KILENCVEN ÉV SZÁMAI: A TÉLI JÁTÉKOK RÖVID TÖRTÉNETE

Női sífutók a 2014-es téli olimpián (AP fotó)

Női sífutók a 2014-es téli olimpián (AP fotó)

A szerző Lindsay Krasnoff, a Külügyminisztérium Történészi Hivatalának munkatársa, akinek a sporttörténelem a szakterülete

Kilencven évvel ezelőtt, az 1924-es párizsi nyári játékok előtt egy téli sportokból álló egyhetes előzetes játékot rendeztek Chamonix-ban, a francia Alpok délkeleti részén megbújó kis településen. A jég és hó ezen ünnepét nevezte később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB ) az első téli játékoknak. A francia Pierre de Coubertin, a modern olimpiai mozgalom atyja azt akarta, hogy az olimpia a lehető legtöbbféle sportot ölelje fel. A havon és jégen játszott sportok azonban kezdetben gondot jelentettek. 1909-re már elég fejlett volt a technika ahhoz, hogy műjeget tudjanak gyártani, azt azonban irreális elvárásnak tartotta Coubertin, hogy több napig tartó síversenyekre alkalmas mennyiségű és minőségű havat tudjanak előállítani. „Így tehát a három nagy téli sport közül egyedül a korcsolya kaphat helyet az olimpián”—írta.

Egy világháborúval később megváltozott ez a hozzáállás. A NOB 1921-ben úgy határozott, hogy a téli sportokat is beveszik az olimpiai számok közé. A következő évben kedvező adottságai—vendégfogadó kapacitása, kiépített távközlési vonalai és a garantált hó–miatt Chamonix-t választották színhelyül. Bár az időjárási körülmények és az építési nehézségek többszörösen hátráltatták, 1924. január 25-én mégis megnyitották a játékokat. A következő 11 nap 16 sporteseménye során 16 ország 258 sportolója versenyzett egymással. Charles Jewtraw amerikai gyorskorcsolyázó volt az 500 méteres verseny első bajnoka. Csupán 11 sportolónő volt Chamonix-ban, közülük Beatrix Loughran műkorcsolyázó volt az első amerikai nő, aki érmet nyert a téli játékokon.

A Chamonix-i olimpiai stadion látképe, ahol 1924-ben az első téli olimpiát rendezték (AP fotó)

A Chamonix-i olimpiai stadion látképe, ahol 1924-ben az első téli olimpiát rendezték (AP fotó)

Bár az olimpiai mozgalom még mindig a nemzetközi béke szimbóluma, sok minden megváltozott azóta. Minden olimpia nagyobb az előzőnél. Ma több tucat eseményen több mint 3000 amatőr és profi sportoló versenyez az érmekért, míg 1924-ben minden résztvevő amatőr volt. A nemzetközi média fokozottabb jelenléte és lehetőségei miatt a világ legtöbb részén figyelemmel kísérhetik a versenyeket és az ünnepségeket.

A huszadik század folyamán a média előretörése átpolitizálta a játékokat. Az országok az 1920-as évektől kezdve felhasználták a négyévente megrendezésre kerülő eseményeket arra, hogy belpolitikai vagy nemzetközi ügyeikről nyilatkozzanak. A sportolók néha valamilyen politikai cél előmozdítására használják a rájuk irányuló figyelmet. Az öröm néha tragédiával párosul. A legemlékezetesebb olimpiai pillanatok azonban nem az aranyérem elnyeréséhez fűződnek! Néha a lenyűgöző versenyek puszta figyelésének izgalma jelenti ezeket. Néha arról szólnak, hogy egy sportoló vagy egy ország úrrá tud lenni személyes vagy fizikai akadályain. Az olimpiai nap végén pedig a sportok közössége, valamint az emberi test és szellem együttes ereje alkalmat kínál más országok és más kultúrák megismerésére: ez a legalapvetőbb sportdiplomácia!

Forrás: Ninety Years and Counting: A Short History of the Winter GamesDipNote |Lindsay Krasnoff |USA Külügyminisztériuma | 2014. február 8.

 

This entry was posted in Society & Values, Uncategorized and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.