BULGÁRIAI KEREKASZTAL ISKOLÁZOTT ROMA FIATALOKKAL

Clinton külügyminiszter beszéde a szófiai Amerikai Nagykövetségen (2012. február 5.)

Nagyon köszönöm. Köszönetemet fejezem ki Warlick nagykövetnek és a Nagykövetségnek a találkozó megszervezéséért, s örülök, hogy a bulgáriai roma közösség ennyi vezetője tisztel meg a jelenlétével. Úgy érzem, hogy az asztal körül ülő férfiak és nők azokra az újra és újra megfogalmazódó történelmi tapasztalatokra emlékeztetnek bennünket, melyek szerint a bárhol, bárki ellen alkalmazott diszkrimináció mindnyájunk emberi méltóságát csorbítja, a kitartás idővel legyőzi az előítéleteket, s a tehetségnek csak lehetőség kell a kibontakozáshoz.

Az amerikaiak történelmük során megtanulták ezeket. Mint bizonyára jól tudják, sok kihívással kellett szembenéznünk, hogy társadalmunk minden tagját –fajra, nemzetiségre, vagy bármely olyan jegyre való tekintet nélkül, mely elkülönítheti vagy egy kisebbség tagjává teheti őket—befogadjuk, s ez által mi váltunk erősebbekké.

Itt Európában a befejezetlen ügyek egyike a romák teljes integrációja azokba a nemzetekbe és társadalmakba, ahol laknak.  A roma állampolgárokat túlságosan régóta tartják elszigeteltségben és háttérbe szorítva, megfosztva attól, hogy tehetségükkel és részvételükkel gazdagítsák a társadalmat. Ez alapvető emberi jogi kérdés, mely férfiak, nők és gyermekek millióit érinti a földrészen.

Nagyon zavarónak tartom a romák elleni erőszakot és tüntetéseket, melyek néhány helyen fokozódnak és rosszabbodnak. Bármely társadalomban nagy hiba az is, ha nem részesül minden gyerek megfelelő oktatásban, s túlságosan sok helyen járnak a roma gyerekek színvonal alatti, rendszerint szegregált iskolákba. S hogy mi ennek a következménye? Nos, a romák közönyösekké válnak és kirekesztettnek kezdik érezni magukat—ismét kialakul az egyszer már megtört körforgás.

Azt hiszem tehát, hogy a roma és nem-roma közösségek közötti jobb megértés kiépítése igen fontos. Emlékszem, hogy amikor az 1998-ban tett bulgáriai látogatásom során a Hit, Remény és Szeretet Központban roma gyerekekkel találkoztam, utam fénypontját jelentette a fiatal életük során elszenvedett megpróbáltatásokon is átsütő lelkierejük és intelligenciájuk. Így régóta személyes elkötelezettségemmé s ennek a kormánynak külpolitikai prioritásává vált a bárhol élő romák elidegeníthetetlen jogainak terjesztése és védelme.

Ma itt büszkén jelenthetem be, hogy az Egyesült Államok hivatalos megfigyelőként csatlakozik a ‘Roma Integráció Évtizede’ programhoz. Az európai kormányok e bámulatra méltó vállalása olyan lehetőségek fejlesztésében segít, melyek révén a romák részt tudnak venni a közösségek politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében. Bulgária e kezdeményezés egyik alapító tagja, így igen nagy örömömre szolgál, hogy itt, Szófiában jelenthetem be az Egyesült Államok csatlakozását.

Szeretném elismerésemet kifejezni a bolgár kormánynak integrációs stratégiája miatt és arra bíztatnám, hogy az elfogadott tervek megvalósítása érdekében működjenek együtt a roma közösségekkel és a többi érdekelttel.

Nos, egyrészt erkölcsi okból helyes a romák jogainak támogatása, de ma, a 21. században gazdasági okok is indokolják. Azok az országok, amelyek nem integrálják teljes mértékben a nőket és más kisebbségeket, nem fogják a lehetséges GDP növekedést elérni és a humán potencia csökkenésére is számíthatnak.

Örömmel várom mai vendégeink beszámolóit, tapasztalataikat és elképzeléseiket arról, hogy elkötelezettségünket hogyan válthatjuk együtt tettekre, s szeretném a roma emberek, a civil társadalmi szervezetek és az Európa-szerte az ügyön dolgozó kormányok előtt világossá tenni, hogy az Egyesült Államokat ez mélyen érinti, nagyon érdekli és mindig partnerként áll majd mellettük.

Köszönöm szépen.

Forrás: Remarks at a Roundtable With Young Roma Professionals

This entry was posted in Uncategorized and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.