A SZÍR HELYZETRŐL—SUSAN E. RICE, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÁLLANDÓ ENSZ KÉPVISELŐJE

Susan Rice az ENSZ Biztonsági Tanácsában (ENSZ fotó)

Susan Rice az ENSZ Biztonsági Tanácsában (ENSZ fotó)

Biztonsági Tanács, 2012. május 30.

(..) Röviden összefoglalom a megbeszélésünk során érintett főbb pontokat. Teljesen egyetértünk Kofi Annannal abban, hogy itt most fordulóponthoz értünk, amire a hétvége eseményei szolgáltatják a legfrissebb bizonyítékot. Azt hiszem, hogy a szemünk láttára kezdenek széthullani a dolgok, ami azt jelenti, hogy meghatározó szerepe lehet mindannak, ami ezután történik, s amilyen lépéseket a szír hatóságok tesznek és amilyen lépéseket a BT tesz.

Amint a megbeszélés során mondtam, ebben a stádiumban az események reálisan csak három irányt vehetnek. A minden átmenet sikeréhez elengedhetetlenül fontos, s az Annan terv célját jelentő politikai folyamatot a kormány által gerjesztett folyamatos, fokozódó és terjedő erőszak gátolja, valamint az, hogy amíg az erőszak fokozódik, s a kormány hazudik róla, nincs reális esély arra, hogy az ellenzék leüljön tárgyalni. Tehát a három lehetséges kimenetel az alábbi: Az első és legjobb az lenne, ha a szír kormány végre azonnali hatállyal eleget tenne az Annan tervben foglalt kötelezettségeinek, amint ezt számára az ENSZ BT határozat előírja. Ez az, amit Kofi Annan presszionál, s ez lenne a legjobb és legbiztosabb mód arra, hogy a dolgok visszakerüljenek a rendes kerékvágásba, s esély legyen a politikai megoldásra. Ezen a ponton azonban ez nem látszik nagyon valószínű megoldásnak.

Amennyiben a kormány nagyon gyorsan nem tesz eleget a kötelezettségeinek, a második felállás az lenne, hogy ez a Tanács vállalja a felelősséget s fokozza a szír hatóságokra gyakorolt nyomást, hogy azok tegyenek eleget a kötelezettségeiknek. Ebben azok a szankciók szerepelhetnének, amelyekre már utaltunk s a melyeket megvitattunk. Mi is azok között voltunk, akik ezt a lehetőséget felvetették.

Nos, mindkét eddigi forgatókönyv mellett fennmarad az Annan terv és a megmarad a Tanács egysége, s a politikai folyamat sínre állításának a lehetősége.

Ha ezek egyike sem működik, én csak egy alternatívát látok, ami valójában a legrosszabb, de jelenleg sajnos a leginkább valószínű. E szerint az erőszak eszkalálódik, a konfliktus terjed, egyre súlyosabb és intenzívebb lesz, átterjed a régió országaira is, egyre inkább szektariánus jelleget ölt, s nem csak Szíriában, hanem az egész régióban jelentős krízishelyzet alakul ki. A Tanács egysége szétrobban, az Annan terv halott, minden oldalról fegyverek özönlenek be, s az egész egy proxy konfliktussá alakul. A Tanács és a nemzetközi közösség számára csak egyetlen esély marad: azt kell megfontolniuk, hogy készen állnak-e az Annan terven és a Tanács fennhatóságán kívüli lépésekre.

Ez nyilvánvalóan az az eshetőség, amit mindnyájan úgy akartunk elkerülni, hogy az Annan tervet támogatjuk. A döntés elsősorban a szír kormány kezében van: eleget tesz-e a kötelezettségeinek vagy sem. Ha eleget tesz, az ellenzéknek viszonoznia kell a lépést. Ha nem tesz eleget, ennek a Tanácsnak kell lépnie, mégpedig gyorsan és biztosan! Ha nem tesszük meg, mindnyájan beletörődünk a harmadik lehetőségbe, aminek az elkerülhetőségében még mindig reménykedünk, s ezért támogatjuk az Annan tervet. Ez az oka, hogy a kollégákkal együtt továbbra is a Tanácson belül keressük a közös kiutat.

Válaszolok néhány kérdésre.

Riporter: Nagyon köszönöm, Nagykövetasszony. A hulai mészárlást Mood tábornok és szemtanúk bizonyítják. Elegendő bizonyíték áll-e az Ön vagy a Tanács tagjainak a rendelkezésére arra nézve, hogy ezeket az Asszad rezsim nevében a szír hadsereg—a kormánypárti szír hadsereg–követte el?

Rice nagykövet: Az Egyesült Államok szemszögéből mi biztosak vagyunk abban, hogy egyértelműen így történt. Közvetlen közelről mészároltak le több mint száz embert, nagy többségükben nőket és gyermekeket. Néhányukat nehézfegyverekkel öltek meg, a többiekkel minden jel szerint a kormánypárti sabiha milícia végzett. Szerintünk ez teljesen egyértelmű, s kell lennie számonkérési és igazságszolgáltatási lehetőségnek az atrocitások elkövetőivel szemben.

Riporter: Volt-e olyan ország, amelyik azonnal elvetette a szankciók lehetőségét, vagy olyan, amelynél Ön tárgyalási hajlandóságot lát? S a megfigyelők esetében, amikor a megújításokra kerülne sor, szándékában áll-e Önnek, fontolgatja-e vagy meggondolja, hogy ismételten jóváhagyja őket?

Rice nagykövet: A szankciók tekintetében szerintem az a korrekt válasz, hogy a Tanácson belül vannak a szankciók időszerűségét és helyénvalóságát illető nézeteltérések. Kétség nem fér hozzá, hogy egyesek kétkedésüket fejezték ki, s mások szerint a szankciók idejétmúltak. Tehát a vita folytatódik, de szerintem nem csak itt, New Yorkban, hanem fővárosokban és más kontextusokban is, mivel a szír kormány kötelezettségeket vállalt, s ezeket durván megszegte. S mint azt hetek óta mondjuk, nyilvánvalóan következményekkel kell járnia, ha ezt így folytatják tovább. Ezzel állunk szemben! (…)

Riporter: Tegnap elhangzott, hogy Iránnak szerepe volt a hulai mészárlásban. Tudna erről bővebben beszélni?

Rice nagykövet: Erről nem tudok többet mondani. Azt viszont elmondhatom, hogy Irán maga kérkedett a szír csapatok—a kormánypárti szír csapatok—felfegyverzéséről, s saját Szírián belüli szerepéről. Így szerintem ők maguk mondják ezt ki nyilvánosan. Erről tudomásunk van egy ideje, tehát közöttük vannak olyanok, tágabb értelemben ők maguk nagyon is cinkosok a most folyó vérengzésben.  Mi a második kérdése?

Riporter: Mi lesz jövő hónapban a megfigyelőkkel?

Rice nagykövet: egyértelműen kifejezésre juttattuk és én is világosan megmondtam, amikor az UNSMIS ((United Nations Supervision Mission in Syria/ az ENSZ nemzetközi megfigyelői) felállítására szavaztunk, hogy a további meghosszabbítása attól függ majd, hogy mennyire bizonyul hatékonynak, s ezt a Tanácsban is megismételtem. Szerintem az UNSMIS-nak voltak eredményei, elsősorban az, hogy objektíven a nyilvánosság elé tárta a Hulában és másutt történteket. Másrészről azonban továbbra is korlátok és akadályok nehezítik az UNSMIS igazán hatékony munkáját, s ezek aggasztanak bennünket. Meg fogjuk vizsgálni az érme mindkét oldalát és a Titkárságot is erre kértük. Növelnünk kellene a létszámát? Csökkentenünk kellene? Változtatnunk kellene valamilyen módon? Meg kellene újítanunk? Ezek mind igen fontos kérdések. Tényeken alapuló értékelést akarunk arról, hogy mi lenne a legjobb, és ennek alapján fogunk dönteni.

Forrás: ON THE SITUATION IN SYRIA–Remarks by Ambassador Susan E. Rice, Permanent Representative of the United States to the United Nations, at the Security Council Stakeout, May 30, 2012

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.