KERRY KÜLÜGYMINISZTER A CSELEKVÉSRE VÁRÓ SZÍRIAI HELYZETRŐL

John Kerry külügyminiszter a kongresszusi bizottság előtt beszél

A Képviselőház Külügyi Bizottsága szeptember 4-én meghallgatta Kerry külügyminisztert Obama elnök szíriai katonai beavatkozásra vonatkozó kongresszusi felhatalmazási kérésével kapcsolatban (Fotó: AP)

John Kerry külügyminiszter alábbi kommentárja 2013. szeptember 6-án jelent meg a Huffington Post weboldalán

A lelkiismeret a világ válaszlépésére szavaz

Néhányan megkérdezték tőlem, hogy én, aki 42 évvel ezelőtt a vietnami háború ellen tanúskodtam, amelyben magam is harcoltam, hogyan érvelhetek ma az Asszad rezsim felelősségre vonása mellett.

Válaszom az, hogy a lelkiismeret szava szólt belőlem 1971-ben, s az szól most, 2013-ban is.

Hegel védelmi miniszterrel együtt nem azért támogatunk egy, a szíriai rezsim célpontjai ellen irányuló korlátozott katonai fellépést, mert elfelejtettük a háború borzalmait és tanulságait, hanem azért, mert emlékszünk rájuk.

Tévedés ne essék: Ha egy másik Vietnam, avagy egy másik Irak lenne a Situation Room (Helyzetértékelő Tárgyalóterem) asztalán, nem az akció támogatása érdekében tanúskodnék a Kongresszus előtt!

Életemből két évet töltöttem azzal, hogy a vietnami háború befejezésén dolgozzak, s ellenségeket szereztem és barátokat vesztettem el amiatt, hogy véleményem kinyilvánítása mellett döntöttem.

Tehát a katonai erő bárhol történő bevetésével kapcsolatos véleményemet csakis alapos megfontolás után, a tények és az ész-okok figyelembe vételével alakítom ki.

Vietnamnak nem lettem a rabja, hanem okultam belőle. Iraknak szintúgy nem lettem a rabja, hanem okultam belőle.

Mindnyájunkban, akik a szíriai akció ügyét terjesztjük a Kongresszus elé, fájóan ég az iraki háború hibás hírszerzésének emléke. Emiatt még sokkal fokozottabban igyekeztünk teljes bizonyosságot szerezni arról, amiről most beszélünk.

Én és Chuck Hagel—aki egyszer olyan hírszerzési ügy mellett szavazott, amely nem bizonyult igaznak, s amit mélyen megbánt—soha nem hoznánk a Kongresszus egyetlen tagját sem hasonló helyzetbe, és pont!

Érthető a kísértés Vietnam és Irak emlékének felidézésére, és arra, hogy ösztönösen bármely következő katonai akciót egy kalap alá vegyenek vele.

Aki így tesz, nem veszi figyelembe, hogy Szíria esetében mi történne és mi nem.

Katonák nem lépnek szír földre. Nem vállalunk határozatlan idejű elkötelezettséget. Nem vállalunk felelősséget egy másik ország polgárháborújáért.

Mivel az iraki ügy többek között ezekben a kérdésekben is eltér Szíriától, a Kongresszus igen sok tagja, aki ellenezte a háborút és ellene szavazott, most támogatja a szíriai akciót.

Tehát mi történne Szíria esetében? Olyan akció lenne, amely világossá teszi, hogy a világ nem nézi tétlenül, hogy egy brutális diktátor, aki mérges gázzal tör alvó gyerekek százainak életére, büntetlenül megsérthesse a vegyi fegyverekre vonatkozó nemzetközi normákat. Akciónk szír katonai célpontok ellen irányuló korlátozott és célzott katonai fellépés lenne azzal a céllal, hogy megakadályozza a vegyi fegyverek használatát Szíriában, s degradálja az Asszad rezsim képességeit, hogy a továbbiakban ne tudja használni vagy áthelyezni a fegyvereket.

Tehát mi az, ami kockán forog, s ami miatt az Elnök a Kongresszushoz fordult, s a jóváhagyását kérte az akcióhoz?

Számunkra, akik hiszünk a nemzetközi rendben, s hiszünk a vegyi fegyverek használatát tiltó bizonyos nemzetközi normák betartatására irányuló erőfeszítésekben, igen sok forog kockán e vitában!

A világ csaknem 100 éve a vegyi fegyverek használatát tiltó nemzetközi normák mellett áll.

Az Egyesült Államok okkal csatlakozott a Genfi Egyezményhez. Az Egyesült Államok és a világ 98 százaléka okkal írta alá a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményt. Az ok a következő: Nemzetünk nagyobb biztonságban van, ha ezek a normák szilárdak. Érdekeink akkor lesznek biztonságban, ha nem lesznek ilyen fegyverek. Szövetségeseink és partnereink biztonságát szolgálja, ha csökken az ilyen jellegű fenyegetettség.

A világ egyetért velünk abban, hogy augusztus 21-én Damaszkusz keleti részén vegyi fegyvereket használtak. Országok és szervezetek tucatjai világszerte elismerik ezt, sokuk nyilvánosan is. Számos ország és szervezet állította nyilvánosan vagy zárt körben, hogy az Asszad rezsim felelős érte. Napról napra többen támogatnak bennünket a világ minden részén.

Törekvéseink keretében e hétvégén Vilniusban találkozom az európai külügyminiszterekkel, eléjük tárom az összegyűjtött bizonyítékokat, s megpróbálok további támogatókat nyerni egy korlátozott katonai lépéshez, amellyel megakadályozzuk, hogy az Asszad rezsim újabb vegyifegyver-támadást hajtson végre.

Hadd fogalmazzak világosan: Számomra nem kétséges, hogy Asszad újra és újra beveti a vegyi fegyvereket, ha nem cselekszünk.

Afelől sincs kétségem, hogy a béketárgyalásokért folytatott igyekezetünk hiábavalónak bizonyul és Asszadot soha nem tudjuk tárgyalóasztalhoz ültetni, ha úgy látja, hogy gázzal is megoldhatja a helyzetet—ahogyan a daytoni egyezményhez vezető béketárgyalásokra sem kerülhetett volna sor katonai intézkedések nélkül.

Biztos vagyok abban, hogy passzivitással nem csak azt kockáztatjuk, hogy Asszad ismételten beveti Szíriában a vegyi fegyvereket, hanem azt is, hogy a térségben lévő barátainkra és szövetségeseinkre, így Törökországra, Jordániára, Libanonra és Irakra is nem várt következmények hárulnak.

Amikor azt hallom közvetlen forrásból, hogy pánikba esett izraeliek rohannak gázmaszkot venni a gyerekeiknek, eszembe jut, hogy milyen sokan élnek túl közel Asszad rémuralmához.

S még valami kétségtelen a számomra. Akik diplomáciai megoldást akarnak látni Iránban és Észak-Koreában, a világ két súlyos kihívást jelentő fegyverkezési gócában, tegyék fel maguknak a kérdést: Ha e két ország azt látja, hogy Asszad cselekedetei válasz nélkül maradnak, csökken vagy nő a valószínűsége annak, hogy még jobban belevetik magukat a fegyverkezésbe és a provokációkba? Úgy tartom, hogy mindnyájan tudjuk a választ e kérdésre: nő a valószínűsége.

Ebben az esetben sokkal nagyobb ára van a passzivitásnak, mint a cselekvésnek.

Néhányan megkérdeztek, hogy miért fontolgatjuk az akciót az ENSZ Biztonsági Tanácsának a támogatása nélkül is.

Az ok ugyanaz, ami miatt Clinton elnök Koszovóban nem engedte, hogy New Yorkban egy orosz vagy kínai vétó gúzsba kösse a lelkiismeretét. Koszovóban egyetlen amerikai katonai áldozat sem esett, a lelkiismeretes országok cselekedtek, s a világ ma jobb hely emiatt.

Ez volt a helyes akkor, és ez a helyes most!

Már tudjuk, hogy kik használtak vegyi fegyvereket. Tudjuk, hogy mikor és hogyan használták őket. Azt szeretnénk, ha az ENSZ védelmezni tudná ezeket a normákat, s az orosz és kínai akadályok nem gátolnák meg a cselekvésben—mert hiszünk az intézményben.

De hiszünk abban az alapelvben is, hogy nem fordíthatunk hátat és nem mondhatjuk, hogy semmit sem tehetünk. Nem engedhetjük meg, hogy ezeket a fegyvereket büntetlenül ártatlanok lemészárlására használják!

Itt most a lelkiismeretünk szavaz! Tudom, hogy ugyanazon okok, amelyek arra késztettek, hogy belépjek az Egyesült Államok haditengerészetébe és ott szolgáljak, illetve ugyanazok az okok, amelyek arra késztettek, hogy felemeljem  a hangom a háború ellen, amelyben harcoltam, jelzik nekem most, hogy a lelkiismeret és meggyőződés a szíriai akció mellett áll.

Forrás: Secretary Kerry Outlines the Case for Action in Syria | IIP/DOS | 06 September 2013

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.