JOHN KERRY KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE A GENF II NEMZETKÖZI SZÍRIA KONFERENCIÁN

John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Ban Ki-moon ENSZ főtitkárral a Szíriáról folyó béketárgyaláson (AP fotó)

John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Ban Ki-moon ENSZ főtitkárral a Szíriáról folyó béketárgyaláson (AP fotó)

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma | Szóvivői Iroda |

John Kerry külügyminiszter beszéde a Genf II Nemzetközi Szíria Konferencián

Montreux (Svájc), 2014. január 22.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Köszönöm, Ban főtitkár úr, és Önnek is, Brahimi nagykövet úr, elkötelezettségüket az iránt, hogy segítenek a szíriai népnek egy másfajta jövő megtalálásában.  És csatlakozom Lavrov külügyminiszterhez, aki megköszönte az asztal körül helyet foglaló minden országnak, minden csoportnak, hogy itt vannak.  Köszönetet mondok Burkhalter elnök úrnak és Svájc népének, hogy lehetővé tették e fontos tanácskozás létrejöttét.  Köszönöm az Oroszországi Föderációnak és Lavrov külügyminiszternek együttműködésüket és a velünk közösen végzett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a mostani folyamatot elindítsuk.     Üdvözlöm körünkben a szír ellenzék vezetőit is, és köszönöm nekik, hogy meghozták ezt a bátor döntést. A jelen lévők mindannyian tisztában vannak azzal, milyen nagy nyomás nehezedett Önökre az utóbbi időben.

A mai nap egy kezdet.  Annak a kezdete, ami nyilvánvalóan egy kemény és bonyolult alkufolyamat lesz; a háború befejezésére, az ehhez hasonló küzdelmek lezárására irányuló béketárgyalások mindig nehezek.   Hogy őszinte legyek, ez egy próbatétel mindannyiunk számára, akik támogatjuk a szír népet abban, hogy véget vessen rendkívüli szenvedésének, melynek az egész világ szemtanúja volt, és amely még most is tart. Valamint próbatétel a globális közösség számára is, hogy képes-e összefogni és biztosítani egy olyan Szíriát, ahol az emberek méltóságban, és nem félelemben élhetnek.

Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom, szerintem csodálatra méltó, és úgy gondolom, önmagában is jelentős tény, hogy ilyen sok ország összegyűlt, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezen a fórumon csak egy napig lesz jelen minden ország.  De mind eljöttek, mert mindenki tisztában van azzal, hogy milyen fontos a világnak, hogy bebizonyítsuk, képesek vagyunk változást elérni egy ilyen konfliktus esetén.

Nos, az erőszakról szóló napi hírek tengerében elveszni látszik az a tény, hogy ez a forradalom nem fegyveres ellenállásként kezdődött.  Ez az egész békésen indult.   Daraai iskolásfiúk kezdték, akiknek összes fegyvere egy festékszóró volt, olyan állampolgárok, akik békésen és joggal változást követeltek.  Követeléseikre azonban szinte azonnal erőszak volt a válasz.  Amikor a szüleik az utcára mentek, hogy tiltakozzanak a gyerekek letartóztatása ellen, 120 ember halt meg.  Ez volt a kezdet.

Tragikus módon, az Aszad rezsim az egymást követő békés tüntetésekre egyre nagyobb erővel válaszolt.  Az azóta eltelt három évben, a konfliktus nyomán több mint 130.000 ember halt meg, és az áldozatok számát nehéz megbecsülni.  Ezt mindannyian tudjuk.  Tény, hogy ezeket az embereket puskákkal, tankokkal, tüzérséggel, gázzal, hordóbombákkal és Scud rakétákkal ölték meg.  Őket szinte kizárólag olyan jellegű fegyverekkel ölték meg, amilyenekkel az ellenzék nem rendelkezik. Az éhezést háborús fegyverként használták.  És a közelmúltban ismerhettünk meg elborzasztó jelentéseket foglyok ezreinek szisztematikus kínzásáról és kivégzéséről.  Ez egy felháborító támadás, nem csak az emberi életek ellen, hanem az emberi méltóság és minden olyan norma ellen, amely mentén a nemzetközi közösség megpróbálja megszervezni magát, felismerve a kibontakozó humanitárius katasztrófa szörnyűségeit, a szomszédos országok destabilizálódását, és a menekültek végeláthatatlan kiáramlását.

Mindennek következtében a nemzetközi közösség 18 hónappal ezelőtt összeült, hogy támogassa a szíriai népet a kiútkeresésben. Nos, sajnos sokkal tovább tartott, mint reméltük, mire sikerült mindenkit a tárgyalóasztalhoz hívni.  De úgy jöttünk ide, hogy megfogadtuk, átültetjük a gyakorlatba a genfi nyilatkozatot.  Szergej Lavrov is az imént említette a genfi kommünikét; én is felidézem a genfi nyilatkozatot.  A genfi nyilatkozatot pedig csak az ebben a teremben jelen lévő összes szereplő közös erőfeszítésével lehet végrehajtani.  Több millió ember számít a nemzetközi közösségre, abban bízva, hogy olyan megoldást talál, amely megmenti az életüket és az országukat. És csak egy opciót látunk: egy átmeneti kormányról való, minden fél által elfogadott megegyezést.

Nos, most szembe kell néznünk a realitásokkal. Ténylegesen a realitások talaján kell állnunk!   Egy átmeneti kormány kölcsönös elismerése, aminek a szándéka ma idehozott bennünket, azt jelenti, hogy ez a kormány nem jöhet létre olyanokkal, akiket az egyik vagy a másik oldal nem fogad el.  Ez azt jelenti, hogy Bassár Aszad nem lesz tagja ennek az átmeneti kormánynak.   Egyszerűen kizárt – elképzelhetetlen –, hogy az az ember, aki a saját népe elleni brutalitást elrendelte, legitim módon kormányozhasson.  Ez az ember, és mindazok, akik támogatták őt, nem tarthatnak többé túszként fogva egy egész nemzetet és egy egész térséget.  Egy ország vezetéséhez nem a kínzások, vagy a hordóbombák, vagy a Scud rakéták szolgáltatnak jogalapot.  Az emberek beleegyezése a jogalap.  És nehéz elképzelni, hogyan valósulhatna meg jelen pillanatban egy ilyen beleegyezés.

Tehát ahogyan nem lehet helye a kormányban annak, aki felelős ezért az erőszakért, ugyanúgy nem lehet helye benne annak a több ezer erőszakos szélsőségesnek sem, akik gyűlöletes ideológiájukat terjesztik, és még nagyobb szenvedést okoznak a szír népnek.  És ha a mai nap során terrorizmusról beszélünk, akkor ne legyen kétségünk: a mostani kormányzaton belül jelen lévő hajthatatlanság az, ami tovább rontja a helyzetet.  Ez az, ami mágnesként vonzza a terroristákat.  És mindaddig, amíg meg nem történik az átmenet, nincs lehetőség a terrorizmus növekedésének a megállítására.

Más út visz előre.  Mindannyian tudjuk, melyik.  Erről szerveztük ezt a konferenciát.  Ez nem más, mint a genfi nyilatkozat, amely, mint a békés átmenethez vezető útvonal, bírja a nemzetközi közösség támogatását.  És az egyetlen dolog, ami az útjában áll, az egyetlen ember, egyetlen család makacs ragaszkodása a hatalomhoz.  Hiszek abban, hogy a szír emberek alternatív jövőképe az, amelyhez világszerte meg lehet szerezni az emberek megbecsülését és támogatását.  Ez az új Szíria olyan hely, ahol nem kényszerítik arra az embereket, hogy elmeneküljenek, vagy félelemben éljenek, egy olyan Szíria, amely minden csoport jogait megvédi.  Nekünk nem csak lehetőségünk, de kötelességünk is kiutat találni, hogy Szíria népe megválaszthassa vezetőit, megismerje a békét, és a 9 millió menekült végre méltóságteljesen hazatérhessen.

Végezetül, hadd mondjam el: itt, ebben a teremben, talán egy-két kivétellel jelen van minden szereplő, aki képes befolyásolni az itt születő döntéseket. Olyan emberek vannak itt, akik különböző csoportokat támogatnak.  Ezeknek az embereknek megvan a képességük arra, hogy befolyásolják a tanácskozás kimenetét.  És ha energiáink összeadódnak, olyan határozatot tudunk kimunkálni, amely békét ad a térségnek, és békét ad a szír népnek.  Remélem, sikerrel járunk.

Forrás: Intervention at the Geneva ll International Conference on Syria

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.