KIK AMERIKA FÜGGETLEN SZAVAZÓI ÉS MIÉRT FONTOSAK?

Texasi választás 2008-ban

Texasi választás 2008-ban. A valóban független választók néha a demokratákra, néha a republikánusokra szavaznak.

Washington—Lehet ugyan, hogy az Egyesült Államokat két párt—a Republikánus és a Demokrata—uralja, de egy közelmúltban végzett felmérés szerint több amerikai vallja magát függetlennek, mint bármelyik párthoz tartozónak, és ez a történelmi csúcs arra vall, hogy a függetlenek változtatni fognak a választások kimenetelén.

A Gallup Intézet januárban közzétett felmérése szerint a magukat függetlennek valló amerikaiak száma 40 százalékra nőtt, ami az Intézet adatai alapján az eddigi legmagasabb érték. A demokraták 31, a republikánusok 27 százalékkal követik.

Ám a washingtoni székhelyű, közérdekű ügyek kutatásával és támogatásával foglalkozó Center for American Progress (Központ az Amerikai Fejlődésért) egyik alelnöke, Tara McGuinness szerint a függetlenek nyilvánvalóan megnövekedett száma nem azt jelenti, hogy az Obama elnök és legvalószínűbb ellenfele, Mitt Romney korábbi massachusettsi kormányzó között zajló novemberi választásokon is határozatlan marad a szavazók zöme.

A külföldi újságírók washingtoni központjában (Foreign Press Center) április 13-án mondott beszédében McGuinness azt mondta, hogy a függetleneknek legalább a fele valójában a két párt közül valamelyik felé hajlik. Szerinte gyakorlatilag az amerikai szavazóknak csak mintegy 15 százaléka igazán független, néha a demokratákra, néha a republikánusokra szavaznak, és statisztikailag kisebb a valószínűsége annak, hogy elmennek szavazni, mint a párthoz kötődő társaiknak.

Az amerikai elnökválasztásoknál a lakosság közvetlen szavazatai (popular vote) gyakran szoros eredményt hoznak. 2008-ban Obama a teljes lakosság szavazatainak 52,9 százalékával verte meg John McCain arizonai szenátort, aki 45,7 százalékot kapott. A függetlenek szavazatai meglehetősen hasonló megoszlást mutatnak: Obamára 52 százalékuk, míg McCainre 44 százalékuk szavazott.

McGuinness szerint a „választások gyakran abba az irányba mennek el, amerre a függetlenek hajlanak”. „Különösen a szoros választások esetén igaz, hogy a független szavazók meggyőzése magában véve kevés, de néhány független meggyőzése gyakran elengedhetetlenül szükséges a győzelemhez.”

Sok olyan független szavazó, aki 2008-ban Obamára szavazott, 2004-ben George W. Bush elnököt támogatta szavazatával John Kerry massachusettsi szenátor ellenében.

“Érdemes ezen elgondolkodni. Ki az, aki az iraki háború csúcsán George Bushra voksolna, majd arra a Barack Obamára, akinek jelöltsége az iraki háború ellenzésének jegyében indult?”—tette hozzá McGuinness. De a független szavazóknak “sokkal kevésbé számít az ideológia”, s mindkét párt vezérelveit kombinálják, mint például a pénzügyi konzervativizmust és a társadalmi liberalizmust.

Szerinte a függetleneknek valójában sokkal fontosabb a jelölt rátermettsége és ítélőképessége, mint a politikája. Külső tényezők, mint például a 2008-as gazdasági recesszió, is szerepet játszhattak abban, hogy a nemzetbiztonsági megfontolásokból Bushra szavazó függetlenek a gazdasági problémák előtérbe kerülése miatt Obama irányába fordultak.

A választásnál előfordul az is, hogy néhány független szavazó különféle posztokra nem azonos párt jelöltjét választja. Ez az un. ’split-ticket voting’, azaz megosztott szavazás. Például egy szavazó választhatja Obamát elnöknek, de a Kongresszusba republikánus jelöltre szavaz.

McGuinness szerint évről évre változik a magukat függetlennek valló amerikaiak aránya. „Mi, amerikaiak szeretjük függetlennek tartani magunkat”–mondta. „Ez mind kulturális, mind politikai téren jellemző ránk”, még akkor is, ha valójában többen inkább a republikánusokkal vagy a demokratákkal értenek egyet.

A függetlenek számában jelenleg mutatkozó hirtelen növekedés azt tükrözheti, hogy a választók megcsömörlöttek a pártok washingtoni viselkedésétől. Fontos lenne, hogy az embereknek teljen lakásra, élelemre, egészségügyi ellátásra és oktatásra, de a pártok nem ezekkel az aggasztó problémákkal foglalkoznak, hanem egymás ellen küzdenek. McGuinness szerint a negatív kampányhirdetések megugrása, ami részben a Legfelsőbb Bíróságnak a Citizens United ügyében hozott 2010 évi ítéletének köszönhető, szintén okot adhat arra, hogy az emberek ne akarjanak már egyik párthoz sem tartozni.

Forrás: Who Are America’s Independent Voters? Why Are They Crucial? By Stephen Kaufman | DOS Staff Writer | 13 April 2012

 

This entry was posted in Society & Values and tagged , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.