AZ AMERIKAI ÁLOM MÉG MINDIG LÉTEZIK–ANDRÉ GOODFRIEND IDEIGLENES ÜGYVIVŐ INTERJÚJA A MAGYAR NEMZET C. LAPBAN

Az interjút Zord Gábor készítette, 2014. augusztus 5-én jelent meg a lap on-line kiadásában

Maga a tény, hogy meg tudjuk vitatni ezeket az ügyeket, és hogy ön információhoz tud jutni, rámutat az Egyesült Államok rendszerének átláthatóságára – lényegében ezzel a kurta magyarázattal intézte el az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője, hogy miközben Amerika lehallgatja a szövetségeseit, foglyokat kínoz, rendőrállami módszereket alkalmaz, addig éppen a magyar demokráciáért aggódik. Orbán Viktor kormányfő tusnádfürdői beszédével összefüggésben André Goodfriend lapunknak adott interjújában közölte: szerinte nincs válságban a nyugati modell. – Mint bevándorlási statisztikáink és az újjáéledő gazdaságunk iránti bizalom mutatja, a nyugati modell továbbra is vonzza a legjobbakat és a legfényesebb elméket a világ minden tájáról – fogalmazott.

– Először is, miért szólal meg nyilvánosan az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője a magyar kormányfő beszéde kapcsán? Ez messze nem rutin az amerikai diplomáciában.

– Valóban sok vitát váltott ki a miniszterelnök úr Tusnádfürdőn kifejtett értekezése, amelynek során tudósok, politikusok, újságírók és mások próbálták megérteni, mit jelent az, ami ott elhangzott. Lenyűgöző volt olvasni az értelmezéseknek és a beszéd értékelésének széles skáláját is. E tekintetben aktív kapcsolatban vitatjuk meg a demokratikus elveket Magyarország kormányával, őszinte magánbeszélgetéseket folytattunk és nyilvános nyilatkozatokat tettünk olyan fejleményekről, amelyek negatívan hatnak a magyarországi demokratikus intézmények egészségére, a civil társadalomra és a médiaszabadságra. Ám az én érdeklődésemet az Egyesült Államok említése, valamint azoknak az értékeknek a látszólagos kritikája keltette fel, amelyekben, hitünk szerint, társadalmaink osztoznak. Természetesen örülünk e vita lehetőségének. Ami azt illeti, lényeges aspektusa az amerikai diplomáciának Magyarországon és minden társadalomban, ahol diplomatáink szolgálatukat teljesítik. Megvitatjuk az értékeket, amelyekben hiszünk, és mert ezek az értékek, és nem csak a gazdasági érdekek azok, amelyek nemzetközi közösséggé kapcsolnak össze bennünket. Mára olyan fontossá vált, hogy a diplomáciai találkozók zárt ajtajain túl is megvitassuk az értékeket, hogy sok nagykövet és képviselet-vezető blogol és a Twittert használja. Észrevettem, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára is vezet blogot, Navracsics külügyminiszter úr pedig elkezdte használni a Twittert. Annak érdekében, hogy informális módon, ám hivatalos minőségemben vitathassam meg az Egyesült Államok álláspontját, múlt januárban Civil Voices néven blogot indítottam. Itt érhető el: blogs.usembassy.gov/goodfriend/. És július 4-én twitterezni is elkezdtem, ott @GoodfriendMA vagyok.

– Másoknak is kijár a fokozott figyelem? Nem tudja véletlenül, hogy a jeruzsálemi amerikai nagykövet a gázai palesztin civil áldozatok láttán kezdeményezett aggodalmát kifejező interjút az izraeli médiában?

– Habár nehéz egybevetni a gázai helyzetet a magyarországi helyzettel, az Egyesült Államok valójában jelentős, médiainterjúkon messze túlmutató energiákat fordít arra, hogy megpróbáljon véget vetni ennek a konfliktusnak. Kerry külügyminiszter számos esetben utazott a térségbe és találkozott vezető tisztségviselőkkel. És Obama elnök hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok határozottan elítéli a Hamász rakéta- és alagúttámadásait Izrael ellen, miközben újfent hangot adott az Egyesült Államok súlyos és növekvő aggodalmának a palesztin civil halálesetek növekvő száma, az izraeli életek elvesztése és az egyre romló gázai humanitárius helyzet miatt.

– Visszatérve Tusnádfürdőhöz, Orbán Viktor a beszédének az elején megköszönte a határon túli magyarok szavazatait. Nem sokat hallottunk eddig arról, hogy az amerikai kormány miként vélekedik a kettős állampolgárság magyarországi intézményéről, bár a fülemben még visszacseng egy korábban, még a bevezetés előtt Budapesten szolgáló kollégájának privát megjegyzése. Eszerint a kettős állampolgárság máshol alapvető jog lehet, a határon túli magyarok esetében viszont stratégiai kérdés. Mi erről ma az amerikai álláspont?

– Az állampolgárság és a vele járó felelősség és jogok általában olyan dolog, ami az egyénre és a neki állampolgárságot adó államra tartozik. Más országokkal folytatott tárgyalásai során az Egyesült Államok általában arra fókuszál, hogy az „állampolgárság” egyetemes emberi jog – mindenkinek joga van az állampolgárságra. Ezt kimondja az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is, amelyet mind az Egyesült Államok, mind Magyarország elismer. Azt a magyaroknak kell eldönteniük, milyen legyen saját társadalmuk természete, és hogyan változik a társadalom, vagy milyen komplikációk merülnek fel, amikor magyar állampolgárságot ajánlanak olyanoknak, akik nem élnek Magyarországon és már állampolgárok máshol.

– A miniszterelnök azt mondta, a rendszerváltást immár tapasztalatként, nem referenciaként kell kezelni

– Inkább nem szeretném elemezgetni a miniszterelnök úr szavait arról, hogy valamit tapasztalatként vagy inkább viszonyítási pontként kellene kezelni. Jóllehet azok, akik 1989-ben részesei voltak a vasfüggöny leomlásának és a rendszerváltásnak, már az ötvenes éveikben járnak, és azok, akiknek 1956 személyes viszonyítási pont, már a hetvenes éveiket tapossák, és azok pedig, akik látták, ahogyan a magyar nemzet szétszaggatta önmagát a harmincas-negyvenes években, már nyolcvan- és kilencvenvalahány évesek, minden korszaknak megvan a tanulsága, amelyeket nem szabad elfelejteni. Habár természetesen lehetséges 2008-at választani ki mint olyan évet, amely mindent megváltoztatott, ahelyett hogy egy válságot választanánk ki referenciapontnak és az országokat új realitások áldozataiként festenénk le, egy másik, pozitívabb referenciapont 2004 lehetne, amikor Magyarország visszanyerte identitását mint egy Európa szívében levő ország és belépett az Európai Unióba. Vagy a legközelebbi viszonyítási pont éppen 2014 lehetne, amikor a nemzetközi közösség – különösen azok az országok, köztük Magyarország, amelyek hisznek abban, amit liberális demokratikus értékeknek nevezhetünk –, összefognak és szembeszállnak Oroszország 19. és 20. századot idéző nacionalista expanziós értékeivel. A 2008-as pénzügyi válságnak szintén voltak tanulságai, csakúgy, mint az azt megelőző virágzó és hanyatló periódusoknak. Minden komplexitásával együtt az Egyesült Államok gazdasági rendszere talán pontosan sokfélesége és rugalmas, liberális hozzáállása miatt volt képes túljutni egy nagyszabású megrázkódtatáson. Csak pár nappal ezelőtt, augusztus 1-jén Obama elnök azt a megjegyzést tette, hogy első elnöki periódusa alatt a sajtókonferenciákon mindenki a gazdaságról, a munkahelyekről és az ingatlanpiacról akart feltenni kérdéseket. Ma pedig… Le tudta szögezni, hogy működött az, amit tettünk. A gazdaság jobban áll. Rámutatott, hogy az elmúlt hat hónapban kétszázezer munkahely jött létre – 17 éve nem történt ilyesmi. Ez a kitartásunk és rendszerünk hatalmának erejét mutatja. Ami az Egyesült Államokat mint globális hatalmat illeti, igen, keményen dolgozik azon, hogy közös elveken és értékeken alapuló globális partnerségeket építsen. Kommunikálunk és kapcsolatot létesítünk és tartunk fenn. Nyilvánosan és magánbeszélgetéseken is elmondjuk véleményünket. Értékeink és életformánk nyitott könyv mindenki előtt. Az amerikai álom még mindig létezik. A 2012-ben az Egyesült Államokban élő, külföldön született 40,8 millió ember harminc százaléka 2000 és 2009 között, 7 százaléka pedig 2010 után érkezett. Kevés statisztika beszél ennél ékesszólóbban Amerika vonzerejéről, arról, hogy az amerikai értékek és az amerikai életforma továbbra is mennyire vonzó.

– A beszédben szó esett arról, hogy Amerikában és Nyugat-Európában manapság a problémák kapcsán olyan dolgok hangozhatnak el, amelyek korábban szentségtörésnek számítottak volna. Tényleg válságban van a nyugati modell?

– Nincs. Mint bevándorlási statisztikáink és az újjáéledő gazdaságunk iránti bizalom mutatja, a nyugati modell továbbra is vonzza a legjobbakat és a legfényesebb elméket a világ minden tájáról. Érkezzenek Ázsiából, Afrikából, Kelet-Európából vagy Dél-Amerikából, a migráció iránya továbbra is az Egyesült Államok és Nyugat-Európa. Az emberek nemcsak a gazdasági jólétet keresik, hanem az általunk vallott értékeket is, a szólásszabadságot, a vallásszabadságot, a munkahelyi egyenlőséget, az innováció támogatását, a jogállamiság biztonságát és még oly sok mást. Bizonnyal vannak még a világban működőképes gazdasági és társadalmi rendszerek, de kevés nyújtja azt a rugalmasságot és állóképességet, amely szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk a könnyű kommunikáció, utazás és kereskedelem 21. században megvalósult lehetőségeivel.

– A miniszterelnök egy új államszervezési minta megtalálásában látja a jövő legfontosabb feladatát. A globalizmus és az országoknál is hatalmasabb multicégek, illetve az olyan kontinensnyi rendszerek, mint az Európai Unió korában tényleg ennyire fontos az állami szerepre fókuszálni? Persze azt is felhozhatnánk, hogy az önök sikertelen intervenciói által létrejött működésképtelen államok éppen a sikeres állam folytatódó szükségességére mutatnak rá…

– Nos, ez igazából egy történelmi beszélgetés témája lehetne. Sok tekintetben nagyon is globalizált modellek léteztek a 19. században is, a Habsburg-, a brit és az oszmán birodalom alatt. A nemzeti mozgalmak pedig, amelyek oly sok etnikai nemzetalapú állam kialakulásához vezettek az első világháború után, a 20. század viharos kezdetét és az Egyesült Államok világbefolyásának növekedését jelentették. A mi szempontunk és a mi hatásunk abban áll, hogy kiállunk amellett, hogy az emberek beleszólhassanak saját kormányzásukba. Vannak, akik a 19. század végére és a 20. század első évtizedére Magyarország aranykoraként tekintenek. Ez olyan korszak volt, amikor Magyarországot lakossága sokféleségéről ismerték, és amikor az ország virágzott, mert a sokfélesége által adott értékekre tudott támaszkodni a tudományok, a művészetek, a zene, az irodalom területén. Támaszkodni tudott büszke és sokféle polgára önkéntes hozzájárulásaira, és európai fővároshoz méltó csodaszép várost hozott létre. A kulturálisan sokféle nemzet szerepvállalása a társadalom jólétében az amerikai rendszernek is erőssége a mi fél kontinens méretű országunkban. Az Egyesült Államok majdnem kétszáz éves jelszava az „E Pluribus Unum” – a „Sokból egy”. A diverzitásból fakadó erő és egység képessége az Európai Uniónak is erőssége. És ennek az erőnek egyik fontos eleme, az, ami megkülönbözteti az új multinacionális és transznacionális modelleket a 19. század autoriter, birodalmi modelljeitől, az, hogy hatalmat ad polgáraiknak. Polgárainak, és nem alattvalóinak. A demokratikus hatalommal való felruházás vezetett a váltáshoz a diplomácia szerepében, a diplomaták és politikusok zárt ajtók mögötti tárgyalásaitól a polgárokkal való vitákhoz. Az autoriter rendszerekben, ahol a polgárok szava nem számít, ahol a polgároknak nincs befolyása, ott lehet zárt ajtók mögött folytatni a diplomáciát. De mi jobban szeretjük nyíltan megvitatni az ügyeket, a kormánytisztviselőkkel és a polgárokkal is, mert hiszünk abban, hogy a hatalommal felruházott emberek korában fontos, mit érzékelnek a polgárok. És a polgárok szerepüket a politikai államoktól kapják. Az államok és az államszövetségek továbbra is fontosak maradnak.

– Tény, hogy vannak nem nyugati és nem liberális modellek, amelyek sikeresek. Az Egyesült Államok tudvalevőleg nehezen viseli, ha más modellek működőképességét hozzák fel, hiszen ez ellentétes önmagának vindikált vezetői szerepével. Nem gondolja, hogy ez a missziós tudat, legalábbis meglehetősen arrogáns hozzáállás a világbéke legnagyobb akadályának bizonyult az utóbbi húsz évben? Miért nem tud Amerika megbékélni azzal, hogy másutt más rendszerek vannak, tisztelve a nemzeti szuverenitást?

– Az ön premisszája ismét megkérdőjelezhető. Ami azt illeti, ennek az ellentéte pontosabb. Jól ismert, hogy az Egyesült Államok az eszmék piacának, a politikai rendszerekről és modellekről folytatott nyílt vitáknak a szorgalmazója. Szorgalmazzuk az állampolgárok és kormányuk közötti párbeszédet és valódi kommunikációt. Bár egy olyan rezsim, amely nem hajlandó tolerálni a polgáraival folytatott nyílt párbeszédet és parancsuralmi gazdaságot épít, hozhat valamelyes pénzügyi hasznot a kormányon levőknek, nekünk nehezünkre esne sikeresnek nevezni egy olyan modellt, amely saját magának, és nem a társadalom egészének ér el profitot, méghozzá a piac kemény kézi vezérlésével és az ellenvélemény elhallgattatásával.

– Kétségtelenül szokatlan Orbán Viktor illiberális demokráciára vonatkozó felvetése, mely a 2010-et megelőző liberális időszak helyi gyakorlatát, úgymond az erősebb igazát számolná fel. Fel is sorolja a nemzeti érdek képviseletének, a közösségi vagyon védelmének hiányát, vagy az ország eladósodását. Ez utóbbi az Egyesült Államokban is ismerősen csenghet. Nem lehet, hogy tényleg eljött az ideje a revíziónak, a fundamentalista liberális dogmák felülvizsgálatának?

– Pontatlan az erősebbnek van igaza elvet a liberális demokráciával azonosítani. A liberális demokrácia az egyének értékére és méltóságára összpontosít, arra, hogy a társadalom minden állampolgárának alapvető jogait megvédje, különösen azokét, akik kisebbségben vannak – vagy más szóval, akik nem szükségszerűen erősek egy adott pillanatban. Ezért hangsúlyozzuk gyakran a jogállamiság megóvásának szükségességét a demokráciában. Annak a buktatónak az elkerülése, hogy az erősebbnek mindig igaza van, vagy hogy mindig a többség akarata érvényesüljön, különleges kihívást jelent egy olyan rendszerben, mint Magyarországé, ahol egykamarás törvényhozás van, és a kormány fejét szintén a kormányzó párt adja. Az egykamarás rendszerben kevesebb fék és ellensúly van, mint a kétkamarás törvényhozással rendelkező országokban, vagy ahol külön választják meg a legfőbb vezetőt. Vagyis egy ilyen rendszerben, elkerülendő a csapdát, hogy a többség figyelmen kívül hagyja a kisebbség jogait, egy felelősségteljes kormánynak még keményebben kell dolgoznia azért, hogy a jogállamiságot tiszteletben tartsák és megfelelő fékek és ellensúlyok működjenek. Az amerikai rendszerben működő fékek és ellensúlyok, a végrehajtó, a törvényhozó és a bírósági hatalom közötti hatalmi egyensúly, valamint a nagy amerikai politikai pártok közötti viták teljesen nyilvánosak az Egyesült Államokban és világszerte is. Mégis, legyen bár néha fájdalmas, az Egyesült Államokban talán ezek a hatalmi korlátozások teszi képessé kormányunkat sokféle nemzetünk érdekeinek valódi képviseletére, hogy a pénzügyi felelősséget egyensúlyba hozza az infrastrukturális beruházásokkal és a válságokra való felkészültséggel – hogy aztán ismét megerősödve kerüljön ki a kihívásokból, megerősödve egy olyan megközelítés által, hogy polgárai mind jogaikat, mind kötelességeiket értékelik – amelyek közé tartozik az, hogy felemelhetik szavukat és tudathatják aggodalmaikat kormányukkal.

– Ön egy rózsaszín álomvilágot ír le. Ezzel szemben az önök országa nem mintademokrácia. Lehallgatja szövetségeseit, köztük Magyarországot, foglyokat kínoz, és önöket nevezi a világ közvéleményének nagy része az utóbbi húszévnyi intervenciós politikájuk nyomán rendőrállamnak. Nem gondolja, hogy egyszerűen nincs morális alapjuk a kritikára?

– Maga a tény, hogy meg tudjuk vitatni ezeket az ügyeket, és hogy ön információhoz tud jutni, rámutat az Egyesült Államok rendszerének átláthatóságára. Mi elfogadjuk a jogos kritikát. Gyakran elsők vagyunk önmagunk kritizálásában. Mint már mondtam, a fékek és ellensúlyok rendszere, a szabad média és az oknyomozó újságírás tiszteletreméltó hagyománya nálunk azt jelenti, hogy mi gyakran igen erős, kritikus fényben látjuk magunkat. Nagyra értékeljük a tényt, hogy törvényhozásunk el tudja számoltatni a végrehajtó ágat, és hogy a Legfelső Bíróság mérlegelheti a törvényhozás döntéseinek törvényességét. A fékek és ellensúlyok, a kormányzati folyamatok átláthatósága, az erős civil társadalom, a szabad média hagyománya, valamint az, hogy mindig készen állunk arra, hogy megpróbáljunk pozitív példát mutatni, azt jelentik, hogy az Egyesült Államok kormányát gyakran vetik alá fürkésző vizsgálatnak, és mi ezt megszoktuk. A képességünk arra, hogy álljuk a kritikát, hogy megfogadjuk a kritikát, adja meg nekünk a képességet és a felelősséget is arra, hogy felemeljük a szavunkat, amikor ezt kell tennünk.

– Az önök diplomatái minden civil szervezetet érintő hírre érzékenyen reagálnak, gondolom most is a szívükhöz kaptak, hogy a miniszterelnök fizetett politikai aktivistákról, külföldi érdekek érvényesítőiről beszélt. Miért baj az, ha a magyar kormány tisztán akar látni? Olyan nehéz ezt megérteni az Egyesült Államokból, ahol véresen komolyan veszik a civil szféra és a bejegyzett külföldi ügynökként való tevékenység elkülönítését?

– A civil társadalom, a civil szerepvállalás, a szerepet vállaló polgárok erejére támaszkodó intézmények nemzedékek óta fontos eleme az amerikai és a magyar társadalomnak. A civil társadalom létfontosságú, jelentős szerepet játszott a magyarországi 1989-es rendszerváltásban. Számos magyar politikai mozgalom gyökerei – köztük a Fideszéi – a civil társadalomból erednek, és valamennyien a magyar társadalom érdekeit képviselik, függetlenül attól, honnan érkezik a finanszírozás. Amint azt a civiltársadalmi szervezeteknél dolgozók jól tudják, a civil társadalom segít a polgároknak aktív szerepet játszani társadalmukban. Mint már mondtam, az Egyesült Államok polgárai nem csupán joguknak, hanem kötelességüknek tartják, hogy elszámoltassák a kormányukat. Ahogyan a kormány felelősséggel tartozik azért, hogy őrködjön polgárai jogai felett, a polgárok felelősséggel tartoznak azért, hogy a kormányuk úgy dolgozzon, ahogyan kell. Az állampolgárok ezt a civil szerepvállalással érik el, nem kormányzati intézményeken (NGO) keresztül, amelyek függetlenek a kormánytól, amelyet elszámoltatnak. Az OECD tagjaiként mind az Egyesült Államok, mind Magyarország elkötelezte magát egy működő és független civil társadalom mellett. Időnként és természeténél fogva a civil társadalom politikus. Amikor a polgárok visszajelzéseket adnak a kormányuknak, az politikai cselekvés. Amikor jogvédő és emberi jogi szervezetek fontos ügyekben felemelik a szavukat, az politikai cselekvés. A civil társadalmi szervezetek politikai szereplőkként történő megnevezése nem a civil társadalom kritizálása, hanem annak leírása, milyen széleskörű és mennyire értékes lehet a szerepük. A civil társadalom számos forrásból juthat finanszírozáshoz. Az Egyesült Államokban és sok más országban magánszemélyek saját pénzüket adományozzák a civil társadalom támogatására. Ezt is a társadalmi felelősségvállalás részének tekintik. Néha kormányok finanszírozzák a civil társadalmat, bár ilyen esetekben mindig ott a kockázat, hogy a nem kormányzati szervezet „kvázi kormányzativá” válik. És vannak esetek, amikor más kormányok vagy nemzetközi intézmények segítenek finanszírozni nem kormányzati intézményeket, amelyek általános elveket, mint például emberi jogokat, a jó kormányzás és hasonlókat támogatnak. Bár az Egyesült Államokban sok NGO-t amerikai magánszemélyek adományaiból tartanak fenn, sok NGO az Egyesült Államokon kívülről is kap támogatást, még Magyarországról és a magyar kormánytól is, anélkül, hogy ezért külföldi ügynököknek tekintenék őket. Van olyan törvényünk, a Foreign Agents Registration Act, amelyek előírják, hogy a külföldi érdekeket képviselő szervezetek és magánszemélyek külföldi ügynökként vetessék nyilvántartásba magukat, de csupán az, hogy külföldről kap pénzt, még nem teszi a szervezetet külföldi ügynökké. Általában akkor beszélünk külföldi ügynökről, amikor a szervezetet vagy magánszemélyt kifejezetten egy idegen ország ellenőrzi, és az illető egy idegen ország olyan utasításait hajtja végre, amelyek célja az ügynök tartózkodási helye szerinti ország politikájának a befolyásolása. Alaptalanul azzal vádolni a civil társadalmi csoportokat, hogy külföldi ügynökök vagy az állam ellenségei, megfélemlíti a független civil társadalmat és megakadályozza  legitim szerepének ellátásában. Tudjuk, az EU és az OECD tagjaként (amely felemelte szavát a magyarországi civil társadalom megfélemlítése ellen) Magyarország kötelezte magát, hogy aktív és független civil társadalommal fog dolgozni, és ezért aggasztanak minket a közelmúlt nyilatkozatai és kormányzati lépései, amelyek akadályozzák a civil társadalom szabad működését Magyarországon.

– Roger Scruton angol konzervatív filozófus nemrégiben úgy fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémián, hogy „van összeesküvés az országok ellen”. Ő a Soros-hálózatnak tudta be például, hogy hazánk fasizálódásáról írnak. Bajnai Gordon mozgalmát is ők támogatták. Ez nem beavatkozás?

– Nem lenne konstruktív, ha egy összefüggéseiből kiragadott kifejezésről mondanánk véleményt. Ugyanakkor az angolban a conspiracy/konspiráció szó azt sugallja, hogy emberek titokban cselekszenek. Magyarban is arra utal az összeesküvés szó, hogy valamilyen titkos megegyezésről van szó. Azonban egy nyitott, átlátható társadalomban szövetségeket alakítunk, és közösen meghatározott célok érdekében nyíltan együtt dolgozunk. Amit nagyon nyíltan, nagyon nyilvánosan teszünk, az az, hogy a közös célok és közös értékek érdekében nyíltan együttműködünk más országokkal, s ezen társadalmakban a magánszemélyeket is olyan helyzetbe hozzuk, hogy ugyanezen célokra és értékekre törekedhessenek. Ez éppen ellentéte az összeesküvésnek. Mi azt szorgalmazzuk, hogy az állampolgárok nyíltan és aktívan vegyenek részt országuk kormányzati rendszerében, azokat is beleértve, akik történetesen nem az éppen hatalmon lévő kormányra szavaztak. És a kormányok néha éppen a civil társadalmat képviselők nyíltságát és függetlenségét kifogásolják.

– Soros György folyamatosan olyan civil szervezeteket támogat, amelyek kizárólag a jobboldali kormányt támadják. Néhány szervezetet ezek közül a Norvég Alap is támogatott. Itt több száz millió forintról beszélünk.

– Ez nekem nem kérdésnek, inkább állításnak tűnik, méghozzá elég pontatlannak. Emlékszem, 1980-as években a finanszírozás a nyílt társadalmak és demokratikus mozgalmak támogatására ment, amelyek természetüknél fogva magánszemélyeket tesznek képessé arra, hogy szembeszálljanak autoriter rezsimekkel, legyenek azok baloldaliak (mint Magyarország esetében volt a helyzet) vagy jobboldaliak. „Baloldali” vagy „jobboldali” kormányok támogatása helyett a civil társadalom támogatása a demokratikus kormányzás támogatását jelenti, és azt, hogy az emberek hatalmat kapnak a kezükbe. Autoriter rezsimeknek sem a jobb, sem a baloldalon nincs ínyére a hatalommal bíró polgárság.

– Értekezése végén a kormányfő úgy fogalmaz: a jövő lényege, hogy bármi megtörténhet, és ennek kapcsán utal az általa terrorakciónak nevezett ukrajnai géplelövésre, illetve az Obama elnök ellen az amerikai törvényhozás által indítandó perre. Ez a beszéd megint csak éles kontrasztban áll az Egyesült Államok elsőségét hozó hidegháború nyomán született fukuyamai vízióval a liberális nyugati demokrácia, a fogyasztói társadalom végérvényes győzelméről. Önöknek kétségtelenül több eszközük van arra, hogy a jövőbe lássanak, mint nekünk. Tényleg bármi megtörténhet? Engem például az érdekelne a legjobban, hogy az orosz–amerikai birkózás kapcsán kiterjed-e az ukrajnai vérontás Közép-Európára, benne a hazámra.

– Sajnos nincs kristálygömbünk, amivel megjósolhatnánk a jövőt. Még Francis Fukuyama is mást ír ma, mint 1989-ben, amikor a régióban végbement rendszerváltás közvetlen és inspiráló utóhatása alatt állt. Lehet, hogy abban a mámoros időszakban sokan azt mondták, bármi megtörténhet. Azonban, hacsak nem hátradőlve akarjuk végignézni, hogy a történelem úgy bontakozik ki előttünk, mint egy minden belső logikát nélkülöző, rossz mozifilm, amiben csakugyan minden megtörténhet, akkor nekünk is be kell kapcsolódnunk, és szerepet kell vállalni az alakításában. Szerintem igazából ez Fukuyama későbbi írásainak az iránya. Amint Obama elnök mondta a már említett augusztus 1-jei sajtókonferencián: Amerika részben azért lesz mindig nélkülözhetetlen, az amerikai vezetés részben azért lesz mindig nagyon fontos, mert mi hajlandók vagyunk belevetni magunkat az ügyekbe és próbálkozni. Ez a pozitív készen állás arra, hogy megpróbáljuk alapvetően meghatározni a megközelítésünket már a kezdetektől fogva, azóta, hogy Thomas Jefferson 1776-ban belefoglalta a Függetlenségi Nyilatkozatba: az amerikai népnek magának kell a jövőjét alakítania. Ha csak ülünk és nézünk, talán, igen, bármi megtörténhet, de ha érdeklődünk a világ dolgai iránt, akkor készen kell állnunk arra, hogy belevessük magunkat és megpróbáljuk. A próbálkozásra való készen állás tette lehetővé, hogy sikeresen kezeljünk pénzügyi válságot pénzügyi válság után, akár az 1930-as, akár az 1970-es években, akár e század első évtizedében; ez az érzés táplálja pozitív jövőképünket, ez táplálja az innovációt, ez vonzza hozzánk azokat az országukat, akik egy „can-do”, azaz meg tudjuk tenni szellemű ország partnerei akarnak lenni, s ez vonzza az „amerikai álmot” kereső bevándorlókat, ez ösztönöz bennünket arra, hogy aggályos esetekben elsőnek szólaljunk fel – hajlandóak vagyunk belevetni magunkat az ügyekbe és próbálkozni. Nem mindig úgy jó, ahogy tesszük, de akkor igyekszünk tanulni a hibáinkból, s ismét megpróbáljuk. Így mi nem csupán hagyjuk, hogy bármi megtörténjen, hanem egyénenként és csapatban megpróbáljuk alakítani azt, ami történni fog.

Egyébként meg van-e szabva önöknél Magyarország különutasságának az a mértéke, mely aktív ellenlépéseket eredményezne az Egyesült Államok részéről? Ragaszkodásunk Paks 2-höz, a Déli Áramlathoz szülhet-e amerikai szankciókat?

– Bizonyos mértékig az EU valamennyi országa, az Egyesült Államokhoz hasonlóan, a saját útját követi, miközben együtt is működnek a közös biztonság és jólét érdekében. A mi munkamódszerünk, vagyis hogy ezen szövetségeken belül és gazdasági keretekben dolgozunk együtt, segít elkerülni, hogy akárcsak említés is essék szankciókról. Magyarország EU-partner, NATO-szövetséges és tagtárs az EBESZ-ben. Amerika és Magyarország közös történelme hosszú, csaknem 250 évre tekint vissza, amelynek során támogattuk egymást és kiálltunk közös értékeinkért. Kérdése energiaügyekre vonatkozik. Magyarország szorosan együttműködik velünk és másokkal Európában a regionális energiabiztonság érdekében. Az energiabiztonság a források, a fűtőanyagtípusok és az útvonalak diverzifikálását jelenti. A múltban rámutattunk, hogy Paks egyetlen forrást és egyetlen ellátót kínál Magyarországnak, és elvonja a forrásokat a nagyobb energiadiverzifikációtól és befektetésektől. Mivel a Paksról szóló teljes megegyezést még nem hozták nyilvánosságra, a magyarok még nem ismerik az Oroszországtól való energiafüggőségük részleteit. Mi sem láttuk az egyezményt – és továbbra is aggaszt minket végrehajtásának gyorsasága és magánjellege. Őszintén szólva, ebben az ügyben az átláthatóság könnyebb és hasznosabb lett volna Magyarországnak, mint a titkolózás. Azt is látjuk, hogy Magyarország egyeztetett az EU-n belül a szankciók bevezetéséről Oroszország ellen, mivel az folytatja destabilizáló tevékenységét Ukrajnában. Ukrajnára vonatkozó álláspontunk ugyanaz, mint Magyarországé. Mindketten elítéljük a Krím-félsziget illegális annektálását, a folytatódó erőszakot a határvidékeken, és az oroszok által támogatott szakadároknak a demokratikus Ukrajna destabilizálására irányuló erőfeszítéseit. Mi is osztjuk Magyarország felháborodását az utasszállító repülőgépet ért támadás miatt. Támogatjuk az EU döntését a szankciók harmadik szintjének bevezetéséről, és értékeljük, hogy Magyarország csatlakozott az ebben az ügyben elért EU-konszenzushoz. Magyarország és valamennyi NATO- szövetséges mellett állunk és velük együtt ellenezzük a folytatódó erőszakot, valamint felszólítjuk Oroszországot, hogy tegyen konkrét lépéseket a konfliktus eszkalálódásának megszüntetésére. E válság jövőjét a mi szövetségünk, a mi konszenzusunk és a mi egységünk fogja jellemezni. Minapi beszédében Hende honvédelmi miniszter úr is arra emlékeztetett, hogy nincs béke biztonság nélkül.

– Mikor érkezik meg az új amerikai nagykövet Budapestre? Colleen Bell lesz az?

– Bell nagykövetjelölt kinevezése – negyven másik nagykövetjelölt kinevezésével együtt – jelenleg a szenátus megerősítésére vár. Ezért nem tudjuk megjósolni, mikor érkezik Budapestre.

Forrás: Az amerikai álom még mindig létezik. Zord Gábor László. Magyar Nemzet, 2014. augusztus 5., kedd

 


 

This entry was posted in Foreign Policy, Követségi Hírek, Society & Values, Uncategorized and tagged , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.