HOGYAN ÉLNEK A SZÍR MENEKÜLTEK LIBANONBAN ÉS JORDÁNIÁBAN?


Szír menekültek

Szír menekültek (AP fotó)

A szerző Anne C. Richard helyettes államtitkár, aki a népességgel, menekültekkel és migrációval kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik az amerikai Külügyminisztériumban

Ban Ki-Moon ENSZ Főtitkár és Angelina Jolie, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) különmegbízottja, akik Jordániában meglátogatták a szír menekültek Za’atri táborát, felhívták a figyelmet a menekültek nehéz helyzetére, és ezzel remélhetőleg fellendítették az egyének és kormányszervek adakozó kedvét. A menekülttáborok azonban nem adnak teljes képet a számkivetettek körülményeiről. A félmillió szír menekült mintegy kétharmad része nem ezekben, hanem városokban és falvakban él.

November végén Jordániában és Libanonban öt olyan családdal találkoztam, akik a szíriai erőszakos események elől menekültek ide, s táboron kívül próbálnak megélni.

Ammanban két szír fivér fogadott bennünket, akik szintén testvérpárt vettek feleségül. Az egyik házaspárnak öt gyermeke van, a másik most várja az elsőt. Kérdésemre, hogy munkanélküliként hogyan tudják kifizetni a lakbérüket, elmondták, hogy a lakásadónőjük hónapokon keresztül hajlandó hitelezni, amíg ők munkát keresnek. A várandós anyát a CARE nemzetközi non-profit szervezet –az UNHCR egyik végrehajtó partnere—utalványai segítik orvosi ellátáshoz.

Beirutban egy hatgyermekes családdal találkoztunk. Öt gyermekük Szíriában született, a kisbaba már Libanonban. Azon a napon, amikor mind a nyolcan regisztrálni jöttek az UNHCR irodába, a menekültek sora végig állt az utcán. Amikor megkérdeztem, hogy hogyan tudnak boldogulni, az anya elmondta, hogy rendkívül nehéz ellátni és etetni a családot, a francia nyelvű oktatási rendszer pedig igen nagy nehézséget jelent arabul beszélő gyerekeinek.

Végezetül két palesztin menekült házaspárral beszéltünk. Az egyik Jármukban, Damaszkusz palesztin negyedében élt, a másik a főváros körüli övezetben lévő Szaidában. Mindkét pár Shatilában talált szállást, ahol a palesztin menekültek iskoláztatási és egészségügyi szolgáltatásaiért felelős ENSZ szervezet, az UNRWA nyilvántartása szerint 8500 palesztin zsúfolódik össze. Mindkét férfi munkanélküli. A helyi hatóságok nem voltak hajlandóak segíteni nekik, inkább az UNRWA-hoz irányították őket, mivel palesztinok.

Az egyik asszony hangja minduntalan elcsuklott, amikor hátrahagyott otthonáról beszélt—érezhettük, hogy milyen feszültséget ró rájuk a számkivetettség. Terhes és nyilvánvalóan nagyon bántja, hogy ilyen szűkös körülmények között kell újra kezdeniük az életüket. A férje elmondta, hogy három másik családdal kell osztozniuk egy egyszobás menedékhelyen.

Az említett családok sorsa példázza, hogy milyen kihívások várnak a településeken élő menekültekre. A városi vagy falusi körülmények között nagyobb eséllyel törekedhetnek a normális életre. A befogadó kormányok jóvoltából gyerekeik iskolába járhatnak, a felnőttek kereshetnek helyben állást, a családok mozgása nem korlátozott, vásárolhatnak–ami a helyi kereskedők javát is szolgálja–, s elkészíthetik saját ételeiket. A fennmaradáshoz azonban segítségre szorulnak a vízumok, tartózkodási és munkavállalási engedélyek megszerzésében, a lakbér kifizetéséhez, az élelmiszer megvásárlásához valamint az iskolai felszerelés és orvosi szolgáltatások fedezésére pedig készpénzre van szükségük.

A palesztin és iraki menekültek eddig is nagy terhet róttak Jordániára és Libanonra, így az újabb menekülthullám befogadása még nehezebb. Az iskolák két műszakban tanítanak, hogy több gyereket fogadhassanak. Még inkább aggasztó, hogy a segélyszolgálatok tapasztalata szerint fogyóban van a befogadók korábbi szívélyessége, mivel a menekültek a helyiekkel versengenek az állásokért és szolgáltatásokért.

Megköszöntük mind a jordániai, mind a libanoni kormánytisztviselőknek, hogy nyitva tartják a határaikat, s arra kértük őket, hogy azonos módon kezeljenek minden Szíriából érkező menekültet, és a palesztinokat se érje hátrányos megkülönböztetés.

A kormánytisztviselőknek, a segélyszervezetek munkásainak és a menekülteknek, akikkel találkoztam, ugyanazt mondtam: Nem vagytok egyedül! Az amerikai kormány élen jár a humanitárius segélyek juttatásában, több mint 210 millió dollárt adományozott eddig a régió válság-keltette gondjainak enyhítésére. Ennek egy részét menedékhelyek renoválására, valamint befogadó közösségekben élő menekültek lakbérsegélyezésére és élelmiszerutalványaira fordítják. Az amerikai nagylelkűség azonban önmagában kevés a menekültekre váró összes probléma megoldásához, s a befogadó országok sem győzik! Jelentős nemzetközi lépésekre van szükség, s az amerikai diplomácia egyik célja ez. További lehetőségeket kell találnunk arra, hogy elérjük ezt a kevésbé szem előtt lévő menekültréteget és segítsük az erejük végén járó közösségeket az ellátásukban.

Forrás: Syrian Refugees: Trying to Make It in Lebanon and Jordan. Posted by Anne C. Richard / December 17, 2012

 

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.