TISZTELET JOHN FITZGERALD KENNEDY ELNÖK EMLÉKÉNEK

John Fitzgerald Kennedy„Az ember meghalhat, nemzetek születhetnek és eltűnhetnek, de az eszme tovább él!”

John F. Kennedy

JOHN F. KENNEDY

John Fitzgerald Kennedy alig volt túl elnöksége első ezer napján, amikor 1963. november 22-én, amint az elnöki konvoj a texasi Dallas utcáin haladt, kioltotta életét egy gyilkos merénylő. Kennedy volt a valaha megválasztott legfiatalabb elnök, s ő halt meg a legfiatalabban.

Ír származású család sarja, 1917. május 29-én született a massachusettsi Brookline-ban. A Harvard Egyetemen végzett 1940-ben, majd beállt a haditengerészetbe. Amikor egy japán romboló belefutott a torpedónaszádjukba és elsüllyesztette, Kennedy súlyosan megsérült, de a veszélyes vizeken át így is biztonságba vezette embereit.

A háborúból visszatérve a bostoni választókörzetben demokrata kongresszusi képviselő, majd 1953-tól szenátor lett. 1953. szeptember 12-én feleségül vette Jacqueline Bouvier-t. Egy gerincműtétet közvető lábadozása idején, 1955-ben írta Profiles in Courage (Arcképek bátrakról) című könyvét, amelyért történelmi Pulitzer Díjat kapott.

1956-ban kis híján ő lett a demokraták alelnökjelöltje, négy évvel később pedig már az első fordulóban elnökjelölt lett. Milliók kísérték figyelemmel a republikánus jelölttel, Richard M. Nixonnal folytatott TV-vitáját. Kennedy valamivel több közvetlen szavazatot kapott; ő lett az első római katolikus elnök.

Beiktatási beszédében hangzott el az emlékezetessé vált felszólítás: „Ne azt kérdezd, hogy az országod mit tehet érted—azt kérdezd, hogy te mit tehetsz az országodért!” Elnökként az volt a célja, hogy kampányígéreteit valóra váltva Amerikát ismét a haladás útjára terelje. Gazdasági programjai következtében az ország gazdasága a 2. világháború óta nem tapasztalt tartós növekedésnek indult. Halála előtt az elnök a nyomor és szegénység makacs szigeteit felszámoló nagyszabású terven dolgozott.

A mind sürgetőbbé váló igények hatására nyomatékosan kiállt az egyenlő jogok ügye mellett, és új polgárjogi törvények megalkotására szólított. Amerika jövőjéről alkotott képe kiterjedt az igényes nemzeti kultúrára és az életteli társadalmakban központi szerepet játszó művészetekre is.

Azt kívánta, hogy Amerika, mely az első, az emberi jogok forradalmi szellemében fogant ország volt, térjen vissza régi küldetéséhez. A Szövetség a Haladásért (Alliance for Progress) és a Békehadtest (Peace Corps) segítségével a fejlődő országok szolgálatába állította az amerikai eszméket. A kommunizmus kemény valósága azonban továbbra is fennmaradt.

Röviddel a beiktatása után Kennedy lehetővé tette, hogy egy csoport felfegyverzett és kiképzett kubai emigráns megtámadja a szülőhazáját. A Fiedel Castro rezsim megdöntésére irányuló lépés kudarcba fulladt. Nem sokkal ezután a Szovjetunió ismételten kampányt indított Nyugat-Berlin ellen. Kennedy válaszul megerősítette a berlini helyőrséget, s többek között a világűr meghódítására vonatkozó újabb törekvésekkel fokozta Amerika katonai erejét. E reakcióval szemben Moszkva a berlini fal megépítését követően enyhített közép-Európára irányuló nyomásán.

Ehelyett az oroszok arra törekedtek, hogy nukleáris rakétákat telepítsenek Kubába. Amikor 1962 októberében a légi felderítés fény derített erre, Kennedy blokád alá helyezett minden Kubába tartó fegyverszállítmányt. Amíg a világ a nukleáris háború kitörésétől rettegett, az oroszok meghátráltak, s belegyeztek, hogy elszállítják a rakétáikat. A kubai krízisre tett amerikai válaszlépés nyilvánvalóan meggyőzte Moszkvát a nukleáris zsarolás hiábavalóságáról.

Kennedy ekkor úgy látta, hogy mindkét fél alapvető érdeke az atomfegyverek terjedésének megakadályozása és a fegyverkezési verseny lassítása—ez a gondolkodás vezetett az 1963. évi Atomcsend Egyezményhez. A kubai válságot követő hónapokban jelentős fejlődés mutatkozott célja, a „jog és szabad választás világa, a háború- és erőszakmentes világ” irányába. Kormányzása alatt új remények támadtak mind az amerikaiak egyenlő jogai, mind a világbéke terén.

Forrás: Tribute to President John Fitzgerald Kennedy

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.