GENFI NYILATKOZAT UKRAJNÁRÓL

USA Külügyminisztériuma|Sajtószóvivői Iroda | Azonnali közlésre | 2014. április 17.

Sajtóközlemény

Az Egyesült Államok, az Európai Unió, Ukrajna és Oroszország az alábbi közös nyilatkozatot adták ki:

Az ukrajnai helyzettel foglalkozó genfi értekezlet konkrét kezdőlépéseket fogadott el a feszültség csökkentése és minden állampolgár biztonságának helyreállítása érdekében.

Minden félnek tartózkodnia kell bármiféle erőszaktól, megfélemlítéstől vagy provokációtól. A résztvevők határozottan elítélték és elutasították a szélsőségesség, a rasszizmus és a vallási intolerancia minden megnyilvánulását, az antiszemitizmust is beleértve.

Minden illegális fegyveres csoportot le kell fegyverezni; minden illegálisan elfoglalt épületet vissza kell adni jogos tulajdonosának; az ukrán kis- és nagyvárosok minden illegálisan megszállt utcáját, terét és más nyilvános területét ki kell üríteni.

Amnesztiát kapnak a tüntetők, s azok, akik elhagyják az épületeket és egyéb nyilvános helyeket, valamint beszolgáltatják a fegyvereiket; ez alól kivételt jelentenek a főbenjáró bűnök elkövetői.

Megállapodtak abban, hogy az EBESZ különleges megfigyelő missziója játssza a vezető szerepet az ukrán hatóságok és a helyi közösségek támogatásában, hogy azok a következő napok során azonnal megkezdhessék a feszültség csillapítására szolgáló intézkedések végrehajtását, s ott, ahol a leginkább szükség van rá. Az USA, az EU és Oroszország vállalják, hogy támogatják ezt a missziót, többek között megfigyelőket küldenek.

A bejelentett alkotmányozási folyamat befogadó, átlátható és elszámoltatható lesz. Tartalmazni fogja egy széles körű nemzeti párbeszéd azonnali megindítását, amely Ukrajna minden területére és politikai választókerületére kiterjed, s módot ad arra, hogy figyelembe vegyék a nyilvánosság véleményét és a javasolt módosításokat.

A résztvevők hangsúlyozták az ukrán gazdasági és pénzügyi stabilitás fontosságát, és készek arra, hogy a fenti lépések végrehajtását követően további támogatásról is tárgyaljanak.

Forrás: Geneva Statement on Ukraine | U.S. Department of State | Office of the Spokesperson | For Immediate Release | April 17, 2014

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , | Leave a comment

MINDEN CSELEKEDETÜNKKEL A KÖRNYEZET JAVÁT KELL SZOLGÁLNUNK

Jéghegy válik le az Ausztráliához tartozó antarktiszi terület Knox partjáról (AP fotó)

Jéghegy válik le az Ausztráliához tartozó antarktiszi terület Knox partjáról (AP fotó)

2014. március 7-én Kerry külügyminiszter a klímaváltozás elleni harcra utasította a diplomatákat világszerte. Hangsúlyozta, hogy ennek sikeréhez szükség van a Külügyminisztérium és az összes külképviselet munkatársainak aktív részvételére és irányító szerepére.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER SZEMÉLYES ÜZENETE:

Számomra mindig igen fontos volt a környezet ügye. Csak 26 éves voltam, amikor otthon, Massachusettsben részt vettem a legelső Föld Napja rendezvényen. Itt ébredtem rá, hogy helyi, alulról szerveződő akciókkal országos figyelmet lehet kelteni egy-egy fontos ügy iránt, s változást lehet követelni. Több mint 20 millió amerikai—országunk akkori lakosságának teljes egytizede–gyűlt össze, hogy ébresztőt fújjon. S nem elégedtek meg ennyivel! Olyan Kongresszust választottak, amelyik megszavazta a Tiszta Levegő Törvényt (Clean Air Act), a Tiszta Víz Törvényt (Clean Water Act) és a közös bolygónk arculatformálását beindító első törvényhullámot.

A kihívásokból lehetőségeket kovácsolhatunk. Már jóval az előtt ráébredtem erre, hogy szavazati jogot kaptam a Szenátusban, vagy irodát a Foggy Botomban (itt van az Amerikai Külügyminisztérium), s mindmáig hiszek is benne. Nem pusztán a nosztalgia szól belőlem. Országunk egyik vezető diplomatája vagyok, így környezetünk védelme és a globális klímaváltozás problémája kritikusan fontos a számomra. Önöknek, a közvetlen diplomácia frontján dolgozó bátor férfiaknak és nőknek, ugyancsak kritikusan fontos feladata ez.

Az Egyesült Államoknak élen kell járnia e probléma megoldásában, és a Külügyminisztériumnak is ez a szerepe. Ezért határoztam úgy, hogy a klímaváltozás lesz első külügyminiszteri irányelvi útmutatóm témája. Igen nagy hatást tett rám, ahogyan Clinton külügyminiszter prioritássá tette és a diplomácia csúcsszintjére emelte a nők ügyét, s higgyék el, mi is ott fogjuk tartani. Ha több lehetőség nyílik a nők számára, fokozódik a béke, a jólét és a biztonság esélye is. Obama elnök és én ugyanígy gondolkozunk a klímaváltozással kapcsolatban. Ez nem csak kihívást jelent, hanem hihetetlen lehetőséget is! Ma kiadott irányelvi útmutatóm is fontos lépés ennek irányába.

Egy biztos: nincsen vesztegetni való idő! A tudományos tények minden eddiginél súlyosabban és sürgetőbben zúdulnak ránk. Ezért beszéltem Jakartában a klímaváltozás veszélyéről, s arról, hogy mi, e bolygó lakói, mit tehetünk ellene. Ezért vetettem fel a minisztérium felső vezetése előtt, s ezért fogom ismét felhozni jövő héten, amikor összejönnek a külképviseletek vezetői. Ez egy rendkívül sürgető, mindannyiunk figyelmét igénylő probléma.

Számítok külképviseleti vezetőinkre, hogy a vezetésük alatt álló intézmény minden munkatársa számára prioritássá teszik a környezetváltozás ügyét, és a probléma megoldása érdekében összehangolt akciók indítását szorgalmazzák mind a külképviseletükön, mind a befogadó országban. A minisztérium összes irodáját is arra utasítottam, hogy napi munkájuk során fordítsanak nagy figyelmet a klímaváltozásra. Ez az útmutató a gyakorlatban a következőket mondja ki:

I. Határozott fellépésükkel mutassanak jó példát itthon és külföldön: A minisztériumon belül, valamint szövetségi, regionális és helyi szinten végzett hazai intézkedések útján érjenek el jelentős haladást a klímaváltozás terén.

II. Kössenek új nemzetközi klímaváltozási megállapodást: Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó keretegyezménye alapján tárgyaljanak egy új, 2015-re minden országra alkalmazható, 2020-ban érvénybe lépő ambiciózus nemzetközi klímaváltozási megállapodásról.

III. Valósítsák meg  a globális klímaváltozási kezdeményezést (Global Climate Change Initiative): Pragmatikus, teljes kormányt felölelő megközelítéssel gyorsítsák fel az átmenetet az alacsony széndioxid-kibocsátású, és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes jövőbeli állapot felé, beleértve (1) a tiszta energia felhasználásán alapuló megoldások ösztönzését; (2) a föld használata során keletkezett káros emissziók lassítását, megállítását, és visszafordítását; valamint (3) a leginkább veszélyeztetett országok támogatását, hogy fokozhassák ellenálló képességüket az éghajlatváltozás hatásaival szemben.

IV. Fokozzák a multilaterális részvételt: Támogassák a főbb nemzetközi törekvéseket többek között a vezető gazdaságok fórumán (Major Economies Forum), a tiszta energiával foglalkozó miniszteri szintű értekezleten (Clean Energy Ministerial), a Montreali Jegyzőkönyv (Montreal Protocol), valamint a rövid ideig ható éghajlat-károsítók csökkentésére irányuló éghajlat és tiszta levegő koalíció (Climate and Clean Air Coalition to Reduce Short-Lived Climate Pollutants) keretében.

V. Fokozzák a bilaterális részvételt: Érjék el, hogy több mint 50 partnerország, közöttük a fejlődő világ legjelentősebb üvegházhatású gáz-kibocsátói tekintsék magukénak a tiszta energia, a fenntartható táj és alkalmazkodás ügyét.

VI. Mobilizálják a pénzügyi forrásokat: Energiagazdálkodásunk átalakítása s a fenntartható földhasználat előmozdítása, valamint a magas széntartalmú energiatermelésre és a fosszilis tüzelőanyagokra alkalmazott állami ösztönzők csökkentése érdekében igyekezzenek dollármilliárdos támogatásokat szerezni és mobilizálni.

VII. Az éghajlatváltozás ügyét kapcsolják össze más prioritásokkal: Hatékonyabban építsék bele az éghajlatváltozást a többi fontos kérdésbe, így a nők szerepének erősítésébe, az urbanizációba, a válságok kezelésébe és a nemzetbiztonság ügyébe, valamint saját működésünkbe és irányításunkba.

Külügyminisztériumi munkánkban különleges jelentősége van a klímaváltozásnak, továbbá a tiszta víz, a tiszta levegő, a fenntarthatóság és az energia ügyének. Földünk és az emberiség jövőjéről van szó! Minden cselekedetünkkel a környezet javát kell szolgálnunk! Akkor vagyok a legbüszkébb, amikor valamelyik diplomatánkat ténylegesen kiküldjük egy területre, hogy részt vegyen a munkában, a probléma megoldásában és a változás előidézésében. Azt akarom, hogy mindannyian tudják, hogy a klímaváltozással kapcsolatban joguk van így gondolkodni és tenni. Diplomataként ez a feladatunk, s mint e törékeny bolygó lakóit, erre szólít a lelkiismeretünk is. Munkára fel!

Ha többet szeretne tudni arról, hogy mit tesz a Külügyminisztérium a klímaváltozás ellen, keresse fel ezzel kapcsolatos oldalunkat.

Forrás: ‘We Need To Elevate the Environment in Everything We Do’ | Dipnote |MARCH 7, 2014

 

 

 

Posted in Environment & Energy, Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Leave a comment

ROBERT SERVICE PROFESSZOR PUTYIN CÁROS OSTOBASÁGAIRÓL

Robert Service: Putyin cáros ostobaságai

Ez a cikk eredetileg a New York Times –ban jelent meg április 6-án. A további publikálásra jogosító engedély 3 hónapig érvényes

© 2014 The New York Times. Minden jog fenntartva.

Oxford, Anglia—Az orosz tankönyvek úgy méltatják Nagy Pétert, mint az iparosítás és a kultúra látnokát, aki európai hatalommá tette hazáját. Szomszédai tartani kezdtek Oroszországtól, de egyúttal tisztelettel is kezelték, s Péter az orosz történelem cár-hőse lett.

Vlagyimir V. Putyin sokkal inkább egy másik cárhoz, I. Miklóshoz hasonlít, aki katonai konfliktusba keveredett a britekkel és a franciákkal, s hallani sem akart olyan alapvető reformokról, amelyek a korabeli nagyhatalmak között versenyképessé tették volna Oroszországot. Miklós szűk látókörű és arrogáns ember volt. A fegyveres erőkre és a titkosszolgálatokra mindig nagy figyelmet fordított, az orosz gazdasági és társadalmi korszerűsítés fontosságára viszont nem. Hazája drágán megfizetett ezért, amikor az 1853-56-os krími háború idején lealázták a hadseregét.

Putyin alatt hasonlóan súlyos előrelátási hiányosságok mutatkoznak az orosz külpolitikában. Ukrajnáról szólva leginkább ő volt az, aki a kijevi politikai fejleményeket befolyásoló nyugat-ukrajnai „fasisztákkal” fenyegette az orosz-ajkú lakosságot. Tény, hogy a Jobb Szektor néven ismert jobboldali koalícióban vannak határozottan ártalmas szélsőségesek. De nem minden partizán volt fasiszta azok között, akik az ötvenes években függetlenségi háborút vívtak az orosz hadsereg ellen; a Krím-félszigetet elfoglaló Putyin pedig kísértést ébreszt az orosz hazafiakban, hogy egész Ukrajnára terjesszék ki mindezt.

Sőt, a krími lakosság egynyolcada tatár, akiket Sztálin 1944-ben Közép-Ázsiába deportált, s csak az 1980-as években térhettek vissza eredeti helyükre, a félszigetre. Többségük nem vett részt az Orosz Föderációhoz való csatlakozásról szóló mostani népszavazáson. Zömmel muzulmánok, s előfordulhat, hogy néhány fiatal most majd egy orosz imperializmus elleni dzsihádhoz fog csatlakozni.

Az ukrán terület 4,5 százalékának elszakításával Putyin, szinte hihetetlen módon saját álmát, egy orosz vezetésű „Eurázsiai Unió” megteremtését foszlatta szét. Valamikor azt tervezte, hogy Viktor Janukovics elnököt megtartja kijevi báb-uralkodónak. Janukovics jelenleg egy menekült valahol Oroszországban, az ukrán kormány pedig az Európai Unióval erősíti az együttműködést.

Putyin külpolitikájára nézve ez egy katasztrófa. A nyilvánosság elől ugyan eltitkolja, mivel ellenőrzése alatt tartja a TV-csatornákat, de nem tud majd mindig mindenkit bolonddá tenni.

Leginkább Oroszországgal kapcsolatban számította el magát! Az ukrajnai vészhelyzet arra indította az orosz szuper-gazdagokat, hogy vagyonuk még nagyobb részét vigyék ki Nyugatra. Csupán ebben az évben mintegy 70 milliárd dollár hagyta el az országot.

Putyin azzal kérkedett, hogy stabilitást teremtett a Borisz Jelcin alatti viharos évek után. A tőke ilyen mértékű kiáramlása azonban egészen másról mesél! A Világbank már kiadta a riasztást, hogy Oroszország növekedési üteme a felére csökkenhet, ha Putyin úr nem hagy fel az Ukrajnával kapcsolatos megszállottságával.

Az orosz elnöknek az országból távozók miatt is oka lenne az aggodalomra. A legjobb képességű orosz fiatalok százezrei csomagoltak össze és mentek Szilícium-völgybe, New Yorkba és Londonba. Ez a folyamat már a kommunizmus összeomlása óta tart, de Putyin nem tett semmit a megállításáért.

A fiatalokat a hatalmaskodó hivatalnokok és az erőszakos üzletemberek feletti elkeseredés űzte el. Olyan meritokráciában kívánnak élni, ahol csupán a tehetség számít. A Google Szergej Brinje a példaképük, s nem a Putyin körüli siralmas miniszterek és üzletemberek.

Mindezen változtatni kellene, ha azt akarják, hogy az emberek visszatelepüljenek—s ez Putyin elnöki hatékonyságának igazi próbája!  Nem sokat tett a korrupció ellen 2000 óta, amikor először megválasztották. Látványosan megbüntetett ugyan egy maroknyi úgynevezett oligarchát, pusztán azért, hogy a vagyonukat szétoszthassa politikai cimborái között. Gyengén érvényesül a jogállamiság, ha a hatalmon lévők veszélyben látják érdekeiket.

Putyin keveset tett az orosz gazdaság diverzifikálása és nyitottsága érdekében is. Az orosz és külföldi közgazdászok évek óta—valójában Mihail S. Gorbacsov peresztrojkája óta—hangsúlyozzák, hogy az országnak túl kell lépnie azon, hogy csakis a petrolkémiai exportra támaszkodjon. Dmitrij Medvegyev miniszterelnök értette ezt, de jogköre nem hatalmazta fel a helyzet orvoslására.

Oroszországnak nem csak olajat és gázt kellene kifelé pumpálnia, hanem csúcstechnológiai termékeket is. És a rivális hatalom, amelyet nem szabad szem elől tévesztenie, nem nyugatra, hanem délre van tőle. Kína vezetői az 1970-es évek közepe óta prioritásuknak tekintik a gazdaság diverzifikálását. Legalább ennyi kellene ahhoz, hogy Oroszország eurázsiai hatalom lehessen. Ehelyett a kínaiak válnak szuperhatalommá, az oroszok pedig letűnnek.

Moszkva versenyképességi esélyei mindig a fejlett technológiával rendelkező nyugati országokkal való együttműködéstől függtek. Az apró Krím-félszigeten lezajlott impulzív putyini akció következtében ez most igen távoli eséllyé vált. Az iparilag fejlett országok G-8 csoportjában sincs helye többé.

Kelet-Európában mindig megkérdőjelezték Putyin jóakaratát, most pedig nyíltan ellenségesek vele. Németország az orosz gáz-importra támaszkodik, de még ez sem tartotta vissza Angela Merkel kancellárt attól, hogy rendreutasítsa Putyint. Az Európai Unió aktívan keresi a módját, hogy hogyan függetlenítse magát az orosz üzemanyagtól.

Putyin úr az orosz „puha erő” bemutatásával kezdte az évet a szocsi olimpián, amelynek záróünnepélye a kultúra és sport elegáns, békés országát elevenítette meg. A rákövetkező napon pedig csapatokat küldött a Krímbe! Most pedig azt jelzi a Világbank, hogy az év végére Oroszország gazdasági recesszióba süllyedhet.

Vannak arra utaló jelek, hogy Putyin úr és Szergej Lavrov külügyminiszter kezdik átérezni saját geopolitikai baklövésük következményeit. Lavrov úr legalább tárgyalásokat kezdett John Kerry külügyminiszterrel.

A nyugati hatalmak nem indítanak egy második krími háborút, de sokkal több lehetőségük van arra, hogy nyomást gyakoroljanak az oroszokra, mint azt Putyin gondolta. Jól tenné, ha okulna Miklós cár példájából!

A szerző, Robert Service az oxfordi St. Antony College orosz történelem professzora. Legutolsó könyve az „A History of Modern Russia: From Tsarism to the Twenty-First Century (Modern Oroszország: A cárizmustól a 21. Századig)” címen jelent meg.

Forrás: Author Robert Service on ‘Putin’s Czarist Folly’

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , | Leave a comment

OROSZORSZÁG VÁDASKODÁSAI—TÉNYEK A VÁDAK ELLENÉBEN

Észak-Atlanti Szövetség Szervezete | Tájékoztató, 2014. április

NATO-Oroszország Tanács “Vigilant Skies” gyakorlata, 2013

NATO-Oroszország Tanács “Vigilant Skies” légigyakorlata, 2013

Oroszország Ukrajna elleni agressziója Oroszország nemzetközi elszigetelődéséhez vezetett, beleértve azt is, hogy a NATO minden gyakorlati együttműködést felfüggesztett Oroszországgal.

Hogy cselekedeteiről elterelje a figyelmet, Oroszország vádak egész sorozatát ontja a NATO-ra, amelyek elferdítik a tényeket, és figyelmen kívül hagyják az Oroszországgal építendő partnerség érdekében tett folyamatos NATO erőfeszítéseket.

Oroszország ugyancsak alaptalan támadásokat intézett az ukrán hatóságok legitimitása ellen, és erőszakkal átvett egy ukrán területrészt.

Ez a dokumentum tényekkel cáfolja a vádakat.

A NATO-Oroszország viszony

Oroszország azt állítja, hogy a NATO évekig dolgozott azon, hogy nemzetközi szinten a perifériára szorítsa.

A Szövetség az 1990-es évek eleje óta következetesen azon dolgozott, hogy a közös érdekek mentén egy stratégiai partnerségre irányuló együttműködést építsen ki Oroszországgal.

A NATO már a Szovjetunió és a Varsói Szövetség bukása előtt is közeledett Oroszországhoz, a konfrontáció helyett párbeszédet ajánlott, mint azt az 1990 júliusában rendezett londoni NATO csúcstalálkozó is világossá tette (nyilatkozat itt). A következő években a Szövetség új fórumok—a Partnerség a Békéért (Partnership for Peace/PfP) és az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-Atlantic Partnership Council/EAPC)—megteremtésével igyekezett előmozdítani a párbeszédet és az együttműködést. Ezek a fórumok egész Európa, így Oroszország előtt is nyitva álltak (PfP alapító okiratok itt és itt).

Jelezvén, hogy Oroszország különleges szerepet játszik az euro-atlanti biztonság tekintetében, 1997-ben a NATO és Oroszország a kölcsönös kapcsolatokra, együttműködésre és biztonságra vonatkozó Alapító Okiratot (Founding Act on Mutual Relations, Cooperation and Security) aláírásával megalapította a NATO-Oroszország Állandó Közös Tanácsot (NATO-Russia Permanent Joint Council). 2002-ben továbbfejlesztették ezt a kapcsolatot, és létrehozták a NATO-Oroszország Tanácsot (NATO-Russia Council/NRC). (Az Alapító Okirat itt olvasható, az NRC létrejöttéről szóló Római Nyilatkozat pedig itt.)

Az NRC megalakulása óta a NATO és Oroszország számos kérdésben működött együtt, a kábítószer elleni küzdelemtől és a terrorelhárítástól a tengeralattjáró-mentésen át a polgári katasztrófavédelem tervezéséig.

A NATO kiemelt partnerként kezelte Oroszországot, és távolról sem szorította a perifériára.

A NATO fennmaradása és bővítése

Orosz tisztségviselők szerint a NATO-nak a hidegháború befejezése után fel kellett volna oszlania, az új kelet- és közép-európai szövetségesek csatlakozása pedig aláássa Oroszország biztonságát.

A NATO azért nem oszlott fel a hidegháború befejezése után, mert tagjai fenn akarták tartani a transzatlanti terület stabilitását és biztonságát garantáló köteléket. Mint azt a Londoni Nyilatkozat megfogalmazza: „együtt kell maradnunk, hogy továbbra is fennmaradjon az utóbbi négy évtized során élvezett hosszú békeidőszak”. Addigi értékei fenntartása mellett a NATO túlnőtt egy erős katonai szövetségen: párbeszédre és együttműködésre alkalmas politikai fórummá vált.

A NATO „nyitott ajtók” politikája (Open Door policy) mindig az európai demokráciák szabad választásán alapult, s ez így is marad. Amikor Ukrajna úgy döntött, hogy nem csatlakozik egy blokkhoz sem, a NATO teljes tiszteletben tartotta a választását. Oroszország régóta hangoztatott állítása, miszerint a NATO a saját soraiba próbálta kényszeríteni Ukrajnát, teljességgel hamis volt, és ma is az.

A NATO eleget tett az Észak-atlanti Szerződés 10. cikkelyének (itt elérhető), amely kimondja, hogy „a Felek egyhangú megegyezéssel a Szerződéshez való csatlakozásra hívhatnak meg bármely más európai államot, amely képes arra, hogy elősegítse a Szerződés elveinek továbbfejlesztését, és hozzájáruljon az észak-atlanti térség biztonságához”.

1952 és 2009 között hat alkalommal határoztak úgy európai országok, hogy demokratikus eljárás keretében és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett tagságért folyamodnak. A NATO Szövetségesek egyhangú választás alapján befogadták őket.

A NATO és az EU bővítése segített a kelet- és közép-európai országoknak a csatlakozáshoz szükséges nehéz reformok végrehajtásában. Segített az állampolgároknak, hogy élvezhessék a demokratikus döntés, a jogállamiság és a jelentős gazdasági fejlődés előnyeit. Ezen törekvések eredményeképpen Európa közelebb került az egységhez, a szabadsághoz és a békéhez, mint történelme során bármikor.

Az Alapító Okirat aláírásával Oroszország is csatlakozott e jövőképhez. Elkötelezte magát „egy stabil és biztonságos, elválasztó vonalak és érdekszférák nélküli európai térség létrehozása”, továbbá „minden ország szuverenitásának, függetlenségének és területi integritásának, s azon elidegeníthetetlen jogának a tiszteletben tartása mellett, miszerint maga választhatja meg a saját biztonságának megteremtésére szolgáló eszközöket”.

E kötelezettségvállalás ellenére most úgy tűnik, hogy Oroszország ismét érdekszférát kíván teremteni azzal, hogy hatalmába keríti Ukrajna egy részét, nagy létszámú csapatokat tart a határ mentén, s Szergej Lavrov külügyminiszter közelmúltbeli kijelentése szerint azt állítja, hogy „Ukrajna egyik blokkhoz sem tartozhat”.

Oroszország szerint a NATO megígérte, hogy nem bővül

Orosz hivatalnokok állítása szerint amerikai és német tisztségviselők 1990-ben megígérték, hogy a NATO nem bővül Közép-és Kelet-Európa felé, nem épít ki katonai infrastruktúrát, vagy nem állomásoztat állandó csapatokat az orosz határ közelében. Ha a NATO ilyen értelmű ígéretet tett volna, azt az összes NATO tagország határozatát kifejező hivatalos, írásos dokumentumba kellett volna foglalniuk. Továbbá a NATO-bővítés gondolata évekkel a német újraegyesítés után jelentkezett. A kérdés még nem is volt napirenden, amikor az oroszok szerint ezek az ígéretek születtek.

Hasonlóképpen pontatlanok azok az állítások, miszerint a NATO megígérte, hogy Oroszország közelében nem épít ki infrastruktúrát. Az Alapító Okiratban a NATO megerősítette, hogy „a jelenlegi és a várható biztonsági környezetben a Szövetség további jelentős haderő tartós állomásoztatása helyett inkább a szükséges interoperabilitás, integráció, valamint a létszámnövelési kapacitás biztosítása útján tesz eleget kollektív védelmi és egyéb feladatainak. Ennek értelmében megfelelő infrastruktúrára kell támaszkodnia a fenti feladatok ellátásához. Ebben az összefüggésben akkor kerülhet sor csapaterősítésre, amikor szükségessé válik–ha agressziós fenyegetés ellen kell védekezni, vagy az ENSZ és az EBESZ vezérelveivel összhangban a béke ügyét támogató misszióra, avagy a módosított CFE-szerződéssel (Conventional Armed Forces in Europe/Hagyományos fegyveres erők Európában), az 1994-es Bécsi dokumentummal, valamint a kölcsönösen elfogadott átláthatósági intézkedésekkel összhangban lévő hadgyakorlatokra kerül sor.

A NATO a csapaterősítésekhez és a hadgyakorlatokhoz szükséges mértékben valóban támogatja a katonai infrastruktúra fejlesztését, például légibázisok létesítését a szövetséghez csatlakozott országokban. Az új országok területén azonban kizárólag saját csapataik állomásoznak tartósan.

Az új tagországokban az ukrán krízis előtt csupán a balti államok felett légi-rendészeti feladatokat ellátó NATO repülőgépek rendszeres látványa utalt a Szövetséges erők jelenlétére. Ezeket a minimális védelmi eszközöket nem lehet az Alapító Okirat értelmében vett jelentős harci erőknek nevezni.

A válság kitörése óta a NATO lépéseket tett a helyzeti tudatosság fokozása és az európai tagok védelme érdekében. Ez is teljes összhangban van az Alapító Okirattal, s közvetlenül a destabilizáló orosz katonai cselekmények miatt került rá sor.

Az Okirat végezetül azt mondja, hogy „Oroszország hasonlóképpen korlátozza a hagyományos fegyverek telepítését Európában”. Oroszország Ukrajna elleni agressziója e kötelezettség kirívó megsértése, mint ahogy a CFE-szerződésben foglaltak betartásának egyoldalú felfüggesztése is.

Oroszország azt állítja, hogy a NATO figyelmen kívül hagyta rakétavédelemmel kapcsolatos aggályait

A NATO nem hagyta figyelmen kívül az orosz aggodalmakat. Épp ellenkezőleg, a Szövetség következetesen együttműködésre törekedett Oroszországgal a rakétavédelem kérdésében. A 2010-es lisszaboni csúcstalálkozón a NATO állam- és kormányfői „úgy határoztak, hogy az európai NATO országok lakosságának, területének és csapatainak védelmére szolgáló rakétavédelmi képességet fejlesztenek ki, s Oroszországot is meghívták, hogy működjön együtt velük” (Nyilatkozat itt).

Ezt megismételték a 2012 májusában rendezett chicagói csúcstalálkozón is (itt), ahol a vezetők kihangsúlyozták, hogy a NATO „az egymás iránti bizalom és kölcsönösség szellemében továbbra is elkötelezett a rakétavédelem iránt”, s határozottan kijelentették, hogy a NATO rakétavédelme „nem fogja aláásni Oroszország stratégiai elrettentési képességeit”. A NATO javaslatot tett egy átláthatósági rendszer felállítására is, amelyben két közös NATO-orosz rakétavédelmi központ szerepelt volna. Az oroszok elutasították az ajánlatokat.

A csúcstalálkozók alkalmával kiadott nyilatkozatok nem egyszerű politikai ígéretek: ezek határozzák meg a NATO politikáját. A NATO együttműködési ajánlatának elfogadása helyett Oroszország inkább a fizika törvényeit és a NATO megfogalmazott politikáját figyelmen kívül hagyó érvekkel válaszolt. Független orosz szakértők világosan megmondták, hogy a NATO rakétaelhárítási programja nem jelenthet fenyegetést Oroszországra nézve és nem áshatja alá annak stratégiai elrettentési képességeit. Az orosz kormány nem partnerségre szolgáló esélyként kezelte, hanem inkább vádaskodásra alkalmas ürügynek használta a rakétavédelmet.

A NATO katonai akcióinak orosz bírálata—Líbia

Jogtalan krími cselekedetei védelmében Oroszország támadást intézett néhány NATO művelet legitimitása ellen.

Ezek között van a líbiai civil lakosság védelmében folytatott 2011. évi NATO-vezetésű hadművelet. Ezt két ENSZ BT–határozat (UN Security Council Resolutions/UNSCR) felhatalmazása alapján—UNSCR 1970 és 1973—indították, amelyek az ENSZ Alapokmányának VII. fejezetére hivatkoztak, s egyik sem irányult Oroszország ellen. Putyin elnök nemrég azzal vádolta a NATO-t, hogy Líbia bombázásával megsértette ezeket a határozatokat. Ez teljesen téves.

Az UNSCR 1973 felhatalmazta a NATO-t a „szükséges lépések megtételére”, valamint „a támadással fenyegetett polgári lakosság és a civilek lakta területek védelmére”, s a NATO–a térség országainak és az Arab Ligának a politikai és katonai segítségével–pontosan ezt tette.

A válságot követően a NATO együttműködött a nemzetközi ENSZ Líbia-vizsgálóbizottsággal (UN International Commission of Inquiry on Lybia), amely nem állapított meg az UNSCR 1973, vagy a nemzetközi jog elleni sérelmet. Megállapítása szerint „a NATO rendkívül precíz módon, a civil áldozatok elkerülésére irányuló példás igyekezettel folytatta le a műveletet”.

A NATO katonai akcióinak orosz bírálata—Koszovó

A Koszovóval kapcsolatos NATO műveletekre az ENSZ és az Oroszországot is tagjai közé soroló Kontakt Csoport több mint egy évig tartó, békés megoldásra törekvő intenzív próbálkozásai után került sor. Az ENSZ BT számos alkalommal a nemzetközi béke és biztonság elleni fenyegetésnek nyilvánította a Koszovóban folyó etnikai tisztogatást és az otthonukból elűzött menekültek egyre szaporodó tömegét. Az emberi jogok nagyarányú és tartós megsértése, valamint a civilek elleni gyilkosságok miatt a NATO a BT felhatalmazása nélkül is megindította az „Operation Allied Force” (Szövetséges Erő) hadműveletet.

A légi háborút követő NATO-vezette KFOR művelet, amelyben kezdetben Oroszország is részt vett, az ENSZ felhatalmazása alapján folyt (UNSCR 1244) azzal a céllal, hogy Koszovó számára békés és biztonságos környezetet teremtsen. Ezt az ENSZ felhatalmazásával folyó közel tíz éven át tartó diplomáciai munka követte, hogy az UNSCR 1244 előírásai alapján politikai megoldást találjanak és rendezhessék Koszovó végleges státuszát.

A Koszovó hadműveletre egy hosszú ideje tartó válság nyomán, az egész nemzetközi közösség bevonásával folytatott széles körű megbeszéléseket követően került sor.

A Krím-félszigeten nincsenek válságra utaló jelek, és nem folynak bármiféle megoldásra irányuló tárgyalási kísérletek sem. Oroszország megkerülte az egész nemzetközi közösséget, az ENSZ-et is beleértve, és egyszerűen elfoglalta egy másik ország területének egy részét.

Oroszország azt állítja, hogy az ukrán hatalom nem legitim

A jelenlegi ukrán elnököt és kormányt az ukrán parlament túlnyomó többsége (a 417 jelen lévő közül 371 szavazat alapján), a Régiók Pártjának tagjait is beleértve, 2014. február 27-én elfogadta.

Ezt a parlamentet 2012. október 28-án választották meg. Az Orosz Külügyminisztérium ekkor azt nyilatkozta, hogy a választások „békésen, túlkapások nélkül, az általánosan elfogadott szabályokkal összhangban folytak”, és „megerősítették Ukrajna elkötelezettségét a demokrácia és a jogállamiság mellett”. Ezt a nyilatkozat itt olvasható oroszul.

Ha Oroszország akkor törvényesnek nevezte a parlamentet, most aligha nevezheti törvénytelennek.

Oroszország szerint törvényes volt az úgynevezett krími népszavazás

Orosz tisztségviselők szerint a Krím-félszigeten március 16-án rendezett úgynevezett népszavazás törvényes volt.

A népszavazás az ukrán Alkotmány (ukránul itt, oroszul itt, angolul itt) értelmében érvénytelen volt, mivel az kimondja, hogy „az Ukrajna területének megváltoztatására irányuló kérdésekben kizárólag egy Ukrajna teljes területén megrendezett népszavazás dönthet”.

Az Ukrajnához tartozó Krím-félszigetnek autonóm köztársaság státusza van, de hatósági ügyekben az ukrán parlamentnek kell döntenie (134. cikkely), és alkotmányát az ukrán parlamentnek kell jóváhagynia (135. cikkely).

Ezen túlmenően, az úgynevezett népszavazást egy önjelölt krími vezetés szervezte néhány hét alatt, őket pedig fegyveres orosz katonák telepítették a helyükre, miután elfoglalták a kormányépületeket.

Az oroszok azt állítják, hogy a Nemzetközi Bíróság Koszovó függetlenségéről alkotott véleménye igazolja a krími annexió jogosságát

Oroszország vezetői azt állítják, hogy a Nemzetközi Bíróság Koszovó függetlensége kapcsán közölt tanácsadói véleménye (itt) precedenst szolgáltatott a Krím-félsziget függetlenségéről folytatott úgynevezett népszavazáshoz.

A Bíróság azonban egyértelműen kinyilvánította, hogy véleményük nem volt precedens értékű. Szerintük Koszovó függetlenségével kapcsolatban egy „szűk körű és specifikus” kérdést kaptak, amely nem vonatkozik az adott döntés tágabb értelemben vett jogi következményeire.

A Bíróság rávilágított azokra a körülményekre, amelyek esetén illegálisak a függetlenségi követelések, többek között „ha törvénytelen erőszak kapcsolódott vagy kapcsolódhatott volna hozzájuk”. A törvénytelen erőszak alkalmazásának egyik példája egy szomszédos országba való bevonulás és annak megszállása—Oroszország pontosan ezt tette.

Ezen túlmenően, a Koszovó függetlenségének kikiáltásához vezető folyamat éveket vett igénybe, s egy ENSZ-vezetéssel lefolytatott hosszas eljárást is magában foglalt. Az orosz állítások figyelmen kívül hagyják az itt felsorolt összes tényt.

NATO | Közkapcsolati Részleg | Sajtó-és Médiacsoport | Tel: +32(0)2707 1010/1002 | E-mail: moc@hq.nato.int

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , , , , , , , | Leave a comment

ÚJ STRATÉGIAI HELYZET EURÓPÁBAN

Alexander Vershbow nagykövet, NATO főtitkár helyettes beszéde a krakkói Euro-Atlanti Biztonsági Konferencián (április 4.)Alexander Vershbow nagykövet, NATO főtitkár helyettes beszéde a krakkói Euro-Atlanti Biztonsági Konferencián, 2014. április 4.

Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetemet fejezem ki a Stratégiai Tanulmányok Intézete Alapítványnak (Foundation Institute for Strategic Studies), a Konrad Adenauer Alapítványnak és a Lengyel Külügyi Intézetnek a mai konferencia megrendezéséért. Nagy öröm számomra, hogy ismét a gyönyörű Krakkóba látogathatok, s az idei konferenciára különösen alkalmas pillanatban került sor.

Húsz év óta arra alapozzuk az euro-atlanti térség biztonságát, hogy kelet felé nincsen ellenségünk. Ez most kétségesnek látszik.

Oroszország közelmúltbeli cselekedetei Ukrajna ellen felrázták az euro-atlanti közösség minden tagját. Olyan viselkedésmintát követnek, amilyet már megfigyelhettünk a Dnyeszteren túli területeken (Transznisztria), Dél-Oszétiában és Abháziában. Ez a következő: az Oroszországgal határos országokat befolyásolják, destabilizálják és még be is avatkoznak az életébe, korrupt, szeparatista csoportok támogatásával „mélyhűtött” konfliktusokat prolongálnak, s ezáltal a szuverén államokat képtelenné teszik arra, hogy saját biztonsági berendezkedésükről döntsenek, s politikai sorsukról határozzanak.

Putyin elnök célja, hogy eurázsiai érdekszférát teremtsen, s megakadályozza olyan stabil demokráciák kialakulását, amelyek kétségbe vonhatnák az orosz tekintélyelvű rendszer legitimitását. Ez a viselkedés inkább a 19. századi ragadozó nemzetállamokra jellemző, s igen távol áll a modern országoktól elvárt együttműködő, béketeremtő viselkedéstől. Lerombolja az államközi kapcsolatok szabályait, amelyeket nagy gondossággal alakítottunk a második világháború óta, s megsért számos olyan alapelvet, amelyek betartását Oroszország a hidegháború befejeztével megfogadta. Ez új választóvonalakat teremt Európában 25 évvel az után, hogy Moszkva felvilágosultabb szellemű vezetőivel együtt mindannyian eltöröltük azokat, és elköteleztük magunkat a szabadság és demokrácia értékei mellett.

Oroszország tettei—a törvényesen elismert határok erőszakos megváltoztatása és egy baráti szomszédos ország kormányának tevőleges aláásása—valós fenyegetést jelent a nyitott, szabályokon alapuló nemzetközi rendszerre nézve– egy olyan rendszerre, amely az országok szuverenitásának és területi integritásának a tiszteletén, s azon a jogukon alapul, hogy megfélemlítés vagy külső beavatkozás nélkül dönthessenek saját jövőjükről.

Válaszképpen mi, NATO tagok fájó, de szükséges választásra kényszerülünk. Ha Putyin elnök továbbra is az agresszió, konfrontáció és feszültségkeltés jelen útján vezeti tovább Oroszországot, kénytelenek leszünk Oroszországot nem annyira partnerünknek, mint inkább ellenfelünknek tekinteni.

Nem szeretnénk ilyen döntést hozni. A hidegháború befejezése óta arra törekszünk, hogy Oroszország közelebb kerüljön hozzánk. Országaink 1991 után jelentős gazdasági segítséget nyújtottak Oroszországnak, s teljes és egyenrangú taggá fogadtuk több vezető szervezetünkben, például a G-8-ban.

Amikor Közép- és Kelet-Európa új demokráciái igyekeztek csatlakozni a NATO-hoz, nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a NATO-bővítéssel egy időben jelentős partnerséget alakítsunk ki Oroszországgal is. Közös érdekünknek tekintettük, hogy a demokratikus Oroszország teljes jogú partner legyen a befogadó euro-atlanti biztonsági rendszeren belül.

Továbbá, hogy kristálytisztán látsszon, hogy a NATO-bővítés nem Oroszország ellen irányul, a szövetség még néhány egyoldalú kötelezettséget is vállalt, mint például azt, hogy az új NATO tagországok területén nem telepít jelentős harci erőket vagy nukleáris fegyvereket. Partnerekként működtünk együtt a koszovói és boszniai békefenntartásban. Keményen dolgoztunk azon is, hogy számos közös ügy tekintetében párbeszédbe vonjuk, illetve együttműködésre késztessük Oroszországot.

Sajnálatos módon a NATO és Oroszország viszonya néhány sikertörténet ellenére sem érte el teljes potenciálját, s még kevésbé a lisszaboni csúcstalálkozón négy évvel ezelőtt célul kitűzött stratégiai partnerséget. Sajnálatos tény az is, hogy a NATO-Oroszország együttműködés már a mostani krízishelyzet előtt leszűkült, mivel Oroszország obstrukcionista, sehová nem vezető módon viszonyult minden fontos kérdéshez, a rakétavédelmi együttműködést, a nem-stratégiai nukleáris fegyvereket és a katonai átláthatóságot is beleértve.

Most azonban Oroszország messze túlment azon, hogy véleményeltérését jelezze. Ezúttal indokolatlan csapattelepítések, illegális népszavazások és a sztálini időkre emlékeztető durva propaganda útján fejezi ki ellenvéleményét, ahelyett, hogy vállalná a tisztességes vitát, s igyekezne közös nevezőre jutni. S úgy tűnik, hogy az orosz vezetők áldozatul estek saját propagandájuknak, nyugati és orosz-ellenes összeesküvést látnak szomszédaik jogos törekvései mögött, amikor azok tisztességes kormányt és kölcsönösen előnyös kapcsolatot akarnak az Európai Unióval és a NATO-val.

A hételeji NATO külügyminiszteri értekezlet világossá tette, hogy a Szövetségben kialakult konszenzus alapján még mindig Oroszország bevonásával kívánnánk továbblépni. Ez nem egy ideológiai válság, és nem kiújuló hidegháborús versennyel nézünk szembe világszerte, amely az együttműködés teljes megbénulását hozná magával.  A múltban gyümölcsöző kapcsolataink voltak, s megfelelő feltételek kialakulása esetén folytatódhat is az együttműködés. De arra a lehetőségre is számítanunk kell, hogy a belátható jövőben Oroszország akadály lesz a teljes, szabad és békés Európa megteremtésére irányuló törekvéseink előtt.

Ezidáig a NATO–a tagállamok és az Európai Unió intézkedéseivel és a szankciókkal párhuzamosan–négyféle módon válaszolt az ukrán válságra.

Először: Ismételten kifejezésre juttattuk, hogy teljes mértékben támogatjuk Ukrajna szuverenitását és területi integritását, s nemzetközileg elismert határainak sérthetetlenségét. E tekintetben biztos vagyok abban, hogy a Krím orosz bekebelezésével kapcsolatban a Szövetség hosszú távon fenntartja az „el-nem ismerés” politikáját.

Másodszor: megegyeztünk abban, hogy intenzívebb politikai és katonai együttműködés útján fokozzuk Ukrajna támogatását. Ennek keretében segítünk abban, hogy az ukrán fegyveres erők modern és hatékony testületekké váljanak, amelyek meg tudják védeni az országot a külső veszélyekkel szemben, s egyúttal elrettentésre is alkalmasak. Az ukrán fegyveres erők alkalmasabbá válnak a szövetséges erőkkel való együttműködésre, s a NATO hadgyakorlatokon való fokozottabb részvételre. Így Ukrajna továbbra is hozzájárulhat a globális biztonsághoz, mint azt már a Balkánon, Afganisztánban, s a közelmúltbeli Ocean Shield (Óceáni Pajzs) fedőnevű, tengeri kalóztámadások elleni misszió során is láthattuk.

Harmadszor: Ismételten elköteleztük magunkat a NATO tagországok kollektív védelme, és az elrettentés politikája mellett. Ismételten határozottan kijelentettük, hogy a Washingtoni Szerződés 5. cikkelye szent és sérthetetlen, és a NATO most is, a jövőben is megvédi bármelyik tagját. A Szövetségesek már további harci repülőgépeket telepítettek balti tagjaink légterének ellenőrzésére. Lengyelország és Románia felett megkezdtük a felügyeleti repüléseket. További lépésekre is készen állunk, ha a körülmények megkívánják, s a jelenlegi válság tanulságait felhasználjuk majd stratégiánk értékeléséhez és erőink csoportosításához.

Végezetül: felfüggesztettünk szinte minden, a NATO-Oroszország Tanács keretében működő gyakorlati polgári és katonai együttműködést. Politikai párbeszédünk lehetőséget ad a jelenlegi válsághelyzettel és a megoldásával foglalkozó véleménycserére, a szokásos működés azonban nyilvánvalóan lehetetlen.

A NATO országok külügyminiszterei júniusban ismét találkoznak, és áttekintik az Oroszországgal való kapcsolatunkat is. A következő hetekben és hónapokban azonban kiértékeljük majd annak következményeit is, hogy Oroszország megszegi írott és erkölcsi kötelezettségeit, beleértve az 1997. évi NATO-Oroszország Alapító Okiratban (NATO-Russia Founding ACT) és a 2002 évi Római Nyilatkozatban foglalt vállalásait. Egyértelműen át kell értékelnünk az Oroszországhoz fűződő viszonyunk jellegéről táplált elképzeléseinket, valamint az 1990-es években tett egyoldalú vállalásainkat.

Amit Oroszország az elmúlt néhány hét során tett, igen más megvilágításba helyezi a következő NATO csúcstalálkozót, amelyre szeptemberben Walesben kerül sor. Változatlanul a NATO jövője lesz a találkozó fő témája, eldöntjük, hogy 2014 után, az egy évtizedes afganisztáni missziónk befejeztével mik lesznek a Szövetség prioritásai. Valójában a csúcstalálkozón tárgyalandó célok nagy része változatlan marad, azonban új keletű sürgősséggel kell dolgoznunk a megvalósításukon, miután már a Kelet felől érkező kihívásokkal is számolnunk kell.

A jelenlegi válsághelyzet első, lényeges tanulsága az, hogy Európában erős védelmi és elrettentési képességet kell fenntartanunk. Ha valaha volt ez iránt kétség, a jelen válság egyértelművé teszi, hogy védelmi és biztonsági téren jelentős befektetéseket kell eszközölnünk, s nem folytathatjuk a védelmi büdzsé évenkénti megnyirbálását, míg a világ más országai folyamatosan növelik a sajátjukat.

A NATO legfőbb felelőssége az, hogy védelmezze saját területünket és lakosságunkat. Ehhez képességek széles skáláját kell biztosítanunk, amelyek védelmezhetnek vagy elrettenthetnek bárminemű fenyegetéssel szemben. Ilyenek a területünk elleni nagyszabású fenyegetésekkel szembeni tartós védelmi és elrettentési képességek, valamint a későbbi külföldi válságkezelő missziók céljára fordítható erők. Mindenféle veszélyre fel kell készülnünk. Embereinknek és eszközeinknek bevetésre készen kell állniuk, hogy szükség szerint bárhol és bármikor, a közel két évtizednyi folyamatos műveletek során kialakult magas szintű interoperabilitás mellett bevethetőek legyenek. Ez igen fontossá teszi az Okos Védelem (Smart Defence) és az Összekapcsolt Erők (Connected Forces) kezdeményezéseket, beleértve a jelentős kiképző programokat és hadgyakorlatokat is.

A jelenlegi válság másik fontos tanulsága, hogy a stabilitáshoz nem csak megfelelő képességekre, hanem megfelelő kapcsolatokra is szükség van. Ezért más országokkal és szervezetekkel is el kell mélyítenünk a kapcsolatainkat, s módot kell találnunk arra, hogy másokat is támogassunk saját térségi biztonságuk megteremtésében. Ennek értelmében az Európai Unióval és más szervezetekkel szoros együttműködésben minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk Ukrajna, s más kelet-európai partnereink érdekében, mint pl. Grúzia és a Moldvai köztársaság. S ajtónkat nyitva kell tartanunk a csatlakozni kívánó új országok előtt, egyértelművé téve, hogy semmilyen külső hatalomnak nincsen vétójoga.

Végezetül az ukrán válság rávilágított a transzatlanti kapcsolatok fontosságára is. Az utóbbi néhány év nehéz gazdasági körülményei között erős volt az önálló cselekvésre, egyes esetekben a különválásra csábító kísértés. De ha meg akarjuk őrizni közös biztonságunkat és értékeinket, Amerikának és Európának továbbra is egymás mellett kell állnia, együtt kell dolgoznia és együtt kell cselekednie.

Az Egyesült Államok továbbra is részt vesz az európai biztonság garantálásában, folyamatosan korszerűsített és naprakésszé tett állománnyal és eszközökkel.  Most az európai országok részéről is komolyabb politikai és katonai törekvések kellenek ahhoz, hogy megfeleljenek az amerikai kötelezettségvállalásnak.

Ennek érdekében ismét meg kell kettőznünk a kulcsfontosságú képességek, így a rakétavédelem, a kiberbiztonság, valamint a közös hírszerzés, megfigyelés és felderítés terén jelentkező hiányosságok kiküszöbölésére irányuló törekvéseket. Még szorosabbra kell fűznünk az európai határaink mentén, így Ukrajnában jelentkező problémák kezelésére irányuló erőfeszítéseinket, s továbbra is közösen kell fellépnünk az Európán kívül jelentkező kihívásokkal szemben. Az Európán belül kialakult veszélyhelyzet fokozódása nem azt jelenti, hogy kisebb figyelmet fordíthatunk a Közel-Keleten, Afrikában vagy Ázsiában jelentkező problémákra.

A Szövetségen belüli felelősség kérdésében jobb egyensúlyt kell kialakítanunk mind az Egyesült Államok és Európa, mind az Európán belüli szövetséges országok között. A fokozottabb nemzetközi együttműködés—NATO Okos Védelem, EU ’Pooling and Sharing’, azaz a feladatok megosztásán alapuló költség- és erőforrás hatékony katonai együttműködés—változást hozhat. Végső soron azonban csak a szövetségesek megfelelő szintű védelmi ráfordítása teremthet jobb egyensúlyt, akár a GDP százalékában, akár a védelmi büdzsén belül a korszerűsítésre és beruházásra szánt részarány növekedésében kifejezve.

Hölgyeim és uraim!

Az ukrán válság új stratégiai helyzetet teremtett Európában és a NATO-nak válaszolnia kell rá. Még most sincs késő ahhoz, hogy Oroszország letérjen a jelenlegi útról, és békés politikai megoldást keressen, amely tiszteletben tartja a nemzetközi jogot és a szuverén nemzetek jogait. De ha az együttműködés helyett inkább a konfrontációt választja, a NATO állja a kihívást. Mi tartjuk magunkat az elveinkhez, s partnereinkkel együtt konstruktív módon támogatni fogjuk az önálló döntéshozatal jogát, s továbbra is védelmezni fogjuk szövetségeseinket.

Forrás: A new strategic reality in Europe. Speech by NATO Deputy Secretary General Ambassador Alexander Vershbow to the 21st International Conference on Euro-Atlantic Security, Krakow, Poland, 04 Apr. 2014


Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off

KERRY KÜLÜGYMINISZTER NYILATKOZATA A NEMZETKÖZI ROMA NAP ALKALMÁBÓL

USA Külügyminisztériuma |Sajtószóvivői Iroda | Azonnali közlésre | 2014. április 8.

Ma van az a nap, amikor az amerikaiak különösen sokat gondolnak a világszerte élő romákra. Ünnepeljük a gazdag roma kultúrát, s mindazt, amivel hozzájárulnak az európai, amerikai és más társadalmakhoz. Ismételten megfogadjuk, hogy elhárítjuk az akadályokat, amelyek miatt a társadalom peremére szorulnak és nem képesek teljes egészében megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket.

Mindannyiunk felelőssége, hogy felemeljük szavunkat a gyűlölködő romaellenes retorika, s az erőszak mindenféle, és bárhol előforduló megnyilvánulása ellen. Segítenünk kell, hogy a roma közösségek kellő esélyt kapjanak, amivel jobb jövőt építhetnek a családjaiknak.

Az Egyesült Államok továbbra is együttműködik európai és nemzetközi partnereivel, hogy tolerancia, emberi méltóság és egyenlő bánásmód lehessen minden roma osztályrésze.

Forrás: Secretary Kerry on International Roma Day

 

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

AZ ÚJSÁGÍRÓI ETIKA GYAKORLATI MEGKÖZELÍTÉSE–letölthető pamflet

Az újságírói etika gyakorlati megközelítése-pamfletElkészült az április 1-i blogbejegyzésben szereplő angol nyelvű pamflet magyar nyelvű pdf. változata.

Forrás: A Practical Approach to Journalism Ethics

Posted in Society & Values | Tagged , | Comments Off

John Kerry amerikai külügyminiszter beszéde az Egyesült Államok-Európai Unió Energiatanács értekezletén

Brüsszel, Belgium, 2014. április 2.

Dan Poneman miniszterhelyettes és én is nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy ma itt lehetünk az Egyesült Államok és az Európai Unió Energiatanácsának ötödik értekezletén. Különösen örülök annak, hogy Cathy Ashton külügyi főképviselőhöz csatlakozhatom, aki szerintem kiváló munkát végez különböző funkcióiban, és a sok helyen fellépő különféle vészhelyzetek elhárításában, valamint azzal, hogy az iráni nukleáris tárgyalásainkban vezeti erőfeszítéseinket. Nagy örömömre szolgál, hogy Oettinger és Giannis Maniatis biztosok is itt vannak – köszönöm szépen. Öröm számunkra, hogy együtt lehetünk Önökkel, akik az Európai Unió elnökségét is képviselik.

Azt hiszem, az elmúlt napok nehézségei aláhúzzák annak jelentőségét, ami ma idehozott minket: az, hogy az energiabiztonság – nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa számára – bizony hatalmas erőfeszítéseket követel a transzatlanti együttműködésben és a transzatlanti vezetéstől. Ezért bízott meg minket Obama elnök azzal, hogy üljünk össze európai partnereinkkel, és habozás nélkül szálljunk szembe ezekkel a kihívásokkal.

Az egész dolog lényege tulajdonképpen a következő: egyetlen ország se használhassa az energiát arra, hogy egy nép törekvéseit akadályozza. Ne lehessen azt fegyverként használni. Valamennyiünknek az az érdeke, hogy a gazdaságunk, a biztonságunk, a népeink jóléte szempontjából létfontosságú energiából megfelelő ellátással rendelkezzünk. És nem hagyhatjuk, hogy az energiát politikai fegyverként vagy az agresszió eszközeként használják.  Ezért teszünk ma fontos lépéseket annak érdekében, hogy egyesek számára megnehezítsük ennek az eszköznek a bevetését.

Továbbá egységbe tömörülve dolgozunk azon, hogy segítsünk földgázt juttatni Ukrajnába Lengyelországból és Magyarországról, és kifejlesszünk egy Szlovákián átmenő útvonalat. Ukrajna ígéretet tett, hogy elvégzi a munka ráeső részét. Az IMF-nek tett vállalásában megígérte, hogy lép az energia-ártámogatások ügyében és versenyképesebbé teszi az energiapiacát. Nyilvánvaló, hogy ez kritikus fontosságú dolog.

Az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak még sokat kell dolgoznia azon, hogy diverzifikáljuk energiaellátásunkat. Az Egyesült Államokban keményen dolgozunk ezen. Obama elnök életbe léptetett egy klímavédelmi akciótervet, Európa pedig – nos, nincs olyan országcsoport, amely többet tett volna Európánál, hogy előrelépést érjen el ezen a területen. Ám mindannyiunknak gondoskodnunk kell róla, hogy ne egyetlen kizárólagos energiaforrástól függjünk.

Ennek megfelelően tehát a mai napirendünk, vagy legalábbis annak egy része arról fog szólni, hogyan juttathatunk több földgázt a déli folyosónak nevezett útvonalon, Azerbajdzsánból Törökországon át Európába. Vannak más lehetőségek is, köztük az Európa-szerte tervezett LNG, folyékony földgáz-terminálok, és gázvezetékek, amelyek eljuttatják a gázt a fogyasztókhoz.

Azt hiszem, nem tévedünk, ha azt állítjuk, az amerikai vállalkozók nagyon igyekeznek megváltoztatni ezt az egyenletet. Új gáztermelői kapacitásaink és a hét exportengedély kiadása segíteni fog abban, hogy gázt szállíthassunk nemzetközi piacokra, és nagy várakozással tekintünk 2015-re, amikor ezt el tudjuk kezdeni. Több gázt fogunk szállítani, mint amennyit Európa ma fogyaszt.

Vagyis legyen szó a küszöbön álló ukrajnai energia-kihívásokról, amelyek kritikus jelentőségűek, vagy annak az abszolút sürgető fontosságáról, hogy valamennyien szálljunk szembe a klímaváltozás kihívásával, amelynek jelentőségét a legutóbbi IPCC jelentés is aláhúzta, egymás partnerei leszünk – az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti partnerség létfontosságú szerepet játszik ezekben a törekvésekben.

Ezért rendkívüli öröm számunkra, hogy olyan vezetőkkel együtt kezdhetjük ma a munkát, mint Ashton főképviselő és Oettinger biztos, és nagy várakozással tekintünk az egészséges, gyümölcsöző tárgyalások elé. Köszönöm szépen.

Forrás: Remarks at the U.S.-EU Energy Council Meeting – Secretary of State John Kerry, April 2, 2014

 

Posted in Environment & Energy | Tagged , , , , , , | Comments Off

A NATO-BŐVÍTÉSSEL KAPCSOLATOS ÉVFORDULÓK–JOHN KERRY KÜLÜGYMINISZTER SAJTÓNYILATKOZATA

1999. március 16-án Brüsszelben Orbán Viktor magyar, Milo Zeman cseh és Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök Janvier Solana NATO főtitkárt követik a NATO bővítés tiszteletére sorfalat álló díszőrség előtt. (AP fotó/Dusan Vranic)

1999. március 16-án Brüsszelben Orbán Viktor magyar, Milo Zeman cseh és Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök Janvier Solana NATO főtitkárt követik a NATO bővítés tiszteletére sorfalat álló díszőrség előtt. (AP fotó/Dusan Vranic)

Washington, DC, 2014. március 31

Obama Elnök és az Egyesült Államok népe nevében üdvözlöm három NATO-bővítési forduló öt, tíz és tizenöt éves évfordulóját.

Büszke vagyok arra, hogy a NATO történetében ilyen jelentős mérföldköveket ünnepelhetünk, amelyek erősebbé tették a Szövetséget.

1999. március 12-én Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság csatlakozott; 2004. március 29-én Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia tette ezt; és legutóbb, 2009. április 1-jén Albánia és Horvátország csatlakozott a Szövetséghez. A NATO azért erős ma, mert minden tagja ugyanazon értékeket vallja magáénak.

A NATO „nyitott ajtók” politikája (Open Door policy) nem csupán több tagot engedett be soraiba. Kiterjesztette Európában a demokráciát, a jólétet és a stabilitást, s a biztonság és gazdasági jólét új lehetőségeit nyitotta meg világszerte.

A NATO új tagjai évről évre bizonyították a rátermettségüket.  Magam is láttam ezt Afganisztánban, ahol rendkívül keményen és bátran szolgáltak közép- és kelet-európai szövetségeseink. Tisztelettel adózunk az áldozatnak—egyes esetekben a legvégső áldozatnak—amit a katonáik a NATO misszió keretében hoztak.

Az Egyesült Államok és Szövetségesei ismételten kifejezésre juttatják, hogy a NATO ajtaja nyitva áll bármely európai ország előtt, amelyik eleget tud tenni a tagsággal járó kötelezettségeknek és vállalásoknak, s hozzá tud járulni az euró-atlanti térség biztonságához.

Most az a feladatunk, hogy egy osztatlan, szabad és békés Európáért dolgozzunk—s bolygónk legerősebb szövetségének erejével a béke és biztonság ügyét segítsük világszerte.

Forrás: Anniversaries of NATO Enlargement |  Press Statement | John Kerry, Secretary of State | Washington, DC March 31, 2014

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , | Comments Off

AZ ÚJSÁGÍRÓI ETIKA GYAKORLATI MEGKÖZELÍTÉSE

digitális platformokA digitális korszak megváltoztatta az újságcikkek írását és terjesztését. A mindenütt jelen lévő, internethez kapcsolható mobiltelefonok és egyéb mobil eszközök miatt elmosódik és gyakran el is tűnik az alkotó és a közönség közötti határ. Mivel egyre nagyobb számú és egyre többféle tartalom-forrás áll rendelkezésre, egyre nő arra is az esély, hogy az állampolgárok eltorzult vagy hamis információhoz jutnak, s annak alapján cselekszenek.

Ebben a környezetben pontos és hiteles újságírásra van szükség, hogy az állampolgárok megértsék közösségüket és a tágabb világot, és tájékozott állampolgári döntéseket tudjanak hozni. Az újságírók olyan etikai normákat fogadnak el és alkalmaznak, amelyek mellett munkájuk biztosan az igazság, az átláthatóság és a közösség érdekeit-értékeit képviseli. Az egyes újságírók, s a munkáikat publikáló intézmények ily módon hozzáértésükkel és feddhetetlenségükkel nyerik el a közbizalmat. De hogyan tartja be egy újságíró a legmagasabb etikai normákat?

Az újságírók mindenhol úgy tartják magukat az etikai normákhoz, hogy az újságírás alapvető értékeit megtestesítő elveket fogalmaznak meg. Ezek közé általában az alábbiak tartoznak:

• Keresd az igazságot, s a lehető legteljesebb módon tudósíts róla!

• A hatalmasságokat is tekintsd számon kérhetőnek!

• Adj hangot azoknak, akiknek nem hallatszik a hangjuk!

• Újságírói gyakorlatod legyen átlátható!

• Tisztességes és átfogó megközelítést alkalmazz a tudósításaidhoz!

• Lehetőség szerint kerüld a saját érdekeidet is érintő témákat, és jelezd, hogy ki melyik oldalon áll.

•  Igyekezz a lehető legkisebb kárt okozni, különösen a sebezhetőeknek!

• Maradj független mindazoktól, akik saját ügyeik érdekében befolyásukat használnák fel az igazság eltorzítására!

• Mindenki más ellenében az állampolgárokhoz légy lojális, akiket szolgálsz!

• Éberen és fegyelmezetten igyekezz meggyőződni az információk valós voltáról!

• Hozz létre egy nyilvános vitára és bírálatra alkalmas fórumot!

Ezt a listát csak példának szántuk, és távolról sem teljes. Minden szerkesztőségnek és újságíró-szervezetnek meg kell határoznia a saját újságírói feladatait és gyakorlatát vezérlő alapelveket. Az újságírónak az alapelvek megfogalmazásán túl még jó irányító képességre, kritikus gondolkodásra, helyes kérdésfeltevésre, az adott helyzettel kapcsolatban számos alternatíva azonosítására, s végül a céljainak leginkább megfelelő változat kiválasztására van szüksége a helyes erkölcsi döntésekhez.

Például sok újságíró névtelen forrásokra támaszkodik, akiktől megtudja, hogy mi történik valójában a kormányzati berkekben. Tegyük fel, hogy egy ilyen forrás kapcsolatba lép vele és azt állítja, hogy egy választott politikus kenőpénzt fogad el egy helyi vállalkozástól, hogy cserében jövedelmező kormánymegbízásokat juttasson neki. Az újságíró és a kollégái ekkor ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tennének fel maguknak:

•  Mi a mi újságírói célunk azzal, hogy utánajárjunk ennek az információnak? Hogyan szolgálja az állampolgárok érdekeit?

•  Mi indítja az illetőt arra, hogy leleplezze ezt a korrupciót?

•  Vannak-e olyan nyilvánosan elérhető dokumentumok, amelyek alátámasztanák az állításait?

• Hozzáférhet-e az illető dokumentumokhoz vagy egyéb bizonyítékhoz?

• Hogyan jellemeznénk ezt az információforrást és az ismeretanyagát? Miért tartsuk titokban a kilétét?

• Hol találhatnánk hasonló forrásokat, akik alátámaszthatják ezt az információt? Őket megnevezzük?

• Miről kell még jelentést készítenünk ahhoz, hogy biztosan teljes legyen a történet?

• Ha erre a forrásra támaszkodunk, mit kell tennünk a védelmére?

Ezek a kérdések nem teszik feleslegessé a névtelen informátorok esetén alkalmazott bevált gyakorlatokat. Egyes szerkesztőségek útmutatókkal ösztönzik az etikus újságírást, mint például:

• Az információforrásokat névvel kell azonosítani.

• A névtelenség rontja a hitelünket, így csak ritkán és csak igen fontos esetekben szabad alkalmazni.

•  Ha a publikációnk névtelen forrásra támaszkodik, két további forrással alá kell támasztani az információt.

Hasznosak lehetnek az ilyen útmutatók, de mivel nem terjedhetnek ki minden lehetséges esetre, inkább kiegészítik, mint helyettesítik a szilárd etikai döntéshozatalhoz szükséges kritikai gondolkodást.

A modern újságírók gyakran szembesülnek egy másik problémával is: mit tegyenek, ha egy információ—talán a közösségi média útján—már bekerült a köztudatba, ámde ellenőrizetlen. Lehet az egy ellentmondásos mobiltelefonos fotó vagy videó, egy korrupcióra hivatkozó dokumentum, avagy makacs szóbeszéd. Ha egy közösség polgárai ellenőrizetlen és igazolatlan információkról tárgyalnak széles körben, az újságírók feladata, hogy rávilágítsanak a tényekre. Azt kérdezhetnék, hogy:

• Hogyan deríthetjük ki, hogy az információ valós vagy valótlan?

• Hogyan tárhatunk fel még több tényt vagy összefüggést, amelyek alapján a közönség még jobban megértheti?

• Mennyiben kötelességünk a mások által terjesztett hibás információ korrigálása?

• Amikor elfogadjuk az információt, hogyan jelezhetjük világosan, hogy mi magunk megbízunk-e benne?

Egy újságíró nem attól válik rátermetté és magabiztossá, hogy mindenre tudja a választ, hanem attól, hogy tisztában van az újságírás értékeivel és etikájával, s egyúttal elég okos ahhoz, hogy alternatív megoldások és az igazsághoz vezető újabb utak felderítésére alkalmas, jó kérdéseket tudjon feltenni.

A Practical Approach to Journalism Ethics

Letölthető angol nyelvű pamflet

Kelly McBride a Poynter Intézet etika fakultásának tekintélyes tagja. Az iskola és média-stratégiai központ célja újságírók és vezetők képzése és inspirálása. Az intézmény elektronikus oktatást is ajánl a www.newsu.org oldalon, s médiával kapcsolatos híreket a www.poynter.org oldalon.

Forrás: Practical Approach to Journalism Ethics | By Kelly McBride | 24 March 2014


 

 

Posted in Society & Values | Tagged , | Comments Off

A SAJTÓSZÓVIVŐ NYILATKOZATA UKRAJNÁRÓL

Fehér Ház | Sajtószóvivő Irodája | Azonnali közlésre | 2014. március 27.

Az Egyesült Államok üdvözli az ukrán kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között 14-18 milliárd dollár értékű hitelprogramról kötött előzetes megállapodást. A nemzetközi közösség ezzel határozottan kifejezésre juttatja, hogy támogatja az ukrán kormányt, segítünk stabilizálni és növekedésnek indítani az ország gazdasági életét, s előmozdítani a demokráciát. E megállapodás alapján a nemzetközi közösség a következő két év során várhatóan mintegy 27 milliárd dollár értékű támogatást szabadít fel az ukrán nép számára, míg az ország történelmi jelentőségű reformokat vezet be az ukrán gazdasági erőt és jólétet aláásó, régóta fennálló problémák ellenében. Most fontos, hogy mind az ukrán kormány, mind az IMF haladéktalanul intézkedjen, s tegye meg az IMF Igazgatótanács jóváhagyásához szükséges lépéseket.

Ebben a nehéz időszakban Obama elnök–partnereinkkel és szövetségeseinkkel együtt–további nemzetközi támogatást igyekszik kiépíteni az ukrán nép számára. Az IMF-program az ukrán segélycsomag egyik központi eleme lesz, amint az ország bevezeti a reformokat, és lefolytatja a tiszta és szabad választásokat, melyek lehetővé teszik, hogy az ukrán nép maga dönthessen saját jövőjéről. Nemzetközi partnereinkkel, így a Világbankkal és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) együtt további gyors támogatás folyósításán dolgozunk, amely kiegészíti az IMF programot, s–különösen a legkiszolgáltatottabb ágazatokban–megkönnyíti az ukrán gazdasági átmenetet. E nemzetközi törekvések része az is, hogy a Kongresszussal egy 1 milliárd dolláros gyors hitelgarancia nyújtásán dolgozunk, valamint segítséget ajánlunk technikai és pénzügyi téren, hogy támogassuk az országot a legégetőbb szükségletek kielégítésében. A továbbiakban is tartjuk magunkat vállalt kötelezettségünkhöz, hogy—a Kongresszussal együttműködve–biztosítjuk az IMF-nek az Ukrajnához hasonló országok érdemi támogatásához szükséges forrásokat, valamint a globális gazdasághoz igazítjuk az Alap szabályozását.

Forrás: Statement by the Press Secretary on Ukraine| The White House | Office of the Press Secretary | For Immediate Release March 27, 2014

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , | Comments Off

21. SZÁZADI „KÖNYVÉGETÉS”

Lángoló okostelefon  (AP)

Lángoló okostelefon (AP)

Douglas Frantz, a Külügyminisztérium közkapcsolatokkal foglalkozó államtitkára |2014. március 21.

Aki ezt olvassa, valószínűleg olyan országban él, ahol az internet lehetővé teszi a szabad eszmecserét. De hiszik vagy sem, van olyan hely, ahol elérhetetlennek számít, ami nekünk természetes. Másutt pedig parázsló emlék csupán.

A kormányok világszerte napi szinten értékes erőforrásokat használnak fel az internet cenzúrázására. Ez a 21. századi könyvégetés – és senki nem lesz erősebb tőle! Az ilyen jellegű elnyomás mindnyájunkat érint: egy olyan korban, ahol az internet az egész világ közösségi fóruma, ha bárhol cenzúrát alkalmaznak, mindenütt veszélybe kerül a szólásszabadság.

Néha még a barátaink is elkövetnek ilyen hibákat. Egy olyan barátunknak, mint Törökország, nincs miért félnie a gondolatok szabad áramlásától, s még a Twitteren terjedő esetleges kritikáktól sem. Fel kell hagynia azzal a próbálkozással, hogy állampolgárait elvágja a közösségi média eszközeitől.

A kifejezés szabadsága Amerikában sem mindig legbecsesebb értékeink szerint alakult—időnként hibáztunk—de mindig próbáltunk e nemzetünk megalakulásakor vezérelveinkbe foglalt meggyőződés szellemében élni. Akkor vagyunk a legerősebbek, ha így teszünk—ha hiszünk a gondolatok szabad piacában, és ennek megfelelően cselekszünk, bízván abban, hogy értékeink elég erősek ahhoz, hogy megállják helyüket az ellenzékkel szemben. Rájöttünk, hogy a gyűlölködő, rágalmazó vagy valótlan beszéddel szemben a legerősebb fegyver a még több beszéd.

Igaz, hogy bizonyos fajta beszéd—politikai kritika, vagy még rosszabb esetben botrányok leleplezése—első látásra a kormányunk aláásásának tűnik. Egyes politikusok hajlamosak arra, hogy ellenségnek tekintsék a sajtót vagy a nyílt vitafórumokat. A bírálatokra adott válaszok alapján mutatkozik meg az életteli demokráciák és az önkényuralmi rendszerek közötti különbség. Országunk 68. külügyminisztere (John Kerry/a ford.) valaha a teljesen másként gondolkodók közé tartozott, s ez a tény ékesen bizonyítja, hogy a másfajta gondolkodás nem gyengít, hanem erősít bennünket. A demokráciák tudják, hogy a nyilvános bírálatok fenntartják a kormány elszámoltathatóságát. Az amerikai történelem folyamán számtalanszor előfordult, hogy egyének vagy sajtóorgánumok visszaéléseket lepleztek le, vagy politikai hibákat tártak fel. Ezek az esetek bizonyítják, hogy a nyilvános bírálat fontos, bár fájdalmas visszajelzést biztosít az adott kormánynak. A nyílt vitákra való ösztönzés annak a jele, hogy az ország erősödése és fejlődése fontos szempont. Az ellentétes nézetek elhallgattatása nem az erő jele!

Az internetben megtestesülő nyitottság és konnektivitás elleni küzdelem végső soron vesztésre van ítélve. Falak épülnek, majd megmásszák őket, felhúznak egyet, aztán megkerülik. A Twittert blokkolták, mégis repkednek a tweetek. A YouTube-ot is blokkolták, mégis láthatóak a videók.

A kormányzati vezetőknek tudomásul kell venniük, hogy nem tudják meggátolni a beszélgetéseket. Csupán abban dönthetnek, hogy részt vesznek-e bennük, vagy sem. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ha az embereket eltiltják a közösségi médiától, találnak más módot arra, hogy kifejezzék a véleményüket.

A kommunikáció egyetemleges igény, s a szólásszabadsághoz való jognak is annak kell lennie. Vesztes csatát vívnak az olyan kormányok, amelyek el akarják hallgattatni a polgáraikat—olyan csatát, mely a fokozott társadalmi nyugtalanság receptjének tekinthető.

A szerzőről: Doug Frantz a Külügyminisztérium közkapcsolatokkal foglalkozó államtitkára. Korábban több mint 35 évig újságíró volt, 40 országban készített riportokat. A New York Times isztambuli irodájának vezetője, továbbá a Washington Post és a Los Angeles Times vezető szerkesztője is volt.

Forrás: ’21st Century Book Burning’

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , , , , , | Comments Off

HÁGAI NYILATKOZAT

A G-7 hágai értekezlete (Fotó:WH/Souza)

Hága, Hollandia | 2014. március 24.

Fehér Ház | Sajtószóvivő Hivatala | Azonnali közlésre| Március 24, 2014

1. Mi, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok vezetői, valamint az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökei találkoztunk Hágában, hogy ismételten kifejezésre juttassuk Ukrajna szuverenitása, területi integritása és függetlensége iránti támogatásunkat.

2. A nemzetközi jog tiltja egy másik ország területének vagy egy területi részének erőszak vagy kényszer útján való megszerzését. Aki így tesz, megsérti azokat az elveket, amelyekre a nemzetközi rendszer épül. Elítéljük az ukrán alkotmányt sértő módon lefolytatott jogellenes krími népszavazást. Határozottan elítéljük azt is, hogy Oroszország a nemzetközi joggal és a specifikus nemzetközi kötelezettségekkel ellentétben, illegális módon megpróbálja bekebelezni a Krím-félszigetet. Egyiket sem ismerjük el.

3. Ma ismételten határozottan kijelentjük, hogy Oroszország tettei jelentős következményekkel járnak. A nemzetközi jog ilyen egyértelmű megsértése világszerte komoly támadás a jogállamiság ellen, amit minden országnak aggodalommal kell fogadnia. Válaszul arra, hogy Oroszország megsértette Ukrajna szuverenitása és területi integritását, valamint bizonyítva, hogy e jogellenes cselekmények miatt határozott válaszlépéseket szándékozunk tenni, külön-külön és együttesen különféle szankciókat szabtunk ki Oroszország, valamint felelős személyek és intézmények ellen. Ha Oroszország tovább súlyosbítja a helyzetet, készen állunk fokozottabb intézkedések, így koordinált ágazati szankciók bevezetésére is, amelyek még fokozottabban sújtják az orosz gazdaságot.

4. Emlékeztetjük Oroszországot nemzetközi kötelezettségeire és–többek között–a világ gazdasága iránti felelősségére. Oroszországnak egyértelműen választania kell! A feszültség csillapítására szolgáló diplomáciai csatornák változatlanul nyitva állnak, s arra buzdítjuk Oroszországot, hogy használja őket. Oroszországnak tiszteletben kell tartania Ukrajna területi integritását és szuverenitását, megbeszéléseket kell kezdeni az ukrán kormánnyal, és esetleges jogos aggodalmai rendezéséhez élnie kell a felajánlott nemzetközi közvetítéssel és megfigyeléssel.

5. Helyes lépés, hogy az Orosz Föderáció hozzájárult az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet különleges megfigyelő missziójához Ukrajnában. Bízunk benne, hogy a helyszíni megbeszélések támogatása, a feszültség csökkentése és a helyzet normalizálódása érdekében idejekorán kitelepíthetjük a megfigyelőket, s feladatuk elvégzése érdekében minden felet felszólítunk arra, hogy a speciális megfigyelő misszió tagjainak Ukrajna-szerte biztosítsák a biztonságos hozzáférést.

6. E csoportot a közös meggyőződés és a közös felelősség hozta össze. Oroszország tettei az utóbbi hetekben nem álltak ezekkel összhangban. Ilyen körülmények között nem veszünk részt a tervezett szocsi csúcstalálkozón. Amíg Oroszország nem változtat a magatartásán, és nem állnak helyre a G-8 csoport érdemi megbeszéléseire alkalmas körülmények, felfüggesztjük a G-8 csoportban való részvételünket, s a G-7 keretében 2014 júniusában, pontosan a terv szerinti időben, Brüsszelben fogunk találkozni, hogy megvitassuk a terjedelmes napirendünkön szereplő kérdéseket. Külügyminisztereinknek is azt tanácsoltuk, hogy ne vegyenek részt áprilisban a moszkvai találkozón. Továbbá azt is elhatároztuk, hogy a G-7 országok energiaügyi miniszterei összeülnek, s megbeszélik, hogy miként lehet fokozni kollektív energiabiztonságunkat.

7. Egyúttal szilárd támogatásunkról biztosítjuk az ukránokat, akik igyekeznek helyreállítani hazájukban az egységet, a demokráciát, a politikai stabilitást és a gazdasági jólétet. Helyeseljük az ukrán kormány ambiciózus reform-programját és támogatni fogjuk a megvalósítását, mivel Ukrajna átfogó alkotmányos reformon, a tiszta és szabad májusi elnökválasztáson, az emberi jogok előmozdításán és a nemzeti kisebbségek tiszteletén alapuló új fejezet próbál nyitni saját történelmében.

8. A Nemzetközi Valutaalap központi szerepet játszik a nemzetközi törekvések irányításában, amelyek az ukrán reformok támogatására, valamint Ukrajna gazdasági sebezhetőségének csökkentésére irányulnak, továbbá az országot, mint piacgazdaságot, jobban be akarják integrálni a multilaterális rendszerbe. Határozottan támogatjuk az IMF együttműködését az ukrán hatóságokkal, és azt szorgalmazzuk, hogy jussanak gyors döntésre. Az IMF támogatása alapvetően fontos ahhoz, hogy a Világbank, további pénzügyi intézmények, az EU és a kétoldalú források további támogatásokat szabadítsanak fel. Továbbra is egységes elkötelezettséggel vállaljuk, hogy erős pénzügyi hátteret biztosítunk Ukrajnának, koordináljuk technikai segítségnyújtásunkat, s más területeken is segítünk, beleértve a kereskedelem serkentésére és az energiabiztonság megerősítésére irányuló intézkedéseket is.

Forrás: THE HAGUE DECLARATION | The Hague, The Netherlands|March 24, 2014

 

Posted in Embassy News, Uncategorized | Tagged , , , , , , , , , , , , | Comments Off

A KRÍM UKRAJNA RÉSZE

Az USA Külügyminisztériuma

A 21. században tiszteletben kell tartani az európai országokat és a világ más országait vezérlő alapelveket. Ezek közé tartozik a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartása, melynek értelmében az országok nem rajzolják egyszerűen át a határokat, vagy döntenek szomszédaik rovására csupán azért, mert nagyobbak vagy erősebbek náluk.

Az Egyesült Államok támogatja Ukrajna egységét és területi integritását. Az ukrán alkotmány értelmében csak olyan népszavazás dönthet ukrán területek  hovatartozásának a megváltoztatásáról, amelyet Ukrajna teljes területén folytatnak le. Ukrajna jövőjével kapcsolatosan minden tárgyalásba be kell vonni a legitim ukrán kormányt. 2014-ben már régen lejártak azok az idők, amikor egy szuverén ország határait az ország demokratikus vezetőinek feje felett át lehetett rajzolni.

Oroszország színjátékot folytat, hogy megpróbálja igazolni a Krím-félsziget jog- és törvényellenes annektálását—a terület katonai jelenlét mellett végrehajtott durva megszerzését. Az orosz ratifikációs folyamat technikai kérdésein túlmenően ez egyértelműen bekebelezési kísérlet, amelyről megmondtuk, hogy sértené a nemzetközi jogot és a nemzetközi közösség nem ismerné el. A Krím Ukrajna szerves része.

Tény, hogy orosz katonai erők átvették az ukrán határállomásokat. Tény, hogy Oroszország gyakorlatilag bekerítette vagy átvette az összes ukrán katonai létesítményt a Krímben. Az is tény, hogy független újságírók jelentése szerint továbbra sincs bizonyíték arra, hogy erőszakos támadások érnének orosz vagy oroszbarát közösségeket. Nincs bizonyíték arra sem, hogy veszélyben lennének az orosz etnikumúak. Tény, hogy Viktor Janukovics önszántából menekült el Kijevből és hagyta el Ukrajnát.

Az oroszok azonban el akarnák hitetni, hogy az ukrán kormányban történt változások oly mértékben veszélyeztetik Oroszország érdekeit, hogy az feljogosít a katonai beavatkozásra. El akarnák hitetni, hogy a Krím-félszigeten és Ukrajna keleti részein az új kormány miatt van veszélyben a lakosság.

Erre nincs bizonyíték. Éppen ellenkezőleg, az új ukrán kormány legfőbb célja a belső megbékélés, a tiszta és szabad választások lefolytatása, és a politikai integráció. Az új ukrán kormány ígéretet tett arra is, hogy tiszteletben tartja a fennálló nemzetközi egyezményeket, beleértve az orosz támaszpontokról kötötteket is. Ráadásul az ukrán kormány javaslatot tett egy munkacsoport felállítására is, mivel Ukrajnán belül fokozni kívánják a krími autonómiát.

Amerikai tisztségviselők:

Obama elnök: „Az oroszoknak tudniuk kell, és Putyin elnöknek meg kell értenie, hogy az ukránoknak nem kell a Nyugat és Oroszország között választaniuk. Azt akarjuk, hogy az ukránok maguk döntsenek a jövőjükről, s legyenek jó kapcsolatban az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Európával, s bárkivel, akivel akarnak. S ez csak akkor történhet így, ha Oroszország is elismeri, hogy az ukránok—egyénenként, s mint egy szuverén nemzet–szabadon dönthetnek a jövőjükről. Ez olyan jog, amit a világ országai és népei megértenek és támogatnak.” (Statement by the President on Ukraine, March 20, 2014)

Biden alelnök: „Az ukránok már hatalmas bátorságot tanúsítottak, amikor kiálltak egy jobb életért és azért, hogy a választásuk szerinti intézményhez tartozzanak. Oroszország válaszul katonai agresszió, egy szinte az egész világon elutasított népszavazás és a Krím jogellenes annektálása mellett döntött, s most ukrán katonai személyzet és létesítmények elleni támadásokról érkeznek jelentések a Krímből.” (Remarks to the Press by Vice President Joe Biden,… March 19, 2014)

Power nagykövet: „Az Orosz Föderáció képviselője az úgynevezett referendum magasztalásával kezdte hozzászólását, amely szerinte a demokratikus eljárások megtestesülése, s külső beavatkozás nélkül folyt le. Oroszország irodalmi nagyságáról ismert, s amit most az orosz nagykövettől hallottunk, túlszárnyalta Tolsztoj vagy Csehov fantáziáját. A jelek szerint Oroszország a határok átrajzolása mellett döntött—a tényeket azonban nem tudja átírni. Az Egyesült Államok elutasítja az orosz katonai beavatkozást és a krími területszerzést. Ismétlem, ezek a cselekedetek sértik Ukrajna szuverenitását és területi integritását, Oroszország saját kötelező érvényű megállapodásait, a nemzetközi jogot, e Tanács legtöbb tagjának kifejezett óhaját, valamint az Egyesült Nemzetek alapokmányának betűit és szellemét.” (Remarks by Ambassador Samantha Power, U.S. Permanent Representative to the United Nations, March 19, 2014)

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , | Comments Off

SZENNYVÍZKEZELÉS NAPENERGIA SEGÍTSÉGÉVEL A KENYAI KAKUMÁBAN

Arcok a kakumai menekülttáborban (UNHCR)

Az emberi élethez vízre van szükség. Kevésbé nyilvánvaló, hogy mennyi energiát igényel a vízellátás biztosítása: a szivattyúzás, az elosztás, és a szanitáció egyaránt energiaigényes tevékenység. A Víz Világnapja 2014-ben a víz és az energia kapcsolatára hívja fel a figyelmet, s olyan víz- és szennyvízkezelési megoldásokat javasol, amelyek jól összekapcsolják a kétféle igényt.

Egyfajta napenergiával működő sűrítő berendezés (CDC)

Egyfajta napenergiával működő sűrítő berendezés (CDC)

Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (Centers for Disease Control and Prevention/CDC) helyi partnerekkel együtt ilyen integrált megoldásokon dolgozik a kenyai Kakuma táborban, ahol mintegy százezer, a kelet-afrikai konfliktusok elől menekülő ember talált menedéket. A március 22-i Víz Világnapja keretében a CDC szakemberei bemutatnak nekünk egy olyan kakumai projektet, amely a nap energiáját használja fel a szennyvíz kezelésére.

A Kenyai Orvosi Kutatóintézet (Kenya Medical Research Institute) és a CDC munkatársai megállapították, hogy napenergiát hasznosító módszerekkel hatékonyan kezelhető az emberi ürülék. A fokozottabb biztonság és fenntarthatóság, valamint a járványok megelőzése érdekében a kakumai tábor személyzete és lakói most megfelelőbb latrinák kialakításán és jobb szennyvízkezelési módszerek bevezetésén dolgoznak.

A CDC egyik blogbejegyzése szerint „a Víz Világnapján érdemes egy ilyen kis lépésről is beszélni, amely a megfelelő szennyvízkezelés útján javítja a vízminőséget… s egyúttal csökkenti az energiafelhasználást és a betegségek terjedését.”

Világszerte 1,3 milliárd ember nem jut elektromos áramhoz, és csaknem kétszer annyian nélkülözik az elfogadható higiéniai szolgáltatásokat. A szakértők szerint jelentősen enyhítené a nyomort, ha ezeket biztosítanák a számukra.

Forrás: Introducing Solar-Powered Sanitation at Kakuma, Kenya | IIP | DOS

 

Posted in Environment & Energy | Tagged , , , , , , , , | Comments Off