VICTORIA NULAND, AZ EURÓPAI ÉS EURÁZSIAI TÉRSÉG ÜGYEIÉRT FELELŐS KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR BESZÉDE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK – KÖZÉP-EURÓPA STRATÉGIAI FÓRUMON

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma

Európai Politikát Elemző Központ (CEPA) | Washington, D.C. | 2014. október 2. | (megírt változat)

Köszönöm szépen a bemutatást, Wess. Örülök, hogy Önnel lehetek itt ma, Lajcak miniszter úr. Hozzám hasonlóan Miro is most tér magához az ENSZ Közgyűlésből, a diplomácia “világbajnokságából” – vagy ahogyan mi mondjuk a Külügyminisztériumban, a gyorsrandik diplomáciai megfelelőjéből. Köszönetünket fejezzük ki a CEPA-nak azért a nagyszerű munkáért, amelyet közép-európai kapcsolataink megerősítéséért végeznek. Mindössze kilenc év alatt a CEPA lett az az agytröszt Washingtonban, ahová elsőként fordulnak mindazok, akik számára fontos a demokratikus, prosperáló és biztonságos Közép-Európa.

Idén ősszel, amikor a berlini fal leomlásának 25. évfordulóját ünnepeljük, arra is emlékezünk, hogy két és fél évtizeddel ezelőtt Közép-Európa országai az egész világot fellelkesítették, amikor megragadták a remény egy pillanatát és azt szabadsággá és lehetőséggé alakították emberek tízmilliói számára.

A polgárok egész Közép-Európában mindenütt kiálltak a szabad választások megtartásának jogáért, erős, független intézményeket építettek ki, és támogatták a civil társadalmat és az életteli médiát.

Elvégezték a nehéz munkát, amellyel a gazdaság megreformálása, valutájuk stabilizálása, nem-hatékony iparuk privatizálása, a munkaerőpiac megnyitása és a külföldi befektetések bevonzása járt. Röviden, visszahelyezték a liberális demokráciát a kontinens szívébe.

És megmutatták a szkeptikusoknak, hogy tévedtek. A NATO és az EU kibővítésének egymást követő hullámai során, 5, 10, illetve 15 évvel ezelőtt kitágították az euro-atlanti család határait, valamint a két szervezet által képviselt értékeket.

Azért élünk ma egy jobb világban, mert Közép-Európa országai egy egységes, szabad és békés Európa útját választották 25 évvel ezelőtt. De ma veszély fenyegeti ezt a választást, és Közép-Európa megint a frontvonalban áll, hogy megvédje biztonságunkat és értékeinket. Ma pedig ez a küzdelem ismét mind külső, mind belső terepen zajlik.

Vegyük ezeket sorjában szemügyre.

Először, a külső fenyegetések: Obama elnök a múlt héten New Yorkban azt mondta, hogy Oroszország ukrajnai agressziója azzal fenyeget, hogy visszavisz minket azokba az időkbe, amikor a nagy országok kényük-kedvük szerint eltaposhattak kis országokat. Mivel Közép-Európa országai másoknál jobban értik a veszélyt, szinte mindegyikük ott volt azok között, akik legerősebben és legbőkezűbben támogatják Ukrajna jogát arra, hogy maga válassza meg a jövőjét, és hogy egy demokratikusabb, tiszta, szabad és prosperáló országban éljen.

Segítséget és tanácsot ajánlottak fel Ukrajnának, biztonsági támogatást, és – mint Szlovákia esetében – még a gázáramlás irányát is visszafordították, hogy segítsenek Ukrajna tárolóit feltölteni a télre.  És legtöbbjük erőteljesen érvelt az EU-ban a szankciók mellett, amelyekről Oroszország tettei miatt döntött a transzatlanti közösség.

Ma fent kell tartanunk mind ezt a szolidaritást Ukrajnával, mind az egységet a transzatlanti közösségen belül. A szankciók bevezetése nem könnyű dolog, és sok ország magas árat fizet értük. Ezt tudjuk. Ám a történelem azt mutatja, hogy még magasabb árat kell fizetni a cselekvés és az egység hiányáért, ha eltökélt agresszorral állunk szemben. Erre tanít minket Közép-Európa történelme. Amikor tehát vezetők kísértést éreznek arra, hogy elszántságunk szövetét felhasogató nyilatkozatokat tegyenek, arra kérném őket, jusson eszükbe saját nemzetük történelme, és az, mennyire szerették volna, hogy a szomszédaik álljanak ki mellettük.

Ukrajna keményen dolgozik a béke és az olyan változások elősegítésén, amelyekkel népe várakozásainak kíván megfelelni. Teljesíti a szeptember 5-én, a minszki megállapodásban vállalt kötelezettségeit — törvényt hozott az amnesztiáról, törvényt a keleti térség speciális státuszáról, és együttműködik Oroszországgal, hogy kijelölje a különleges státuszú zóna határait.

Most Oroszországon és annak megbízottain a sor — vonják vissza erőiket és a nehézfegyverzetet, amellyel elárasztották a Keletet, állítsák vissza Ukrajna szuverenitását a nemzetközi határok mentén, ott is vonják vissza a nehézfegyverzetet, engedjék el az összes túszt, köztük különösképpen Nadja Savcsenkót és Oleg Szencovot. Majd amikor a minszki megállapodás teljes mértékben teljesül, akkor lehet és akkor fogjuk elkezdeni visszavonni a szankciók egy részét. Oroszország kezében van a döntés, hogy mikor jön el ez a nap.

A CEPA égisze alá tartozó valamennyi ország kemény áldozatokat hozott. És ahogy Önök kiállnak Ukrajnáért, mi kiállunk Önökért. Az Egyesült Államok elkötelezettsége a NATO 5. cikkelye mellett megingathatatlan. Mint Obama elnök mondta Tallinban: “Meg fogjuk védeni NATO-szövetségeseinket, és ez valamennyi szövetségesre vonatkozik.” Szövetségeseink pedig azon munkálkodnak, hogy teljesítsék Walesben tett vállalásukat arról, hogy visszafordítják a védelmi kiadások csökkenését.

Miközben szembeszállunk Oroszország fenyegetésével amiatt, hogy Ukrajna Európát választotta, ugyanakkor tudatában kell lennünk annak, hogy a biztonságunk, prosperitásunk és értékrendünk elleni fenyegetés, amelyet az ISIL jelent, szintén valóságos, és szintén aktuális. Még az euroatlanti térben sem immunis mindenki. Ezért fognak ma össze Közép-Európa országai egy globális koalícióban, hogy csökkentsék és elpusztítsák az ISIL jelentette fenyegetést, lőszerek, kiképzés, humanitárius segítség juttatásával, illetve az ISIL gyűlölködő ideológiájával való szembeszállással. Valamennyiünknek többet kell tennie azért, hogy a transzatlanti teret megkeményítsük, és hozzáférhetetlen zónává tegyük az ISIL toborzási és finanszírozási kísérletei számára.

Amikor terrorizmus-ellenes törvényeket hozunk annak érdekében, hogy visszatartsuk állampolgárainkat attól, hogy csatlakozzanak a harchoz, folyjon az a harc akár Rakkában, akár Luhanszkban, értékeinket és életformánkat védjük: a jogállamot, az állami szuverenitást, a békét és a biztonságot, az egyéni szabadságjogokat és az emberi méltóságot.

És ugyanúgy, ahogy értékeink külső fenyegetés elleni védelmében együttműködünk, ezeket az értékeket belsőleg is meg kell erősítenünk. Azt mondanám, ma Közép-Európában a demokráciát és a szabadságot fenyegető belső veszélyek ugyanolyan aggasztóak. A régió egészében a demokratikus visszacsúszás és a korrupció iker-rákbetegsége fenyegeti az álmot, amelyért oly sokan dolgoztak 1989 óta. És miközben élvezik a NATO és EU tagság előnyeit, olyan vezetőket találunk a térségben, akik, úgy tűnik, megfeledkeztek azokról az értékekről, amelyekre ezek az intézmények épülnek.

Tehát én azt kérdezem ma ezektől a vezetőktől: Hogyan tudnak nyugodtan aludni a NATO 5. cikkelyének takarója alatt éjszaka, miközben nappal az “illiberális demokráciát” nyomatják, felkorbácsolják a nacionalizmust, korlátozzák a sajtószabadságot vagy démonizálják a civil társadalmat! Ugyanezt kérdezem azoktól, aki megvédik korrupt tisztségviselőiket a felelősségre vonástól, megkerülik a parlamentet, amikor nekik úgy kényelmes, vagy mocskos üzleteket kötnek, amelyek növelik országaik függését egyetlen energiaforrástól, a diverzifikálás meghirdetett politikájának ellenére.

Mint Obama elnök rámutatott, az elnyomó kormányok megosztják egymással “a civil társadalom gyengítését célzó legrosszabb gyakorlataikat.” Olyan süllyesztőket hoznak létre, amelyek aláaknázzák nemzeteik biztonságát, szabadságát és anyagi jólétét. Közép-Európa országainak – az EU-ban és nemzeti szinten is – ébernek kell maradniuk. Csak akkor lehetünk erősek, ha megvédjük a politikai pluralizmust, a civil társadalmat és az egyet nem értés jogát saját határainkon belül; amikor kormányaink tiszták, átláthatóak, és elszámoltathatják őket az emberek, akiket szolgálnak.

Több mint húsz éven át Közép-Európa volt az előrejelzője az egységes, szabad és békés Európa ígéretét fenyegető veszélynek. Az a példa, amelyet e térség országai mutattak, másokat is fellelkesített az egész világon azzal a tudattal, hogy ők is harcolhatnak a demokráciáért, a szabadpiacért, a jogállamiságért és az emberi méltóságért. Mint az Elnök júniusban Varsóban mondta: „A szabadság áldásait minden nemzedéknek  – beleértve a miénket is – ki kell érdemelnie és meg kell újítania, otthon csakúgy, mint szerte a világon. Együtt erősebbek vagyunk, és a világon sokan, akik arra a szabadságra áhítoznak, amelyet mi élvezünk, számolnak velünk.”

Forrás: Keynote at the 2014 U.S.-Central Europe Strategy Forum | Remarks by Victoria Nuland, Assistant Secretary, Bureau of European and Eurasian Affairs, U.S. Department of State | Center for European Policy Analysis | Washington, D.C. | October 2, 2014 |(As prepared)

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.