JOHN KERRY AZ EMBERI JOGOK ELŐMOZDÍTÁSÁRÓL AZ ENSZ EMBERI JOGI TANÁCSÁBAN

John Kerry az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában beszél (AP fotó)

John Kerry az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában beszél (AP fotó)

Szerző: John Kerry külügyminiszter| DipNote Blog | Genf | 2015. március 2.

Elkötelezettségünk hajtóerejét nemzetünk alapító értékei adják, s meggyőződésünk, hogy a nemzetközi béke, biztonság és jólét akkor erősödik meg, ha tiszteletben tartják és védelmezik az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat.

Ma lehetőségem nyílott arra, hogy Genfben egy olyan pillanatban beszéljek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (EJT), amely nem csupán az EJT jövője, de a világ emberi jogi helyzete szempontjából is rendkívül fontos.

Azért támogatjuk az EJT-t, mert szilárdan hiszünk a küldetésében és a lehetőségeiben. Tudjuk, hogy egy jól működő Tanács igen értékes szerepet játszhat abban, hogy minden országot figyelmeztessenek az emberi jogokkal kapcsolatos vállalásaira és kötelezettségeire, s az országokat felelősségre vonhassák, ha nem felelnek meg a nemzetközi előírásoknak. Az egyes országok számára jó önértékelési lehetőséget is jelent, többek között az általános időszaki felülvizsgálati folyamatok útján.

Az EJT segíthet az egyes országoknak abban, hogy sikeresen tudják kezelni saját emberi jogi problémáikat, amint azt az Elefántcsontparton és másutt közvetlenül láthattuk. A Tanács segíthet abban, hogy az országok előmozdítsák a globális emberi jogi normák, pl. az LMBT-jogok ügyét.

Az EJT rendkívül fontos szerepet játszhat a megfelelő nemzetközi válaszlépések megválasztásában olyan helyzetek esetén, amikor az emberi jogok ellen elkövetett sérelmek már minden képzeletet felülmúló és a lelkiismeretet sokkoló szintet érnek el.

Sajnálatos módon ma túlságosan sok országban van ilyen helyzet.

A Közel-Kelet és Afrika egyes részein az erőszakos szélsőségesek világossá tették, hogy nem csak az emberi jogok értékét veszik semmibe, de az emberi életekét is. Láthattuk, hogy a Daesh csoportjai élve elégetik az embereket, barbár módon lefejezik a foglyokat, eladják a lányokat rabszolgának, és széles körben, válogatás nélkül kivégzik az embereket.

Szíriában azok, akik el tudnak menekülni a szélsőséges gonosztevők szörnyű támadásai elől, egy brutális diktátorral találják szemben magukat, aki elgázosítja saját népét, háborús fegyverként használja az éheztetést, s továbbra is hordóbombákat zúdít rájuk, amelyek válogatás nélkül iskoláikra, kórházaikra, mecseteikre, asszonyaikra és gyerekeikre hullanak.

Észak-Koreában 2015-ben emberek tízezrei élnek tényleges rabszolgaságban. Nincs szólásszabadság, nincs vallásszabadság, politikai elégedetlenségnek nincs helye.

És akkor itt az ukrajnai válság. A Krímben és a szeparatisták ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területeken gyilkolják, kínozzák és szexuálisan bántalmazzák a férfiakat, nőket és gyerekeket. A puszta mivoltuk és másféle vallásuk miatt önkényesen fogva tartják, váltságdíjért elrabolják, kényszermunkára fogják, üldözik és büntetik őket.

A világ túl sok helyén túlságosan sok ember szembesül elviselhetetlen valósággal.

Az ECJ dolga, hogy fény derítsen ezekre a tényekre, és segítsen abban, hogy felelősségre lehessen vonni az emberi jogok ellen vétőket. Mivel az EJT a világ számos kormányával dolgozik, segíthet a múlthoz és a jelenhez képest sokkal fényesebb jövőt teremteni.

Amióta 2009-ben ismét bekapcsolódtunk a Tanácsba, az EJT partnerországokkal együtt történelmi haladást és számos eredményt értünk el.

Gondoljunk e Tanács példa nélkül álló határozataira a civil társadalom elleni fenyegetések kezelése, az LMBT személyek emberi jogainak megfelelőbb védelme, valamint a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságának támogatása terén, többek közt az EJT 16/18 határozatára.

Gondoljunk az emberi jogok ellen elkövetett szörnyűségeket részletező bizonyítékok tömegére, amit a szír kormányerők és terroristák tetteivel kapcsolatban összegyűjtöttünk.

Gondoljunk az EJT nélkülözhetetlen szerepére abban, hogy Burmában, Sri Lankán, és hasonló országokban ígéreteik és kötelezettségeik betartására késztették a vezetőket, esélyt támasztva valódi változásokra.

Gondoljunk arra, hogy a Tanács által létrehozott vizsgálóbizottság hogyan változtatta meg a KDNK döbbenetes emberi jogi visszaéléseiről folytatott vita menetét.

Továbbá gondoljunk az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különmegbízott kiváló munkájára, amellyel ráirányította a figyelmet az ottani jogsértésekre.

Félreértés ne essék, ezek mind kiváló eredmények. Minél többet tud a nemzetközi közösség a specifikus emberi jogi visszaélésekről, annál hatékonyabban tud változtatásra kényszerítő nyomást gyakorolni a rosszul teljesítőkre. Lehet, hogy a haladás nem következik be olyan gyorsan, mint szeretnénk, de a nyomás hatására olyan változások állhatnak be, amelyek életeket menthetnek, és több szabadságot adnak.

Közösen tovább haladhatunk, és segíthetünk a Tanácsnak, hogy eleget tehessen feladatának, jobbá és biztonságosabbá  tehesse a világot. De a haladás útjában álló akadályokkal is foglalkoznunk kell. Az EJT Izrael elleni állandó elfogultsága aláássa az egész szervezet szavahihetőségét. Ellenezni fogunk minden törekvést—bármikor kerüljön is rá sor—amellyel az ENSZ-be tartozó bármely csoport vagy résztvevő önkényesen és rendszeresen törvényteleníteni próbálja, vagy el akarja szigetelni Izraelt. Az emberi jogok kérdését illetően nincs a Földnek olyan országa, amely mentesülhetne a vizsgálat alól, viszont egyetlen ország sem lehet tisztességtelen vagy megalapozatlan előítéletek tárgya.

Amikor ilyen nagy tétek forognak kockán, mint most, és amikor a bolygó minden sarkában megtagadják az emberektől megérdemelt jogaikat, az EJT-nek tartania kell azt a színvonalat, amelynek alapján megszületett. Nekünk közösen kell azok helyett szólnunk, akiket elhallgattatnak a vezetőik.

A világnak kétségbeejtően nagy szüksége van egy olyan Tanácsra, amely reményt ad mindazoknak, akik félnek, hogy szenvedéseik talán sohasem érnek véget és esetleg nem is tudódnak ki. Az Egyesült Államok továbbra is mélységesen elkötelezett a Tanács fontos feladata iránt, és feltett szándékunk, hogy behatóan részt vegyünk a munkájában. Ezért indulunk az újraválasztásért. A Tanácsnak szüksége van ránk, minden tagországára, hogy szembeszállhasson a kihívásokkal, és a legmagasabb színvonalon működhessen. Mert ha ez így történik, minden országunk tarthatja magát azokhoz az eszmékhez, amelyeken osztozunk.

Forrás: Advancing Universal Values at the UN Human Rights Council | POSTED BY JOHN KERRY | MARCH 2, 2015

További információ (angolul):

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK EBESZ KÉPVISELETE: AZ OROSZOK SZAKADATLAN ERŐSZAKOS CSELEKMÉNYEI UKRAJNÁBAN

Kate Byrnes, az EBESZ Állandó Tanácsába delegált ideiglenes ügyvivő beszéde | 2015. február 26.

Ukrajnában az Orosz Föderáció folyamatosan sérti a nemzetközi jogot és dacol az EBESZ alapelveivel

Egy évvel ezelőtt az egykori korrupt ukrán elnök elhagyta hivatalát, az ukrán nép pedig élt a demokrácián, szabad kereskedelmen és jogállamiságon alapuló jövő választásának lehetőségével. Válaszul Oroszország elfoglalta és megpróbálta elcsatolni Ukrajna szuverén területének egy részét, ahol azóta szisztematikusan üldözi az etnikai kisebbségeket és a megszállás ellenzőit. Kirobbantott egy olyan konfliktust is, amelyben 5700-nál többen meghaltak és közel másfélmillióan elhagyták a lakóhelyüket. A konfliktus során Ukrajna—a nemzetközi közösség támogatásával— Genfben, Normandiában, Berlinben, Moszkvában és Minszkben számos esetben igyekezett diplomáciai megoldást találni. Egy nagyon egyértelmű és kijózanító séma alakult ki. Intenzív diplomácia törekvések nyomán megegyezés születik. Minden fél ígéreteket tesz, de csak az egyik tartja be őket. Az oroszok és az általuk támogatott szeparatisták újra és újra elmulasztják, hogy eleget tegyenek a kötelezettségeiknek.

Mi üdvözöltük a válság tartós és békés megoldására irányuló intenzív diplomáciai tevékenységet, ami a február 12-i minszki végrehajtási intézkedéscsomagban csúcsosodott ki. Ebben teljes tűzszünet, a nehézfegyverek kivonása, a Speciális Megfigyelő Misszió (SMM) számára biztosított korlátlan hozzáférés, valamint a 2014 szeptemberében kötött minszki megállapodás teljes körű végrehajtása szerepel.

Sajnos az elmúlt két hét ismét a már túl sokszor tapasztalt sémát mutatja: Oroszország és az oroszbarát szeparatisták ismételten megsértik a tűzszünetet, s megtagadják az SMM-től a korlátozatlan és akadálytalan bejutást a szeparatisták ellenőrzése alatt álló területekre.

Az Oroszország által támogatott szeparatista erők február 20-án, öt nappal a tűzszünet február 15-i életbe lépése előtt elfoglalták Debalcevet. Orosz katonák is részt vettek a Debalcev és egy közeli város, Vuhlehirsk ellen intézett legutóbbi támadásokban. A szeparatisták nem engedték be Debalcevbe a Speciális Megfigyelő Missziót, annak a 30 perces látogatásnak a kivételével, amikor február 24-én az SMM kísérte a Nemzetközi Vöröskereszt segélyszállító konvoját. Említésre érdemes, hogy február 21-én egy Debalcev felett repülő SMM UAV (Unmanned Aerial Vehicle/pilóta nélküli repülőgép) jelentős katonai jelenlétet–páncélozott szállítójárműveket, egy esetleg rakétákat hordozó teherautót, és három tüzérségi állást—rögzített.

A normandiai forma miniszterei február 24-én találkoztak, s közös nyilatkozatukban ismételten átfogó tűzszünetre, a nehézfegyverek kivonására, s az EBESZ megfigyelői számára biztosított teljes hozzáférésre szólítottak fel. Ukrajna, Franciaország és Németország e legutóbbi, a válság békés megoldását célzó jóhiszemű törekvését követően ismételten azt várjuk, hogy Oroszország és a szeparatisták eleget tegyenek a kötelezettségeiknek.

Oroszország és a szeparatisták cselekedetei ehelyett inkább arra utalnak, hogy igyekeznek megtartani a szeparatisták által az utóbbi hetekben megszerzett területeket, és újabb katonai akciókra készülnek. Az orosz hadsereg továbbra is berendezésekkel, így tankokkal és nehéztüzérséggel látja el az Ukrajnán belüli szeparatista erőket. A szeparatistákhoz kapcsolódó nehéztüzérség és harceszközök továbbra is Debalcev környékén maradnak. Mariupol külvárosaiban szeparatista vagy orosz katonai elemek, többek között teherautók és tüzérségi ütegek vannak. Az SMM a tűzszünet számos megsértéséről tett jelentést az utóbbi napok során, és attól tartunk, hogy az oroszok és a szeparatisták egy támadás előkészítéseképpen megpróbálják majd lefaragni a Mariupol körüli ukrán védelmet. Ha Oroszország meg akarja mutatni a nemzetközi közösségnek, hogy nem erről van szó, neki és a szeparatistáknak ténylegesen be kell tartaniuk a tűzszünetet, s engedniük kell, hogy az SMM monitorozza a nehézfegyverek kivonását.

Február 25-én Lavrov külügyminiszter azt állította, hogy folyamatban van a nehézfegyverek kivonása a szeparatisták ellenőrzése alatt álló területekről. Bírálta az SMM-et, amiért nincs jelen, hogy monitorozza az állítólagos visszavonást, holott éppen az oroszbarát szeparatisták tagadják meg tőlük újra és újra a hozzáférést. Ahhoz, hogy hatékonyan nyomon lehessen követni a nehézfegyverek kivonását, Oroszországnak és a szeparatistáknak teljes körű tájékoztatást kell adniuk az SMM-nek arról, hogy milyen nehézfegyvereik vannak Ukrajnában, milyen útvonalon vonják ki őket, s azt követően hová kerülnek.

Elnök Úr, kollégák, bár az Egyesült Államok reméli, hogy Oroszország és a szeparatisták ezúttal eleget tesznek a kötelezettségeiknek, továbbra is helyesen kell látnunk a kelet-ukrajnai eseményeket. Az Oroszország által támogatott szeparatisták harcereje tankok, páncélozott járművek, nehéztüzérségi eszközök, és más katonai járművek százaiban mutatkozik meg. Az oroszbarát szeparatistáknak jelenleg nagyobb és jobban felszerelt hadereje van, mint sok olyan országnak, amit itt az asztal körül ülők képviselnek.

A szeparatista mozgalom e ponton az orosz katonaság de facto kiterjesztése, és az orosz nemzeti hatalom eszköze. Az orosz katonaság robosztus katonai struktúrát épített ki Kelet-Ukrajnában, a hadműveleteket felügyelő orosz tábornokoktól az alacsonyabb rangú tisztekig. Az orosz személyzet hírközlést és hírszerzést folytat, irányítja a katonai műveleteket, és segít a tüzérségi támadások pontos becélzásában. A szeparatista harcosok nyilvánosan elismerik, hogy moszkvai utasítások alapján működnek.

S mindennek a tetejébe még azt is tapasztaljuk, hogy a frontvonaltól távol eső ukrán városokra is megpróbálják kiterjeszteni a konfliktust. Legutóbb Harkivban, a február 22-i Majdan-megemlékezésen robbant egy bomba.  A robbanás, amely egy SMM megfigyelőcsapattól 100 méterre történt, négy embert, közöttük két tizenévest megölt, és sokakat megsebesített. Az ukrán hatóságok közlése szerint aznap számos más sikertelen terrorkísérlet is volt. Bombák robbantak Odesszában, továbbá Kijevben és Lvívben is próbáltak robbantani. Az Egyesült Államok elítéli ezeket a cselekményeket.

Elnök Úr, idézzük fel újra, hogy az Ukrajnához tartozó Krím-fésziget megszállása és az elcsatolására tett kísérlet is része annak, hogy Oroszország megsérti a nemzetközi jogot, s dacol az EBESZ elveivel és a kötelezettségeivel. Az orosz-ukrán válság megoldásához Oroszországnak arra az alapvető elhatározásra kell jutnia, hogy elismeri Ukrajna szuverenitását és területi integritását, és támogatja a békét. Oroszországnak és a szeparatistáknak, akiket támogat, be kell szüntetniük a kelet-ukrajnai agressziót és hozzá kell járulniuk a tényleges tűzszünethez; Oroszországnak és a szeparatistáknak az ellenőrzésük alatt álló összes területen szabad hozzáférést kell biztosítaniuk az SMM számára; Oroszországnak és a szeparatistáknak ellenőrizhető módon vissza kell vonniuk a nehézfegyvereket a válságövezetből. Amennyiben Oroszország nem tesz eleget nemzetközi kötelezettségeinek, további következményekkel kell számolnia!

Köszönöm, Elnök Úr!

Forrás: U.S. Envoy on Ongoing Violations by Russia in Ukraine. | As delivered by Chargé d’Affaires a.i. Kate Byrnes to the Permanent Council, Vienna | U.S. Mission to the OSCE | 26 February 2015

 

Posted in Uncategorized | Tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

EURÓPAI UTAMRÓL: PARTNEREINKKEL A NYUGAT-EURÓPÁBAN JELENTKEZŐ ANTISZEMITIZMUS ELLEN

Emlékmécses ég a párizsi kóser szupermarket előtt (AP fotó)

Emlékmécses ég a párizsi kóser szupermarket előtt (AP fotó)

Ira Foreman | DipNote Blog | 2015. február 24.

Nemrég tértem vissza Párizsból, ahol partnereinkkel a nyugat-európai zsidó közösségekben uralkodó hangulatot, valamint a kormányintézkedések hatékonyságát próbáltuk felmérni a zsidó közösségek elleni erőszakos cselekmények tavalyi elszaporodása nyomán.

A múlt hónapban a világ tanúja volt, hogy négy francia zsidót lemészároltak egy párizsi kóser szupermarketben. Ezt a négy embert csupán azért lőtték le, mert zsidók voltak. A cselekmény sokkolta a francia zsidó közösséget, s Obama elnököt arra késztette, hogy januárban az ENSZ-ben kinyilvánítsa, hogy „az olyan antiszemita támadások, mint a nemrégiben egy párizsi kóser szupermarket ellen végrehajtott terrortámadás, a zsidó közösségen túlmutató veszélyt jelentenek”.

A kóser üzlet elleni támadás csupán egy az elmúlt 12 hónap során bekövetkezett antiszemita cselekmények sorában. Előzményei:

  • Négy ártatlan ember lemészárlása a brüsszeli Zsidó Múzeumban;
  • Zsidóellenes zavargások és zsidókat ért fizikai támadások 2014 nyarán, a gázai konfliktus idején, elsősorban Nyugat-Európában;
  • Lakásbetörés és egy zsidó asszony megerőszakolása Párizs egyik külvárosában–az  elkövetők közölték, hogy „azért, mert zsidó vagy”; valamint
  • Antiszemita feliratok megjelenése Nisman argentin ügyész halálát követően Buenos Aires egyik negyedében. A táblákon ez állt: „Csak a halott zsidó jó zsidó. Nisman jó zsidó.”

A világ harmadik legnagyobb és Európa legnagyobb zsidó közösségének, a francia zsidóságnak a vezetői szorosan együttműködnek a francia kormánnyal. A kormánytisztviselőket a zsidó intézmények biztonságának fenntartására és egyúttal a francia társadalomban jelenlévő antiszemitizmus elleni hosszabb távú stratégiák kialakítására mozgósították. Ez hatalmas feladat, mivel a virulens antiszemitizmus számos formája fertőzi a francia társadalom különféle részeit. Azonban a zsidó közösség vezetői szerint a legnagyobb veszélyt jelenleg a francia muzulmánok egy viszonylag kis csoportjának erőszakos cselekedetei jelentik. Bár a zsidó vezetők elégedettek azzal, ahogyan a kormány a tavalyi antiszemita megnyilvánulásokat kezelte, mégis súlyos aggodalmukat fejezték ki a francia zsidóság jövőjével kapcsolatban.

Nem könnyű megoldást találni e problémákra, de a Külügyminisztérium– Kerry külügyminisztertől kezdve számos osztályán át a követségekig—elkötelezetten részt vállal benne. A zsidó közösségekkel és az európai kormányokkal azon dolgozunk, hogy fokozzuk a biztonságot, hatékony oktatási módszereket találjunk az antiszemitizmus ellen, megfelelő módokat találjunk arra, hogy az antiszemita beszédet pozitív beszéddel ellensúlyozhassuk, s bátorítsuk a vallásközi törekvéseket, beleértve a muzulmán és a zsidó közösségek együttműködését is.

A szerzőről: Ira Forman az amerikai külügyminisztérium antiszemitizmussal foglalkozó különmegbízottja.

Forrás: From My Trip to Europe: Engaging With Our Partners To Address Anti-Semitism in Western Europe | Ira Forman | February 24, 2015


 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

KERRY KÜLÜGYMINISZTER AZ ERŐSZAKOS SZÉLSŐSÉGESSÉGGEL KAPCSOLATOS NAPIRENDI PONTOKRÓL

John Kerry külügyminiszter beszédet mond a Fehér Ház erőszakos szélsőségességek elleni csúcstalálkozóján (AP fotó)

John Kerry külügyminiszter beszédet mond a Fehér Ház erőszakos szélsőségességek elleni csúcstalálkozóján (AP fotó)

John Kerry külügyminiszter beszéde a Fehér Ház erőszakos szélsőségességek elleni csúcstalálkozóján | Sajtószóvivői Iroda | Washington, D.C. | 2015. február 19.

Az erőszakos szélsőségesség elleni lépések körvonalazása

Kerry külügyminiszter: Mindenkinek jó reggelt. A videóról röviden annyit, hogy a terrorról ez csak néhány kép, viszont igen jó ok arra, hogy ma itt legyünk. Senki nem akarja, hogy a jók fiatalon haljanak meg, és mindannyiunk számára hatalmas felelősség és súlyos kötelesség, hogy megoldást találjunk e csapás ellen.

Ez most a több napig tartó washingtoni találkozó miniszteri szintű része, amiért köszönetet szeretnék mondani mindenkinek. Tudom, hogy jelenleg minden miniszter napirendje rendkívül feszített. Ezért a tény, hogy eljöttek és ennyi időt töltenek itt, mélységes elkötelezettségüket és a kihívások miatti aggodalmukat jelzi.

Tegnap helyi közösségek gyakorlati emberei és a civil társadalom vezetői gyűltek össze a világ minden tájáról, hogy olyan, a közösség vezetésével folyó törekvéseket vázoljanak fel, amelyekkel megakadályozható a terroristák toborzása vagy beszivárgása. Az utóbbi napokban buta vita folyt a sajtóban arról, hogy mit is kell tennünk. Mindent! Ki kell iktatnunk a jelenlegi harcosokat, de elég ostobák lennénk, ha megelégednénk ennyivel, és nem akadályoznánk meg, hogy újabbak lépjenek a helyükre. Ez elég sokoldalú kihívás. És általában az történik, hogy beszélünk a tényekről és a realitásokról, azután vesszük a realitásokat és valódi stratégiába öntjük őket, amit azután együtt megvalósítunk. Egyetlen ország, egyetlen hadsereg, egyetlen csoport se tud majd egyedül megbírkózni ezzel. Erre utal az érintett országok magas száma is.

Mai feladatunk tehát az, hogy felhasználjuk az elmúlt két napban hallottakat, azaz áttekintsük, hogy milyen úton-módon lehet szembeszállni a ránk váró veszélyekkel, egyúttal hogyan lehetünk gyakorlatiasak, mivel erősíthetjük a civil társadalom szerepét—elsősorban a nőkét, gyerekekét és az áldozatokét—s hogyan biztosíthatunk kellő mozgásteret a civil társadalom működéséhez. Meg kell találnunk és fel kell erősítenünk a hiteles hangokat, kibővítve a minden vallás tiszteletére, a tolerancia és béke előmozdítására alkalmas vallási és egyéb oktatást; foglalkoznunk kell a társadalmi, gazdasági és politikai marginalizálódással, ami e probléma része.

Amikor nemrégen egy észak-afrikai országban jártam, az ottani külügyminiszter egy jó ebéd mellett arról a problémáról beszélt nekem, hogy náluk a lakosság egy bizonyos részénél a fiatalokat életük nagyon korai időszakában más hitre térítik és foglyul ejtik, esetenként fizetnek is nekik. S amikor a fejük már tele van a csúf és torz eszmékkel, többé már fizetni sem kell nekik. Az igazán hátborzongató viszont az volt, amit a külügyminiszter mondott: 5 évre szóló tervük nincs—35 évre szóló tervük van. Tehát mi most összejöttünk és azt kérdezzük: „Mi a stratégiánk? Hogyan fogunk reagálni?”

Mai célunk az, hogy ezen alkalmat megragadva gondoljuk át tágabb értelemben véve, hogy miként akadályozzuk meg az erőszakos ideológiák térnyerését, s azt, hogy az ISIL, a Boko Haram és más terrorista hálózatok további sértett csoportokkal kapcsolódjanak össze, s ilyen módon máshol is növelhessék a befolyásukat.

Arra számítok, hogy ma reggel a Főtitkár és Obama elnök a lehető leggyorsabb munkára és a lehető legnagyobb haladásra buzdítanak bennünket—arra, hogy az eddig azonosítottak alapján dolgozzuk ki a munkafolyamatokat. A munkánk egy része a mostanihoz hasonló nyilvános összejöveteleken zajlik majd. Azt hiszem azonban, hogy itt mindenki tisztában van azzal, hogy a munka nagy részét csendben, fanfárok nélkül, osztálytermekben, közösségi házakban, munkahelyeken, templomokban, városi utcasarkokon és falusi piacokon kell folytatni. Az elkövetkező hónapokban sor kerül regionális csúcstalálkozókra, és bizonyára más eseményekre is, amelyeken felmérhetjük az addigi haladást és a következő lépéseket. És idén ősszel New Yorkban ismét egy csoportba gyűlnek a vezetőink. De mostantól addig folyamatosan együtt kell működnünk, s emellett mindannyiunknak meg kell tennie a magáét.

Nos, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ellenségeinknek nem kell zavaró tényezőkkel foglalkozniuk. Nincsenek átfogó kötelezettségeik, amelyeknek eleget kellene tenniük. Nem terheli őket olyan intézményi felelősség, amilyet mi viselünk polgárainkért. A terror a szenvedélyük. Ezzel foglalkoznak. És ha hagyjuk, komparatív előnnyé válhat az, hogy csak egyetlen céljuk van. De most, gondolatainkban az erőszak közelmúltbeli kitöréseinek friss képeivel, akik itt jelen vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen! Épp annyira elkötelezetteknek kell lennünk, mint ők, és semmiféle előnyt nem hagyhatunk nekik.

Ma reggel olyan ülést kezdünk, amelyet egyetlen szónak szentelünk: Miért? Miért választanak emberek sokunk számára teljesen elhibázottnak tűnő utat, és válnak ilyen terroristákká? E kérdéshez alázattal, de egyúttal elszánsággal kell hozzáállnunk, mivel csak azt győzhetjük le, amit értünk. Egyszerű válasz biztosan nincs.

Korunkban szinte bárhonnan eredhetnek mérgező ötletek – szülőktől, tanároktól, barátoktól, prédikátoroktól, politikusoktól–egy csinos nőtől, aki egy radikális honlapon csábítja az embereket, vagy a szomszédos cella lakójától, aki a börtönben térít. Okozhatják az éjszakai híradó képei, vagy olyan diszkriminatív, avagy megtorló cselekmények, amelyeknek az adott pillanatban nem is tulajdonítunk jelentőséget, de később visszatérnek és kísértenek. Okozhatja egy szeretett személy halála miatti bosszúvágy. Vannak esetek, amikor egy állás elvesztése, vagy a család üres asztala és egy étterem pazar menűje közötti kontraszt váltja ki. A méreg talán még belülről is fakadhat: lázadás az anonimitás ellen, vágy az iránt, hogy egy csoporthoz tartozzon valaki, hogy egy pillanatra láthatóvá váljon és megismerjék a nevét, avagy a sóvárgás az iránt, hogy fekete-fehér válaszokat kapjon egy sokkal bonyolultabb világ bonyolult problémáira.

Mindannyian megértjük, ha valaki a dolgok értelmét keresi, vagy kétségei támadnak a tekintéllyel szemben, mert egyszer-másszor a legtöbben már mi is tartottunk itt. De a személyes elégedetlenségtől igen hatalmas ugrás visz a gyilkolásig, a súlyos testi sértésig. Ne legyen tehát zavar vagy kétség: bármilyen személyes tapasztalatot is szerzett valaki, nem létezik olyan történelmi, vallási, ideológiai, pszichológiai, politikai, vagy hátrányos gazdasági helyzetből vagy személyes ambícióból eredő ok, amellyel valaha is igazolni lehetne gyerekek megölését, tizenéves lányok elrablását vagy megerőszakolását, vagy fegyvertelen civilek lemészárlását. Ezeket az atrocitásokat nem lehet racionalizálni, ezeket nem lehet megbocsátani. Szembe kell szállni velük, és le kell győzni őket! Osztálytermekben vagy templomokban, az interneten vagy a TV-ben egyaránt igen egyértelmű az üzenetünk. Ha valakinek kétségei támadnak, meggyőződéssel mondhatjuk neki, hogy az erőszakos szélsőségesség elfogadásánál jobb mód is van arra, hogy Istent szolgálja, hogy a szeretteit vagy a közösségét védje, hogy az igazságát keresse, hogy ismertté váljon, vagy jobban éljen. Valójában mindezek megtételéhez az erőszak a lehető legrosszabb út.

A megoldandó probléma nem a tények felsorakoztatása, mert a tények teljességgel mellettünk szólnak. A mi feladatunk a leghitelesebb vezetők és szóvivők buzdítása arra, hogy hatoljanak át a terrorista hazugságok akadályain, s ezt tegyék meg újra, és újra, s megint újra. A megfelelő embereket kell támogatnunk, akik mindig a megfelelő dolgokat mondják. Ez azt is jelenti, hogy mindig kristálytisztán el kell választanunk azt, amit ellenzünk, attól, amit bármikor készséggel megvédenénk. A vallásszabadság állhatatos szószólóinak kell lennünk, támogatnunk kell a békés ellenálláshoz való jogot, elleneznünk kell a bigottságot minden formájában, s esélyt kell teremtenünk mindenki számára.

Barátaink, a karunk tárva! Elménk ötletekre nyitott. Az erőszakos szélsőségesség ellen most alakuló partnerségben helye van mindenkinek, aki hajlandó tiszteletben tartani az alapvető jogokat és a többi emberi lény méltóságát. Ezért ma reggel nagyon helyénvaló, hogy az ENSZ főtitkára megtisztel bennünket—egy olyan szervezeté, amelynek létalapja és célja az, hogy mindannyiunkat a tolerancia gyakorlására és a békés egymás mellett élésre ösztönözzön. Ezek útján—a béketeremtésre, konfliktuskezelésre, fejlesztésre irányuló törekvésein keresztül az ENSZ nyilvánvalóan felbecsülhetetlen mértékben járul hozzá a nemzetközi terror elleni hosszútávú küzdelemhez és a ma itt képviselt globális partnerséghez. E törekvés nem olyasvalami, ami az ENSZ-en kívül zajlik; tekintetbe veszi és támogatja az ENSZ határozatát, és támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyeknek mi mindannyian régóta a részesei vagyunk.

Ban Ki-moont 2006-ban választották az ENSZ élére. Öt évvel később újraválasztották. Ő mindig a gyógyítás és megbékélés mellett emelt szót. S annak dacára, hogy a főtitkári munka szinte a lehetetlent súrolja, Ban Ki-moon az egész világon energiájáról és elkötelezettségéről vált híressé. Van szerencsém bemutatni Önöknek az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát, Ban Ki-Moont.

Forrás: Kerry on Action Agenda to Counter Violent Extremism | U.S. Department of State | Office of the Spokesperson | Washington, D.C.|February 19, 2015

 

 

Posted in Uncategorized | Comments Off

OBAMA ELNÖK: HARCUNK AZ ERŐSZAKOS SZÉLSŐSÉGESSÉG ELLEN

Barack Obama elnök, Biden alelnök és Kerry külügyminiszter társaságában beszédet mond az ISIL elleni küzdelemről (AP fotó)

Barack Obama elnök, Biden alelnök és Kerry külügyminiszter társaságában beszédet mond az ISIL elleni küzdelemről (AP fotó)

DiupNote bloggerek | US Department of State | 2015. február 18.

Obama elnök alábbi véleménycikke ma jelent meg a Los Angeles Times c. lapban. A cikk szövege következik:

Az Egyesült Államok már jelentős eredményeket ért el a terrorizmus elleni harcban.  Megtizedeltük az al-Kaida vezetését, megerősítettük a belbiztonságot, s dolgoztunk a 9/11-hez hasonló, nagyszabású támadások megelőzésén. Ezzel egyidejűleg újabb veszélyek támadtak. Az al-Kaida jemeni alszervezete aktívan igyekszik ártani nekünk. A 9/11 óta eltelt időben a terroristák amerikai állampolgárokat gyilkoltak a tengeren túl, többek között a líbiai Bengáziban történt támadások során. Itt, az Egyesült Államokban amerikai állampolgárokat öltek meg Ft. Hoodban és a Boston Marathonon.

Az általunk ISIL-nek nevezett terrorista csoport Szíriában és Irakban ártatlan civileket mészárolt le, s túszokat gyilkolt—amerikaiakat is–, s az egyiptomi keresztények meggyilkolásával Líbiára is kiterjesztette barbárságát. Az elmúlt hónapokban halálos támadásokra került sor Ottawában, Sydneyben, Párizsban és Koppenhágában.

Ismét máshol a pakisztáni tálibok száznál több iskolásgyereket mészároltak le tanáraikkal együtt. Az al-Shabab Szomáliából indított támadásokat Kelet-Afrika számos irányába. Nigériában és a szomszédos országokban a Boko Haram férfiakat, nőket és gyerekeket gyilkol le vagy rabol el.

E kihívással szemben egységesnek kell lennünk nemzetközi téren és itthon is. Tudjuk, hogy a katonai erő önmagában nem képes megoldani e problémát. Az ártatlan civileket gyilkoló terroristákat sem tudjuk egyszerűen kiiktatni. Az olyan erőszakos szélsőségesek– propagandisták, toborzók és segítők–ellen is fel kell lépnünk, akik közvetlenül talán nem vesznek részt a terrorcselekmények elkövetésében, de másokat radikalizálnak, toboroznak és uszítanak.

Ezen a héten fontos előrelépést teszünk, amint több mint 60 ország kormányainak és civil társadalmi csoportjainak képviselői, valamint közösségi vezetők gyűlnek össze Washingtonban az erőszakos szélsőségesség elleni globális csúcstalálkozóra. A hangsúly a helyi közösségek szerepének megerősítésén lesz.

Az al-Kaida, az ISIL, és hasonló csoportok a vallás olyan eltorzított értelmezését terjesztik, amelyet a szerte a világon élő muzulmánok nagy része elutasít. Világszerte azon muzulmán papok és hittudósok véleményét kell még jobban hangoztatni, akik az iszlám valódi békés természetét tanítják. Visszhangozhatjuk korábbi szélsőségesek tanuságtételeit, akik tudják, hogy a terroristák hogyan árulják el az iszlámot. Segíthetünk a muzulmán vállalkozóknak és fiataloknak abban, hogy a magánszektorral közösen új eszközöket fejlesszenek ki a közösségi médiában az interneten terjesztett szélsőséges közlemények ellen.

Tapasztalatból tudjuk, hogy az embereket, különösen a fiatalokat leginkább a családjaik, tanáraik és vallási vezetőik támogatása védheti meg attól, hogy erőszakos szélsőségesek karmaiba kerüljenek. Az e heti csúcstalálkozón Los Angeles, Minneapolis és Boston közösségi vezetői fogják felvázolni, hogy városaikban milyen innovatív partnerségek segítik a közösségeket abban, hogy szeretteiket megvédhessék a szélsőséges ideológiáktól.

Tágabb értelemben: az al-Kaida és ISIL jellegű csoportok az igazságtalanságok és korrupció miatt reménytelen helyzetbe került emberekben támadó dühöt használják ki. Arra van szükség, hogy a világ valami jobbat kínáljon a mai fiataloknak.

Az emberi jogokat megtagadó kormányok a szélsőségesek kezére játszanak, akik azt állítják, hogy csakis erőszakkal lehet változást elérni. Az erőszakos szélsőségesség elleni törekvések csak akkor járnak sikerrel, ha az állampolgárok demokratikus eljárások útján kereshetik jogos sérelmeik orvoslását, és erőteljes civil társadalom keretében adhatnak ennek hangot. E törekvésekhez gazdasági, oktatási és vállalkozói téren is fejlődésnek kell társulnia, hogy az emberekben élhessen az emberhez méltó élet reménye.

Végezetül—tekintve, hogy az al-Kaida és az ISIL azt a hazugságot terjeszti, hogy az Egyesült Államok háborút visel az iszlám ellen—mindannyiunknak szerepet kell vállalnunk a ránk, amerikaiakra meghatározóan jellemző plurális értékeink fenntartásában. Ezen a héten sokféle vallás képviselője csatlakozik hozzánk, közöttük muszlim amerikaiak, akik rendkívüli módon gazdagítják országunk életét minden egyes nap. Ez emlékeztetőül szolgál arra, hogy Amerika azért sikeres, mert bármilyen vallású vagy hátterű embereket szívesen fogadunk.

Különféle vallások gyűlölködő ideológiái és hívői időnként veszélyeztették ezt a pluralizmust. Tanúi voltunk egy wisconsini szikh templomban 2012-ben, egy kansasi zsidó közösségi központban pedig tavaly elkövetett tragikus gyilkosságoknak.

Még nem tudjuk, hogy a North Carolina államban lévő Chapel Hillben miért öltek meg brutális módon három fiatalt, akik muzulmán amerikaiak voltak. Azt viszont tudjuk, hogy országszerte sok muzulmán amerikai fél és aggódik. Vallásától és hátterétől függetlenül minden amerikainak egységesen a gyászoló közösség mellé kell állnia, s ragaszkodnia kell ahhoz, hogy soha senkit ne támadhassanak azért, hogy kicsoda, hogy néz ki, vagy hogyan gyakorolja a vallását.

Az emberek erőszakossá radikalizálása ellen világszerte folytatott kampányunk végső soron a szívekért és az elmékért folyó harc. Az e heti csúcstalálkozónkkal ismételten kifejezésre juttatjuk, hogy—míg a terroristák csak nyomorúságot és halált hoznak—a mi szabad társadalmaink és sokszínű közösségeink kínálják a lehetőségekhez, igazságossághoz és méltósághoz vezető igaz utat.

Forrás: President Obama: ‘Our Fight Against Violent Extremism’ | DipNote Bloggers | FEBRUARY 18, 2015

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

FELHATALMAZÁS KATONAI ERŐ BEVETÉSÉRE AZ ISIL TERRORISTÁI ELLEN—AMIT ERRŐL TUDNI KELL

Fehér Ház | Blog | 2015. február 11.

Az amerikai fegyveres erők jelenleg mintegy 60 országgal közösen dolgoznak azon, hogy felmorzsolják és elpusztítsák az ISIL-t, egy számtalan barbár tett végrehajtásáért felelős terrorista csoportot, mely súlyosan veszélyezteti Irak és Szíria népét és területi integritását, a térség stabilitását, továbbá az Egyesült Államoknak, valamint a partnereinek és szövetségeseinek a nemzetbiztonsági érdekeit. A koalíciós légicsapások igen hasznosnak bizonyultak az ISIL vezetési, irányítási és ellátási vonalainak megzavarásában, valamint a parancsnokok és harcosok kiiktatásában.

A feladat igen nehéz, de tévedés ne essék, a koalíciónk támadásban van, az ISIL pedig védekezésben, és veszíteni is fog.

Bár az Elnök már rendelkezik az ISIL-lel szembeni fellépéshez szükséges törvényi felhatalmazással, az mondja, hogy nemzetként akkor vagyunk a legerősebbek, ha együttműködik az Elnök és a Kongresszus. Egy, az ISIL elleni fegyveres erő bevetésére jogosító kétpárti felhatalmazás (authorization of the use of military force/AUMF) egyértelműen és erőteljesen jelezné az amerikaiak, a szövetségeseink és az ellenségeink felé, hogy az Egyesült Államok egységesen támogatja az ISIL felmorzsolására és végső legyőzésére irányuló erőfeszítéseket.

Ezért az Elnök ma törvényjavaslatot terjesztett a Kongresszus elé, amelyben felhatalmazást kér katonai erő folyamatos használatára az ISIL ellen. Pontosan mit is kér ebben? Mennyi időre? Mi lenne fegyveres erőink dolga? Ime, néhány válasz az elnöki AUMF-kéréssel kapcsolatban esetleg felmerülő kérdésekre:

1. Mit jelent az AUMF?

Az AUMF (authorization of use of military force), azaz fegyveres erő bevetésére jogosító felhatalmazás a Kongresszus által elfogadott törvény, amely az Egyesült Államok katonai erejének alkalmazására jogosítja fel az Elnököt.

2. Mit jelent az Elnök ISIL-elleni AUMF javaslata?

Az Elnök olyan AUMF javaslatot terjesztett a Kongresszus elé, amely az ISIL felmorzsolása és legyőzése érdekében katonai erő folyamatos és korlátozott használatára hatalmazza fel. Az elnök javaslatának legfontosabb pontjai:

  • Az AUMF három évre korlátozása, hogy a következő elnök, a kongresszus, és az amerikai nép értékelhesse az ISIL-lel kapcsolatban elért haladást, és felülvizsgálhassa a felhatalmazást;
  • A 2002-es iraki AUMF hatályon kívül helyezése, amely a 2003-as iraki invázióra adott felhatalmazást George W. Bush elnöksége idején.

Fontos megjegyezni, hogy a mostani javaslatban szereplő AUMF nem vonatkozna olyan hosszútávú, nagyszabású szárazföldi hadműveletekre, amilyeneket Irakban és Afganisztánban folytattunk. Az Elnök javaslata másféle, sokkal korlátozottabb körülmények között folytatott szárazföldi műveletekre alkalmas, rugalmas megoldásokat keres, többek között:

  • Az Egyesült Államokhoz vagy a koalíciós országokhoz tartozó személyzet bevonásával folytatott mentési műveleteket;
  • Az ISIL vezetése ellen folytatott speciális missziókat;
  • Hírszerzést és egyéb segítséget a partnerországok csapatai számára.

3. Miért fontos az ISIL elleni AUMF?

Az ISIL súlyos veszélyt jelent Irak és Szíria népére és területi integritására, a térség stabilitására, valamint az Egyesült Államoknak, a szövetségeseinek és a partnereinek a nemzetbiztonságára nézve. Ezek a terroristák a felelősek több ártatlan amerikai állampolgár—James Foley, Steven Sotloff, Abdul-Rahman Peter Kassig és Kayla Jean Mueller—haláláért.

Az ISIL vezetők kinyilvánították, hogy nemzetközi terrorcselekményeket akarnak elkövetni, többek között az Egyesült Államok, annak polgárai és érdekeltségei ellen. Az Elnök feltett szándéka tehát, hogy a Kongresszussal az ISIL elleni törekvéseink folytatásán dolgozzon.

4. Ez lesz az első alkalom, hogy katonai erőt vetünk be az ISIL ellen?

Nem. Az USA jelenleg több mint 60 partnerország élén vezeti az ISIL felmorzsolására és megsemmisítésére irányuló nemzetközi törekvéseket, s a koalíció együttesen 2300-nál több légicsapást hajtott végre eddig ellenük. Azonban, amint az elnök mondta, nemzetként akkor vagyunk a legerősebbek, ha együttműködik az Elnök és a Kongresszus. Egy ISIL-specifikus AUMF egyértelműen és erőteljesen kifejezésre juttatná, hogy mindannyiunk eltökélt szándéka az ISIL felmorzsolása és végleges megsemmisítése.

5. Tehát a katonaságunk olyan szárazföldi hadműveletekben venne részt, mint amilyeneket Irakban és Afganisztánban folytattunk?

Nem. Az Elnök már többször elmondta, hogy az USA nem sodródhat újabb szárazföldi háborúba a Közel-Keleten. Ez nemzetbiztonsági szempontból nem érdekünk—és nincs is rá szükség. Az országukat jól ismerő helyi szárazföldi csapatok—így az iraki, a kurd és a mérsékelt szír ellenzék erői—vannak a legalkalmasabb helyzetben ahhoz, hogy szárazföldi harcot folytassanak az ISIL ellen—s ezt teszik is. A jelenleg Irakban tartózkodó 2600 amerikai katona nagyrészt a támaszpontokon szolgál, s akkora veszélynek van kitéve, mint bárki, aki veszélyes területen szolgál. Harci cselekményekben viszont nem vesznek részt.

6. Mennyiben tér el ez az AUMF George W. Bush elnökétől, amely a 2003. évi iraki inváziót engedélyezte?

Az iraki invázióra felhatalmazó AUMF-tól eltérő módon Obama elnök javaslata nem hatalmaz fel elhúzódó szárazföldi támadó hadműveletekre, a felhatalmazás érvényét három évre korlátozza. Röviden tehát: az Elnök javaslata nem az irakihoz vagy afganisztánihoz hasonló újabb szárazföldi háborúra kér felhatalmazást.

Az Elnök szavaival szólva: itt (angolul)

Forrás: THE AUTHORIZATION OF MILITARY FORCE AGAINST ISIL TERRORISTS: WHAT YOU NEED TO KNOW |White House blog | February 11, 2015


Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , | Comments Off

TŰZSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS UKRAJNÁBAN

John Kerry külügyminiszter | Sajtónyilatkozat | Washington, DC | 2015. február 12

Az Egyesült Államok üdvözli a hírt, miszerint az EBESZ által vezetett háromoldalú kontaktcsoport Merkel kancellár, valamint Hollande, Porosenko és Putyin elnökök támogatásával megegyezett abban, hogy Ukrajnában tűzszünetet vezetnek be, a kelet-ukrajnai részekről visszavonják a nehézfegyvereket, és végrehajtják a szeptemberi minszki megállapodásban foglaltakat. Különösen elismerésre méltónak találjuk európai szövetségeseink, Merkel kancellár és Hollande elnök, valamint munkacsoportjaik erőfeszítéseit, amelyek lehetővé tették e megállapodást. Most a cselekedetek fognak számítani! A jelen megegyezés és egy átfogó rendezés első próbatétele az, hogy minden fél—az ukránok, a szeparatisták és Oroszország–teljes körűen betartja-e a tűzszünetet, és visszavonja-e nehézfegyverzetét. A vasárnapi tűzszünetig tartó időszakban minden félnek teljes önfegyelmet kell tanúsitania, többek között az oroszoknak és a szeparatistáknak haladéktalanul le kell állítania a Debalcev és más ukrán városok elleni támadásokat.

A felek előtt hosszú út áll még a békéig és az ukrán szuverenitás teljes helyreállításáig. Az Egyesült Államok készen áll arra, hogy európai szövetségeseivel és partnereivel összehangoltan segítsen ebben. Oroszország és a szeparatisták elkötelezettségét nem a szavaik, hanem a tetteik alapján fogjuk megítélni. Mint már régóta hangoztatjuk, az Egyesült Államok kész fontolóra venni az Oroszország elleni szankciók visszafordítását, amint teljes körűen megvalósulnak a 2014. szeptemberi minszki megállapodásban—és most a jelen megegyezésben—foglaltak. Ide tartozik a teljes tűzszünet, az idegen csapatok és felszerelések kivonása Ukrajnából, a nemzetközi határ feletti ukrán ellenőrzés maradéktalan helyreállítása, valamint az összes túsz szabadon bocsátása.

Üdvözöljük az ukrán kormány és az IMF közötti megegyezés hírét is, melynek értelmében az IMF 17,5 milliárd dollár értékű pénzügyi segítséget nyújt az ukrán gazdasági reformok támogatására. E megállapodás lehetővé teszi, hogy Ukrajna folytathassa a reformok végrehajtását, s így szilárdabb és virágzóbb, demokratikus jövőt építhessen az ukrán népnek.

Forrás: Ukraine Cease-Fire Agreement | Press Statement | Secretary of State John Kerry |Washington, DC | February 12, 2015

 

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

KAYLA JEAN MUELLER HALÁLA—KERRY KÜLÜGYMINISZTER SAJTÓNYILATKOZATA

Washington, DC |Február 10, 2015

Minden amerikai gyászolja egy jószándékkal teli fiatal amerikai nő, Kayla Mueller elvesztését, aki az emberi szellem legjavát képviselte.  Megfelelő szavak sincsenek arra, hogy Kayla szüleinek, Marshának és Carlnak elmondhassuk, hogy mennyire fájlaljuk az őket ért lesújtó veszteséget; hogy milyen sokan és milyen nagyon reménykedtek, s próbáltak tenni valamit azért, hogy másként történjen; s hogy milyen hihetetlen inspiráló erőt jelent az ő erejük, elszántságuk, a család és a hit iránti odaadásuk. Remélem, hogy ők, valamint Kayla bátyja és az ő családja is tudatában vannak, hogy egész országunk együtt gyászol mindazokkal, akiknek Kayla hatással volt az életére.

Ebben a szörnyű időszakban sok történetet halottam Kayláról, s így igen sokat megtudtam az életéről. Olyan ember volt, akit bármelyikünk boldogan vállalna lányának, húgának, barátjának vagy kollégájának. A kezdetektől fogva tudatosan egyetlen cél vezérelte az életét, éspedig az, hogy másokon segítsen: segítsen az embereknek Indiában, Izraelben, a palesztin területeken, segítsen a HIV/AIDS klinikákon fekvőknek és az arizonai női menedékhely lakóinak, és most legutóbb a Törökországba menekült szíreknek. Amíg az ISIL erőszakos uralomszerzésre és ártatlanok lemészárlására használja fel a szíriai válságot, Kaylát éppen ellenkező irányba fordították az emberi tragédiák. Magához ölelte a gyerekeket, akik elvesztették a szüleiket. Vigasztalta a betegeket és a sebesülteket. Reményt adott az embereknek, még akkor is, amikor a világuk éppen darabokra hullott. Kayla értékrendje, embersége és nagylelkűsége, idealizmusa—ezek fennmaradnak, és élni fognak még sokkal-sokkal az után is, hogy az ISIL barbársága vereséget szenved.

Az ISIL, egyedül az ISIL felelős Kayla haláláért! Mint jordán barátainknak, nekünk is rendíthetetlen szándékunk, hogy legyőzzük ezt a civilizált világ elleni gonosz és kimondhatatlanul rút támadást, és legyőzzük a terroristákat, akiknek a cselekedetei—nők meggyilkolása, gyerekek meggyilkolása, emberek élve elégetése—súlyosan sérti azt a vallást, amelyet hamis állításaik értelmében képviselnek.

Forrás: The Death of Kayla Jean Mueller | Press Statement | John Kerry | Secretary of State | Washington, DC | February 10, 2015

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , | Comments Off

JOE BIDEN ALELNÖK BESZÉDE A MÜNCHENI BIZTONSÁGI KONFERENCIÁN

Biden alelnök a tárgyalások helyszínére érkezik.

Biden alelnök a tárgyalások helyszínére érkezik.

Fehér Ház | Alelnöki Hivatal | Azonnali közlésre |2015.február 7.

Bayerischer Hof szálloda | München, Németország | (helyi idő szerint) 15:32

AZ ALELNÖK: Nagyon köszönöm.  Bárcsak azt mondhatnám, hogy azokkal a telefonbeszélgetésekkel minden problémát megoldottam.  Hát nem!

Hölgyeim és uraim, ahogyan az Elnök úr a mai nap folyamán már említette, valóban ugyanitt álltam hat évvel ezelőtt, és kormányzatunk első nagyszabású külpolitikai beszédének keretében az „újraindításról” beszéltem.  Ma azért vagyok itt, hogy arról beszéljek, hitet kell tennünk, nem elég újraindítanunk, hanem hitet kell tennünk az egységes, szabad – és szabad Európa alapvető, sziklaszilárd elve mellett. A mellett, hogy tiszteletben tartjuk a határok sérthetetlenségét; a mellett, hogy ne legyenek érdekszférák; és hogy minden nemzet szuverén joga, hogy megválaszthassa szövetségeit.

Európa nem csak legszorosabb szövetségeseink hazája.  Európa, Önök mindnyájan, a sarokkövei mindannak, amit az Egyesült Államok a világ többi részén tesz. Hadd ismételjem meg: Európa a sarokköve mindannak, amit az Egyesült Államok világszerte tesz.

Önök Amerikának nem csak végső esetben partnerei, hanem elsősorban azok, amikor Európában és a világ más részein kihívások merülnek fel.

Azóta, hogy 1980-ban először vettem részt ezen a konferencián, figyelemreméltó utat tettünk meg az egységes, szabad és békés Európa álma felé – az Európai Unió szívében létrejött az egységes Németország, azon merész előfeltevés alapján, hogy a nemzeteknek nem szükségszerű megismételniük a múlt konfliktusait; Kelet- és Közép-Európában pedig, nem egészen egy generáció alatt szabad és virágzó demokráciák váltották fel a rab nemzeteket.

Együtt hajtottuk ezt végre – a Balti-tengertől a Fekete-tengerig kiterjesztettük az euro-atlanti szövetségi közösséget, még több embert vonva be a demokratikus kormányzás, a kereskedelem és az áruforgalom egymásba kapcsolódó hálózatába.

És együtt kerestük, jóhiszeműen, őszinte jóhiszeműséggel, annak a lehetőségét, hogy Oroszországot bevonjuk a demokratikus nemzetek és nyílt társadalmak e közösségébe; vagy legalábbis konstruktív kapcsolatot alakítsunk ki vele.

Hat évvel ezelőtt ezen a pódiumon azt mondtam, és most idézem magamat: „Obama elnök szavaival szólva, itt az ideje, hogy megnyomjuk az újraindítás gombot, és újra elkezdjünk befektetni mindazon területekbe, amelyeken együtt lehet, és együtt kell dolgoznunk Oroszországgal.”

Ez az, amire mindenki emlékszik.  De azt nem gyakran ismétlik el, amit utána mondtam.  Azt mondtam: „Azt azonban nem fogjuk elismerni, hogy bármilyen nemzetnek érdekszférája lenne.”  „Továbbra is azt a nézetet fogjuk képviselni, hogy a szuverén államoknak jogukban áll önálló döntéseket hozni és megválasztani a saját szövetségi rendszerüket.”

Ezt komolyan gondoltam, amikor elmondtam, és Amerika komolyan gondolja most is, ahogy elismétlem Önök előtt.

Ahogyan azt a nagykövet is elmondta ma délelőtt, azóta, hogy megnyomtuk azt a bizonyos újraindítás gombot 2009-ben, az akkortól 2012-ig eltelt időben nagyon sok mindent elértünk az Oroszországgal való együttműködésben, hogy előmozdítsuk kölcsönös érdekeinket, és, meggyőződésem szerint, Európa érdekeit.  Aláírtuk az Új START Egyezményt, amely egyharmadával csökkentette stratégiai nukleáris fegyverkészleteinket; létrejött egy életbevágóan fontos utánpótlási útvonal csapataink számára Afganisztánba és Afganisztánból; az Egyesült Nemzetek Szövetségének Biztonsági Tanácsában megszületett egy sor határozat, amely nyomást gyakorolt Észak-Koreára és Iránra, és lehetővé tette a beszédem idején is folyó komoly nukleáris tárgyalásokat.

Mi mind, mindannyian egy olyan Oroszországba invesztáltunk, amelyről azt reméltük, és reméljük még ma is, hogy egy napon létrejön: egy, a világ gazdaságába integrálódott Oroszországba; egy gyarapodó, a nemzetközi rendbe jobban beépült Oroszországba.

Ugyanebben a szellemben támogattuk a NATO-Oroszország Tanács létrehozását is, csakúgy, mint Oroszország tagságát egy sor más intézményben is, az Európa Tanácstól kezdve a Világkereskedelmi Szervezetig.  Sajnos azonban, és komolyan gondolom, hogy sajnos, ahogyan azt a kancellár asszony is kiemelte ma délelőtt, Putyin elnök más utat választott.

Bármennyire is nem szerettük volna, azt láttuk, hogy Oroszországban egyre nő az elnyomás, beleértve azt a barbár gyakorlatot, hogy pszichiátriai intézeteket használnak az ellenzéki hangok elhallgattatására. Láttuk az Ukrajnában bevetett katonák édesanyjainak hallgatásra kényszerítését; Oroszország szomszédjai azon jogának a semmibevételét, hogy megválasszák a saját jövőjüket; Ukrajna, de hozzátehetném, Grúzia és Moldova szuverenitásának és területi épségének megsértését; Oroszország saját, Helsinkiben, Párizsban és Budapesten vállalt kötelezettségeinek megszegését.

Mindennek következményeképpen – a Putyin úr által hozott döntések következményként, a világ ma másként fest, mint amikor hat ével ezelőtt itt Münchenben beszéltem, de még két évvel ez előtthöz képest is.

Amerika és Európa próbatételen esik át. Putyin elnöknek meg kell értenie, hogy azzal, hogy ő megváltozott, a mi nézőpontunk is megváltozott.  Elmozdultunk onnan, hogy ezt a fontos kapcsolatot újraindítsuk, hogy hitet tegyünk azon alapvető, sziklaszilárd elvek mellett, amelyeken az európai szabadság és stabilitás alapszik.  És ismét elmondom: ezek a sérthetetlen határok, az érdekszféra-mentesség, a szuverén jog ahhoz, hogy megválasszuk szövetségeinket. Ezt nem tudom elégszer elismételni.

És újra hangsúlyozom, ahogyan a kancellár asszony is mondta ma reggel, ahhoz, hogy megvédjük ezeket a fontos határokat, lézer-pontossággal kell fókuszálnunk azokra a szélesebb fenyegetésekre, amelyek az egységes, szabad és békés Európa-projekt egészét veszélyeztetik.

Most engedjék meg, hogy egy pillanatra hármat emeljek ki ezek közül a fenyegetések közül.  Az első a kísérlet arra, hogy aláássák Ukrajna szuverenitását; a második a korrupció, mint eszköz használata arra, hogy kormányok hatalmát ássák alá; a harmadik pedig az energia kényszerítőeszközként való használata.

Az azonnali teendőnk az, hogy eltökéltek és egységesek maradjunk Ukrajna támogatásában, ahogyan azt a kancellár asszony is elmondta ma délelőtt. Ami ott történik, az Ukrajnán túl is hatásokat fog kiváltani.   Mindenkinek számít – nem csak Európában, de világszerte –- mindenkinek, akit az a veszély fenyeget, hogy agresszió éri; mindenkinek, aki azt várja el Oroszországtól, hogy tartsa tiszteletben a megállapodásokat, amelyeket aláírt, legyen az ENSZ egyezmény, a Budapesti Memorandum vagy akár a minszki megállapodás.

Közösen egyetértettünk abban, hogy az országoknak soha ne legyen többé lehetőségük erőszakkal újraírni Európa térképét.  Ezt mondtuk. Ezt mondták Önök mindannyian. Mi is ezt mondtuk. Számos alkalommal elutaztam Ukrajnába – az elmúlt évben háromszor.  Leültem azokkal a férfiakkal és nőkkel, akik nem rettentek meg a mesterlövészek golyóitól a Majdanon, ahogyan Önök közül is sokan.  Az ő bátorságuk adott esélyt Ukrajnának, hogy maga mögött hagyja történelmét és legújabb, korrupcióval terhelt történelmét, és végre valódi demokráciát építsen, ami már időtlen idők óta nem létezett az országban – nemcsak névleg, hanem a valóságban; egy olyan gazdaságot, amelyet már nem terhel a korrupció és a törvények felett álló oligarchák.

Ez nem könnyű. Ez egy nehéz átmenet, ahogyan azt Önök közül sokan jól tudják ebben a teremben, hiszen néhányan Önök közül már túl vannak ezen az átmeneten.  De mindaddig, amíg az ukránok hisznek ebben a projektben, nekünk hinnünk kell bennük. Már megmutattuk azt, micsoda erő születik, ha egységesen lépünk fel.

Gondoljanak csak bele: Oroszország hiába próbálta megakadályozni, hogy az ukránok megtartsák történelmük legszabadabb és legtisztább választását – ők megtartották. Oroszország arra törekedett, hogy megossza Ukrajnát kelet és nyugat között, de az ukránok nemzetként ma egységesebbek Lvivtől Harkivig, mint, merem állítani, valaha is az elmúlt 25 évben, annak ellenére, hogy Oroszország támogatja azokat az erőszakos elemeket, akik a gyűlöletet szítják a Donbaszban.  Oroszország megpróbálta titokban tartani zöld emberkéinek kilétét és a sok tankot, amelyeket nekik adott. De mi cáfolhatatlan bizonyítékokkal szolgáltunk Önöknek arról, hogy valóban léteznek. Láthatták a saját szemükkel, ahogy mondani szokás.

De már azt is a nyilvánosság elé tártuk, hogy mit tesznek az egész világgal. S mindez azért van, mert Oroszország meg akarta akadályozni, hogy Ukrajna társulási szerződést kössön az Európai Unióval. Az Ukrajna európai jövőjét jelentő szerződést mégis aláírták, s az itt jelenlévők közül sokan ratifikálták.

És Oroszországnak meg kell értenie, hogy amíg így folytatja, az Egyesült Államok, és Isten segedelmével egész Európa és a nemzetközi közösség továbbra is újabb költségeket ró majd rá az alapvető nemzetközi normák megsértése miatt.

Merkel kancellár és Hollande elnök éppen most utaztak Kijevbe, majd Moszkvába, hogy diplomáciai megoldást keressenek e válságra. Az elnök és én egyetértünk abban, hogy erőfeszítést nem kímélve mindent meg kell tennünk az életek megmentése és a konfliktus békés megoldása érdekében. Ahogy Merkel kancellár mondta ma, ez megéri a próbálkozást. Ez minden próbálkozást megér!

De a meglévő—a minszki—megállapodást, vagy bármely Oroszországgal kötendő jövőbeli megállapodást a szerint kell megítélnünk, hogy Oroszország hogyan cselekszik, nem a szerint, hogy mit ír alá. S Oroszország közelmúltbeli tettei alapján ténylegesen a tettek számítanak, és nem a szavak. Putyin elnök, ne beszéljen nekünk! Mutassa meg nekünk!

Túlságosan sokszor fordult elő, hogy Putyin elnök békét ígért, és tankokat, csapatokat és fegyvereket szállított. Így biztonsági téren továbbra is segíteni fogjuk Ukrajnát—nem azért, hogy háborúra buzdítsuk, hanem azért, hogy meg tudja védeni magát.

Hadd legyek világos: Nem hiszem, hogy Ukrajnában van katonai megoldás. De hadd mondjam meg ugyanilyen egyértelműen: nem hisszük, hogy az oroszoknak joguk van azt tenniük, amit tesznek. Szerintünk tisztességes békekötéssel kellene próbálkozniuk. Abban viszont hiszünk, hogy az ukránoknak joguk van az önvédelemhez! (taps)

A minszki megállapodás lényege a békés megoldáshoz vezető út. Nem tudom, hány órát, milyen rengeteg időt töltöttem Porosenko elnökkel Kijevben vagy telefonon.

Ő hozott néhány meglehetősen merész döntést, ami még a saját választói között sem mindenütt talál helyeslésre. Sokan úgy tartják róla, hogy túl sokat engedett. A főbb dolgok azonban benne vannak a minszki megállapodásban: az első az orosz csapatok teljes visszavonása Ukrajnából; a második a nemzetközi határ ellenőrzésének visszakerülése az ukránokhoz; a harmadik egy nagy létszámú nemzetközi felügyelő misszió létesítése az ukrán-orosz határon.

Ne áltassuk magunkat! Moszkvának tökéletesen meg van rá a lehetősége, hogy leállítsa a szeparatisták katonai törekvéseit. Ha bárki mást mond, ne higgyenek neki! Biztosíthatom Önöket, hogy így van. Lehetnek esetleg olyan szeparatisták, akik saját szakállukra is tovább harcolnak? Talán igen. A zömük, a vezetőik, a képzett harcosok azonban közvetlenül Putyin irányítása alatt állnak.

És hadd fejezzem ki egyértelműen, hogy mi a közös célunk, vagy legalábbis amit annak tartok, s aminek annak kellene lennie: újból megerősíteni a határok sérthetetlenségének elvét, valamint az országok jogát saját szövetségeseik megválasztásához.

S hadd fejezzem ki ugyanilyen egyértelműen azt is, hogy mi nem a célunk. Az Egyesült Államoknak nem célja—ismétlem: nem célja—hogy legyengítse vagy lerombolja az orosz gazdaságot! Ez nem célunk!

Putyin elnöknek viszont egyszerű és határozott döntést kell hoznia: kivonul Ukrajnából, vagy további elszigeteltséggel, otthon pedig növekvő gazdasági nehézségekkel szembesül.

De mint Ukrajna története mutatja, az európai biztonságnak több dimenziója van.  Egyfelől, természetesen, ott a NATO kemény katonai ereje; de fel kell lépni a korrupció ellen is, amit most eszközként használnak arra, hogy Európa egyes részein aláássák a nemzeti szuverenitást.

A korrupció egy rákos daganat. Ha nézik a Superman filmeket vagy a képregényeket: úgy hat a demokrácia működésére, mint a kriptonit. Elszipkázza a forrásokat. Lerombolja a kormányba vetett hitet. Legyengíti a katonai készenlétet. És sérti az emberek méltóságát.

De mivel Putyin elnök és mások külföldön kényszerítő eszközként használják a korrupciót, az ellene folytatott harc nem csak jó kormányzásnak, hanem önvédelemnek is számít. A szuverenitásról szól. Lehet, hogy nem könnyű harcolni ellene, de nem titok, hogy mit kell tenni. Lehet, hogy nehéz, de a kulcsa az átláthatóság, a nyilvánossá tétel, a független ügynökségek, a rendőrségek és bíróságok átvilágítása, a kormányhivatalokban pedig olyan ellenőrök, akik szabad kezet kapnak a visszaélések kivizsgálásához.

Ukrajna merész lépéseket tett egy új Korrupcióellenes Hivatal felállításáért, és a Legfőbb Ügyészség megreformálásra vonatkozó jogszabályokat is elfogadott, amit most kell megvalósítaniuk. A kezdet ígéretes, de még sok tennivaló maradt. Az elnök és a miniszterelnök már biztosan nagyon unják, hogy hetente egyszer-kétszer emlékeztetem erre őket.

Természetesen nem Ukrajna az egyetlen ország, amely ezzel a csapással küzd. Sok más ország van, amelynek alaposan át kell gondolnia, hogy mit tegyen intézményeinek megerősítéséért és a hazai korrupció ellen.

Épp most beszéltem arról az egyik ilyen európai ország vezetőjével, aki tudatában van ennek és a segítségünket kérte, hogy miként segítsünk.

Azt is biztossá kell tennünk, hogy egyetlen ország–Oroszország vagy bármely más nemzet—se használhassa egy másik ország zaklatására vagy politikájának megváltoztatására kényszerítő fegyverül az energiát. Régóta tudjuk—régóta tudják Önök is—hogy nagy-nagy problémát jelent, ha egy ország egyetlen energiaforrástól függ. Most jött el a cselekvés ideje!

Európa már jelentős haladást ért el. Például Önök már elfogadtak az integrált energiapiac megteremtésének kedvező törvényeket. Most pedig ideje, hogy megvalósítsák ezeket a reformokat, s az üzemanyagok, források, tranzitútvonalak sokféleségét szorgalmazzák, s többet invesztáljanak a különféle infrastruktúrákba— interkonnektorokba, tárolókba, LNG-terminálokba—amivel felszabadítják a piaci erőket. Mi, az Egyesült Államok szeretnénk segíteni, amiben csak tudunk. Nagyrészt a mi érdekünk is, hogy Európa ne legyen függő helyzetben.

Az viszont Önökön múlik, hogy az energiabiztonság kérdésével új fejezetet nyissanak az európai integráció és a piacbővítés folyamatában, amely még az Európai Szén-és Acélközösséggel indult. Rémisztő rágondolni, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki még emlékszik erre.

Ha végre jól csináljuk, óriási mértékben hozzájárulunk Európa biztonságához és függetlenségéhez.

De a transzatlanti szövetségben van egy még nagyobb fontosságú dolog is, amivel foglalkoznunk kell: ez a NATO. Gyanítom, hogy akárcsak én, aki az utóbbi 41 évben szenátorként és alelnökként foglalkoztam vele, mások se nagyon gondolták, hogy 2015-ben arra összpontosítunk majd, hogy Európán belül megerősítsük a NATO kapacitását és képességeit, valamint erősítsük a gazdaságainkat.

Eltökélt szándékunk, hogy a NATO erősebb legyen, mikor kilábalunk a válságból, mint annak előtte volt. Mint már említettem, a Washingtoni Szerződés 5. Cikkelyébe foglalt kollektív védelem szent elkötelezettséget jelent, s nem csak most, hanem mindörökké.

Walesben a szövetségeseink és mi mindannyian megígértük, hogy a kapacitásbeli hiányosságok pótlásán, készenléti képességeink fejlesztésén, egy ténylegesen gyors reagálású erő felállításán fogunk munkálkodni, valamint azon, hogy szövetségünk jobban kezelhesse a jelenlegi és a jövőbeni fenyegetéseket.

De elnézést kérek, a NATO nem önfenntartó szervezet! Nem finanszírozza önmagát. Jöjjenek csak el velem a választóimhoz, és kérdezzék meg tőlük, hogy finanszírozzuk-e, vagy sem. Kérdezzék meg az itt jelenlévő szenátusi és képviselőházi kollégáimat is. Minden NATO országnak teljesíteni kell azt a kötelezettségét, hogy a GDP két százalékát védelemre fordítja. Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg nem mindegyik tudja ezt megtenni. Ez viszont a közös biztonság kérdése, és a közös biztonság közös felelősséget jelent.

Mint mindannyian tudjuk, végső soron hazai gazdaságaink életképességén múlik, hogy milyen erőt és hatalmat képviselünk a világban.

Bár az Egyesült Államok gazdasága az utolsó negyedévben 5 százalékos mértékben növekedett, az amerikaiak egyértelműen még most is érzik az Egyesült Államok történelmében eddig előfordult legnagyobb recesszió— hajszál híján válság—hatásait, a még mindig mutatkozó utóhatásokat.

Támogatjuk az Önök munkahelyteremtésre, az európai hazai kereslet növelésére irányuló erőfeszítéseit, elsősorban azokat, amelyek a monetáris unió intézményeit erősítik.

A jó hír az, hogy most már tudjuk, hogy milyen típusú politikák ösztönözhetik hatékonyan a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást: az infrastruktúrába és a humán tőkébe eszközölt befektetések, a kereskedelmi és befektetési akadályok csökkentése, valamint az üzleti környezet javítására és a gazdasági játéktér kiegyenlítésére irányuló reformok.

Ezért vagyunk mi is, mint Önök közül is sokan, az úgynevezett T-TIP, a transzatlanti és Kereskedelmi Befektetés [sic] szilárd támogatói.  Most hadd fűzzek magyarázatot valamihez, amit ma reggel hallottam: a T-TIP nem a TPP (Trans-Pacific Partnership) mostohagyereke. Nem döntöttünk úgy, hogy a jövő a csendes-óceáni medencéé. Mi csendes-óceáni hatalom vagyunk, és azok is maradunk. De atlanti hatalom is vagyunk. És a Csendes-óceáni Partnerség, amin jelenleg dolgozunk, egyáltalán nem azt jelenti, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnénk a csendes-óceáni országok szempontjaira. Mindezekkel az a célunk, hogy egyértelművé tegyük: nemzetközi szempontból mind a csendes-óceáni, mind a transzatlanti viszonylatban új szabályokra van szükség.

Gondoljanak arra, hogy apáink és nagyapáink és nagyanyáink mit tettek a második világháború végén. Egy sor új szabályt állítottak fel a jövőre nézve. Ezek 50-60 évig működtek is. De amit az ír költő, William Butler Yeats Húsvét vasárnap 1916 című versében Írországáról mondott, az inkább vonatkozik…az alábbi sor inkább vonatkozik Európára és a mai világra, mint Írországra 1916-ban. Így hangzik: „Minden megváltozott, teljesen megváltozott: Szörnyű szépség született.” Teljesen megváltozott minden. A globalizáció valóság. Tehát nagyon erősen hiszünk abban, hogy közös érdekeinket és kölcsönös növekedési lehetőségeinket szolgálja az Atlanti-óceán mindkét oldalán, ha a T-TIP-pel kapcsolatban megállapodásra jutunk.

Ha lenne elég időnk, kifejteném, hogy nem csupán gazdasági, de valós geopolitikai előnyei is vannak egy tisztességes nemzetközi kereskedelemre vonatkozó 21. századi szabályrendszernek. Nem könnyű tető alá hozni egy ilyen megállapodást, s ezt sem lesz könnyű, de gazdaságaink és partnerségünk szempontjából szükséges, hogy segítsünk a globális gazdaság jellegének formálásában.

Már ma is 5 billió dolláros kereskedelmi kapcsolatunk van Európával. A szabályozási költségek csökkentése és a fokozottabb kompatibilitás terén már a kisebb előrelépések is jelentős új gazdasági lehetőségeket—köztük új munkahelyeket—teremthetnek az Atlanti-óceán mindkét oldalán.

Ahogyan a NATO a globális biztonság normáit erősíti, a T-TIP ugyanúgy erősítheti a globális kereskedelmi rendszert, s az itt élők javára vonhatja szorosabbra a két kontinenst összefűző szálakat.

Ha véglegesíthetjük a tárgyalás alatt álló csendes-óceáni kereskedelmi megállapodást, és egy szabad és tisztességes kereskedelmi koalícióba tömöríthetjük a világkereskedelem kétharmadát, akkor mi szabjuk meg a 21. századi kereskedelem szabályait és normáit, s ez a koalíció túl nagy lesz ahhoz, hogy egyes országok figyelmen kívül hagyhassák a szabályokat, amelyekben megegyezünk.

Ha megtesszük mindezt, nem csak a problémákkal szállunk szembe, de kiváló alkalmunk nyílik arra is, hogy alapjaiban megszilárdítsuk a transzatlanti közösséget. Ez pedig igen jó lenne, mivel világszerte nagyon sok tennivalónk van.

Amerikát, mint Önök közül is sokakat, globális felelősség és messze ágazó kötelezettségvállalások terhelik, s ezeknek úgy tehet leginkább eleget, ha a legközelebbi szövetségeseivel közösen teszi.

E megoldásra váró problémák között van Irán; az éghajlatváltozás; az ISIL, azaz, ahogy a térségben emlegetik, Daesh; az erőszakos szélsőségek; háttérben pedig ott vannak a nemzedékiváltás kiváltotta felindulás a Közel-Keleten.

Mint az elnök Nemzetbiztonsági Nyilatkozata mondja: “Lehetőségünk van rá—és kötelességünk is—hogy élen járjunk a szabályok, normák és intézmények megszilárdításához, alakításához, adott esetben pedig megalkotásához vezető úton, ami a béke, a biztonság és a jólét alapjait, s az emberi jogok védelmét szolgálja majd a 21. században.”

Ez ennyire egyszerű. S ennyire bonyolult is! Ennyire egyértelmű és ennyire fontos. S végül is ez a tét. Mi, akik most e teremben jelen vagyunk, egy olyan pillanatot élünk át, amilyen csak minden negyedik nemzedék életében fordul elő. Fel kell nőnünk e pillanathoz. Azután, mint elődeink tették, újabb 70 évre mi is lefektethetjük a biztonság, a jólét és a béke alapjait.

Ha megbocsátanak nekem, most egy másik ír költőt, Seamus Heaneyt idézném, aki azt mondta: „A történelem megtanít arra, hogy a síron innen ne tápláljunk reményeket, de azért egyszer az életben előfordulhat, hogy felcsap az igazság hatalmas hulláma, s remény és történelem összecsengenek.”

Nem garantálhatjuk, hogy így lesz. De van egy tippem. Van egy tippünk. Huszonkilenc éves kölyök voltam, amikor megválasztottak. Sokkal optimistább vagyok a kilátások tekintetében, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy a 20. századi vérontásokat elkerülő irányba tereljük a 21. századot, és ha együtt dolgozunk. Tippeljünk hát arra, hogy a remény és a történelem sikeresen összecsengenek.

Köszönöm. (taps)

Forrás: Remarks by the Vice President at the Munich Security Conference The White House | Office of the Vice President | For Immediate Release | February 07, 2015

Hotel Bayerischer Hof | Munich, Germany

 

Posted in Foreign Policy, Uncategorized | Tagged , , , , , , , , , | Comments Off

TÁJÉKOZTATÓ A KISZOLGÁLTATOTT HELYZETBEN LÉVŐ UKRÁNOKNAK NYÚJTOTT SEGÍTSÉGRŐL

USA Külügyminisztériuma | Sajtószóvivői Iroda | Washington, D.C. | 2015. február 5.

Az Egyesült Államok segítsége a kiszolgáltatott helyzetben lévő ukránoknak

John Kerry külügyminiszter 2015. február 5-én bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya 16,4 millió dollár értékben újabb humanitárius segítséget kíván nyújtani a Donbaszban dúló erőszak következtében rászoruló ukránoknak. Ezekkel a hozzájárulásokkal az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA), és más szervezetek munkáját támogatjuk.  A pénzt arra fogják fordítani, hogy segítsék az ukrán kormányt az agresszív orosz cselekmények következtében kialakult válság kezelésében, valamint az Ukrajna válság-sújtotta keleti részein, így Donyeck és Luhanszk körzetében élők szenvedéseinek enyhítésében. Itt az emberek nagy része igen veszélyeztetett helyzetben van, s nem tud elmenekülni.

A pénzt az igen sürgőssé vált menedékhelyek felállítására és az otthonok helyrehozatalára, takarók, ágynemű, meleg ruházat biztosítására, s egyéb, kritikusan fontos emberi szükségletek kielégítésére fordítják. Továbbá fizikoterápiás kezeléseket, kerekesszékeket, az erőszak következtében traumás állapotba kerültek  számára mentális tanácsadást biztosítanak belőle. Végezetül e csomag segít majd az országon belül lakóhelyük elhagyására kényszerültek körülményeinek javításában, kisebb infrastruktúra-javítások elvégzésében, továbbá abban, hogy a helyi önkormányzatok helyreállíthassák a közszolgáltatásokat a válságövezetekben.

A bejelentésben foglaltakkal együtt immár 38 millió dollár fölé emelkedik a humanitárius szükségletekre és gyors helyreállításra fordított segítség értéke, amivel az Egyesült Államok kormánya a válság kezdete óta támogatja Ukrajnát. A pénz Ukrajnában az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC), az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA), és az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (UNOCHA) és egyéb, nem kormányzati szervezetek munkáját támogatja.

Az említett alapokkal együtt az USA az elmúlt évben több mint 355 millió dollár értékű segítséget nyújtott Ukrajnának, hogy az ország kellő segítséget kapjon a biztonság megszilárdításárahoz, a gazdasági stabilitás helyreállításához, s a létfontosságú reformok megvalósításához. Mindez még a 2014 májusában biztosított egymilliárd dolláros hitelgaranciához, valamint az amerikai kormány 2015. évre a közelmúltban bejelentett kétmilliárd dolláros póthitel-garancia nyújtási szándékához járul. Ez utóbbihoz a Kongresszus segítségére van szükség, s akkor kerülhet rá sor, ha tovább halad az ukrán reformprogram, s a körülmények indokolják.

Forrás: State Dept. Facts on U.S. Aid for the Vulnerable in Ukraine |  U.S. Department of State |  Office of the Spokesperson | Washington, D.C. | February 5, 2015 | Fact Sheet

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , | Comments Off

BAER NAGYKÖVET AZ EMBERI JOGOK HANYATLÁSÁRÓL A KRÍMBEN

Az USA EBESZ képviselete/USOSCE |  Bécs | 2015. február 5.

Daniel Baer nagykövet az Egyesült Államok képviselője az EBESZ Állandó Tanácsában

Nyilatkozat az emberi jogok hanyatlásáról a Krím-félszigeten

Az Egyesült Államok továbbra is mély aggodalommal figyeli az emberi jogok hanyatlását a Krím-félszigeten, amely Ukrajna része maradt, de orosz megszállás alatt áll. Mostanában egy sor olyan incidens történt, amelyek rávilágítanak, hogy Oroszország mennyire figyelmen kívül hagyja a krími emberek, különösen a krími tatárok alapvető szabadságjogait.

Január 26-án fegyveres, álarcos, katonai ruházatot viselő férfiak vették körül a Krím-félsziget egyetlen krími tatár nyelven sugárzó TV-csatornájának, az ATR-nek a székházát. Az orosz megszálló hatóság azokat a 2014 eleji tüntetésekről készült videó-felvételeket kereste, amelyeken a félsziget katonai megszállása ellen tiltakoznak a krími lakosok. A megfigyelők szerint az orosz megszálló hatóságnak azért kellenek a felvételek, hogy azonosítsák és megbüntessék azokat az embereket, akik a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánításhoz való jogukkal élve részt vettek a tiltakozásokon.

Az orosz vizsgálóbizottság „zavargások szervezése és azokban való részvétel” vádjával január 29-én őrizetbe vette a krími tatár parlament, a Mejlis helyettes vezetőjét, Akhtem Ciygozt. A kérdéses „zavargások” a szomszédos ország területének elcsatolására irányuló erőszakos orosz törekvések ellen indult  2014 elejei nyilvános tiltakozások.

Egy másik aggasztó incidens történt január 30-án, amikor az orosz megszálló hatóság őrizetbe vette a Sebat nevű civil szervezet aktivistáját, a krími tatár Seydamet Hemedzhit, nyilvánvalóan azért, mert egy talk shaw-ban kritikus megjegyzéseket tett a Krímet megszálló hatóságokra.

Ezek az események az orosz kormány általános hozzáállására utalnak: zaklatják azokat, akik ellenzik a Krím orosz megszállását. Az Egyesült Államok ismételten felszólítja Oroszországot, hogy azonnali hatállyal vessen véget ennek a megszállásnak, s adja vissza a Krím feletti ellenőrzést az ukránoknak.

Köszönöm, Elnök Úr.

Forrás:  Amb. Baer at OSCE on Worsening Human Rights Situation in Crimea | U.S. Mission to the OSCE | Vienna, Austria | February 5, 2015 | As delivered by Ambassador Daniel B. Baer to the Permanent Council, Vienna

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , | Comments Off

TISZTELET AFRO-AMERIKAI DIPLOMATÁINKNAK

Ashli L. Savoy | Az USA Külügyminisztériuma | 2015. február 4.

Az Afroamerikai Történelem Hónapja 2015.

Az Egyesült Államokban február az Afroamerikai Történelem Hónapja. Ünneplése keretében sok oktatási intézmény méltatja és tananyagába foglalja a jeles afroamerikaiak eredményeit és munkásságát. Sok diák tanul Frederick Douglassről and W.E.B Dubois-ról, történelmi alakokról, akikről köztudott, hogy sokat tettek a társadalomért, diplomáciai tevékenységük viszont kevésbé ismert. Az Afroamerikai Történelem Hónapjának keretében most 10 olyan személyt mutatunk be, akik a maguk idejében a köz szolgálatának szentelték életüket, s akadályokat  döntöttek le az amerikai diplomácia történetében.

Ebenezer Don Carlos Bassett

Ebenezer Don Carlos Bassett: Az első afroamerikai diplomata

Ulysses S. Grant  elnök 1869-ben Ebenezer Bassett-t jelölte ki arra, hogy Haitin és a Dominikai Köztársaságban az Egyesült Államokat képviselje. Addig sehol a világon nem képviselte afroamerikai diplomata az USA-t, ő volt az első.

Clifton R. Wharton

Clifton R. Wharton: Az első afroamerikai külügyi tisztviselő

1925-ben Clifton R. Wharton lett az első afroamerikai, aki külszolgálatba lépett, miután 1924-ben elfogadták  a Külügyminisztérium konzuli és diplomáciai szolgálatát konszolidáló Rogers törvényt. A következő 20 év során ő maradt a minisztérium egyedüli afroamerikai tisztviselője.

Edward R. Dudley: Az első nagyköveti rangú afroamerikai

Truman elnök 1948-ban az Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott libériai képviselőjévé nevezte ki Edward R. Dudleyt. E kinevezés elfogadásával ő lett az Egyesült Államok első libériai nagykövete és egyben az első afroamerikai nagykövet. Dudley legfőbb célja az volt, hogy végrehajtsa Truman elnök un. „Négypontos Tervét”, mely az Afrikának szánt külföldi segítségre vonatkozott. A tervben műszaki segítség nyújtása, mezőgazdasági és ipari berendezések, valamint képzés is szerepelt.

Ralph Bunche

Ralph Bunche: Az első afroamerikai Nobel-békedíjas

„Addig semmi nem szolgálhatja a világ népeinek reményeit és jólétét, amíg a béke—valamint a szabadság, a becsület és az önbecsülés—nem áll biztos lábakon.”

Ralph Bunche karrierje az 1940-es évek elején indult, s az amerikai történelem legjelentősebb diplomatái közé emelte őt. A gyarmatoknak világszerte adandó függetlenség egyik fő szószólója volt. 1944-ben a gyarmati területek jövőjével foglalkozó tanácsadóként került a Külügyminisztériumba. Javaslatokkal szolgálta az Egyesült Nemzetek alapokmányának megfogalmazásában segítő USA küldöttséget is.  Bunche 1946-ban került az ENSZ-hez. Fontos szerepe volt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megalkotásában és elfogadtatásában. Közel-keleti közvetítői szerepléséért 1950-ben Nobel-békedíjat kapott. 1968-ban az ENSZ főtitkár-helyettese lett.

Edith S. Sampson

Edith S. Sampson: Az USA első afroamerikai képviselője az ENSZ-ben

Amerikai diplomata, akit Harry Truman elnök 1950-ben az USA alternatív ENSZ képviselőjévé nevezett ki. Így ő lett az első afroamerikai, aki az ENSZ-ben hivatalosan képviseli az Egyesült Államokat.

Patricia Roberts Harris

Patricia Roberts Harris: Az Egyesült Államok első afroamerikai nagykövetasszonya

Ha van egyáltalán jelentősége az életemnek, akkor az, hogy aki kirekesztettként indul az életben, a rendszer részévé válhat.”

1965-ben Lyndon Johnson elnök Patricia Harrist választotta a lxemburgi nagyköveti posztra. Ő lett az első afroamerikai nő, akit amerikai követnek neveztek. “Mélységesen büszke és hálás vagyok, hogy az  Elnök engem választott e korlát ledöntésére, de egy kicsit szomorú is ‘az első néger nő’ voltom miatt, ami arra utal, hogy eddig számításba se jöhettünk”—mondta Harris, aki alternatív küldött is volt az ENSZ 21. és 22. Általános Közgyűlésén.

Andrew Young

Andrew Young: Az Egyesült Államok első afroamerikai ENSZ nagykövete

„Egy olyan világban, ahol a változások folyamatosak és elkerülhetetlenek, a túlélés feltétele, hogy erőszak nélkül érjük el őket.”

Jimmy Carter elnök 1977-ben Andrew Youngot nevezte ki az ország ENSZ nagykövetévé. Az ő segítségével került az amerikai külpolitika célkitűzései közé az emberi jogok védelme és a fejlődésben elmaradt országok gazdasági erősítése.

Colin Powell

Colin L. Powell: Az első afroamerikai külügyminiszter

Amerika nemzetek nemzete, a világ minden részéből érkezők, mindenféle bőrszínűek, mindenféle vallás követői alkotják. Sokszínűségünk nem a gyengeség forrása, hanem az erőé, ez sikereink forrása. Országokból összeállt ország vagyunk, a világ minden országától kapunk, s a világ minden országának adunk.”

Colin L. Powell volt az USA első afroamerikai külügyminisztere. George W. Bush elnök 2001. január 20-án jelölte ki a posztra, a szenátus pedig egyhangúlag elfogadta kinevezését. Négy évig szolgált, 2005. január 26-án távozott hivatalából.

Condoleezza Rice

Condoleezza Rice: Az első afroamerikai külügyminiszterasszony

A munkánk épp csak elkezdődött. Most történelmi lehetőségünk van rá, hogy a szabadság érdekében alakítsuk a globális erők egyensúlyát, ami majd megszilárdítja és kiterjeszti a békét. Az ‘erő’ szót tágabb értelemben használom, mert a katonai erőnél, sőt, még a gazdasági erőnél is fontosabb az eszmék, az együttérzés és a remény ereje.”

Condoleezza Rice volt az első afroamerikai külügyminiszterasszony. George W. Bush elnök 2004. november 14-én jelölte ki a posztra, ahol négy évig, 2005 januárjától 2009 januárjáig szolgált.

Susan Rice

Susan Rice: Az Egyesült Államok első afroamerikai képviselőasszonya az ENSZ-ben

Az amerikaiak értik, hogy mi is fokozottabb biztonságban vagyunk, ha az Egyesült államok a  világ tiszteletét és bizalmát élvezi.”

Susan Rice az Egyesült Államok első afroamerikai képviselőasszonya az ENSZ-ben. 2009-ig szolgált nagykövetként az ENSZ-ben, majd 2013 júliusában nemzetbiztonsági tanácsadó lett. Az Egyesült Nemzeteknél az amerikai érdekek előmozdításán, az egyetemes értékek védelmén, a világ közös biztonságának és jólétének elősegítésén, és az emberi jogok tiszteletben tartásán munkálkodott.

Szeretnél többet is megtudni az USA diplomácia történelméről? Kövesd a  U.S. Diplomacy Center-t Twitter-en és a Facebook-on, ahol februárban számos információ jelenik majd meg az afroamerikaia diplomatákról és munkásságukról.

A szerző, Ashli Savoy a DipNote blog felelős szerkesztője

Forrás: Saluting African American Contributions to Diplomacy |Ashli L. Savoy | February 4, 2015

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

OBAMA ELNÖK NYILATKOZATA MAÁZ-AL-KASSZASZBE FŐHADNAGY HALÁLÁRÓL

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2015. február 3.

Ma Jordánia népével együtt gyászoljuk országuk szülöttét, Maáz-al-Kasszaszbe főhadnagyot, akit brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak az ISIL terroristái. Az amerikai nép nevében mély részvétemet fejezem ki al-Kasszaszbe hadnagy családjának és szeretteinek, a jordán fegyveres erőknél szolgáló bátor férfiaknak és nőknek, II. Abdullah királynak és a jordán embereknek.

Al-Kasszaszbe hadnagy örökre az igaz jordán bátorság megtestesítője marad, aki hét évnyi katonai szolgálattal fejezte ki hazája és családja iránti megbecsülését. Honfitársaival, valamint a koalíció arab és más országokhoz tartozó tagjaival együtt az ISIL felmorzsolására és legyőzésére irányuló törekvések élharcosa volt.

Al-Kasszaszbe hadnagy elkötelezettsége, bátorsága, hazájának és családjának tett szolgálata olyan egyetemes emberi értékeket jelképez, amelyek szöges ellentétben állnak az ISIL világszerte széles körben elutasított gyávaságával és gonoszságával.

Együtt gyászolunk, egységben is kell maradnunk, tisztelvén az áldozatot, amit ő a veszedelem elhárításáért hozott. A koalíció most mindazokért harcol, akiket meggyötört az ISIL embertelensége. Az ő emlékük tölt el bennünket azzal a rendíthetetlen szándékkal, hogy a történelem mélyére taszítsuk az ISIL-t és gyűlöletes eszméit.

Forrás: Statement by the President on the Death of First Lieutenant Moaz al-Kasasbeh | The White House | Office of the Press Secretary | February 03, 2015 | For Immediate Release

További forrás (angol nyelven): The Death of Jordanian First Lieutenant al-Kasasbeh | Press Statement | John Kerry | Secretary of State

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , | Comments Off

A POLGÁRI LAKOSSÁG VÉDELMÉRŐL– DAVID PRESSMAN NAGYKÖVET FELSZÓLALÁSA A BIZTONSÁGI TANÁCS NYÍLT VITÁJÁN

David Pressman nagykövet, különleges politikai ügyekért felelős alternatív képviselő az ENSZ-ben | New York, NY | 2015. január 30.

Köszönöm, Elnök Úr, hogy vezeti ezt a fontos vitát. És hadd fejezzem ki köszönetemet Kang főtitkárnak, Ms. Durhamnek a Nemzetközi Vöröskereszttől és Ms. Elmannek az NGO Nők-Béke-Biztonság munkacsoportjától az informatív és megindító tájékoztatókért, s a témával kapcsolatos fáradhatatlan munkájukért.

Röviddel az után, hogy a Főtitkár tavaly kiadta a Women, Peace and Security (nőkről, békéről és biztonságról) c. jelentését, az ISIL (ILIÁ) is kiadta saját dokumentumát: egy pamfletet, mely előírja, hogy a dzsihádisták hogyan kezeljék az emberkereskedelem áldozatául esett lányokat és nőket, többek között, hogyan adják el őket szexuális rabszolgának.

Az elmúlt hetekben az al-Kaida egyik al-szervezete, az al-Nuszra Front közzétett egy videót, amelyen egy nő—szemmel láthatóan hátrakötözött-kézzel—térdel, egy férfi pedig közli, hogy egy iszlám bíróság házasságtörés miatt elítélte a nőt. Majd azt látni, hogy a nőt rövid úton fejbelövi egy férfi, aki maga golyóálló mellényt visel.

Tavaly az ISIL közzétett egy saját videót, amelyen az apja jelentlétében halálra köveznek egy fiatal nőt. A felvétel utolsó pillanataiban a nő apja bocsánatáért esedezik, majd egy földbe ásott gödörhöz vezetik, amelyet férfiak állnak körül, s megkövezik. A fiatal nő—vélhetően utolsó szavaival—ezt tanácsolja a nőknek: „Az életednél is jobban védd a becsületedet!”

„Az életednél is jobban védd a becsületedet!”

A konfliktusok esetén a nőket sújtó borzalmak dermesztőek, és sürgős megoldás után kiáltanak. A konfliktusok ugyan nem diszkriminálnak nemi alapon, de aránytalanul nagy mértékben sújtják a perifériára szorultakat, a kiszolgáltatottakat és elnyomottakat. Az asszonyok és lányok pedig világszerte igen sok társadalomban túlságosan régóta perifériára szorultak, kiszolgáltatottak és elnyomottak. Ha fontosnak tartjuk, hogy megoldjuk a nőkre a háborús időkben váró problémákat, készen kell állnunk arra is, hogy a békeidőkben tartósan rájuk nehezedő diszkriminációt és egyenlőtlenségeket is leküzdjük.

Amint a Főtitkár 2014. évi Women, Peace and Security c. jelentése rámutatott, sokfelé a világban inkább növekednek, mint csökkennek a válsághelyzetben élő nőkre és gyerekekre váró veszélyek. Közös erővel változtathatunk, s változtatnunk is kell ezen!

Különösen a nők emberi jogainak védelmezői válnak célpontokká. A szír Razan Zeitouneh, a líbiai Salwa Bugaighis, s a hozzájuk hasonlók elhallgattatására tett erőfeszítések célja egyúttal a remény elfojtása, a fejlődés korlátozása, az igazságszolgáltatás akadályozása, s a nők emberi méltóságának lábbal tiprása—nem csak Szíriában és Líbiában, hanem az egész világon.

Tudjuk, hogy a menekültek és az országon belül lakóhelyük elhagyására kényszerültek nagy része nő és gyerek. Azt is tudjuk, hogy őket aránytalanul nagy mértékben sújtja a szexuális és a nemi alapú erőszak. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a huzamos ideje ott tartózkodó fegyveres csoportok, valamint a lakóhelyük elhagyására, illetve menekülésre kényszerültek egyre nagyobb tömegének egyidejű jelenléte sokkoló kegyetlenségekhez és féktelen szexuális erőszakhoz vezetett. Az egyik legrettenetesebb eset során, 2010. július 30. és augusztus 2. között fegyveres csoportok legalább 387 embert – köztük 300 nőt és 55 lányt – erőszakoltak meg 13 kelet-kongói faluban. 387 megerőszakolt áldozat három nap alatt!

Az efajta destabilizáló kegyetlenség és elfajult erőszak ellen a Biztonsági Tanács békefenntartókat küld a Kongói Demokratikus Köztársaságba és más hasonló helyekre, azzal az igen nehéz és fontos feladattal, hogy védelmezzék a civileket. Az ENSZ katonák 98 százaléka tulajdonképpen a civil lakosságot védelmező missziókban szolgál.

És mégis, újra és újra előfordul, hogy űr támad az elképzeléseink és a tényleges valóság között. Előfordul, hogy a békefenntartók nem tesznek eleget megbízatásuknak, nem védik meg a polgári lakosságot, jelentős űrt támasztva az elmélet és a gyakorlat, a megbízatás és a megvalósítás között. Az ENSZ Belső Ellenőrzési Hivatalának jelentése szerint 2010 és 2013 között 507 olyan, civilek elleni támadásra került sor, amelynek során az ENSZ békefenntartói gyakorlatilag egyáltalán nem keltek a lakosság védelmére. Polgári lakosok ezrei, közöttük számtalan nő és gyermek veszthette életét emiatt.

Az ENSZ békefenntartó misszióinak sokkal jobban kell igyekezniük, ha a reménytelenül szorult helyzetben lévő polgári lakosság védelmét kapják feladatul. Ezért legalább annyit meg kell tennünk, hogy fejlesztjük a korai—különösen a szexuális erőszak lehetőségére—figyelmeztető rendszereket, amelyek alapján a békefenntartók felismerhetik a potenciális veszélyeket, és megelőző intézkedéseket tehetnek.

A Dél-Szudán, Mali és a Közép-afrikai Köztársaság területén működő, kritikusan fontos békefenntartó missziókban állandósult emberhiány miatt igen kiszolgáltatott helyzetben vannak a civilek, elsősorban a fiatal lányok és asszonyok.

Abban az esetben pedig, amikor a békefenntartók a probléma megoldása helyett maguk is a szexuális és nemi alapú erőszak részeseivé válnak, mindannyiunk alapvető felelőssége—sőt, erkölcsi kötelessége—hogy átlátható módon és gyors ütemben felelősségre vonjuk őket.

A Biztonsági Tanácsnak is többet kell tennie! Itt, e kamara nyílt vitáján elég könnyű egyetértenünk abban, hogy válsághelyzetekben fontos a lányok és asszonyok védelme—úgy értem, ki ne értene egyet ezzel? Amikor viszont cselekednünk kellene, sok esetben túlságosan lassan mozdulunk, vagy túlságosan csendben maradunk. Amikor Darfurból feltételezett tömeges erőszakról szóló híradások érkeznek, és egyértelmű, hogy a fogadó ország kormánya aktívan akadályozza a békefenntartókat az ügy kivizsgálásában, ennek a Tanácsnak kötelessége, hogy cselekedjen. Ennek ellenére gyakorta nem tesszük meg. Ezen változtatnunk kell, a hitelességünk függ tőle, az áldozatoknak szüksége van rá, az igazságosság pedig megkívánja.

Szerény haladást azért elértünk, és kollektív törekvéseink terén is mutatkozik némi előrelépés. A legutóbbi főtitkári jelentésben tárgyalt kilenc ENSZ békefenntartó misszió katonai műveleti stratégiájának koncepciója csaknem 70% százalékban a lányok és asszonyok emberi jogainak védelmére szolgáló specifikus intézkedéseket is tartalmaz. Egyre több és több misszió jelentéseiben találhatunk a nemek és a konfliktusok viszonyára vonatkozó, mélyebb elemzéseket, de még igen sokat kell tennünk azért, hogy a jelentéseket és elemzéseket a végrehajtandó ajánlásokhoz, a végrehajtandó ajánlásokat pedig tényleges cselekvéshez kapcsoljuk.

Nagyrészt a ma itt jelenlévő és hasonló szervezetek munkájának köszönhető, hogy a béke-megállapodásokba már belefoglalják a lányokat és asszonyokat érintő kockázati tényezőket. A 2013-ban aláírt béke-megállapodások több mint fele kitér a nők, a béke és a biztonság kérdésére. A 2012 előtt aláírtakhoz képest megháromszorozódott a szexuális erőszakot tiltó tűzszüneti megállapodások száma.

Itt, az ENSZ-ben is van tennivaló! Nem elég, hogy nők is részt vesznek a békefenntartó missziókban, vezetniük is kell azokat! Bár három nő vezet békefenntartó missziót, mint az ENSZ-Főtitkár különleges megbízottja (SRGS/Special Representative of the Secretary-General), s egyikük haderő-parancsnok, egy másik pedig megbízott parancsnok, az ENSZ missziók vezetőinek csupán 19 százaléka nő. S bár örömmel látjuk, hogy Libériába, Haitira és a Kongói Demokratikus Köztársaságba kizárólag nőkből álló ENSZ rendőri egységeket telepítettek, azt is látjuk, hogy az ENSZ műveletekben résztvevő katonák 97%-a, a rendőrök 90%-a férfi. Ha komolyan gondoljuk, hogy minden területen növeljük a nők esélyeit, éppen itt, ezen a téren kell hozzáfognunk!

Hogy kellő módon kezelhessük a nőkre a háborús időkben váró különleges problémákat, rendkívül fontos, hogy békeidőben is megerősítsük a nők helyzetét s fokozzuk az esélyeiket. Végtére is a konfliktusok idején a lányokat és asszonyokat sújtó szexuális erőszak ellen az a legjobb védelem, ha olyan társadalmakat építünk, ahol tisztelik a nőket, ahol egyenlő jogokat élveznek az igazságszolgáltatás, az oktatási lehetőségek és az egészségügyi szolgáltatások terén—olyan társadalmakat, ahol a jog egyaránt védi őket, s politikai téren is egyenrangúak. Az ISIL hátborzongató videóján szereplő fiatal nő végső szavaira utalva: a legjobb védelmet az a társadalom jelenti, ahol ugyanolyan nagyra tartják a nők életét, gondolkodását, s a bennük rejlő lehetőségeket, mint a becsületüket.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: Remarks at a Security Council Open Debate on the Protection of Civilians | Ambassador David Pressman, Alternate Representative to the UN for Special Political Affairs | New York, NY | January 30, 2015 | As Delivered

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

EGYSÉG A KIHÍVÁSOK IDEJÉN: A TRANSZATLANTI MEGOLDÁS

Victoria Nuland államtitkár a Brookings Intézetben

 

Victoria Nuland, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára | Brookings Intézet | Washington, DC | 2015. január 27. | Beszédre előkészített szöveg

Köszönöm a bevezető beszédet, Fiona, s köszönöm a Brookings Intézetnek a meleg fogadtatást. Gratulálok mindannyiuknak ahhoz, hogy az intézetük egyhuzamban immár nyolc éve elnyeri az első számú kutatóintézet rangját. Nem lep meg, hogy ez csaknem teljesen egybevág Strobe Talbott elnökségének hivatali idejével. Életem egyik legnagyobb öröme és megtiszteltetése, hogy mentoromnak és barátomnak mondhattam Amerika egyik legkiválóbb külügyi koponyáját. Köszönöm, Strobe, intellektuális bátorságodat, óriási szívedet, s azt, hogy három generációnkat rávezetted, hogy hogyan alapozzuk elveinket és életünk munkáját a legfőbb amerikai értékekre: a szabadságra, a polgári és a globális felelősségre, az igazságra, az igazságosságra, s a mindenki számára adott lehetőségekre.

De a Brookingsnál a többiek sem rosszak! Uncle Sam sokat nyert azzal, hogy az évek során kölcsönvette vagy elszedte legjobbjaitokat. Téged, Fiona. Susan Rice-t. Martin Indyket. Derek Chollet-t, s elődömet, Phil Gordont, hogy csak néhányat említsek.

Egy jó évvel ezelőtt—mint brookingsi–kaptam hideget is, meleget is amiatt, hogy első államtitkári beszédemet egy másik kedvenc washingtoni kutatóközpontomban, az Atlanti Tanácsban tartottam. Voltak, akik túlságosan ambiciózusnak tartották a beszédet, mert transzatlanti reneszánszra—új lendületre, bizalomra, innovációra, és a demokratikus eszméinkben és értékeinkben gyökerező nagylelkűség újabb fellángolására—buzdítottam.

Természetesen egyikünk sem tudta volna megjósolni, hogy a transzatlanti köteléket, s az egységes, szabad és békés Európáért folytatott közös munkánkat milyen próbatételek elé állítja Oroszország ukrajnai agressziója. Mint ahogyan azt sem, hogy az ISIL (ILIÁ) és al-szervezetei kimondhatatlan erőszakot, vérontást és terrort zúdítanak Európa perifériájára, s még a városaira is. S hogy ezek a kihívások veszélybe sodorják mindazt, amit képviselünk: a demokratikus választást, az egyén szabadságát, a kollektív biztonságot, a békét, a toleranciát, a jólétet Vancouvertől Vlagyivosztokig.

Ma azonban inkább azt bizonygatnám, hogy az elmúlt év megpróbáltatásai nyomán nemhogy széthullott volna, de sokkal erősebbé vált a transzatlanti egység, sokkal jobban meg tudjuk oldani a problémákat, és jobban felkészültünk fontos és meghatározó értékeink védelmére és terjesztésére.

Íme, néhány példa erre:

A NATO országok védelme erősebb, s a Szövetség sokkal gyorsabban tud reagálni most, mint egy évvel ezelőtt. A három balti országba, valamint Lengyelország Bulgária és Románia területére telepített szövetségi erőink földön, vízen és levegőben egyaránt jelen vannak. Emeljük védelmi költségvetésünket, s a NATO keleti határainak mentén fokozzuk gyors reagálási képességeinket.

Energiabiztonsági téren nem csupán a szánkat járatjuk, de teszünk is érte. Tavaly az USA és az EU segített abban, hogy Lengyelország, Magyarország és Szlovákia visszafelé áramoltatással gázt szállíthasson Ukrajnába. Moldovát új összekötő gázvezeték kapcsolja Romániához, a Baltikumban LNG-terminálok nyíltak vagy szerződtek le, így ezek az országok immár sokkal kevésbé függnek egyetlen energiaforrástól.

Az USA gazdasága jelenleg öt százalékot meghaladó növekedésben van, s az európai kormányok is a növekedéspárti politika, a befektetések és a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, a T-TIP mellé álltak, mert ezek vezetnek közös jólétünkhöz. 2015-ben az Atlanti-óceán mindkét oldalán élvezni fogjuk az alacsonyabb olajárak váratlan ösztönző hatásából eredő előnyöket.

Országaink az ISIL elleni globális koalíció középpontjában állnak, s felveszik a harcot egy nagy vallást eltorzítása, és multikulturális társadalmaink terrorizálása és megosztása ellen. Mi, mint egy transzatlanti közösség, kreatívan és bőkezűen támogatjuk Ukrajnát, Moldovát és Grúziát, nem késlekedünk szankciókkal sújtani Oroszországot, hogy megfizessen az agressziójáért, emellett pedig diplomáciai eszközökkel fáradhatatlanul a válság csillapításán és a minszki béke-megállapodás betartatásán dolgoztunk.

S közösen dolgozunk két másik méreg semlegesítésén, amelyek beavatkozás híján belülről kezdenék ki elszántságunkat—ez a társadalmainkban és gazdaságainkban jelentkező korrupció veszélye, valamint az éterben és a közterületeinken jelentkező, új keletű, aljas, külföldről finanszírozott propaganda-hadjárat.

Így ma azt mondanám, hogy bár még csak a transzatlanti reneszánsz kezdetének tekinthető, amit az elmúlt évben összehoztunk —sok tekintetben esetleges, kényszerűségből fakadó, sérülékeny, s nem fektettünk bele még eleget—, de megújítottuk egymásnak tett fogadalmainkat a következők terén: biztonságunk, jólétünk és közös értékeink megőrzése; egyedülálló erőink kihasználása; oszthatatlan és kollektív biztonságunkba vetett hitünk; az újítói és vállalkozói szellemet és a tiszta, átlátható irányítást díjazó, nyitott kereskedelmi rendszer; tolerancia és szólásszabadság; minden egyén és minden nemzet joga saját további sorsának eldöntéséhez. S az eddigiek során semmivel sem sikerült megosztani, megijeszteni, vagy csődbe vinni bennünket.

Bár igen fontos ez kezdet, de azt is el akarom mondani, hogy egy ad-hoc, sekélyes transzatlanti reneszánsz nem elég jó nekünk! 2015-ben előre kell lépnünk, jobban kell összpontosítanunk, többet kell belefektetnünk, s sokkal tudatosabban kell törekednünk annak megértésére, hogy stratégiáink biztonsági, gazdasági, valamint értékeken alapuló elemei miképpen erősítik egymást, s miképpen függnek kölcsönösen egymástól.

Tehát, mint Lenin mondta: „Sto gyélaty?”. Mi a teendő?

Először is be kell tartanunk egymásnak tett biztonsági kötelezettségvállalásainkat. Minden NATO szövetségesnek továbbra is hozzá kell járulnia a NATO keleti frontvonalán folyó szárazföldi, tengeri és légi megnyugtatási misszióhoz. Mindannyiunknak hozzá kell járulnia a NATO új Spearhead Force elnevezésű kontingenséhez, melynek segítségével gyorsan a problematikus helyekre irányíthatjuk erőinket, továbbá a lehető leggyorsabban parancsnoki és ellenőrző központokat kell felállítanunk mind a hat határmenti országban. A NATO védelemre létesült szervezet, célunk az agresszió elrettentése, de fel kell készülnünk arra az esetre is, ha ez nem jár sikerrel. Az Egyesült Államok több mint egymilliárd dollárral támogatja ezeket az erőfeszítéseket, és keleti partnereink biztonságát. A Szövetség minden tagjának is hozzá kell járulnia, amennyivel csak tud, s be kell tartania a védelmi kiadásokkal kapcsolatosan Walesben tett ígéretét—ami alól egyes kormányok máris megpróbálnak kibújni.

Az ISIL és az al-szervezetei elleni harchoz is szükség van katonai erőre, továbbá bőséges biztonsági támogatásban kell részesítenünk a partnereinket. Jelenleg negyven európai szövetséges és partner járul hozzá mindehhez. Olyan törvényeket kell életbe léptetnünk, amelyek lehetetlenné teszik a külföldi harcosok toborzását és finanszírozását a transzatlanti térben. Ugyanennyire fontos, hogy iskoláinkban és fegyházainkban is meggátoljuk a toborzást, s társadalmainkban felszámoljuk a terrorizmus melegágyául szolgáló intoleranciát, gazdasági kilátástalanságot és kirekesztést. Minden hozzánk tartozó országnak magának kell megoldania ezeket a problémákat, de támogatnunk kell egymást, és meg kell osztanunk a legsikeresebbnek bizonyult módszereket–a február 18-i elnöki csúcstalálkozónak ez a célja.

Másodszor: fel kell gyorsítanunk a közös jólétünk érdekében tett erőfeszítéseket. Így fel kell gyorsítani és el kell mélyíteni az idei T-TIP tárgyalásokat, a nyilvánosság számára átlátható módon kell folytatni őket, s valós történetekkel kell leküzdenünk a mítoszokat és félelemkeltést—valós történetekkel, melyek megmutatják, hogy a T-TIP hogyan fogja lerombolni a kereskedelmi akadályokat—különösen a kis- és középvállalkozások előtt.

Védelmeznünk kell a tisztességes üzleti vállalkozásokat és a becsületes politikusokat, tehát le kell lepleznünk azokat, akik piszkos pénzekkel és monopolisztikus szándékkal igyekeznek lezülleszteni a rendszert. Gondolják meg, Marie LePen milyen gyorsan lemondott a külföldi finanszírozásról, amikor az nyilvánosságra került, s milyen gyorsan összeomlott a Déli Áramlat, amikor az EU keményen megkövetelte a becsületes, nem-monopolisztikus szerződéskötést.

A korrupció nem csak a demokráciát öli meg. Lehetővé teszi, hogy káros idegen befolyás alá kerüljön politikánk és gazdaságunk. Ezért azt láthatják majd, hogy idén mi, a szövetségeseink és a partnereink Közép- és Kelet-Európában, valamint a Balkánon megkettőzzük a független igazságszolgáltatás megerősítésére, a korrupció megszüntetésére, továbbá—e-kormányzás, átlátható közbeszerzési rendszer és más bevált módszerek segítségével—a nyitott kormányzás előmozdítására irányuló erőfeszítéseinket.

Az EU-val együtt ugyancsak megkettőzött igyekezettel kell befektetéseket irányítanunk az energiabiztonsággal kapcsolatos projektek soron következő részéhez, s figyelmet kell keltenünk iránta—így tehetünk legtöbbet az energiafüggőségben lévő országok szabaddá tételéért. Ide tartozik egy Bulgária-Görögország interkonnektor kiépítése, a Déli Folyosó megerősítése, s a Krk-szigeten lévő gázterminál megfelelő kihasználásáért Horvátországgal, Magyarországgal és más országokkal közösen folytatott munka, hogy ezzel többféle energialehetőséget létesítsünk Közép-Európának és a Balkánnak.

Végezetül be kell váltanunk keleti partnereinknek tett ígéretünket is, miszerint ők is élhetnek majd úgy, mint mi. 2015-ben Moldovában és Grúziában a demokrácia, a jó kormányzás és a jogállamiság elmélyítésén kell munkálkodnunk, s további gazdaságnövelő és befektetési lehetőségeket kell találnunk, amint a két ország az EU társulási megállapodásban foglaltaknak igyekszik eleget tenni.

Nyitva kell tartanunk az ajtót Örményország előtt, támogatnunk kell a fehéroroszországi reformereket, s tovább kell dolgoznunk egy olyan Azerbajdzsán érdekében, ahol ugyanakkora hangsúlyt kap az egyetemes jogok védelme, mint a gazdasági növekedés és a regionális biztonság előmozdítása.

2015-ben előrelépést hozhatnak—hozzanak is—a ciprusi tárgyalások, valamint a balkáni békéért, megbékélésért, reformokért és jó kormányzásért húsz éve folytatott erőfeszítéseink.

De végső soron mindannyian tudjuk, hogy az egységes, szabad és békés Európa sorsa most Ukrajnán áll vagy bukik. Az ukránok országuk szabadságáért folytatott küzdelme a mi harcunk is. Az elmúlt év során együtt örvendeztünk az ukrán demokrácia sikereinek: a változásért kiálló százezreknek a jéghideg Maidan téren s az ország más részein; a szabad és tiszta választások két fordulójának; egy erős költségvetés és reformtervezet parlamenti elfogadásának; a szeptemberi minszki megállapodásban foglalt béke-lehetőségnek.

S ukrán barátainkkal együtt gyászoltuk a veszteségeiket: a Krímet, a Donbaszban értelmetlenül meghalt 5200 embert, azt a 30 halottat s közel 100 ártatlan sebesültet, akikre most az elmúlt hétvégén Mariupolban, a tűzszüneti vonaltól 25 km távolságban Grad rakétákkal lőttek a szeparatisták–vezetőjük, Zakharchenko az egész világ előtt kérkedett e mészárlással.

Az ukránok mégis határozottan és bátran követelik jobb jövőjüket, s ebben támogatnunk kell őket. Elsősorban gazdasági lélegzetvételhez kell juttatnunk őket, hogy végrehajthassák az ígért reformokat. Az Egyesült Államok egy új IMF program mellett 1 milliárd dollár értékű új hitelgaranciával fogja segíteni Ukrajna stabilizálódását, s ha Ukrajna megmarad a reformok útján, az év második felében további egymilliárd dollár is számításba jöhet. Európa több mint 2,1 milliárd dollár értékben vállalt kötelezettséget, s megpróbálunk még többről is tárgyalni. S a reformok függvényében az IMF-fel és a Világbankkal is tárgyalunk további finanszírozási lehetőségekről.

Segítenünk kell Ukrajnának, hogy ne folyjon tovább a vére. Ezért továbbra is védelemre alkalmasító biztonsági támogatást nyújtunk neki. Az Egyesült Államok 2014-ben 118 millió dollár értékű biztonsági támogatást ígért Ukrajnának, 2015-ben pedig további 120 milliót fordít képzésre és felszerelésre.

Ide tartozik az is, hogy a minszki megegyezés aláíróit—a szeparatistákat és Oroszországot—felelősségre kell vonni, amiért nem engedik, hogy Ukrajna ellenőrizze saját határát, amelyen át gyilkos orosz fegyverek és harcosok százai áramlanak az országba, s amiért az orosz média hazugságokat okád arról, hogy ki a felelős az erőszakért.

Alig néhány héttel ezelőtt a washingtoni és európai tárgyalóasztalok mellett arról beszélgettünk, hogy miként fordíthatjuk vissza a szankciókat, ha és amikor a minszki megegyezésben foglaltak teljes körűen megvalósulnak. Nos, a minszki megegyezés múlt heti kirívó megsértése után most azt mondjuk, hogy Oroszországnak még nagyobb árat kell fizetnie érte.

Az Oroszországra háruló költségek máris emelkednek, amit az  orosz átlagemberek is megéreznek. Érezhetik például abból, hogy Pszkovtól Kazanyig sok fiú titokzatos módon sohasem tér haza a katonai szolgálatból. Anyjuknak és feleségüknek azt mondják, hogy ne kérdezősködjenek, ha meg akarják kapni a halálukért járó segély teljes összegét.

Lemérhető a 10-15 százalékos infláción, amit országszerte a bolti pénztáraknál vagy konyhaasztalaiknál érzékelnek az oroszok, lemérhető a tavalyi 150 milliárd dolláros tőkekiáramláson, továbbá azon a 130 milliárd dolláron, amivel az elmúlt évben apadt le az ország devizatartaléka. Ez utóbbit a rubel erősítésére fordították. Az S&P éppen tegnap vitte le Oroszország hitelminősítését bóvli státuszra. Az állami szektorban megkezdődtek az elbocsátások, beleértve a TASZ hírügynökség 20 százalékos leépítését is. Az olajárak csökkenésével megmutatkoznak a jelenlegi vezetés gazdasági modelljének érzékeny pontjai. S Oroszország-szerte azoknál a konyhaasztaloknál az emberek—mint Oroszország hosszú történelmének más szomorú pillanataiban is—ismét azt kérdik, hogy kormányuk számára miért fontosabbak a külföldi kalandok, mint saját polgárainak jóléte és életminősége.

Ennek azonban nem kellene így lennie! A teremben jelen lévő Oroszország-szakértők többsége—magamat is beleértve—azzal töltötte felnőttkora nagy részét, hogy kapukat próbált nyitogatni Oroszország fokozottabb euro-atlanti integrálódása előtt. Visszautasítjuk a Moszkvában mostanában gyakorta hangoztatott sérelmeket, miszerint mi azt akartuk, hogy Oroszország gyenge legyen—semmi sem állhat távolabb az igazságtól! Azt akartuk, s ma is azt akarjuk, hogy Oroszország erős és demokratikus ország legyen, amely mind otthon, mind külföldön tiszteletben tartja a jogállamiságot és a szomszédos országok szuverenitását; olyan Oroszországot akartunk, mely velünk és Európával együtt a regionális és a globális béke és biztonság megteremtésén munkálkodik.

1992 óta csak maga az Egyesült Államok több mint 20 milliárd dollárral segítette Oroszországot, hogy az megszilárdítsa és nyitottá tegye gazdaságát, felkészüljön a WTO-ra, tegyen lakosai egészségéért, a nyitottabb és tisztességesebb kormányzásért és választásokért, a tömegpusztító fegyverek felszámolásáért, valamint az Oroszország és a NATO közötti kapcsolatok megerősítéséért, a közös műveleteket és gyakorlatokat is beleértve. De ez a fajta együttműködés nem folytatható, ha Oroszország lábbal tiporja annak a nemzetközi rendszernek a szabályait, amelyből hasznot akar húzni—amikor darabokat harap ki szomszédos országok területéből, és gazdasági és politikai alárendeltségbe próbálja kényszeríteni őket.

De a visszatérés útja—az országaink és Oroszország jobb viszonyához visszavezető út—igen egyszerű: abban a pillanatban, amint Oroszország lehetővé teszi, hogy az ukránok ellenőrizhessék a nemzetközi határ ukrán oldalát, s felhagynak a konfliktus szításával, javulni fog a helyzet. Megszűnik a fegyverek és harcosok beáramlása. A túszok hazatérnek. Megkezdődhet a szankciók visszafordítása. A küzdelem pedig ténylegesen azzá válik, aminek az oroszok nevezik: ukrán belüggyé. Támogatásunk mellett az ukránok hozzáfoghatnak, hogy orvosolják a keleti részeken élők jogos sérelmeit, helyreállítsák a demokratikus országok számára elengedhetetlen politikai, gazdasági és kulturális struktúrákat és kapcsolatokat, s lehetőséget adnak a donbaszi régióban élőknek—gyerekeknek, anyáknak, családoknak, munkavállalóknak és nyugdíjasoknak—hogy békés, törvényes és alkotmányos módon döntsenek saját jövőjükről. Moszkva is mindig azt állítja, hogy ezt akarja.

A gyerekeim hét és kilenc évesek voltak, amikor először elvittem őket Oroszországba. Akárcsak én, ők is beleszerettek az orosz művészetbe, kultúrába, az orosz lélek mélységeibe, még bizonyos ételekbe is. Ma már tizenévesek, figyelemmel kísérik a híreket és azt kérdik tőlem, hogy mi történt. Azt felelem, hogy reménykedjünk benne, hogy mindez csak átmeneti. Folytassuk munkánkat a bölcsebb és biztonságosabb idők érdekében, amikor Oroszország velünk együtt dolgozik az egységes, szabad és békés Európa megteremtésén, amikor a fegyverek és mások megfélemlítése helyett ismét az embereiben, az eszméiben és az innovációs képességeiben leli saját erejét.

Addig is tovább kell munkálkodnunk a transzatlanti reneszánszon, s hogy azon, minél több ország javát szolgálhassa. Mindezt magunkért és a gyerekeinkért tesszük, de a világ azon részeiért is, ahol rajtunk áll, hogy értékeink szerint élhessenek az emberek; s azért is, hogy felállíthassuk a nemzetközi jog, a béke és biztonság, a szabad kereskedelem s az egyetemes jogok védelmezésére szolgáló aranymércét. Köszönöm a Brookingsnak és az itt jelen lévőknek, hogy partnereink benne.

Köszönöm.

Forrás: Unity in Challenging Times: Building on Transatlantic Resolve | Remarks | Victoria Nuland, Assistant Secretary, Bureau of European and Eurasian Affairs | Brookings Institution | Washington, DC | January 27, 2015 | As prepared

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off