A SZANKCIÓKKAL KAPCSOLATOS POLITIKÁT KOORDINÁLÓ DANIEL FRIED NAGYKÖVET AZ UKRÁNOK ELLENI OROSZ AGRESSZIÓRÓL

A Tomas Dapkus készítette interjú a Kyiv Post című lapban jelent meg 2014. augusztus 21-én

A szerkesztő megjegyzése: A Tomas Dapkus készítette interjú először a litván alfa.lt hírportálon jelent meg augusztus 21-én. Az angolra fordított interjút a szerző beleegyezésével újra leközölték, eredeti formájában itt olvasható.

Daniel Fried nagykövet a szankciókkal kapcsolatos politika koordinátora az USA Külügyminisztériumában. © AFP

Daniel Fried nagykövet a szankciókkal kapcsolatos politika koordinátora az USA Külügyminisztériumában. © AFP

Alfa.lt: Mikor működnek a szankciók?

D. Fried: Működhetnek. Nem mindig működnek. Akkor működnek a legjobban, ha multilaterálisak, s lehetőleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyta őket. Egyértelműen ez a legjobb út. Akkor lehetnek hatásosak, ha a világ vezető gazdasági hatalmai többé-kevésbé egységesen állnak hozzá, s az ügyben leginkább érintett országok kormányai rászánják megfelelő forrásaikat, s biztosítják, hogy a szankciókat idővel ténylegesen bevezessék és érvényt szerezzenek nekik. Évekig tartó, igen bonyolult folyamatot igényelt az Irán elleni szankciók bevezetése, végül mégis sikerült egy hatásos, multilaterális rendszert felállítani.

A szankció maga nem politika, hanem eszköz, amit a tágabb politikába kell beágyazni. Hasznos, de soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az eszközök nem azonosak a célokkal. Értenünk kell, s mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mit is akarunk elérni a szankciókkal. Mindezek alapján úgy érzem, hogy azok a szankciók, amelyeket az Egyesült Államok és az Európai Unió, valamint más fontos országok, így Kanada, Ausztrália és Japán megtárgyaltak egymással, majd az Ukrajna elleni agresszív cselekmények miatt kiróttak Oroszországra, hatásosak, mivel e kritériumok többségének megfelelnek.

Alfa.lt: Vannak még olyan országok, akik szintén támogatni fogják ezeket az Oroszország elleni szankciókat, és feltétlenül szükség van-e a támogatásukra ahhoz, hogy a szankciók hatásosak legyenek?

D. Fried: Tudtommal Norvégia többnyire támogatja az EU szankciókat, noha nem tagja az EU-nak. Szerintem most is így tesz. Svájc sem EU tagállam, de általában ő is támogatja az ilyen szankciókat. Ebben az esetben is így tesz. Ez igen jó dolog. Beszéltünk már Dél-Koreával, Szingapúrral, konzultációkat folytattunk Kínával, s folytatni is fogjuk ezeket. Annál jobb, minél nagyobb szolidaritás mutatkozik az ügy iránt világszerte.

Alfa.lt: Oroszország is bevezetett ellen-szankciókat az Európai Unió és az Egyesült Államok ellen. Egyesek szerint a Kreml szankciói többet ártanak majd Oroszországnak, mint az EU-nak. Mit gondol erről?

D. Fried: Nagyon könnyen megtörténhet. Nem igazán értem, hogy az orosz vezetők szerint miért jó ötlet megfosztani az orosz népet a jó minőségű élelmiszerektől. Ezt majd meg kell magyarázniuk. Az önök olvasótáborában biztosan vannak, akik emlékeznek a szovjet időszakra. Én emlékszem. Az ember emlékszik a narancsért és banánért álló sorokra, a speciális üzletekre, ahol a hatalmon lévő elit kiváltságos tagjai a lakosság számára elérhetetlen élelmiszerekhez juthattak, emlékszik a rinok (piac) és kolhoznyi rinok (termelői piac), valamint az állami üzletek árai közötti különbségekre. Ezek a dolgok eltűntek az 1991 utáni Oroszországban. Nehezen értheti meg bárki is, hogy e periódus felé miért lépnének vissza az oroszok. Gyanítom, hogy megtalálják a módját, hogy e probléma elkerülése érdekében hogyan csökkentsék saját szankcióik hatását, de tudni nem tudom.

Alfa.lt: Az Európai Unió most súlyosabb szankciókat vetett ki, mint az elején. De a fegyverek, a harcosok és az „önkéntesek” továbbra is özönlenek át az orosz határon Ukrajnába; ukrán tisztségviselőket rabolnak el, és tartanak orosz börtönökben.

D. Fried: A szankciók ellenére valóban áramlanak át a határon az orosz fegyverek és harcosok. Ennek véget kell vetni. A világ vezetői, közöttük e hétvégén Angela Merkel német kancellár felszólították Oroszországot arra, hogy vessen véget ennek. A Fehér Ház kiadott egy nyilatkozatot, mondván, hogy amennyiben Oroszország hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a luhanszki és donyecki járásokban javuljon az élet és a humanitárius helyzet, kezdje azzal, hogy leállítja a határon a fegyverek és harcosok átjutását a kebelbarátaihoz.

Az Európai Unió elismerést érdemel azért, hogy az igen nehéz körülmények dacára vezérszerepet vállal és eltökéltséget tanúsít. Az USA és Európa hosszas konzultációkat követően összehangoltan lépett fel, s vetett ki egymáshoz nagyon hasonló—ha éppen nem azonos–, s mindenképpen egymást kiegészítő szankciókat. Ez ismét a vezetői szerepre utal, s tévedtek mindazok a kétkedők, akik nem hitték, hogy az EU megteszi e lépést. Európa bebizonyította saját hatékonyságát. Ez nem jelenti azt, hogy a szankciók egyetlen lépés nyomán azonnal megoldják a problémát. Ez sajnálatos. Az oroszoknak jól meg kellene gondolniuk, hogy mit is tesznek, és miért teszik!

Alfa.lt: Elég sok köztudomású információnk van az ukrán terrorizmust támogató orosz szponzorokról. Konstantin Malofeev orosz oligarcha, a nemzetközi Marshall Capital befektetési alap tulajdonosa például nem rejti véka alá, hogy azok között van, akik igyekeznek aláásni az ukrán szuverenitást. Alkalmazottai között vannak korábbi donyecki terrorista vezetők, így Igor Girkin – Strelkov és Alexander Baroday. A Nyugat szankciói sújtani fogják azokat az egyéneket is, akik nyilvánosan támogatták vagy szponzorálták az ukrajnai terrorizmust és a lázadókat?

D. Fried: Mi folyamatosan figyeljük a szankcióinkat, s keressük a módját, hogy adott lehetőségeinkre támaszkodva hogyan alakítsuk őket. A szankciók hatásához idő kell. Az Egyesült Államok legtöbb pénzügyi szankcióját a Pénzügyminisztérium kezeli. A külföldi vagyonokat ellenőrző igen hatékony osztálya, az Office of Foreign Asset Controls/OFAС foglalkozik ezzel. Folyamatosan figyelik, hogy mi ellen kell újabb szankciókat kivetni. Egyedi esetekről nem beszélek, de megvannak az eszközeink, amelyeket használni is fogunk. Dolgozhatunk ezen. Ez időbe telik. S mint már mondtam, a szankciók hatásához idő kell. Ez frusztráló, hiszen az ukránok elleni támadás éppen most folyik. De a szankciók kivetése nem lehet politikánk egyetlen eszköze, és nem is az! Mint a múlt hétvégén is láthattuk, a franciák és a németek külügyminiszteri értekezletet szerveztek ez ügyben Berlinben, és Obama elnök, az EU és más országok vezetői is felemelik a szavukat, s egyértelműen az oroszok értésére adják, hogy országuk valóban súlyosan elszigetelődött, s ez az elszigeteltség még tovább fog fokozódni, s egyre komolyabb hatással lesz Oroszországra.

Alfa.lt: A szankciók mennyibe kerülhetnek Oroszországnak?

D. Fried: Különféle számok forognak. Például az idei évre várható 100 milliárdos nagyságrendű tőkekiáramlás. Azt hiszem, ez az IMF becslése. De az értékelés nehéz, hiszen a befektetői bizalom súlyos veszteségeket szenvedett, s jelentős mértékben fokozódott az Oroszországgal kapcsolatos bizonytalanság. Ez dollármilliárdos veszteségekkel jár majd az elmaradó befektetések miatt, amelyek egyébként megvalósulhattak volna. Szerintem idővel az EU és az Egyesült Államok július végén kivetett szankciói is felgyorsítják és felerősítik e folyamatot. Ennek mértékét nehéz megítélni, de véleményünk szerint a közvetlen hatásuk is jelentős lesz, a közvetett pedig még inkább az.

Alfa.lt: Oroszország olyan európai üzletembereket próbál keresni, akik befektetnének a megszállt Krím-félszigeten. Hogyan lehet meggátolni az ilyen befektetéseket?

D. Fried: Az EU komoly szankciókat vetett ki a Krímre, ami megnehezítheti az ottani befektetéseket. Elismerem, hogy ebben az esetben az EU az USA előtt jár. Mi is róttunk ki szankciókat Oroszország illegális bekebelezési kísérlete miatt, de Európa talán tovább is ment ennél, s szerintem idővel bárki számára egyre nehezebb lesz, hogy befektessen a krími területen. Sokkal bonyolultabb és kockázatosabb lesz. A Krímből nem válik semmiféle kirakat. Sajnos igen súlyos károkat okoz majd neki, amit Oroszország tesz.

Alfa.lt: Említette a szovjet időszakot. Hasonlíthatjuk a mostani helyzetet a hidegháborúhoz? Bár Obama elnök azt mondta, hogy ez nem egy új hidegháború, sok szakértő mégis annak nevezi.

D. Fried: Obama elnöknek teljesen igaza van: ez nem egy új hidegháború. Ez az ügy arról szól, hogy Oroszország agressziót követ el egyik szomszédja ellen, s arról, hogy emiatt, valamint a világ erre adott reakciója következtében egyre inkább elszigetelődik. Mintha Oroszország egy nagy gödörben lenne, és sajnálatos módon még mindig ásna. És ez nagy baj! Velem együtt sokan abban reménykedtek, hogy újfajta kapcsolat alakul ki Oroszország és a világ között. Még most is ezt reméljük. Oroszország és az USA érdekei sok területen átfedik egymást, sőt azonosak. Moszkva Amerika-ellenes retorikája, önkényuralmi tettei, a független intézmények és a politikai ellenzék elnyomása azonban mind-mind problémát jelentenek. Oroszország egy hatalmas kultúrával és szellemi tőkével rendelkező nagy nemzet, ami fantasztikus lehetőséget kínálna arra, hogy a 21. század egyik vezető ereje legyen. Nekünk, akik tisztában vagyunk ezzel, tragikus látnunk, hogy Oroszország milyen úton jár. Nem tudom, hogyan minősítsem, de mindenképpen sajnálatos, s remélem, egy napon az oroszok is ráébrednek, hogy mennyire az, s visszatérnek a sokkal konstruktívabb kapcsolatokhoz. Ez a nap azonban még nem érkezett el.

Forrás: Q&A with US sanctions policy chief Daniel Fried on checking Russia’s aggression toward Ukraine by Tomas Dapkus |Kyiv Post |Print version Aug. 21, 2014, 4:08 p.m. |

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.