EGYSÉG A KIHÍVÁSOK IDEJÉN: A TRANSZATLANTI MEGOLDÁS

Victoria Nuland államtitkár a Brookings Intézetben

 

Victoria Nuland, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára | Brookings Intézet | Washington, DC | 2015. január 27. | Beszédre előkészített szöveg

Köszönöm a bevezető beszédet, Fiona, s köszönöm a Brookings Intézetnek a meleg fogadtatást. Gratulálok mindannyiuknak ahhoz, hogy az intézetük egyhuzamban immár nyolc éve elnyeri az első számú kutatóintézet rangját. Nem lep meg, hogy ez csaknem teljesen egybevág Strobe Talbott elnökségének hivatali idejével. Életem egyik legnagyobb öröme és megtiszteltetése, hogy mentoromnak és barátomnak mondhattam Amerika egyik legkiválóbb külügyi koponyáját. Köszönöm, Strobe, intellektuális bátorságodat, óriási szívedet, s azt, hogy három generációnkat rávezetted, hogy hogyan alapozzuk elveinket és életünk munkáját a legfőbb amerikai értékekre: a szabadságra, a polgári és a globális felelősségre, az igazságra, az igazságosságra, s a mindenki számára adott lehetőségekre.

De a Brookingsnál a többiek sem rosszak! Uncle Sam sokat nyert azzal, hogy az évek során kölcsönvette vagy elszedte legjobbjaitokat. Téged, Fiona. Susan Rice-t. Martin Indyket. Derek Chollet-t, s elődömet, Phil Gordont, hogy csak néhányat említsek.

Egy jó évvel ezelőtt—mint brookingsi–kaptam hideget is, meleget is amiatt, hogy első államtitkári beszédemet egy másik kedvenc washingtoni kutatóközpontomban, az Atlanti Tanácsban tartottam. Voltak, akik túlságosan ambiciózusnak tartották a beszédet, mert transzatlanti reneszánszra—új lendületre, bizalomra, innovációra, és a demokratikus eszméinkben és értékeinkben gyökerező nagylelkűség újabb fellángolására—buzdítottam.

Természetesen egyikünk sem tudta volna megjósolni, hogy a transzatlanti köteléket, s az egységes, szabad és békés Európáért folytatott közös munkánkat milyen próbatételek elé állítja Oroszország ukrajnai agressziója. Mint ahogyan azt sem, hogy az ISIL (ILIÁ) és al-szervezetei kimondhatatlan erőszakot, vérontást és terrort zúdítanak Európa perifériájára, s még a városaira is. S hogy ezek a kihívások veszélybe sodorják mindazt, amit képviselünk: a demokratikus választást, az egyén szabadságát, a kollektív biztonságot, a békét, a toleranciát, a jólétet Vancouvertől Vlagyivosztokig.

Ma azonban inkább azt bizonygatnám, hogy az elmúlt év megpróbáltatásai nyomán nemhogy széthullott volna, de sokkal erősebbé vált a transzatlanti egység, sokkal jobban meg tudjuk oldani a problémákat, és jobban felkészültünk fontos és meghatározó értékeink védelmére és terjesztésére.

Íme, néhány példa erre:

A NATO országok védelme erősebb, s a Szövetség sokkal gyorsabban tud reagálni most, mint egy évvel ezelőtt. A három balti országba, valamint Lengyelország Bulgária és Románia területére telepített szövetségi erőink földön, vízen és levegőben egyaránt jelen vannak. Emeljük védelmi költségvetésünket, s a NATO keleti határainak mentén fokozzuk gyors reagálási képességeinket.

Energiabiztonsági téren nem csupán a szánkat járatjuk, de teszünk is érte. Tavaly az USA és az EU segített abban, hogy Lengyelország, Magyarország és Szlovákia visszafelé áramoltatással gázt szállíthasson Ukrajnába. Moldovát új összekötő gázvezeték kapcsolja Romániához, a Baltikumban LNG-terminálok nyíltak vagy szerződtek le, így ezek az országok immár sokkal kevésbé függnek egyetlen energiaforrástól.

Az USA gazdasága jelenleg öt százalékot meghaladó növekedésben van, s az európai kormányok is a növekedéspárti politika, a befektetések és a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, a T-TIP mellé álltak, mert ezek vezetnek közös jólétünkhöz. 2015-ben az Atlanti-óceán mindkét oldalán élvezni fogjuk az alacsonyabb olajárak váratlan ösztönző hatásából eredő előnyöket.

Országaink az ISIL elleni globális koalíció középpontjában állnak, s felveszik a harcot egy nagy vallást eltorzítása, és multikulturális társadalmaink terrorizálása és megosztása ellen. Mi, mint egy transzatlanti közösség, kreatívan és bőkezűen támogatjuk Ukrajnát, Moldovát és Grúziát, nem késlekedünk szankciókkal sújtani Oroszországot, hogy megfizessen az agressziójáért, emellett pedig diplomáciai eszközökkel fáradhatatlanul a válság csillapításán és a minszki béke-megállapodás betartatásán dolgoztunk.

S közösen dolgozunk két másik méreg semlegesítésén, amelyek beavatkozás híján belülről kezdenék ki elszántságunkat—ez a társadalmainkban és gazdaságainkban jelentkező korrupció veszélye, valamint az éterben és a közterületeinken jelentkező, új keletű, aljas, külföldről finanszírozott propaganda-hadjárat.

Így ma azt mondanám, hogy bár még csak a transzatlanti reneszánsz kezdetének tekinthető, amit az elmúlt évben összehoztunk —sok tekintetben esetleges, kényszerűségből fakadó, sérülékeny, s nem fektettünk bele még eleget—, de megújítottuk egymásnak tett fogadalmainkat a következők terén: biztonságunk, jólétünk és közös értékeink megőrzése; egyedülálló erőink kihasználása; oszthatatlan és kollektív biztonságunkba vetett hitünk; az újítói és vállalkozói szellemet és a tiszta, átlátható irányítást díjazó, nyitott kereskedelmi rendszer; tolerancia és szólásszabadság; minden egyén és minden nemzet joga saját további sorsának eldöntéséhez. S az eddigiek során semmivel sem sikerült megosztani, megijeszteni, vagy csődbe vinni bennünket.

Bár igen fontos ez kezdet, de azt is el akarom mondani, hogy egy ad-hoc, sekélyes transzatlanti reneszánsz nem elég jó nekünk! 2015-ben előre kell lépnünk, jobban kell összpontosítanunk, többet kell belefektetnünk, s sokkal tudatosabban kell törekednünk annak megértésére, hogy stratégiáink biztonsági, gazdasági, valamint értékeken alapuló elemei miképpen erősítik egymást, s miképpen függnek kölcsönösen egymástól.

Tehát, mint Lenin mondta: „Sto gyélaty?”. Mi a teendő?

Először is be kell tartanunk egymásnak tett biztonsági kötelezettségvállalásainkat. Minden NATO szövetségesnek továbbra is hozzá kell járulnia a NATO keleti frontvonalán folyó szárazföldi, tengeri és légi megnyugtatási misszióhoz. Mindannyiunknak hozzá kell járulnia a NATO új Spearhead Force elnevezésű kontingenséhez, melynek segítségével gyorsan a problematikus helyekre irányíthatjuk erőinket, továbbá a lehető leggyorsabban parancsnoki és ellenőrző központokat kell felállítanunk mind a hat határmenti országban. A NATO védelemre létesült szervezet, célunk az agresszió elrettentése, de fel kell készülnünk arra az esetre is, ha ez nem jár sikerrel. Az Egyesült Államok több mint egymilliárd dollárral támogatja ezeket az erőfeszítéseket, és keleti partnereink biztonságát. A Szövetség minden tagjának is hozzá kell járulnia, amennyivel csak tud, s be kell tartania a védelmi kiadásokkal kapcsolatosan Walesben tett ígéretét—ami alól egyes kormányok máris megpróbálnak kibújni.

Az ISIL és az al-szervezetei elleni harchoz is szükség van katonai erőre, továbbá bőséges biztonsági támogatásban kell részesítenünk a partnereinket. Jelenleg negyven európai szövetséges és partner járul hozzá mindehhez. Olyan törvényeket kell életbe léptetnünk, amelyek lehetetlenné teszik a külföldi harcosok toborzását és finanszírozását a transzatlanti térben. Ugyanennyire fontos, hogy iskoláinkban és fegyházainkban is meggátoljuk a toborzást, s társadalmainkban felszámoljuk a terrorizmus melegágyául szolgáló intoleranciát, gazdasági kilátástalanságot és kirekesztést. Minden hozzánk tartozó országnak magának kell megoldania ezeket a problémákat, de támogatnunk kell egymást, és meg kell osztanunk a legsikeresebbnek bizonyult módszereket–a február 18-i elnöki csúcstalálkozónak ez a célja.

Másodszor: fel kell gyorsítanunk a közös jólétünk érdekében tett erőfeszítéseket. Így fel kell gyorsítani és el kell mélyíteni az idei T-TIP tárgyalásokat, a nyilvánosság számára átlátható módon kell folytatni őket, s valós történetekkel kell leküzdenünk a mítoszokat és félelemkeltést—valós történetekkel, melyek megmutatják, hogy a T-TIP hogyan fogja lerombolni a kereskedelmi akadályokat—különösen a kis- és középvállalkozások előtt.

Védelmeznünk kell a tisztességes üzleti vállalkozásokat és a becsületes politikusokat, tehát le kell lepleznünk azokat, akik piszkos pénzekkel és monopolisztikus szándékkal igyekeznek lezülleszteni a rendszert. Gondolják meg, Marie LePen milyen gyorsan lemondott a külföldi finanszírozásról, amikor az nyilvánosságra került, s milyen gyorsan összeomlott a Déli Áramlat, amikor az EU keményen megkövetelte a becsületes, nem-monopolisztikus szerződéskötést.

A korrupció nem csak a demokráciát öli meg. Lehetővé teszi, hogy káros idegen befolyás alá kerüljön politikánk és gazdaságunk. Ezért azt láthatják majd, hogy idén mi, a szövetségeseink és a partnereink Közép- és Kelet-Európában, valamint a Balkánon megkettőzzük a független igazságszolgáltatás megerősítésére, a korrupció megszüntetésére, továbbá—e-kormányzás, átlátható közbeszerzési rendszer és más bevált módszerek segítségével—a nyitott kormányzás előmozdítására irányuló erőfeszítéseinket.

Az EU-val együtt ugyancsak megkettőzött igyekezettel kell befektetéseket irányítanunk az energiabiztonsággal kapcsolatos projektek soron következő részéhez, s figyelmet kell keltenünk iránta—így tehetünk legtöbbet az energiafüggőségben lévő országok szabaddá tételéért. Ide tartozik egy Bulgária-Görögország interkonnektor kiépítése, a Déli Folyosó megerősítése, s a Krk-szigeten lévő gázterminál megfelelő kihasználásáért Horvátországgal, Magyarországgal és más országokkal közösen folytatott munka, hogy ezzel többféle energialehetőséget létesítsünk Közép-Európának és a Balkánnak.

Végezetül be kell váltanunk keleti partnereinknek tett ígéretünket is, miszerint ők is élhetnek majd úgy, mint mi. 2015-ben Moldovában és Grúziában a demokrácia, a jó kormányzás és a jogállamiság elmélyítésén kell munkálkodnunk, s további gazdaságnövelő és befektetési lehetőségeket kell találnunk, amint a két ország az EU társulási megállapodásban foglaltaknak igyekszik eleget tenni.

Nyitva kell tartanunk az ajtót Örményország előtt, támogatnunk kell a fehéroroszországi reformereket, s tovább kell dolgoznunk egy olyan Azerbajdzsán érdekében, ahol ugyanakkora hangsúlyt kap az egyetemes jogok védelme, mint a gazdasági növekedés és a regionális biztonság előmozdítása.

2015-ben előrelépést hozhatnak—hozzanak is—a ciprusi tárgyalások, valamint a balkáni békéért, megbékélésért, reformokért és jó kormányzásért húsz éve folytatott erőfeszítéseink.

De végső soron mindannyian tudjuk, hogy az egységes, szabad és békés Európa sorsa most Ukrajnán áll vagy bukik. Az ukránok országuk szabadságáért folytatott küzdelme a mi harcunk is. Az elmúlt év során együtt örvendeztünk az ukrán demokrácia sikereinek: a változásért kiálló százezreknek a jéghideg Maidan téren s az ország más részein; a szabad és tiszta választások két fordulójának; egy erős költségvetés és reformtervezet parlamenti elfogadásának; a szeptemberi minszki megállapodásban foglalt béke-lehetőségnek.

S ukrán barátainkkal együtt gyászoltuk a veszteségeiket: a Krímet, a Donbaszban értelmetlenül meghalt 5200 embert, azt a 30 halottat s közel 100 ártatlan sebesültet, akikre most az elmúlt hétvégén Mariupolban, a tűzszüneti vonaltól 25 km távolságban Grad rakétákkal lőttek a szeparatisták–vezetőjük, Zakharchenko az egész világ előtt kérkedett e mészárlással.

Az ukránok mégis határozottan és bátran követelik jobb jövőjüket, s ebben támogatnunk kell őket. Elsősorban gazdasági lélegzetvételhez kell juttatnunk őket, hogy végrehajthassák az ígért reformokat. Az Egyesült Államok egy új IMF program mellett 1 milliárd dollár értékű új hitelgaranciával fogja segíteni Ukrajna stabilizálódását, s ha Ukrajna megmarad a reformok útján, az év második felében további egymilliárd dollár is számításba jöhet. Európa több mint 2,1 milliárd dollár értékben vállalt kötelezettséget, s megpróbálunk még többről is tárgyalni. S a reformok függvényében az IMF-fel és a Világbankkal is tárgyalunk további finanszírozási lehetőségekről.

Segítenünk kell Ukrajnának, hogy ne folyjon tovább a vére. Ezért továbbra is védelemre alkalmasító biztonsági támogatást nyújtunk neki. Az Egyesült Államok 2014-ben 118 millió dollár értékű biztonsági támogatást ígért Ukrajnának, 2015-ben pedig további 120 milliót fordít képzésre és felszerelésre.

Ide tartozik az is, hogy a minszki megegyezés aláíróit—a szeparatistákat és Oroszországot—felelősségre kell vonni, amiért nem engedik, hogy Ukrajna ellenőrizze saját határát, amelyen át gyilkos orosz fegyverek és harcosok százai áramlanak az országba, s amiért az orosz média hazugságokat okád arról, hogy ki a felelős az erőszakért.

Alig néhány héttel ezelőtt a washingtoni és európai tárgyalóasztalok mellett arról beszélgettünk, hogy miként fordíthatjuk vissza a szankciókat, ha és amikor a minszki megegyezésben foglaltak teljes körűen megvalósulnak. Nos, a minszki megegyezés múlt heti kirívó megsértése után most azt mondjuk, hogy Oroszországnak még nagyobb árat kell fizetnie érte.

Az Oroszországra háruló költségek máris emelkednek, amit az  orosz átlagemberek is megéreznek. Érezhetik például abból, hogy Pszkovtól Kazanyig sok fiú titokzatos módon sohasem tér haza a katonai szolgálatból. Anyjuknak és feleségüknek azt mondják, hogy ne kérdezősködjenek, ha meg akarják kapni a halálukért járó segély teljes összegét.

Lemérhető a 10-15 százalékos infláción, amit országszerte a bolti pénztáraknál vagy konyhaasztalaiknál érzékelnek az oroszok, lemérhető a tavalyi 150 milliárd dolláros tőkekiáramláson, továbbá azon a 130 milliárd dolláron, amivel az elmúlt évben apadt le az ország devizatartaléka. Ez utóbbit a rubel erősítésére fordították. Az S&P éppen tegnap vitte le Oroszország hitelminősítését bóvli státuszra. Az állami szektorban megkezdődtek az elbocsátások, beleértve a TASZ hírügynökség 20 százalékos leépítését is. Az olajárak csökkenésével megmutatkoznak a jelenlegi vezetés gazdasági modelljének érzékeny pontjai. S Oroszország-szerte azoknál a konyhaasztaloknál az emberek—mint Oroszország hosszú történelmének más szomorú pillanataiban is—ismét azt kérdik, hogy kormányuk számára miért fontosabbak a külföldi kalandok, mint saját polgárainak jóléte és életminősége.

Ennek azonban nem kellene így lennie! A teremben jelen lévő Oroszország-szakértők többsége—magamat is beleértve—azzal töltötte felnőttkora nagy részét, hogy kapukat próbált nyitogatni Oroszország fokozottabb euro-atlanti integrálódása előtt. Visszautasítjuk a Moszkvában mostanában gyakorta hangoztatott sérelmeket, miszerint mi azt akartuk, hogy Oroszország gyenge legyen—semmi sem állhat távolabb az igazságtól! Azt akartuk, s ma is azt akarjuk, hogy Oroszország erős és demokratikus ország legyen, amely mind otthon, mind külföldön tiszteletben tartja a jogállamiságot és a szomszédos országok szuverenitását; olyan Oroszországot akartunk, mely velünk és Európával együtt a regionális és a globális béke és biztonság megteremtésén munkálkodik.

1992 óta csak maga az Egyesült Államok több mint 20 milliárd dollárral segítette Oroszországot, hogy az megszilárdítsa és nyitottá tegye gazdaságát, felkészüljön a WTO-ra, tegyen lakosai egészségéért, a nyitottabb és tisztességesebb kormányzásért és választásokért, a tömegpusztító fegyverek felszámolásáért, valamint az Oroszország és a NATO közötti kapcsolatok megerősítéséért, a közös műveleteket és gyakorlatokat is beleértve. De ez a fajta együttműködés nem folytatható, ha Oroszország lábbal tiporja annak a nemzetközi rendszernek a szabályait, amelyből hasznot akar húzni—amikor darabokat harap ki szomszédos országok területéből, és gazdasági és politikai alárendeltségbe próbálja kényszeríteni őket.

De a visszatérés útja—az országaink és Oroszország jobb viszonyához visszavezető út—igen egyszerű: abban a pillanatban, amint Oroszország lehetővé teszi, hogy az ukránok ellenőrizhessék a nemzetközi határ ukrán oldalát, s felhagynak a konfliktus szításával, javulni fog a helyzet. Megszűnik a fegyverek és harcosok beáramlása. A túszok hazatérnek. Megkezdődhet a szankciók visszafordítása. A küzdelem pedig ténylegesen azzá válik, aminek az oroszok nevezik: ukrán belüggyé. Támogatásunk mellett az ukránok hozzáfoghatnak, hogy orvosolják a keleti részeken élők jogos sérelmeit, helyreállítsák a demokratikus országok számára elengedhetetlen politikai, gazdasági és kulturális struktúrákat és kapcsolatokat, s lehetőséget adnak a donbaszi régióban élőknek—gyerekeknek, anyáknak, családoknak, munkavállalóknak és nyugdíjasoknak—hogy békés, törvényes és alkotmányos módon döntsenek saját jövőjükről. Moszkva is mindig azt állítja, hogy ezt akarja.

A gyerekeim hét és kilenc évesek voltak, amikor először elvittem őket Oroszországba. Akárcsak én, ők is beleszerettek az orosz művészetbe, kultúrába, az orosz lélek mélységeibe, még bizonyos ételekbe is. Ma már tizenévesek, figyelemmel kísérik a híreket és azt kérdik tőlem, hogy mi történt. Azt felelem, hogy reménykedjünk benne, hogy mindez csak átmeneti. Folytassuk munkánkat a bölcsebb és biztonságosabb idők érdekében, amikor Oroszország velünk együtt dolgozik az egységes, szabad és békés Európa megteremtésén, amikor a fegyverek és mások megfélemlítése helyett ismét az embereiben, az eszméiben és az innovációs képességeiben leli saját erejét.

Addig is tovább kell munkálkodnunk a transzatlanti reneszánszon, s hogy azon, minél több ország javát szolgálhassa. Mindezt magunkért és a gyerekeinkért tesszük, de a világ azon részeiért is, ahol rajtunk áll, hogy értékeink szerint élhessenek az emberek; s azért is, hogy felállíthassuk a nemzetközi jog, a béke és biztonság, a szabad kereskedelem s az egyetemes jogok védelmezésére szolgáló aranymércét. Köszönöm a Brookingsnak és az itt jelen lévőknek, hogy partnereink benne.

Köszönöm.

Forrás: Unity in Challenging Times: Building on Transatlantic Resolve | Remarks | Victoria Nuland, Assistant Secretary, Bureau of European and Eurasian Affairs | Brookings Institution | Washington, DC | January 27, 2015 | As prepared

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

AZ ELNÖK NYILATKOZATA A NEMZETKÖZI HOLOKAUSZT EMLÉKNAP, VALAMINT AZ AUSCHWITZ-BIRKENAU TÁBOR FELSZABADÍTÁSÁNAK 70. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2015. január 27.

A tizedik Nemzetközi Holokauszt Emléknap, valamint az Auschwitz-Birkenau tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából az amerikai nép tisztelettel emlékezik a hatmillió zsidóra és a több millió nem-zsidóra, akiket a nácik meggyilkoltak. Fejet hajtunk a Soá túlélői előtt is, tudván, hogy sokuk azóta is sebeket őriz és súlyos terheket hurcol.

Az áldozatok és túlélők tisztelete azzal kezdődik, hogy még jobban tudatosítjuk magunkban minden egyes ember értékét és emberi méltóságát. Azt kívánja, hogy védjük meg az üldözötteket, és emeljük fel szavunkat a bigottság és a gyűlölet ellen. A legutóbbi párizsi terrortámadások fájóan figyelmeztetnek bennünket, hogy kötelességünk elítélni a növekvő antiszemitizmust, és küzdenünk kell bármely megnyilvánulása, így a holokauszt tagadása vagy trivializálása ellen.

Az évforduló alkalmából elgondolkozhatunk azon, hogy mennyire jutott a küzdelmünk az emberi történelem e szörnyű fejezete ellen, s hogyan haladnak a népirtások megszüntetésére irányuló folyamatos törekvéseink. Elnöki delegációt küldtem Lengyelországba, hogy a mai hivatalos megemlékezésen csatlakozzanak Komorowski elnökhöz, a lengyel néphez, több tucatnyi ország hivatalos küldöttségéhez és a számos túlélőhöz.

Az Egyesült Államok, mint a Nemzetközi Holokauszt Szövetség alapító tagja, a Szövetség többi harminc tagországával és a partnerországokkal együtt ismételten hangsúlyozza, hogy legszentebb kötelességének tekinti a 2000. évi Stockholmi Nyilatkozatban foglaltak betartását. A holokauszt minden áldozatáról megemlékezünk, fogadjuk, hogy soha nem feledünk, s az Auschwitzot túlélő író, Primo Levi figyelmeztető szavait idézzük: „Megtörtént, ezért újra megtörténhet…Bárhol megtörténhet.” Ma mindannyian megfogadjuk a legyilkolt millióknak és minden túlélőnek, hogy soha többé nem történhet meg.

Forrás: Statement by the President on International Holocaust Remembrance Day and the 70th Anniversary of the Liberation of Auschwitz-Birkenau | The White House | Office of the Press Secretary | For Immediate Release | January 27, 2015

 

 

 

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , , , , , | Comments Off

KERRY KÜLÜGYMINISZTER SAJTÓNYILATKOZATA AZ OROSZBARÁT SZEPARATISTÁK UKRAJNAI TÁMADÁSAIRÓL

Sajtónyilatkozat| John Kerry külügyminiszter | Washington, DC | 2015. január 24.

Európai kollégáimhoz csatlakozva a lehető leghatározottabban elítélem az oroszbarát szeparatisták mai szörnyű támadását, amelyet a minszki megállapodás szerinti tűzszüneti vonaltól 25 kilométerre található békés város, Mariupol lakónegyedére zúdítottak. A legalább negyven hatalmas rakéta becsapódását követően a lakóházakból és a játszóterekről felszálló füstben száznál több sebesültről számolt be a sajtó. Az EBESZ megfigyelői megerősítették, hogy legalább huszan meghaltak, közöttük nők, gyerekek és idősek is. Megvetésre méltó, hogy a szeparatisták nyíltan dicsőitik tettüket, s az általuk is elfogadott minszki megállapodás többi durva megsértését.

A szeparatisták új offenzíváját—nem csak Mariupol és Debalcev ellen, hanem a tűzszüneti vonal mentén végig—Oroszország támogatja és buzdítja, mivel felelőtlen és veszélyes módon úgy határozott, hogy folyamatos operatív irányításán és ellenőrzésén túl az utóbbi hetek során ismét újabb és korszerű fegyverzetet, köztük rakétarendszereket, nehéztüzérséget, harckocsikat, és páncélozott járműveket szállít nekik.

Nem a szavak, hanem a tettek döntik el, hogy Oroszország betartja-e a miniszki egyezményben aláírtakat. Felszólítjuk Oroszországot arra, hogy haladéktalanul hagyjon fel a szeparatisták támogatásával, zárja le Ukrajnával közös nemzetközi határát, továbbá vonjon vissza minden fegyvert, harcost, és pénzügyi támogatást. Ellenkező esetben még súlyosabb nyomás nehezedik majd Oroszországra és az irányítása alatt állókra.

Forrás: Attacks in Ukraine by Russia-Backed Separatists | Press Statement | John Kerry, Secretary of State | Washington, DC | January 24, 2015

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , | Comments Off

OBAMA ELNÖK 2015. ÉVI ORSZÁGÉRTÉKELŐ BESZÉDÉNEK KÜLÜGYI VONATKOZÁSAI

Az alábbiakban Obama elnök idei országértékelő beszédének külügyekkel foglalkozó részletei következnek. A State of the Union beszéd teljes szövege a Fehér Ház oldalán olvasható.

Obama elnök országértékelő beszéde | Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | Washington, D.C. | 2015. január 20.

Obama elnök 2015. évi országértékelő beszédét mondja a Kongresszusban (fotó: Fehér Ház)

Obama elnök 2015. évi országértékelő beszédét mondja a Kongresszusban (fotó: Fehér Ház)

 

Házelnök Úr, Alelnök Úr, Kongresszusi tagok, Honfitársaim!

15 év telt el az új évszázadból. Tizenöt év, melynek hajnalán terror sújtott ránk, melynek során két hosszú és költséges háborúban harcolt egy új nemzedék, s pusztító recesszió árasztotta el országunkat és a világot. Nehéz idők jártak, sokan máig is szenvedik.

De ma este továbblépünk!

* * * *

Amerika, sokat kiálltunk, sok elszántság és kemény munka kellett a helyreálláshoz s várnak is még ránk feladatok, de tudd: a válság árnyéka elvonult, országunk pedig erős!

* * * *

Vállalkozásaink jelenleg többet exportálnak, mint valaha, az exportőrök pedig általában jobban fizetik a munkásaikat. De most, miközben itt beszélünk, a világ leggyorsabban növekvő térségében Kína akarja felállítani a szabályokat… Ezt nekünk kellene megtennünk! Nekünk kellene egyenlő feltételekről gondoskodnunk. Ezért kérem mindkét párt felhatalmazását ahhoz, hogy Ázsiától Európáig nem csupán szabad, de méltányos új kereskedelmi megállapodásokkal védelmezhessem az amerikai munkásokat.

* * * *

Hiszek az okosabb fajta amerikai vezetésben. Ez akkor a legsikeresebb, ha a katonai erőt hatékony diplomáciával párosítjuk, ha erőnket koalícióépítéssel fokozzuk, ha nem engedjük, hogy félelmeink úgy elvakítsanak bennünket, hogy ne vegyük észre az új évszázad kínálta lehetőségeket. Jelenleg éppen ilyen jellegű vezetést gyakorlunk—s ez világviszonylatban változásokat hoz.

Először is, egységesen azok mellett állunk, akik bárhol a világon terroristák célpontjaivá váltak—akár egy pakisztáni iskolában, akár Párizs utcáin. Folytatjuk a terroristák levadászását és hálózataik szétszabdalását, fenntartva magunknak az egyoldalú cselekvés jogát. Hivatalba lépésem óta könyörtelenül így járunk el a ránk vagy szövetségeseinkre nézve közvetlen veszélyt jelentő terroristákkal.

Az elmúlt tizenhárom év alatt azonban költséges tanulságokra is szert tettünk.

Az afgán völgyekben járőröző amerikaiak helyébe kiképeztük az afgánok saját biztonsági erőit, akik mostanra át is vették a vezetést, katonáink önfeláldozásának tiszteletére pedig támogattuk az országban az első demokratikus átmenetet. Nagy létszámú szárazföldi csapatok küldése helyett inkább partneri kapcsolatot építünk az országokkal Dél-Ázsiától Észak-Afrikáig, hogy az Amerikát fenyegető terroristák ne találhassanak ott biztos menedékre.  Irakban és Szíriában irányításunk—és katonai erőnk—állítják meg az ILIÁ (ISIL) előrenyomulását. Ahelyett, hogy újabb szárazföldi háborúba keverednénk a Közel-Keleten, az arab országokat is felölelő, széleskörű koalíció élén felmorzsoljuk, és végső soron el fogjuk pusztítani ezt a terrorista csoportot. Szíriában támogatjuk a mérsékelt ellenzék egy részét, akik segíthetik e törekvésünket, s mindenhol segítséget nyújtunk azoknak, akik szembeszegülnek az erőszakos szélsőségek romboló ideológiájával. Ezek az erőfeszítések időt igényelnek. Összpontosítanunk kell rájuk. De sikerülni fog! Ma este pedig arra kérem a Kongresszust, hogy fogadja el az ILIÁ elleni erőszak alkalmazására feljogosító törvényjavaslatot, megmutatván a világnak, hogy egységesen támogatjuk e küldetést. Szükségünk van erre a felhatalmazásra.

Másodjára: demonstráljuk az amerikai erő és diplomácia hatalmát. Magunkénak valljuk azt az elvet, hogy a nagyobb országok nem zaklathatják a kisebbeket—ezért ellenezzük az orosz agressziót, támogatjuk az ukrán demokráciát, és igyekszünk megnyugtatni NATO szövetségeseinket. Tavaly, amikor keményen dolgoztunk szövetségeseinkkel a szankciók kiszabásán, amikor arra törekedtünk, hogy még markánsabban az élre álljunk, voltak, akik a putyini agressziót a stratégia és az erő mesteri kifejezésének tartották. Ezt hallottam egyesektől! Nos, ma Amerika erős, egységben áll a szövetségeseivel, míg Oroszország elszigetelt, gazdasága pedig romokban hever.

Amerika ilyen módon vezet—felhajtás nélkül, folyamatos és kitartó eltökéltséggel.

És most Kubában véget vetünk egy olyan politikának, ami felett már régen eljárt az idő. Ha ötven éve nem működik, amit az ember csinál, ideje valami újjal próbálkoznia. A kubai politikánkban beállt változás lehetőséget adhat arra, hogy eltűnjön a féltekénken uralkodó öröklött bizalmatlanság, megszűnjenek a Kuba ellen hamis ürüggyel hozott korlátozások, megerősödjenek a demokratikus értékek, s baráti kezet nyújtsunk a kubaiaknak. A Kongresszusnak pedig idén el kellene kezdenie a munkát az embargó befejezésén. Mint Őszentsége Ferenc pápa mondta, a diplomácia „apró lépések” munkája. Ilyen összeadódó, apró lépések vezettek egy új, jobb kubai jövő lehetőségéhez. Mi pedig nagyon boldogok vagyunk, hogy több évnyi rabság után Alan Gross visszatért ide, ahová tartozik. Isten hozott itthon, Alan! Örülünk, hogy itt vagy.

Diplomáciánk munkálkodik Irán kérdésében is, ahol, évtizedek óta először, leállítottuk a nukleáris program fejlesztését, és csökkentettük nukleáris-anyag készleteiket. A tavasz beállta előtt alkalmunk nyílik egy olyan átfogó egyezményről folytatott tárgyalásra, mely elejét veszi az iráni nukleáris felfegyverkezésnek, gondoskodik Amerika és szövetségeseink, közöttük Izrael biztonságáról is, ugyanakkor elkerüli egy újabb közel-keleti konfliktus kialakulását. A tárgyalások sikerére nézve nincsen garancia, s nem vetek el semmiféle lehetőséget, amivel megakadályozható Irán nukleáris fegyverhez jutása. Az új szankciók azonban, amelyeket a Kongresszus most épp a legrosszabb pillanatban fogadott el, annyit egészen biztosan elérnek, hogy a diplomácia csődöt mondjon: elidegeníti Amerikát a szövetségeseitől, megnehezíti az érvényben lévő szankciók fenntartását, s Irán biztosan újraindítja nukleáris programját. Ennek nincs semmi értelme! Ezért fogok megvétózni minden új szankcióra vonatkozó törvényjavaslatot, ami veszélyeztetheti a (diplomáciai) előrehaladás folyamatát. Az amerikaiak azt várják tőlünk, hogy csak akkor bocsátkozzunk háborúba, ha nem maradt más lehetőség, s én tartom magam ehhez a bölcsességhez.

Harmadjára: a század további sorsa érdekében foglalkozzunk eddigi emésztő problémáinkkal.

Egyetlen idegen ország, egyetlen hacker se lehessen képes arra, hogy leállítsa a hálózatainkat, ellopja kereskedelmi titkainkat, vagy beférkőzzön az amerikaiak, különösen a gyermekeink magánéletébe. Ezért gondoskodunk róla, hogy kormányunk a kiber-fenyegetések ellen is beépítse a hírszerzést, éppen úgy, ahogy a terrorizmus elleni küzdelemben tettük. S ma este arra buzdítom a Kongresszust, hogy engedjék át végre a törvényjavaslatot, amelynek alapján hatékonyabban léphetnénk fel az egyre fokozódó kiber-veszélyek ellen, védhetnénk ki a személyazonosságal való visszaéléseket, s védelmezhetnénk gyermekeink adatait. Ez kétpárti erőfeszítést igényel. Ha nem cselekszünk, országunk és gazdaságunk sebezhető marad. Ha lépünk, továbbra is megvédhetjük a technikát és technológiát, amelyek felmérhetetlen lehetőségeket szabadítottak fel világszerte.

Nyugat-Afrikában katonáink, tudósaink, orvosaink, ápolónőink és egészségügyi dolgozóink visszafordítják az ebolát—számtalan életet mentenek meg, és megállítják a járvány terjedését. Rendkívül büszke vagyok rájuk, s köszönöm a Kongresszusnak, hogy mindkét párt támogatta az erőfeszítéseiket. A munka azonban még nem fejeződött be, a világnak pedig tanulnia kell a történtekből, s sokkal hatékonyabb globális fellépést kell kiépítenie a későbbi járványok terjedése ellen, okos fejlesztésekbe kell invesztálnia, s fel kell számolnia a mélyszegénységet.

Az ázsiai-csendes-óceáni térségben korszerűsítjük a szövetségeket, s biztosítjuk, hogy a többi ország is betartsa a szabályokat például a kereskedelem terén, a tengerekkel kapcsolatos nézeteltérések megoldásánál, vagy az atomsorompóval, katasztrófavédelemmel és más közös nemzetközi problémákkal kapcsolatos szereplésük során. S nincsen olyan probléma, nincsen egyetlen olyan probléma sem, ami nagyobb veszélyt jelenthetne az eljövendő nemzedékekre nézve, mint a klímaváltozás.

2014 volt bolygónk eddigi feljegyzett legmelegebb éve. Nos, egy év még nem számítana tendenciának, az viszont igen, hogy a nyilvántartás szerinti 15 legmelegebb évből 14-et ennek az évszázadnak az első tizenöt évében mérték.

Hallottam, hogy egyesek azzal akarják elhárítani a bizonyítékokat, hogy ők nem szakemberek, s nem rendelkeznek elegendő információval ahhoz, hogy cselekedjenek. Nos, én sem vagyok szakember. De tudják mit? Ismerek egy csomó igazán jó szakembert a NASA-nál, a NOAA-nál, és a legjobb egyetemeinken. És a világ legjobb tudósai azt mondják nekünk, hogy tevékenységünk megváltoztatja az éghajlatot, és erőteljes fellépésünk híján a tengerszint további emelkedését, hosszabb és forróbb hőhullámokat, veszélyes aszályokat és árvizeket tapasztalunk majd, s jelentős zavarok támadnak, amelyek a migráció fokozódásával, válságok kitörésével és éhínségekkel járhatnak. A Pentagon szerint a klímaváltozás közvetlen nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Ennek értelmében kell cselekednünk. Ez az oka, hogy az elmúlt hat évben minden eddiginél többet tettünk a klímaváltozás leküzdéséért, az energia előállításának módjától a felhasználásáig. Ez az oka, hogy több állami földterületet és vizet tartalékolunk, mint eddigi történelmünk során bármely más kormány. És ezért nem fogjuk megengedni, hogy a Kongresszus gyerekeink egészségét veszélyeztesse azzal, hogy törekvéseinket visszatereli a régi mederbe. Eltökélt szándékom, hogy a nemzetközi erőfeszítések amerikai irányítással folyjanak. Pekingben történelmi bejelentést tettünk: az Egyesült Államok kétszeresére gyorsítja a károsanyag-kibocsátás csökkentésére tett erőfeszítéseit, Kína pedig most először vállalta, hogy korlátozza a kibocsátott mennyiséget. S mivel a világ két legnagyobb gazdasága állt egymás mellé, más országok is csatlakoznak, így remélhetjük, hogy idén a világ végre megegyezésre jut egyetlen bolygónk védelméről.

Van még egy utolsó pillére is vezetői szerepünknek—az értékeinkben rejlő példa.

Mi, amerikaiak, még akkor is tiszteletben tartjuk az emberi méltóságot, ha fenyegetve érezzük magunkat. Ezért tiltottam be a kínzást, és dolgoztam az új technikai eszközök, például a drónok használatának ésszerű korlátozásán. Ezért emeljük fel a szavunkat az antiszemitizmus ellen, ami sajnálatos módon ismét felütötte a fejét a világ bizonyos részein. Ezért ítéljük el továbbra is a muzulmánokról alkotott sértő sztereotípiákat—túlnyomó részük ugyanúgy a béke híve, mint mi. Ezért védelmezzük a szólásszabadságot, ezért vagyunk a politikai foglyok szószólói, s ezért ítéljük el a nők, a vallási kisebbségek, és a leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű személyek elleni üldözést. Mindezt nem csupán azért tesszük, mert így helyes, hanem azért is, mert végső soron így saját biztonságunkat is fokozzuk.

Mi, amerikaiak, rendkívüli mértékben tiszteljük az igazságszolgáltatást—így nincs értelme, hogy foglyonként hárommillió dollárt költsünk egy olyan börtön nyitva tartására, amit a világ elítél, a terroristák pedig toborzásra használnak. Elnökségem kezdetétől azon dolgoztunk, hogy felelősségteljes módon felére csökkentsük a guantanamói fogolytáborban tartottak létszámát. Ideje most lezárni az ügyet! S nem engedek abból az elhatározásomból, hogy bezárassam. Mi nem ilyenek vagyunk! Ideje bezárni Gitmót!

Mi, amerikaiak, nagy becsben tartjuk polgári szabadságjogainkat, s ragaszkodnunk is kell hozzájuk, ha azt akarjuk, hogy a többi ország maximálisan együttműködjön velünk, s támogassa a terrorista hálózatok elleni küzdelmünket. Ezért, bár egyesek már túltették magukat a megfigyelési programjaink körüli vitákon, én még nem tettem így. Az ígéretek értelmében hírszerző hivatalaink–az adatvédelem szószólóinak javaslatai alapján–az átláthatóság fokozásán, valamint az esetleges visszaélések megelőzését szolgáló biztonsági tényezők beépítésén dolgoztak. A jövő hónapban jelentés teszünk arról, hogy hogyan tartjuk be az ígéretünket, azaz a magánélet védelmének szigorítása mellett hogyan őrizzük meg országunk biztonságát.

A múlt helyett inkább a jövő felé tekintés; erőink és diplomáciánk megfelelő párosítása, s erőnk okos felhasználása; koalíciók kiépítése az új problémák megoldására és az új lehetőségek kihasználására; vezető szerep csakis az értékeink kínálta példa alapján—ezek tartják fenn az erőnket. Ezért kell mindig a legmagasabb szinvonalhoz ragaszkodnunk—a sajátunkhoz.

* * * *

Forrás: Obama’s 2015 State of the Union Address

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

AZ ELNÖK NYILATKOZATA AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSNEK AZ ANTISZEMITIZMUS ERŐSÖDÉSÉRŐL TARTOTT ÜLÉSÉN

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2015. január 22.

A héten elmondott Országértékelő Beszédemben megerősítettem elkötelezettségünket és felelősségünket, hogy mi, amerikaiak, felemeljük szavunkat az antiszemitizmusnak a világ bizonyos részein tapasztalható sajnálatos feléledése ellen.  Ma az Egyesült Államok, csatlakozva partnereinkhez szerte a világon, pontosan ezt teszi. Az Egyesült Államok és további 36 nemzet kérésére összeül az ENSZ Közgyűlése, hogy megvitassuk az antiszemitizmus növekvő veszélyét.  A Közgyűlésnek ez az első ilyen ülése, s egy fontos pillanat mind e globális problémával való szembenézés, mind folyamatos munkánk idején, melyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megfogalmazott egyetemes jogok és alapvető szabadságjogok előmozdításáért végzünk.

Az olyan antiszemita támadások, mint a nemrégiben egy párizsi kóser szupermarket ellen végrehajtott terrortámadás, a zsidó közösségen túlmutató fenyegetettséget jelentenek. Fenyegetik becsben tartott értékeinket is – a pluralizmust, a sokszínűséget, a vallásszabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát. Mi több, amikor zsidó emberek emberi jogait és alapvető szabadságjogait tagadják meg, akkor hamarosan ez vár más kisebbségek és más rétegek jogaira és szabadságára is. Mindezek okán az antiszemitizmus elleni harc mindannyiunk alapvető felelőssége. Minden nemzetnek, minden térségnek és minden közösségnek meg kell tennie a magáét. Felkérem az ENSZ Közgyűlésének minden tagját, hogy álljanak e küzdelem mellé, és ajánlják fel megingathatatlan támogatásukat az Egyesült Államoknak ebben a közös harcban.

Forrás: Statement by the President on the UN General Assembly Meeting on the Rise of Anti-Semitism | The White House | Office of the Press Secretary |January 22, 2015

 

Posted in Uncategorized | Comments Off

COLLEEN BELL NAGYKÖVET ESKÜTÉTELEKOR MONDOTT BESZÉDE

Bell nagykövet eskütétele

Bell nagykövet eskütétele

Kennedy államtitkár úr, köszönöm, hogy itt elnököl ma, s köszönöm a támogatását és kedves szavait. Nagyra értékelem, hogy időt szán ma a családomra, a barátaimra és kollégáimra.

Nyilvánvaló, hogy miért övezi Önt ekkora tisztelet ebben az épületben és az egész világon, mind az Önhöz hasonló külszolgálati tisztviselők, mind a hozzám hasonló politikai kinevezettek részéről. Amint Kerry külügyminiszter úr gyakorta emlékeztet bennünket, mi mindannyian egy nagy külügyminisztériumi család tagjai vagyunk, és ez ténylegesen nagyrészt az Ön irányításának köszönhető, Államtitkár Úr!

Rendkívül hálás vagyok Obama elnöknek, hogy bízik bennem, s a külügyek ilyen kritikusan fontos, kihívásokkal teli időszakában vezet bennünket.

Szapáry nagykövet Úr, köszönöm, hogy itt van ma velem!

Magyarország fontos időszaka ez. Alázattal és tisztelettel fogadom, hogy országunk nagyköveteként Budapesten lehetek egy új fejezet kezdetén.

Csaknem 250 év diadalai és próbatételei tették erőssé országaink kétoldalú kapcsolatait. Ezek a kormányaink közötti együttműködés mentén alakulnak, de az üzlet, a művészetek, a kutatás és a tudományok terén kiépült számtalan személyes kapcsolat még ennél is nagyobb formáló erő. Örömmel várom, hogy régóta fennálló és fontos szövetségünk tovább erősödjön, s e kapcsolatok még tovább bővüljenek.

Az Egyesült Államok és Magyarország számára biztonsági és védelmi partnerséget jelent közös NATO és EBESZ tagságunk, valamint az USA szponzorálásával Budapesten működő Nemzetközi Rendészeti Akadémia. Az Európában és világszerte mutatkozó zűrzavarok csaknem minden nap eszünkbe juttatják, hogy miért is olyan fontos ez a szövetség.

Közös céljaink is vannak, amelyek hozzájárulnak a regionális biztonsághoz, így a Balkán stabilitásához, az energiafüggetlenséghez, a kelet-európai demokrácia előmozdításához, valamint a T-TIP sikeréhez.

Országainknak azért vannak ilyen közös céljai, mert népeink számos értéke is közös. Nagyköveti feladataimhoz tartozik, hogy kapcsolatunk tükrözze és tiszteletben tartsa ezeket.

Az egyik ránk, amerikaiakra jellemző érték–amiért az egész világ irigyel minket–abbéli hitünk, hogy mindenki azzá válhat, amivé akar. Bárki bárhol boldogulhat.

Én biztosan nem lehetnék nagykövet és nem állhatnék itt a Treaty Teremben, ha a jóváhagyási folyamat során nem kaptam volna hihetetlen támogatást a Külügyminisztérium és a Fehér Ház rendkívüli tagjaitól.

Köszönetet mondok Boxer szenátornak is a lelkes támogatásért, és a Szenátusban a jóváhagyási szavazásom napján mondott jól megválasztott szavaiért.

(…)

Azzal áldott meg a sors, hogy két csodálatos családba születtem: a Bradley és az Evans családba.

Ők keményen dolgozó, jószívű, csodálatos emberek, akik elkötelezettek egymás, a közösségük és a hazájuk iránt.

Voltak nagybátyáim, akik kezüket-lábukat, sőt, az életüket vesztették az Egyesült Államok védelmében. Nagyapám, Edward Bradley a második világháborúban szolgált, s gyerekkorunkban csodálatos, kalandos utakra vitt minket.

Amikor 2004-ben, közvetlenül az elnökválasztás előtt meghalt, kórházi szobáját “John Kerry for President” (John Kerryt elnöknek) feliratú plakátok borították. Milyen boldog lenne, ha látná, hogy John Kerry most nemzetünk legfőbb diplomatája, s az unokája is diplomataként szolgálja hazáját!

(…)

Nem lehetnék ma itt családtagjaim és barátaim csapata nélkül, s befejezésül hadd mondjam el, hogy tudom, hogy odaát sem tudnék boldogulni nélkülük. Tudom, hogy rájuk, a Foreign Service külszolgálati tisztviselőire, a Civil Service polgári alkalmazottaira, a helyi személyzetre és politikai kinevezettekre fogok támaszkodni, ők pedig az én irányításomra támaszkodnak majd.

Elköteleztem magam a nagy hagyományokkal rendelkező amerikai-magyar kapcsolatok folytatása mellett, és az a szándékom, hogy még erősebb családdá kovácsoljam a budapesti Amerikai Nagykövetséget. Készen állok a munkára!

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , | Comments Off

MARTIN LUTHER KING NAPJA–Letölthető pamfletekkel

Letölthető pamflet

A közösség szolgálatának napja

Martin Luther King egyszer azt mondta: „Az életben az a legállandóbb és legégetőbb kérdés, hogy mit teszel másokért”. Az amerikaiak Martin Luther King napján minden évben azzal válaszolnak erre, hogy tesznek valamit a közösségért.

King 1929. január 15-én született. Baptista lelkész lett, s annak szentelte életét, hogy egyenlő jogokat kapjanak az afroamerikaiak és más kisebbségekhez tartozók. Munkásságára felfigyelt az egész világ, s hatására létrejött—ahogy ő fogalmazott—„a lelkiismereti koalíció”, melynek segítségével megváltozott az amerikai társadalom, és új amerikai polgárjogi törvények születtek.

King az amerikai élet minden területén küzdött az afroamerikai jogokért. Így például tiltakozott az olyan törvények ellen, amelyek előírták, hogy a buszokon a feketéknek át kell adniuk az ülőhelyet a fehéreknek. 1955-ben Alabamában 385 napig tartó bojkottot vezetett a montgomeryi buszrendszer ellen. A bojkott az amerikai kerületi bíróság döntésével ért véget, amely megszüntette a szegregációt Montgomery minden közös használatú autóbuszán. 1963 augusztusában King egy polgárjogokat követelő több-százezres tömeg élén vezette a Washington felé menetelőket.

A Lincoln-emlékmű lépcsőjén állva ekkor mondta el híres „Van egy álmom…” kezdetű beszédét, benne azt, hogy: „Van egy álmom: e nemzet egy napon méltóvá válik igaz hitvallásához, miszerint ’számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlőnek teremtetik’”.

1964-ben ő lett a legfiatalabb Nobel-békedíjas, amikor a szegregáció és a faji megkülönböztetés elleni munkájáért megkapta a kitüntetést. A díjjal járó pénzösszeget a polgárjogi mozgalom céljaira fordította.

Az afroamerikaiak polgárjogaiért folytatott küzdelem mellett King a munkások jogaiért is fellépett. 1965-ben azt mondta: „A munkásmozgalom volt [az Egyesült Államokban] az a legfőbb erő, ami reményt és haladást kovácsolt a nyomorból és a kétségbeeesésből. A bátor küzdelmek eredményeképpen született gazdasági és társadalmi reformok munkanélküli segélyt, öregségi nyugdíjat, nyomorgóknak juttatott kormánysegélyt, s mindenekelőtt olyan új bérszinteket teremtettek, melyek nem csupán túlélést, de elviselhető életet is biztosítottak.

King szerint minden munkának megvan a maga méltósága, s a gazdasági igazságosság a polgárjogi reformok kritikus eleme. 1968-as beszédében feltette a kérdést: „Mire jó az, hogy valaki megkülönböztetés nélkül odaülhet egy éttermi pulthoz, ha nincsen annyi pénze, hogy egy hamburgert és egy csésze kávét vegyen?”

1968. április 4-én a Tennessee-beli Memphiszben a motelszobája erkélyén tartózkodó Kinget meggyilkolta a fehér felsőbbrendűség egyik híve, a sokszorosan büntetett előéletű James Earl Ray. King azért ment Memphisbe, hogy a város köztisztasági munkásainak sztrájkját támogató tiltakozó menetet vezesse.

Nem sokkal King halála után kampány indult a tiszteletére. 1983-ban Ronald Reagan elnök törvénybe iktatta, hogy minden év januárjának harmadik hétfője Kingre emlékező ünnepnap legyen. 1994-ben a Kongresszus a közösség szolgálatának napjává nyilvánította a napot, s arra szólított fel minden rendű és rangú amerikait, hogy önként ajánlja fel saját idejét és tegyen valamit másokért—így segítsen megvalósítani King „szeretett közösségéről” szőtt álmát.

Forrás: Honoring Martin Luther King Jr.: A Day to Serve Others

Pamflet angolul: Martin Luther King, Jr. Day; A Day To Serve Others

További források:

 

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , , , , , , | Comments Off

A VALLÁSSZABADSÁG NAPJA

Az Elnök 1993 óta minden évben a Vallásszabadság Napjává nyilvánítja január 16-át, s felszólítja az amerikaiakat, hogy  megfelelő rendezvények és tevékenységek keretében emlékezzenek meg róla az otthonaikban, az iskolákban és az istentiszteleti helyeken. 1786-ban ezen a napon fogadták el Virginia állam vallásszabadsággal kapcsolatos törvényét. Thomas Jefferson fogalmazta meg a jogszabályt, s ezt élete egyik legnagyobb eredményének tartotta. Megszüntette azt a gyakorlatot, hogy az emberekkel egyházadót fizettessenek a helyi papságnak, s védelmébe vette a polgárok azon jogát, hogy diszkriminatív következmények nélkül kifejezésre juttathassák vallási meggyőződésüket.

Az Egyesült Államok alkotmányának megfogalmazói jórészt Jefferson törvényére támaszkodtak, amikor az Első Alkotmánykiegészítésbe belefoglalták a vallásszabadság biztosítását. Ennek védelme ma fontosabb, mint valaha.

A VIRGÍNIAI TÖRVÉNY PARAFRÁZISA

Thomas Jefferson szavai könnyebben érthető megfogalmazásban

Thomas Jefferson – A portrait by George McClellan Isten úgy teremtett bennünket, hogy szabadon gondolkozzunk. Ő mindenható, de úgy határozott, hogy nem kényszerít bennünket az Iránta való engedelmességre. A történelem során voltak, akik megpróbáltak egy adott istenhitet kényszeríteni másokra. Ez gyakran oda vezetett, hogy az embereknek abban kellett hinniök, amiben az uralkodó hitt, akkor is, ha valójában nem így éreztek. Ezt mi nem akarjuk.

Szintén helytelen, hogy olyan vallásokért fizettessék az embereket, amiben nem hisznek. A leghelyesebb, ha hagyjuk, hogy azt a vallást támogassák, amelyik a meggyőződésük szerint a legjobb. A kormány még arra se kényszerítse az embereket, hogy anyagilag támogassák a meggyőződésük szerint legjobb vallást. Mindenkinek szabadon kell eldöntenie, hogy milyen módon támogatja a vallását.

Állampolgári jogaink ne függhessenek attól, hogy milyen vallást követünk. A kormány ne mondhassa senkinek, hogy pusztán a vallási meggyőződése miatt nem tölthet be közhivatalt, nem lehet polgármester, kormányzó, vagy Elnök. Ha így tenne, csak azt érné el, hogy az emberek hazudnának a vallási meggyőződésükről. Mondhatnák, hogy ebben vagy abban a vallásban hisznek, hogy indulhassanak valamilyen politikai tisztségért. Természetesen helytelen lenne, ha az emberek hazudnának a vallási meggyőződésükről, de az is helytelen lenne, hogy a kormány azzal, hogy megszabja, hogy csak egy adott módon gondolkodó emberek léphetnek politikai pályára, hazugságra csábítaná őket. A kormány feladata a társadalmi béke fenntartása, s nem az, hogy megszabja az embereknek, hogy milyen vallást kövessenek.

Az igazság csodálatos dolog! Ha ki szabad mondani, meg tudja védeni magát. Szükség van rá, hogy az emberek szabadon beszélhessenek arról, hogy szerintük Istennel kapcsolatban mi az igazság.

Mindezek miatt mi, Virginia állam vezetői úgy határoztunk, hogy a kormány senkit ne kényszeríthessen egy vallás követésére, s arra sem, hogy pénzzel támogasson egy vallást. Ezt az embereknek maguknak kell eldönteniük. Továbbá az állam ne zaklathasson senkit amiatt, hogy milyen vallást követ. Ehelyett mindenki szabadon követhesse a vallását és beszélhessen róla.

Tudjuk, hogy jelenbeni döntéshozatalra választottak meg bennünket az emberek. Tudjuk, hogy a jövőben előfordulhat, hogy más virginiai vezetők e törvény megváltoztatása mellett döntenek. Amennyiben így tennének, mi itt és most ki akarjuk mondani, hogy helytelenül cselekednek, mert Isten szabadnak teremtett bennünket.

Thomas Jefferson

FORRÁS: Religious Freedom Day | http://www.religiousfreedomday.com/

További forrás (angol nyelven): Office of International Religious Freedom

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , , | Comments Off

BERNADETTE MEEHAN NSC SZÓVIVŐ NYILATKOZATA LISA O. MONACO ÉS GERARD ARAUD FRANCIA NAGYKÖVET TALÁLKOZÓJÁRÓL

Lisa O. Monaco az Elnök belbiztonsági ügyekkel és terrorelhárítással foglalkozó asszisztense

Fehér Ház|Sajtószóvivői Iroda|2015. január 12.

Lisa Monaco, az Elnök belbiztonsági ügyekkel és terrorelhárítással foglalkozó asszisztense ma a Fehér Házban találkozott Gerard Araud francia nagykövettel, hogy a múlt heti párizsi terrortámadásokat követően megbeszéljék az amerikai-francia együttműködés alakulását. Ms. Monaco tolmácsolta Obama elnök részvétét a Charlie Hebdo magazin irodája ellen végrehajtott szörnyű terrorcselekmény során meggyilkolt 12 ember, a másnap megölt rendőrnő és a kóser élelmiszerboltban meggyilkolt négy ember családjainak és barátainak.

Beszéltek az erőszakos szélsőségek leküzdésére irányuló, február 18-án a Fehér Házban sorra kerülő csúcstalálkozóról is, amit a nagykövet örömmel fogadott, s jelezte, hogy Franciaország teljes mértékben támogatni fogja azt. Araud nagykövet köszönetet mondott Ms. Monacónak a támadásokat követően tanúsított rendíthetetlen amerikai támogatásért, nagyra értékelve a hírszerzési és bűnüldözési együttműködést, Obama elnök Hollande elnökkel folytatott január 7-i telefonbeszélgetését, s az amerikai elnöknek a washingtoni Francia Nagykövetségen január 8-án, közvetlenül a támadást követően tett látogatását. Ms. Monaco ismételten kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja a támadások kitervelésében és végrehajtásában segítséget nyújtók azonosítására, letartóztatására és törvény elé állítására irányuló francia vizsgálatokat.

Forrás: Statement by NSC Spokesperson Bernadette Meehan on Assistant to the President for Homeland Security and Counterterrorism Lisa O. Monaco’s Meeting with Ambassador Gerard Araud of France|The White House |Office of the Press Secretary | For Immediate Release |January 12, 2015

Posted in Foreign Policy, Uncategorized | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

AZ ELNÖK NYILATKOZATA A FRANCIAORSZÁGI TÁMADÁSRÓL

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2015. január 7.

A leghatározottabban elítélem a párizsi Charlie Hebdo magazin szerkesztőségében történt borzalmas lövöldözést, amelyben a jelentések szerint 12 ember vesztette életét. E nehéz időben imáinkban és gondolatainkban együtt vagyunk a terrortámadás áldozatainak családjaival és Franciaország népével. Franciaország Amerika legrégebbi szövetségese és vállvetve harcol az Egyesült Államokkal a terroristák elleni küzdelemben, akik közös biztonságunkat és a világot fenyegetik. A francia nép újból és újból kiállt azok mellett az egyetemes értékek mellett, melyeket népeink több nemzedék óta védenek. Franciaország és Párizs nagyszerű városa olyan időtlen példát mutat a világnak, amely jóval túl fogja élni e gyilkosok gyűlöletes vízióját. Felvettük a kapcsolatot a francia hatóságokkal, és utasítottam Kormányomat, hogy adjon meg minden szükséges segítséget ahhoz, hogy törvény elé állíthassák ezeket a terroristákat.

Forrás: Statement by the President on the Attack in France | The White House | Office of the Press Secretary | January 07, 2015

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

2014. EGY DIPLOMATA SZEMÉVEL

Douglas Frantz, az USA Külügyminisztériumának közkapcsolatokkal foglalkozó helyettes államtitkára | 2014. december 31.

A 2014-es év áttekintése

Hogyan emlékezünk majd 2014-re? Mint a diadalok és tragédiák évére. Szocsiban babérokat arattak az olimpikonok, és megszűnt az Egyesült Államok és Kuba között 50 éve fennálló patthelyzet. Az ebolavírus viszont vadul terjed Nyugat-Afrikában, ártatlan áldozatok ezreit szedi, és veszélybe sodorja az országok gazdaságát. Az ILIÁ másfajta terrorral fenyegeti a Közel-Keletet, ismét más terroristák száznál több iskolást gyilkoltak meg Pesavárban és iskolás lányok százait rabolták el Nigériában. Ugyanakkor—kifejezvén a gyermekek jogaiba vetett globális hitünket—Nobel-békedíjat kapott az oktatáshoz való jog két aktivistája.

Voltak sikeres és sikertelen választások, egyoldalú választások, s sor került egy egész régió illegális elcsatolására. Afganisztánban értem meg az ország első békés hatalomátvételét. Egyenetlen, rögös út vezetett a jobb afgán jövő ígéretéig. A világ más részein a diplomácia gyakran fáradságos mesterségét űzték diplomatáink. Voltak áttörést jelentő tárgyalások, voltak ígéretes előrelépések.

Ismét egy év, amelyben a közösségi média hálózatok biztosította folyamatos kapcsolattartásnak köszönhetően minden kicsit távolabbinak tűnő dolog sokkal közelebb került a mindennapi életünkhöz. A hírek szüntelen áramlása mellett könnyen szem elől veszíthetjük a távlatokat, s nem mindig tudjuk, hogy amit teszünk, cselekvés-e vagy reakció. Szeretnék egy lépéssel hátralépni, s áttekinteni néhány eseményt, amelyeknek az elmúlt évben szerepe volt, s előre láthatóan a most következő évben is szerepe lesz az amerikai külpolitika alakulásában.

Ukrajna

Az év úgy kezdődött, hogy a világ a kijevi Maidan-téren, s más ukrán városokban békésen tüntető ukránok százezreit figyelte. Békés tiltakozás indult az ellen, hogy a kormány „szüneteltetni” akarta az Európai Unióval kötendő kereskedelmi megállapodás érdekében folyó tárgyalásokat, de egy hirtelen éles fordulattal egy mindmáig mélyreható változásokkal gyűrűző forradalom robbant ki.

ILIÁ/Daesh

Obama elnök az ILIÁ elleni lépésekről beszél (WH fotó)

Obama elnök az ILIÁ elleni lépésekről beszél--klikk a videóhoz

Az al-Kaida egy különösen brutális ágából kialakult ILIÁ szélsőségeseket a terror nyomai követték Szíria-szerte és Irak nagy részén. A hidegvérű kivégzések és az eluralkodó barbárság cselekvésre serkentette a nemzetközi közösséget, közöttük prominens iszlám vallási vezetőket is, s a harcoló csapatok 2011. évi kivonása óta bekövetkezett legnagyobb szabású amerikai katonai fellépést váltotta ki Irakban. Bár az ILIÁ elleni fellépés három fázisa közül még csak az elsőnél tartunk, már most is megmutatkozik, hogy az ILIÁ távolról sem legyőzhetetlen, s a civilizált emberek nem fogadják, és nem nézik el a taktikáit. Hosszú az út a legyőzéséig, de a nemzetközi közösség ebbe az irányba halad.

Ebola

Ebola ellen küzdő egészségügyi dolgozót fertőtlenítenek

Az ebolajárvány megmutatta, hogy a betegség által leginkább érintettek érdekében gyors és globális válaszintézkedésekre van sürgős szükség. Egészségügyi dolgozók, emberbarátok és közösségi vezetők tucatjai—élükön az Egyesült Államokkal—indultak harcba a vírus ellen Libériában, Sierra Leonében és Guineában.

Mivel a félelem és a félretájékoztatás a vírusnál is gyorsabban terjeszti a pánikot, a vezetők arra buzdították az embereket, hogy a kór legyőzése érdekében támogassák a fokozottabb mértékű fellépésre, a nem-működő rendszerek életre keltésére, valamint a tudomány, a technika és az innováció legjavának csatasorba állítására irányuló törekvéseket. Egy tárcaközi koalíció vezette lépéseinket hazai és nemzetközi szinten. Most, az év végén még mindig a vírus terjedését láthatjuk, s a hatását mindazokra, akik emiatt elvesztették a családjaikat. Továbbra is szükség van rá, hogy támogassuk a járvány által leginkább sújtott embereket, s proaktív módon enyhítsük a krízis másodlagos hatásait.

Választások

Kerry külügyminiszter Afganisztán két új vezetőjével

Ebben az évben a világ tanúja lehetett, amint Afganisztán beiktatta új elnökét, s kinevezte az ország történetében első (miniszterelnök-jellegű) un. legfőbb tisztségviselőt. Mindez egy vitatott választást követően alakult így, és az afgán történelem első demokratikus hatalomátvételét, és az elmúlt több mint 40 év első békés vezető-váltását jelenti.

Brazília hivatalban lévő elnöke csekély többséggel nyert egy megosztó választáson. Indiában, a világ legnagyobb demokratikus országában több mint 550 millió ember röpítette történelmi győzelemre Narendra Modit és pártját, a BJP-t, ajtót nyitva az Egyesült Államokkal és számos más országgal kialakuló új kapcsolatok előtt.

Az internet

2014-ben egyre nagyobb veszélybe került az internet irányítása és a nyílt internet. Az Egyesült Államok az elmúlt év során aktívan dolgozott partnereivel egy, az internet több-szereplős kormányzására alkalmas közös jövőkép-modell kialakításán, mely egy még nyitottabb, befogadóbb és rugalmasabb rendszer felé keresi az utat. Az év első felében Richard Stengel államtitkár a társadalom érdekeivel foglalkozó New York-i konferencián (Social Good Summit) arra bíztatta a fiatalokat, hogy küzdjenek a térért, on-line ténykedésükkel ellensúlyozzák a negatív narratívákat, s gyakoroljanak nyomást azokra az országokra, amelyek másként elnémítanák az elégedetlenséget és a nyílt vitákat. Voltak kudarcok is, olyan országokban, ahol a tekintélyelvű vezetők kontrollálni akarják a hírek áramlását. Moszkva pedig az ukrajnai szerepével kapcsolatos dezinformáció terjesztésével leckét adott a világnak abból, hogy miként lehet fegyvert kovácsolni a közösségi médiából.

A menekültek

Kislány egy menekülttáborban (AP fotó)

Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága szerint 2014 végén körülbelül 15,4 millió menekült volt a világon. A 2013-as évhez viszonyított mintegy 50 százalékos emelkedés nagyrészt a szíriai válság következménye. Az Egyesült Államok bármely más kormánynál több—összességében a 2,9 milliárd dollár értéket meghaladó—humanitárius segélyt juttatott a válság enyhítésére. Ezek a pénzalapok segítettek az iskolák helyreállításában, a kórházi osztályok bővítésében, és szennyvíztisztító telepek létesítésében, amire mind a befogadó közösségeknek, mind a menekülteknek rendkívül nagy szüksége van. Ennek ellenére még mindig igen sok a tennivaló!

Az UNHCR szerint a lakhelyük elhagyására kényszerült emberek száma világviszonylatban első ízben 2014-ben haladta meg az 50 milliót. Ebbe a kategóriába tartoznak a menekültek, az országon belül máshová kerülők és a menedékjogért folyamodók. Ha ezek az emberek saját országot alapítanának, a világ 24. legnépesebb országa jönne létre. A Külügyminisztériumban és a Belbiztonsági Minisztériumban dolgozó kollégáim az együttérzésre, nagylelkűségre és vezetésre irányuló, legbecsesebb amerikai értékeket és aspirációkat tükröző menekült-áttelepítési programot folytatnak. 1975 óta 3 milliónál több menekültet fogadtunk be a világ minden tájáról, s a továbbiakban is szívesen látjuk őket. Új életet és új otthonokat építenek, új közösségeket hoznak létre mind az 50 államban—s végső soron az Egyesült Államokat is erősebbé teszik.

Klímaváltozás

A klímaváltozás jelei (AP fotó)

Az Egyesült Államok és Kína partnerekként történelmi haladást értek el ez évben a károsanyag-kibocsátás terén, amikor Obama elnök és Xi Jinping kínai elnök közösen bejelentették a kibocsátás csökkentésére irányuló célkitűzéseiket. Azzal, hogy így—azaz közösen és a jóval a nemzetközi közösség által megszabott határidő előtt—tették, arra ösztönzik a többi országot, hogy hamarosan azok is terjesszék elő a károsanyag-kibocsátás csökkentésére vonatkozó saját ambiciózus célkitűzéseiket, s lépjenek túl a hagyományos véleménykülönbségeken, hogy a világ 2015-ben egy erőteljes, globális klíma-megállapodásra juthasson. John Kerry külügyminiszter, aki aktívan közreműködött az USA-Kína megállapodás létrehozatalában, megígérte, hogy amikor 2015 végén Párizsban, a klímaváltozással kapcsolatos ENSZ konferencián összegyűlnek a világ vezetői, tovább dolgozik majd egy nemzetközi egyezmény létrehozásán is.

A vállalkozók

2014. a vállalkozók és az induló „start-up” vállalkozások éve volt. A követségeinken és konzulátusainkon dolgozó diplomatáink világszerte napi szinten találkoznak olyanokkal, akik a jelen legégetőbb kérdéseire próbálnak választ találni. Joe Biden alelnök vezette a marokkói Marrakeshben rendezett 5. Globális Vállalkozói Csúcstalálkozón (Global Entrepreneurship Summit/GES) részt vevő amerikai delegációt.

A Fehér Ház és a Külügyminisztérium mindig kulcsfontosságú kérdésként kezelte és kezeli a fiatal vállalkozók támogatását. A vállalkozói szellem alapja a jobb világ megteremtésében hívő optimizmus, és az a szándék, hogy a fásultságon áttörve azonosítsuk a kihívásokat, s konkrét, kreatív megoldásokkal válaszoljunk rájuk. Szerintünk a vállalkozói tevékenység útján nem csak a fiatalok kreativitása, innovatív képessége és energiája folyhat be érdemben a munkahelyteremtésbe és a gazdaság növekedésébe, de maga a fiatal generáció is megerősödhet.

Kuba

Fiatal kubai fiú régi nyitott amerikai kocsit vezet (AP fotó)

Amint végéhez közeledett az év, Obama elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok történelmi lépést tesz, új fejezetet nyit a Kubával való viszonyunkban, jobb kapcsolatot épít az ottani emberekkel és erősíti a kubai népet. 2015-ben elszigetelés helyett inkább a közös érdekeink mentén alakul majd a Kubával való kapcsolatunk. Obama elnököt idézve: „Ötven évig próbálkoztunk az elszigeteléssel. Ideje valami mással próbálkoznunk.”

Forrás: #DiplomacyMoment: 2014 in Review | Posted by Douglas Frantz | December 31, 2014

 

Posted in Economic Issues, Environment & Energy, Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

AZ USA-EU ENERGIAÜGYI TANÁCS KÖZÖS NYILATKOZATA

Sajtójegyzet | Sajtószóvivői Iroda | Washington, DC | 2014. december 3.

Az Egyesült Államok-Európai Unió Energiaügyi Tanács hatodik értekezletére ma került sor Brüsszelben. Az ülést Federica Mogherini, az EU főképviselője/alelnöke, Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke, Miguel Arias Canete, az Európai Bizottság biztosa, és John Kerry amerikai külügyminiszter vezették. Claudio De Vincenti, az olasz Gazdaságfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettese képviselte az Európai Unió Tanácsának elnökségét, Jonathan Elkind megbízott helyettes államtitkár pedig az USA Energiaügyi Minisztériumát. Az Energiaügyi Tanács, mely az EU-USA energiapolitikai prioritások fóruma, segíti az átlátható és biztonságos globális energiapiacot, előmozdítja az együttműködést a hatékony és fenntartható energiafelhasználásra vonatkozó politika és szabályozás terén, és közös kutatásokat és fejlesztéseket folytat a tiszta energia technológiák terén. Ezek az intézkedések fellendítik a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, erősítik az energiabiztonságot és a nemzetközi együttműködést, továbbá kiemelik a globális energetikai és klímaváltozással kapcsolatos problémák kezelésének sürgősségét és fontosságát.

Szöveg kezdete:

Ukrajna

A Tanács üdvözölte a 2014. október 30-án kötött háromoldalú gázmegállapodást, amelynek megszületéséhez az elmúlt nyolc hónap során az Európai Unió közvetített, és hozzájárult az Egyesült Államok és más felek támogatása is. Az egyezmény jelentősen hozzájárul Ukrajna biztonságos gázellátásához az idei télre, megkönnyebbülést jelent az ukrán állampolgárok számára, s megbízható gáztranzitot biztosít Európának. A gázszolgáltatásra gyakorolt közvetlen hatásán túl azt is demonstrálja, hogy a válság csillapítható, s a további intézkedések során sémaként használható. Anélkül, hogy befolyásolni próbálná a stockholmi Nemzetközi Döntőbírósághoz benyújtott ügyek kimenetelét, a Tanács ismételten megerősítette annak fontosságát, hogy hosszútávú gázszállítási megállapodás jöjjön létre Oroszország és Ukrajna között. A Tanács újból kifejezésre juttatta az EU és az USA azon elhatározását, hogy vállvetve támogatják az új ukrán kormányt, és kiemelte az ukrán energiaszektorban folyó reformok további szükségességét. Ukrajnának ehhez az Energiaközösségben vállalt kötelezettségei értelmében fokozatosan az EU energia-piacába kell integrálnia energiapiacát, egyúttal szem előtt kell tartania a veszélyeztetett lakossági rétegek védelmét is. A Tanács üdvözölte az ukrán kormánynak az idei tél során beálló energiaügyi vészhelyzetek esetére kialakított, aktív amerikai támogatással létrehozott tervét, és kiemelte, hogy a végrehajtása során igen fontos a folyamatos és szoros együttműködés, hogy optimálisan kihasználhassák az Egyesült Államok, az EU és az EU tagállamok segítségét. A Tanács elismeréssel illette az ukrán energiabiztonság közép- és hosszútávú javítására irányuló USA és EU erőfeszítéseket is, beleértve az ukrán energiaszektor reformjának támogatását, valamint a hazai energiatermelés növeléséhez szükséges jogi és politikai keretek, és kapacitás bővítését is. A fokozottabb energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások kibővítése is fontos szerepet játszik az ukrán energiabiztonság növelésében. A Tanács üdvözölte a kelet-európai környezetvédelmi és energiahatékonysági partnerségnek (Eastern Europe Environment and Energy Efficiency Partnership/E5P) az energiahatékony beruházások finanszírozására irányuló törekvéseit is. A Tanács ismételten megerősítette, hogy Ukrajna területi integritását, függetlenségét és szuverenitását tiszteletben kell tartani, és hangsúlyozta, hogy mindenképpen segít véget vetni a kelet-ukrajnai válságnak és az érintett lakosság emberi jogai ellen elkövetett sérelmeknek. A Tanács felszólította valamennyi felet, hogy gyorsan és késedelem nélkül, teljes mértékben hajtsák végre a minszki megállapodás jegyzőkönyvében foglaltakat, és ennek kapcsán rámutatott az Orosz Föderáció felelősségére. A Tanács felszólítása elsősorban arra irányult, hogy hagyjanak fel a tűzszünet folyamatos megsértével, vonják vissza az illegális és külföldi erőket, zsoldosokat és katonai felszereléseket, továbbá az EBESZ állandó felügyelete alatt biztosítsák az ukrán-orosz határt. A jelenlegi helyzetet értékelve egyetértettünk abban, hogy mind a szeparatisták elleni intézkedések súlyosbítása, mind a Krím-félsziget illegális elcsatolását illető el-nem-ismerési politika terén össze kell hangolnunk országaink szankciórendszerét.

Energiabiztonság

A Tanács ismételten hangsúlyozta, hogy az energia nem használható politikai eszközként. Üdvözölte az Európa Bizottságnak az energiahatékonyság fokozására, a hazai termelés bővítésére, a kínálat változatossá tételére, a belső energiapiac kiteljesítésére, az energetikai külpolitika terén kialakítandó egységes fellépésre, a kritikus fontosságú infrastruktúra megőrzése mellett kialakított sürgősségi és szolidaritási mechanizmusok támogatására irányuló, az EU energiabiztonsági stratégiájába foglalt javaslatait. A Tanács megvitatta, hogy az Egyesült Államok milyen módon segíthet az EU tagjelöltek és a keleti partnerségi országok energiabiztonságának fokozásában.

A Tanács tudatában van, hogy az energiabiztonság a nyitott, versenyképes és átlátható nemzetközi energiapiacra, valamint a fenntartható energiatermelésnek és energiafogyasztásnak kedvező, elsősorban a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások és energiahatékonyság kifejlesztésére és telepítésére irányuló politikára támaszkodik. A Tanács örömmel fogadta a kilátásba helyezett amerikai cseppfolyósított földgáz exportot, mivel a globális kínálat bővítése kedvező lesz Európa és más stratégiai partnerek számára. A Tanács üdvözölte az átfogó és ambiciózus Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (Trans-Atlantic Trade and Investment Partnership/TTIP) érdekében folyó tárgyalásokat, és az energiaügyeket érintő kereskedelmi és befektetési megbeszéléseket is.

A Tanács helyesli az Európai Unió azon célkitűzését, hogy megfizethető, biztonságos és fenntartható energiát használó energiauniót hozzon létre, és támogatja a kifogástalanul működő és összekapcsolt belső energiapiac megteremtése érdekében már folyó munkát, amint azt az Európa Tanács október 23-ai következtetéseiben is lefektették. Az energia-infrastruktúra megerősítése, a kiemelt projektek, így a gáz és áram interkonnektorok felgyorsítása, az energiaigényeknek a hatékonyabb energiafelhasználás útján történő mérséklése, valamint a belső erőforrások, közöttük a megújuló energiaforrások kiaknázása nagyobb energiabiztonságot és versenyképesebb árakat teremt majd minden tagország és az Energiaközösséghez tartozó szomszédos országok számára. A Tanács örömmel fogad minden olyan, az uniós joggal összhangban lévő projektet, amely hozzájárul az európai ellátási források és a szállítási útvonalak diverzifikációjához. A Tanács dícsérettel illette az Európai Bizottság mostanában folytatott energiabiztonsági stressztesztjeit, amelyek—főleg komolyabb energiaellátási zavarok esetén—fokozottabb együttműködésre ösztönöznek. A Tanács arra utasította az energiabiztonsági munkacsoportot, hogy a gáz- és villamosenergia-infrastruktúra projektek terén elért haladás, valamint a kiemelt projektek pénzügyi támogatására szolgáló újabb lehetőségek áttekintése érdekében 2015-ben találkozzanak az Energiaközösség szerződő feleivel és Titkárságával.

A Tanács elismerésre méltónak találta a római G7-es miniszteriális szintű energiaügyi találkozó munkáját, ami az energiabiztonság alapvető elveit képviselte, így a rugalmas, átlátható és versenyképes energiapiacokat; az energiaforrások, üzemanyagok, technológiák, az infrastruktúra és az útvonalak diverzifikálását; az energiaügyi vészhelyzetekre való felkészülést; és a saját energiaforrások használatára való ösztönzést. Tekintettel arra, hogy az energiabiztonság fokozásához igen fontos a kollektív fellépés, a Tanács elfogadta, hogy a német G7 elnökség alatt folytatják mindezeket az erőfeszítéseket. A Tanács üdvözölte a közelmúltban történt infrastrukturális fejlesztéseket, beleértve a Klaipeda LNG-terminál felavatását Litvániában, a déli gázfolyosó kiépítését jelző tavaly szeptemberi ünnepséget, és a meglévő ukrán-magyar-lengyel reverz gázvezetéket kiegészítő ukrán-szlovák reverz vezeték felavatását. A Tanács most is fontosnak tartja, hogy elsőbbséget biztosítsanak néhány kiválasztott, kritikus fontosságú infrastruktúrális projektnek, amelyekkel gyors összeköttetést lehet biztosítani, hogy egyetlen EU tagállam gáz- és villamosenergia hálózata se maradjon elszigetelt. A Tanács üdvözölte a balti gázvezeték, valamint a térségi LNG-terminál kiépítésére vonatkozó november 17-én kötött észt-finn megállapodást, s igen fontosnak tartja, hogy az időben megvalósuljon. Ebben az összefüggésben a Tanács hangsúlyozta, hogy—különösen Közép- és Kelet-Európában—fejleszteni kell az EU-tagállamok közötti összekötő gázvezetékeket, és olyan projektek gyors befejezését sürgette, mint például a Romániából a Moldovai Köztársaságba irányuló gázszállítást biztosító Iasi (Jászvásár)-Ungheni összekötő gázvezetékhez kapcsolódó infrastrukturális beruházások, valamint a vonal meghosszabbítása Chisinauig. A Tanács továbbá üdvözölte a Magyarországot és Szlovákiát összekapcsoló, a tervek szerint 2015 januárjára üzembe kerülő Vecsés-Velke Zlievce (Felsőzellő) gázvezetékkel kapcsolatos fejleményeket; és szorgalmazta a horvátországi Krk-szigeten lévő LNG-terminál, valamint a görög-bulgár interkonnektor és a kapcsolódó LNG képességek befejezését. A Tanács az Ibériai-félszigetet is alkalmasnak találja arra, hogy az EU stratégiai gáz-belépési pontja legyen.

A Tanács tisztában van azzal, hogy—mint azt a közelmúltbeli máltai és római euro-mediterrán konferenciák is bizonyították—az EU és a tágabb régió energiabiztonsága szempontjából egyre nagyobb lehetőségek rejlenek az új fekete-tengeri, észak-afrikai és földközi-tengeri gázforrásokban. A Tanács készen áll arra, hogy —hangsúlyozottan a nemzetközi jog tiszteletben tartásával—segítsen e források kiaknázásában. A Tanács kiemelte annak fontosságát, hogy előmozdítsák az iraki energiaforrásokkal és villamosenergia-infrastruktúrával kapcsolatos fejlesztéseket, és örömmel üdvözölte az EU-Irak Energia Központ 2015 elejére tervezett felavatását.

A Tanács megvitatta a globális energiapiacok jelenlegi helyzetét. A Tanács fontosnak tartja, hogy az országok fokozatosan megszüntessék az alacsony hatásfokú fosszilis üzemanyagok támogatását. A Tanács továbbra is támogatni fogja a szabályalapú és befogadó energiapiacok megteremtésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseket.

Energiapolitika, energetikai kutatás és technológia

A Tanács egyetértett abban, hogy a kutatás és az innováció kritikusan fontos ahhoz, hogy—az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó lehetőségek arányának növelése és a költségek csökkentése útján—növekedhessen az energiabiztonság, és enyhüljenek a klímaváltozással járó veszélyek. Az összehangolt és harmonizált technológiák, megoldások, programok és projektek kifejlesztése érdekében az EU és az Egyesült Államok energetikai kutatásainak terén fokozni kell az együttműködést. Ennek alapján fejlődhet majd a szakértelem, a tudományos és technológiai kapacitás és a kiválóság, amelyek közvetlenül szolgálják a versenyképességet, és hozzájárulnak az új munkahelyeket teremtő és fellendülést hozó zöldkörnyezeti fejlődéshez. A Tanács hangsúlyozta az e téren folyó együttműködés élénkítésének és egyszerűsítésének a fontosságát, beleértve—de nem kizárólagosan—a megújuló energiaforrások, a kritikus anyagok, az energiahatékonyság, a magfúzió, a hidrogén- és üzemanyagcellák, az intelligens hálózatok és tárolás, a szén-dioxidbefogás és tárolás, a hagyományostól eltérő források, az óceánból nyert energia és rendszerintegráció területén. A Tanács helyeselte a kölcsönös érdeklődésre számot tartó energiapolitikai kérdések terén tartott folyamatos eszmecserét, többek közt az EU 2030-as energiaügyi és éghajlat-politikai kerettervéről (2030 Climate and Energy Policy Framework), a USA Energiaügyi Minisztériumának negyedévenkénti energiaügyi áttekintéséről, a  Quadrennial Energy Review-ról, az EU-s lehetőségek összekapcsolásáról (Connecting Europe Facility), az intelligens hálózatokról és az elektromos járművekről, az energiahatékonyságról, a nem szokványos energiaforrások fejlesztéséről, valamint a LNG-kről, a szén-dioxid-befogásról és tárolásról. Közös cél, hogy felgyorsuljon a versenyképes, fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés. A Tanács megvizsgálja majd az energia-kutatás terén folytatott együttműködés további lehetőségeit, beleértve a tudósok és kutatók számára elérhető újabb tudományos csere-lehetőségeket és az üzleti közösség bevonását is.

Klíma és energia

Csak az EU, az Egyesült Államok, s az összes nagy és feltörekvő gazdaság összehangolt fellépésével kezelhetőek a globális klímaváltozás jelentette veszélyek, amelyek változatlanul súlyos problémát jelentenek a mi nemzedékünk számára. A Tanács ismételten megerősítette az Egyesült Államok és az EU azon komoly elhatározását, hogy a 2015-ben Párizsban rendezett ENSZ klímakonferencián elfogadnak egy olyan, a multilaterális, szabályalapú rendszert erősítő ambiciózus protokollt, jogi eszközt vagy jogerős megállapodást, mely megfelel az ENSZ megállapodásnak és minden fél számára elfogadható. Mivel az a cél, hogy a globális melegedést 2 Celsius fok alá szorítsák, e megállapodásnak kellően ambiciózusnak, robosztusnak és dinamikusnak kell lennie. Az éghajlatváltozással foglalkozó Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) legújabb eredményei is a sürgős és hatékony cselekvés szükségességét támasztják alá. Az EU és az Egyesült Államok eltökélt szándéka, hogy vezető szerepet vállaljanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és tekintetbe vegyék azt az egyre nyilvánvalóbbá váló tényt, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések kombinálhatók a gazdasági teljesítmény növelésével, és pozitív járulékos előnyökkel járhatnak olyan területeken, mint az egészségügy és az energiabiztonság. Az EU és az Egyesült Államok továbbra is komolyan törekszik a rövid életű klímaszennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére. Az idén decemberi limai COP 20 konferencia fontos lépés a 2015. évi párizsi találkozó sikere felé. Fontos, hogy Limában az országok megállapodásra jussanak a tárgyalás szövegének tervezett elemeiről, beleértve az átlátható, mérhető, ellenőrizhető és ambiciózus mérséklési hozzájárulás követelményét, a COP 21-et megelőző hozzájárulások megfontolására és elemzésére alkalmas nemzetközi eljárások kidolgozását, és elkötelezettséget az iránt, hogy 2020-ig tovább fokozzák a csökkentés szándékolt mértékét. A párizsi konferencia sikere érdekében az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének konferenciáján kívül más fórumokon, például a meghatározó gazdaságok fórumán, a G20-on és a G7-en is dolgoznunk kell. A kezdeményezéseknek és szervezeteknek, beleértve a Tiszta Energia miniszteri értekezletet, a Nemzetközi Energia Ügynökséget, a Nemzetközi Energia Fórumot, az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalíciót és a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökséget is, szintén fontos szerepük van.

A Tanács örömmel fogadta azt az EU és USA döntést, hogy 2015 első negyedévében benyújtják a tervezett, országos szinten meghatározott csökkentési hozzájárulásukat. Minden meghatározó gazdaságnak hasonlóképpen vezető szerepet kell vállalnia, s ugyanilyen átlátható, számszerűsíthető és összehasonlítható módon kell benyújtania tervezett hozzájárulását.

A Tanács üdvözölte az október 23-i európa-tanácsi határozatot, miszerint 2030-ig az 1990-es bázisévhez képest legalább 40 százalékkal csökkentik az EU-ban a háztartásokban keletkező üvegházhatású gáz kibocsátását. A Tanács továbbá üdvözölte azt a kötelező célt, miszerint az EU teljes energiafogyasztásán belül legalább 27 százalékra növelik a megújuló energia arányát, és azt az előirányzott célt, hogy hatékonyabb felhasználással az előrejelzésekhez képest legalább 27 százalékkal csökkentsék a teljes energiafogyasztást. A Tanács üdvözölte az Egyesült Államok bejelentését, miszerint a 2005. évi szinthez képest 2025-ig 26-28 százalékkal szándékoznak csökkenteni a gázkibocsátást. A Tanács örömmel fogadta, hogy az Egyesült Államok 3 milliárd dollárt, az EU tagállamok együttesen 4,6 milliárd dollárt ígértek a Zöld Klíma Alap feltőkésítésére, valamint saját, a fejlődő országok klímügyi finanszírozással kapcsolatos intézkedéseikre.

A Tanács arra buzdította a többi felet, hogy aki még nem tette meg, tegyen hasonló arányú ígéretet. A Tanács megvitatta az együttműködés további lehetőségeit, amelyekkel a világ más részein is előmozdíthatnák a fenntartható energia ügyét, többek között az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez szükséges, hosszútávú beruházások mozgásba lendítését. Az éghajlatváltozás, valamint a fejlesztés összefüggésében a globálisan támogatandó prioritások között van az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások ügye. Megvitatták a Karib-térség helyzetét is. Ez a régió rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra, így itt különösen hatékonyak és hasznosak lehetnek a tiszta, megújuló energiaforrások. A Tanács örömmel fogadta a karibi térség tisztább és fenntarthatóbb energiaügyi jövőjére vonatkozó kezdeményezéseket a régióban, beleértve a közös Karib-EU partnerségi stratégia, valamint az USA-karibi Energiabiztonsági Kezdeményezés (U.S.-Caribbean Energy Security Initiative/CESI) keretében foglaltakat, továbbá megbeszéléseket folytatott arról, hogy saját fenntartható energia-stratégiáinak kialakításában hogyan támogassák közös munkával a térséget.

Szöveg vége

Forrás: Joint Statement of the U.S.-EU Energy Council | Media Note | Office of the Spokesperson | Washington, DC | December 3, 2014

 

Posted in Economic Issues, Environment & Energy, Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

ELNÖKI NYILATKOZAT AZ AFGANISZTÁNI HARCI KÜLDETÉS BEFEJEZTÉRŐL

Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | 2014. december 18. | Azonnali közlésre

Hazánk életében mérföldkőnek számít a mai kabuli ünnepség. Több mint 13 éve, azóta, hogy szeptember 11-én közel 3000 ártatlan életet vettek el tőlünk, nemzetünk háborút vívott Afganisztánban. A hadseregünkben szolgáló férfiak és nők rendkívüli önfeláldozásának köszönhetően most véget ér afganisztáni harci küldetésünk, és felelősségteljes módon zárul le az amerikai történelem leghosszabb háborúja.

Ezen a napon hálát adunk katonáinknak és hírszerzőinknek, akik engesztelhetetlenek voltak a 9/11-ért felelős terroristákkal szemben, elpusztították az al-Kaida vezetés magját, megadták Oszama bin Ladennak, amit érdemelt, pusztító terrorcselekményeket akadályoztak meg, és számtalan amerikai életet mentettek meg. Nekik köszönhető, hogy nagyobb biztonságban vagyunk, s országunk is biztonságosabb. Egyúttal az Afganisztánban szolgáló bátor katonai és diplomácia személyzetünk—NATO szövetségeseinkkel és koalíciós partnereinkkel együtt—segített az afgánoknak abban, hogy visszaszerezzék a közösségeiket, saját kezükbe vegyék a biztonságukat, történelmi választásokat tartsanak, s az ország történetében először demokratikus hatalomátadásra kerülhessen sor.

Tiszteljük a súlyos áldozatokat, amelyek lehetővé tették e fejlődést. Tisztelettel adózunk azoknak az amerikaiaknak—civileknek és katonáknak, elkötelezett diplomatáinknak és az ország fejlesztésén munkálkodóknak is—akik Afganisztánban szolgáltak, sokan közülük többször is, s ugyanígy a családjaiknak is, akik otthon hoztak áldozatokat. Ígérjük, hogy látható avagy láthatatlan sebet hordozó harcosainkat olyan világszínvonalú ellátásban és kezelésben részesítjük, amilyet érdemelnek. Legfőképpen arra a több mint 2200 amerikai hazafira emlékezünk, akik a végső áldozatot hozták meg Afganisztánban, s ígérjük, hogy Gold Star kitüntetésben részesített családjaik mellett állunk, akiknek nagy szüksége van hálás nemzetünk nem múló szeretetére és támogatására.

Afganisztán továbbra is veszélyes hely, így az afgánok és az afgán biztonsági erők hatalmas áldozatokat hoznak országuk védelmében. Az afgán kormány kérésére, valamint az eddigi közös eredmények védelme érdekében az Egyesült Államok— szövetségeseivel és partnereivel együtt—korlátozott katonai jelenlétet tart fenn Afganisztánban, hogy kiképezzék, tanácsokkal lássák el és segítsék az afgán erőket, valamint terrorelhárító műveleteket folytassanak az al-Kaida maradványai ellen. Embereink továbbra is kockázatokat vállalnak, ami azt mutatja, hogy az Egyesült Államok tartósan elkötelezte magát az afgán nép, valamint egy olyan egységes, biztonságos és szuverén Afganisztán mellett, amelyet már soha sem használhatnak fel arra, hogy onnan indítsanak támadásokat az országunk ellen.

Az elmúlt 13 év próbára tette országunkat és katonaságunkat. De ahhoz képest, hogy hivatalba lépésem idején közel 180.000 amerikai katona szolgált Irakban és Afganisztánban, most 15 ezernél kevesebb katonánk van ezekben az országokban. Katonáink mintegy 90 százaléka otthon van. Továbbra is a mi katonaságunk a legjobb a világon, így a terrortámadásokkal szemben, s becsben tartott szabadságjogaink és értékeink védelme érdekében megőrizzük éberségünket. A növekvő itthoni jólét mellett újult önbizalommal kezdjük az új évet, és hálásak vagyunk egyenruhás amerikai honfitársainknak, akik a szabadságunkat és biztonságunkat őrzik.

Forrás: Statement by the President on the End of the Combat Mission in Afghanistan | The White House | Office of the Press Secretary | For Immediate Release | December 28, 2014

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

ÚJ TÁVLATOK A KORRUPCIÓ MEGÉRTÉSÉBEN ÉS VISSZASZORÍTÁSÁBAN

Sarah Sewall, az amerikai Külügyminisztérium polgári biztonságért, demokráciáért és emberi jogokért felelős helyettes államtitkára | Nyitóbeszéd | Korrupcióellenes Világnap | Carnegie Endowment for International Peace | 2014. december 9.

Köszönöm szépen a kedves bemutatást.  Örülök, hogy itt lehetek ma Önökkel.

A Külügyminisztériumban végzett munkám lényege, hogy az embereket helyezzük külpolitikánk középpontjába. Minden egyes napon interakcióba lépünk emberekkel – migránsokkal, emberi jogi aktivistákkal, az emberkereskedelem áldozataival –, valamint azokkal a kormányokkal, akik képviselik ezeket az embereket.  Mivel figyelmünk ilyen nagymértékben az emberekre összpontosul, ez megmagyarázza, hogy miért tekinti annyira fontos problémának a korrupciót és annak romboló hatását a helyettes államtitkárság, melyet vezetek, és az egész amerikai kormányzat. A korrupció lényegében nem más, mint egy személynek a hivatali beosztásán keresztül megvalósított visszaélése a közbizalommal, személyes haszonszerzés céljából.  A közbizalommal való visszaélés a világ minden részén megtörténik – beleértve az USA-t is.  A kérdés nem az, hogy előfordul-e esetenként korrupció.  Sajnos igen.  A kérdés az, hogyan tudnak a kormányok és az általuk képviselt emberek bátran fellépni ellene.  Ami minket illet, az Egyesült Államok az olyan kormányok mellett áll, amelyek az emberek pártját fogják azzal, hogy az integritást, a nyitottságot és az elszámoltathatóságot tekintik vezérelvnek a kormányzati tevékenységekben.

Tizenegy évvel ezelőtt, az ENSZ Közgyűlése a mai napot Korrupcióellenes Világnappá nyilvánította. A korrupcióellenes erőfeszítéseket rövid idő alatt jelentős sikerek koronázták – különös tekintettel a nemzetközi normák létrehozására.  De ennél többet is tehetünk. Ma azt szeretném elmagyarázni, miért prioritás és nemzetbiztonsági kérdés még mindig a korrupcióellenes harc az amerikai kormányzat számára, illetve szeretném kifejtem, hogyan küzdhetünk célzottabban, integráltan és hatékonyabban a korrupció ellen.

Miért probléma a korrupció?

Az emberiség fejlődésére és az emberi jogokra gyakorolt hatás

Mindannyian tudjuk, hogy a korrupció rossz.  Amikor a politikusok ellopják a közpénzeket, ahelyett, hogy megfelelően elköltenék azokat, az iskolákba nem jut elég tankönyv, a betegeknek nem jut gyógyszer, a kereskedők utak és hidak nélkül maradnak.  Az Afrikai Unió becslése szerint Afrika teljes GDP-jének egynegyede vész el minden évben a korrupció következtében – s ezzel drámaian megnő a szegénység szintje egy már amúgy is szívszorítóan szegény térségben.  A Világbank felmérései szerint csak az egészségügyben a nem bérjellegű finanszírozások 80% sohasem jut el a megfelelő helyre. Ennek következtében, amikor például kialakul egy Ebola járvány, nagyon gyenge az intézményi háttér, amellyel kezelni kellene a válságot.

A kenőpénz a társadalom szövetét fejti fel, és aláássa a kormányzat kísérleteit arra, hogy bizonyítsa legitimitását vagy megszilárdítsa a demokráciát.  A korrupció az a ragasztóanyag, amely egyben tart sok tekintélyelvű rezsimet, lehetővé téve a hatalomban lévőknek, hogy szívességeket osztogassanak, majd lehetőséget teremt nekik, arra, hogy lebuktassák besározódott bűntársaikat, ha azok ellenük fordulnak.

A korrupció sérülékennyé teszi az átlagpolgárt is.  Ha jogaikat ténylegesen áruba bocsátják, akkor azokat a törvényeket, amelyek az emberek védelmét szolgálják – az emberkereskedelmet, a gyűlölet bűncselekményeket, a nők és gyermekek elleni erőszakot szankcionáló jogszabályokat – nem tartatják be.   Jól láthatjuk ezt a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol a bűncselekmények áldozatai, beleértve a szexuális bűncselekmények áldozatait, igen korlátozottan férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, és, amikor igen, gyakran azt tapasztalják, hogy az elkövetők egyszerűen csak “kivásárolják magukat” a büntetőeljárás alól. Az USA kormánya támogatja mozgó bíróságok létrehozását, annak érdekében, hogy javítsák a hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz vidéken is; de igazságot valójában mindaddig nem fognak szolgáltatni, amíg tovább él a korrupció a bírósági rendszeren belül.

Gazdasági hatás

Hasonlóképpen jól dokumentált a korrupciónak a növekedésre, a versenyre és az innovációra gyakorolt hatása. Amikor a cégeknek vesztegetési pénzeket kell kifizetniük annak érdekében, hogy átverekedjék magukat a bürokrácián, azzal tulajdonképpen még több bürokrácia létrehozását kezdeményezik, lelassítva ezzel a tranzakciók időtartamát és megemelve az üzleti kiadásokat. Ami azt illeti, a Világgazdasági Fórum egész világra kiterjedő becslése szerint a korrupció átlagosan 10 százalékkal emeli meg az üzletkötések költségeit.

A korrupció különösen káros hatással van a számos amerikai cég működésére, amelyek a belföldön szigorúan betartatott üzleti magatartás támogatásával a szabályok szerint játszanak. Amikor cégeink külföldön lépnek be a versenybe, a korrupció megfosztja őket az egyenlő esélyektől. Ha egy közbeszerzési döntést Oroszországban nem az érdem, hanem a megvesztegetés alapján hoznak meg, akkor a mi cégeink vagy itthon maradnak, vagy elveszítik a versenyt. Ez negatív hatással van gazdaságunkra és olyan nyomás alá helyezi cégeinket, hogy a könnyebb megoldást válasszák. Ez azt is jelenti, hogy az orosz fogyasztó is veszít – selejtes terméket kap, mert a szerződő fél a jó minőségű munka biztosítása helyett megvesztegetésre költötte a rendelkezésre álló pénzt. Az “együttes prosperitás” a legigazabb formában azt jelenti, hogy valamennyien együtt elkötelezzük magunkat az átlátható, szabály-alapú gazdaság mellett, amelye legjobban szolgálja az Egyesült Államok és külföldi partnereink érdekeit is.

Ezen elkötelezettség egy része arról szól, hogy megvédjük saját pénzügyi rendszereinket attól, hogy lopott javaknak adjanak menedéket. A korrupcióból származó jövedelmek gyakran nyugat-európai és amerikai bankokban és fedőcégekben lelnek menedékre. Ezeket a nem egyenes úton származó bevételeket el nem számoltatható rezsimek fenntartására vagy terrorizmus finanszírozására használhatják. Azon dolgozunk partnereinkkel, különösen a G20-ban, hogy garantáljuk, hogy pénzügyi rendszereink ne legyenek lopott javak menedéke.

Viszonylag könnyűvé vált annak követése, hogyan erodálja a korrupció a demokráciát, és hogyan pusztítja a jólétet. Ma már vannak eszközeink e hatások felmérésére: a Világbank és  az ENSZ méri a korrupciónak a fejlődésre gyakorolt hatását, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának eves emberi jogi jelentései és az olyan civil szervezetek, mint például a Transparency International dokumentálják a korrupciónak a szabadságra és az elszámoltathatóságra gyakorolt negatív hatását, és az olyan intézményeket, mint az EBESZ mennyiségi analízissel mutatják ki a korrupciónak az üzletre gyakorolt hatását. Ám a korrupciónak vannak egyéb hatásai is, amelyeket talán nehezebb mérni, de amelyek nem kevésbé alattomosak.

A biztonságra gyakorolt hatás

A helyzet az, hogy a korrupció veszélyesebb, mint gondoltuk.

A korrupció elidegeníti és felhergeli az embereket, ami ahhoz vezet, hogy elveszítik hitüket az államban, vagy ami még ennél is rosszabb, felkelést és erőszakos szélsőségeket szít. Afganisztánban a tálibok továbbra is kihasználják a lakosság elégedetlenségét a korrupció miatt, hogy így nyerjenek támogatást. Irakban a kormányból való kiábrándultság – többek között a korrupció miatt is – termékeny talajt teremt az ISIL működésének. Az elmúlt héten derült ki az iraki miniszterelnök, al-Abadi számára, hogy mintegy 50.000 „szellemkatona” szerepelt az állami bérlistán, ami körülbelül 380 millió dollárba került az irakiaknak évente. A polgárok úgy érzik, elárulták őket egyrészt közvetve, mert az adójuk és erőforrásaik úgynevezett „köztisztviselőket” gazdagítanak, de közvetlenül is, mert nem kapják meg a megfelelő biztonságot és védelmet.

Jó példa erre Nigéria, ahol a korrupció olyannyira aláásta a nemzeti hadsereget, hogy a katonák alultápláltak, rosszul fizetettek és nem képesek megvédeni az állampolgárokat olyan belső fenyegetésektől, mint a Boko Haram. Az ár iszonytató: csak 2014-ben több, mint 4000 embert ölt meg a Boko Haram, és további  1,5 milliót űzött el. A Boko Haram kinyilvánította az iszlám kalifátust Észak-Nigériában, és irányítása alá vont számos közösséget. Mi aktívan együttműködünk néhány helyi, szövetségi és regionális szintű partnerrel, akik komolyan szembe mernek szállni a fenyegetésekkel és megakadályozzák az atrocitásokat. De ezt sokkal nehezebb véghezvinni, mivel a korrupció kifejtette romboló hatását a hadseregre.

A Transparency International feltárta, hogy sok országban gyenge a honvédelmi közbeszerzés ellenőrzése, ami hasonlóan pusztító eredményekhez vezethet.

A korrupció olyan kihívás, ami mélyen érinti a közbiztonságot is.  Megszámlálhatatlan rendőr és vámtisztviselő huny szemet az ellenőrző pontoknál vagy határátkelőhelyeken a kenőpénz miatt. Mindez előkészíti a terepet a drogkartellek, terroristák és más biztonsági fenyegetések megjelenésének. A kenyai Westgate támadás idején a rendőrség letartóztatott és fogva tartott Al Ahabab terroristákat. De a Human Rights Watch szerint a gyanúsítottak körülbelül 100 dollárnyi kenőpénzért hamar megvehették szabadságukat. Ily módon a korrupció olyan helyi veszélyeket szabadít el, amelyeknek komoly, határokon átívelő következményei a világ minden táján élőket érinthetik. A korrupció szintén nehezíti a konfliktus utáni béketeremtés lehetőségét, mivel azok az emberek tesznek szert politikai hatalomra, akik a leginkább profitáltak a háborúból és folytatják saját érdekcsoportjaik kiszolgálását, szintén korrupció által.

Ukrajna esete további illusztrációval szolgál arra nézve, hogyan tudja a korrupció mind növelni az instabilitás kockázatát, mind megbénítani az állam képességét arra, hogy szembe tudjon szállni azokkal a kockázatokkal. A Majdan mozgalmát részben a kleptokrata rezsimnek demokratikus kellékek között folyó parádézása miatt érzett felháborodás mozgatta. A korrupció elsorvasztotta a szolgáltatásokat, elijesztette e befektetéseket és megbénította az igazságszolgáltatást. Cégek, de még külföldi országok is, éveken keresztül vásároltak maguknak a megvesztegetések révén politikai befolyást az ukrán törvényhozási és közbeszerzési döntésekben. És ahogyan nőtt a nép felháborodása, eszkalálódott az orosz beavatkozás. Az orosz agresszió kivédéséhez szükséges biztonsági intézmények küszködtek a megfelelő védelem kiépítésével. Meggyengítette őket a hosszú évek korrupciója, amely elpusztította hatékonyságukat.

Nigéria és Ukrajna nem csupán figyelmeztető mesék, hanem ébresztő a nemzetközi közösség számára. A korrupció a Balkántól a Fekete-tengeren át a Bengáli öbölig sebezhetővé teszi az országokat és népeket, ha közvetlen belső fenyegetések vagy külső manipulációk érik őket. Mi tudatában vagyunk ezeknek a veszélyeknek, és nagykövetségeink Közép- és Kelet-Európa kéttucat országában dolgoznak ki akcióterveket a korrupció-ellenes reformok támogatására és az azokban történő együttműködésre a fogadó országokban.

A korrupció nem csupán nyílt támadás az amerikai értékek ellen, hanem az amerikai értékek elleni fenyegetés is. Ha nem foglalkozunk vele, a távoli országokban folyó korrupció nemzetbiztonságunk lényegét veszélyezteti. Ám mégis éppen csak elkezdtük felfogni a korrupció destabilizáló hatásának komolyságát. Nem ismerek olyan biztonságra fókuszáló intézményt, amelyek szisztematikusan, időben kiterjesztve feltérképeznék ezen hatásokat; ez is mutatja, milyen láthatatlan és szégyenletes ellenség marad a korrupció.

A korrupció megelőzése és leküzdése

A korrupció kezelése kemény dió, de egy sor eszköz áll a rendelkezésünkre, gyakran más államokkal és nemzetközi intézményekkel együttműködve, melyekkel bátoríthatjuk és támogathatjuk a korrupcióellenes fellépést.  Az amerikai Külügyminisztériumban a Nemzetközi Kábítószerelleni és Rendvédelmi Hivatal foglalkozik a korrupcióval, azokkal az egyéb kormányhivatalokkal karöltve, amelyek gazdasági ügyekkel, energiakérdésekkel illetve emberi jogokkal foglalkoznak; a Külügy ezen felül együttműködik még az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségével (USAID), a Pénzügyminisztériummal, az Igazságügyi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal valamint a Kereskedelmi Minisztériummal, melyek mindegyike speciális eszközökkel járul hozzá a munkához.

  • A nemzetközi egyezményekre támaszkodva nyomást gyakorlunk kormányokra, hogy ültessék át a gyakorlatba a korrupció elleni harccal kapcsolatos vállalásaikat.
  • A szabadkereskedelmi egyezményekbe korrupció-ellenes rendelkezéseket építünk be, és pénzügyi szankciókat alkalmazunk, hogy megvédjük az USA piacait a korrupcióból származó jövedelmek okozta stabilitást veszélyeztető és jogi felelősséget előidéző kockázataitól.
  • Érvényt szerzünk a Külföldi Korrupt Gyakorlatok Tiltó Törvénynek, melynek 2009-es életbe lépése óta körülbelül 3 milliárd dollárnyi pénzbüntetés került kiszabásra és több mint 50 személy ítéltek el, köztük magas beosztású vezetőket is.  A Külügyminisztériumban vízum-megtagadási hatáskörünket politikától független módon gyakoroljuk, azért, hogy megakadályozzuk korrupt vezetők beutazását.  A közelmúltban hat magyar tisztségviselőtől és bűntársaiktól tagadtuk meg a vízumot, korrupció miatt. Ez a fajta tevékenység a közvéleményben is aggodalmat ébresztett, és november 9-én Budapest utcáit 10. 000 tüntető lepte el, akik a korrupt köztisztviselők lemondását követelték.
  • Legalább 600 millió dollárt fordítunk arra évente, hogy a külföldi kormányok képességnövelésére, hogy hatékonyabban vegyék fel a harcot a korrupció ellen, főként a rendvédelmi mechanizmusok megerősítése révén.
  • Támogatjuk a független civil szervezeteket, hogy nyomást gyakorolhassanak kormányaikra a korrupció megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében.  Csehországban például 20 civil szervezet, amely a korrupcióellenes küzdelemmel foglalkozik, a közlemúltban összefogott és korrupcióellenes koalíciót hozott létre, részben az Amerikai Nagykövetségtől kapott támogatás segítségével.
  • Az Egyesült Államok Törökországgal közösen társelnöke a G20-as Korrupcióellenes Munkacsoportjának, és a „lehető legjobb szabályozás” elvét próbálja érvényesíteni az olyan kérdésekben, mint a valódi tulajdonos felfedésének kötelezettsége. Ez előírná a gazdasági társaságoknak, hogy nevezzék meg azt a személy, aki valójában a tulajdonosa vagy irányítója egy adott társaságnak, összhangban az Elnök által a közelmúltban beterjesztett valódi tulajdonosokra vonatkozó jogszabálytervezetével.
  • Arra is büszkék vagyunk, hogy 2011 szeptemberében elindítottuk a Nyílt Kormány Partnerséget, amelynek keretében globális civil szervezeteket és 65 ország kormányát hoztuk össze annak érdekében, hogy erősítsük a kormányok és polgáraik közötti elszámoltathatóság vertikális kapcsolatait saját országukban. Ezen országok kétharmada a Nyílt Kormány Partnerség legutóbbi akciótervébe belevették a korrupció elleni, illetve a korrupciót feltárók megvédése melletti elkötelezettséget is, amelyek mindegyikét a kormányok és a civil társadalom közötti konzultációs folyamatok során fejlesztették ki.
  • Segítünk továbbá megakadályozni a korrupciót az olajipari, a gázipari  és a bányászati szektorban azáltal, hogy támogatjuk a Kitermelő Iparágak Átláthatósági Kezdeményezést, itthon pedig megvalósítjuk saját ígéreteinket.

Erőfeszítéseinknek van hatása.

  • Guatemalában 2008 óta csaknem 26 millió dollárt juttattunk a Büntetlenség Elleni Nemzetközi Bizottságnak, hogy segítsük növelni az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és a hatékonyságot az igazságszolgáltatási rendszerben. A Bizottság erőfeszítéseinek eredményeként három hónappal ezelőtt letartóztatták a Guatemalai Büntetés-végrehajtásnak mind az igazgatóját, mind az igazgatóhelyettesét, akik megvesztegetéseket fogadtak el foglyok áthelyezéséért, később pedig vádat emeltek ellenük pénzmosásért és korrupcióért. Határozottan támogatjuk a Bizottság mandátumának folytatását, és üdvözöljük, hogy a kormány mind a mai napig támogatja ezt az erőfeszítést.
  • Nigériában és Sierra Leonéban civil társadalmi és kormányzati vezetőket támogatunk abban, hogy polgári jogi eseményeken vegyenek részt, amelyek új, nyílt kormányzati eszközöket hoztak létre, mint például olyan infografikát, amely világosan elmagyarázta a javasolt szövetségi költségvetést Nigériában.
  • Grúziában pedig a kormány végrehajtja a Nyílt Kormányzat Partnerségben a korrupció elleni harcban vállalt kötelezettségeit, amikor átláthatóvá teszi a politikai pártok finanszírozását és létrehoz egy online rendszert a kormányzati beszerzésekre.

Ám annak fényében, hogy sok országban mennyire komplex és mennyire beágyazott a korrupció, az Egyesült Államoknak célratörőbbnek, kreatívabbnak és együttműködőbbnek kell Lennie, ha emelni akarjuk korrupció-ellenes fellépésünk hatékonyságát.

Először is, törekszünk arra, hogy célratörőbbek, fókuszáltabbak legyünk. Az elmúlt év során az Egyesült Államok kormánya megegyezett abban, hol kell jobb munkát végeznünk a korrupció-ellenes forrásaink fontossági sorrendjének felállításakor olyan országok tekintetében, ahol a korrupció veszélyt jelent az USA érdekei számára, és ahol valószínűsíthető, hogy hatást tudunk gyakorolni.  E prioritásokra alapuló megközelítés alkalmazása a szereplők széles skáláját célzó legkülönfélébb eszközök integrálását teszi szükségessé – egy amolyan a “levestől a desszertig” megközelítést, amely a korrupció elégséges számú csomópontját éri el ahhoz, hogy valódi lendületet generáljon a cselekvéshez. Például, Közép-Amerika bizonyos területein nem lehet csupán a rendőrségi korrupcióval foglalkozni anélkül, hogy ne vennénk tekintetbe az igazságszolgáltatási rendszer más elemeiben, mint például a bírák között, a börtönökben vagy akár a politikában található korrupciót. Ellenkező esetben a rendőrségen belül kiépítette “becsületszigeteket” hamar elmossa az ökoszisztéma más területén létező korrupció áradata. A fókuszországokban alkalmazott átfogó megközelítés azt jelenti, hogy fejlesztési és biztonsági programjaink főszerepet kapjon a korrupció figyelembe vétele, oly módon, hogy erőfeszítéseink kölcsönösen erősítsék egymást, amint azt a USAID 2005-ös Korrupcióellenes Stratégiájában lefektettük. Mozambikban a USAID egészségügyi programja nagyobb hozzáférést tesz lehetővé a tiszta vízhez – és ugyanakkor a civil társadalmat is építi, mivel közösségi csoportok kezébe adja a források felügyeletét. Természetesen nincs arra garancia, hogy a közösségi csoportok nem fognak korrumpálódni, de a lakosoknak több eszköz áll rendelkezésére, hogy a helyi vezetőket elszámoltassák, és ahogy a csoportok hatalma nagyobb lesz, egyre inkább el tudják számoltatni a kormányt. Továbbra is szorgalmazni fogjuk a szinergiák létrehozását működésünk valamennyi területén, beleértve azt is, hogy tekintetbe vesszük a korrupciót biztonsági partnerségeinkben is.

Másodszor: dolgozunk azon, hogy kreatív, új, helyi sajátosságokra szabott megközelítéseket találjunk, amelyekkel kiegészíthetjük a korrupció elleni rendészeti fellépés felerősítésre helyezett hangsúlyainkat. Ennek része az, hogy megkérdezzük, hogyan tudunk segíteni a korrupt cselekmények  megelőzésében, ahelyett, hogy csupán büntetnék őket.  Mi venne rá egy közlekedési hatósági alkalmazottat. arra, hogy ne követeljen “egy kis pluszt” cserébe egy jogosítványért? Lehet, hogy racionalizálni kellene a jogosítványkiadási folyamatot, hogy kevesebb egyéni döntésen alapuló tranzakcióval lehessen manipulálni a jövőben. Észtország úttörő szerepet játszott e modell bevezetésében, amikor olyan e-kormányzati eszközöket fejlesztett ki, amelyek a kormányzati műveleteket átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tették a civil szféra, az üzleti világ, a média, és – ami a legfontosabb – az észt állampolgárok számára. Lehetséges, hogy eleve garantálni kellene a közlekedési hatóság alkalmazottainak jobb kompenzálását. Ha meg tudnak élni a fizetésükből, kevésbé lesznek hajlamosak csúszópénzt követelni. És lehet, hogy az átláthatóságot kellene növelni, hogy mindenki tisztában legyen a közlekedési hatóság standard díja és a csúszópénz közötti különbséggel, amikor belép az ajtón. Nepálban egy, az Elszámoltathatósági Labor nevű civil szervezet által támogatott wiki platform közösségi forrásokból gyűjt be információt olyan ügyekben, mint például a születési anyakönyvi kivonatok vagy jogosítványok kiváltása, annak érdekében, hogy a nepáliak eleve a megfelelő procedúrákat követelhessék, a kormányhivatalnokok pedig tudják, hogy ha megsértik a szabályokat, el lesznek számoltatva. Az  I_Paid_A_Bribe.com-hoz (“Kenőpénzt fizettem”) hasonló honlapok pedig még egy lépéssel tovább mennek – képessé teszik India polgárait arra, hogy napvilágra hozzál az első kézben megtapasztalt korrupciós eseteket, és ezzel nyomon kövessék a helyi hivatalok korrupcióját. Az egyszerű, átlátható folyamatoknak kettős haszna van – hatékonyabb lesz tőlük a kormány, és elveszi a korrupció elől a lehetőségeket.

Harmadszor: Dolgozunk partnerségeink elmélyítésén, mind a kormányon belül, mind kívül. A korrupció elleni cselekvés mind a civil társadalom, mind több partner támogatását igényli, mivel a probléma komplexitása, mind a megoldások hosszú időtávja miatt. Ezért, miközben korrupció-ellenes programjaink felerősítésén dolgozunk mind a Külügyminisztériumban, mind a USAID-nél, azt is kutatjuk, hogyan növelhetnénk az együttműködést a privátszférával és többoldalú fejlesztési bankokkal annak érdekében, hogy hatásunkat kiterjeszthessük. A következő évben pedig egy “Anti-korrupciós Egyetem” ind1tását tervezzük – ez egy olyan kezdeményezés, a világ minden részén történő kommunikációról szól majd diplomatáink, egyetemek és civil szervezetek között. Mivel végső soron, egyetlen nemzet sem képes erre egyedül

Hogy visszatérjek, jelentős eszközkészlet van a birokunkban, amelyet egyre inkább stratégiai módon igyekszünk használni. Ám még így is, sikereinkben vagy kudarcainkban az marad a legnagyobb tényező, hogy a helyi hatalom birtokosai milyen mértékben döntenek a nagyobb elszámoltathatóság támogatása vagy blokkolása mellett. Végső soron ez a politikai akaratról szól.

Biden alelnök nemrégiben feltette azt a kérdést, hogy miért működött a Kolumbia Terv. A válasza az volt, hogy nemcsak azért, mert az Egyesült Államok 9 millió dollárt fektetett bele – hanem azért, mert Kolumbia belefektetett 36 millió dollárt.  A helyi elkötelezettség a változtatás mellett, és a politikai vezetés elszántsága azok végrehajtására működött.

A politikai akarat azt jelenti, hogy a korrupció miatt vád alá helyezettek a legnagyobb szabályszegők, nem pedig csak a legnagyobb politikai riválisok. A Kínához hasonló országokban a rendőrség integritása annak megvédésétől függ, hogy a korrupció elleni eszközök ne legyenek politizálva.

A korrupció elleni harcot felvállaló politikai akarat központi szerepe megmagyarázza, miért létfontosságú felismerni és támogatni a politikai lehetőségeket, amikor azok megnyílnak. Korrupció-ellenes reformok programjával megválasztott új vezetők képesek megfordítani az események folyását, ha beváltják ígéreteiket: Ghani elnök Afganisztánban, Jokowi elnök Indonéziában, Modi miniszterelnök Indiában. Igyekszünk fejleszteni a mozgékonyságot, hogy felgyorsíthassuk a partnerséget a hasonlóan gondolkodó vezetőkkel, amikor ezek a stratégiai lehetőségek megnyílnak. Ehhez rugalmas pénzforrásokra lesz szükség, hogy akkor tudjunk támogatást nyújtani, ha az adott helyen változás áll be, és nemcsak a hároméves költségvetési ciklusoknak megfelelően. Ez azt is jelenti, hogy politikai elemzéseinket össze kell kapcsolnunk programtámogatásainkkal, hogy előre láthassuk a lehetőségeket és azokra gyorsan tudjunk reagálni.

Konklúzió

A Korrupcióellenes Világnap 2003-as bevezetése óta, számos nemzetközi fórum jött létre, és sok vállalást tettek világszerte. Az ENSZ Korrupcióellenes Egyezményét mára 173 ország írta alá.   Az olyan térségi testületek, mint az Afrikai Unió saját egyezményeikben erősítették meg az ENSZ sztenderdjeit.  Az amerikai kontinensen, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) által bevezetett társ-ellenőrzési mechanizmus a világ első korrupcióellenes egyezményéhez, az Amerika-közi Korrupcióelleni Egyezményhez, mára világszerte elismert és nagyra értékelt lett. Tény, hogy szinte egyetemes konszenzus jött létre azokról a normákról, amelyek figyelembevételével a kormányoknak el kellene járniuk a korrupció visszaszorításáért.  Ez egy fontos lépés.  Ám könnyű beleesni az önelégültség csapdájába a törvényeket és a szavakat illetően.  A probléma, amellyel szembesülünk, nem más, mint az ezen egyezmények végrehajtásában mutatkozó hiányosságok.   Növelni kell a gyakorlat megreformálására irányuló politikai akaratot, és meg kell ragadni minden mutatkozó lehetőséget. A korrupció negatív hatása saját nemzetbiztonságunkra és a lakosság biztonságára világszerte cselekvésre szólít fel mindnyájunkat.

Meglátjuk, sikerül-e mindnyájunknak összefognunk egy fókuszált, kreatív, és együttműködő megközelítésben a korrupció ellen.  Van egy libériai mondás a korrupció elleni kollektív cselekvésről, ami jól összefoglalja a lényeget: “A seprű egy szalmaszála könnyen eltörik, ha ki akarjuk söpörni a piszkot; de ha a seprű minden szalmaszála együtt dolgozik, akkor ki tudjuk takarítani a házat.”

Forrás: New Frontiers in Understanding and Addressing Corruption | Remarks by Sarah Sewall, Under Secretary for Civilian Security, Democracy, and Human Rights | Carnegie Endowment for International Peace, Washington, DC, December 9, 2014

 

Posted in Economic Issues, Foreign Policy | Tagged , , , | Comments Off

AZ EMBERI JOGOK NAPJA 2014

Kerry külügyminiszter és Shin Dong-Hyuk észak-koreai emberjogi aktivista

Kerry külügyminiszter és Shin Dong-Hyuk észak-koreai emberjogi aktivista

Sajtónyilatkozat | John Kerry külügyminiszter | Washington, DC | 2014. december 10.

Hatvanhat évvel ezelőtt, a 2. világháború romjai közepette a világ minden tájáról összesereglettek a küldöttségek, hogy aláírják az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, mely megfogalmazza a minden embert megillető alapvető polgári és politikai jogokat, és mindannyiunkat arra figyelmeztet, hogy a mi felelősségünk azok tiszteletben tartása.

Most szeptemberben felötlött  bennem az Egyetemes Nyilatkozat ereje és hosszú távra szóló jelentősége, amint az ENSZ-ben egy bátor fiatalember, Shin Dong-Hyuk mellett álltam, aki megszökött egy észak-koreai hadifogolytáborból, és szembeszállt a világ egyik legkirívóbb diktatúrájával. Ő élő, lélegző példa arra, hogy ha bárhol és bármikor megmutatkozik az erőszak, a mi dolgunk, hogy kiálljunk az igazságosságért és leleplezzük az atrocitásokat.

Az, aki eleget tesz e kötelességnek, nem csak helyesen, de okosan is cselekszik. Ahol betartják a nemzetközi emberi jogi normákat, nagyobb a fenntartható fejlődés esélye, a terroristák és bűnözők mozgástere beszűkül, a társadalmak pedig nagyobb hasznát veszik az állampolgárokban lakozó képességeknek és energiának. Ahol viszont figyelmen kívül hagyják az emberi jogokat, gyakran sok szenvedést okozó káosz és viszály tör ki, ami nagy árat követel mind az anyagiak, mind az emberi életek terén. Ezt látjuk most Irakban, ahol egy könyörtelen terrorista csoport gyilkosságokkal, emberrablással és fosztogatással járó hadjáratot indított mindenféle vallási és etnikai csoport ellen. Ezt látjuk Szíriában, ahol az évszázad legnagyobb humanitárius katasztrófáját idézte elő egy diktátor, aki válogatás nélkül kegyetlenkedett saját népével. S ezt láthatjuk sok más helyen is, ahol az emberi jogok be nem tartása más tényezőkkel párosulva olyan ellenségeskedéseket szít, amelyek gyengítik az országot, és súlyos veszélybe sodorják a civileket, köztük a gyerekeket.

Az emberi jogok mostani napján még mindig túl sokan vannak azok, akik a szabadságukért küzdenek, és azok is, akiket megbüntettek ezért a vágyukért. Megemlíthetjük olyan emberek figyelemre méltó, békés törekvéseit, mint a kínai Liu Xiaobo, az egyiptomi Ahmed Maher, az etióp Eskinder Nega, a kirgiz Azimjon Askarov, s az összes kontinens hasonló politikai foglya. Azért emeljük fel a szavunkat, hogy bocsássák szabadon őket, s azt kérjük, hogy addig is a nemzetközi előírásoknak teljes mértékben megfelelő módon kezeljék őket.

Olyan időket élünk, amikor sokkal közelebb kerültünk a demokratikus elvekhez és az emberi jogok tiszteletben tartásához, mint a történelem során eddig bármikor. Ez nem pusztán a kormányok tevékenységének köszönhető, hanem annak is, amit az emberek az emberi jogi normák fejlesztése, érvényesítése és ellenőrzése érdekében tettek szerte a világon. Az eddig elért fejlődés azonban a jövőre nézve nem jelent garanciát. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem egy önbeteljesítő dokumentum, hanem egy betartásra váró ígéret. Ügyeljünk tehát mindannyian a betartására!

Forrás: Human Rights Day 2014 | Press Statement | John Kerry, Secretary of State | Washington, DC | December 10, 2014

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , , , , , | Comments Off