A TRANSZATLANTI KAPCSOLATOK HELYZETE

Philip Gordon külügyi államtitkár és Dr. Thomas Paulsen, a Körber alapítvány nemzetközi ügyekért felelős igazgatója

Philip Gordon külügyi államtitkár és Dr. Thomas Paulsen, a Körber alapítvány nemzetközi ügyekért felelős igazgatója a Körber Alapítvány fórumán. A kötetlen beszélgetést nem rögzítették, de az államtitkár megírt beszéde rendelkezésre áll.

Philip H. Gordon európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkár a transzatlanti kapcsolatok jelenlegi és jövőbeli helyzetéről mondott beszédet január 11-én Berlinben. Felvázolta az elnökjelölt Obama elképzeléseit és szempontjait, majd azt, hogy elnöksége kezdetén mely három célt tűzte ki e téren. Ezek lényege igen röviden annyi, hogy Európával globális feladatok megoldására kell törekedni, európai ügyeken Európával együttműködve kell dolgozni, s Oroszországgal sokkal konstruktívabb kapcsolatokat kell kiépíteni.

Az államtitkár részletesen kitért a kitűzött célok terén eddig elért jelentős eredményekre, majd az előttünk álló évvel kapcsolatosan a következőket mondta:

„Ez a rövid áttekintés arról tanúskodott, hogy sok közös ügyben jelentős eredményt értünk el, ugyanakkor az is világos, hogy még sokat kell tennünk Európa és az Egyesült Államok további biztonságáért. Hadd érintsek most az országainkra váró feladatok és lehetőségek közül néhányat.

Elsősorban az összefonódott gazdaságainkat és a döntéshozatalunkat jelentősen befolyásoló globális gazdasági válság foglalkoztatja a vezetőket az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Az Egyesült Államok komoly tanácskozásokat folytatott az euro-zóna válságáról az európai vezetőkkel és az egyes kormányokkal. A november végi USA-EU csúcstalálkozón Obama elnök jelezte, hogy Amerika vállalja a feladatok rá eső részét, Clinton külügyminiszter pedig a következőket mondta Brüsszelben a múlt hónapban: ’Európa gazdasági problémáinak megoldása saját gazdaságunk jövője szempontjából is fontos, továbbra is az Önök partnere, támogatója és barátja maradunk. Számunkra is nagy a tétje Európa sikerének. Európai partnereinkkel folytatni fogjuk a konstruktív együttműködést. Biztos vagyok abban, hogy Önök sikeresek lesznek!’

A biztonság kérdésében kreatív módon kell alkalmazkodnunk az új gazdasági realitásokhoz, újfajta megoldásokat kell találnunk közös védelmi kiadásaink célszerűbb és hatékonyabb felhasználására. Mindennek valószínűleg része lesz a NATO reformja és a szervezet karcsúsítása, valamint újabb NATO-EU együttműködési módozatok kialakítása a két szervezet forrásainak hatékonyabb kihasználása érdekében. Az Egyesült Államok határozottan egyetért azzal, hogy Rasmussen NATO főtitkár az okos védelemre fekteti a hangsúlyt, és reméli, hogy a szövetségesek támogatni fogják a balti légi rendőrséget, a szövetségi szárazföldi megfigyelő rendszert, s a többi olyan kezdeményezést, melyek a költségek csökkentése mellett is segítenek biztonságunk megőrzésében.

Az Egyesült Államok a pénzügyi megszorítások ellenére is kiáll az erős Európáért, a NATO szövetségesek kollektív védelméért és a globális méretekben végzett közös munkát lehetővé tevő képességek és partnerségek kiépítéséért és fenntartásáért. Az európai szakaszolt megközelítés és a NATO rakétaelhárítási képességének növelése keretében a tervezett ütemben haladnak a tavaly meghirdetett fejlesztések, így a rakétaelhárító rendszerek telepítése Lengyelország, Románia és Törökország területén, valamint az Aegis rombolók Spanyolországba telepítése.

Obama elnök várakozással tekint a májusban Chicagóban rendezendő következő NATO-csúcs elé, ahol e kérdések többségét megvitatják majd. Bár a szövetségesek még nem jelezték a végleges napirendi pontokat, jelentős figyelemre számíthatunk Afganisztán, a védelmi képességek és a partnerségek területén. A csúcstalálkozó arra is alkalmat ad majd, hogy a szövetségesek számba vegyék a lisszaboni csúcstalálkozón kitűzött feladatok állását, beleértve a Stratégiai Koncepcióban lefektetett célokat is.

A Stratégiai Koncepció szerint a biztonsági környezet változó jellege új világszemléletet kíván. Irakban az Egyesült Államok most váltott civil vezetésű műveletekre, s szövetségeseivel az Afganisztánból való csapatkivonásokon dolgozik. Közel-Keleten és Észak-Afrikában történelmi átalakulás tanúi voltunk, Líbia, Tunézia és Egyiptom demokratikus vívmányait igyekszik megszilárdítani. (…) Tovább kell dolgoznunk azon, hogy Iránnak ne legyen atomfegyvere és foglalkoznunk kell a Szíriában folyamatosan fennálló forrongásokkal. Még tovább tekintve, az Egyesült Államok tisztában van azzal, hogy invesztálnia kell Ázsia csendes-óceáni régiójába, melynek kulcsszerepe van a globális politikai és gazdaság terén.  Látjuk Kína növekvő erejét és figyelemmel kísérjük az észak-koreai vezetőváltást. Afrikában is vannak feladataink, például a szomáliai kalózok elleni közös küzdelem, s a pusztító éhínségek áldozatainak segítése. Teljesen világos, hogy mindezen feladatok szempontjából nélkülözhetetlen a transzatlanti együttműködés.”

Forrás: The State of Transatlantic Relations. Philip H. Gordon, Assistant Secretary, Bureau of European and Eurasian Affairs, January 11, 2012


This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.