HAZATÉRT A MERCY KÓRHÁZHAJÓ

A Mercy kórházhajó

A Mercy kórházhajó

Az amerikai haditengerészet kórházhajója, az USNS Mercy a Csendes-óceáni Partnerség (’Pacific Partnership’) keretében végzett 5 hónapos küldetése után szeptember 14-én visszaérkezett San Diegóba. Sokan úgy vélhetik, hogy az úttal kapcsolatos számok magukért beszélnek, s kellőképpen érzékeltetik az ázsiai-csendes-óceáni térségben évente lefolytatott, eddigi legnagyobb szabású humanitárius feladatsorozat sikerét.

Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Vietnámban és Kambodzsában jártak, s a kórházhajó fedélzetét támaszpontként használva 900-nál több műtétet végeztek el, több mint 49.000 embert evakuáltak és kezeltek, s több mint 7000 esetben nyújtottak állatorvosi szolgáltatást.

Az Egyenlítő hosszának megfelelő, 20.000 tengeri mérföldet meghaladó útjuk során 13 iskolát és klinikát építettek vagy újítottak fel; száznál több közhasznú feladatban vállaltak részt, így például a fogadó országok kérésének megfelelően több mint 63.000 kg súlyú rakományt szállítottak.

A küldetést vezető parancsnok, James Morgan sorhajókapitány szerint azonban pusztán számokkal nem lehet érzékeltetni, hogy az amerikai hadsereg, négy amerikai hivatal, 13 partner nemzet és 28 civil szervezet képviselőivel kiegészült 1200 főnyi legénység milyen nagy horderejű feladatokat hajtott végre a 2012. évi Csendes-óceáni Partnerség keretében.

„Számomra az a legcsodálatosabb, hogy ennyi ember milyen jól össze tudott hangolódni ahhoz, hogy a tervezés folyamatától a végrehajtáson át a küldetés lezárásig a négy különböző országban elvégezhessük a feladatokat”—mondta Morgan az Amerikai Erők Sajtószolgálatának (American Forces Press Service), amint a Mercy hazafelé tartott Hawaii-ról, az utolsó kikötőből.

„A feladat elvégzése bebizonyította, hogy mindezek az emberek képesek együtt dolgozni, s nem csak egy előre megtervezett küldetés során, hanem akkor is, ha valamilyen váratlan esemény ismét ezt kívánja tőlünk”—mondta. „Kiépítettük a kapcsolatainkat, s hitem szerint mindenki annak tudatában tér haza, hogy közös cél érdekében végzett közös munkával igen sokat tudunk elérni.”

Az USA Csendes-óceáni Flottaparancsnoksága 2006-ban, a 2004 decemberében bekövetkezett pusztító cunamit követően indította a Csendes-óceáni Partnerséget. Azóta minden évben szerveznek ilyen missziót, amelyek részint a szökőárt követő mentési munkálatok során kialakult kapcsolatokat erősítik meg, részint a további készenléti feltételek megalapozásán dolgoznak.

Morgan magyarázata szerint elvük az, hogy „nyugodt körülmények között kell felkészülniük a katasztrófa kezelésére”, bizalmat kell ébreszteniük és olyan kapcsolatokat teremteniük, amelyek segítségével az Egyesült Államok, a fogadó országok, a partnernemzetek és a civil szervezetek közösen alkalmasabbá válnak a természeti katasztrófák és más válsághelyzetek kezelésére.

Szerinte az idei sikert utóhatása, elsősorban a kormányok, valamint a katonai és civil szervezetek között a közegészségüggyel, építkezéssel, humanitárius segítségnyújtással és katasztrófa-elhárítással kapcsolatban megindult szakértői levelezés alapján lehet legjobban megítélni.

Morgan felvázolta az egyes országokban tett kéthetes látogatások legfontosabb mozzanatait.

Indonéziában például szétszéledt a legénység, hogy ne csak Manadón, hanem olyan távoli kis szigeteken is dolgozhassanak, mint Sangihe, Talaud és Siau.

„Az adott körülmények között valóságos katasztrófahelyzet esetén pontosan ugyanígy tennénk. A szigetek között mozognánk, s ugyanazokat az embereket szednénk össze”—mondta Morgan. „Számomra igen nagy tanulság, hogy igen bonyolult helyzetekben, 4 különböző sziget között mozogva, nagyon komplex manőverezéssel 15 nap alatt ennyi mindent véghez tudtunk vinni.”

A Fülöp-szigeteken Morgant lenyűgözte, hogy a fogadó ország mennyire igyekezett kihasználni az alkalmat, hogy humanitárius segítségnyújtási és katasztrófa-elhárítási képességeit fejlessze. Nem csak saját országuk érdekében fejlesztették a természeti csapások, így az özönvízszerű esőzések, áradások, s például a közelmúltbeli földrengés esetén fontos katasztrófa-elhárítási képességüket, hanem felkészültek arra is, hogy szükség esetén a szomszédaikon is segíthessenek.

Ebbéli szándékukat tanúsítja, hogy a fülöp-szigeteki orvosok csatlakoztak a Csendes-óceáni Partnerség legénységéhez, s velük tartottak Vietnámba és Kambodzsába.

A Mercy vietnámi látogatása során első ízben fordult elő, hogy a hajó orvosi személyzete vietnami kollégákkal együtt a hajón kívüli helyszíneken végzett műtéteket.

Kambodzsában Sihanoukville kikötőjéből ismét szétszéledt a csapat, hogy orvosi és fogászati ellátást nyújthassanak olyan távoli és ellátatlan területeken is, mint Phnom Penh, Koh Kang és Kampot tartományok. „Messzire el tudtunk távolodni a hajótól, s olyan területeket értünk el, ahová még sohasem tudtunk eljutni”–mondta Morgan. „Azt hiszem, igazán példaértékű volt, amit a hajótól ilyen távolságban véghez tudtunk vinni!”

Dr. Timothy Hinman ezredes, a Mercy orvosi részlegének parancsnoka szerint az orvosi tapasztalatcserék jelentették a misszió csúcspontját. Elmondta, hogy a Csendes-óceáni Partnerség orvosi személyzete nagyszabású szimpóziumoktól és konferenciáktól kezdve a személyesebb gyakorlati képzésig összességében több mint 60.000 órát fordított arra, hogy a fogadó országokat segítse saját orvosi és katasztrófa-elhárítási képességeik fejlesztésében.

Miközben az amerikaiak, a partner-országok, a civil szervezetek és a fogadó országok orvoscsapatai együtt dolgoztak azon, hogy távoli és ellátatlan területeken nyújtsanak egészségügyi szolgáltatást, Dr. Hinman szerint mindnyájan jobban megértették és megbecsülték azt, amit a többiek tettek.

„Szoktunk orvosi diplomáciáról beszélni, s szerintem ez jó példa erre, mivel az orvostudomány nyelve áthidalja kulturális különbségeinket és korlátainkat”—mondta.  „Ezért volt oly hasznos és gyümölcsöző ez a küldetés minden résztvevő számára.”

Különösen emlékezetesnek tartja azt a lehetőséget, hogy a Csendes-óceáni Partnerség orvoscsapata a hajón kívül, indonéz, vietnámi és kambodzsai kollégáikkal együtt dolgozhattak. „Ez igen fontos lépés volt a számunkra, egészen más kapcsolatépítési lehetőséget jelentett, hogy orvosaink közösen, s fej fej mellett dolgoztak a fogadó országok orvosaival,”—mondta.

Helle Hydeskov dán állatorvos vezette a World Vets csapatát, akik a hadsereg állatorvosaival dolgoztak, s kezeléseiket és tréningjeiket a fogadó országok kéréseihez igazították.

Akár a veszettség leküzdésére volt igény egy országban, akár állattenyésztési kérdések adódtak, mindig arra törekedtek, hogy valami maradandót hagyjanak hátra. „Az egyes országokban eltöltött idő rövidsége miatt az volt a leghelyesebb, hogy megtanítsuk őket arra, hogy távozásunk után hogyan kezelhetik saját problémáikat”—mondta.

Hydeskov, aki az USA Déli Flottaparancsnoksága ’Continuing Promise’ elnevezésű missziója keretében tavaly már szolgált a Mercy testvérhajóján, az USNS Comforton, elmondta, hogy kapva kapott a lehetőségen, hogy idén részt vehet a Csendes-óceáni Partnerségben.

„Bár katonák szervezik ezeket a missziókat, a közös munkában mindnyájan egyenlőek vagyunk, így igen nagy lehetőség az önkéntesek számára, hogy részt vehetnek benne”—mondta. „A világon sehol nem lehet ehhez fogható tapasztalatra szert tenni—az ember egyazon időben utazhat a világban, különböző kultúrákat ismerhet meg és még állatorvosi munkát is végezhet.”

Morgan szerint a Csendes-óceáni Partnerség ékesen bizonyítja, hogy az Egyesült Államok számára milyen fontos az ázsiai-csendes-óceáni régió.

„Nem csak katonai, hanem azon humanitárius alapú civil kapcsolataink fontosságát is mutatja, amelyek összehoznak mindnyájunkat”—mondta. Egyaránt kifejezésre juttatja a régió, a parterségek, s a közös célok érdekében együtt végzett munka iránti elkötelezettségünket.”

Forrás: USNS Mercy Heads Home From Pacific Partnership Mission. 19 September 2012

A cikk először szeptember 13-án az USA Védelmi Minisztériuma oldalán jelent meg

 

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.