AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÖZÉP-EURÓPA KAPCSOLATÁRÓL

Philip H. Gordon  a CEPA fórumon

Philip H. Gordon külügyi államtitkár a CEPA fórumon beszél (Fotó a CEPA szívességéből)

Philip H. Gordon európai és eurázsiai ügyekben illetékes külügyi államtitkár beszéde az USA-Közép-Európa Stratégiai Fórumon | Washington, 2012. szeptember 20.

Köszönöm, Wess, a kedves bemutatást! Hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy elismerésemet fejezzem ki Önnek és a CEPA (Center for European Policy Analysis/Európai Politikai Elemzőközpont) többi munkatársának azért a fontos munkáért, amellyel Önök körültekintően átgondolják az USA és Kelet-Európa viszonyát, erősítik az országaink közötti kapcsolatokat, s a politikacsinálókat tájékoztatják a regionális érdekekről és aggályokról. Örülök, hogy itt lehetek, hogy a Kelet-Európához fűződő kapcsolatokra vonatkozó kormányvélemények ismertetésével megkezdjem a konferenciát.

Az elmúlt héten a világ rettenetes képeket láthatott Közel-Keletről és Észak-Afrikáról. Felgyújtott követségek és dühös tüntetők képeit láttuk, a Külügyminisztériumban pedig nagyra becsült kollégákat gyászoltunk. Ezek a tragikus események igen fájdalmasan emlékeztetnek bennünket arra, hogy a demokratikus átalakulás nem könnyű, s a demokráciához vezető út nem nyílegyenes. Minisztériumi kollégáimat és jómagamat is mélyen meghatott a világ minden tájáról felénk áramló együttérzés. Számos európai vezető is részvétét fejezte ki és elítélte a támadást, sokan azt is jelezték, hogy az Arab Tavasz demokratikus ígéreteinek beteljesülése és a további erőszak lehetőségének minimalizálása érdekében meg kell kettőznünk közös erőfeszítéseinket.

A Líbiából és Szíriából érkező híradások árnyékában túl könnyen elfelejtkezünk arról, hogy nem is túl régen olyan forradalmi képeket láthattunk a televízió képernyőjén, amelyek nem a Közel-Keletről, hanem Európából érkeztek. Az életüket kockára tévő 1956-os magyar szabadságharcosoktól a 12 évvel későbbi Prágai Tavaszt elindító bátor társadalmi aktivistákig, a gdanszki hajógyár munkáját 1980-ban leállító munkásoktól a kegyetlen diktátort egy évtizeddel később megbuktató román polgárokig Kelet-Európa népei mindig olyan kormányért küzdöttek, amelyik figyelembe veszi az emberek igényeit. Tiszteletre és méltóságra épülő toleránsabb társadalmat, a gondolat és a hit szabadságát, álmaik megvalósulását követelték. Ezek az álmok, melyek sok évig csak álmok maradtak, most a NATO és az Európai Unió szilárd alapjain, egy erős euró-atlanti szövetség keretében valósággá váltak. A közép-európai tapasztalat ma emlékeztetőül szolgálhat a Közel-Kelet szabadságért küzdő népei számára arra, hogy noha a demokratizálódás sohasem gyors és könnyű, sőt, nem is befejezett folyamat, még ismétlődő visszaesések mellett is haladhat előre, s sikerre juthat.

Az Egyesült Államok büszke arra, hogy támogatta a kelet-európaiak küzdelmeit és törekvéseit. Az utóbbi két évtized során 4,8 milliárd dollárral segítettünk a térség tíz országának, hogy kommunista rezsimekből modern demokráciákká válhassanak. S amikor az amerikai fejlesztési támogatás segítségével „leérettségiztek”, azaz beléptek az EU-ba, további segítséget nyújtottunk védelmi rendszereik korszerűsítéséhez, hogy fejlett, interoperábilis képességekre tegyenek szert, s közös biztonsági problémák felmerülése esetén az USA partnerei lehessenek.

Amint azt Obama elnök Strasbourg-Kehlben, a NATO csúcs előestéjén mondta, „Közös múltunk reményre jogosít, de pihenésre nem. Ez a generáció nem állhat meg!”  Gondoljunk csak a jelen hatalmas kihívásaira: az Atlanti-óceán mindkét oldalát sújtó gazdasági válságra, az afganisztáni csapatkivonásokra, s a demokratikus reformok új hullámára és a zavargásokra a Közel-Keleten és Észak-Afrikában!

E problémák láttán Közép-Európában egyesek úgy vélhetik, hogy a világnak ez a része már nem igazán érdekli az USA-t. Ez a következtetés azonban figyelmen kívül hagy egy igen lényeges dolgot, mégpedig azt a különleges kapcsolatot, amelyet közvetlenül a hidegháború befejezése után alakítottunk ki Közép-Európával. Ez mára egy 21. századi partnerséggé fejlődött, amely nem csak a bennünket összekapcsoló közös érdekeken és értékeken, hanem a szövetségesekként ma ránk háruló közös felelősségen is alapul. Pontosan a globális kihívások, s Közép-Európa azon szándéka és képessége miatt, hogy velünk közösen válaszoljon rájuk, még többre becsüljük ezt a partnerséget, s még nagyobb szükségünk van rá, mint valaha.

Így most Amerikában már nem úgy gondolkodunk, hogy ’mit tehetnénk Közép-Európáért’, hanem úgy, hogy ’mit tehetnénk Közép-Európával együtt’.

Hadd említsek meg számos területet, amelyen ezt a kapcsolatot építjük.

Kezdeném a legfontosabbal: az Egyesült Államokat és Közép-Európát közös értékek kötik össze, s a közös elszántság, hogy ha ezek bárhol és bármikor veszélybe kerülnek, megvédjük őket. Erre továbbra is a NATO biztosít szilárd alapot. Amint azt Obama elnök mondta, nincsenek régi tagok, nincsen új tagok, egyszerűen csak tagok vannak. Elválaszthatatlanul összetart bennünket töretlen elkötelezettségünk az alapító okirat 5. cikke iránt, mely szerint az egyik tagország elleni támadás az összes tagország ellen irányul.

Ez a politikai igazság a gyakorlatban tükröződik. Bár a pénzügyi és stratégiai realitások következtében az Egyesült Államok globális erőinek átrendezésére kényszerül, az európai biztonság és stabilitás iránti elkötelezettségünk sziklaszilárd marad. Bár csökkentettük a létszámot, most is ragaszkodunk ahhoz, hogy robusztus katonai erőink legyenek Európában. A globális átrendeződések után is több amerikai katona állomásozik majd Európában, mint a kontinentális Egyesült Államok kivételével a világ bármely más részén.

Emellett a szerkezetátalakítás nem azt jelenti, hogy másként ítélnénk meg a NATO értékeket vagy a kollektív védelemre vonatkozó 5. cikket. Továbbra is alapvetően fontos a számunkra, hogy növeljük a szövetségesek interoperábilitását és partner-képességeit annak érdekében, hogy a NATO továbbra is kivédhesse és kellően megválaszolhassa a közös biztonságunk elleni fenyegetéseket. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a NATO Reagáló Erők része legyen egy Amerikában állomásozó dandár, s ahhoz, hogy rendszeresen átküldjünk egy zászlóalj méretű munkacsoportot a németországi gyakorlatokra és kiképzésre. Más lépéseket is teszünk az 5. cikk korszerűsítésére, például repülőosztagot létesítünk Lengyelországban, rakétavédelmet telepítünk, s korszerűsítettük a tervezési folyamatot a Szövetség minden tagja számára.

Kormányunk rakétavédelemmel kapcsolatos tevékenysége szintén azt bizonyítja, hogy fontos számunkra az európai biztonság. A 20. században az akkor igen valóságos veszélyt jelentő szovjet fenyegetettséggel szemben a NATO sikeresen felkészült a szövetséges területek védelmére. Ma az Európán kívüli ballisztikus rakétafegyverkezés jelent valóságos és egyre inkább növekedő veszélyt a szövetségesekre nézve. Az európai szakaszos adaptív megközelítés (Phased Adaptive Approach) célja az, hogy e fenyegetés ellen olyan bizonyított technikát alkalmazzanak, amely Európa nagy részét, így Közép-Európát is sokkal hatékonyabban fedi le, mint a korábban javasolt rendszer. Örülünk, hogy számos szövetségesünk, így Románia és Bulgária is készen állnak arra, hogy helyet biztosítsanak a rendszer egyes elemeinek.

A kollektív biztonság fontosságát jelzi a NATO Balti Légirendőrsége is, amelynek keretében a szövetséges vadászgépek folyamatosan ellenőrzik a balti légteret. Ez az ‘okos védelem’ (smart defense) egyik példája, amire igen nagy hangsúlyt fektettek idén tavasszal a chicagói NATO csúcson. Lehetővé teszi, hogy a szövetségesek hatékonyabban használják fel forrásaikat. 2004 óta Lengyelország, Románia, Csehország és számos más NATO szövetséges gépekkel és személyzettel támogatja ezt a missziót.

Nem csak a lehetséges veszélyekre készülünk fel, hanem a tényleges konfliktusok kezelésében is megosztjuk a felelősséget. Fiaink és leányaink együtt harcolnak a Föld különböző részein, s a kelet-európaiak méltó szövetségesnek bizonyulnak, akik immáron nem igénylik, hanem nyújtják a biztonságot. Jelentős kelet-európai erők vesznek rész az afganisztáni ISAF (Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő) misszióban, ahol jelenleg a tíz ország összesen 6500 katonája szolgál. Közel 800 katonát biztosítanak a koszovói KFOR békefenntartó erőkhöz, továbbá Bulgária és Románia tengeri erőkkel segíti a NATO-t a Líbia elleni embargó fenntartásában.

Közép-Európa támogatta törekvéseinket a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is. Tavaly a magyar kormány védelmezte érdekeinket Líbiában, idén februártól júliusig pedig Lengyelország biztosított számunkra hasonló védelmet Szíriában. A lengyel követség segítsége nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy az ostromlott Homszból kimenekítsük és hazaküldhessük Marie Colvin újságíró földi maradványait. Augusztus óta a Cseh Köztársaság látja el ezt a feladatot. Igen hálásak vagyunk e szövetségesek fontos munkájáért.

Nem csak katonai, hanem gazdasági szálak is fűznek bennünket Közép-Európához. Az USA a berlini fal leomlása óta támogatta a közép-európai gazdaság fellendítésére irányuló törekvéseket. Az 1990-es évek elején 560 millió dollárt fordítottunk vállalkozási alapok létesítésére, hogy támogassuk a fenntartható gazdasági fejlődést a központilag irányított gazdaságból a piacgazdaság felé mozduló országokban. Az alapok intézményi reformokra ösztönöztek, eredményeket hoztak a bankszektorban és a pénzügyi piacok terén, és serkentették a közvetlen befektetéseket. Jelentős hasznot is hoztak: több mint 200 millió dollár fog befolyni belőlük az amerikai kincstárba, s további 865 milliót fordítunk a folyamatban lévő reformok támogatására szolgáló utód-alapítványok felállítására.

Mivel az USA változatlanul elkötelezett a közép-európai gazdaságok megerősítés mellett, az IMF-fel és a Világbankkal együtt azon dolgoztunk, hogy az egyes országok akkor kapjanak nemzetközi támogatást, amikor a legnagyobb szükségük van rá. Vannak országok, amelyeket különösen nagy mértékben sújtott a  válság, de reményre jogosít, hogy mások sikeresen átvészelték a recessziót és a helyreállítás útjára térítették a gazdaságukat. Láthattunk szerény növekedést eredményező lassú visszatérést, különösen Lengyelországban, amely az előző évek egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága volt. Együttes erővel leszűrhetjük a válság tanulságait, s újra lefektethetjük egy növekvő és virágzó gazdaság alapjait.

Érintenünk kell az energiabiztonság kérdését is. Történelmi, földrajzi helyzetük és rászorultságuk alapján a közép-európai országok igen alkalmasak arra, hogy az ilyen irányú törekvések élén járjanak Európában. Az együttműködés növeli majd kölcsönös jólétünket és biztonságunkat, támogatja a stabil, megbízható és átlátható globális energiapiacokat, s összehangolja szabályozási rendszereinket és kutatási programjainkat annak érdekében, hogy előmozdíthassuk a klímaváltozással kapcsolatos célkitűzéseinket és felgyorsíthassuk a tiszta és hatékony energiarendszerek telepítését. E célok támogatására a kormány létrehozta a miniszteri szintű USA-EU Energia Tanácsot. Közép-európai kapcsolatainkat az európai energiaügyekért felelős korábbi különmegbízott, s a Külügyminisztériumon belül nemrégen alakított Energia Hivatalon keresztül is szolgáljuk. E két- és többoldalú csatornákon keresztül sokkal jelentőségteljesebb párbeszédeket folytatunk.

Kétoldalú gazdasági kapcsolataink az emberek közötti kapcsolatok erejére is támaszkodnak. Amellett, hogy nagyszabású csereprogramokat folytatunk Közép-Európával, a legtöbb ország polgárai vízum nélkül utazhatnak az USA-ba. A jelenlegi kormányzat prioritása, hogy Lengyelországgal kezdve Közép-Európa egészét bevonja a vízummentességi programba. Obama elnök erőteljesen támogatta az erre vonatkozó kétpárti előterjesztéseket. Reményeink szerint így ki tudjuk terjeszteni a vízummentességi programot és amellett, hogy megszabadulunk az új gazdasági lehetőségek teljes körű kihasználását gátló korlátozásoktól, egyúttal az utazások biztonságát is fokozhatjuk.

Hadd szánjak most egy percet annak felvázolására, hogy a demokratikus értékeinket osztó kelet-európai szövetségeseinkkel alakított partnerkapcsolataink keretében mit teszünk a demokrácia érdekében. Amit ők 20 évvel ezelőtt tettek, példát mutat az egész világnak. A következő 20 év során azzal segíthetik elő a változásokat, ha saját környezetükben segítik a fejlődés elején tartó, kezdetleges demokráciák szárnypróbálgatásait, s egyúttal támogatják azokat is, akik már magasabb fokon állnak, de nehezen tudják elérni és megtartani a demokratikus eredményeket.

Közép-Európa népei készségesen együttműködtek velünk abban, hogy a korábbi Szovjetunióra is kiterjesszük a demokrácia, jólét és stabilitás övezetét. Az USA 1990 óta mintegy 6,2 milliárd dollárt juttatott Ukrajna, Moldova és Fehéroroszország demokratikus és gazdasági reformjára, egészségügyi és oktatási céljaira és a régió biztonságára. Ezen országok mindegyike másféle kihívást jelent. Mint azt tegnap az Amerikai-Ukrán Kapcsolatok Központjában említettem, Ukrajnában hatalmas lehetőségek rejlenek, de gazdasági fejlődését kereskedelmi és beruházási korlátozások nehezítik. Ezen túlmenően az ellenzéki vezetők elleni politikailag motivált büntetőeljárások lebénítják európai integrációs törekvéseiket. Moldovában továbbra is a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP, azonban fejlődés mutatkozik a szorosabb EU kapcsolatokhoz szükséges politikai és gazdasági reformok terén. Fehéroroszország továbbra is kívülálló marad a régióban, mivel a kormány durván elnyomja az emberi jogokat. A rezsim vezetőire szankciókat szabtunk ki, de a civil szervezeteket továbbra is támogatjuk.

A kétoldalú segítségnyújtáson túl a Keleti Partnerség program támogatásában is szorosan együttműködünk az Európai Unióval. Közép-Európa vezető szerepet játszik az eurázsiai politikai és gazdasági fejlődést célzó EU programokban.

Körülbelül egy évvel ezelőtt az USA úgy döntött, hogy adományozásra hajlandó kelet-európai kormányok bevonásával létrehoz egy új, a segélynyújtásra érdemes projektek azonosítására és közös támogatására ösztönző támogatási alapot (Emerging Donors Challenge Fund). Az USA és közép-európai partnerei azóta 23 projektet finanszíroztak hatmillió dollár becsült értékben, fele-fele arányban azzal a céllal, hogy Eurázsia és a Nyugat-Balkán kulcsfontosságú országaiban előmozdítsák a jogállamiság ügyét, a demokráciát, a szabad sajtót, a civil intézményrendszert és a gazdasági növekedést.

Egyéni kezdeményezéseket is támogattunk. Ilyen például a Clinton amerikai és Paet észt külügyminiszterek javaslatára bevezetett LEND Hálózat, amely valós idejű audió-, videó- és szövegkapcsolatot tesz lehetővé a sikeres demokratikus átmenetet végrehajtott és a fejlődés útján most induló demokráciák vezetői között.

A kelet-európai államok alkalmat keresnek arra is, hogy tapasztalataikat és szakértelmüket megosszák az európai határokon túliakkal is. Így például Szlovákia és Hollandia közösen vezeti a Tunéziával foglalkozó ’Community of Democracies’ munkacsoportot. Lengyelország tunéziai civil szervezetek képviselőit hívta meg a 2011 októberében rendezett parlamenti választások megfigyelésére, míg Észtország és az USAID azon dolgoznak, hogy Tunéziában e-kormányzás létesüljön. Májusban Bulgária szír ellenzéki csoportok 40 tagját fogadta, hogy együttműködési törekvéseiket segítse.

Azért tudjuk Közép-Európával közösen támogatni más országok demokratikus fejlődését, mert otthon is azonosak demokratikus értékeink. Mivel szövetségünk ezen a közös értékrenden alapul, nem riadunk vissza attól sem, hogy saját partnereinket a demokratikus elvek előmozdítására és védelmezésére irányuló kötelezettségeikre figyelmeztessük.

Magyarországon intenzív eszmecserét folytattunk a kormányon belüli fékek és ellensúlyok gyengítésére irányuló aggasztó törekvésekről, a vallások hivatalos elismeréséhez szükséges nehézkes és átpolitizált regisztrációs eljárásról, a bírói integritás és függetlenség, valamint a szabad média fenntartásának fontosságáról. Bíztatónak találjuk, hogy Magyarország továbbra is konzultál ezekben az ügyekben az Európa Tanács Velencei Bizottságával. Ennek eredményeképpen már mutatkozott néhány pozitív változás. Mivel szerintünk a stabil demokrácia az átlátható és átfogó politikai folyamatok függvénye, arra bíztatjuk a magyar kormányt, hogy a civil társadalommal is folytasson párbeszédet ezekről a kérdésekről.

Romániával kapcsolatban a demokratikus intézmények és a bíróságok függetlensége elleni lépések miatti aggodalmunknak adtunk hangot. Különösen az elnök felelősségre vonásáról tartott népszavazást találtuk aggasztónak, mivel úgy tűnt, hogy a kormány az eljárással egy időben változtatott a szabályokon, továbbá szavahihető források választási csalásokról és az alkotmánybíróság befolyásolására irányuló kísérletekről számoltak be. Örömmel láttuk, hogy a kormány eleget tett a bírósági döntés tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségének, s bízunk benne, hogy Románia úgy lábal ki ebből a válságból, hogy újult erővel őrzi a demokratikus intézmények erejét és függetlenségét.

Összefoglalóul annyit, hogy a jelen tele van kihívásokkal, s az elmúlt hét eseményei hangsúlyozottan mutatják, hogy ezek kezeléséhez erős, felkészült, demokratikus partnerek segítségére van szükségünk. A közép-európai államok ismételten bebizonyították, hogy felkészültek, alkalmasak és készek e szerep vállalására. Otthon és külföldön egyaránt hozzájárulnak a katonai, gazdasági és politikai problémák rendezéséhez.  Az USA két- és többoldalú fórumokon rendszeresen konzultál kelet-európai szövetségeseivel arról, hogy hogyan látják az együttműködés jövőjét. Kapcsolatunk erőssége az elmúlt évtizedek kétpárti politikáját igazolja, amellyel támogattuk ezen országok fejlődését és ápoltuk mindazt, ami összeköt bennünket. Együttes erővel befejezhetjük Európa keleti részén a még hátralévő munkát, s közösen vállalhatjuk a tágabb világ kihívásait.

Forrás: State’s Gordon on U.S. Relations with Central Europe. Remarks by Philip H. Gordon, Assistant Secretary, Bureau of European and Eurasian Affairs. September 20, 2012

 

 

This entry was posted in Economic Issues, Environment & Energy, Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.