsőségesekkel, akik kihasználják a káoszt és rombolást, amit Asszad hozott Szíriára.  Egy szabad Szíria, ahol az emberek félelem nélkül élhetnek az a mérföldkő, amit együttes elkötelezettséggel kell elérnünk.

Forrás: Milestone in Eliminating Syria’s Chemical Weapons Program | Press Statement | John Kerry | Secretary of State |August 18, 2014

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , | Leave a comment

OBAMA ELNÖK NYILATKOZATA

Edgartown, Massachusetts
Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2014. augusztus 14.

ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek!  Ez a hangosító rendszer igazán jó erős. Ma szeretnék friss információt adni az amerikai embereknek arról a két ügyről, melyeket szoros figyelemmel követek az utóbbi pár napban.

Mindenekelőtt, az iraki célzott katonai műveleteink továbbra is jól haladnak. A múlt héten két korlátozott misszióra adtam engedélyt: embereink és létesítményeink védelmére Irakon belül, és egy humanitárius műveletre a hegyen rekedt iraki civilek ezreinek megsegítése érdekében.

Egy héttel ezelőtt felmértük, hogy sok ezer jezidi férfi, nő és gyermek hagyta ott minden tulajdonát és a Szindzsár-hegyre való meneküléssel kétségbeesetten próbálta elkerülni, hogy lemészárolják.  Tudomásunk volt arról is, hogy az IS [Iszlám Állam]  terroristái meggyilkolják, vagy rabszolgaságba hajtják a fogságukba került jezidi civileket, és ostrom alá vették a hegyet. Élelem és víz nélkül [a menekültek] borzalmas választás elé kerültek: éheznek a hegyen, vagy lemészárolják őket a síkon. Ekkor jött Amerika, hogy segítsen.

Az elmúlt hét során az amerikai hadsereg minden éjszaka dobott le segélyszállítmányokat – ezek több mint 114.000 adag ételt és 35.000 gallon friss vizet tartalmaztak. Ezen erőfeszítéseinkhez csatlakozott az Egyesült Királyság is, és más szövetségeseink is támogatást ígértek. Haderőnk  sikeres csapást mért a hegy körüli IS célpontokra, és ezzel jobb feltételeket teremtett a civileknek a hegy biztonságos elhagyására.

Tegnap egy kis amerikai csapat – katonák és civilek – befejezték a hegyen uralkodó körülmények áttekintését. Megállapították, hogy az élelem és a víz elért azokhoz, akiknek szükségük volt rá, és hogy embereke ezrei menekülnek el biztonságosan minden egyes éjszaka. A még ott levő civilek is folyamatosan távoznak a kurd erők és a jezidik támogatásával, akik segítik családjaik biztonságos átjutását. A lényeg tehát az, hogy a helyezet nagymértékben javult a hegyen, és az amerikaiak nagyon büszkék lehetnek erőfeszítéseinkre.

Katonáink szakértelmének és profizmusának – valamint népünk nagylelkűségének – köszönhetően megtörtük az IS ostromát a Szindzsár-hegyen, segítettük a sebezhető emberek biztonságos helyre jutását, és sok ártatlan élet megmentését. Ezen erőfeszítések eredményeként várhatóan nem kell további műveleteket végrehajtanunk az emberek kimentésére a hegyről, és valószínűtlen, hogy tovább kelljen folytatnunk a humanitárius segélyszállítmányok ledobását a hegyre. Az értékelést végző katonák többsége a napokban elhagyja Irakot. S mint Főparancsnok annyit szeretnék csak mondani, hogy nem is lehetnék büszkébb hadseregünk férfiúira és nőire, akik szinte hibátlanul hajtották végre e humanitárius műveletet. Nagyon hálás vagyok nekik, és tudom, hogy azok, akik csapdába estek a hegyen, szintén hallatlanul hálásak.

Nos, a helyzet még mindig nagyon súlyos az IS terrorjának szerte az országban kitett irakiak számára, beleértve az olyan kisebbségeket, mint a jezidik, az iraki keresztények, valamint a szunniták, síiták és kurdok.  Továbbra is együtt dolgozunk nemzetközi partnereinkkel a humanitárius segítség biztosításán az Észak-Irakban szenvedőknek ahol csak ez módunkban áll és olyan hatékony műveleteket tudunk végrehajtani, mint amilyet a Szindzsár-hegyen hajtottunk végre anélkül, hogy szárazföldi harci alakulatokat vetnénk be.

Nyilvánvalóan erős késztetést érzünk arra, hogy némi humanitárius enyhülést biztosítsunk e helyzetben, és nagy bátorítást jelent számunkra nemzetközi partnereink érdeklődése eme erőfeszítések iránt is. Folytatjuk a légicsapásokat, hogy megvédjük embereinket és létesítményeinket Irakban. Növeltük az IS ellen a fontvonalban harcoló iraki és kurd erők katonai támogatását.

És ami talán a legfontosabb, arra bíztatjuk az irakiakat, hogy fogjanak össze az IS-sel szembeni túlerő érdekében, mindenekelőtt úgy, hogy megragadják a hatalmas alkalmat egy új, befogadó politikát folytató kormány alakítására Abadi miniszterelnök-jelölt vezetésével. Néhány nappal ezelőtt alkalmam volt beszélni Abadi miniszterelnök-jelölttel, és ő beszélt arról, milyen befogadó politikát folytató kormányra van szükség – egy kormányra, amely minden iraki emberhez szól – ez az, amire most szükség van. Még mindig hatalmas kihívás számára egy kormány felállítása, de mi visszafogottan bizakodóak vagyunk, hogy az iraki kormány helyzete a jó irányba halad.

Másodszor, szeretnék kitérni egy olyan dologra, ami már jó pár napja szerepel a hírekben, és ez a Missouri állambeli Fergusonban lévő helyzet.  Tudom, hogy sok amerikait mélyen felkavartak azok a képsorok, amelyeket az országunk szívében történtekről közvetítettek, a rendőrség összecsapásairól a tüntetőkkel.  Szeretném, ha ma mindannyian hátrébb lépnénk, és átgondolnánk, mi a továbbiakban a teendő.

Ma reggel átfogó tájékoztatást kaptam a helyzetről Eric Holder igazságügyi minisztertől, aki nyomon követi az eseményeket és folyamatosan konzultál róla csapatával.  Már felkértem az Igazságügyi Minisztériumot és az FBI-t, hogy egymástól függetlenül vizsgálják ki Michael Brown halálának körülményeit a helyi hatóságokkal együttműködésben.

Az Igazságügyi Minisztérium szintén tanácskozik a helyi szervekkel arról, hogyan lehet fenntartani a közrendet anélkül, hogy korlátozásra kerülne a békés tüntetéshez való jog, és anélkül, hogy a helyzet tovább romlana.  Egyértelművé tettem az igazságügyi miniszter számára, hogy minden szükséges intézkedést meg kell tennünk annak érdekében, hogy megállapítsuk, pontosan mi is történt, és gondoskodnunk kell arról, hogy a felelősségre vonás megtörténjen.

Jay Nixonnal, Missouri állam kormányzójával is beszéltem.  Kifejeztem aggodalmamat amiatt, hogy az események erőszakos fordulatot vettek, és hangsúlyoztam, itt az ideje, hogy mindannyian elgondolkodjunk a történteken, és megtaláljuk a módját, hogy közösen tudjunk továbblépni.  A kormányzó hamarosan Fergusonba utazik.  Ő jó ember és nagyszerű kormányzó, és biztos vagyok benne, hogy közös munkával képes lesz közvetíteni az üzenetet, hogy minden erejével arra törekszik, hogy igazságot szolgáltassanak, és azt a törekvését, hogy gondoskodjék a közbiztonság megfelelő módon történő megőrzéséről.

Természetesen fontos, hogy ne felejtsük el, hogyan kezdődött ez az egész. Elvesztettünk egy fiatalembert, Michael Brownt, szívszorító és tragikus körülmények között. 18 éves volt.  A családtagjai már sosem fogják tudni többé megölelni.  És amikor egy ilyen eset megtörténik, akkor a helyi hatóságoknak, beleértve a rendőrséget is, kötelességük nyíltan és átlátható módon kivizsgálni halálának körülményeit, és világosan kommunikálni arról, hogyan védik meg az embereket közösségeikben.

Soha nincs mentség a rendőrséggel szembeni erőszakra, illetve azok számára, akik ennek a tragédiának a leple alatt garázdálkodnak és fosztogatnak.  Ugyanígy nincs mentség arra sem, ha a rendőrség túlzott erőt alkalmaz a békés tiltakozók ellen, vagy azért tartóztat le tüntetőket, mert törvényesen gyakorolják az Első Alkotmány-kiegészítés nyújtotta jogaikat.  És ebben az országban, az Egyesült Államokban, a rendőrségnek nem szabad zaklatni vagy letartóztatni újságírókat, akik csak megpróbálják a munkájukat végezni, és tájékoztatni szeretnék az amerikai embereket arról, hogy mit tapasztalnak az események helyszínén. Hogy egyszerűen fogalmazzak, mindnyájunknak magas elvárásokat kell támasztanunk saját magunkkal szemben, különösen azoknak közülünk, akik hatalmi pozícióban vannak.

Tudom, hogy Fergusonban most magasra hágnak az indulatok, és szenvedélyes nézeteltérések vannak a tekintetben, hogy pontosan mi is történt.  Többféle elbeszélése lesz majd a későbbiekben annak, hogyan történt meg ez a tragédia.  Abban is lesznek nézetkülönbségek, hogy a továbbiakban mi a teendő.  Ez is a demokráciánk része. De ne felejtsük el, hogy mindannyian az egy, amerikai család tagjai vagyunk.  Egyesítenek bennünket a közös értékek, amelyek között ott van a törvény előtti egyenlőség; a közrend alapvető tisztelete és a békés nyilvános tiltakozás joga; minden ember, beleértve a gyermekeket, méltóságának tisztelete; és a kormányzat elszámoltathatóságának szükségessége.

Most tehát a gyógyulás ideje jött el.  Ideje, hogy visszaálljon a béke és a nyugalom Ferguson utcáin.   Ideje van egy nyílt és átlátható eljárásnak, amelynek a végén igazságot szolgáltatnak.  Arra kértem az igazságügyi minisztert és a helyszínen tartózkodó szövetségi ügyészt, hogy dolgozzanak együtt a helyi tisztségviselőkkel az ügy mihamarabbi lezárása érdekében.  Mindketten folyamatosan jelentenek majd nekem az elkövetkező napokban az elvégzettekről.

Nagyon köszönöm a figyelmüket.

Forrás: Statement by the President | Edgartown, Massachusetts | The White House | Office of the Press Secretary | August 14, 2014

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , , | Leave a comment

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG, FRANCIAORSZÁG, NÉMETORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KORMÁNYAINAK KÖZÖS NYILATKOZATA LÍBIÁRÓL

Sajtóközlemény | USA Külügyminisztérium | Szóvivői Iroda |2014. augusztus 13.

Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország kormányai határozottan elítélik a Tripoli és Bengázi környékén és Líbia szerte folytatódó harcokat és erőszakot. Különösen súlyos aggodalmunk az erőszak miatt, mely egyre több kárt okoz Líbia civil lakosságának és intézményeinek, s amely Líbia demokratikus átalakulását fenyegeti. Nagyon sajnáljuk, hogy nő a civil áldozatok száma, és súlyos aggodalmunkat fejezzük ki a gyógyszerek hiánya, családok ezreinek áttelepítése, a lakóhelyek és infrastruktúrák lerombolása, valamint a gazdasági tevékenységek leállása miatt. Nagyon aggódunk a Tripoli és Bengázi civil lakossága és a polgári célpontok ellen végrehajtott támadások miatt, mely már elérheti a nemzetközi humanitárius jog megsértésének mértékét.  Ennek az erőszaknak be kell fejeződnie, és felelőseit el kell számoltatni.

Az erőszak nem lehet és nem szabad, hogy eszköze legyen a politikai célok elérésének és az ideológiai különbségek rendezésének. Csak politikai párbeszéddel, befogadó politikával és megegyezéssel lendíthetik át a líbiaiak hazájukat e válságon, és építhetnek egy szabad, virágzó, demokratikus és biztonságos államot, melyért már oly sok áldozatot hoztak.

Ezért most megismételjük a nemzetközi közösség, valamint a líbiai átmeneti kormány és a Képviselőház ismételt felhívásait egy azonnali tűzszünetre, és hogy e konfliktusban részt vevő minden fél kezdjen békés politikai párbeszédet, és ismerje el a líbiai nép választott képviselőinek illetékességét. Továbbra is állandó kapcsolatban maradunk az ENSZ líbiai támogató missziójával és határozottan támogatjuk egy azonnali tűzszünet elérését és a vérontás befejezését célzó tevékenységüket. Sürgetünk minden oldalt, hogy késedelem nélkül adjon pozitív választ e felhívásokra.

Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország kormányai továbbra is szilárdan a líbiai nép mögött állnak, és Líbia partnerei lesznek mindaddig, amíg a líbiai nép be nem teljesíti reményeit és vágyait.

Forrás: Joint Statement on Libya by the Governments of France, Germany, Italy, the United Kingdom, and the United States | U.S. Department of State | Office of the Spokesperson | August 13, 2014

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , | Leave a comment

OBAMA ELNÖK TELEFONBESZÉLGETÉSÉRŐL POROSENKO UKRÁN ELNÖKKEL

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2014. augusztus 11.

Ma délelőtt az Elnök beszélt Petro Porosenko ukrán elnökkel a folytatódó kelet-ukrajnai válságról. Az Elnök megerősítette, hogy támogatja Ukrajna szuverenitását és területi sérthetetlenségét. A két vezető egyetértett abban, hogy az ukrán kormány hivatalos és határozott beleegyezése és felhatalmazása nélkül végrehajtott bármely orosz beavatkozás Ukrajnában elfogadhatatlan lenne és a nemzetközi jog megsértését jelentené. Porosenko elnök megjegyezte, hogy továbbra is aknatűz zúdul Ukrajnára Oroszország felől. Porosenko elnök friss információkkal látta el az Elnököt együttműködéséről a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával a Kelet-Ukrajna szenvedő lakosságának nyújtandó többoldalú humanitárius segítség előmozdításában. Az Elnök kiemelte az ilyen humanitárius erőfeszítések sürgősségét, és arra bíztatta Porosenko elnököt, hogy a civil áldozatok elkerülése érdekében továbbra is tartózkodjon és óvakodjon a katonai műveletektől. A folytatódó erőszakra és bizonytalanságra való tekintettel az Elnök és Porosenko elnök egyetértett abban, hogy minden félnek elsőbbséget kell biztosítania a válság politikai megoldását célzó diplomáciai erőfeszítéseknek.

Forrás: Readout of the President’s Call with President Poroshenko of Ukraine | The White House | Office of the Press Secretary | August 11, 2014 |

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , | Leave a comment

FOLYTATÓDIK AZ IRAKI HUMANITÁRIUS SEGÉLYAKCIÓ

Claudette Roulo, USA Védelmi Minisztérium, 2014. augusztus 12.

Ez a cikk eredetileg az USA Védelmi Minisztériumának honlapján jelent meg 2014. augusztus 11-én.

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 14 humanitárius segélyszállítmányt dobott le augusztus 7. óta jezidi menekülteknek az iraki Szindzsár-hegyen – közölte a Védelmi Minisztérium egy munkatársa augusztus 11-én.

A jezidik, egy kurd nyelvet beszélő etnikai-vallási kisebbségi csoport, a hegyi területekre menekültek, amikor a levantei Iraki Iszlám Állam terrorista erői előrenyomultak Szíriából Irak északi részébe, s ezzel a kurd régiót fenyegették. Több mint 310 rakomány élelmet, vizet és gyógyszereket – ez körülbelül 16.000 gallon (60.500 l) vizet és 75.000 élelmiszeradagot jelent – szállítottak a menekülteknek, mondta William Mayville, a hadsereg altábornagya és a Vezérkar műveletekért felelős igazgatója a Pentagon tájékoztatóján.

„Katonai partnereinkkel összehangoltan, válaszul az ENSZ-nek a nemzetközi közösséghez intézett biztonsági felhívására, az USA hadserege mindent tőle telhetőt megtesz azért, hogy élelmet, vizet és szükségszállást biztosítson mindazoknak, akiket e humanitárius válság súlyt.” – mondta.

Az USA Légierő és Haditengerészet repülőgépei – F-15E Strike Eagle-ek, F/A-18 Super Hornetek, valamint MQ-1 Predatorok – ezen felül 15 célzott légicsapást hajtottak végre az amerikai állampolgárok és haderők védelmében Erbilben és környékén. – mondta Mayville.

„Ezek a légicsapások segítettek az IS [Iszlám Állam] előnyomulásának megállításában Szindzsár körül és az Erbiltől nyugatra fekvő területen,” – tette hozzá.

A légicsapások okozta károk felmérése kevésbé fontos, mint másodlagos eredményük – mondta Mayville – vagyis a menekültek és az amerikai emberek és létesítmények fenyegetettségének átfogó csökkentése.

A jelenlegi iraki műveletek az amerikai állampolgárok és létesítmények, valamint a humanitárius segítséget végző repülőgépek megvédésére, és a Szindzsár-hegyet ostromló IS erők megtörésének segítésére korlátozódnak – mondta az altábornagy.

„Nincs tervben a jelenlegi légi kampány kiterjesztése a mostani önvédelmi cselekményeken túlra,” – mondta.

„Megtesszük, amit meg kell tennünk, hogy megvédjük a létesítményeinket, a nagykövetségünket, az amerikai állampolgárokat, s hogy mérsékeljük az ostromot, valamint hogy megvédjük azokat a repülőgépeket, amelyek a Szindzsár-hegyen nyújtanak segítséget.” –mondta Mayville.

Több mint 60 hírszerző, megfigyelő és felderítő repülőgép segíti az iraki koalíciós erőfeszítéseket – mondta az altábornagy – és az amerikai légicsapások időt adnak a kurd biztonsági erőknek arra, hogy a központi bagdadi kormánytól kapott ellátmányokkal megerősítsék védelmi pozícióikat. Amerikai repülőgépek körülbelül 50-60 hírszerző, megfigyelő és felderítő repülést hajtanak végre naponta. –mondta Mayville.

„Ennek eredményeként a kurd biztonsági erők tartani tudják az Erbil közelében lévő területeket,” – mondta – „és médiában közölt hírek szerint kulcsfontosságú településeket foglaltak vissza Erbil közelében.”

Bár az amerikai légicsapások észak Irakban lelassították az IS műveletek tempóját, és ideiglenesen megszakították Erbil felé nyomulásukat, – mondta Mayville – „valószínűtlen, hogy a csapások hatással lennének az IS átfogó képességeire, vagy műveleteire Irak más területein és Szíriában.”

Az IS szándéka még mindig az, hogy biztosítsa területszerzését Irak szerte, – mondta – és folytatni fogja támadásait az iraki és kurd biztonsági erők, a jezidik, a keresztények és más kisebbségek ellen.

„Úgy gondolom, nagyon ideiglenes volt a hatásunk közvetlenül azokon a területeken, amelyekre csapásainkat összpontosítottuk.” – mondta az altábornagy. „És talán néhány taktikai döntésünket úgy módosítottuk, hogy abba az irányba mozduljunk és tovább haladjunk Erbiltől keletre.”

„Azt várom az IS-től, hogy más tennivalók után néznek, felpakolnak, és máshová mennek. Szóval semmiképp nem akarom azt mondani, hogy hatásosan visszatartottuk, vagy valahogyan megtörtük az IS jelentette fenyegetés lendületét.” – mondta.

A hétvége folyamán az iraki kormány és az iraki biztonsági erők gondoskodtak az utánpótlásról a kurd erők számára – mondta Mayville –, megjegyezve, hogy a minisztérium fontolgatja a kurdok támogatásának további módjait, és vizsgálja annak lehetőségét is, hogy kiterjesszék a bagdadi értékelő csoport által nyújtott támogatást.

„Jelenleg a közvetlen válság szorításában vagyunk” – mondta az altábornagy – „és most arra összpontosítunk, hogy azonnal segítséget nyújtsunk a szenvedőknek.”

Forrás: Humanitarian Assistance Continues in Iraq | By Claudette Roulo | DOD News | 12 August 2014

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Leave a comment

AZ ELNÖK NYILATKOZATA IRAKRÓL

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2014. augusztus 9.

ELNÖK: Jó napot kívánok! Az utóbbi két napban amerikai pilóták és legénységek bátran és szakértelemmel szolgáltak Irak ege felett.

Először is: az amerikai erők célzott légitámadásokat hajtottak végre az Erbil városa melletti terrorista erők ellen, hogy megakadályozzák őket abban, hogy elérjék a várost, és hogy megvédjék amerikai diplomatáinkat és katonai személyzetünket.  A csapások ez idáig sikeresen elpusztították a fegyvereket, melyeket az Iszlám Állam (IS) terroristái Erbil ellen használhattak volna. Eközben a kurd erők a földön folytatták a város védelmét, és az Egyesült Államok és az iraki kormány fokozta a kurd erők harcának katonai támogatását.

Másodszor: folytatjuk humanitárius erőfeszítéseinket a Szindzsár-hegyen rekedt férfiak, nők és gyermekek megsegítésére. Az amerikai erők eddig két segélyszállítmányt dobtak le sikeresen, melyek több ezer adag ételt és több ezer gallon vizet jutattak a kétségbeesett helyzetben lévő férfiaknak, nőknek és gyermekeknek.  Amerikai repülőgépek vannak olyan helyeken, ahonnan lecsaphatnak a hegy körzetében tartózkodó terroristákra, hogy segítsék az iraki erők kitörését az ostromból és a csapdába esettek kiszabadítását.

Bár most ezekkel a sürgető helyzetekkel foglalkozunk, továbbra is egy átfogóbb stratégiára törekszünk Irakban.  Meg fogjuk védeni az Irakban tartózkodó amerikai állampolgárokat, legyenek azok diplomaták, civilek, vagy katonák. Ha ezek a terroristák az épületeinket, vagy az ott dolgozókat fenyegetik, cselekedni fogunk a mieink védelme érdekében.

Továbbra is katonai segítséggel és tanácsokkal segítjük az iraki kormányt és a kurd erőket a terroristák elleni harcukban, hogy e terroristák ne hozhassanak létre állandó menedéket.

Továbbra is együtt dolgozunk a nemzetközi közösséggel a növekvő humanitárius válság kezelésén. Most is, miközben figyelmünket a népirtás megakadályozására és a hegyen lévő férfiak, nők és gyermekek megsegítésére összpontosítjuk, számtalan iraki – köztük sok keresztény is – vált üldözötté, vagy menekült el otthonából.

Ma reggel beszéltem David Cameronnal, az Egyesült Királyság miniszterelnökével és Hollande francia elnökkel. Örömömre szolgál, hogy mindkét vezető kifejezte, hogy határozottan támogatja akcióinkat, és biztosítottak arról, hogy csatlakoznak hozzánk az oly sokat szenvedő iraki civilek humanitárius megsegítésében. Amerika újra csak büszke arra, hogy legközelebbi barátaival és szövetségeseivel együtt cselekedhet.

Szélesebb kitekintésben: az ENSZ sürgősséggel dolgozik a fenyegetett területekről elmenekülő irakiak támogatásának segítésén. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy élelmet, vizet és szükségszállást biztosítsanak.  Felhívásaimban én is tovább sürgetem szövetségeseinket és partnereinket szerte a világon, hogy csatlakozzanak hozzánk e humanitárius erőfeszítésben.

Végezetül, továbbra is arra szólítjuk fel az irakiakat, hogy fogjanak össze és hozzanak létre egy mindenkit képviselő kormányt, amelyre Iraknak most szüksége van. Biden alelnök folyamatosan kapcsolatban van az iraki vezetőkkel, bagdadi munkatársaink pedig szoros kapcsolatban állnak az iraki kormánnyal.  Végső soron minden iraki közösséget veszélyeztetnek e barbár terroristák, s minden iraki közösségnek meg kell védenie országukat.

Akkor, amikor a kurdok és iraki kisebbségek helyzetére összpontosítunk északon, Irak más részein a szunniták és síták szenvedtek súlyosan az IS kezétől. Amint  hivatalban lesz a mindenkit képviselő kormány, biztos vagyok benne, hogy az irakiakat könnyebb lesz mozgósítani az IS ellen, barátainkat és szövetségeseinket pedig a nagyobb támogatás érdekében. Végeredményben csak az irakiak tudják Irak biztonságát és stabilitását biztosítani. Az Egyesült Államok ezt nem teheti meg helyettük, de partnereik lehetünk és leszünk eme erőfeszítéseikben.

Még egy utolsó gondolat – minden további lépést illetően ezután is konzultálunk majd a Kongresszussal és szorosan együttműködünk szövetségeseinkkel és partnereinkkel. S mint amerikaiak, továbbra is hálásak leszünk az egyenruhás férfiaknak és nőknek, akik a műveleteket végrehajtják. A hívásra készen állnak – mint mindig. Amikor megkapták feladatukat, kiválóan cselekedtek – ahogyan mindig is teszik. S mikor látjuk, hogy büszkeséggel és együttérzéssel szolgálnak, megvédik az amerikai állampolgárokat és olyan emberek életét mentik meg, akikkel sohasem találkoztak, akkor büszkék vagyunk arra, hogy amerikaiak vagyunk – ahogyan mindig is büszkék leszünk.

Forrás: Statement by the President on Iraq | The White House | Office of the Press Secretary | August 9, 2014

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , | Leave a comment

AZ USA TOVÁBBI SEGÍTSÉGET AJÁNL A NYUGAT-AFRIKÁBAN TERJEDŐ EBOLA MEGFÉKEZÉSÉHEZ

Az ebola tüneteit felsoroló tábla

A USAID különítményt telepít Nyugat-Afrikába az ebolajárvány elleni amerikai védekezés koordinálására (CDC fotó)

2014. augusztus 6.

Washington—Az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) augusztus 5-én bejelentette, hogy az ebolajárvány terjedése elleni amerikai kormányintézkedések koordinálására katasztrófavédő különítményt telepít Nyugat-Afrikába.

A kór eddig több mint 1700 embert betegített meg, akik közül 900-nál többen meg is haltak.

A USAID külföldi katasztrófavédelemmel foglalkozó osztályának munkatársaiból összeállított különítmény felügyeli majd a legfontosabb területeket, így például a Védelmi Minisztériummal, az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériumával és más szövetségi hivatalokkal összehangoltan folytatott tervezést, műveleteket és logisztikát.

A CDC (Centers for Disease Control and Prevention) járványügyi központok munkatársai szintén részt vesznek majd a különítmény munkájában, ők vezetik a közegészségügyi és gyógyászati tevékenységeket.

Ezen felül az USAID bejelentette, hogy további 5 millió dollárral segíti a nemzetközi közösség ebola elleni erőfeszítéseit.

A támogatással tovább bővítik az USAID Guineában, Sierra Leonéban és Libériában működő ebola elleni programjait. Ezek részint a fertőzöttek felismerésében segítenek, részint a fertőzés terjedését gátolják. Az utóbbi érdekében tisztasági csomagokkal, szappannal, fertőtlenítővel, kesztyűkkel, maszkokkal és egyéb kellékekkel látják el a klinikákat és a háztartásokat.

A USAID olyan ismeretterjesztő kampányokat is támogat, amelyek a betegségről és tüneteiről tájékoztatják az érintett országok lakosságát és egészségügyi dolgozóit. Az információt a rádió, a helyi média, s feliratok útján terjesztik.

A USAID az új támogatáson túl 2,1 millió dollárt adott a WHO-nak és az UNICEF-nek több mint 30 szakember kihelyezésére és további ebola elleni intézkedésekre.

A Védelmi Minisztérium augusztus 5-én külön bejelentette, hogy Chuck Hagel védelmi miniszter belső ebola munkacsoportot hozott létre annak kidolgozására, hogy a minisztérium hogyan segítheti a legjobban a vírus terjedésének megakadályozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket.

A Pentagon sajtószóvivője, John Kirby ellentengernagy elmondta, hogy a különleges műveleti ügyek és alacsony intenzitású konfliktusok terén illetékes honvédelmi államtitkárt, Michael D. Lumpkint jelölték ki a munkacsoport élére.

Kirby egy sajtótájékoztatón elmondta az újságíróknak, hogy az USA Afrikai Parancsnokságának tevékenységét nem befolyásolta az ebola vírus. „De világos, hogy ugyanolyan szoros figyelemmel kísérjük, mint mindenki más—itt, az Egyesült Államokban ez tárcaközi erőfeszítés.”

Elmondása szerint egy kis létszámú védelmi személyzet marad Nyugat-Afrikában, akik Libériában, az amerikai hadsereg járványügyi kutatóintézetéhez (U.S. Army Medical Research Institute of Infectious Diseases/AMRIID) rendelten dolgoznak.

Ők diagnosztikai laboratóriumokat állítottak fel, személyes védőfelszerelést biztosítanak a tesztekkel foglalkozóknak, továbbá több ezer ebola tesztkészletet osztottak ki a laboratóriumok személyzetének.

Sierra Leone területén jelenleg nincsen a Védelmi Minisztériumhoz tartozó ember, de az AMRIID itt is kialakította a diagnosztikai laboratóriumi képességeket.

Forrás: U.S. Offers More Aid for Response to Ebola in West Africa

További források (angol nyelven):

State’s Williams on Combating Ebola Threat

Deputy Assistant Secretary of State for African Affairs Bisa Williams testifies before a House Foreign Affairs subcommittee on the Ebola crisis in Guinea, Liberia, Sierra Leone and Nigeria (Transcript/Remarks/Statement, Created on August 07, 2014)

Director of U.S. Centers for Disease Control on Ebola Outbreak

U.S. Centers for Disease Control and Prevention Director Thomas Frieden testifies before a House of Representatives subcommittee on the current epidemic (Transcript/Remarks/Statement, Created on August 07, 2014)

USAID’s Pablos-Méndez on Combating Ebola Threat

U.S. Agency for International Development Assistant Administrator for Global Health Ariel Pablos-Méndez testifies before a House of Representatives (Transcript/Remarks/Statement, Created on August 07, 2014)

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , | Leave a comment

A JELENLEGI GÁZAI HELYZETRŐL

Rosemary DiCarlo nagykövet, az Egyesült Államok helyettes állandó képviselője az ENSZ-ben. Alábbi hozzászólása 2014. augusztus 6-án a gázai helyzettel kapcsolatos nem-hivatalos ENSZ közgyűlésen hangzott el.

Köszönöm, Elnök úr. Köszönöm a Főtitkár úr és a kollégák hozzászólásait is. Az elmúlt hónap túlságosan sok szenvedést okozott és elviselhetetlenül sok civil áldozatot követelt mind Gázában, mind Izraelben. Ma a konfliktus költségeiről szeretnék beszélni, s arról, hogy hogyan vethetnénk véget mindennek.

Rettenetesek a gázai számok–a sebesült és halott civilek, a tönkretett otthonok, az étel, ital és megfelelő higiénés körülmények nélkül maradt emberek száma–amiket ENSZ kollégáink említettek.  Mi támogatjuk az UNRWA (az ENSZ Segély és Munkaügyi Hivatala a Közel-keleti Palesztin Menekülteknek) munkáját, s rémülten láttuk az UNWRA iskolákat érő csapásokat. Az ENSZ létesítményeket és a civileket védeni kell! Továbbá civil létesítményeket nem szabad katonai célokra, így lőszerek tárolására használni.

Emlékezzünk vissza, hogy hogyan is kezdődött a konfliktus. A Hamasz ismétlődő rakétatámadásokat indított Izrael ellen. A Hamasz tudatosan, szándékosan céloz a civilekre. Egyetlen ország sem tűrheti az ilyen támadásokat, s Izraelnek ugyanannyi joga van az önvédelemhez, mint bármely más országnak.

Elnök úr, az Egyesült Államok folyamatosan az erőszakos cselekedetek megszüntetésére törekedett. Obama elnök közvetlen szerepet vállalt ebben és Kerry külügyminiszter a térségbe utazott, ahol éjjel-nappal a tűzszünet elérésén dolgozott. A Kairóba tartó résztvevők szilárd támogatásunkra számíthatnak. Az USA—az Egyesült Államok is elküldte képviselőit.

Az elmúlt hónapban uralkodó erőszak és rettegés felgyorsíthatja a válság megoldását, mivel a kiújuló harcok szörnyű következményekkel járnának. E tekintetben a jelenlegi humanitárius tűzszünet jó alkalmat kínál a kulcsfontosságú kérdések megtárgyalására, beleértve Izrael hosszútávra szóló biztonsági és gazdasági lehetőségeit is Gázában. Minden felet arra szólítunk fel, hogy tartsák teljes tiszteletben a tűzszünetet, s reméljük, hogy a kairói megbeszélések eredményeképpen létrejön egy tartós tűzszüneti megállapodás, amely véget vet az ellenségeskedésnek.

Segítenünk kell az érdekelteknek, hogy olyan megállapodásra jussanak, melynek értelmében leállnak a rakéták, véglegesen felszámolják az alagutakat, s Izraelt sem a közeli, sem a távolabbi jövőben nem éri újabb támadás. Gázának is meg kell kapnia a gazdasági fejlődéséhez szükséges javakat, s a nemzetközi közösségnek összehangoltan kell dolgoznia az elismert Palesztin Hatóság erősítésén.

A komoly tárgyalások megkezdése miatt ez döntő fontosságú időszak, amikor a tartós tűzszünet biztosításában kell támogatnunk a feleket, s teret kell hagynunk arra, hogy eredményre juthassanak. Hiszünk abban is, hogy bármely, a gázai válságot tartósan és érdemi módon megoldó folyamat egyúttal a Hamasz és az összes többi terrorista csoport lefegyverzéséhez vezet.

Támogatnunk kell az Egyesült Nemzetek és a humanitárius szervezetek helyszíni tevékenységét is. Ide tartozik az UNRWA és az OCHA (az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala) dicséretes munkája is. Létfontosságú tevékenységet folytatnak a menedékszállások biztosítása, a víz- és élelemosztás, valamint az alapvető egészségügyi ellátás terén. A múlt hónapban az UNRWA tizenegy munkatársát ölték meg Gázában. Őszinte részvétünket küldjük a családjaiknak.

Az Egyesült Államok a maga részéről elkötelezetten támogatja az ENSZ-et, és más humanitárius segélyszervezeteket. Eddig csaknem 50 millió dollárt adtunk az azonnali humanitárius szükségletek kielégítésére. Nyomatékosan kérjük, hogy az ENSZ felhívására mások is válaszoljanak bőkezű adományokkal.

Elnök úr, az ellenségeskedésekben beállt szünet olyan alkalmat kínál, amit az érintetteknek meg kell ragadniuk. Időt ad rá, hogy valódi párbeszédet kezdjenek, s próbáljanak diplomáciai megoldást találni a konfliktus kiváltásában is részes, mélyen gyökeredző nézeteltérésekre is. Biztosíthatom önt, hogy az Egyesült Államok továbbra is fáradhatatlanul dolgozik majd az érdekelt felekkel, a térségi partnerekkel és a nemzetközi közösséggel a tartós béke elérésén.

Köszönöm.

Forrás: Remarks by Ambassador Rosemary DiCarlo, U.S. Deputy Permanent Representative to the United Nations, at a General Assembly Informal Meeting on Gaza, August 6, 2014 | Rosemary A. DiCarlo | Deputy Permanent Representative to the United Nations | New York, NY | August 6, 2014

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , , | Leave a comment

AZ AMERIKAI ÁLOM MÉG MINDIG LÉTEZIK–ANDRÉ GOODFRIEND IDEIGLENES ÜGYVIVŐ INTERJÚJA A MAGYAR NEMZET C. LAPBAN

Az interjút Zord Gábor készítette, 2014. augusztus 5-én jelent meg a lap on-line kiadásában

Maga a tény, hogy meg tudjuk vitatni ezeket az ügyeket, és hogy ön információhoz tud jutni, rámutat az Egyesült Államok rendszerének átláthatóságára – lényegében ezzel a kurta magyarázattal intézte el az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője, hogy miközben Amerika lehallgatja a szövetségeseit, foglyokat kínoz, rendőrállami módszereket alkalmaz, addig éppen a magyar demokráciáért aggódik. Orbán Viktor kormányfő tusnádfürdői beszédével összefüggésben André Goodfriend lapunknak adott interjújában közölte: szerinte nincs válságban a nyugati modell. – Mint bevándorlási statisztikáink és az újjáéledő gazdaságunk iránti bizalom mutatja, a nyugati modell továbbra is vonzza a legjobbakat és a legfényesebb elméket a világ minden tájáról – fogalmazott.

– Először is, miért szólal meg nyilvánosan az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője a magyar kormányfő beszéde kapcsán? Ez messze nem rutin az amerikai diplomáciában.

– Valóban sok vitát váltott ki a miniszterelnök úr Tusnádfürdőn kifejtett értekezése, amelynek során tudósok, politikusok, újságírók és mások próbálták megérteni, mit jelent az, ami ott elhangzott. Lenyűgöző volt olvasni az értelmezéseknek és a beszéd értékelésének széles skáláját is. E tekintetben aktív kapcsolatban vitatjuk meg a demokratikus elveket Magyarország kormányával, őszinte magánbeszélgetéseket folytattunk és nyilvános nyilatkozatokat tettünk olyan fejleményekről, amelyek negatívan hatnak a magyarországi demokratikus intézmények egészségére, a civil társadalomra és a médiaszabadságra. Ám az én érdeklődésemet az Egyesült Államok említése, valamint azoknak az értékeknek a látszólagos kritikája keltette fel, amelyekben, hitünk szerint, társadalmaink osztoznak. Természetesen örülünk e vita lehetőségének. Ami azt illeti, lényeges aspektusa az amerikai diplomáciának Magyarországon és minden társadalomban, ahol diplomatáink szolgálatukat teljesítik. Megvitatjuk az értékeket, amelyekben hiszünk, és mert ezek az értékek, és nem csak a gazdasági érdekek azok, amelyek nemzetközi közösséggé kapcsolnak össze bennünket. Mára olyan fontossá vált, hogy a diplomáciai találkozók zárt ajtajain túl is megvitassuk az értékeket, hogy sok nagykövet és képviselet-vezető blogol és a Twittert használja. Észrevettem, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára is vezet blogot, Navracsics külügyminiszter úr pedig elkezdte használni a Twittert. Annak érdekében, hogy informális módon, ám hivatalos minőségemben vitathassam meg az Egyesült Államok álláspontját, múlt januárban Civil Voices néven blogot indítottam. Itt érhető el: blogs.usembassy.gov/goodfriend/. És július 4-én twitterezni is elkezdtem, ott @GoodfriendMA vagyok.

– Másoknak is kijár a fokozott figyelem? Nem tudja véletlenül, hogy a jeruzsálemi amerikai nagykövet a gázai palesztin civil áldozatok láttán kezdeményezett aggodalmát kifejező interjút az izraeli médiában?

– Habár nehéz egybevetni a gázai helyzetet a magyarországi helyzettel, az Egyesült Államok valójában jelentős, médiainterjúkon messze túlmutató energiákat fordít arra, hogy megpróbáljon véget vetni ennek a konfliktusnak. Kerry külügyminiszter számos esetben utazott a térségbe és találkozott vezető tisztségviselőkkel. És Obama elnök hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok határozottan elítéli a Hamász rakéta- és alagúttámadásait Izrael ellen, miközben újfent hangot adott az Egyesült Államok súlyos és növekvő aggodalmának a palesztin civil halálesetek növekvő száma, az izraeli életek elvesztése és az egyre romló gázai humanitárius helyzet miatt.

– Visszatérve Tusnádfürdőhöz, Orbán Viktor a beszédének az elején megköszönte a határon túli magyarok szavazatait. Nem sokat hallottunk eddig arról, hogy az amerikai kormány miként vélekedik a kettős állampolgárság magyarországi intézményéről, bár a fülemben még visszacseng egy korábban, még a bevezetés előtt Budapesten szolgáló kollégájának privát megjegyzése. Eszerint a kettős állampolgárság máshol alapvető jog lehet, a határon túli magyarok esetében viszont stratégiai kérdés. Mi erről ma az amerikai álláspont?

– Az állampolgárság és a vele járó felelősség és jogok általában olyan dolog, ami az egyénre és a neki állampolgárságot adó államra tartozik. Más országokkal folytatott tárgyalásai során az Egyesült Államok általában arra fókuszál, hogy az „állampolgárság” egyetemes emberi jog – mindenkinek joga van az állampolgárságra. Ezt kimondja az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is, amelyet mind az Egyesült Államok, mind Magyarország elismer. Azt a magyaroknak kell eldönteniük, milyen legyen saját társadalmuk természete, és hogyan változik a társadalom, vagy milyen komplikációk merülnek fel, amikor magyar állampolgárságot ajánlanak olyanoknak, akik nem élnek Magyarországon és már állampolgárok máshol.

– A miniszterelnök azt mondta, a rendszerváltást immár tapasztalatként, nem referenciaként kell kezelni

– Inkább nem szeretném elemezgetni a miniszterelnök úr szavait arról, hogy valamit tapasztalatként vagy inkább viszonyítási pontként kellene kezelni. Jóllehet azok, akik 1989-ben részesei voltak a vasfüggöny leomlásának és a rendszerváltásnak, már az ötvenes éveikben járnak, és azok, akiknek 1956 személyes viszonyítási pont, már a hetvenes éveiket tapossák, és azok pedig, akik látták, ahogyan a magyar nemzet szétszaggatta önmagát a harmincas-negyvenes években, már nyolcvan- és kilencvenvalahány évesek, minden korszaknak megvan a tanulsága, amelyeket nem szabad elfelejteni. Habár természetesen lehetséges 2008-at választani ki mint olyan évet, amely mindent megváltoztatott, ahelyett hogy egy válságot választanánk ki referenciapontnak és az országokat új realitások áldozataiként festenénk le, egy másik, pozitívabb referenciapont 2004 lehetne, amikor Magyarország visszanyerte identitását mint egy Európa szívében levő ország és belépett az Európai Unióba. Vagy a legközelebbi viszonyítási pont éppen 2014 lehetne, amikor a nemzetközi közösség – különösen azok az országok, köztük Magyarország, amelyek hisznek abban, amit liberális demokratikus értékeknek nevezhetünk –, összefognak és szembeszállnak Oroszország 19. és 20. századot idéző nacionalista expanziós értékeivel. A 2008-as pénzügyi válságnak szintén voltak tanulságai, csakúgy, mint az azt megelőző virágzó és hanyatló periódusoknak. Minden komplexitásával együtt az Egyesült Államok gazdasági rendszere talán pontosan sokfélesége és rugalmas, liberális hozzáállása miatt volt képes túljutni egy nagyszabású megrázkódtatáson. Csak pár nappal ezelőtt, augusztus 1-jén Obama elnök azt a megjegyzést tette, hogy első elnöki periódusa alatt a sajtókonferenciákon mindenki a gazdaságról, a munkahelyekről és az ingatlanpiacról akart feltenni kérdéseket. Ma pedig… Le tudta szögezni, hogy működött az, amit tettünk. A gazdaság jobban áll. Rámutatott, hogy az elmúlt hat hónapban kétszázezer munkahely jött létre – 17 éve nem történt ilyesmi. Ez a kitartásunk és rendszerünk hatalmának erejét mutatja. Ami az Egyesült Államokat mint globális hatalmat illeti, igen, keményen dolgozik azon, hogy közös elveken és értékeken alapuló globális partnerségeket építsen. Kommunikálunk és kapcsolatot létesítünk és tartunk fenn. Nyilvánosan és magánbeszélgetéseken is elmondjuk véleményünket. Értékeink és életformánk nyitott könyv mindenki előtt. Az amerikai álom még mindig létezik. A 2012-ben az Egyesült Államokban élő, külföldön született 40,8 millió ember harminc százaléka 2000 és 2009 között, 7 százaléka pedig 2010 után érkezett. Kevés statisztika beszél ennél ékesszólóbban Amerika vonzerejéről, arról, hogy az amerikai értékek és az amerikai életforma továbbra is mennyire vonzó.

– A beszédben szó esett arról, hogy Amerikában és Nyugat-Európában manapság a problémák kapcsán olyan dolgok hangozhatnak el, amelyek korábban szentségtörésnek számítottak volna. Tényleg válságban van a nyugati modell?

– Nincs. Mint bevándorlási statisztikáink és az újjáéledő gazdaságunk iránti bizalom mutatja, a nyugati modell továbbra is vonzza a legjobbakat és a legfényesebb elméket a világ minden tájáról. Érkezzenek Ázsiából, Afrikából, Kelet-Európából vagy Dél-Amerikából, a migráció iránya továbbra is az Egyesült Államok és Nyugat-Európa. Az emberek nemcsak a gazdasági jólétet keresik, hanem az általunk vallott értékeket is, a szólásszabadságot, a vallásszabadságot, a munkahelyi egyenlőséget, az innováció támogatását, a jogállamiság biztonságát és még oly sok mást. Bizonnyal vannak még a világban működőképes gazdasági és társadalmi rendszerek, de kevés nyújtja azt a rugalmasságot és állóképességet, amely szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk a könnyű kommunikáció, utazás és kereskedelem 21. században megvalósult lehetőségeivel.

– A miniszterelnök egy új államszervezési minta megtalálásában látja a jövő legfontosabb feladatát. A globalizmus és az országoknál is hatalmasabb multicégek, illetve az olyan kontinensnyi rendszerek, mint az Európai Unió korában tényleg ennyire fontos az állami szerepre fókuszálni? Persze azt is felhozhatnánk, hogy az önök sikertelen intervenciói által létrejött működésképtelen államok éppen a sikeres állam folytatódó szükségességére mutatnak rá…

– Nos, ez igazából egy történelmi beszélgetés témája lehetne. Sok tekintetben nagyon is globalizált modellek léteztek a 19. században is, a Habsburg-, a brit és az oszmán birodalom alatt. A nemzeti mozgalmak pedig, amelyek oly sok etnikai nemzetalapú állam kialakulásához vezettek az első világháború után, a 20. század viharos kezdetét és az Egyesült Államok világbefolyásának növekedését jelentették. A mi szempontunk és a mi hatásunk abban áll, hogy kiállunk amellett, hogy az emberek beleszólhassanak saját kormányzásukba. Vannak, akik a 19. század végére és a 20. század első évtizedére Magyarország aranykoraként tekintenek. Ez olyan korszak volt, amikor Magyarországot lakossága sokféleségéről ismerték, és amikor az ország virágzott, mert a sokfélesége által adott értékekre tudott támaszkodni a tudományok, a művészetek, a zene, az irodalom területén. Támaszkodni tudott büszke és sokféle polgára önkéntes hozzájárulásaira, és európai fővároshoz méltó csodaszép várost hozott létre. A kulturálisan sokféle nemzet szerepvállalása a társadalom jólétében az amerikai rendszernek is erőssége a mi fél kontinens méretű országunkban. Az Egyesült Államok majdnem kétszáz éves jelszava az „E Pluribus Unum” – a „Sokból egy”. A diverzitásból fakadó erő és egység képessége az Európai Uniónak is erőssége. És ennek az erőnek egyik fontos eleme, az, ami megkülönbözteti az új multinacionális és transznacionális modelleket a 19. század autoriter, birodalmi modelljeitől, az, hogy hatalmat ad polgáraiknak. Polgárainak, és nem alattvalóinak. A demokratikus hatalommal való felruházás vezetett a váltáshoz a diplomácia szerepében, a diplomaták és politikusok zárt ajtók mögötti tárgyalásaitól a polgárokkal való vitákhoz. Az autoriter rendszerekben, ahol a polgárok szava nem számít, ahol a polgároknak nincs befolyása, ott lehet zárt ajtók mögött folytatni a diplomáciát. De mi jobban szeretjük nyíltan megvitatni az ügyeket, a kormánytisztviselőkkel és a polgárokkal is, mert hiszünk abban, hogy a hatalommal felruházott emberek korában fontos, mit érzékelnek a polgárok. És a polgárok szerepüket a politikai államoktól kapják. Az államok és az államszövetségek továbbra is fontosak maradnak.

– Tény, hogy vannak nem nyugati és nem liberális modellek, amelyek sikeresek. Az Egyesült Államok tudvalevőleg nehezen viseli, ha más modellek működőképességét hozzák fel, hiszen ez ellentétes önmagának vindikált vezetői szerepével. Nem gondolja, hogy ez a missziós tudat, legalábbis meglehetősen arrogáns hozzáállás a világbéke legnagyobb akadályának bizonyult az utóbbi húsz évben? Miért nem tud Amerika megbékélni azzal, hogy másutt más rendszerek vannak, tisztelve a nemzeti szuverenitást?

– Az ön premisszája ismét megkérdőjelezhető. Ami azt illeti, ennek az ellentéte pontosabb. Jól ismert, hogy az Egyesült Államok az eszmék piacának, a politikai rendszerekről és modellekről folytatott nyílt vitáknak a szorgalmazója. Szorgalmazzuk az állampolgárok és kormányuk közötti párbeszédet és valódi kommunikációt. Bár egy olyan rezsim, amely nem hajlandó tolerálni a polgáraival folytatott nyílt párbeszédet és parancsuralmi gazdaságot épít, hozhat valamelyes pénzügyi hasznot a kormányon levőknek, nekünk nehezünkre esne sikeresnek nevezni egy olyan modellt, amely saját magának, és nem a társadalom egészének ér el profitot, méghozzá a piac kemény kézi vezérlésével és az ellenvélemény elhallgattatásával.

– Kétségtelenül szokatlan Orbán Viktor illiberális demokráciára vonatkozó felvetése, mely a 2010-et megelőző liberális időszak helyi gyakorlatát, úgymond az erősebb igazát számolná fel. Fel is sorolja a nemzeti érdek képviseletének, a közösségi vagyon védelmének hiányát, vagy az ország eladósodását. Ez utóbbi az Egyesült Államokban is ismerősen csenghet. Nem lehet, hogy tényleg eljött az ideje a revíziónak, a fundamentalista liberális dogmák felülvizsgálatának?

– Pontatlan az erősebbnek van igaza elvet a liberális demokráciával azonosítani. A liberális demokrácia az egyének értékére és méltóságára összpontosít, arra, hogy a társadalom minden állampolgárának alapvető jogait megvédje, különösen azokét, akik kisebbségben vannak – vagy más szóval, akik nem szükségszerűen erősek egy adott pillanatban. Ezért hangsúlyozzuk gyakran a jogállamiság megóvásának szükségességét a demokráciában. Annak a buktatónak az elkerülése, hogy az erősebbnek mindig igaza van, vagy hogy mindig a többség akarata érvényesüljön, különleges kihívást jelent egy olyan rendszerben, mint Magyarországé, ahol egykamarás törvényhozás van, és a kormány fejét szintén a kormányzó párt adja. Az egykamarás rendszerben kevesebb fék és ellensúly van, mint a kétkamarás törvényhozással rendelkező országokban, vagy ahol külön választják meg a legfőbb vezetőt. Vagyis egy ilyen rendszerben, elkerülendő a csapdát, hogy a többség figyelmen kívül hagyja a kisebbség jogait, egy felelősségteljes kormánynak még keményebben kell dolgoznia azért, hogy a jogállamiságot tiszteletben tartsák és megfelelő fékek és ellensúlyok működjenek. Az amerikai rendszerben működő fékek és ellensúlyok, a végrehajtó, a törvényhozó és a bírósági hatalom közötti hatalmi egyensúly, valamint a nagy amerikai politikai pártok közötti viták teljesen nyilvánosak az Egyesült Államokban és világszerte is. Mégis, legyen bár néha fájdalmas, az Egyesült Államokban talán ezek a hatalmi korlátozások teszi képessé kormányunkat sokféle nemzetünk érdekeinek valódi képviseletére, hogy a pénzügyi felelősséget egyensúlyba hozza az infrastrukturális beruházásokkal és a válságokra való felkészültséggel – hogy aztán ismét megerősödve kerüljön ki a kihívásokból, megerősödve egy olyan megközelítés által, hogy polgárai mind jogaikat, mind kötelességeiket értékelik – amelyek közé tartozik az, hogy felemelhetik szavukat és tudathatják aggodalmaikat kormányukkal.

– Ön egy rózsaszín álomvilágot ír le. Ezzel szemben az önök országa nem mintademokrácia. Lehallgatja szövetségeseit, köztük Magyarországot, foglyokat kínoz, és önöket nevezi a világ közvéleményének nagy része az utóbbi húszévnyi intervenciós politikájuk nyomán rendőrállamnak. Nem gondolja, hogy egyszerűen nincs morális alapjuk a kritikára?

– Maga a tény, hogy meg tudjuk vitatni ezeket az ügyeket, és hogy ön információhoz tud jutni, rámutat az Egyesült Államok rendszerének átláthatóságára. Mi elfogadjuk a jogos kritikát. Gyakran elsők vagyunk önmagunk kritizálásában. Mint már mondtam, a fékek és ellensúlyok rendszere, a szabad média és az oknyomozó újságírás tiszteletreméltó hagyománya nálunk azt jelenti, hogy mi gyakran igen erős, kritikus fényben látjuk magunkat. Nagyra értékeljük a tényt, hogy törvényhozásunk el tudja számoltatni a végrehajtó ágat, és hogy a Legfelső Bíróság mérlegelheti a törvényhozás döntéseinek törvényességét. A fékek és ellensúlyok, a kormányzati folyamatok átláthatósága, az erős civil társadalom, a szabad média hagyománya, valamint az, hogy mindig készen állunk arra, hogy megpróbáljunk pozitív példát mutatni, azt jelentik, hogy az Egyesült Államok kormányát gyakran vetik alá fürkésző vizsgálatnak, és mi ezt megszoktuk. A képességünk arra, hogy álljuk a kritikát, hogy megfogadjuk a kritikát, adja meg nekünk a képességet és a felelősséget is arra, hogy felemeljük a szavunkat, amikor ezt kell tennünk.

– Az önök diplomatái minden civil szervezetet érintő hírre érzékenyen reagálnak, gondolom most is a szívükhöz kaptak, hogy a miniszterelnök fizetett politikai aktivistákról, külföldi érdekek érvényesítőiről beszélt. Miért baj az, ha a magyar kormány tisztán akar látni? Olyan nehéz ezt megérteni az Egyesült Államokból, ahol véresen komolyan veszik a civil szféra és a bejegyzett külföldi ügynökként való tevékenység elkülönítését?

– A civil társadalom, a civil szerepvállalás, a szerepet vállaló polgárok erejére támaszkodó intézmények nemzedékek óta fontos eleme az amerikai és a magyar társadalomnak. A civil társadalom létfontosságú, jelentős szerepet játszott a magyarországi 1989-es rendszerváltásban. Számos magyar politikai mozgalom gyökerei – köztük a Fideszéi – a civil társadalomból erednek, és valamennyien a magyar társadalom érdekeit képviselik, függetlenül attól, honnan érkezik a finanszírozás. Amint azt a civiltársadalmi szervezeteknél dolgozók jól tudják, a civil társadalom segít a polgároknak aktív szerepet játszani társadalmukban. Mint már mondtam, az Egyesült Államok polgárai nem csupán joguknak, hanem kötelességüknek tartják, hogy elszámoltassák a kormányukat. Ahogyan a kormány felelősséggel tartozik azért, hogy őrködjön polgárai jogai felett, a polgárok felelősséggel tartoznak azért, hogy a kormányuk úgy dolgozzon, ahogyan kell. Az állampolgárok ezt a civil szerepvállalással érik el, nem kormányzati intézményeken (NGO) keresztül, amelyek függetlenek a kormánytól, amelyet elszámoltatnak. Az OECD tagjaiként mind az Egyesült Államok, mind Magyarország elkötelezte magát egy működő és független civil társadalom mellett. Időnként és természeténél fogva a civil társadalom politikus. Amikor a polgárok visszajelzéseket adnak a kormányuknak, az politikai cselekvés. Amikor jogvédő és emberi jogi szervezetek fontos ügyekben felemelik a szavukat, az politikai cselekvés. A civil társadalmi szervezetek politikai szereplőkként történő megnevezése nem a civil társadalom kritizálása, hanem annak leírása, milyen széleskörű és mennyire értékes lehet a szerepük. A civil társadalom számos forrásból juthat finanszírozáshoz. Az Egyesült Államokban és sok más országban magánszemélyek saját pénzüket adományozzák a civil társadalom támogatására. Ezt is a társadalmi felelősségvállalás részének tekintik. Néha kormányok finanszírozzák a civil társadalmat, bár ilyen esetekben mindig ott a kockázat, hogy a nem kormányzati szervezet „kvázi kormányzativá” válik. És vannak esetek, amikor más kormányok vagy nemzetközi intézmények segítenek finanszírozni nem kormányzati intézményeket, amelyek általános elveket, mint például emberi jogokat, a jó kormányzás és hasonlókat támogatnak. Bár az Egyesült Államokban sok NGO-t amerikai magánszemélyek adományaiból tartanak fenn, sok NGO az Egyesült Államokon kívülről is kap támogatást, még Magyarországról és a magyar kormánytól is, anélkül, hogy ezért külföldi ügynököknek tekintenék őket. Van olyan törvényünk, a Foreign Agents Registration Act, amelyek előírják, hogy a külföldi érdekeket képviselő szervezetek és magánszemélyek külföldi ügynökként vetessék nyilvántartásba magukat, de csupán az, hogy külföldről kap pénzt, még nem teszi a szervezetet külföldi ügynökké. Általában akkor beszélünk külföldi ügynökről, amikor a szervezetet vagy magánszemélyt kifejezetten egy idegen ország ellenőrzi, és az illető egy idegen ország olyan utasításait hajtja végre, amelyek célja az ügynök tartózkodási helye szerinti ország politikájának a befolyásolása. Alaptalanul azzal vádolni a civil társadalmi csoportokat, hogy külföldi ügynökök vagy az állam ellenségei, megfélemlíti a független civil társadalmat és megakadályozza  legitim szerepének ellátásában. Tudjuk, az EU és az OECD tagjaként (amely felemelte szavát a magyarországi civil társadalom megfélemlítése ellen) Magyarország kötelezte magát, hogy aktív és független civil társadalommal fog dolgozni, és ezért aggasztanak minket a közelmúlt nyilatkozatai és kormányzati lépései, amelyek akadályozzák a civil társadalom szabad működését Magyarországon.

– Roger Scruton angol konzervatív filozófus nemrégiben úgy fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémián, hogy „van összeesküvés az országok ellen”. Ő a Soros-hálózatnak tudta be például, hogy hazánk fasizálódásáról írnak. Bajnai Gordon mozgalmát is ők támogatták. Ez nem beavatkozás?

– Nem lenne konstruktív, ha egy összefüggéseiből kiragadott kifejezésről mondanánk véleményt. Ugyanakkor az angolban a conspiracy/konspiráció szó azt sugallja, hogy emberek titokban cselekszenek. Magyarban is arra utal az összeesküvés szó, hogy valamilyen titkos megegyezésről van szó. Azonban egy nyitott, átlátható társadalomban szövetségeket alakítunk, és közösen meghatározott célok érdekében nyíltan együtt dolgozunk. Amit nagyon nyíltan, nagyon nyilvánosan teszünk, az az, hogy a közös célok és közös értékek érdekében nyíltan együttműködünk más országokkal, s ezen társadalmakban a magánszemélyeket is olyan helyzetbe hozzuk, hogy ugyanezen célokra és értékekre törekedhessenek. Ez éppen ellentéte az összeesküvésnek. Mi azt szorgalmazzuk, hogy az állampolgárok nyíltan és aktívan vegyenek részt országuk kormányzati rendszerében, azokat is beleértve, akik történetesen nem az éppen hatalmon lévő kormányra szavaztak. És a kormányok néha éppen a civil társadalmat képviselők nyíltságát és függetlenségét kifogásolják.

– Soros György folyamatosan olyan civil szervezeteket támogat, amelyek kizárólag a jobboldali kormányt támadják. Néhány szervezetet ezek közül a Norvég Alap is támogatott. Itt több száz millió forintról beszélünk.

– Ez nekem nem kérdésnek, inkább állításnak tűnik, méghozzá elég pontatlannak. Emlékszem, 1980-as években a finanszírozás a nyílt társadalmak és demokratikus mozgalmak támogatására ment, amelyek természetüknél fogva magánszemélyeket tesznek képessé arra, hogy szembeszálljanak autoriter rezsimekkel, legyenek azok baloldaliak (mint Magyarország esetében volt a helyzet) vagy jobboldaliak. „Baloldali” vagy „jobboldali” kormányok támogatása helyett a civil társadalom támogatása a demokratikus kormányzás támogatását jelenti, és azt, hogy az emberek hatalmat kapnak a kezükbe. Autoriter rezsimeknek sem a jobb, sem a baloldalon nincs ínyére a hatalommal bíró polgárság.

– Értekezése végén a kormányfő úgy fogalmaz: a jövő lényege, hogy bármi megtörténhet, és ennek kapcsán utal az általa terrorakciónak nevezett ukrajnai géplelövésre, illetve az Obama elnök ellen az amerikai törvényhozás által indítandó perre. Ez a beszéd megint csak éles kontrasztban áll az Egyesült Államok elsőségét hozó hidegháború nyomán született fukuyamai vízióval a liberális nyugati demokrácia, a fogyasztói társadalom végérvényes győzelméről. Önöknek kétségtelenül több eszközük van arra, hogy a jövőbe lássanak, mint nekünk. Tényleg bármi megtörténhet? Engem például az érdekelne a legjobban, hogy az orosz–amerikai birkózás kapcsán kiterjed-e az ukrajnai vérontás Közép-Európára, benne a hazámra.

– Sajnos nincs kristálygömbünk, amivel megjósolhatnánk a jövőt. Még Francis Fukuyama is mást ír ma, mint 1989-ben, amikor a régióban végbement rendszerváltás közvetlen és inspiráló utóhatása alatt állt. Lehet, hogy abban a mámoros időszakban sokan azt mondták, bármi megtörténhet. Azonban, hacsak nem hátradőlve akarjuk végignézni, hogy a történelem úgy bontakozik ki előttünk, mint egy minden belső logikát nélkülöző, rossz mozifilm, amiben csakugyan minden megtörténhet, akkor nekünk is be kell kapcsolódnunk, és szerepet kell vállalni az alakításában. Szerintem igazából ez Fukuyama későbbi írásainak az iránya. Amint Obama elnök mondta a már említett augusztus 1-jei sajtókonferencián: Amerika részben azért lesz mindig nélkülözhetetlen, az amerikai vezetés részben azért lesz mindig nagyon fontos, mert mi hajlandók vagyunk belevetni magunkat az ügyekbe és próbálkozni. Ez a pozitív készen állás arra, hogy megpróbáljuk alapvetően meghatározni a megközelítésünket már a kezdetektől fogva, azóta, hogy Thomas Jefferson 1776-ban belefoglalta a Függetlenségi Nyilatkozatba: az amerikai népnek magának kell a jövőjét alakítania. Ha csak ülünk és nézünk, talán, igen, bármi megtörténhet, de ha érdeklődünk a világ dolgai iránt, akkor készen kell állnunk arra, hogy belevessük magunkat és megpróbáljuk. A próbálkozásra való készen állás tette lehetővé, hogy sikeresen kezeljünk pénzügyi válságot pénzügyi válság után, akár az 1930-as, akár az 1970-es években, akár e század első évtizedében; ez az érzés táplálja pozitív jövőképünket, ez táplálja az innovációt, ez vonzza hozzánk azokat az országukat, akik egy „can-do”, azaz meg tudjuk tenni szellemű ország partnerei akarnak lenni, s ez vonzza az „amerikai álmot” kereső bevándorlókat, ez ösztönöz bennünket arra, hogy aggályos esetekben elsőnek szólaljunk fel – hajlandóak vagyunk belevetni magunkat az ügyekbe és próbálkozni. Nem mindig úgy jó, ahogy tesszük, de akkor igyekszünk tanulni a hibáinkból, s ismét megpróbáljuk. Így mi nem csupán hagyjuk, hogy bármi megtörténjen, hanem egyénenként és csapatban megpróbáljuk alakítani azt, ami történni fog.

Egyébként meg van-e szabva önöknél Magyarország különutasságának az a mértéke, mely aktív ellenlépéseket eredményezne az Egyesült Államok részéről? Ragaszkodásunk Paks 2-höz, a Déli Áramlathoz szülhet-e amerikai szankciókat?

– Bizonyos mértékig az EU valamennyi országa, az Egyesült Államokhoz hasonlóan, a saját útját követi, miközben együtt is működnek a közös biztonság és jólét érdekében. A mi munkamódszerünk, vagyis hogy ezen szövetségeken belül és gazdasági keretekben dolgozunk együtt, segít elkerülni, hogy akárcsak említés is essék szankciókról. Magyarország EU-partner, NATO-szövetséges és tagtárs az EBESZ-ben. Amerika és Magyarország közös történelme hosszú, csaknem 250 évre tekint vissza, amelynek során támogattuk egymást és kiálltunk közös értékeinkért. Kérdése energiaügyekre vonatkozik. Magyarország szorosan együttműködik velünk és másokkal Európában a regionális energiabiztonság érdekében. Az energiabiztonság a források, a fűtőanyagtípusok és az útvonalak diverzifikálását jelenti. A múltban rámutattunk, hogy Paks egyetlen forrást és egyetlen ellátót kínál Magyarországnak, és elvonja a forrásokat a nagyobb energiadiverzifikációtól és befektetésektől. Mivel a Paksról szóló teljes megegyezést még nem hozták nyilvánosságra, a magyarok még nem ismerik az Oroszországtól való energiafüggőségük részleteit. Mi sem láttuk az egyezményt – és továbbra is aggaszt minket végrehajtásának gyorsasága és magánjellege. Őszintén szólva, ebben az ügyben az átláthatóság könnyebb és hasznosabb lett volna Magyarországnak, mint a titkolózás. Azt is látjuk, hogy Magyarország egyeztetett az EU-n belül a szankciók bevezetéséről Oroszország ellen, mivel az folytatja destabilizáló tevékenységét Ukrajnában. Ukrajnára vonatkozó álláspontunk ugyanaz, mint Magyarországé. Mindketten elítéljük a Krím-félsziget illegális annektálását, a folytatódó erőszakot a határvidékeken, és az oroszok által támogatott szakadároknak a demokratikus Ukrajna destabilizálására irányuló erőfeszítéseit. Mi is osztjuk Magyarország felháborodását az utasszállító repülőgépet ért támadás miatt. Támogatjuk az EU döntését a szankciók harmadik szintjének bevezetéséről, és értékeljük, hogy Magyarország csatlakozott az ebben az ügyben elért EU-konszenzushoz. Magyarország és valamennyi NATO- szövetséges mellett állunk és velük együtt ellenezzük a folytatódó erőszakot, valamint felszólítjuk Oroszországot, hogy tegyen konkrét lépéseket a konfliktus eszkalálódásának megszüntetésére. E válság jövőjét a mi szövetségünk, a mi konszenzusunk és a mi egységünk fogja jellemezni. Minapi beszédében Hende honvédelmi miniszter úr is arra emlékeztetett, hogy nincs béke biztonság nélkül.

– Mikor érkezik meg az új amerikai nagykövet Budapestre? Colleen Bell lesz az?

– Bell nagykövetjelölt kinevezése – negyven másik nagykövetjelölt kinevezésével együtt – jelenleg a szenátus megerősítésére vár. Ezért nem tudjuk megjósolni, mikor érkezik Budapestre.

Forrás: Az amerikai álom még mindig létezik. Zord Gábor László. Magyar Nemzet, 2014. augusztus 5., kedd

 


 

Posted in Foreign Policy, Követségi Hírek, Society & Values, Uncategorized | Tagged , , , , , , , , | Leave a comment

KERRY KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE A 2013. ÉVI “NEMZETKÖZI JELENTÉS A VALLÁSSZABADSÁGRÓL” KIBOCSÁTÁSA ALKALMÁBÓL

Washington, DC | 2014. július 28.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jó reggelt mindenkinek! Hogy vannak?

HALLGATÓSÁG: Jó reggelt!

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jól van mindenki? Tehát beszélni fogok…—David, lennél szíves idejönni, azt akarom, hogy itt legyél velem. Tom, te miért nem jössz ide a másik oldalra? Köszönöm, uraim. Tehát teszek egy bejelentést, s azután el kell rohannom, mert körülbelül 10 perc múlva telefonon fognak keresni. Tom Malinowskit és Davidet hagyom itt önökkel. David egy jelölt, s ezen a ponton nem tud semmit mondani önöknek, de meg akartam ragadni az alkalmat, hogy most itt, a Nemzetközi Jelentés a Vallásszabadságról kibocsátásakor mindnyájuknak bemutassam. Hiszünk abban, hogy ez a jelentés igen fontos, rávilágít a világszerte jelentkező főbb problémákra. Egyúttal örömmel mutatom be Obama elnök jelöltjét a nemzetközi vallásszabadságot érintő ügyekkel megbízott különleges nagyköveti posztra. Ha és amikor a Szenátus is elfogadja a jelölését, onnantól kezdve ő, David Saperstein rabbi vezeti majd a vallásszabadsággal kapcsolatos problémák enyhítésére irányuló törekvéseinket világszerte.

Mielőtt belekezdenénk, gyorsan szólnék néhány szót a gázai eseményekről, arról, hogy mi történik ott, s mit próbálunk tenni. Mint azt mindannyian tudják, éppen most tértem vissza a Közel-Keletről és Párizsból, ahol a válság csillapítására, az izraeli civilek ellen alagutakon vagy rakétalövedékek útján érkező támadások befejezésére, valamint a bárhol—Gázában, Izraelben vagy a Keleti Parton—élő ártatlan civil lakosság szenvedéseinek enyhítésére irányuló megbeszélés-sorozaton vettem részt.

Ma tovább dolgozunk egy feltétel nélküli humanitárius tűzszünet elérésén, amely tiszteletben tartja a most kezdődő Eidet, s leállítja a harcot, lehetővé teszi, hogy Gázába élelmet, gyógyszert és más rendkívül szükséges ellátmányt szállítsanak, s amely alatt Izrael foglalkozhat azzal a szerintünk is jogos és valós veszéllyel, amit az alagutakon keresztül érkező támadások jelentenek–s mindezt harci kényszer nélkül tehesse. Ezt jelenthetné egy tűzszünet!

Úgy gondoljuk, hogy egy humanitárius tűzszünet a lehető legjobb alkalmat kínálja arra, hogy tárgyalásokat lehessen kezdeni, s kiderüljön, hogy sor kerülhet-e egy tartós tűzszünetre, mely alatt minden kérdéssel—a hosszútávú problémákkal is—foglalkozni lehet. Ez idő alatt megkezdődhet a gázai konfliktus hátterében álló okok megvitatása, ámbár ezeket nyilvánvalóan nem lehet egy tűzszünet, egy tartós tűzszünet alatt sem megoldani. Az a fontos, hogy próbáljanak kialakítani, elindítani, fejlődésbe lendíteni egy folyamatot—ezt próbáljuk elérni. A konfliktust végső soron csak ily módon lehet megoldani.

Ha el tudunk érni némi haladást, a térségben lakók, akik rászolgáltak a békességre,, remélhetőleg maguk is képesek lesznek egy lépést tenni e nem könnyen meghatározható cél irányába azzal, hogy véget vetnek a mindkét oldalon élőket kereszttűzbe kényszerítő erőszaknak, s megpróbálnak a tartós előrelépések felé haladni.

Hiszünk abban is, hogy bármely, a gázai válságot tartósan és érdemi módon megoldó folyamat egyúttal a Hamasz és minden terrorista csoport lefegyverzéséhez vezet, s e cél támogatása érdekében szorosan együtt fogunk működni Izraellel, valamint a regionális partnerekkel és a nemzetközi közösséggel.

Tehát folytatjuk ezeket a megbeszéléseket. Ezek során már sikerült tető alá hoznunk egy 12-órás humanitárius tűzszünetet. Azután, amikor az ténylegesen életbe lépett, sajnálatos félreértések adódtak az óra értelmezése körül: 12 óra vagy 24, 4 óra vagy 24.  Így most azon dolgozunk igen komolyan, hogy az egyiptomi kezdeményezéseket felhasználva minden résztvevő—Izrael, a Palesztin Hatóság, a palesztin frakciók, a többi érintett ország—együttesen legalább annyi időre elhallgattassák a fegyvereket, hogy el lehessen kezdeni a tárgyalásokat.

Nos, ma a béke és megértés ügyében vagyunk itt. Tizenhat évvel ezelőtt az Egyesült Államok Kongresszusában kollégáimmal együtt büszkén hagytuk jóvá a nemzetközi vallásszabadságról szóló törvényt (International Religious Freedom Act). E törvény írta elő, hogy a Külügyminisztérium évente állítson össze egy jelentést, amely rávilágít arra, hogy milyen akadályokba ütközik sok ember, aki pusztán arra vágyik, hogy vallását szíve szerint szabadon gyakorolhassa. S e ma kibocsátott jelentés is azt mutatja, hogy az amerikai nép és az egész amerikai kormány világszerte lankadatlan elkötelezettséggel támogatja a vallásszabadság ügyét.

A vallásszabadság ügye amerikai voltunk alapvető eleme. Azóta ott van identitás-tudatunk központjában, amióta a vallási üldöztetés elől menekülő zarándokok az én államomba, Massachusettsbe érkeztek. Sokan közülük Salem városában telepedtek le, melynek neve a “Salam”, “Shalom”, azaz a béke szóból ered.

De erről eszünkbe jut az is, hogy nem sok idő elteltével még itt, Salemben is–egy olyan újonnan alapított városban, amelyet a vallási üldözés elől menekülők hoztak létre–felütötte fejét a vallási üldözés. Boszorkánysággal vádoltak nőket, s volt, akit máglyán égettek el. A Massachusetts vallási vezetői és néhány gyülekezet között kialakult nézeteltérések miatt többen elszakadtak innen, hogy új településeket alapítsanak. Rhode Island alapítói az erdőkön át hagyták el Massachusettset, s egy egész télen át vándoroltak, míg ki nem értek e hatalmas vízfelülethez. A területnek, nyilvánvaló okból a Providence (gondviselés) nevet adták.

Száz évvel az után, hogy a vallásszabadságot kereső zarándokok hajóra szálltak, a Boston Common parkban azért végeztek ki egy katolikus nőt, mert a rózsafüzérét morzsolva imádkozott. Tehát, ha foglalkozunk ezzel a kérdéssel—én egészen biztosan megteszem—nagyon tudatában kell lennünk a múltunknak, s annak, hogy nekünk, amerikaiaknak néha mennyit kell dolgoznunk, igyekeznünk és küszködnünk azért, hogy teljes mértékben megfeleljünk alapításunk ígéretének.

John Winthrop Angliában született, de szenvedélyes hite és az anglikán egyházzal fennálló nézeteltérései arra inspirálták, hogy a szabad vallásgyakorlás lehetőségét keresve Amerikába vezessen egy vallási disszidensekkel teli hajót. Az Arabella fedélzetén partraszállásuk előtt mondott szentbeszédében hangzottak el az alábbi, híressé vált szavak: „Tudatában kell lennünk, hogy egy hegycsúcsra épült városhoz leszünk hasonlatosak, s rajtunk függ majd mindenki tekintete”. S valóban így viselkedtek, s ma is így tesznek.

S bár nyilvánvalóan távol állunk a tökéletestől és ezt tudjuk is, soha sehol nem fogadtak olyan szívesen és engedtek szabadon gyakorolni annyi különböző vallást, mint itt, az Egyesült Államokban. Ez valami olyasmi, amire rendkívül büszkék vagyunk! A vallásszabadság azonban nem amerikai találmány, hanem egyetemes érték. Rögzíti az alkotmány, és beleivódott minden ember szívébe. Minden ember születési joga a hitének vállalása és gyakorlása, s mi ebben hiszünk. A nemzetközi jog kellően elismeri mindezt. A nemzetközi vallásszabadság ügyének támogatása kiemelt fontosságú kérdés Obama elnök számára, s számomra is.

Gondoskodom, s gondoskodni is fogok arról, hogy a vallásszabadság továbbra is globális diplomáciai elkötelezettségünk szerves része legyen. E törekvések fontos eleme a most kibocsátott jelentés is, mely világosan és tárgyilagosan tekinti át a vallásszabadság helyzetét világszerte, s igen, ha szükséges, oly módon hívja fel a figyelmet egyes kérdésekre, hogy attól néhány ország—még a barátaink közül is—kellemetlenül érzi magát. Mindez azonban a fejlődést szolgálja.

A mai napon egy alapvető tényt erősítünk meg: a vallásszabadság emberi szabadság. S ezért vagyok különösen büszke arra, hogy csatlakozott ma hozzánk David Saperstein rabbi, nemzetközi vallásszabadsági ügyekkel megbízott leendő különleges nagykövetünk, akit Obama elnök frissen jelölt ki e posztra. Bátran mondhatjuk, hogy ha a vallásszabadság védelméről van szó, David Saperstein az etalon. Gondoljanak vissza arra, hogyan fokozódott e küzdelem az utóbbi 20 évben. David élen járt minden lépésben, mint a U.S. International Religious Freedom Commission (az USA Nemzetközi vallásszabadsággal foglalkozó bizottsága) első elnöke, mint a Religious Action Center for Reform Judaism (a judaizmus reformjával foglalkozó központ) igazgatója, s mint a White House Council on Faith-based and Neighborhood Partnerships (a Fehér Ház valláson és szomszédságon alapuló partnerségi tanácsa) tagja.

David életrajza azonban sokkal több címek és pozíciók puszta felsorolásánál. Hiszen ő szorgalmazta, hogy az amerikai kormány létesítsen partnerségi kapcsolatot többhitű közösségekkel. Az ő igyekezetének köszönhető, hogy a béke és a haladás érdekében vallási nőszervezetek hálózatával alakítottak ki komoly partnerségeket. Ő szorgalmazta, hogy az amerikai muzulmán közösségeket és csoportokat vonják be a globális muzulmán kérdésekbe. S ő volt az, aki küldetésének tekintette, hogy Szudánban a tolerancia és a kölcsönös megértés ügyét támogassa.

A Capitoll Hill-en eltöltött éveim alatt tanúja voltam kivételes képességeinek, türelmének, a másokra való odafigyelési képességének, humorérzékének, szószólói kitartásának. Ő egyszerűen az egyik legmeggyőzőbb és legelkötelezettebb hang Amerika vallási közéletében. Rendkívül hálás vagyok azért, hogy most hajlandó a vallásszabadság előmozdítását célzó globális törekvéseink frontvonalába lépni, s örömmel várom és remélem, hogy az Egyesült Államok Szenátusa gyorsan jóváhagyja a kinevezését.

Egy biztos: Saperstein rabbi nagyon fontos pillanatban csatlakozik egy nagyon fontos törekvéshez. Amikor egyes országok aláássák vagy támadják a vallásszabadságot, nem csak azokat fenyegetik igazságtalanul, akikre ez irányul, de saját országuk stabilitását is megrendítik. Ezért helyezzük ma Türkmenisztánt a különösen aggályos országok listájára. Jelentések szerint Türkmenisztánban bebörtönöznek, megvernek és megkínoznak embereket a vallási hitük miatt. A türkmén kormány olyan vallási törvényeket hozott, amelyek nyilvános helyen megtiltják a vallási öltözék viselését, a vallási irodalom terjesztését pedig bírsággal sújtják. A hatóságok pedig letartóztatják és bebörtönzik Jehova Tanúit, akik lelkiismereti okokból elutasítják a katonai szolgálatot.

Hangsúlyozni szeretném: nem azért soroljuk fel ezeket az országokat, hogy úgy érezhessük, hogy megmondtuk az igazat. Azt akarom, hogy az értékeléseink beépüljenek az új tervekbe, tettekhez vezessenek, s ténylegesen segítsenek az embereken. Azért dolgozunk partnerként a kormányokkal, hogy csorbítatlan emberi jogokat biztosíthassanak minden állampolgáruknak.

S hadd mondjak annyit, hogy hosszú út áll előttünk, mivel a Föld lakosságának 75 százaléka olyan országokban él, ahol nem tartják tiszteletben ezeket a jogokat. Hosszú út vár még ránk, amikor kormányok a hitük miatt meggyilkolnak, bebörtönöznek vagy megkínoznak embereket.

Az idei jelentésben ismét kitűnik Észak-Korea, ahol brutálisan és abszolút módon elnyomják a vallási tevékenységet. A vallási kisebbségekhez tartozókat elszakítják a családjuktól és politikai fogolytáborokba zárják. Letartóztatják és megverik, megkínozzák és megölik őket. Olyan jelentéseket is kaptunk, miszerint már azért is tartóztattak le embereket, mert Biblia volt náluk.

S Észak-Korea nem egyedi eset. E hónap elején a kínai kormánytisztviselők 12 év börtönbüntetésre ítélték Zhang Shaojie keresztény lelkipásztort, aki békésen térített a gyülekezete nevében. A múlt héten pedig Meriam Ishag szabadon bocsátását üdvözölhettem, aki két kisgyerek anyja, s hitehagyás vádjával börtönözték be Szudánban. Dél-Ázsiától a Száhel-övezetig olyan elnyomó törvényekkel, kemény büntetésekkel és brutális taktikákkal némítják el a vallási csoportokat, amilyeneknek nem lenne helye a 21. században.

Iránban változatlanul börtönben van Saeed Abedini lelkipásztor, aki amerikai-iráni állampolgár. Az iráni hatóságok nyolc évre ítélték pusztán vallási meggyőződése miatt. A továbbiakban is szót fogunk emelni az érdekében és dolgozni fogunk azon, hogy bocsássák szabadon. S félreértés ne essék: mi a világon mindig és mindenhol ki fogunk állni a bántalmazott és veszélyben lévő vallási kisebbségek mellett Jehova Tanúitól a bahá’i hitűeken át az ahmadi muzulmánokig.

Szóval még hosszú út vár ránk e jogok védelmében. Még azért is hosszú utat kell megtenni, hogy a nemzetbiztonságot ne használják ürügyül a kormányok vallási kisebbségek ellen.

Oroszországban a kormány egy sor extrémizmus-ellenesnek titulált súlyos törvényt használ ürügyül a hívők elleni durva lépései igazolására. Kínában a hatóságok zaklatják a keresztényeket. Tibeti buddhistákat letartóztatnak pusztán azért, mert fényképük van a Dalai Lámáról. Az ujgur muzulmánokat pedig megakadályozzák abban, hogy a gyerekeiknek vallási nevelést adjanak, vagy Ramadan idején böjtöljenek. Üzbegisztánban a kormány továbbra is bebörtönzi a polgárait, razziákkal csap le vallási összejövetelekre, valamint elkobozza és megsemmisíti a vallási irodalmat. Ezek a taktikák továbbra is komoly próbatételt jelentenek. De ne tévedjünk: a történelem próbatételét nem állják ki!

Az idei jelentés szerint az egyik aggasztó tendencia az, hogy a szektás erőszak következtében továbbra is otthonuk elhagyására kényszerülnek családok, s így széthullnak közösségeik. Több ezer rohingja muzulmán vált földönfutóvá Burmában a felekezeti erőszak miatt, s további tízezrek élnek nyomorúságos menekülttáborokban, megfelelő orvosi ellátás nélkül.

Pakisztánban egy szektás vérengzés során meg több mint 500 siíta muzulmánt öltek meg fegyveresek, s tavaly egyetlen templom felrobbantásával 80 keresztényt gyilkoltak meg. A pakisztáni kormánynak még meg kell tennie a megfelelő lépéseket a felelősök bíróság elé állításáért.

Nigériában a Boko Haram több mint 1000 ember ölt meg csupán az elmúlt évben, közöttük keresztény és muzulmán vallási vezetőket, s csupán a templomok és mecsetek közelében tartózkodó járókelőket és hívőket is. És mindannyian tanúi lehettünk az Iraki és Levantei Iszlám Állam vadságának és hihetetlen brutalitásának: a siíta muzulmánok tömeges lemészárlásának, a nemi erőszaknak, kivégzéseknek, a pajzsul használt nőknek és gyerekeknek.

Mindezek a barbár cselekedetek a tét súlyosságára utalnak. Az előző héten az ILIÁ bejelentette, hogy a megmaradt keresztényeknek át kell térniük, adót kell fizetniük, vagy a helyszínen kivégzik őket. Az elnyomó kormányok és szélsőséges csoportok világszerte már kristálytisztán megfogalmazzák, hogy mi ellen állnak ki. Ezért nekünk ugyanilyen világosan kifejezésre kell juttatnunk, hogy mi mellett állunk ki.

Ezek a nagyobb szabadság, a nagyobb tolerancia, a véleménynyilvánításhoz és a lelkiismeret szabadságához való jogok fokozottabb tiszteletben tartása.

Ismételten hangsúlyozom, hogy ezzel a jelentéssel nem az a célunk, hogy arrogánsan megmondjuk az embereknek, hogy mit higgyenek. Nem akarjuk nekik megmondani, hogy hogyan éljék mindennapi életüket. Azt kérjük, hogy tartsák egyetemes értéknek a toleranciát, az emberek önbecsüléshez és saját sorsuk irányításához való jogát. A tolerancia egyetemes elvét akarjuk érvényesíteni. Közös származásunk régi fogalmából új értelmet kell nyernie az ábrahámi vallásoknak – a kereszténységnek, a judaizmusnak és az iszlámnak. Valójában mi a közös örökségünk? Mit jelent, hogy fivérek és nővérek vagyunk, s a kölcsönös tolerancia és megértés jegyében kifejezésre juttathatjuk, amiben hiszünk? E kérdések megválaszolása a mostani feladatunk. Edmund Burke egykori híres mondása szerint „a gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak”. Ez a jelentés jó emberek—nők és férfiak—munkája, akik valami lényegeset tesznek a bigottság és az igazságtalanság ellen.

S hadd osszam meg azt is önökkel a világ minden részén, hogy ezen ügy sok jelenlegi legjobb szószólója minden nap megteszi érte, ami tőle telik, sokszor súlyos veszélyek és kockázatok közepette is. Azért teszik, hogy fényt erőltessenek a sötétségbe. Pakisztánban az előbb említett fegyveres támadást követően a muzulmán közösség tagjai elő láncot vontak a templomok köré, hogy kifejezzék az értelmetlen szektás erőszakkal szembeni szolidaritásukat. Egyiptomban muzulmán férfiak álltak egy katolikus templom elé, hogy megvédjék a gyülekezetet a támadásoktól. Londonban pedig egy ortodox zsidó környék figyelőszolgálatát ellátó csapat segített a muzulmán vezetőknek a mecset megvédésében és az újabb támadások megakadályozásában.

Nagyon–nagyon sok példa van arra, hogy az emberek még nagy kockázatok árán is kiállnak a tolerancia egyetemes értéke mellett. Sok olyan név, közösség, vagy figyelőcsapat van, akikről soha nem is fogunk tudomást szerezni. Ők nem kapnak díjakat, talán elismerésben sem lesz részük soha. Bátorságuk észrevétlen marad, de éppen emiatt nyer még nagyobb jelentőséget: az esetleges verések, bebörtönzések, sőt, a halál árnyékában, abban a csaknem biztos tudatban kockáztatják az életüket, hogy áldozatuk névtelen marad. Higgyék el nekem, ez a bátorság definíciója.

Tehát, bár a vallásszabadság terén még számos komoly, megoldásra váró probléma marad, tudom azt, hogy az emberi szellem ereje le tudja és le is fogja győzni ezeket. Ez nem csak a rabbikon, a püspökökön és az imámokon múlik. Mindannyiunk dolga, hogy megtaláljuk a közös nevezőt, s közös elhatározással tettekre váltsuk egyetemes kötelezettségvállalásainkat.

Tom Malinowski folytatja a beszédet és válaszol a kérdéseikre. Nagyon hálás vagyok, hogy e fontos jelentés kedvéért eljöttek, s hogy bemutathattam Önöknek az Elnök jelöltjét. Köszönöm.

Forrás: Remarks at the Rollout of the 2013 Report on International Religious Freedom| John Kerry | Secretary of State | Press Briefing Room | Washington, DC | July 28, 2014

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , , , , | Leave a comment