AMERIKA A HÁBORÚ HALÁLOS KIMENETELŰ UTÓHATÁSAI ELLEN

Két tüzszerész taposóaknák sora mögött

Az Egyesült Államok vezeti a taposóaknák és más háborús robbanószer-maradványok eltávolítását támogató nemzetközi közösséget (AP fotó)

Washington—A háború még akkor is öl, ha már régen véget ért. Az ottfelejtett taposóakna megnyomorítja a gyanútlan földművest. Egy fel nem robbant bomba megöli a kíváncsi gyereket.

A Külügyminisztérium fegyverzetellenőrzéssel és nemzetközi biztonsággal foglalkozó megbízott államtitkára, Rose Gottemoeller szerint 1993-ban becslések szerint évente mintegy 26.000 áldozatot szedtek a taposóaknák. Az Egyesült Államok ekkor több kormányhivatal bevonásával intenzív programot indított, hogy támogassa az aknák eltávolítására és a felhalmozódott hagyományos fegyverkészletek megsemmisítésére irányuló nemzetközi humanitárius erőfeszítéseket.

A húsz éve tartó globális erőfeszítések eredménnyel jártak. Gottemoeller, aki szeptember 17-én a Foreign Press Centerben tartott tájékoztatót, a Landmine and Cluster Munition Monitor (taposóakna és fürtösbomba-készlet monitor) elnevezésű civil társadalmi szervezet statisztikai adataiból idézett, akik részint humanitárius szempontból, részint a fejlődés tekintetében figyelik a taposóaknák és más fegyverkészletek következményeit. Adataik szerint 2011-ben 4286 áldozatot szedtek a taposóaknák és más háborús robbanószer-maradványok. „Ez a szám is túl magas, de igen nagy változást jelent a kilencvenes évek elején tapasztalt évi 26.000 áldozathoz képest. Tehát a program valóban hatékony!”—mondta Gottemoeller.

A tájékoztatón szintén felszólaló Tom Kelly politikai és katonai ügyekkel foglalkozó megbízott külügyi államtitkár-helyettes szerint az Egyesült Államok 1993 óta kilencvennél több országnak több mint kétmilliárd dollárt adott a hagyományos háborús fegyverek okozta káros hatások csökkentésére. Így a világon az USA adja a legtöbb támogatást a humanitárius akna-felszámolási programokhoz, amelyek eltávolítják és megsemmisítik a taposóaknákat és egyéb robbanószereket, rehabilitációt biztosítanak a sérülteknek, továbbá felhívják a lakosság figyelmét a veszélyekre. „Ezek a törekvések így, együtt ténylegesen segíthetnek abban, hogy a háborút túlélő közösségek biztonságosabbá váljanak, s a helyreállítási és a fejlődési folyamatok beindulhassanak”—mondta Kelly.

Bár e törekvések terén az Egyesült Államok a legnagyobb adakozó, Kelly elmondása szerint távolról sem az egyetlen. „Közös az ügyünk mindazokkal, akik a válogatás nélkül pusztító aknák civil-károsító hatásával foglalkoznak.”

„Az Egyesült Államok—mondta Kelly—a Mine Action Support Group (aknamentesítést támogató csoport) aktív tagja marad. Ez olyan fórum, ahol a donorok megvitathatják a prioritásokat és összehangolhatják törekvéseket. A segítségnyújtás koordinálása érdekében ugyancsak együttműködünk az ENSZ aknamentesítő csapatával, a Genfi Nemzetközi Humanitárius Aknamentesítő Központtal, az Amerikai Államok Szervezetével, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel, a NATO-val, és más helyi szervezetekkel is.”

Az Egyesült Államok büszke arra, hogy a hagyományos fegyverek megsemmisítése terén mintegy hetven szervezettel áll állami-magán partnerségben, mondta Kelly. Ezen partnerségek segítségével „egyesíthetjük a magánszektor forrásait a nonprofit szektor szenvedélyes hozzáállásával és az Egyesült Államok kormányának a lehetőségeivel, s az így elért tényleges változással életeket menthetünk”.

Kelly elmondta, hogy a 2012-es pénzügyi évben a Külügyminisztérium több mint 149 millió dollárt juttatott 35 országnak a hagyományos fegyverek megsemmisítésére. A legnagyobb hányadot– több mint 40 milliót– Afganisztán kapta. A segítség nyolc afgán tűzszerész csapat munkáját tette lehetővé, akik önállóan, szerződéses amerikai vállalkozók felügyelete nélkül dolgozhattak. „Arra törekszünk, hogy lehetőleg helyi megoldás szülessen az életveszélyes helyzetek elhárítására, s egyúttal milliókkal kevesebbe kerüljön a segítség”—mondta Kelly.

Gottemoeller szerint a hagyományos fegyverek megsemmisítésére irányuló programok „szerény befektetések”, melyek nem csak életeket mentenek, hanem a stabilitáshoz, erőszakmentességhez és demokráciához vezető feltételek megteremtésében is segítenek, s ezzel a békét és biztonságot is szolgálják.

To Walk the Earth in Safety--címlapGottemoeller dícsérte a To Walk the Earth in Safety (Biztonságban járni a Földet) most megjelent 12. kiadását. A Külügyminisztérium éves kiadványa ismerteti, hogy az Egyesült Államok kormánya, a civil szervezetek, és más államok kormányai a hagyományos fegyverek megsemmisítésére irányuló programok útján hogyan mozdítják elő a biztonság ügyét.

A jelentés teljes szövege elérhető, avagy PDF formátumban letölthető a Külügyminisztérium oldalán (17,55MB)

 

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.