VÁLTOZÓ TÁRSADALOM: A BEFOGLALÓ GONDOLKODÁS EREJE

PlaygroundGyermekkoromban félreeső helyen üldögéltem, amíg barátaim a kerekesszékesek számára alkalmatlan játszótéren játszottak. Az akkori tervezők talán sohasem gondoltak arra, hogy a hozzám hasonló gyermekeket kizárják a játszótérről.  Bizony, kizártak minket, de nagyobb baj az, hogy gyermekek millióinak ma is ugyanez a sorsa.

A játékhoz való jog az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 24. cikkelye értelmében egyetemes emberi jog, mely a pihenéshez, kikapcsolódáshoz és szórákozáshoz való jogot is magában foglalja. Fontos, hogy ráébredjünk, hogy a játszókörnyezet tervezésekor ritkán szentelnek figyelmet a fogyatékkal élőknek, gyakran a szülőknek kell kiharcolniuk a  befoglaló játékteret.

Ezért örültem annak, hogy a torontói OCAD Egyetem tervezői szakán beszélhettem erről a hallgatóknak*. Személyes tapasztalataim alapján írtam le, hogy gyerekként, majd felnőttként hogyan küzdöttem a befoglalásért. Nem csak a gyermekek szükségleteit kell a tervezőknek figyelembe venniük, hiszen a pihenéshez és kikapcsolódáshoz való jog egész életünk során fontos. Egyaránt fontos azoknak, akik életük későbbi szakaszában szenvednek valamilyen károsodást, s azoknak, akik fogyatékkal élve korosodnak. A sérült emberek pihenéshez és kikapcsolódáshoz való jogának biztosítása ne egyszerűen az elfogadható körülmények teremtése legyen, hanem az egyetemleges tervezés része.

Nem csupán a konkrét játszóterek megközelíthetőségéről van szó, az is fontos, hogy a technika-közvetítette játéklehetőségeket, mint a video-játékok vagy a komputeres szójátékok, is mindenki használhassa. Mivel a világ a tudás-alapú gazdaság irányába mozdul s a technikai ismeretek nagy előny biztosítanak az elhelyezkedésnél, a játékra és tanulásra szolgáló befoglaló információs technikák fejlesztése igen fontos. A technika a közösségeknek is erőt kölcsönöz. Ha a fogyatékkal élők közösségének nagyobb, gyakran szegény és kevésbé tanult csoportjai nem férnek hozzá az új információs eszközökhöz, kevésbé tudnak majd kiállni magukért és a közösség hasznára válni.

Amint az egyes országok a befoglalás irányába mozdulnak, alapvetően fontos a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény szem előtt tartása s biztos irányelveket széles körben alkalmazó egységes politika bevezetése. Kell lennie olyan holisztikus megközelítésnek, mellyel elkerülhetjük vagy elháríthatjuk az ilyen és másféle jogok élvezetét gátló akadályokat.

Csakúgy, mint a hallgatóságommal tettem, a kormányok vezetőit, az építészeket és a civil társadalom tagjait is arra bíztatom, hogy az érintettekkel konzultálva ismerjék meg a fogyatékkal élők gondjait. Ahogy a mind inkább befoglaló társadalmak érdekében munkálkodunk, figyelnünk kell arra is, hogy a társadalmaknak mire van szüksége ahhoz, hogy a fogyatékkal élő gyermekek, fiatalok és felnőttek játékhoz és szórakozáshoz való egyenlő jogát—különösen a technikai oldalról– biztosíthassa. A tervezés folyamán mindig figyelembe kell venni a fogyatékkal élők véleményét, hiszen ők a végfelhasználók. Ne felejtsék, hogy ’rólunk semmit nélkülünk’!

*Bekezdés rövid összefoglalása

Forrás: Changing Society: The Power of Inclusive Thinking. Szerző: Judith Heumann, a fogyatékkal élők nemzetközi jogaival kapcsolatos ügyekért felelős speciális külügyminisztériumi tanácsadó. DOS Dipnote blog

This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Comments are closed.