AZ AFGANISZTÁNI ÁTMENETRŐL A NATO CSÚCSON

Philip Gordon külügyi államtitkár

Philip Gordon külügyi államtitkár (AP fotó)

A május 20-21 közötti chicagói NATO csúcstalálkozó részint a Szövetség afganisztáni szerepére fog összpontosítani, a harci szerepről az afgán biztonsági erők támogatására való áttérést is beleértve, részint arra, hogy a társországok védelmi képességei és a partnerségek hogyan felelnek meg a 21. századi követelményeknek.

Az amerikai Szenátus Külügyi Bizottsága előtt május 10-én tett meghallgatásában Philip Gordon külügyi államtitkár elmondta a jogalkotóknak, hogy szerinte a csúcstalálkozó eredményeképpen 2013 ’köztes mérföldkő’ lesz: a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) a Szövetség tagjainak 2011-es lisszaboni megegyezése értelmében a harci feladatoktól ekkor mozdulnak el a kiképzés és a segítségnyújtás irányába.

„Alapelvünk az, hogy amit együtt kezdtük, együtt is fejezzük be. S Lisszabonban a teljes Szövetség, a teljes ISAF megegyezett abban, hogy a feladatukat sikeresen ellátó harci csapatok 2014 végéig maradnak Afganisztánban, majd végleg kivonulnak onnan”—mondta Gordon.

Elmondta, hogy az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (ANSF) keretében szolgáló katonák maximális létszáma mintegy 350.000 fő lesz, de az utána következő tíz év során ez a szám várhatóan 230.000-re csökken.

„Mindvégig az az elv vezérel bennünket, hogy az ANSF váljon képessé a feladatok ellátására, de egyszersmind legyen fenntartható, azaz hosszú távon finanszírozható is”—mondta.

Hozzátette, hogy „az afgánok egyedül nem képesek erre”, s „talán még egy évtizeden át jelen kell lennie a nemzetközi közösségnek és fontos szerepet kell vállalnia abban, hogy az ANSF fenntarthatóvá váljék”–tette hozzá.

James Townsend, az európai és NATO politikáért felelős helyettes védelmi államtitkár szerint 2013 lesz az az év, amikor a biztonsági felelősség véglegesen átkerül az Afgán Nemzeti Biztonsági Erőkhöz, akik az ország nagy részén már most is átvették a biztonsági ügyek vezetését.

Townsend elismeréssel szólt arról, ahogyan az ANSF a közelmúltban történt biztonsági incidenseket kezelte, így például a kabuli célpontok elleni tálib támadásokat idén április 15-én. „Igen jó benyomást tett ránk az ANSF munkája”–mondta. „Most már harci helyzetben is biztosan képesek az irányításra.”

„A NATO-n belüli nézetkülönbségek dacára minden tagország egyetért abban, hogy egységes és erős szövetségre van szükség”—mondta Townsend.

„A jövőre nézve az Egyesült Államok és szövetségesei számos kihívásra számíthatnak, amelyek jelentkezhetnek ballisztikus rakéta-felfegyverkezés, kibertámadás, terrorizmus vagy tömegpusztító fegyverek, avagy zavaros viszonyok okozta instabilitás formájában is. Ez utóbbit akkor tapasztalhatjuk, amikor az egyes országokban küzdelem folyik a kormányzás megváltoztatásáért. Fel kell készülnünk ezekre a veszélyekre, s nem egyedül, inkább szövetségeseinkkel együtt szeretnénk velük szembeszállni”–mondta.

Szerinte a NATO „globális biztonsági partnerek hálózatának középpontja és integrátora”, katonai tekintélye támogatja a Szövetség politikai döntéseit, mint például 2011-ben Líbiában, amikor a líbiai civileket védték Muammar Kadhafi biztonsági erőitől.

Líbia esete „megmutatta, hogyan tudunk politikai síkon összpontosítani, együtt dolgozni az Egyesült Nemzetekkel, a nemzetközi közösséggel—tágabb értelemben, nem csak az európai szövetségeseinkkel—majd akcióba lépni, s azt sikeresen végrehajtani”—mondta.

Gordon elmondta, hogy a chicagói csúcstalálkozón nem a NATO bővítésével, újabb tagok felvételével foglalkoznak majd, de az Egyesült Államok továbbra is változatlan mértékben támogatja a tárt ajtó politikáját, s Hillary Rodham Clinton külügyminiszter négy pályázó ország—Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Grúzia képviselőivel—tervez találkozót.

„A NATO ajtaja nyitva áll az olyan európai demokráciák előtt, akik eleget tudnak és akarnak tenni a tagsággal járó felelősségnek és kötelességeknek”, s „mind a négy ország szorosan együttműködik a szövetségesekkel, hogy meg tudjon felelni a NATO tagsággal járó követelményeknek”—mondta.

A NATO és Oroszország kapcsolatát illetőleg Gordon elmondta, hogy a rakétavédelemmel és Grúzia orosz megszállásával kapcsolatos nézeteltérések ellenére a kölcsönös érdekek terén továbbra is fennáll az együttműködés. „Erre legjobb példa Afganisztán, ahol a feladat sikeréhez elengedhetetlen volt a tranzitszállítmányok orosz támogatása”—mondta.

„Hadd szögezzem le: a NATO nem jelent fenyegetést Oroszország számára és Oroszország nem jelent fenyegetést a NATO számára”—mondta Gordon.

Forrás: NATO Summit to Reaffirm Afghan Transition Plan, By Stephen Kaufman | DOS Staff Writer | 10 May 2012

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.