21. SZÁZADI „KÖNYVÉGETÉS”

Lángoló okostelefon  (AP)

Lángoló okostelefon (AP)

Douglas Frantz, a Külügyminisztérium közkapcsolatokkal foglalkozó államtitkára |2014. március 21.

Aki ezt olvassa, valószínűleg olyan országban él, ahol az internet lehetővé teszi a szabad eszmecserét. De hiszik vagy sem, van olyan hely, ahol elérhetetlennek számít, ami nekünk természetes. Másutt pedig parázsló emlék csupán.

A kormányok világszerte napi szinten értékes erőforrásokat használnak fel az internet cenzúrázására. Ez a 21. századi könyvégetés – és senki nem lesz erősebb tőle! Az ilyen jellegű elnyomás mindnyájunkat érint: egy olyan korban, ahol az internet az egész világ közösségi fóruma, ha bárhol cenzúrát alkalmaznak, mindenütt veszélybe kerül a szólásszabadság.

Néha még a barátaink is elkövetnek ilyen hibákat. Egy olyan barátunknak, mint Törökország, nincs miért félnie a gondolatok szabad áramlásától, s még a Twitteren terjedő esetleges kritikáktól sem. Fel kell hagynia azzal a próbálkozással, hogy állampolgárait elvágja a közösségi média eszközeitől.

A kifejezés szabadsága Amerikában sem mindig legbecsesebb értékeink szerint alakult—időnként hibáztunk—de mindig próbáltunk e nemzetünk megalakulásakor vezérelveinkbe foglalt meggyőződés szellemében élni. Akkor vagyunk a legerősebbek, ha így teszünk—ha hiszünk a gondolatok szabad piacában, és ennek megfelelően cselekszünk, bízván abban, hogy értékeink elég erősek ahhoz, hogy megállják helyüket az ellenzékkel szemben. Rájöttünk, hogy a gyűlölködő, rágalmazó vagy valótlan beszéddel szemben a legerősebb fegyver a még több beszéd.

Igaz, hogy bizonyos fajta beszéd—politikai kritika, vagy még rosszabb esetben botrányok leleplezése—első látásra a kormányunk aláásásának tűnik. Egyes politikusok hajlamosak arra, hogy ellenségnek tekintsék a sajtót vagy a nyílt vitafórumokat. A bírálatokra adott válaszok alapján mutatkozik meg az életteli demokráciák és az önkényuralmi rendszerek közötti különbség. Országunk 68. külügyminisztere (John Kerry/a ford.) valaha a teljesen másként gondolkodók közé tartozott, s ez a tény ékesen bizonyítja, hogy a másfajta gondolkodás nem gyengít, hanem erősít bennünket. A demokráciák tudják, hogy a nyilvános bírálatok fenntartják a kormány elszámoltathatóságát. Az amerikai történelem folyamán számtalanszor előfordult, hogy egyének vagy sajtóorgánumok visszaéléseket lepleztek le, vagy politikai hibákat tártak fel. Ezek az esetek bizonyítják, hogy a nyilvános bírálat fontos, bár fájdalmas visszajelzést biztosít az adott kormánynak. A nyílt vitákra való ösztönzés annak a jele, hogy az ország erősödése és fejlődése fontos szempont. Az ellentétes nézetek elhallgattatása nem az erő jele!

Az internetben megtestesülő nyitottság és konnektivitás elleni küzdelem végső soron vesztésre van ítélve. Falak épülnek, majd megmásszák őket, felhúznak egyet, aztán megkerülik. A Twittert blokkolták, mégis repkednek a tweetek. A YouTube-ot is blokkolták, mégis láthatóak a videók.

A kormányzati vezetőknek tudomásul kell venniük, hogy nem tudják meggátolni a beszélgetéseket. Csupán abban dönthetnek, hogy részt vesznek-e bennük, vagy sem. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ha az embereket eltiltják a közösségi médiától, találnak más módot arra, hogy kifejezzék a véleményüket.

A kommunikáció egyetemleges igény, s a szólásszabadsághoz való jognak is annak kell lennie. Vesztes csatát vívnak az olyan kormányok, amelyek el akarják hallgattatni a polgáraikat—olyan csatát, mely a fokozott társadalmi nyugtalanság receptjének tekinthető.

A szerzőről: Doug Frantz a Külügyminisztérium közkapcsolatokkal foglalkozó államtitkára. Korábban több mint 35 évig újságíró volt, 40 országban készített riportokat. A New York Times isztambuli irodájának vezetője, továbbá a Washington Post és a Los Angeles Times vezető szerkesztője is volt.

Forrás: ’21st Century Book Burning’

 

This entry was posted in Society & Values and tagged , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.