SZTÁROK SZÜLETHETNEK A JELÖLTÁLLÍTÓ GYŰLÉSEKEN

Bill Clinton

Bill Clinton, Arkansas akkori kormányzója a Demokrata Párt 1988. évi jelölőgyűlésén beszél (AP fotó)

Amikor a 2012. év választási időszakában a republikánusok és demokraták megrendezik jelöltállító gyűléseiket, pártjuk színeiben feltűnnek majd néhányan az amerikai politika legismertebbjei közül. De látunk majd olyan arcokat is, akik—eddig még—nem olyan ismerősek.

2004-ben Bostonban a demokraták jelöltállító gyűlésének főszónoka a reményről beszélt, amelyre szerinte szükség van Amerika haladásához. „A tűz körül a szabadságról éneklő rabszolgák reménye, a távoli partokra induló emigránsok reménye,…egy mulatságos nevű, sovány kölyök reménye, aki hisz abban, hogy számára is van hely Amerikában.”

Akkortájt nem túl sokan hallottak Illinois állam szenátorjelöltjéről, Barack Obamáról, de a négy évvel későbbi denveri jelöltállító gyűlésen az ő neve mögé sorakoztak fel a demokraták.

Mindkét párt arra használja a jelöltállító gyűléseket, hogy bemutassa emelkedőben lévő sztárjait, s az országos televíziók közönségének segítségével tesztelje a jövendő jelöltek vonzerejét.

Sarah Palin alaszkai kormányzót 2008-ban egyetlen beszéd változtatta helyi politikusból a republikánus politika egyik legismertebb arcává. „Senki nem várja el tőlünk, hogy mindenben egyetértsünk, de azt igen, hogy becsülettel, jó szándékkal, egyértelmű vélemény alapján és egy szolga lelkületével kormányozzunk”—mondta Palin az izgatott tömegnek St. Paulban (Minneapolis).

Ronald Reagan, 1964.

Ronald Reagan színész egy rögtönzött gyűlésen Barry Goldwater szenátor híveihez beszél (AP fotó, San Francisco, 1964)

San Franciscóban 1964-ben Ronald Reagan színész mondta a republikánus jelölőgyűlés programbeszédét. Ő évekig demokrata volt, s akkortájt váltott át republikánusra. „A sorssal van randevúnk”—mondta egy sikeres beszédben, amely elindította politikai karrierjét. Két évvel később Kalifornia kormányzójává, 1980-ban pedig elnökké választották.

Az egyik legemlékezetesebb programbeszédet Mario Cuomo mondta 1984-ben a demokraták San Franciscó-i jelöltállító gyűlésén.

„Olyan hangosan hirdetjük, hogy az atomfegyverkezés határtalan őrültség, amit be kell fagyasztani, ahogyan csak tudjuk; mintha csak azt az egyszerű igazságot bizonygatnánk, miszerint a béke jobb, mint a háború, mert az élet jobb, mint a halál.” A beszéd azonnal országszerte ismertté tette Coumot, a demokraták pedig éveken keresztül bíztatták, hogy induljon az elnökségért—ezt a felkérést sosem fogadta el.

A felívelő csillag azonban csak annyira jó, amennyire a gyűlésen mondott beszéde, s ez nem mindig könnyű egy kezdőnek. 1988-ban Bill Clinton arkansas-i kormányzó bízták meg azzal, hogy az atlantai demokrata konvención elmondja a jelölőbeszédet. Ez olyan hosszúra sikerült, hogy a tömeg éljenzésben tört ki a „befejezésül” szó hallatán. Clinton egy csapásra híressé vált, de nem a jó értelemben. Pártja két évvel később mégis őt jelölte, ő lett az elnökválasztás győztese, s most úgy emlékeznek rá, mint az egyik legsikeresebben szónokló elnökre.

Forrás: Convention Speeches Can Be Star Makers, By Mark Trainer | Staff Writer | 01 June 2012

 

This entry was posted in Society & Values and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.