SAJTÓBESZÉLGETÉS VICTORIA NULAND ÁLLAMTITKÁRRAL A GLOBSEC 2014 KONFERENCIÁN

Victoria Nuland államtitkár a GLOBSEC Konferencián

Victoria Nuland államtitkár a GLOBSEC Konferencián

Victoria Nuland, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára | Pozsony, Szlovákia | 2014. május 14.

KÉRDEZŐ: Államtitkár Asszony, gondolja, hogy Önök teljesen tisztában vannak az ukrán válság horderejével, tekintettel arra, hogy ez akkora sokk, hogy még Washington, a NATO, az Európai Unió is megérezte, nem beszélve az akkori moszkvai amerikai nagykövetről, Michael McFaulról, aki szerint mindenkit meglepett?

NULAND államtitkár: Nos, Nick, azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ez nem csak Ukrajna, és nem is csak a transzatlanti kapcsolatok problémája. Oroszország néhány döntése a világrendet veszélyezteti, tehát ilyen értelemben kell foglalkoznunk vele. És akkor is érezzük ennek hullámait, amikor Ázsiában utazva ottani partnereinkkel találkozunk: Kína figyel, Japán figyel, Délkelet-Ázsia figyel. Kerry külügyminiszter most járt Afrikában, ahol szintén aggodalmat kelt a határok erőszakos átrendezése, s Latin-Amerikában is egész bizonyosan így van. Szóval szerintem mi itt, Európában ülve úgy beszélünk erről, mint ukrajnai problémáról, mint európai problémáról, holott valójában globális probléma.

KÉRDEZŐ: Egyesek szerint megváltozott a normatív gondolkodás, különösen Oroszországgal kapcsolatban. S most itt azt mondta a miniszterelnök és a külügyminiszter, hogy ez azt jelzi, hogy ideje felébredni. Túlságosan elégedettek voltunk, és túl sok mindent adottnak vettünk. Másképpen feltéve a kérdést: a mostani történések mentén az Önök szemében jelentősen megváltozott-e Oroszország értékelése?

NULAND államtitkár: Tudja, Nick, én másképpen fogalmaznék. Mi, és sokan mások ebben a teremben a Szovjetunió 22 évvel ezelőtti felbomlása óta próbáljuk Oroszországot Európához, egy nyitott demokratikus rendszerhez kapcsolni. Ez idő alatt voltak sikereink, s némi visszaesés is mutatkozott, de mindig abból indultunk ki, hogy Oroszországot olyan reformokra kell ösztönöznünk, amelyek megvalósítása mellett csatlakozhat a mi intézményeinkhez, partnerünkké válhat. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy lényegében mindannyiunkra nézve érvényesek a globális kormányzási szabályok, a helsinki közösséget alátámasztó szabályok. Tehát valójában nem mi változtunk, hanem Putyin elnök döntött úgy, hogy ezek a szabályok Oroszországra már nem vonatkoznak—így természetesen szükség van az átértékelésre.

KÉRDEZŐ: Önök Washingtonban tudják már, hogy mennyire mélyreható ez a változás?

NULAND államtitkár: Azt hiszem, azzal kezdtem, hogy ez nem csak Ukrajnával vagy Európával kapcsolatban jelent súlyos változást, hanem globálisan is, mivel világszerte nagy figyelemmel kísérik az országok–azok is, akik más területéből szeretnének részeket szerezni, s azok is, akik éppen ettől tartanak.

KÉRDEZŐ: Fél órával ezelőtt Rinkevics külügyminiszter úr azt mondta, hogy Putyin elnök annyira instabil állapotban akarja tartani Ukrajnát, amennyire csak tudja. Ön is így értékeli?

NULAND államtitkár: Tudja, személy szerint azt hiszem, hogy testületileg régen letettünk arról, hogy Putyin elnök gondolataiban olvassunk, tehát nem jósolom meg, hogy mit fog tenni. Azt azonban, amit most tesz, biztosan nem fogjuk stabilizálónak, nem fogjuk jószomszédi viselkedésnek tartani, s feltesszük majd a kérdést, hogy miért jó Oroszországnak, ha Ukrajna instabil, miért jó, ha a nyugati országok gazdasági segítségével nem alakulhat olyan egységes országgá, amely még Oroszország számára is jó kereskedelmi partnerré válhatna. Miért jó ez az orosz gazdaságnak, vagy bármi másnak?

KÉRDEZŐ: A Ovális Irodától lefelé kezdik-e valamiképpen elfogadni, hogy elképzelhetővé válik az elképzelhetetlen?

NULAND államtitkár: Vagyis?

KÉRDEZŐ: Oroszországgal kapcsolatban. Más szóval, ami mondjuk decemberben még nem tűnt lehetségesnek, az az ukrajnai és krími események okán könnyen megtörténhet, ezért olyan véleményt kell alkotniuk, miszerint ami teljesen valószínűtlennek tűnt, az mostanra lehetségessé vált.

NULAND államtitkár: Nos, amikor fenyegetni kezdték a Krímet, összehangolt próbálkozás indult arra, hogy meghátrálásra bírják őket. Ez nyilvánvalóan nem sikerült.  A Krím után pedig arra, hogy Ukrajna többi részét hagyják továbblépni. Most viszont a keleti részen jelentkeznek intenzív problémák, amit sokan úgy értékelnek, hogy Ukrajna újabb darabjának a megszerzése a cél. Hol lesz ennek a vége?  Azt hiszem, ez az aggály, s ezért látják, hogy együttműködünk az Európai Unióval, együttműködünk globális partnereinkkel a nagyon világos, nagyon jól érthető elrettentésen—nevezetesen annak kimondásán, hogy amennyiben május 25-én nem kerül sor a választásokra, amennyiben Oroszország folytatja az ukrán stabilitás aláásását, akkor további, még súlyosabb, és ezúttal ágazati gazdasági szankciókat rovunk Oroszországra. Egyúttal úgy látjuk, hogy a már működő szankciók hatása is egyre érezhetőbb. Tehát vannak Putyinra váró kérdések, kompromisszumok és döntések.

KÉRDEZŐ: Azt mondja, hogy már érződik a szankciók hatása. Meg kell mondanom, hogy itt, ebben a szobában és máshol is vannak, akik nem tartják túl hatásosnak, sőt, egyenesen hatástalannak tartják őket. Andrej Illarionov, aki most a Cato Intézetnél van, de korábban Jelcin és Putyin elnökök gazdasági tanácsadója volt, azt mondta, hogy hatástalanok, s egyáltalán nem veszik komolyan őket. Léteznek valamiféle mutatók, bármilyen bizonyíték arra nézve, hogy valójában kezdik éreztetni a remélt hatást?

NULAND államtitkár: Igen, rengeteg mérőszám van, így nem igazán tudom, hogy Illarionov úr milyen mutatókat néz. A mi számadataink szerint március óta mindegy 30 milliárd dollárba került a rubel védelme, csupán az év eleje óta 60 milliárd dollárnyi tőke áramlott ki az országból—csaknem annyi, mint 2013-ban összesen, a kötvények értékelése közvetlenül a bóvli-kategória fölött lebeg, az IMF szerint pedig Oroszország a recesszió szélén áll. A számok tehát elég komolyak, különös tekintettel arra, hogy eddig összesen körülbelül 45 személyt szankcionáltunk, gazdasági ágazatokat még nem.

MODERÁTOR: Hadd adjam tovább! Van valakinek kérdése? Tessék, ott. Íme, a mikrofon. 15 percük van. Kérem, gyorsan adják tovább a mikrofont. Legyen szíves bemutatkozni, s több fényt kérnénk, hogy az államtitkár láthassa Önt!

NULAND államtitkár: Éppen mondani akartam, hogy ez jó trükk! Csak homályos árnyakat látok, s nem tudom, ki beszél.

KÉRDEZŐ: (az eleje nem hallható), legalább az útlevelemen. Sokszor megszállt, igen kicsi ország nevezetesen Luxemburg.

NULAND államtitkár: Tegnap voltam Luxemburgban.

KÉRDEZŐ: Ó, igen.

NULAND államtitkár: Fontos NATO-szövetséges.

KÉRDEZŐ: Találkozott Jean Asselborn barátommal.

NULAND államtitkár: Igen, és az új miniszterelnökkel.

KÉRDEZŐ: De én nem értek egyet vele. [nevetés]

NULAND államtitkár: Nem fogjuk elmondani neki!

KÉRDEZŐ: Ő nagyon kedves fickó. Mi viszont nem vagyunk azok—engem úgy ismernek, hogy kissé mindig más véleményen vagyok, vagy mi. Kíváncsi vagyok—és ezt a kérdést talán az előző ülésen kellett volna feltennem–, hogy nem vagyunk-e kissé túl önelégültek, ha Oroszországgal van dolgunk. S amit most csinálunk, az vajon tényleg a mi—a miénknek mondom, mint idetartozó—hosszú távú érdekeinket szolgálja? Engem személy szerint megdöbbent ez az egyoldalú Oroszország-szapulás, és az az egyoldalúság is, amivel Ukrajnára tekintünk. Nem tudom, hogy ez nem fogja-e szétfoszlatni a politikát, ami intellektuálisan ugyancsak nem teljesen veszélytelen, nem üt-e majd vissza egy más alkalommal, és nem bizonyul-e a kontraproduktívnak. Azon gondolkodom, hogy egy ilyen találkozónak nem az lenne-e a célja, hogy újraelemezzük a helyzetet, s józanul és világosan áttekintsük, hogy mi is történik valójában. Ez tehát a mai és a holnapi kérdésem.

MODERÁTOR: Azt hiszem, feladták a kérdést.

KÉRDEZŐ: Bocsánat, próbáltam nagyon udvarias és visszafogott lenni.

KÉRDEZŐ: Államtitkár Asszony, vajon a régi gondolkodásmód nem kondicionálja-e túlságosan az új valóságot, amivel szembe kell néznie?

NULAND államtitkár: Akár az Egyesült Államokról, akár Európáról, akár az egész világról beszélünk, szerintem mindnyájunk első és legfontosabb érdeke, hogy Oroszország a szabályalapú rendszeren belül működő kiszámítható partner, és kiszámítható ország legyen. Amikor tehát ez az adott Oroszország tetszése szerint úgy dönt, hogy erőszakkal elragad egy területrészt a szomszédjától, s további erőszakkal befolyása alatt tartja azt a szomszédot, mi lesz ennek vége? És mi lesz a vége, ha ellenőrizetlenül hagyjuk, hogy a globális rendszeren belül így viselkedjen? Ahogy néhányan említették, tűzvésszé dagadhat a szétfutó láng.

KÉRDEZŐ: Államtitkár Asszony, arról szeretném Önt megkérdezni, hogy az USA valóban kész-e arra, hogy közép-és kelet-európai szövetségesei felé fenntartsa a katonai biztosítás politikáját, mivel ez igen méltányolt, igen szembetűnő tényező, s az a kérdés, hogy amennyiben Oroszország nem változtat jelenlegi politikáján, készen áll-e az Egyesült Államok arra, hogy újragondolja európai katonai jelenlétével kapcsolatos politikáját (kérdés vége nem hallható)?

NULAND államtitkár: Nos, a NATO megnyugtató szerepével kapcsolatban az a jó hír, hogy nem csak az Egyesült Államok biztosít állandó, látható földi, vízi és légi jelenlétet, hanem ez most egy NATO feladat. Kedvenc mondásunk szerint: huszonnyolcan huszonnyolcért! S mostanra már a szövetségesek több mint fele ajánlott hozzá segítséget. Így abban egyeztünk meg, hogy 2014 végéig fenntartjuk ezt a küldetést, és a walesi NATO csúcstalálkozón kiértékeljük majd, hogy javultak-e annyira a körülmények, hogy visszább foghassuk, avagy olyannyira rosszabbodtak, hogy fontolóra kell vennünk a meghosszabbítását, vagy azt, hogy másféle felállásban folytassuk.

MODERÁTOR: Államtitkár asszony, már csak öt percünk maradt. Még két gyors kérdést!

KÉRDEZŐ: Egy egyszerű kérdés. Hogyan reagálna az Egyesült Államok kormánya egy olyan javaslatra, hogy az oroszok vegyenek részt ukrajnai békefenntartásban?

MODERÁTOR: És most akinél a mikrofon van…

KÉRDEZŐ: Csak egy gyors kérdés a választásokról. Ha a május 25-i választások valóban olyan fontosak, mint mi gondoljuk, tehetnénk-e még valamit azért, hogy Ukrajna minden részén sor kerüljön rájuk? Mivel eléggé nyilvánvaló, hogy orosz támogatású erők próbálják minden lehetséges módon megzavarni, s így érvényteleníteni azokat.

NULAND államtitkár: Nos, az első kérdésre válaszolva: nehezen tudnék itt most elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amely szerint az ukránok—a kormány vagy az emberek többsége—orosz békefenntartókat hívna. S ha hívás nélkül jönnének, azaz saját magukat hívnák meg, az ukránok nyilván nem látnák őket szívesen, s mi sem örülnénk nekik, sőt, reményeim szerint az EU országainak többsége sem, avagy egyikük sem. Ismerjük ezt a trükköt, már találkoztunk vele. Tüzet gyújtasz, aztán bejössz, mint tűzoltó, és elfoglalod az épületet. Szóval, ez az, amit meg kell meg akadályoznunk! Ezt láttuk Abháziában, ezt láttunk a Dnyeszteren túli területeken, ezt láttunk a Krím-félszigeten, és tennünk kell arról, hogy Kelet-Ukrajnában, vagy Ukrajna többi részén ne ugyanez legyen a vége.

Ami a választásokat illeti–azok kritikusan fontosak. Nyilván tudják, hogy az EBESZ néhány ezer megfigyelővel a transzatlanti ellenőrzés egyik történelmileg legnagyobb ellenőrzési misszióját indítja. Legalább 4000 ukrán megfigyelő is lesz. Az EBESZ holnap újabb választási jelentést küld, mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg. De tőlük—az ukránoktól—azt a tájékoztatást kaptuk, hogy amennyiben ma lennének a választások, a Krímben nyilvánvalóan nem lehetne megtartani, bár a szavazni kívánó krímiek fogadásáról gondoskodni fognak, és sokan máris regisztráltak a Krímen kívül történő szavazásra. Nyilvánvalóan nehezen megy majd olyan helyeken, mint Szlavjanszk vagy Kramatorszk, de az ukrán kormány arra számít, hogy még a donyecki és a luhanszki területek nagy részén is képesek lesznek lefolytatni a választásokat. Tehát arra kell figyelni, hogy mostantól a választásig hogyan alakulnak a biztonsági feltételek, hogy sikerül-e a szeparatistákat a reményeknek és várakozásoknak megfelelően féken tartani, s nem lesz-e további területvesztés.

De minden a választás napján múlik. Minden a szavazás napjának biztonságán múlik. Minden azon múlik, hogy az ukránokban ne csak az érdeklődés és a szándék, hanem az elkötelezettség is legyen meg az iránt, hogy nemet mondjanak a szeparatistákra, és a szavazólapon jelzett igennel fejezzék ki egyéni véleményüket.  Masszív választási kampány is folyik. De mindnyájunknak az az érdeke, hogy az ukrán egyének inkább a szavazólapon található húsz vagy huszonhárom névből válasszanak, minthogy a szeparatisták vagy a fegyveresek megfosszák őket ettől a lehetőségtől.

KÉRDEZŐ: Utolsó kérdés. Putyin elnök a hétvégi úgynevezett népszavazás után a “tiszteletben tart” kifejezést használta. Az Ön olvasatában mit jelent, hogy ezt mondta? ” Ön szerint, vagy Washington szerint nem jelent ez némi meghátrálást?

NULAND államtitkár: Szerintem ez még a jövő zenéje. Mi nem a szavai, hanem a tettei alapján ítéljük meg Putyin elnököt. Ezt a kifejezést a krími referendummal kapcsolatban használta, épp azelőtt, hogy a „békefenntartói” bementek, hogy—amint mondtam–elfoglalják az épületet. Szóval óvatosnak kell lennünk! Az a legfontosabb, hogy Donyeck és Luhanszk lakói szavazhassanak május 25-én, s akkor majd meglátjuk, hogy hogyan döntenek a jövőjükről.

KÉRDEZŐ: Államtitkár asszony, most be kell fejeznünk. Nagyon köszönöm, hogy időt szánt ránk.

NULAND államtitkár: Köszönöm.

Forrás: Remarks at GLOBSEC 2014– Victoria Nuland | Assistant Secretary, Bureau of European and Eurasian Affairs | Bratislava, Slovakia |May 14, 2014

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.