CLINTON KÜLÜGYMINISZTER ÉS AMR EGYIPTOMI KÜLÜGYMINISZTER SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA

Clinton külügyminiszter és Amr egyiptomi külügyminiszter

Clinton külügyminiszter és Amr egyiptomi külügyminiszter sajtótájékoztatója, Kairó, 2012. július 14. (AP fotó)

Kairói elnöki palota, 2012. július 14.

Amr külügyminiszter (tolmács útján): Nagyon örülök annak, hogy az amerikai külügyminiszter, Mrs. Clinton a forradalom óta először Egyiptomba látogatott. Ez a látogatás igen fontos, különösen az amerikai-egyiptomi történelmi kapcsolatok fényében, melyek mindkét ország érdekeit szolgálják, és negyven évre tekintenek vissza.

Ma Mrs. Clintonnak igen hosszas találkozója volt az elnökkel, ahol megbeszélte vele—megbeszéltek számos, a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozó kérdést, továbbá a régióban kialakult helyzetet, s mindkét fél elképzelését mindezekkel kapcsolatban. A témákat tiszteletben tartó, szívélyes, baráti és őszinte beszélgetés volt.

További hűhó nélkül módot adok—megadom a lehetőséget, hogy beszélhessen, s utána mindkét oldalról 2-2 kérdést fogadunk.

Clinton külügyminiszter: Nagyon köszönöm, Külügyminiszter úr. S köszönetet szeretnék mondani Önnek és Morszi elnöknek a szívélyes fogadtatásért, s azért, hogy ilyen alaposan megbeszéltünk számos fontos kérdést, amellyel most Egyiptom és a régió szembesül.

Ez természetesen egy számos „történelmi elsővel” fémjelzett időszak, s teljességgel nyilvánvaló, hogy az egyiptomiak bonyolult tárgyalásokat folytatnak az átmenetről, a parlament összetételétől kezdve az új alkotmány megírásán át az elnöki hatalom kérdéséig. Ezekre a kérdésekre csakis az egyiptomiak adhatják meg a választ, de azért jöttem Kairóba, hogy ismét kifejezésre juttassam az Egyesült Államok határozott támogatását az egyiptomi nép és az Önök demokratikus átalakulása iránt

Ma délután Morszi elnökkel konstruktív párbeszédet kezdtünk az Egyesült Államok és Egyiptom közötti, 21. századi széleskörű, tartós kapcsolatokról. Megvitattuk a ránk váró kihívásokat, s hogy az Egyesült Államok és Egyiptom hogyan működhet együtt a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek jegyében.

Először megbeszéltük, hogy az Egyesült Államok hogyan tudja az egyiptomi népet és annak törekvéseit támogatni, különös tekintettel az Obama elnök által felvázolt gazdasági csomagra, amely szerint az USA egymilliárd dollárig terjedő adósságkönnyítéssel segítené a demokratikus átalakulás útját járó Egyiptomot. Az Egyesült Államok kongresszusával konzultálva az Obama kormányzat pénzügyi támogatást készít elő Egyiptom számára, hogy az stabilizálhassa gazdaságát, az adósságkönnyítéssel innovációt és növekedést érjen el és munkahelyeket teremtsen. Amint Egyiptom ezeket a gazdaságerősítő lépéseket teszi, mi a nemzetközi pénzügyi intézeteknél és más donoroknál leszünk majd a segítségére.

Figyelmet fordítottunk még a kereskedelem növelésére, a befektetésekre és a munkahelyek teremtése érdekében a vállalkozói tevékenységre, s készek vagyunk arra, hogy 250 millió dolláros hitelgaranciát nyújtsunk egyiptomi kis- és középvállalkozásoknak. A befektetési és kereskedelmi lehetőségek feltárására szeptember elején magas szintű amerikai üzleti delegációt küldünk, s megalapítjuk az Amerikai-Egyiptomi Vállalkozási Alapot. Ezt 60 millió dollárral fogjuk indítani. Vannak kiváló amerikai és egyiptomi üzletemberek, akik vezessék. Ezek kipróbált módszerek, amelyek más országokban is beváltak már.

Másodsorban az elnök és én megbeszéltük, hogy mennyire fontos, hogy Egyiptom demokratikus átalakulása továbbra is előre haladjon, s elismerésemet fejeztem ki neki abbéli fogadalma miatt, hogy minden egyiptomit fog szolgálni, a nőket és kisebbségeket is beleértve, s védelmezni fogja minden egyiptomi jogait. Morszi elnök egyértelműen tudatában van, hogy elnöksége sikere és valójában Egyiptom demokratikus átalakulása attól függ, hogy megegyezésre tud-e jutni az egyiptomi politikai spektrum egészével, készítenek-e új alkotmányt a parlamentben, védelmezik-e a civil társadalmat, olyan lesz-e az új alkotmány, amit mindenki tiszteletben tart, és kihasználja-e a teljes elnöki hatáskört.

Harmadsorban megbeszéltük Egyiptom vezető szerepét a régióban. Elismeréssel illettem az elnököt, amiért elment az Afrikai Unió csúcsértekezletére, hogy ismét megerősítse Afrika egyiptomi vezetését, s hangsúlyoztam annak fontosságát, hogy Egyiptom betartsa a nemzetközi megállapodásokat.  Több mint három évtizeddel ezelőtt Egyiptom és Izrael aláírt egy egyezményt, aminek eredményeképpen egy egész generáció felnőhetett háború nélkül. Ezen az alapon fogunk közösen kidolgozni egy igazságos, átfogó, regionális közel-keleti békét, amelyben két ország két népe békében és biztonságban él, s mindenki megőrizheti a méltóságát.

Úgy érezzük, hogy Amerika és Egyiptom közös stratégiai érdekei messze meghaladják a nézetkülönbségeinket. Tudjuk azt is, hogy Egyiptom jövője az egyiptomiak kezében van, de mi jó partnerek akarunk lenni. Támogatni akarjuk a demokráciát, amit az egyiptomi nép bátorsága és önfeláldozása ért el, s szeretnénk, ha a sok lehetőséget ígérő jövő megvalósulna Egyiptom közel 90 millió polgára számára, akik mind ebben reménykednek.

Köszönöm szépen.

Kérdés (tolmács útján): Mohamad Soliman a Nile Newstól. Ön azt mondja, hogy az USA támogatja Egyiptomban a demokratikus átmenetet, de vannak, akik úgy gondolják, hogy amerikai tisztségviselők egyes nyilatkozatai negatív hatással voltak a különféle egyiptomi pártokat egyesítő törekvésekre. Mi az Ön véleménye erről?

Clinton külügyminiszter: Nos, mi támogatjuk a demokratikus átalakulást, de tudjuk, hogy az egyiptomiaknak kell eldönteniük azt, hogy hogyan tovább. S amit hangsúlyozni próbáltunk—Obama elnök és én— az az, hogy a demokrácia nehéz. Mi már több mint 236 éve gyakoroljuk–párbeszédet, kompromisszumot és igazi politikát igényel. Szóval mi reménykedünk és segíteni akarunk, de tudjuk, hogy a döntés nem az Egyesült Államok feladata. Az egyiptomi népnek kell döntenie, s mi továbbra is legjobb tudásunk szerint fogjuk segíteni az egyiptomiakat a döntéshozatalban.

Ms. Nuland: Az amerikai oldalon Arshad Mohammed a Reuterstől, kérem.

Kérdés: Clinton külügyminiszter, visszatekintve sajnálja-e, hogy az egymást követő amerikai kormányok támogatták a Mubarak-kormányt, amelyik oly sok évig elnyomta és igyekezett a perifériára szorítani a Muzulmán Testvériséget, beleértve annak a Morszi elnöknek időnkénti bebörtönzését, akivel Ön éppen most találkozott? Második kérdésem az, hogy Morszi elnök megemlítette-e Omar Abdel Rahman sejk ügyét—az imámét, aki amerikai börtönben van? S ha igen, mi volt az Ön válasza?

Clinton külügyminiszter: A második kérdésre válaszom az, hogy nem.

Az első kérdésre az a válasz, hogy mi az ország akkori kormányával dolgoztunk. Világszerte a kormányokkal dolgozunk. Van, amelyikkel egyetértünk, van, amelyikkel nem. Következetesek voltunk az emberi jogok támogatásában, abban, hogy szót emeltünk a rendkívüli állapot megszüntetéséért és a politikai foglyok szabadon bocsátásáért. Azt hiszem, ezt összefüggéseiben kell nézni.

Az Egyesült Államok a világ minden népével kapcsolatban áll, s kiáll a demokráciáért és az emberi jogokért, de nem mindig könnyű azoknak az országoknak, amelyek önkényuralmi rendszerekből demokráciába mennek át. Néha nagyon véres, sok veszteséggel ját.  Egyiptom más utat választott, s most mi mindent megteszünk, hogy a demokratikus úton választott kormányt támogassuk, s segítsük abban, hogy az egyiptomiak érdekében eredményes és sikeres legyen.

Kérdés (tolmács útján): Két kérdésem van. Az első aggályunk az, hogy megpróbálta-e az USA vagy Ön Morszi elnököt és Netanyahut összehozni, különösen amiatt, hogy egyesek lehetségesnek tartják a békeszerződés rendelkezéseinek módosítását? A második kérdés arra vonatkozik, hogy mi az USA álláspontja a palesztin megbékélési törekvésekkel kapcsolatban. Vannak olyan vélemények, miszerint az USA ellenzi, s azt is ellenzi, hogy a palesztinok az ENSZ-hez forduljanak. A kérdés tehát az, hogy az elnök—a palesztin elnök—helyében Ön pontosan mit tenne ebben az ügyben?

Clinton külügyminiszter: Nos, mi—ami az első kérdést illeti, a két nemzet és az elnök és a miniszterelnök dolga, hogy az ütemezést megtervezze. Mi nem tettünk semmit. Ez nem a mi feladatunk, nem lenne helyes.  Nyilvánvalóan szerintünk is fontos, hogy a régióban minden ország megpróbálja fenntartani a békét és a stabilitást, különösen akkor, amikor ennyi gazdasági problémával küszködik a régió. S mi biztosan a békeszerződés meghosszabbítását támogatjuk, hiszen szerintünk, mint már említettem, nagyon előnyösnek bizonyult Egyiptom számára, az is marad, s lehetővé teszi, hogy az elnök a gazdasági kérdésekre és az ország belpolitikai helyzetére összpontosítson.

Ami a második kérdést illeti, igen szoros kapcsolatban állunk Abbasz elnökkel. Múlt pénteken Párizsban találkoztam vele. Célunk a két-államos megoldás előmozdítása, s tudjuk, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha az izraeliek és a palesztinok tárgyalnak egymással, ami csak akkor történhet meg, ha a palesztinok is elkötelezik magukat a politikai megoldás keresése mellett és lemondanak az erőszakról.

A megbékélés tehát a palesztinokon múlik, s elismerésemet fejezem ki az egyiptomi kormánynak mindazért, amit Egyiptom tett. A nap végeztével azonban a palesztinoknak maguknak kell eldönteniük, hogy a tárgyalás mellett kötelezik-e el magukat, melynek eredményeképpen olyan állam jöhet létre, amilyet megérdemelnek, és ami minden palesztin jogos elvárása, vagy újabb eltérülések és más akciók következnek, melyek nem kedveznek mindezeknek. Nekem, aki több mint húsz éve közelről figyelem mindezt, az a személyes véleményem, hogy rendkívül fontos, hogy tárgyalásos megoldás szülessen, s továbbra is el fogok követni minden tőlem telhetőt, hogy ez így történjen.

Amr külügyminiszter (tolmács útján): Szeretnék hozzátenni valamit a békeszerződéssel kapcsolatban. Az elnök úr többször, s minden lehetséges alkalommal megerősítette, hogy Egyiptom a továbbiakban is tiszteletben tart minden aláírt egyezményt, amíg a másik aláíró fél is tiszteletben tartja azt. Ezt ma újból elismételte, azzal együtt, hogy Egyiptom úgy értelmezi a békét, hogy az teljes körű—pontosan olyan, mint a szerződésben előírt. S ez természetesen a palesztinokra is vonatkozik, s arra a jogukra, hogy azon a területen lehessen saját államuk, amelynek az 1967. június 4-i határok előtt Jeruzsálem volt a fővárosa.

Ms. Nuland: CNN, Elise Labott, kérem!

Kérdés: Köszönöm, külügyminiszter asszony! A múlt héten Ön arról beszélt, hogy Egyiptomban a pártoknak össze kell jönniük és rendezniük kell a politikai nézeteltéréseiket. S ma azt mondta, hogy Morszi elnöknek teljes körűen élnie kell hivatali hatalmával. Arra lennék kíváncsi, hogy Ön egyenlőségjelet tesz-e a SCAF (Legfelső Katonai Tanács)– amely, úgy tűnik, hogy nem-demokratikus módon a kelleténél tovább maradt a politikai porondon–, valamint a megválasztott elnök és parlament közé, akikről Ön maga mondta, hogy szabad és tisztességes választás útján kerültek hivatalukba? Úgy értem, hogy van-e itt valamiféle morális egyenlőség, avagy a SCAF-nak most vissza kellene húzódnia? Köszönöm.

Clinton külügyminiszter: Nos, Elise, ez az első és legfontosabb kérdés az egyiptomiak számára. Az Egyesült Államok azonban a civil hatalomba vezető teljes átmenetet támogatja, s mindent, ami ezzel jár. Elismeréssel illettük a SCAF-ot azért, hogy az egyiptomiakat képviselték a forradalom idején, nem úgy, mint Szíriában, ahol a katonaság saját népét gyilkolja. A SCAF itt az egyiptomi népet védte, s elismerés illeti őket a szabad, tisztességes választás felügyeletéért. De még sok munka van hátra, s szerintem a parlament és az alkotmány körüli kérdéseket az egyiptomiaknak maguk között kell megoldaniuk. Várakozással tekintek a holnapi találkozó elé, amelyen Tantavi marsallal mindezekről a kérdésekről beszélünk, s hogy annak támogatásán dolgozzunk, hogy a katonaság visszatérjen a nemzetbiztonsági feladatkörbe.

Hozzátenném még, hogy az átmenetek esetén ez nem szokatlan kérdés. Ha Latin-Amerikára, Ázsiára, a korábbi Szovjetunióra gondolunk, más országok, különösen a katonák által vezetett, önkényuralmi rendszerek szintén átmentek ezen. Így bízom abban, hogy az egyiptomi nép, minden polgára érdekét képviselve maga is meg tudja oldani ezeket a kérdéseket.

(Az utolsó, nyilvánosan nem hallható kérdés és az arra adott válasz kihagyva)

Forrás: Hillary Rodham Clinton’s Remarks With Egyptian Foreign Minister Amr

 

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.