A FILMBÉLI KALÓZOK MULATSÁGOSAK, DE AZ INTERNETES KALÓZKODÁS KÁRTÉKONY

Gondoltad volna, hogy csak a tavalyi évben majdnem egymilliárd alkalommal töltöttek le illegálisan filmeket és sorozatokat az Egyesült Államokban? És azt, hogy ez csak a Feláldozhatók 3 esetében százmillió dollár kiesést jelentett? Ezzel kapcsolatban szeretnénk ajánlani egy cikket a kalózkodásról, gazdasági következményeiről, és arról, hogy milyen hatásai vannak rád nézve, ha te magad nem is szoktál letölteni.

Mikorra a Feláldozhatók harmadik része elért a moziba néhány évvel ezelőtt, már emberek milliói látták. Illegálisan.

A Forbes Magazin szerint a többek között Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger szereplésével készült film már a bemutató előtt három héttel eljutott a kalózokhoz, amely 70 millió illegális megtekintéshez, és százmillió dolláros veszteséghez vezetett.
Manapság az emberek több eszközön néznek filmeket, mint bármikor – laptopokon, tableteken, okostelefonokon, és játékkonzolokon. Rengeteg néző követ el törvénysértést internetről letöltött illegális kópiák megtekintésével, mely sért számtalan, a szerzői jogvédelemmel és a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos törvényt.

 
„A filmek és sorozatok online elérhetőségének robbanásszerű növekedése ellenére a szerzőknek és készítőknek még mindig komoly kárt okoz a kalózkodás.” fogalmaz Dean Marks, a Motion Picture Association of America globális tartalomvédelemért felelős vezetője. „A tavalyi évben csak az Egyesült Államokban körülbelül 981 millió alkalommal kerültek filmek és sorozatok illegális letöltésre.”

A kalózkodásnak nem csak a nagy hollywoodi stúdiók a kárvallottjai. A kieső bevételek kihatással vannak ácsok, villanyszerelők, és egyéb mesteremberek életére is, akik a szórakoztatóiparral együttműködve dolgoznak, csakúgy, mint azon országok gazdaságára, ahol a filmek készülnek.
A kalózkodás akkor is kihatással lehet rád, ha te magad nem is töltesz le illegális kópiákat.

Vedd figyelembe az alábbi tényeket:

  • Szerzői jogot sértő anyagok illegális fel- és letöltése teszi ki az internetes sávszélesség használatának 24 százalékát Észak-Amerikában, Európában és a Távol-Keleten. Ha lassú az interneted, okozhatja illegális fájlmegosztás.
  • Ha nem is töltesz le illegálisan, lehetnek olyan ismerőseid, akik igen. A Digital Citizens Alliance szerint a felhasználók 28-szor valószínűbben kapnak vírust illegális letöltést tartalmazó oldalakról. Tehát ha ismersz valakit, aki szeretne letölteni, mondd el neki, hogy a letöltés jelentősen növeli az esélyét annak, hogy a gépe megfertőződik, és akár az adatait is ellophatják.
  • A Motion Picture Association of America szerint a filmipar csak az Egyesült Államokban körülbelül kétmillió ember foglalkoztatásáért felelős. Az ipart támogató helyi cégeknek ez évente összesen 43 milliárd dollar bevételt jelent. Ezek a számok meglehetősen hasonlóak a többi földrajzi régióban is. Ha a kalózkodás azt eredményezi, hogy kevesebb film készül, annak gazdasági hatásai az egész világon érezhetőek lehetnek.

Forrás:Pirates in movies are fun, but movie piracy hurts |Share America

 

Posted in Uncategorized | Comments Off

A SAJTÓSZABADSÁG VILÁGNAPJA

Tillerson külügyminiszter nyilatkozata | USA Külügyminisztérium | Sajtószóvivői Iroda | 2017. május 3.

Ma, a Sajtószabadság Világnapján újra megerősítjük elkötelezettségünket a szabad sajtó alapelvének előmozdítása iránt szerte a világon. Tisztelettel adózunk a férfiak és nők előtt, akik fáradhatatlanul, gyakran komoly személyes kockázatot vállalva dolgoznak azon, hogy elmondják a történeteket, melyekről másként nem szereznénk tudomást. Ők a demokratikus értékek és eszmék őrzői.

Az Egyesült Államok régóta határozott szószólója és védelmezője a sajtószabadságnak. Az USA Külügyminisztériuma továbbképző és csereprogramokat biztosít a médiában dolgozó szakemberek számára, támogatja az információ és az eszmék szabad áramlását az interneten, és az újságírók biztonságát szolgáló eszközöket és forrásokat bocsát rendelkezésre.

Az etikus és átlátható újságírás alapvető fontosságú a szabad és nyílt társadalmak számára. Előmozdítja az elszámoltathatóságot, és nyilvános vitákat generál. A jó kormányzásra, erős civil társadalomra, és egy nyílt és szabad sajtóra épülő társadalmak virágzóbbak, stabilabbak és biztonságosabbak.

Forrás: World Press Freedom Day | Statement by Secretary Tillerson | U.S. Department of State | Office of the Spokesperson | May 3, 2017

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

MARK C. TONER MEGBÍZOTT SZÓVIVŐ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA (RÉSZLET)

USA Külügyminisztériuma |2017. április 11.

KÉRDÉS: […] A második kérdésem Magyarországgal kapcsolatos. Arra lennék kíváncsi, hozzá kíván-e tenni bármit ahhoz, amit Yee helyettes államtitkár nyilatkozott ma Magyarországon, a Közép-európai Egyetemre (CEU) vonatkozó törvény aláírásával kapcsolatban.
[…]
TONER MEGBÍZOTT SZÓVIVŐ: [...] Gyorsan rátérek Magyarországra. Elnézést. Kiadtam már egy nyilatkozatot erről – és Yee helyettes államtitkár beszédéről is tudok. Azt hiszem, néhány héttel korábban ez ügyben is adtam ki egy nyilatkozatot. Nagyon aggódunk e törvény miatt, melyet a magyar Parlament a múlt héten elfogadott, és a köztársasági elnök, azt hiszem ezen a héten, aláírt. Úgy véljük, ez veszélyezteti a Közép-európai Egyetem, egy vezető oktatási intézmény, folyamatos működését. Az egyetem egy fontos intellektuális és kulturális kötelék Magyarország és az Egyesült Államok között. És, őszintén szólva, a kutatás és szabad gondolkodás központja. Úgy gondoljuk, hogy a törvény más amerikai egyetemek diplomát adó magyarországi programjait is fenyegeti, tehát túlmutat a CEU-n. Tudom, hogy több tízezer magyar tüntetett békésen a CEU mellett, valamint kutatók, oktatók és mások szólaltak fel a védelmében, a világ minden táján. És tudom, elmondhatom, hogy Tom Shannon, politikai ügyekért felelős államtitkár a múlt héten találkozott Michael Ignatieff-fel, a CEU, a Közép-európai Egyetem elnök-rektorával, hogy megbeszéljék e törvény hatását az egyetemre. Ezért felhívjuk a magyar kormányt, hogy függessze fel a törvény végrehajtását. Felülvizsgálatot és megbeszéléseket szeretnénk látni annak érdekében, hogy magával az egyetemmel és más érintett intézményekkel folytatott párbeszédeken keresztül adjanak választ az aggályokra a jövőre nézve.

Forrás: Department Press Briefing | Mark C. Toner, Acting Spokesperson | Washington, DC | April 11, 2017

 

Posted in Foreign Policy, Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

GYŐZ A GLOBÁLIS KOALÍCIÓ

Julia Maruszewski cikke az USA Külügyminisztériumának Share America portálján | 2017. március 21.

Március 22-én 68 nemzet és nemzetközi szervezet külügyminisztere és vezető tisztségviselője ül össze Washingtonban, hogy megtárgyalják koalíciójuk erőfeszítéseit az Iszlám Állam legyőzésére.

A találkozóra egy olyan kulcsfontosságú pillanatban kerül sor, amikor az Iszlám Államot tartósan és visszafordíthatatlanul el lehet indítani a teljes vereség felé vezető úton.  A találkozót, mely az első olyan alkalom 2014 decembere óta, melyen a Globális Koalíció mind a 68 tagja részt vesz, Rex Tillerson külügyminiszter nyitja meg.

A koalíció tagjait egy közös cél köti össze: az Iszlám Állam legyőzése egységes, határozott fellépéssel.  A koalíció közös erőfeszítéseinek köszönhetően az Iszlám Állam területet és vezetőket veszített, csökkentek a pénzügyi erőforrásai és az online befolyása.

  • Az Iszlám Állam az egykor Irakban elfoglalt területeinek 60 százalékát veszítette el, és a Szíriában megszállva tartott területek mintegy 30 százalékát.
  • Az Iszlám Állam Irakban és Szíriában harcoló katonáinak számát tekintve a 2014-es csúcspont óta a legalacsonyabb szinten van.
  • A koalíció fontos Iszlám Állam vezetőket likvidált — beleértve az Iszlám Állam vezetőjének, Abu Bakr al-Baghdadinak szinte az összes helyettesét, valamint kommunikációs, pénzügyi, illetve olaj- és gázügyekért felelős csúcsvezetőket.
  • A koalíciós erők több mint 1200, az Iszlám Állam tulajdonában lévő olajszállító hajót és kritikus fontosságú energiaellátó központot semmisítettek meg.  Az Iszlám Állam jövedelemszerző képességeit legalább 30 százalékkal sikerül visszavágni.
  • Az Iszlám Állam elleni harc nemcsak a csatatereken folyik.  A technológiai cégek sorra függesztik fel az Iszlám Állam közösségi médiafelületeit, a koalíciós partnerek pedig az Iszlám Állam online propagandája ellen lépnek fel.  Ezek az erőfeszítések korlátozzák az Iszlám Állam toborzási képességét.

Forrás: The Global Coalition is Winning | By Julia Maruszewski on Share America | U.S. Department of State | March 21, 2017

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off

BESZÉD AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSÁNAK AZ EURÓPAI KONFLIKTUSOKRÓL TARTOTT NYÍLT VITÁJÁN

Nikki Haley nagykövet | AZ USA állandó képviselője az ENSZ-ben | Az USA küldöttsége az Egyesült Nemzetek Szervezetében | New York | 2017. február 21.

- ahogyan elhangzott –

Köszönöm, Klimkin külügyminiszter úr, hogy elnököl ezen a fontos és időszerű nyílt vitán.  Köszönöm Guterres főtitkárnak, Zannier főtitkárnak és Schmidt főtitkárnak az átfogó tájékoztatást.

Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy Európa békéjét és biztonságát magától értetődőnek gondoljuk.  Európa az erős és stabil demokráciák földrésze. Európa ezen kívül a virágzó gazdaságok földrésze is, s ezek a gazdaságok előnyt kovácsolnak a szoros együttműködésből.

Ám Európa komoly kihívásokkal is küzd – a legégetőbb ezek között Oroszország azon kísérlete, hogy destabilizálja Ukrajnát és megsértse Ukrajna szuverenitását és területi épségét.

Az Egyesült Államok elkötelezett azon intézmények mellett, amelyek segítenek megvédeni Európát.  Nem fogunk eltántorodni az Észak-atlanti Szövetség, a történelem valaha volt legerősebb szövetsége melletti elkötelezettségünktől.

Azon dolgozunk, hogy még hatékonyabbá tegyük a NATO-t, azáltal, hogy elmélyítjük az együttműködést a jelenlegi tagországok között, és nyitva tartjuk az ajtót azon új szövetségesek számára, akik teljesítik a tagság feltételeit, miközben azon vagyunk, hogy a NATO-val kapcsolatos terhek egyenlőbben oszoljanak meg.  Ezen felül, a NATO kiképzést és segítséget biztosít Ukrajna, Grúzia és Moldova védelmi képességeinek növeléséhez.  Az USA támogatja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet is, amely az európai konfliktusok megoldásán dolgozik.

Jelenleg például az EBESZ kulcsfontosságú szerepet játszik a kelet-ukrajnai helyzet megfigyelésében és monitorozásában. Az USA NATO és EBESZ kötelékei kiállták az idő próbáját.  Ezek olyan szervezetek, amelyek összehozzák az Atlanti-óceán két partján lévő partnereket, hogy megvédelmezzük közös eszméinket.

Az USA partnersége az Európai Unióval szintén mély és tartós.  Az EU olyan országokat köt össze, amelyek mélyen hisznek a demokrácia ügyében, az emberi jogokban, a gazdasági szabadságban, és amely Európát virágzóbbá  és békésebbé tette.

Az Egyesült Államok várakozással tekint az elé, hogy javítsa együttműködését az EU-val.  Előfordulhat, hogy az Egyesült Államok esetenként nem ért egyet az EU látásmódjával, ahogyan az barátok között természetes, de továbbra is fontos partnere marad.

A lényeg az, hogy senki se értelmezze félre az olykor előforduló politikai nézeteltéréseket és vitákat, tévesen úgy interpretálva azokat, mint a nem teljes elkötelezettség jelét európai szövetségeseink felé. Ez az elkötelezettség erős.

Több mint három évvel ezelőtt az ukrán emberek az utcára mentek, hogy felemeljék szavukat a politikai elnyomás és korrupció ellen.  Ezek a tüntetők szabadságot, demokráciát, és a jogállam tiszteletét követelték, és sikerült is létrehozniuk egy új Ukrajnát.  Az Egyesült Államok továbbra is az ukrán nép mellett áll.

Oroszország azonban megpróbálta megakadályozni az ukrán emberek által követelt változást. Oroszország elfoglalta a Krímet, és megkísérelte annektálni Ukrajna területének ezt a részét – ezt a cselekményt az Egyesült Államok nem fogadja el.

Ezek után Oroszország felfegyverezte, finanszírozta és megszervezte a kelet-ukrajnai szeparatista erőket, ami egy olyan, pusztító és értelmetlen konfliktushoz vezetett, amely eddig több mint 10.000 ember életébe került. Az avgyijivkai pusztítás jelenetei, melyeknek az elmúlt hetekben tanúi lehettünk, jól mutatják Oroszország azóta is zajló ukrajnai beavatkozásának következményeit. Az, hogy Oroszország az utóbbi napokban elkezdte elismerni az állítólagos útleveleket és más illegitim dokumentumokat, melyeket az Oroszország által támogatott szeparatisták az ukrajnai Donyeckben és a luhanszki régióban adnak ki, újabb közvetlen kihívást jelent azon erőfeszítések tekintetében,  hogy békét teremtsünk Kelet-Ukrajnában.

Az Egyesült Államok úgy gondolja, lehetséges jobb kapcsolat kialakítása Oroszországgal. Végső soron sokszor ugyanazokkal a fenyegetéssel nézünk szembe. De az Oroszországgal való szorosabb együttműködés nem történhet európai barátaink és szövetségeseink kárára.  Ezért szólítja fel az Egyesült Államok Oroszországot, hogy tisztelje Ukrajna szuverenitását és területi épségét.  Ezért sürgetjük Oroszországot, hogy mutasson elkötelezettséget a béke mellett, úgy, hogy végrehajtja a minszki egyezményben tett vállalásait és véget vet a Krím megszállásának.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió továbbra is egységesek ebben a tekintetben, és fenntartják a szankciókat mindaddig, amíg Moszkva teljes mértékben eleget nem tesz a Minszkben vállalt kötelezettségeinek.  A mi, Krímhez kapcsolódó szankcióink addig maradnak érvényben, amíg Oroszország vissza nem adja Ukrajnának a félsziget feletti ellenőrzést.

Európa más részein is vannak még jelentős politikai és fejlődési kihívások, melyekkel meg kell birkóznunk.

Grúzia szuverenitását, függetlenségét és területi épségét nemzetközileg elismert határain belül meg kell erősíteni és tiszteletben kell tartani. Bosznia-Hercegovina népei még mindig arra várnak, hogy vezetőik abbahagyják az etnikai megosztottságok kijátszására épülő politizálást, és helyette a korrupció kiirtására és egy stabilabb jövő építésére koncentráljanak. Cipruson azon dolgoznak a politikai vezetők, hogy véget érjen a sziget régóta fennálló kettéosztottsága, és tető alá hozzanak egy rendezést, amit az Egyesült Államok erőteljesen támogat.

A hegyi-karabahi konfliktus tekintetében az Egyesült Államok elkötelezett a Minszki Csoport folyamat mellett, hogy egy békés és tartós rendezést mozdítson elő. Minden oldalt arra hívunk fel, hogy tartsa tiszteletben a tűzszünetet, léptesse életbe azokat a bizalomnövelő intézkedéseket, melyekről megállapodás született, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz.

Moldovában az Egyesült Államok továbbra is a Dnyeszteren-túli konfliktus átfogó rendezését támogatja, olyan rendezést, amely kinyilvánítja Moldova szuverenitását és területi épségét, de különleges jogállást is biztosít egyben a Dnyeszteren-túli területek számára.

Ami Koszovót illeti, az Egyesült Államok meggyőződése, hogy, bár többet kell tenni annak érdekében, hogy megszilárduljon a kormányzat és a jogállam, a nemzetközi közösségnek el kell ismernie Koszovó nagy eredményeit, melyeket függetlenné válása óta elért. Koszovó megérdemli, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a népek nemzetközi közösségében, beleértve a teljes jogú ENSZ tagságot is.

Az Egyesült Államok a jövőben is Európa legerősebb partnere lesz a béke és a jólét előmozdításában.  Kiállunk azok mellett az intézmények és szövetségek mellett, amelyek mindnyájunknak nagyobb biztonságot nyújtanak.

És azok az erős kötelékek, amelyek az Egyesült Államokat és Európát összefűzik, lehetővé teszik majd számunkra, hogy felnőjünk a kihívásokhoz, és, közösen, leküzdjük őket. Köszönöm.

Forrás: Remarks at a UN Security Council Open Debate on Conflicts in Europe | Ambassador Nikki Haley | U.S. Permanent Representative to the United Nations | U.S. Mission to the United Nations | New York City | February 21, 2017

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , | Comments Off

BESZÉD AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSÁNAK UKRAJNÁRÓL TARTOTT ÜLÉSÉN

Nikki Haley nagykövet| AZ USA állandó képviselője az ENSZ-ben| Az USA küldöttsége az Egyesült Nemzetek Szervezetében| 2017. február 2.

Köszönöm, elnök úr. Köszönöm Feltman és O’Brien főtitkár-helyetteseknek, valamint Apakan nagykövetnek a mai hasznos és átfogó tájékoztatást.

A mostani az első felszólalásom az USA állandó képviselőjeként az Egyesült Nemzetekben. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy az USA felirat mögött ülhetek,  és hogy az amerikai diplomácia oly sok óriásának  a  nyomdokaiba léphetek. Alázattal tölt el, hogy része lehetek annak a testületnek, melynek felelőssége nem más, mint hogy fenntartsa a nemzetközi  békét és biztonságot.  Várom, hogy mindegyikőjükkel szorosan együttműködhessek  ebben a Tanácsban. Az Egyesült Államok eltökélt, hogy cselekekvést szorgalmazzon. Nincs vesztegetni való idő.

Sajnálatosnak tartom, hogy az első felszólalásomat arra kell használnom, hogy elítéljem Oroszország agresszív cselekedeteit.  Sajnálatos azért is, mert ez az újrajátszása túl sok olyan, több éve megtörténő esetnek, amikor ezt az Egyesült Nemzetek képviselőinek meg kellett tennie. Nem kellett volna így lennie. Azt akarjuk, hogy javuljanak a kapcsolataink Oroszországgal. Azonban a kelet-ukrajnai szörnyű helyzet az orosz cselekedetek egyértelmű és határozott elítélést követeli.

A kelet-ukrajnai harcok hirtelen felerősödése civilek ezreit ejtette csapdába és létfontosságú infrastruktúrákat rombolt le.  A válság egyre jobban terjed, még sok ezer embert  veszélyeztetve. Az erőszak fokozódását  meg kell állítani.

Az Egyesült Államok kiáll az ukrán nép mellett, mely lassan három éve szenved az orosz megszállástól és katonai beavatkozástól. Addig, amíg Oroszország és az általa támogatott szeparatisták nem tartják tiszteletben Ukrajna szuverenitását és területi épségét, ez a válság folytatódni fog.

Kelet-Ukrajna természetesen nem az ország egyetlen része, amely Oroszország agresszív cselekedetei miatt szenved. Az Egyesült Államok továbbra is elítéli a Krím-félsziget orosz megszállását, és követeli azonnali megszűntetését. A Krím-félszigettel kapcsolatos szankciók addig maradnak érvényben, amíg Oroszország vissza nem adja Ukrajnának a félsziget feletti ellenőrzést. Az Egyesült Nemzetek alapelve, hogy az államok békében éljenek egymás mellett.

A kelet-ukrajnai béke visszaállításának egyértelmű útja a minszki megállapodás teljes és azonnali végrehajtása, melyet az Egyesült Államok továbbra is támogat. A kelet-ukrajnai emberek számára magas a tét. Minden egyes nap elteltével egyre több ember van kitéve annak a veszélynek, hogy halálra fagyjon, vagy végzetes robbanásban halljon meg.

Az Egyesült Államok felszólítja Oroszországot és az összes orosz szeparatista erőt, hogy teljesítsék a minszki megállapodásban vállalt kötelezettségeket, és hogy állítsák helyre, valamint tartsák tiszteletben a tűzszünetet. A minszki megállapodás előírja az erők és a nehézfegyverek visszavonását mindkét vonalról. Ez a fenntartható tűzszünet képlete. Az erők és nehézfegyverek visszahívása erről a területről életeket fog megmenteni.  Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Különleges Ellenőrző Missziójának teljes és korlátlan hozzáférést kell biztosítani. Az EBESZ felügyelet jelenléte segíthet a feszültségek csökkentésében.

Lehetséges az együttműködés ebben a kérdésben. A hét elején Oroszország és Ukrajna is támogatta ennek a bizottságnak az egyhangú felhívását a tűzszünet helyreállítására. Évek óta ez volt az első alkalom, hogy ez a Tanács képes volt összeülni Ukrajna ügyében. A területen lévő feleknek figyelniük kellene erre a jelre és tartózkodniuk kellene a harctól. Az Egyesült Államok elvárja, hogy akik hatással lehetnek a harcoló csoportokra, – különösképpen Oroszország, – tegyenek meg mindent, amit csak lehetséges, az erőszak fokozódásának  megszűntetéséért. Köszönöm.

Forrás: Remarks at a UN Security Council Briefing on Ukraine

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off

AZ EBESZ KÉPVISELŐJE ELÍTÉLI A SAJTÓSZABADSÁG HELYZETÉNEK ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓK BIZTONSÁGÁNAK FOLYAMATOS ROMLÁSÁT AZ UKRÁN KORMÁNY ELLENŐRZÉSÉN KÍVÜL ESŐ TERÜLETEKEN

Bécs, 2017. január 24.

Az EBESZ Állandó Tanácsa Különleges Ellenőrző Missziója főellenőrének legutóbbi jelentését követően Dunja Mijatovic sajtószabadságért felelős képviselő ma elítélte a sajtószabadság helyzetének és az újságírók biztonságának folyamatos romlását Ukrajna konfliktus sújtotta részein.

Január 19-én az EBESZ főellenőre, Ertugrul Apakan nagykövet az EBESZ Állandó Tanácsában mondott beszédében – más ügyek mellett – felhívta a figyelmet számos, a szólásszabadság és a sajtószabadság folyamatos korlátozását érintő fejleményre olyan területeken, melyek nem az ukrán kormány ellenőrzése alatt állnak. Ezen fejlemények közé tartozik több mint 350 weblap betiltása, valamint az ukrán médiához – beleértve a nyomtatott sajtót és a rádió és TV csatornákat – való hozzáférés folyamatos korlátozása. Különleges aggodalomra ad okot, jelezte a képviselő, a médiában dolgozók folyamatos fenyegetése és megfélemlítése, valamint hogy az „LPR” (Luhanszki Népköztársaság) tagjai letartóztatták Eduard Nedeljaev és Gennadij Benitszkij bloggereket.

„Krízisek során az információhoz és a sokszínű véleményekhez való hozzáférés, valamint az újságírók biztonsága folyamatosan sérül” – mondta Mijatovic. „Csakúgy, mint a Krím esetében, a szabad véleménynyilvánítás és a sajtószabadság folyamatos romlása Ukrajna konfliktus sújtotta részein erősen aggasztó.”

A képviselő továbbá ismét kifejezte aggodalmát a krími Nyikolaj Szemena, a Krím-realii online sajtóorgánum újságírójának üldöztetése miatt. Jelentések szerint január 20-án Szemenát vád alá helyezték „az Oroszországi Föderáció területi függetlensége ellen irányuló cselekményekre való nyilvános felhívás miatt.” A vádemelésre az újságírónak a félsziget státuszára vonatkozó nézeteit kifejtő cikke nyomán került sor. Ha elítélik, akár öt év börtönbüntetés is várhat rá.

„Szemena esete mindannyiunkat emlékeztet a kritikus hangok elhallgattatásának önkényes gyakorlatára a Krímben.” – mondta Mijatovic. „Teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy újságírót nézeteinek kifejtése miatt üldözzenek. A Szemena elleni minden vád ejtésére szólítok fel.”

„Újfent arra szólítok fel mindenkit, aki a törvényességért és a rendért felelős ezeken a területeken, hogy hagyja abba a sajtószabadság rombolását és tegyen meg minden tőle telhetőt az újságírók biztonságának elősegítése érdekében.” – mondta Mijatovic.

Hozzátette azt is, hogy nehéz átfogó értékelést adni a sajtószabadság jelenlegi helyzetéről, és újságírókkal kapcsolatba kerülni Ukrajna konfliktus sújtotta részein és a Krímben, elsősorban számos, a hozzáférést gátló és biztonsági akadály miatt.

A képviselő ismételten kifejezte aggodalmát a sajtószabadság megsértése felett a Krímben és Ukrajna konfliktus sújtotta részein, különösen kiemelve az újságírók és sajtóorgánumok elleni támadásokat, valamint az ukrán rádió- és TV csatornák blokkolását és azoknak az Oroszországi Föderáció állami csatornáival való jogtalan helyettesítését (lásd www.osce.org/fom/118990,   www.osce.org/fom/143861, www.osce.org/fom/234691, www.osce.org/fom/121673 és www.osce.org/fom/144931).

Az EBESZ sajtószabadságért felelős képviselője követi a médiával kapcsolatos fejleményeket mind az 57 EBESZ tagállamban.  Korai figyelmeztetéseket ad ki a véleményszabadság és a sajtószabadság megsértése esetén, valamint elősegíti az EBESZ sajtószabadsággal kapcsolatos kötelezettségeinek teljes mértékű betartását. További információ: www.osce.org/fom, Twitter: @OSCE_RFoM  és www.facebook.com/osce.rfom.

Forrás: OSCE Representative condemns continued deterioration of media freedom and safety of journalists in areas not controlled by Ukrainian government | Vienna | January 24, 2017

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off

ISMERJÉK MEG REX TILLERSON KÜLÜGYMINISZTERT

Az új amerikai külügyminiszter, egyben Trump elnök külügyi főtanácsadója Rex Tillerson, világjáró olajvezér és –mérnök. Február 1-én iktatták be 69. amerikai külügyminiszterként abba a hivatalba, amelyet korábban Thomas Jefferson és nemrég John Kerry töltöttek be. Elődei közül öten is Nobel békedíjat kaptak.

Rex Wayne Tillerson a Texas állambeli Wichita Fallsban született 1952 márciusában, Bobby Joe és Patty Sue Tillerson három gyermeke közül másodikként. Édesapja kenyérárus volt, aki kevesebb fizetésért inkább az Amerikai Cserkészszövetséghez ment dolgozni. A cserkészet a család vérében volt. A cserkészek becsületkódexe Tillerson számára próbakő maradt.  13 évesen megkapta a Sas Cserkész (Eagle Scout) címet és a szervezet elnöke lett. A család előbb az oklahomai Stillwaterbe, majd a texasi Huntsvillbe költözött.

Szerény körülmények között éltek, mondta el a Texas Tech Egyetemen 2015-ben tartott beszédében. Mindig volt munkája, füvet nyírt, pincérsegédként dolgozott és 16 éves korára gondnok lett az Oklahoma Állami Egyetem mérnöki épületében. „Fogalmam sem volt róla, mi az, hogy mérnök”, vallotta Tillerson, de tanult és elhatározta, hogy ő is mérnök lesz. Tillerson, aki dobolt, megkapta Austinban a Texasi Egyetem egyetemi zenekarába mérnökhallgatóknak kiírt ösztöndíjat.Tanulmányai elején sokat küszködött és kétségei voltak, hogy neki való-e az egyetem. Egy tanára viszont sokat segített neki túljutni ezen a mélyponton és jó jegyekkel végzett.

Az Exxon a frissdiplomás mérnököt Texasba, Katy városába küldte. „Mindent nekem kellett megcsinálnom. Semmit nem tudtam az olajiparról”, mondta. Tillerson gyorsan lépkedett föl a ranglétrán, 28 évesen menedzserként vezette a Texas szívében és a környező államokban lévő olajüzemeket.  1995-ben az Exxon a polgárháborúból kilábaló Jemenbe helyezte át. Két évet töltött Szanaában. Következő állomása Oroszország volt, ahol bonyolult megegyezéseken dolgozott a Szahalin szigeteki és a Kaszpi-tengeri fúrásokat illetően.

Abban a 14 hónapban, míg Tillerson ott tartózkodott, az országban hat miniszterelnök váltotta egymást, a hatodik Vlagyimir Putyin volt. Ami Jemenben és Oroszországban is segítette Tillersont, az volt, hogy mindig „nagyon nyíltan beszélt”, nem hagyott kétséget a saját és az Exxon álláspontjáról. 1999-ben, oroszországi munkája után, az újonnan egyesített ExxonMobile 120 projekt élére nevezte ki. „Egy repülőgépen éltem, minden időmet utazással töltöttem a világ körül… kormányokkal építettem a kapcsolatokat”, mesélte Tillerson. „Sosem vágytam arra, hogy elnök vagy vezérigazgató legyek”, mondta.De a cég rangidős alelnökévé tette és a legmagasabb pozícióra készítette fel, amit el is ért 2006-ban.

Tillersonnak és feleségének, Rendának négy fia és öt unokája van. Otthonuk egy lovas farm a texasi Bartonvillben, ahol lovakat tenyésztenek és treníroznak. A rodeó és az amerikai futball a kedvenc időtöltése.

Tillerson nem ismeretlen Washingtonban sem. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok központjának kurátora és a Ford Színház Társaságának elnökhelyettese volt. 2013-ban a tekintélyes Nemzeti Mérnöki Akadémiába is beszavazták.

Forrás: Learn about Secretary of State Rex Tillerson | Share America

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , | Comments Off

A TŰZSZÜNET MEGSÉRTÉSE KELET-UKRAJNÁBAN

Mark Toner megbízott szóvivő nyilatkozata | USA Külügyminisztériuma | Szóvivői Iroda | 2017. január 31.

Az Egyesült Államok súlyos aggodalmát fejezi ki a Kelet-Ukrajnában, Avgyijivka-Jaszinuvata környékén a minap kirobbant erőszak miatt. Az EBESZ Különleges Megfigyelő Missziója (Special Monitoring Mission) január 28. óta küld jelentéseket a harcok drámai fokozódásáról, melyekben nehéztüzérség és a minszki egyezmény által tiltott más fegyverek is részt vettek. A harcoknak több tucatnyi ukrán katonai, valamint 10 civil áldozata volt. Emellett 17.000 civil, köztük 2.500 gyermek maradt víz, fűtés és elektromos áram nélkül. A nagyobb humanitárius krízis elkerülése érdekében azonnali és tartós tűzszünetre, valamint az EBESZ megfigyelők számára korlátlan hozzáférés biztosítására szólítunk fel. Egyben megerősítjük az USA támogatását a minszki egyezmény teljes végrehajtása iránt.

Forrás: Ceasefire Violations in Eastern Ukraine | Statement by Mark Toner, Acting Spokesperson | U.S. Department of State | Office of the Spokesperson | January 31, 2017

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , | Comments Off

AZ OROSZORSZÁGI FÖDERÁCIÓ FOLYAMATOSAN MEGSÉRTI A NEMZETKÖZI JOGOT, ÉS SEMMIBE VESZI AZ EBESZ ELVEIT ÉS KÖTELEZETTSÉGEIT UKRAJNÁBAN

Kate M. Byrnes, az USA EBESZ ügyvivőjének beszéde az Állandó Tanácsban | Bécs | 2017. január 26.

[részletek]

Köszönöm, Elnök úr.

Apakan és Sajdik nagykövetek az Állandó Tanácsnak a múlt héten tett beszámolójukban világossá tették, hogy átfogó tűzszünetnek kell érvényben lennie ahhoz, hogy a minszki egyezmény politikai, humanitárius és gazdasági aspektusait tekintve előrelépést lehessen elérni.  Sajnos ez a tűzszünet továbbra is várat magára – a Különleges Megfigyelő Misszió ismét robbanások százait jegyezte fel szerte a Donyecki-medencében.  Ez a konfliktus mindaddig éles marad, amíg a minszki egyezményben meghatározott fegyvereket vissza nem vonják, és a harcok beszüntetésére és az aknátlanításra vonatkozó keret megállapodásokat teljes mértékben végre nem hajtják.  Ellenkező esetben nemigen lehet megakadályozni a kisebb összecsapások eszkalációját, és a konfliktus folytatódását.

………………………………………………

Minden EBESZ tagállamnak a továbbiakban is ki kell állnia a szuverenitás és területi épség helsinki záróokmányban lefektetett elvei mellett, és vissza kell utasítania a Krím Oroszország általi törvénytelen megszállását és megkísérelt annexióját.  A Krím továbbra is Ukrajna szerves része marad, az ország nemzetközileg elismert határain belül.   A szankciók mindaddig érvényben maradnak, amíg Oroszország be nem szünteti a Krím megszállását, és a félsziget feletti ellenőrzést teljes mértékben vissza nem adja Ukrajnának.   Csatlakozunk európai és más partnereinkhez, amikor megerősítjük, hogy az Oroszország-elleni, annak kelet-ukrajnai agresszióját büntető szankciók addig maradnak, amíg Oroszország teljes mértékben végre nem hajtja a minszki egyezményben tett vállalásait.

Köszönöm, Elnök úr.

Forrás: Ongoing Violations of International Law and Defiance of OSCE Principles and Commitments by the Russian Federation in Ukraine | As delivered by Chargé d’Affaires a.i. Kate M. Byrnes  to the Permanent Council |Vienna |  January 26, 2017

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , | Comments Off

A NATO IDENTITÁSA

Írta Michel Yakovleff altábornagy | megjelent a NATO Review 2017. január 20-i számában.

Most, hogy az események, úgy tűnik, felgyorsulóban vannak mind a NATO-ban, mind a NATO-n kívül, a legtöbben azt a kérdést teszik fel, „Mit csinál a NATO?”, vagy azt, hogy „Hová tart a NATO?”. Én azonban megkockáztatom, hogy van egy ennél alapvetőbb kérdés: „Mi a NATO?” Az, hogy kik vagyunk, többet árul el rólunk és állandóbb, mint az, hogy mit teszünk, mire készülünk, miről gondolkodunk, vagy miről beszélünk.

Gondolkodjunk el tehát egy pillanatra ezen a kérdésen, a NATO identitásán.

Először is, amikor létrehozták a NATO-t, azért hozták létre, hogy egy kimondott, látható, létező fenyegetést ellensúlyozzanak. A hidegháború idején, a NATO hatalmas tervező munkát végzett és rengeteg hadgyakorlatot tartott, erőteljes doktrínát és interoperabilitást fejlesztett ki.  Ezek a tevékenységek erőteljesen élőmunka-igényesek, és a helyzet az, hogy ez volt maga a cél is: adjunk munkát ennek a sok embernek, hogy együtt dolgozzanak.  A NATO parancsnoki struktúrája lett a NATO iskolája, az a szerv, melyben tisztek, tiszthelyettesek és polgári alkalmazottak ezrei fordultak meg és szereztek képesítést, egy új, többnemzetiségű perspektívát, a „NATO-módszert” elsajátítva.

Amikor a Varsói Szerződés és a Szovjetunió felbomlásával megszűnt a fenyegetettség, majd Oroszország a korábbinál konstruktívabb kapcsolatot alakított ki a NATO-val, a Szövetség nem oszlott fel.  Sokakat meglepve, egyeseket megdöbbentve, a Szövetség úgy döntött, hogy együtt marad, nem másért, mint a családi összetartozás érzéséért.  A Szövetség, mely valami ellen jött létre, átalakult egy Szövetséggé valamiért.  Nincs szükségünk fenyegetésre ahhoz, hogy együtt akarjunk maradni, ahogyan a családoknak sincs szükségük különösebb okra, hogy összetartsanak és prosperáljanak.

Akkoriban a vezető gondolat a Partnerség a Békéért volt, az elképzelés, hogy alakítsunk ki barátságot korábbi ellenségeinkkel. Ez annyira sikeresnek bizonyult, hogy a mai 28 tagállamból 12 (nemsokára, Montenegróval együtt, 13) partnerként indult el a NATO felé vezető úton. Ma nincs olyan művelet, melyet a NATO partnerei nélkül fontolna meg, sokkal inkább politikai és etikai, mintsem katonai műveleti okokból.

A NATO egy sikeres család. Néhány szomszédja szeretne csatlakozni hozzá, mások időszakosan szeretnének csak társulni, ami teljesen rendben van. Minden partnerünk saját maga dönti el, mit szeretne.  Bár a Szövetséghez való közelségük különbözik, a NATO partnerei meghatározói részei lettek a Szervezetnek, amely számára a partnerekkel való közös munka nem egyszerűen egy kompetencia: ez a sorsa.

És mi a helyzet a katonai műveletekkel? Nos, a katonai műveletek 1993-ban kezdődtek, nem kevesebb, mint 42 évvel a NATO Parancsnoki Struktúrájának létrehozása után.   És, tekintve, hogy egyetlen műveletet sem úgy terveznek, hogy örökéletű lesz, olyan törekvésünk is van, hogy egy nap, valamikor, a NATO többé nem folytat majd katonai műveleteket.  És erre a napra senki sem úgy tekint, mint a NATO napjának leáldozására.

Más szavakkal, bár ez látszólag szembemegy a szervezet háborús ethoszával, nem a katonai műveletek alkotják a NATO DNS-ét.  A műveletek a non plus ultra, rendkívül fontosak és meghatározó jellemzői a NATO értékének és erejének, de nem ezek alkotják a NATO létezésének okát. Csakúgy, ahogyan an NATO fejlődött és virágzott a műveletek kora előtt, ugyanígy virágozni fog a műveletek kora után – már ha az a nap eljön valaha.

A NATO identitása tehát a tervezésben, a gyakorlatozásban, a koncepcióalkotásban (a doktrína, az interoperabilitás és a képességek fejlesztése mögött meghúzódó elképzelések kidolgozásában) és a partnerségben gyökerezik.  A műveletek állnak minden felett, ezek jelentik a Szervezet hatékonyságának és legitimitásának abszolút mércéjét. De nem részei a Szövetség alapvető genetikai kódjának. Még ha a NATO többé nem folytatna katonai műveleteket, nemzeteink nagy valószínűséggel akkor is együtt szeretnének maradni – Szövetségként, készen, előrelátóan, barátságosan, nem feltétlenül harcolva!

Még most is, amikor egy, a korábbinál fenyegetőbb környezet van kibontakozóban, remélem, hogy a Szövetség hű marad alapvető természetéhez: egy Szövetség marad valamiért, nem valami ellen.

A szerzőről: Michel Yakovleff altábornagy hét évig szolgált a NATO Parancsnoki Struktúrájában, először a NATO főparancsnokságon, mint a Szövetséges Fegyveres Erők Legfelső Parancsnokának képviselője, majd a brunssumi Szövetséges Összhaderőnemi Hadműveleti Parancsnokságon, tervezésért felelős törzsfőnök-helyettesként és törzsfőnökként.  Legutóbbi megbízatása a SHAPE törzsfőnökének helyettesi pozíciója volt, 2016 novemberéig.

Forrás: The Identity of NATO | by LTG Michel Yakovleff | NATO Review | January 20, 2017

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , | Comments Off

ÖT KEVÉSBÉ KÖZISMERT TÉNY DONALD TRUMP MEGVÁLASZTOTT ELNÖKRŐL

Mire beiktatása megtörténik, a hosszú kampányt és a kemény választási időszakot követően, az amerikaiak – és az egész világ – sokat tud már az új elnökről. Sőt, mivel a leendő elnök már az előtt is nagy ismertségnek örvendett, hogy indult volna az elnöki posztért, máris azt hihetjük, többet már aligha tudhatunk meg róla. És mégis! Itt olvasható 5 kevésbé közismert tény az USA 45. elnökéről:

A csillag ereje

Beiktatása után Donald Trump lesz Ronald Reagan mellett a másik olyan amerikai elnök, aki csillaggal bír a hollywoodi Hírességek Sétányán (Walk of Fame), azon a híres kaliforniai járdaszakaszon, amely több mint 2500 jelentős szórakoztatóiparbeli személyiséget tüntet ki. Trump 2007-ben kapta meg az elismerést a „The Apprentice” valóságshow-val kapcsolatos munkásságáért. Reagan a csillagát 1960-ban kapta meg, a politikai pályafutása előtti színészi karrierjének elismeréseként.

Kezet rá!

Évtizedekkel ezelőtt Trump azt állitotta, „kézfogás-fóbiás”. A kampányidőszak során persze nem volt nehéz megtanulnia felülemelkedni ezen az ellenérzésen. „Politikus vagyok” – mondta a kampány során. – „El tudná képzelni, hogy azt mondjam, nem fogok senkivel sem kezet rázni?” Elnökként valószínűleg évi 65.000 kézfogással lesz dolga.

 

Szerény kezdetek a nagy gazdagság előtt

Trump a Forbes-nak elmondta, hogy első jövedelméhez akkor jutott hozzá, amikor ő és bátyja eldobott szódás üvegeket gyűjtött építész édesapjuk New York-i építési telkein. Az üres üvegpalackokat néhány centért tudták becserélni a forgalmazónál. „Ez valószínűleg egy átlagon aluli zsebpénznek felelt meg” – mondta Trump.

Mozgásban a „Mogul”


Az elnök biztonságáért felelős titkosszolgálat fedőnevet ad az elnöknek, valamint minden egyes családtagjának. Mindannyiuké ugyanazzal a betűvel kezdődik. Trump megválasztott elnök fedőneve Mogul. A következő First Lady-é, Melania Trumpé Muse, míg jelentések szerint Trump lányáé, Ivankáé Marvel.

Trump és az Aranypolgár


Trump kedvenc filmje az 1941-es Aranypolgár (Citizen Kane), amely egy nem mindennapi sajtómágnás történetét meséli el. „Úgy gondolom, az Aranypolgárból megtanulod, hogy a vagyon talán nem minden. Mivel ő vagyonos volt, de nem boldog” – mondta el Trump egy 2002-es videóinterjúban.

Forrás: 5 little-known facts about President-elect Trump |Share America

Posted in Elections | Tagged , , , | Comments Off

KERRY KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE A KÖZEL-KELETI BÉKÉRŐL

Az USA Külügyminisztériumának DipNote blogja | 2016. december 28.

John Kerry, az Egyesült Államok külügyminisztere ma fontos beszédet mondott a közel-keleti békéről.

Beszédében Kerry külügyminiszter elmondta: “Obama elnök teljes kormányzati ideje alatt mélyen elkötelezett volt Izrael és annak biztonsága iránt, és ez az elkötelezettség vezette őt a közel-keleti béke elérése érdekében tett erőfeszítéseiben.  Amint mindannyian tudják, olyan ügy ez, amelyen intenzíven dolgoztam külügyminiszterségem ideje alatt egyetlen egyszerű oknál fogva: e két-állam megoldás az egyetlen járható útja annak, hogy igazságos és tartós békét érjünk el izraeliek és palesztinok között. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítsuk Izrael, mint zsidó és demokratikus állam jövőjét, mely békében és biztonságban él szomszédjaival.  Ez az egyetlen módja annak, hogy szabad és méltóságteljes jövőt biztosítsunk a palesztin népnek.  És fontos módja ez az Egyesült Államok érdekei előmozdításának a régióban.

Kerry külügyminiszter ezzel fejezte be beszédét: „Egyszerűen túl nagy a tét — izraeliek és palesztinok eljövendő nemzedékei számára – ahhoz, hogy átadjuk magunkat a borúlátásnak, különösen, amikor a béke valójában még lehetséges.  Nem veszíthetjük el reményünket a béke lehetőségében. Nem törődhetünk bele abba, amikor azt mondják, így kell legyen mindig, ahogyan most van, hogy nincs esély egy jobb jövőre. Az izraelieknek és a palesztinoknak maguknak kell meghozniuk a nehéz döntéseket a béke érdekében, de mi mindannyian segíthetünk ebben. És az izraeliek és palesztinok eljövendő nemzedékei, a régió összes népe, és az Egyesült Államok érdekében, valamint az összes ember érdekében szerte a világon, akik a békéért imádkoznak és munkálkodnak nemzedékek óta, reménykedjünk, hogy mindannyian – különösen az izraeliek és a palesztinok – készen állunk most e döntések meghozatalára.”

Kerry külügyminiszter beszédét (angol nyelven) itt olvashatják, illetve itt nézhetik meg.

Forrás: Secretary Kerry Delivers Remarks on Middle East Peace | DipNote| December 28, 2016

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , | Comments Off

SAMANTHA POWER ENSZ-NAGYKÖVET BESZÉDE A BIZTONSÁGI TANÁCS SZÍRIÁVAL KAPCSOLATOS RENDKÍVÜLI ÜLÉSÉN

Samantha Power nagykövet, az USA állandó képviselője az ENSZ-ben | USA ENSZ misszió | New York City | 2016. december 13. | ahogyan elhangzott

Köszönöm. A következők történnek most Kelet-Aleppóban: A harcok miatt csapdába szorult lakosok utolsó segélykéréseiket küldik, vagy búcsút mondanak. Egy Mohammad Abu Rajab nevű orvos a következő hangposta-üzenetet küldte: „Ez az utolsó segélyhívásunk a világ felé. Mentsétek meg ezeket a gyerekeket, nőket és idős férfiakat! Mentsétek meg őket! Senki nem maradt. Lehet, hogy mostantól már a hangunkat sem hallhatjátok!” Egy Ameen Al-Halabi nevű fényképész azt írta a Facebook-oldalán: „Azt várom, hogy meghalok, vagy Aszadék foglyul ejtenek”.  Egy tanár, Abdulkafi Al-Hamdo azt mondta: „Még tudok tweetelni, de ez nem lesz mindig így. Kérlek benneteket, mentsétek meg a lányom életét, és a többiekét! Ez egy apa kérése.”  Egy másik orvos azt mondta egy újságírónak: „Emlékezzetek rá, hogy volt egy Aleppo nevű város a világon, amit eltüntettek a Föld színéről!” Hát ez történik most Kelet-Aleppóban! Olyan országok teszik ezt vele, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének a tagjai, s ma is itt ülnek ennél a patkó alakú asztalnál. Ezt teszik Kelet-Aleppó lakosaival, apákkal és anyákkal, fiakkal és lányokkal, fiú-és lánytestvérekkel, akik ugyanolyanok, mint itt mi, mindannyian.

Természetesen rendkívül nehéz tájékoztatást szerezni erről a kis területről, amely még mindig az ellenzék kezén van. Hallják is majd, amint ezt használják alibinek, ezzel próbálják szépíteni, amit a videó-felvételek, telefonhívások és egyebek élőben tanúsítnak nekünk. Hallják majd, amint arra hivatkoznak, hogy nehéz bizonyítani. De éppen ezt akarják! Az Aszad rezsim és Oroszország, Irán katonai támogatásával mindent megtett azért, hogy a várost elvágják a világtól. Önök tehát azt fogják hallani, hogy „nem igazán tudjuk, talán csak kitalálták” — de ezzel csak azt palástolják el, ami ott folyik. Független megfigyelők könnyen bejuthatnának élelemmel, egészségügyi személyzettel, s másokkal együtt, de az elkövetők inkább szándékosan leplezik a brutális támadást a világ előtt. De gondoljanak a beszámolókra, amelyekből mégis összeáll — s mennyi minden: elsősegély-nyújtók beszámolói az összedőlt épületek romjai alól érkező gyerekhangokról. Már se elsősegélynyújtók, se megfelelő eszközök nincsenek a kiásásukhoz, s orvosok sincsenek, akik ellátnák a sérüléseiket. Kelet-Aleppo utcáin holttestek hevernek, és senki nem meri összegyűjteni azokat, mert félnek, hogy eközben lelövik vagy megbombázzák őket. A jelentések szerint jelenleg mintegy száz gyermek van egy heves tűz alatt álló épületben. Terroristák! Nyilvánvaló, hogy ezek a fiatal gyerekek csakis terroristák lehetnek, mert azt mondják, hogy akit kivégeznek, akire hordó-bombákkal vagy klórgázzal támadnak, azok egytől-egyig terroristák, mindannyian, még a csecsemők is.

Bassar al-Aszad rezsimje, Oroszország, Irán, s a hozzájuk kapcsolódó katonai erők felelősek azért, amit az ENSZ „az emberiesség teljes összeomlásának” nevezett. Irgalmat pedig nem mutatnak. Még térnyerésük ellenére — még most sincs bennük irgalom. A jelentések szerint az Aszad-erők csupán a legutóbbi 24 órában legalább 82 polgári személyt öltek meg, köztük 11 nőt és 13 gyermeket.

Azt hallottuk, hogy betörnek az otthonokba, és ott, a helyszínen kivégzik a civileket. Az Emberjogi Főbiztos szerint külföldi katonai szervezetek, mint például az iraki Harakat Al-Nujaba, vesznek részt ebben az öldöklésben. Ha a polgári lakosok ki tudnak bújni a szorításukból és átjutnak a frontvonalon, akkor a szír hírszerző ügynökségek lekapcsolják és elküldik őket, talán hogy a katonák visszaszorítsák őket a frontvonalra; valószínűleg éppen azokba a börtönökbe kerülnek, amelyekről tudjuk, hogy az Aszad rezsim kínozza és kivégzi az ott fogvatartottakat.

E jelentések fényében csatlakozunk a többiekhez, elsősorban a Főtitkár egyik legutóbbi folyamodványához, s ismételten felszólítjuk az Aszad rezsimet és Oroszországot arra, hogy vessenek véget az Aleppo elleni támadásnak, és védjék meg a polgári lakosságot. Felszólítjuk Oroszországot és Aszadot arra, hogy engedjenek be a városba pártatlan nemzetközi megfigyelőket, hogy felügyelhessék mindazok biztonságos kimenekítését, akik szeretnék elhagyni a várost, de jogosan tartanak tőle, hogy amennyiben megpróbálják, az utcán lelövik őket, vagy elszállítják Aszad egyik gulágjába.

Úgy tűnik, hogy az Aszad rezsim és Oroszország nem hajlandó elállni attól, hogy erővel megszerezze Aleppo utolsó négyzetcentiméterét is, nem számít, hány ártatlan holttest marad utánuk. De mi továbbra is ragaszkodunk hozzá, hogy hallgassanak az ENSZ szavára: biztosítsanak hozzáférést, s tegyék lehetővé a biztonságos és rendezett kimenekítést; mivel nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy ártatlan férfiakat, nőket és gyerekeket mészároljanak le pusztán azért, mert válságos területen élnek. Közös emberségünk és biztonságunk megköveteli a legelemibb háborús szabályok betartását. S minden egyes jelenlévő kötelessége, hogy megvédjük ezeket a szabályokat.

Ami az Aszad rendszert, Oroszországot és Iránt – az aleppói területszerzés és vérontás mögött álló három tagállamot illeti: Önök felelősek ezekért az atrocitásokért! Azzal, hogy elutasítják az ENSZ és a Nemzetközi Vöröskereszt kimenekítő misszióját, arra bíztatják az ártatlanokat lemészároló militánsokat, hogy folytassák tovább, amit tesznek. A tények tagadása vagy elhomályosítása — amit ma is tesznek majd — hogy a színét visszájának, a feketét meg fehérnek mondják — nem fogja felmenteni Önöket. Ha majd eljön az a nap, amikor teljes körűen el kell számolni az Aleppóban elkövetett borzalmakért — s előbb-utóbb eljön az a nap — nem mondhatják majd, hogy nem tudták, mi történik. Nem mondhatják majd, hogy nem vettek részt benne. Mindannyian tudjuk, hogy mi történik. És azt is tudjuk, hogy Önök is benne vannak.

Aleppo azon világtörténelmi események sorába kerül, amelyek a modern gonoszság megtestesítői, s amelyek miatt évtizedekkel később is folt marad a lelkiismeretünkön. Halabja, Ruanda, Srebrenica, és most, Aleppo. Az Aszad rendszerhez, Oroszországhoz és Iránhoz szólok: az Önök erői, valamint az Önök által mozgatott egyéb erők hajtják végre ezeket a bűncselekményeket. Az Önök hordóbombái, aknái és légitámadásai tették lehetővé, hogy a militánsok polgári lakosok ezreit szorítsák be az Önök egyre szorulóbb hurkába. Ezt a hurkot Önök vetették! Három ENSZ tagország hozzájárul, hogy polgári személyeket hurokba préseljenek. Szégyellniük kellene magukat emiatt! Ehelyett minden jel szerint inkább felbátorodnak! Már a következő támadást tervezik. Valóban képtelenek a szégyenkezésre? Szó szerint semmi miatt sem szégyellnék el magukat? Nincsen olyan civilek ellen elkövetett barbár tett, nincsen olyan gyerek-kivégzés, ami még Önöket is megrázná, ami miatt Önökön is végigfutna a hideg? Van egyáltalán valami, amiről nem fognak hazudni, vagy amit nem indokolnak meg?

Ami e Tanács tagjait és az Egyesült Nemzetek összes tagországát illeti: legyenek tudatában, hogy az Aleppóban látott, rettenetes harci taktikával nem állnak le, ha a város elesik. A rezsim és orosz szövetségesei még inkább felbátorodnak, hogy máshol is bevessék a „kiéheztet—megadásra kényszerít—lemészárol” módszert. Ez lesz a modell, amelynek alapján megpróbálják visszaszerezni Szíria kisebb-nagyobb városait. Nem állnak le Aleppónál. És nem fognak a terroristákra összpontosítani. Eddig sem volt így, és semmi sem utal rá, hogy a jövőben így lenne.

Ezért annyira fontos az, hogy Önöknek, minden jelenlévőnek kötelessége elítélni ezeket az atrocitásokat — nem baj, ha kicsi az országuk, mindegy, hogy mit tartanak a szuverenitásról, ha egyetértenek velünk abban, hogy a terrorizmus az egyik legfőbb ügy a világon, ami ellen harcolni érdemes, akkor mindezek nem számítanak. Épp most hallottuk, amint a Főtitkár világosan ezt mondta. Mondják meg azoknak, akik felelősek érte, hogy abba kell hagyniuk! Most nincs helye további mellébeszélésnek, ön-cenzúrázásnak, nem lehet többé elkerülni a felelősök megnevezését, s nincs helye a Bizottságban oly jól bevett diplomáciai udvariaskodásoknak sem! Mondják ki, hogy ki a felelős! Folyamodjanak Moszkvához, Damaszkuszhoz, Teheránhoz, hogy hagyják abba! Használjanak ki minden rendelkezésükre álló csatornát: államit, magánt, banki lehetőségeket, valakit, aki ismer valakit! Szíriai emberek tízezreinek, akik még mindig Aleppo keleti felében vannak — mintegy 30.000-60.000 ember—, és országszerte több százezer ostromlott embernek az élete függ ettől.

Köszönöm.

Forrás: Remarks at a UN Security Council Emergency Briefing on Syria | Ambassador Samantha Power, U.S. Permanent Representative to the United Nation | U.S. Mission to the United Nations | New York City | December 13, 2016 | AS DELIVERED

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off

KERRY KÜLÜGYMINISZTER BRÜSSZELI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA

NATO külügyminiszteri értekezlet| Brüsszel | 2016. december 6.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jó napot kívánok mindenkinek. Örülök, hogy újra Brüsszelben lehetek — nyilvánvalóan egy kicsit keserédes érzés, hiszen külügyminiszterként utoljára találkozom NATO kollégáimmal, de örülök, hogy itt lehetek velük, s örülök, hogy ismét Brüsszelben lehetek.

Semmi nosztalgikus nincs abban, hogy állandóan, újra és újra meg akarjuk erősíteni a kollektív védelem és a demokratikus szolidaritás fontosságát. Szerintem tapasztalatból — a múlt századra visszanyúló, hosszas tapasztalatból — tudjuk, hogy a békét erővel és egységességgel, a célok és szándékok egyértelműségével lehet a leginkább fenntartani, és azt hiszem, ezek a tulajdonságok továbbra is a NATO-misszió lényegét jelentik.

A NATO jelenlegi vezetői számára ez nem új; már az alapítás óta ez a Szövetség veleje. S igen egyszerű, hogy miért: a NATO alapítói saját szemükkel látták, milyen borzalmakkal jár az instabilitás és a politikai szélsőségek akadályozatlan növekedése. Tudták, hogy a gyűlölet, a területi törekvések és a radikalizmus — különösen gazdasági gondokkal, valamint nacionalizmussal keveredve — gyakran olyan káros elegyet alkothatnak, amely egész nemzeteket, sőt, teljes földrészeket mérgezhet meg, és igen gyorsan úgy elterjedhet, hogy többé úrrá sem lehet lenni rajta.

E vezetők megértették, hogy a liberális világrendet feltétlenül védelmezni és erősíteni kell. Azt is tudták, hogy soha nem elég csupán beszélni a tolerancia, a nyitottság, a demokrácia, a jogállamiság, és a jó kormányzás értékeiről: e dédelgetett reményeket és törekvéseket mindennap oltalmazni és őrizni is kell, szóban és tettben egyaránt.

Mostani korunkra is igencsak igaz mindez. E szövetség tagjaira óriási felelősség nehezedik: a tekintélyelvűség és a szélsőséges nacionalizmus hullámainak, a nemzeti szuverenitás elleni súlyos sérelmeknek, valamint a biztonság és az alapvető emberi jogok elleni fenyegetéseknek a visszaszorítása. Ahhoz, hogy mindezt megtehessük, erősnek kell lennünk. Vállalásunk pedig csak akkor lehet sikeres, ha egységesek vagyunk, ha a kollektív védelemre vonatkozó ígéreteinket alá akarjuk és alá is tudjuk támasztani — és egyes esetben ezt tettekkel is bizonyítjuk.

A 2014-es walesi csúcstalálkozón és a júliusi varsói csúcstalálkozón a NATO szövetségesek jelentősen változtattak azon, hogy miképpen védjük a népeinket és az értékeinket, továbbá Keleten megerősítettük a védelmünket: megnöveltük a terrorizmus elleni harcra fordított hozzájárulásunkat, és Montenegrót meghívtuk a Szövetségbe. Ezen a külügyminiszteri értekezleten további lépéseket teszünk majd e döntések végrehajtása, valamint a NATO partnerségek és feladatok előmozdítása érdekében.

Legjobb partnerségi hagyományaink szellemében még jobban elmélyítjük együttműködésünket az Európai Unióval: olyan konkrét lépésekben egyezünk meg, amelyekkel a hibrid hadviseléstől a számítógépes biztonságig számos területen fokozható a NATO-EU koordináció.

Ma áttekintettük közép-európai és balti törekvéseinket is. Ezekkel elrettentő jelenlétünket kívánjuk megizmosítani, valamint az ottani szövetségesek biztonsági kapacitását akarjuk fejleszteni.

Megbeszéltük, hogy a NATO-erők hogyan támogatják a Daesh elleni koalíciót, a Mediterrán-térségben miképp segítenek az emberkereskedelem és a rendellenes migráció elleni műveletekben, továbbá milyen képzést és egyéb segítséget nyújtanak a líbiai nemzeti egységkormánynak.

Holnap a NATO-Ukrajna Bizottságban nyomatékosan megerősítjük, hogy továbbra is állhatatosan támogatjuk egy demokratikus Ukrajna szuverenitását és területi sérthetetlenségét. S mint eddig is mindig tettük, ismételten kijelentjük, hogy nem támogatjuk, és nem ismerjük el a Krím-félsziget állítólagos Oroszországhoz való csatolását, továbbá nem fogadjuk el az ország keleti felében folytatott, nem szűnő orosz agressziót. Ismételten fel fogom szólítani Oroszországot, hogy működjön együtt velünk a minszki megegyezés teljes körű végrehajtásában.

A Szövetség tagjai holnap találkoznak Rabbáni afgán külügyminiszterrel is, hogy áttekintsék az  Eltökélt Támogatás Küldetés (Resolute Support Mission) alakulását, továbbá beszéljenek arról, hogy a továbbra is nagyon feszült és rendezetlen környezetben dolgozó afgán biztonsági erőknek hosszú távra szóló, fokozottabb anyagi ráfordítást igénylő támogatásra van szükségük.

Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a napirendünk igen sűrű. Az sem titok, hogy manapság elégedetlenségből született, hatalmas erők kavarognak világszerte, s a transzatlanti közösség távolról sem mentes a hatásuk alól. Ezek az erők próbára teszik a rugalmasságunkat, próbára teszik a céljainkat, próbára teszik az egységünket, az elkötelezettségünk tartósságát, és demokratikus ideáljaink fenntarthatóságát.

De most is elmondom, s a kollégáimnak is elmondtam: az Egyesült Államok irányításában bekövetkező változások nem változtatnak azon, hogy országunk rendíthetetlenül elkötelezett ezen eszmék, valamint NATO kötelezettségei mellett.

Hadd osszam meg Önökkel, hogy pontosabban mit is mondtam a kollégáimnak: Az Egyesült Államok elkötelezettsége a NATO és az 5. cikkely iránt felülemelkedik a politikán. A Szövetség politikai támogatottsága túlmutat a politikai pártokon, túlmutat egyik vagy másik kormányzati ágon, hatalmas országunk egyik-másik területén, s kijelenthetem, hogy az Egyesült Államok továbbra is hű marad ezekhez az elvekhez. Azt hiszem — el se tudom mondani, mennyire biztos vagyok benne, hogy mindkét amerikai párt — mindkét nagy amerikai párt zömében elkötelezett a NATO és ezen elvek mellett, mivel a NATO és ezen elvek vetettek véget a balkáni háborúknak, ezek voltak szolidárisak velünk 9/11 után, s ezek osztották meg velünk a terheket Afganisztánban és a terrorizmus elleni harcban.

A NATO asztala körül ülő szövetségesek Amerika legközelebbi barátai és legrátermettebb partnerei. Közösen hoztuk létre a Föld második világháború utáni, liberális rendjét, azt a rendet, mely kiállta az idő próbáját. És szerintem ma is egységben kell maradnunk, hogy megvédhessük.

Amíg a világban súlyos veszélyek állnak fenn, addig a NATO elengedhetetlenül fontos célokat szolgál. De az ereje még ennél is mélyebbről, a szabadság, az emberi jogok, a jogállamiság, az adott rendszer iránti elkötelezettségéből fakad. Az asztal körül képviselt országok nem arról szőnek terveket, hogy megzavarják valamely ország szuverenitását. Ez egy védelmi szövetség, és azért van itt, hogy megvédje a szabadság rendjét és a jogállamiságot.

A NATO a szabadságot védi egy valós világban, ahol azt mindennap fenyegetések érik, és sok esetben olyanok részéről, akik semmiféle alternatívát nem tudnak kínálni senkinek. Nem beszélnek jobb jogállamiságról; nem beszélnek egy jobb rendről; nem beszélnek arról, hogy miként lehetne egész népességeket oktatni, jobb egészségügyi rendszert építeni, vagy jobb szállítást biztosítani. Nem, ezek az emberek, ezek a nem-állami szereplők, akikkel ebben a mai világban küzdünk, csak nemet akarnak mondani, s mindenkit meg akarnak ölni, aki nem tesz velük együtt ugyanígy. Tehát gyilkolják a jezidiket, mert jezidik, gyilkolják a keresztényeket, mert keresztények, s gyilkolják a síitákat, mert síiták. Ez szemben áll mindazzal, amit a NATO fogantatása óta képviselünk, s amiért síkraszállunk.

Így bízom abban, amiért itt dolgozunk, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a következő kormány és a Kongresszus együttesen támogatja majd mindazon elveket és értékeket, amelyeket fontos erőfeszítéseink képviselnek.

Ha gyorsan előre ugrom az időben— nem mindig vagyok ilyen gyors—, azt hiszem, holnap december 7. lesz, ami Pearl Harbor 75. évfordulója. Országunk tehát európai szövetségeseinkkel és barátainkkal együtt küzdött azért, hogy a nagy háborúból helyesebb irányérzékkel jöjjünk ki, s olyan elv- és értékrendet tűzzünk magunk elé, amelyet büszkén képviseltem, s mindig büszkén fogok képviselni — nem csak külügyminiszteri minőségemben, de az Egyesült Államok polgáraként is.

Ezzel befejezném, s szívesen fogadom a kérdéseiket, mindegy, hogyan csináljuk.

MR KIRBY: Az első kérdést ma Karen DeYoung teszi fel a Washington Post-tól.

KÉRDÉS: Köszönöm. Külügyminiszter úr, úgy tűnik, hogy az új kormány támadásai következtében Aleppo városa napokon, vagy talán órákon belül eleshet. Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta ma, hogy az Egyesült Államok elállt egy tervtől, amelyről Önök múlt héten Rómában beszéltek, s amely arra vonatkozott, hogy a civileket és az ellenzék harcosait kimenekítik a városból. Szerinte mindenkit elpusztítanak, aki ott maradt. A lázadók, elmondásuk szerint, megbeszéléseket folytatnak az Egyesült Államokkal a kimenekítésről — saját kimenekítésükről, de ők maguk még nem bólintottak rá. Meg tudná mondani, hol tartanak a tárgyalások Oroszországgal és az ellenzékkel, és mik a kilátások arra, hogy még Aleppó eleste előtt bármilyen megállapodás szülessen?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, Karen, hadd álljak meg — megállok egy pillanatra, mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, mert fontos, hogy kontextusba, méghozzá a megfelelő kontextusba helyezzük.

Amikor az arab tavasz kitört, és számos országra átterjedt, Szíriát sem hagyták hidegen a reményre vágyó fiatalok megnyilvánulásai. Így az egyiptomi Tahrir tér és Tunézia után Damaszkuszban is tüntetéseket tartottak a munkalehetőségre és jobb jövőre vágyó fiatalok. Ők viszont a rezsim pribékjeivel találták szemben magukat, akik sokukat megverték és megsebesítették. A szüleiknek viszont nem tetszett, ami a gyerekeikkel történt. Ezért most a szülők mentek utcára, tüntettek a gyerekeik helyett, s tiltakoztak a fiatalokat ért bánásmód miatt. Ezekre a szülőkre és más tüntetőkre viszont már puskák és golyók vártak. Szíriában így kezdődött, emberek! Az emberek jogai miatt indult, akik jobb életre vágytak, tüntetni akartak érte, s brutalitást kaptak válaszul. A brutalitások következtében egyre fokozódtak a felkelések, immár az Aszad-rezsim ellen.

Ezekből a harcokból radikalizálódott szervezetek nőttek ki, amelyek közül néhányan támogatást kaptak a világ más helyeiről, elsősorban az adott térségből. Fegyverekhez jutottak, s folytatták a harcot. Számos ország — elsősorban Irán és Oroszország — Aszadot támogatta a küzdelemben; így tett a Hezbollah is, amit mi a terrorista szervezetek közé sorolunk, hiszen az.

A harc pedig már több mint öt éve folyik. Amikor pár évvel ezelőtt Bécsben összegyűltünk, hogy a háború megoldására alkalmas politikai irányt keressünk, mindenkit a tárgyalóasztalhoz hívtunk, Oroszországot és Iránt is. Tűzszünetre törekedtünk. És hadd tegyem világossá, hogy abban az időpontban, és ott, Bécsben, Oroszország és Irán egyaránt támogatta a tűzszünetet. Az ellenzéknek azonban nem kellett, ők nem akartak tűzszünetet. Tehát nem voltak hajlandók elfogadni, hiába mondtuk sokan, hogy így tudnánk a legjobban összeülni, s politikai megoldásról tárgyalni. Az emberek azonban a harc mellett döntöttek, s azóta annyi területet és oly rengeteg életet vesztettek, amit messze nem akarhatott senki.

Tehát nem mi harcolunk a területükön — ők harcolnak. A döntéseiket nekik kell meghozniuk. Tény, hogy most, az utóbbi időben megbeszélések folynak arról, hogy Aleppó megmentése érdekében próbáljuk meg kihozni onnan az embereket. De mindmáig nincs megegyezés arról, hogy ez miként történjen, hogyan kerülnének ki az emberek, s hogyan lehetne megvédeni őket. Tehát találkoztunk velük. Próbálunk módot találni arra, hogy tárgyalóasztalhoz ülhessünk, s elkezdhessünk azokat a megbeszéléseket, amelyekre sokan közülünk két éve, vagy annál is korábban szerettek volna sort keríteni, de amire a résztvevők nem voltak hajlandóak — s hozzátenném, hogy ez mindkét félre igaz. Aszad soha nem hagyta abba a harcot, nem állt le a háborúval, és soha nem mutatott hajlandóságot arra, hogy ténylegesen részt vegyen olyan megbeszéléseken, amelyek a háború befejezéséhez vezethetnének.

A feleket tehát fel kell készíteni ahhoz, hogy a tárgyalóasztalhoz ülhessenek. Oroszország most azt mondja, hogy Aszad készen áll rá. Állításuk szerint abban állapodtak meg, hogy támogatják őt, de jóhiszeműen részt kell vennie a tárgyalási folyamatban. Én a magam részéről teljes mértékben amellett vagyok, hogy adjunk ennek egy esélyt, próbáljunk meg Genfben leülni, hogy tárgyalhassunk a politikai kimenetelről, ami rendkívül fontos. Miért? Mert ha Aleppo el is esik — lehet, hogy így történik, és lehet, hogy nem, nem tudom megmondani, de hihetetlen bombázások alatt áll, válogatás nélkül ölik az embereket, s ez óriási nyomást gyakorol mindenkire, aki ott van. Azt azonban nem tudom, hogy mi fog történni.

Azt azonban tudom, hogy Aleppo esetleges eleste nem fog változtatni e háború  alapvetően rendkívül összetett hátterén. Ha Aszad átveszi Aleppót, vége lesz a háborúnak? Nem. Megoldaná-e azt a politikai feladatot, hogy az ország egyesítése érdekében össze kell hozni az embereket? Nem. Mit tesz az a sok ember, aki az Aleppóban történtek miatt teljesen el van keseredve? Folytatja a harcot, felrobbantja magát, autóbombát helyez ki, vagy öngyilkos mellényt ölt magára? Igen! A háború folytatódik. Az erőszak nem ér véget.

És ha Aleppó eleste után — ha elesik — újjáépítik Szíriát, akkor Aszad egyedül fogja azt véghezvinni? A válasz: nem. Ez sok százmilliárd dollárba fog kerülni, ha a globális közösség hajlandó összeadni. A nemzetközi közösség viszont nem lesz hajlandó bármit is tenni Aleppóért, hacsak nem kerül sor politikai megegyezésre. Tehát remélem, hogy e héten, az oroszokkal folytatott megbeszélések útján meg tudjuk értetni velük, mennyire fontos, hogy leüljenek tárgyalni, mennyire fontosak a megbeszélések, s hogy ne szítsák még magasabbra a szenvedélyeket Aleppo teljes lerombolásával.

Tehát itt tartunk. Meglátjuk, mi történik. Lehet, hogy lesz találkozó a hét vége felé, s lehet, hogy nem. Lavrov külügyminiszter úr is ott lesz Hamburgban az EBESZ-nél. A napirendünk szerint találkozunk egymással, s beszélhetünk róla, hogy ebben az időpillanatban ténylegesen találhatunk-e jobb, előremutató megoldást.

MR KIRBY: A következő kérdést Daniel Brossler teszi fel a Süddeutsche Zeitung-tól.

KÉRDÉS: Daniel Brossler, Süddeutsche Zeitung. Miniszter úr, a NATO szövetségesek védelmi kiadásai felmerültek az USA választási kampányában. Ön — itt vagyok. Ön elégedett —

SECRETARY KERRY: Kérem, ismételje meg. A micsoda?

KÉRDÉS: A NATO védelmi kiadásai — az európai NATO szövetségesek kérdése felmerült az USA választási kampányában. Ön elégedett azzal, amit az európai szövetségesek eddig tettek védelmi kiadásaik növeléséért, és biztos-e Ön abban, hogy ez a kérdés a jövőben nem befolyásolja-e majd az Egyesült Államok elkötelezettségét az 5. cikkely iránt?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Örülök, hogy számos ország növeli védelmi kiadásait. Ma is felvetettem a védelmi kiadások kérdését, amit, azt hiszem, szinte minden NATO találkozón megteszek. Jelenleg öt NATO ország ért el az összes tagország elé tűzött 2 százalékos célig: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Görögország, Lengyelország és Észtország. De Wales óta 24 szövetséges állította meg a kiadások régóta csökkenő tendenciáját, tehát örülünk, hogy többé nem a rossz irányba haladunk. Ők — helyes irányt véve — szintén növelni kezdték a védelmi kiadásaikat.

Szóval igen, elégedett vagyok, de hangsúlyozni szeretném, hogy ha csak kis százalékokban növelnek, az hosszú távon nem lesz elegendő a NATO céljaira. A két százalékos célt kell elérni, s minden országnak teljesíteni kell a kötelezettségét. Bízom benne, hogy az 5. cikkely nem fog túszul esni annak, hogy egyik-másik ország — esetleg több is — nem éri el ezt a célt. Nem történik ilyen. Az 5. cikkely nagyobb dolog ennél: elvekről szól, a biztonságról szól. Épp ezért tartom annyira fontosnak, hogy az országok betartsák a NATO-nak adott szavukat.

MR KIRBY: Következő kérdés —

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: És azt hiszem, hogy ezt az utánunk következő kormányzat is ugyanígy gondolná.

MR KIRBY: Következő kérdés, Nicolas Revise, AFP. Itt elől, uram.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nicolas, tetszik a szakálla. Utazik valahová, amiről nem tudok?

KÉRDÉS: Köszönöm, uram. Köszönöm, külügyminiszter úr. Azt mondta, biztos benne, hogy a kormányváltás nem fog változtatni az Egyesült Államok NATO iránti elkötelezettségén. Tegnap azt mondta Berlinben, hogy ez rendben lesz, de én azt szeretném kérdezni, hogy mennyire aggasztja, hogy a bejövő Trump adminisztráció szétrombolja vagy visszájára fordítja mindazt, amit Ön is fontos eredményeknek nevezett — beleértve a transzatlanti kereskedelmi és biztonsági kapcsolatokat, az iráni megállapodást, az éghajlat-változási megegyezést, illetve a Kuba felé nyitó politikát; s mit tehetne annak érdekében, hogy ez ne történhessen így? Köszönöm.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, nem hiszem, hogy bárki is abban a helyzetben lenne, hogy abszolút, 100 százalékos garanciát adhasson, mert még nem választották ki az összes embert, aki hatással és befolyással lesz a politikára, s mivel ezeket a döntéseket hosszú idő alatt, számos vita és megbeszélés után fogják meghozni. De e tekintetben bízom azokban, akikről eddig tudok — mint például Mattis tábornokban, aki első osztályú katona, kiválóan képzett tábornok. Ő biztos megérti. Járt itt, ismeri ezt a helyet, és érti ezeket a dolgokat is. Egész biztos vagyok benne, hogy ők is elkötelezettek maradnak a transzatlanti szövetség alapvető elemei, valamint a NATO-hoz és az EU-hoz fűződő amerikai partnerség iránt. Számomra ez nem kétséges.

Hogy a kiadásokhoz miként állnak majd hozzá, és törekszenek-e változtatásokra, az az ő döntésük lesz, s nem bocsátkozom üres találgatásokba. Arra gondolok, hogy nem csökken, hanem növekszik az én posztomra kerülő jelöltek listája. Tehát nem kezdhetek el találgatni, és meg se próbálom. Maradjunk annál, hogy most mi a helyzet, de remélem, hogy végül győzni fog a józan ész.

Vannak is erre utaló jelek. Látjuk, hogy máris felülvizsgálták a bevándorlási kérdést, felülvizsgálták a fal, vagy kerítés — vagy akárminek is hívják most — mennyiségét. Felül fogják vizsgálni — már teszik is — a klímaváltozás kérdését. Valamelyik nap a megválasztott elnök is nyitottnak mutatkozott e kérdésben, a lánya pedig tegnap Al Gore-ral találkozott, hogy a tájékozódjon róla. Hiszek benne, hogy amint összegyűlik a kellő információ, tényeken alapuló döntések születhetnek, s remélhetőleg más színben láthatom majd az eddig történteket.

Ezen túlmenően, értesüléseim szerint Obama elnök egy jó beszélgetést folytatott a megválasztott elnökkel az iráni nukleáris megállapodásról, s a bizalmasság megsértése nélkül elmondható, hogy felmerültek konstruktív, pozitív, érdemleges szempontok, amelyeket érdemes szem előtt tartani. Így szerintem csak időpocsékolás lenne.. — tudom, hogy ez emberi, és megértem az aggodalmakat, de ne háborogjunk most olyan dolgok miatt, amelyek még meg sem történtek, s olyan találkozók miatt, amelyekre még nem is került sor. Azt remélem, hogy jól át fogják gondolni a tényeket, a tudományt, a józan észt és a kölcsönös érdekeket, s ezek mérlegelése alapján jó döntések születnek majd, s nem csak a mi hazánkra, hanem a szövetségeinkre, a partnerségeinkre, a barátainkra, s a szövetségeseinkre nézve is. Továbbra is úgy gondolom, hogy ez fog történni. Legalábbis e ponton szerintem minden jel bizonyos nyitottságra utal.

Lesz néhány dolog, ami a jelenlegi kormányzatnak fog tetszeni. Lesz néhány dolog, amellyel sokan nem értünk majd egyet, amit másképpen látunk — mert ez egy másik adminisztráció, s egy másféle megközelítés. Amikor ilyesmire kerül sor, akkor politikai párbeszédbe kell bocsátkoznunk, ami demokráciánk lényege. Én, a magam részéről, civil állampolgárként nem fogok visszariadni attól, hogy így tegyek, ha érzésem szerint igen fontos kérdésről lesz szó.

Az iráni nukleáris megállapodás biztonságosabbá tette a világot. Senki sem állíthatja, hogy Irán jelenleg, vagy az elkövetkező években képes atombombát építeni, és ha a dolgok helyesen alakulnak, hosszú idő kellhet ahhoz, hogy ilyen képességre egyáltalán szert tehessen. Minden attól függ, hogy hosszú távon milyen döntések születnek, de a 300 kilogrammra korlátozott készletek 3.67 százalékra korlátozott dúsítása mellett fizikai képtelenség, hogy atombombát építsenek. Ezekben a mennyiségekben pedig napra készen biztosak vagyunk, mert megfelelő ellenőrző rendszert létesítettünk.

Tehát úgy gondolom, hogy e tények alapján realizálják: ha mindettől elállnak, s visszajutnak egy olyan országhoz, amely versenyt fut a bombáért, és nem tartja magát a megállapodásokhoz, akkor hirtelen sokkal veszélyesebb lehetőségekkel találják szemben magukat. Én pedig tudom, hogy amikor összejöttünk és nyélbe ütöttük ezt a megegyezést, egy azonnali válságnak vettük elejét, amely a megegyezés nélkül kitört volna. Tehát meg vagyok győződve arról, hogy a világ így biztonságosabb lett, és azt hiszem, hogy a Trump adminisztráció is erre a következtetésre fog jutni. És sok biztonsági ember van Izraelben és máshol a térségben, akik ugyanezt gondolják.

Az éghajlatváltozás kérdésében pedig a tények napi szinten bizonyítják, hogy egyre nagyobb veszélyt jelentenek a már fennálló változások. És ez nem politikai kérdés; ezek nem légből kapott, vagy szándékosan hamisított problémák. Tudományos bizonyítékai vannak, amelyeket igazolt tanulmányok ezrei tanúsítanak. Épp most jártam az Antarktiszon. Átnyújtottak nekem egy fiola déli-sarki levegőt, amely állítólag a világ legtisztább levegője. A fiolán lévő kis grafikon pedig azt mutatta, hogy az Antarktiszon is emelkedőben van a levegő széndioxid-szennyezettsége. És amikor megnéztem azon a bizonyos ampullán, hogy az Antarktisz levegőjében — a Föld legtisztább levegőjében — hány milliomod rész széndioxid van, akkor 401,6 milliomodrészt láttam, ami több mint 50 ponttal haladja meg a 350 milliomodrészt, ami a tudósok szerint a fordulópont. A fordulópont — ahonnan nincs visszaút. Ez az Antarktisz.

Csak egy vagy két hete — néhány hete — hallottuk, hogy a Sarkvidéken 36 Fahrenheit (2,22°C) fokkal melegebbet mértek, mint bármely más év azonos napjain. 36 fokkal! Láthatjuk, hogyan emelkedik a tengerszint: Miami Beachen megemelnek egyes utakat, s dagálykor még csendes, napos időben is szivattyúzzak a vizet; Bostonban a dagály időnként átcsap a park partfalán; egyes helyeken sorozatosan olyan árvizek vannak, amelyekre csak 500 évenként kerülhetne sor. Gyakoribbak és intenzívebbek a tűzesetek. Az elmúlt év volt a meteorológiai feljegyzések kezdete óta ismert legmelegebb év. Az utóbbi évtized az emberi történelem eddigi legmelegebb évtizede, amely az eddigi második legmelegebb évtizedet követte; amely viszont az eddig jegyzett harmadik legforróbb évtized után következett. Ez a tendencia. Ilyen egyszerű ez, emberek.

Ezeket a dolgokat nézve nem lehet nem észrevenni, hogy máris milliárdokat költünk a keletkező károk mérséklésére, holott van egyvilágos alternatíva: a világ eddigi legnagyobb piacát — az energiapiacot — kell megragadnunk, s a fenntartható, zöld energia irányába mozdítanunk — miközben még munkahelyeket is teremtünk. Úgy gondolom tehát, hogy ez a választás annyira egyértelmű, hogy tudományosan és végső soron erkölcsileg is elkerülhetetlen. Ezért hiszem azt, hogy majd amikor a Trump adminisztráció helyesen mérlegeli — ha mérlegeli — ezeket a dolgokat, a helyes következtetésre fog jutni.

MR KIRBY: Köszönöm mindenkinek. Ma este csak ennyi időnk van. Értékelem a megértésüket.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nagyon köszönöm mindannyiuknak.

Forrás: Press Availability in Brussels | Secretary of State John Kerry | Brussels, Belgium | December 6, 2016

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , | Comments Off