AZ ORSZÁGÉRTÉKELŐ BESZÉD (STATE OF THE UNION ADDRESS) AZ AMERIKAI TÖRTÉNELEMBŐL SARJADT

State  of The Union address Deeply Rooted in American History—pamflet

Letölthető pamflet (angol nyelven)

Amikor Obama elnök 2014 elején odaáll a szövetségi kormány többi vezetője elé, hogy elmondja beszédét, alkotmányos kötelezettségének tesz eleget és az amerikai elnökök régi hagyományát követi.

Amerika Alkotmánya előírja, hogy az elnök „időről-időre” beszámoljon a Kongresszusnak az unió helyzetéről. Ennek eredményeképpen alakult ki az elnökök évente elmondott Országértékelő Beszéde, amely mostanra számos célt szolgál. Hazai és nemzetközi szinten értékeli az Egyesül Államok állapotát, javaslatot tesz a következő év jogalkotási programjára, s egyben alkalmat ad arra is, hogy az elnök tudassa az országgal saját elképzeléseit.

Hogy az elnök mennyire sikeresen tudja majd elérni a céljait, nagyrészt attól függ, hogy milyen jól tud a Kongresszussal dolgozni, s milyen hatékonyan hidalja át a republikánusok és a demokraták közötti nézetkülönbségeket. A jelenlegi elnök tudatában van e nehézségeknek. A 113. Kongresszusban a republikánusok irányítják a Képviselőházat, míg a Szenátusban továbbra is a demokraták vannak többségben.

A BESZÉD TÖRTÉNETE

Az Országértékelő Beszéd hagyománya 1790-ig nyúlik vissza. Az első amerikai elnök, George Washington ekkor mondta az első Éves Üzenetet (Annual Message) az Egyesült Államok ideiglenes fővárosában, New Yorkban. Utóda, John Adams követte példáját.

A harmadik elnök, Thomas Jefferson azonban úgy érezte, hogy az új, demokratikus államhoz nem illenek az ilyen színpadias megnyilatkozások. Személyes megjelenés helyett inkább írásban küldte el beszámolóját, s ez olyan nagy hatást tett, hogy az őt követő elnökök több mint száz éven át szintén írásban küldték el éves jelentésüket a Kongresszusnak.

A köztársaság korai évtizedeiben az üzenetek nagyrészt olyan, a formálódó fiatal amerikai nemzet gyakorlati problémáit tükröző törvényjavaslatok felsorolásából álltak, amiket az Elnök jóvá akart hagyatni a Kongresszussal. Ezen kívül a nemzetközi helyzettel, s Amerikának a világban elfoglalt helyével is foglalkoztak.

A talán leginkább sokatmondó és emlékezetes elnöki üzenetet Abraham Lincoln küldte a Kongresszusnak a legsúlyosabb válság, az amerikai unió puszta létét is veszélyeztető polgárháború idején.

„A rabszolgáknak adott szabadsággal a szabadok szabadságát biztosítjuk—egyaránt tiszteletre méltó, amit nyújtunk, és amit megőrzünk”—írta Lincoln 1862-ben.

1913-ban Woodrow Wilson visszatért az eredeti gyakorlathoz, és személyesen mondta el az Éves Üzenet. Döntése igencsak időszerű volt, mivel már a küszöbön állt a tömegtájékoztatási forradalom, mely nem sokkal később–először a rádió, majd a televízió útján–elvitte az elnököket az amerikaiak otthonába.

Franklin Delano Roosevelt 1932. évi elnökké választásától kezdve az amerikaiak hozzászoktak, hogy a rádióban hallgathatják, a filmszínházak híradóiban pedig még láthatják is az elnökeiket.

1945-ben hivatalosan „State of the Union Address”-nek, azaz Országértékelő Beszédnek nevezték át az Éves Üzenetet. Fontos rádió- illetve TV- műsorrá is vált, mivel az ötvenes években egekbe szökött a televíziós készülékek eladása. Lyndon Johnson elnök felismerte a televízió hatalmát, amellyel igen széles közönséghez juttathatja el a szavait, s ezért a hagyományosan déli időpontban elmondott beszédet az esti órákra tette át, amikor többen láthatták.

A beszámolóra adott ellenzéki válasz hagyománya 1966-ban indult, amikor két republikánus képviselő—egyikük a későbbi Gerald Ford elnök—a televízióban mondta el Johnson elnök Országértékelő Beszédével kapcsolatos észrevételeit.

Forrás: State of the Union Address Deeply Rooted in American History | DOS IIP

 

This entry was posted in Society & Values and tagged , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.