CLINTON KÜLÜGYMINISZTER A CIVIL TÁRSADALOM CSÚCSTALÁLKOZÓJÁN

Washington, 2012. május 16.

Clinton külügyminiszter

Clinton külügyminiszter elmondta, hogy az amerikai kormány elsődleges fontosságú feladatának tekinti a civil társadalom, a jogállamiság támogatása, a nők jogainak erősítése és az emberi jogok védelme a világ minden részén (AP fotó)

A külügyminiszter asszony volt az esemény egyetlen szónoka. Az alábbiakban beszéde magyar fordítását olvashatják a bevezető, az újságírók kérdései és az azokra adott válaszok nélkül. A teljes angol szöveg a Külügyminisztérium oldalán olvasható.

(…) Sok minden történt azóta, hogy tavaly elindítottuk ezt a kezdeményezést. Amikor múlt februárban először találkoztunk, Közel-Keleten és Észak-Afrikában kibontakozóban voltak azok a forradalmak, amelyekre Tomicah (Tomicah Tillemann, a civil társadalmak és a feljövőben lévő demokráciák támogatásáért felelős vezető külügyi tanácsadó) hivatkozott. A polgárok jogaikat követelték s saját véleményüket akarták kifejezésre juttatni, amihez oly régen nem volt joguk! A zűrzavar közepette mindenhol felbukkantak a demokráciát és változást kereső civil társadalmi csoportosulások. Ezek között voltak olyanok, akik nyugodt helyeken már évek óta működtek, míg mások napok alatt alakultak, ami a közösségi média nagy eredménye.

De minden esetben a bátor férfiak és nők—akik közül sokan itt ülnek ebben a teremben is—voltak azok, akik egy új jövő tervezése érdekében összejöttek. Önök ékesszólóan beszéltek a civil társadalom iránti igényről. Nos, az Önök munkája s a milliók munkája a soha nem volt ennyire fontos! Azt látjuk, hogy ezek az emberek előlépnek, hogy a kormány és a gazdaság közötti űrt betöltsék.

1998-ban Davosban mondtam egy beszédet arról, hogy minden társadalom alapjának olyan stabilnak kell lennie, mint egy háromlábú széknek; legyen egy felelősségtudó, hatékony és elszámoltatható kormány és egy dinamikus, munkahelyteremtő, szabad piacgazdasági szektor. S legyen egy erős civil társadalom! Ha bármelyik láb egy kicsit hosszabb vagy rövidebb lesz, a szék billegni fog. A civil társadalom tekintetében ez igen egyszerű, mivel a kormány nem kontrollálhatja—nem tudja és nem is akarhatja—bárki életét, nem mondhatja meg, hogy valaki mit tegyen, és mit ne tegyen. A gazdaságot a vállalkozóknak és a kreatív újítóknak kell kézben tartania. De a civil társadalom az, amiben az életünket éljük, ahol kialakulnak a családjaink, ahol hitünket gyakoroljuk, ahol önkéntes munkával és közös emberségünkért való kiállással azzá váltunk, akik vagyunk.

S a civil szervezetek robbanásszerű alakulását látván világszerte mi támogatni akarjuk Önöket. Szerintem az Egyesült Államokban az életünk minden részére hatással van a civil társadalom munkája. Igazán tükrözi, amit Alexis de Tocqueville a ’szív szokásainak’ nevezett, hogy mi Amerika saját megalakulása óta alakítottuk és gyakoroltuk ezt, mert nagyon korán megértettük, hogy van egy szerep, ami a kormányé, s van egy, ami a gazdaságé, de minden más szerep a miénk, az egyéneké, akik a magunk útját járjuk, s a magunk dolgát tesszük.

Önökhöz fordulunk, hogy világszerte segítsenek nekünk a civil társadalom támogatásában. Ez a kezdeményezés ékes példa a kormány és a gyakran a magánszektor támogatását élvező civil társadalom együttműködésére. Tomicah vezetésével azzal töltöttük a tavalyi évet, hogy-részint a Stratégiai Párbeszéd, részint a munkacsoportjaink útján–civil szervezetekkel tárgyaltunk, az Önök véleményét kértük arról, hogy mit csinálhatnánk jobban a kormányban, s milyen további lehetőségeket látnak az együttműködésre.

Nem akarok olyan benyomást kelteni—mivel nem is lenne igaz—hogy a civil társadalom és a kormány közötti együttműködés mindig könnyű, noha a párbeszéd szerint néha úgy tűnhet. A legtöbben nem döbbennek meg annak hallatán, hogy a civil társadalom és a kormány még az én országomban sem ért mindig egyet. Megtaláltuk a módját, hogy ellentmondjunk, de ne legyünk összeférhetetlenek. Magam is a civil társadalomban kezdtem dolgozni és az 1970-es évektől kedve sokat tettem azért, hogy a kormányom változtasson.

A legelső feladat, amiben részt vettem, az volt, hogy megpróbáljuk elérni a fogyatékkal élőkkel való bánásmódot szabályozó törvények megváltoztatását. Olyan szervezetben dolgoztam, amelynek tagjai házról-házra jártak Amerika bizonyos részein, s azt kérdezték az ottani családoktól, hogy van-e olyan gyermekük, aki nem jár iskolába, és ha van, miért nem jár. Találtunk vak gyerekeket és tolószékes gyerekeket, s olyanokat, akiket minden alternatíva nélkül kirúgtak az iskolából. Igen kis része voltam egy igen nagy vállalkozásnak, mely azt akarta elérni, hogy az amerikai állami iskolák minden egyes gyermek számára találjanak helyet.

Tudom tehát, hogy néha szembe kell szállnunk saját kormányunkkal. Néha segítenünk kell a kormányunknak, hogy megtegyen valamit, amit a mi ráhatásunk nélkül nem tudna, vagy nem akarna megtenni. Tudjuk azt is, hogy a világ sok helyén veszélyes közegben dolgoznak a civil szervezetek, hogy sokan azok közül, akik most itt ülnek ebben a szobában, vagy akik az interneten követnek bennünket, veszélyt vállalnak. S mi az Önök partnere akarunk lenni!

Már tudjuk, hogy sok kormány minden eddiginél keményebben csap le a feltörekvő civil szervezetekre. Túl sok országban utalnak mostanában arra a főcímek, hogy veszély fenyegeti a civil intézményeket; az egyes riporterek elnémítása vagy az aktivisták megfenyegetése azonban a nemzetet gyengíti és nem a kormányt erősíti. A szék nem lehet egyensúlyban sem egy, sem két lábon. A rendszer nem lesz fenntartható.

Így az Egyesült Államok e trend visszaszorítására törekszik. Világszerte politikai és anyagi segítséget adtunk a megtámadott civil társadalmi csoportoknak. A demokráciával és emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportunk éppen két héttel ezelőtt találkozott Tuniszban a régió bloggereivel és riportereivel, hogy a szólásszabadsággal kapcsolatosan támadt problémáikról halljon. A példa erejével akarunk hatni. Reméljük, hogy az ehhez hasonló találkozókkal demonstrálhatjuk, hogy a civil társadalmat nem fenyegetésnek, hanem értéknek kell tekinteni.

Büszkén jelenthetem ma be, hogy a Külügyminisztérium a párbeszéd során eddig felmerült nyolc javaslat mindegyikén dolgozik. Nos, nem fogok most itt mindegyikkel foglalkozni—remélem, mindegyikről kapnak majd tájékoztatást, a részletek internetes elérhetőségét biztosítjuk—de hadd világítsak rá néhány dologra.

Kezdem azzal, hogy követségi munkacsoportokat állítunk fel, melyek segítségével kitágulnak a hozzáférési lehetőségeink s még többen kötelezik el magukat a problémák megoldása mellett. Kirendeltségeink segítenek abban, hogy megismerjük a helyi civil szervezetek véleményét és elképzeléseit, s ezekről informáljuk Washingtonban a politikusokat. Brazíliától Bangladesig, A Cseh Köztársaságtól Kamerunig már tíz kirendeltség jelentkezett a feladatra. Tudom, hogy közülük sokan élőben követik ezt az internetes közvetítést, nekik ezúton szeretnék külön köszönetet mondani.

 

Másodsorban a vallással és külpolitikával foglalkozó munkacsoportunk arra összpontosít, hogy hogyan erősíthetjük meg a kapcsolatunkat a civil társadalom hit-alapú intézményekből álló tekintélyes szegmensével. Kirendeltségeink a Földgolyó minden részén dolgoznak hit-alapú szervezetekkel és vallási közösségekkel, hogy támogassák a demokráciát, védelmezzék az emberi jogokat és humanitárius segítséget nyújtsanak a lakosoknak. Így ezek a csoportok természetes szövetségeseink számos területen, így a vallásszabadság elősegítésében is, s együtt akarunk működni velük, ahol csak lehet. Ezek a javaslatok segítenek majd abban, hogy a vallási közösségekkel kapcsolatban álló tisztségviselőink megfelelő képzést kapjanak feladataik ellátásához.

Harmadsorban a munkával foglalkozó csoportunk a kormányok, az üzleti vállalkozások és a munkavállalói csoportok közötti megbeszélésekre szolgáló lehetőségeket keresett, hogy mindegyikük szempontjai egyaránt szerepeljenek a nemzetközi szinten és a multilaterális intézményekben. A munkavállalói csoportok a civil társadalom másik jól szervezett, fontos részét jelentik, s segíteni akarunk nekik abban, hogy kapcsolatba lépjenek és közös nevezőt találjanak, amikor a munkavállalók jogait védjük és korszerűsítjük.

S végezetül, visszatérve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában zajló nagy változásokhoz, a nők jogainak erősítésével foglalkozó munkacsoportunk a nők jogaira irányítja a figyelmet a politikai változásokon átmenő országokban. Szorosan együtt fogunk működni a régió civil szervezeteivel és kormányaival, hogy a nők jogai bekerüljenek az új alkotmányokba, szerezzenek nekik érvényt és gyakorolják őket, s mindenki értse, hogy a demokratikus, sikeres társadalmak fejlődéséhez elengedhetetlenek.

Nos, a politikai jellegű javaslatainknak még nincs vége. Ma délután a Párbeszédben új elképzelésekről hallunk majd, amelyeket a kormányzással és elszámoltathatósággal foglalkozó munkacsoportunk alakított ki az átláthatóság fokozása és a korrupció elleni harc érdekében. Önökkel a továbbiakban is kapcsolatban maradunk, hogy új ötleteket és új lehetőségeket találjunk. A nyáron létrehozunk egy globális filantrópiával foglalkozó munkacsoportot Tara Sonenshine közkapcsolatokkal foglalkozó államtitkár vezetésével. Ők a civil társadalom támogatása érdekében élvonalbeli alapítványokkal bővítik majd az együttműködést és alakítanak ki partnerkapcsolatokat.

Nos, az ilyen cselekedetek és párbeszédek tovább gyűrűznek—a múlt évben kaptunk már pozitív visszajelzéseket olyan kormányoktól, akik kapcsolatba lépnek és saját együttműködési mechanizmust alakítanak ki civil társadalmukkal. Néhány ilyen kormány képviselője is jelen van itt ma, amit mi nagyon méltányolunk s készen állunk arra,hogy minden tőlünk telhető segítséget megadjunk nekik.

Köszönöm, hogy itt vannak! Köszönöm, amit tesznek! Szeretném, ha tudnák, hogy mi nagyon lelkesek vagyunk a civil társadalom jövőjét illetőleg, s ahogy az elmúlt év során is tettük, a továbbiakban is arra akarjuk használni ezt a párbeszédet, hogy az eszmecserék hordozója, az újfajta megközelítések terjesztője és a számvetés eszköze is legyen, hiszen folytatni akarjuk, ami működik, s le akarjuk állítani azt, ami nem. Tehát nagyon világosan szeretnénk mindnyájuk értésére adni, hogy magunk is elszámoltathatóak maradunk, s a civil társadalomtól is ugyanezt várjuk el.

Forrás: Secretary Clinton at Civil Society 2012 Summit, Washington, D.C., May 16, 2012

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.