AZ ÁLOM MA IS ÉL, A MUNKA FOLYTATÓDIK

Van egy álmom..---pamflet

Letölthető angol nyelvű pamflet

Olyan beszéd volt, melyet a világ sohasem tud elfeledni. 1963. augusztus 28-án mintegy 250.000 ember vonult a washingtoni Lincoln emlékműhöz, hogy meghallgassák ifjabb Martin Luther King korszakok során át visszhangzó beszédét.

A „Van egy álmom” (I Have a Dream) néven ismertté vált beszédben King szenvedélyes hangon fogalmazta meg az amerikai polgárjogi mozgalom követeléseit—egyenlő jogokat minden állampolgárnak, függetlenül attól, hogy milyen színű a bőrük.

Egyes történészek szerint az egyik legnagyobb polgárjogi tüntetésen mondott King beszéd olyan ritka, nemzetformáló pillanat volt, melynek hatására indult meg a változás az amerikai jog és az amerikai életmód terén.

„Igen békés nap volt. Fekete és fehér arcok tengere borította a Mallt” írta 2005-ben a National Council of Negro Women (NCNW/Néger Nők Nemzeti Tanácsa) nyugalmazott elnöke, a néhai Dorothy Height.  Height, aki a felvonulás egyik szervezője volt, King mögött ült az emelvényen. „Szerintem nem csak az amerikai emberjogi mozgalom, hanem az amerikai történelem meghatározó pillanata volt ez. Újkeletű szándékot ébresztett arra, hogy a színes bőrűeknek szabadságot, egyenlőséget, és nagyobb arányú foglalkoztatottságot biztosítsanak”—mondta.

„A menet és a beszéd valódi jelentősége abban áll, hogy megváltoztatta az általános hozzáállást. A faji megkülönböztetés egyre szélesebb körben váltott ki jogos felháborodást. A következő időszak tele volt ígéretekkel és eredményekkel. Ezt érezhette az ember!”—mesélte Height.

A felvonulás után nem egészen egy évvel Lyndon Johnson elnök aláírta az 1964-es Polgárjogi Törvényt, amely nyilvános helyeken, így a szállodákban és éttermekben megtiltotta a faji megkülönböztetést, valamint a foglalkoztatás terén történő megkülönböztetést is. A következő évben a Választójogi Törvény egyik cikkelye biztosította, hogy az afro-amerikaiak szabadon élhessenek választójogukkal.

Az 1968-as lakásjogi törvény a lakásvásárlás és bérlés terén jelentkező diszkrimináció megszüntetését célozta. Más intézkedések, például a pozitív diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés ellen léptek fel.

Sok amerikait túlságosan váratlanul értek e gyökeres jogszabályi változások, s a közösségek küszködtek a felzárkózással. Egy 1963-as Newsweek közvélemény-kutatás szerint a fehérek 74 százaléka túlságosan gyorsnak találta a faji integrációt—megdöbbentő vélemény ez ma, amikor egészen más a hozzáállás! A New York Times 2000. évi felmérése szerint viszont már a fehérek 93 százaléka szavazna egy megfelelő adottságokkal rendelkező fekete elnökjelöltre, több mint 60 százalékuk helyesli a különböző bőrszínűek közötti házasságot, s 80 százalékukat nem érdekli, hogy szomszédjuk fekete-e vagy fehér.

Az álom, melyről a washingtoni felvonuláson beszélt King, ma az amerikai politika főáramlatába tartozik. King születésnapja nemzeti ünnep, amikor elvei és emléke előtt tisztelegnek az amerikaiak. Örökségét emlékmű is őrzi a nemzet fővárosában, Abraham Lincoln, Thomas Jefferson and Franklin Delano Roosevelt emlékműve közelében.

King egyenlőségről szóló álma és igazságharca túllépett az USA határain, mivel a „szeretett közösség” jövőképét hirdető s a rasszizmust világméretű gonosznak tituláló King bejárta a világot. Nobel Békedíját 1964-ben kapta.

„Where Do We Go From Here: Chaos or Community?” (Merre tovább: káosz lesz vagy közösség?) című 1964-es könyvében King azt állította, hogy „korunk egyik erkölcsi követelménye, hogy világszerte rendíthetetlen elszántsággal irtsuk a rasszizmus minden nyomát.…A rasszizmus nem csupán amerikai jelenség—ördögi szorítása nem ismer földrajzi határokat.”

King már az elsősorban amerikaiaknak szóló „Van egy álmom” beszéd elmondásakor tudta, hogy a menet és a beszéd világszerte nagy hatást fog kiváltani. „Amikor a televízió határokon és óceánokon túlra sugározta ezt a rendkívüli eseményt, mindenkit, aki hitt abban, hogy az ember képes jobbá tenni önmagát, egy pillanatra átjárt a lelkesedés és az emberiség jövőjébe vetett hit”.

Height megerősítette az 1963. augusztus 28-i események egyetemes jelentőségét. „Az utóbbi 40 év során bárhol jártam a világban, hihetetlen volt a számomra, hogy milyen sokan, s gyakran milyen konkrét részletekre is kiterjedően ismerik az emberjogi mozgalmat és Martin Luther Kinget. Aznap ránk figyelt a világ”—mondja. „A menet a világot is, Amerikát is megérintette.”

Forrás: The Dream Lives On, the Work Continues | DOS/IIP | July 2013


 

This entry was posted in Society & Values and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.