A KÖZEL-KELETI HELYZETRŐL—KERRY KÜLÜGYMINISZTER SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA

Amman, 2013. július 19.

(…) Obama elnök nevében örömmel jelentem be, hogy olyan megegyezésre jutottunk, melynek alapján újraindulhatnak a végleges jogállásról folytatott palesztin-izraeli közvetlen tárgyalások. Ez igen jelentős és üdvözlendő előrelépés.

A megegyezés hivatalossá tétele most zajlik, így lehetetlen, hogy most akár egyetlen eleméről is beszéljünk. Ha értesülésekkel találkoznak bármely médiában vagy az itteni sajtóban, azok csupán alaptalan találgatások, mivel azok, akik ismerik a tényeket, nem beszélnek róla. A felek abban egyeztek meg, hogy én vagyok az egyetlen, aki a továbbiakban beszél róla.

Ha minden a várakozások szerint alakul, Saab Erekat és Tzipni Livni—Livni miniszter asszony—és Isaac Molho a jövő hét táján csatlakoznak hozzám Washingtonban, hogy megkezdjük a tárgyalásokat. Ekkor mindnyájan teszünk majd egy közös bejelentést.

Elsősorban Abdullah király őfelségének és a Jordán Hasimita Királyságnak, valamint Nasser Judeh külügyminiszternek szeretnék köszönetet mondani, akik az eddigiek során rendkívül sokat segítettek. Mindannyiuknak szeretném megköszönni a napokig itt tartózkodó csapatunk felé irányuló rendkívüli vendégszeretetet, s azt, hogy mindenféle szervezésben segítettek bennünket, kitűnő házigazdák és munkatársak voltak.

Az Arab Ligának és a Bizottságnak—a Vegyes Bizottságnak—is köszönöm a béke-kezdeményezésre vonatkozó beszámolót. Ők hét közben érkeztek ide és támogató nyilatkozatuk fontos változást hozott.

És sokan vannak még, sok vezető világszerte, aki ide látogatott, hogy ösztönözze, segítse és bátorítsa az elképzelést, miszerint sor kerülhet ezekre a tárgyalásokra. Túl sokan vannak ahhoz, hogy itt felsorolhassam őket, de ők tudják, hogy róluk van szó, s hogy mi nagyon-nagyon hálásak vagyunk nekik.

További támogatásukra is szükség lesz ahhoz, hogy ezeket a tárgyalásokat eséllyel tehessük olyan sikeressé, amilyennek lenniük kellene.

Szerintem mindnyájan tudjuk, hogy ha meg akarjuk egymást érteni és haladást akarunk elérni olyan bonyolult és nehéz kérdések esetében, mint a közel-keleti béke, erre leginkább a kevesebb időt és kisebb helyet igénylő őszinte magánbeszélgetések alkalmasak.

A tárgyalások sikere érdekében az a legjobb, ha nem a nyilvánosság előtt folynak. Mindenki tudja, hogy ez nem könnyű. Ha az lenne, már régen sor került volna rá. S azt sem gondolja senki, hogy a felek között régóta fennálló nézetkülönbségeket egyik napról a másikra meg lehet oldani, vagy egyszerűen eltüntetni.

Tudjuk, hogy a következőben a problémák miatt néhány igen komoly döntést kell hozni. Ma azonban bizakodó vagyok. Bizakodóvá tesz Abbász elnök és Netanjahu miniszterelnök bátor vezetői szerepe. Mindketten nehéz döntések meghozatalára vállalkoztak, s mindketten hathatósan közreműködtek abban, hogy most ebbe az irányba haladunk. Nem állnánk ma itt, ha ők másként döntenek.

Leginkább azok a pozitív lépések töltenek el bizakodással, amelyeket maguk az izraeliek és a palesztinok tesznek saját területükön, s az ígéret, amit ezek a lépések a jövőre nézve jelentenek. A világ e válságos szegletében régóta fennálló konfliktus megoldásához vezető út nem a sorsról szól! A választásról szól—a választásokról, amit az emberek tehetnek. S a véletlenre sem bízhatjuk: csakis az izraeli és a palesztin néptől függ, senki mástól!

Annak tudatában tehát, hogy nehéz út áll előttünk, s a két félre félelmetes kihívások várnak, mindenkit arra szólítunk, hogy legjobb meggyőződése szerint cselekedjen, s igyekezzen előmozdítani (az ügyet). E két büszke nép képviselői ma úgy határoztak, érdemes rátérni az előttünk álló nehéz útra, s a ránk váró súlyos problémákkal foglalkozni. Arra a bátor felismerésre jutottak, hogy az izraeliek és a palesztinok békés és biztonságos egymás mellett élése érdekében először nekik kell asztalhoz ülniük és közvetlen tárgyalásokat folytatniuk.

Köszönöm ezeknek a vezetőknek! S köszönöm mindazoknak is—elsősorban saját csapatomnak—akik részt vettek ebben. Alig várom, hogy jövő héten vagy azután Washingtonban ismét találkozhassak itteni barátaimmal. Nagyon köszönöm!

Forrás: Press Availability in Amman, Jordan

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.