AMI PUTYIN CINIZMUSA ÉS KÉPMUTATÁSA MÖGÖTT VAN

A Kreml ura a szomszédos országokra is ki akarja terjeszteni a saját népe feletti zsarnokságot

A Wall Street Journal véleményrovata, 2014. május 18.

A szerző Tom Malinowski, az USA Külügyminisztériuma demokráciával, emberi jogokkal és munkaerőhelyzettel foglalkozó helyettes államtitkára.

Általában könnyű kitalálni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök mit és miért csinál, ha megfigyeljük, milyen cselekedeteket és értékeket tulajdonít hamisan másoknak.

Az elmúlt hetek során például azzal vádolta az ukrán kormányt, hogy Ukrajna keleti részeit megfosztja az autonómiától, ugyanakkor ő Oroszországban véget akar vetni a helyi választásoknak.

Azt állította, hogy amerikai „zsoldosok” működnek az ukrán erők mellett, ugyanakkor orosz különleges erőket szivárogtatott be a Krímbe, és erőszakos cselekményeket szervezett Ukrajna keleti részén.

Azt állította, hogy az internet a CIA találmánya, ugyanakkor a titkosrendőrség uralta állam ellenőrzése alá próbálta vonni az orosz közösségi médiát.

Tehát az, hogy Putyin úr azzal indokolta az ukrajnai beavatkozást, hogy az ukrán kormány megsérti az emberi jogokat, rosszat jelent azoknak az ukránoknak, akik rövidesen az uralma alá kerülnek.

Az új kijevi hatóságok sem tökéletesek. A nemzetközi szervezetek azonban nem látták nyomát annak, hogy a Krímben vagy Kelet-Ukrajnában elnyomták volna, vagy elnyomnák az orosz etnikumú kisebbség jogait. A Kreml-párti szeparatisták ugyanakkor egyre vehemensebben támadják fegyvertelen ellenfeleiket. Minden olyan támadást, amelyet az oroszok hamisan az ukránok Majdanjának tulajdonítanak, valójában saját katonáik és megbízottaik követtek el.

A séma a Krímben indult. Röviddel az orosz megszállás után a helyi hatóságok kihirdették, hogy a tatár etnikumú lakosoknak—akik a tömeges sztálini deportálások után az elmúlt évek során tértek vissza a Krímbe—el kell hagyniuk a földjüket. A deportálások e heti 70. évfordulója előtt a rendőrség tömeges házkutatásokat tartott a tatár otthonokban.

Az utána következő napok során legalább tucatnyi olyan eset fordult elő, hogy felfegyverzett emberek helyi vagy külföldi újságírókat támadtak meg vagy ejtettek foglyul. Oroszbarát erők elraboltak és megkínoztak két ukrán polgárjogi aktivistát. Legalább kettőt megöltek a fogságban, a testüket kidobták az erdőben, többen még most sem kerültek elő. A nemzetközi szervezetek jelentése szerint körülbelül 5000 ember, közöttük kisebbségi keresztény felekezetekhez tartozók, zsidók és legalább 3000 tatár menekült el a Krím-félszigetről, és keresett menedéket Ukrajna más részein.

A közvélemény-kutatások szerint Ukrajna keleti részén az emberek nagy része—függetlenül attól, hogy támogatta-e a Majdan forradalmat, vagy sem—nem akar Oroszországhoz tartozni. De amikor a donyecki, szlavjanszki vagy harkovi polgárok kifejezésre jutatták, hogy ellenzik a moszkvai intervenciót, az oroszbarát katonaság ismételten bántalmazta őket; a keleti részen már száznál több békés tüntető került kórházba emiatt.

Az emberrablások, kínzások és gyilkosságok is egyre intenzívebben jelentkeznek a keleti részen. A kijevi kormány három hívének kínzások nyomait viselő holttestét most vetette partra a folyó Szlavjanszban. A város önjelölt „polgármesterének” a parancsára az orosz katonák megkezdték a helyi roma lakosság elűzését az otthonaikból.

Ilyen és más módszerekkel Putyin úr Ukrajnára is kiterjeszti az utóbbi években Oroszországban gyakorolt  elnyomást. Ez épp az ellenkezője annak, amit az ukránok az egységes Ukrajna e részén élveznének: a helyi autonómiát, a szólásszabadságot és a nemzetközi ellenőrzés mellett lefolytatott szabad és tisztességes választásokat. A putyini intervenciónak ez nem csupán a hatása, hanem vitathatatlanul a célja is. Az ukrán Majdan példája, ahol hétköznapi emberek megdöntötték a korrupt, zsarnok uralkodót, hogy közelebb kerüljenek az európai demokráciákhoz, fenyegetést jelentett a Kreml uralkodója számára.  Putyin szerint ezért Ukrajnát meg kell büntetni és meg kell alázni, sőt, fel kell darabolni!

Az orosz tettek veszélyeztetik a háború után kialakult nemzetközi rendet, amely szakít a régi sablonnal, miszerint a nagyhatalmak felfalják a kicsiket. Az ukrán válság egyúttal az értékek versenye is. Nem a Nyugat és Oroszország között zajlik. Az egyik oldalon áll minden olyan ember, a moszkvaiakat is beleértve, aki hisz abban, hogy az állam szolgálja a polgárait, a másik oldalon pedig azok a rezsimek, amelyek szerint ennek fordítva kellene lennie.

Az orosz agresszió megállítását célzó washingtoni és brüsszeli szankcióknak ára van.  Minden szankciónak van, és mivel Európában magasabbak a potenciális költségek, a fedezésük nem szimpla gesztus.

De meglepő, hogy Európában épp azok—Észtországtól és Lengyelországtól a Cseh Köztársaságig—kérték a közbelépésünket a leghangsúlyosabban, akiket a leginkább hátrányosan érinthetnek az orosz ellenlépések.

Ez még markánsabban jelentkezik az orosz disszidensek körében, akikkel mostanában találkoztam—olyan nők és férfiak, akiket árulónak, külföldi ügynöknek és szélsőségesnek bélyegeztek azért, mert megkérdőjelezték a Kreml cselekedeteit, s akik így is arra kérnek bennünket, hogy ne engedjünk a kormányuknak. Minél közelebb van valaki a probléma lényegéhez, annál jobban látja, hogy mi forog kockán.

Nekünk, távolabb élőknek ugyanilyen tisztán kell látnunk a dolgokat! Helyesen tettük, hogy gyakorlati együttműködést kerestünk Oroszországgal, s segíteni akartuk, hogy mint tiszteletben álló erő, beilleszkedhessék a globális intézményekbe. Remélem, hogy eljön az az idő, amikor ez ismét lehetségessé válik. A mostani válság mellett azonban helyes, ha nem követjük el azt a hibát, hogy Oroszország uralkodójára vetítsük a reményeinket, míg ő a cinizmusát vetíti miránk.

Forrás: Behind Putin’s Cynicism and Hypocrisy. By Tom Malinowski. WSJ Opinion Europe, May 18, 2014

További források:

United Nations Report, May 16: ‘Alarming’ deterioration of human rights in eastern Ukraine  http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID=47809

OSCE/ODIHR has an election observation mission in Ukraine observe the May 25 elections.

About the Mission: http://www.osce.org/odihr/elections/ukraine/116545

Mission’s interim reports:

April 17, 2014: http://www.osce.org/odihr/elections/117815

May 14, 2014: http://www.osce.org/odihr/elections/ukraine/118569


This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.