CLINTON KÜLÜGYMINISZTER A NATO EREDMÉNYEIRŐL–SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

Clinton külügyminiszter sajtótájékoztatót tart a 2012. évi NATO külügyminiszteri értekezleten (USA kormányfotó)

Clinton külügyminiszter sajtótájékoztatót tart a 2012. évi NATO külügyminiszteri értekezleten (USA kormányfotó)

Clinton külügyminiszter: Jó napot kívánok! Nos, a mai NATO külügyminiszteri értekezlet volt az utolsó, amelyen részt vettem. Az elmúlt négy év során igen sok időt töltöttem el itt, s azt hiszem, hasznosan. A Szövetség nagy lépéseket tett, s mint azt elmúlt 24 óra során is láthattuk, a közös munkával igen sokat el tudnak érni a szövetségesek. Ez ismételten bizonyítja, hogy a Szövetség okkal vált a világtörténelem egyik legkitűnőbb biztonsági és stabilitási erejévé.

Az Észak-atlanti Tanács tegnapi értekezletén a török légvédelem fejlesztése mellett döntöttünk, hogy az ország védelmet kapjon a szír ballisztikus rakéta fenyegetettséggel szemben, s hogy ismételten elkötelezzük magunkat a biztonsága mellett. Az Egyesült Államok várhatóan jelentős mértékben járul hozzá ehhez a NATO feladathoz.

A NATO-Oroszország Tanács tegnapi ülésén áttekintettük a számos feladatot, amelynek terén Afganisztánban és máshol együttműködünk, de őszintén beszéltünk azokról a kérdésekről is, amelyek terén a NATO és Oroszország nem ért egyet—ilyen például Grúzia szuverenitása és területi függetlensége, valamint a szír politikai átmenet szükségessége.

Ma azokkal az ISAF partnereinkkel, akik nem tagjai a NATO-nak, az afganisztáni helyzetet tekintettük át: hogyan halad az átmeneti folyamat 2014 felé, amikor az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők átveszik a teljes felelősséget az ország biztonságáért, az USA és az ISAF erők pedig támogató szerepet látnak majd el. Megbeszéltük azt is, hogy hatékony, átlátható, elszámoltatható rendszerre van szükség, hogy azon keresztül jusson majd az országba a nemzetközi közösség hozzájárulása.

A ma reggeli NATO-Grúzia értekezleten tovább tárgyaltunk arról, hogy Grúzia hogyan fejlődhet tovább a NATO tagság irányába, különös tekintettel a demokratikus intézmények erősítésére, fegyveres erőinek reformjára, s a közös biztonság támogatására.

Ha egy pillanatra megállunk, és számba vesszük mindazokat a fontos kérdéseket, amelyeket egyetlen NATO külügyminiszteri értekezlet során érintettünk, ismételten világossá válik, hogy mennyire fontos ez a szövetség. Több mint 60 éve véd bennünket, a globális biztonság és stabilitás eszméjét sugározza. Partnerségeink útján pedig több helyen és többet tehetünk. Az Egyesült Államok szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk, hogy európai szövetségeseinkkel megbeszélhetjük a fennálló kihívásokat Szíriától a Közel-Keleten át Észak-Koreáig.

Lenyűgöző volt az elmúlt négy év, s mindaz, amit ezalatt közösen elértünk: a komoly eredményeket hozó csúcstalálkozók Strasbourgban, Lisszabonban és Chicagóban; a NATO 21. századi vezetésére hivatott új stratégiai koncepció megalkotása; a sikeres és jelentős művelet Líbiában; az összes szövetséges védelmére szolgáló ballisztikus rakétaelhárítási terv kialakítása; a korábban befagyott NATO-Oroszország párbeszéd érdemi újraélesztése; az afganisztáni átmenet ütemezése; s természetesen a Szövetség bővülése Albániával és Horvátországgal.

Tehát az USA hálás a NATO-nak. Hiszünk abban, hogy nagyobb szükség van rá, mint valaha, s ezért úgy érezzük, hogy továbbra is áldoznunk kell rá politikai, pénzügyi és diplomáciai téren egyaránt, s az emberekben is tudatosítanunk kell az értékét, mert mindez megéri a ráfordítást.

S végezetül egy személyes megjegyzés: nagyon büszke voltam arra, hogy Rasmussen főtitkárral és a NATO rendkívüli csapatával, valamint külügyminiszter kollégáimmal dolgozhattam. Mindnyájuknak szeretném megköszönni a kitűnő munkakapcsolatot, amit az elmúlt négy évben élvezhettem.

Ms. Nuland: Ma három kérdést lehet feltenni. Brad Klapper, az AP munkatársa kezdhet.

Kérdés: Köszönöm. Külügyminiszter asszony, Ön és Donilon nemzetbiztonsági tanácsadó beszéltek egyiptomi megfelelőikkel az egyiptomi alkotmányozási folyamatról, de nem adtak hangot aggodalmuknak azzal kapcsolatban, hogy a tervezet visszalépést jelent a nők, a vallási kisebbségek, a szólásszabadság és a sajtó szabadsága terén, holott az Önök kormányában már többen figyelmeztettek erre. Külügyminiszter asszony, Ön szerint milyen hiányosságai vannak a tervezetnek, s milyen hatással lenne a demokratikus átalakulásra az életbe lépő alkotmány? Köszönöm.

Clinton külügyminiszter: Bradley, azzal kezdeném, hogy éber figyelemmel és aggodalommal követjük a Kairóban kibontakozó eseményeket, s az utóbbi hetek során ennek többször hangot is adtunk. Hiszen csaknem két év telt el azóta, hogy az egyiptomiak az utcára mentek, mert valódi demokratikus jogokat akartak! És ezért– nem az amerikaiak, vagy bárki más érdekei miatt–megérdemlik, hogy olyan alkotmányuk legyen, amely védi minden egyiptomi férfi és nő, muzulmán és keresztény jogát, s biztosítja, hogy az ország eleget tesz minden nemzetközi kötelezettségének. Ugyancsak megérdemelten akarják, hogy az alkotmányozás folyamata nyitott, átlátható és igazságos legyen, s ne részesítsen jogtalan előnyben valamely csoportot bármely másikkal szemben.

A Kairó és más városok utcáin jelentkező újbóli zavargások jelzik, hogy sürgősen párbeszédre, méghozzá kétoldalú párbeszédre van szükség, nem csupán arra, hogy az egyik fél beszéljen a másikhoz. Arra van szükség, hogy az egyiptomiak maguk között, tiszteletteljes tónusban osszák meg egymással az alkotmányozási folyamattal és az alkotmány tartalmával kapcsolatos érdemi véleményüket és valós aggályaikat. Az is nagyon fontos, hogy az egyiptomi bíróságok működhessenek ez idő alatt.

Ezért arra szólítunk fel minden érdekelt egyiptomi felet, hogy nézeteltéréseiket demokratikus párbeszéd útján rendezzék, az egyiptomi vezetők pedig a forradalmi ígéretnek megfelelően minden egyiptomi polgár számára biztosítsák a demokráciát! Végső soron az egyiptomiaknak kell meghatározniuk, hogy hogyan haladjanak tovább. Mi viszont azt akarjuk, hogy a fejlődési folyamat mindenkit érintsen, a kialakuló párbeszéd pedig biztosítsa a szabad véleménycserét és a demokratikus átalakulást szolgálja.

Ms. Nuland: A következő kérdező Javid Hamim az afgán Pajhwok Hírügynökségtől. (…)

Kérdés: Mi az Afganisztánnal kötendő kétoldalú egyezményekről szóló tárgyalások legújabb fejleménye, s várhatóan milyen hatással lesz a tárgyalásokra és a megbékélésre?

Clinton külügyminiszter: Azt hiszem, jól haladunk a kétoldalú biztonsági egyezmény megkötése felé. Mint tudják, ez a múlt májusban aláírt amerikai-afgán Stratégiai Partnerségi Egyezmény nyomdokain jár. Ami pedig a bilaterális biztonsági egyezményről szóló tárgyalások megkezdését illeti, november 15-én lefolytattuk az első kört. Már kitűztük a következő tárgyalási kör időpontját is, hogy egy éven belül megállapodásra juthassunk. Ezek a tárgyalások tanúsítják, hogy mennyire elköteleztük magunkat amellett, hogy 2014 után Afganisztán képes legyen saját biztonságának fenntartására, s egy olyan politikai folyamat mellett, amely az összes polgár jogait biztosító demokrácia és stabilitás irányába segíti az országot, s írásba foglalja az Egyesült Államok és Afganisztán viszonyát.

Továbbra is amellett vagyunk, hogy az afgánok vezessék saját megbékélési folyamatukat. Hisszük, hogy van olyan politikai megoldás, amellyel maguk között rendezhetik a vitás kérdéseket. Az Egyesült Államok tehát ezt támogatja erőteljesen, és nagyon szeretnénk előrelépést látni! Azt gondoljuk, hogy e kettő egymást erősíti, hiszen a térségben mindenki tudtára adjuk, hogy az Egyesült Államok az afgán nép mellett áll, és azt akarja, hogy minden afgán a politikai folyamat részese legyen, tegye le a fegyvert, teljességgel ítélje el az erőszakot, s a többiekkel együtt dolgozzon az országáért.

Ms. Nuland: A mai utolsó kérdést Alexandra Mayer, a DPA Hírügynökség munkatársa teszi fel.

Kérdés: A Patriot rakétákra visszatérve: nem aggódik-e Ön amiatt, hogy a régióban kialakult helyzet lecsillapítása helyett inkább növelni fogja a feszültséget ez a telepítés? Továbbá készen áll-e az Egyesült Államok további lépésekre, ha Szíria vegyi fegyvereket vet be saját országán belül vagy a szomszédai ellen? Köszönöm.

Clinton külügyminiszter: Azzal kezdeném, hogy szerintem komoly elismerés illeti a NATO-t azért, hogy a Patriot rakéták telepítése mellett döntött, mivel ez összhangban áll a tagországok közötti szolidaritással. Kizárólag védelmi célokat szolgál—ezt egyértelműen kimondja nyilatkozat, amelyben megállapodtunk. Kizárólag Törökország védelmére szolgál. Támadásra, bármely más célra nem fogják használni. Nem hiszem, hogy szükségszerűen nagyobb figyelmet irányítana a Szíriában kibontakozó tragédiára, de világosan a szírek értésére adja, hogy Törökország az összes NATO szövetséges teljes támogatását élvezi.

Ismét azt kell mondanom, amit hétfőn mondtam, s amit Obama elnök is többször megismételt: különféle nyilvános és nem-nyilvános, direkt és indirekt csatornákon keresztül abszolút világossá tettük a szírek és a nemzetközi közösség előtt, hogy a kialakult helyzet a teljes nemzetközi közösség ügye. Attól tartunk, hogy az egyre elkeseredettebb Asszad rezsim vegyi fegyverekhez nyúlhat, vagy azok a Szírián belül működő számos csoport valamelyikének a kezébe kerülnek. Mivel e kérdéssel kapcsolatosan tökéletesen azonos az álláspontunk, félreérthetetlenül jeleztük, hogy igen veszélyes határt lépnének át, s a felelősöknek számolniuk kell a következményekkel. Ezt a lehető legvilágosabb módon akarjuk az értésükre hozni.

Végső soron egy szír politikai átmenetről kellene gondolkodnunk, mégpedig olyanról, ami a lehető leghamarabb elindul. Mivel kialakult az új ellenzék, őket fogjuk lehetőségeink szerint támogatni. Várakozással tekintek a Szíria Barátai következő találkozója elé, melyre a jövő héten Marrakeshben kerül sor. A hasonlóan gondolkodó országokkal közösen keressük, hogy mit tehetnénk még a jelenlegi válsághelyzet megoldása érdekébent. Mindenképpen arra lenne szükség, hogy az Asszad rezsim a politikai átmenet mellett döntsön és vessen véget a saját népe elleni erőszakos cselekményeknek. Reméljük, hogy így tesznek, mert, mint az köztudott, hiszünk abban, hogy bukásuk elkerülhetetlen. Pusztán az a kérdés, hogy hány embernek kell még meghalnia addig.

Tehát Szíria miatt súlyos aggályok vannak a Szövetségben, Törökország védelmével, az Asszad rezsimnek küldendő üzenettel, s a válság megoldása érdekében végzett munka folytatásával kapcsolatosan pedig teljes az összhang.

Nuland: Nagyon köszönöm.

Forrás: Press Availability Following Ministerial Meetings at NATO Headquarters– Secretary of State Hillary Rodham Clinton |NATO Headquarters | Brussels, Belgium, December 5, 2012

 

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.