KERRY KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSE A SAJTÓ KÉPVISELŐIVEL

A Külképviselet vezetőjének rezidenciája| Franciaország, Párizs | 2014. november 5.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jó napot kívánok mindenkinek, és köszönöm, hogy eljöttek. Nagyon örülök, hogy útban az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) pekingi csúcstalálkozójára ismét betérhettem Párizsba. És egyúttal számos fontos és konstruktív találkozón is részt vehettem ma itt, elsősorban Laurent Fabius francia és Nasser Judeh jordániai külügyminiszterekkel. Elismerésemet szeretném kifejezni Fabius miniszter úrnak a nagylelkű fogadtatásért és azért, hogy vendégül lát bennünket ma Párizsban. Különösen elégedett vagyok azzal, hogy milyen széleskörű és mélyenszántó megbeszélést folytathattunk.

S bár most nincs itt velünk, mert ma adta át megbízólevelét Monacóban, üdvözölhetem és üdvözölni is akarom új franciaországi nagykövetünket, Jane Hartleyt is. Megemlíteném, hogy ismerem Janet. S akár a lakásügyekkel és városfejlesztéssel foglalkozó minisztérium főmunkatársaként, akár a Fehér Házban avagy a magánszektorban végzett munkáját tekintjük, úgy érkezett ide, hogy tökéletesen érti az országunkat és az általunk képviselt értékeket, s régóta szilárd elkötelezettség fűzi a közszolgálathoz. Örülünk annak, hogy végre itt van Párizsban, hogy tovább folytathassa és mélyíthesse a legrégebbi szövetségesünkhöz fűződő kapcsolatainkat.

Fabius külügyminiszterrel sok kérdést megvitattunk ma délután: többek között elsősorban az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalásokat, az ILIÁ (ISIL) elleni közös harcunkat, a szíriai bonyodalmakat és problémákat, magát a közel-keleti békefolyamatot, továbbá más témákat is, például az ebolajárvány megfékezését, a libanoni helyzetet, s természetesen a teljes, szabad és békés Európára vonatkozó átfogóbb kérdéseket, különös tekintettel az ukrajnai problémára és a minszki megállapodás implementálására.

E pillanatban az ukrajnai helyzetnél semmi sem mutatja világosabban, hogy mennyire szükség van a teljes, szabad és békés Európa megteremtésére. Az Egyesült Államok és Franciaország továbbra is szilárdan elkötelezettek Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett. A múlt hónapban tartott parlamenti választások pedig bátran és világosan megmutatták, hogy Ukrajna népe a változás mellett döntött. Befogadó, elszámoltatható kormányt akarnak, s egyértelműen Európához kapcsoltan akarnak élni. Európai jövőre, valamint szuverenitásuk és a döntési joguk tiszteletben tartására vágynak.

Az idefelé vezető repülőúton tegnap arról beszéltünk Porosenko elnökkel, hogy a minszki megállapodás bizonyos aspektusait nem vitték végig, ami igen aggasztó. Elsősorban arra buzdítottam Porosenkót, hogy tegye meg a következő lépést, azaz nevezzen ki egy széleskörűen befogadó kormányzó koalíciót, s fogalmazzon meg egy konkrét reformtervet, mely az átlátható, nyílt kormány, a tiszta és modern igazságszolgáltatás, a hosszú távra szóló energiabiztonság, az erősödő befektetési klíma, s egyéb prioritások terén megfelel a választók szavazás útján kifejezett elvárásainak.

Beszéltünk arról is, hogy a helyes utat követve igyekezzünk betartatni a minszki megegyezést, s–bár Oroszország intézkedései kiválthatnák–ne ’szemet szemért’ alapon tegyük. Szerintem Porosenko elnök nem fogalmazhatta volna meg világosabban, hogy ragaszkodik a szilárdt erkölcsi alapokhoz, továbbra is a minszki megállapodásban foglaltak megvalósítására törekszik, és arra, hogy az ukránoknak módja legyen a saját sorsuk feletti döntéshozatalra. Elmondta, hogy tiszteletben kívánja tartani a luhanszki és donyecki részeken lévő szeparatisták kívánságai szerinti speciális státuszt, de ezt annak a folyamatnak keretén belül kívánja tenni, amiben megegyeztek. Alapvetően fontos, hogy úgy oldják meg a kelet-ukrajnai válságot és az ország más problémáit, hogy átlátható politikai lépésekkel, a válság megoldására, s nem a szítására vezető módon vonják be az embereket a politikai folyamatba.

Ezzel szemben a hétvégi törvénytelen kelet-ukrajnai szavazás az ukrán szuverenitás és a minszki megállapodás kirívó megsértése. Amint Obama elnök világosan megmondta, amint én Lavrov külügyminiszterrel folytatott beszélgetésemben elmondtam, sem az Egyesült Államok, sem a nemzetközi közösség nem fogadja el a szavazás eredményét. Luhanszban és Donyecben csak azok a választások lesznek törvényesek, amelyek megfelelnek az ukrán jogszabályoknak és a minszki megállapodásnak, s az ukránoknak, az oroszoknak és a nemzetközi közösségnek erre kell súlyt fektetniük.

Felszólítjuk Oroszországot és kelet-ukrajnai megbízottaikat, hogy vessenek véget a Mariupol környékén és a donyecki repülőtéren folyó erőszakos cselekményeknek, léptessék életbe a tűzszünetet, s a jóhiszeműség szellemében kezdjenek azon dolgozni, hogy az ukránok visszanyerjék az ellenőrzést a nemzetközi légi határ felett. Az Elnök és én azt is többször elmondtuk, hogy amennyiben megvalósulnak a minszki megegyezésben foglaltak, sor kerülhet a szankciók visszavonására, amennyiben viszont nem, és folytatódik az erőszak, a nyomás is erősödik. Ez Oroszországtól függ.

Fabius külügyminiszter és én időt fordítottunk a P5+1 és Irak EU-koordinálta nukleáris tárgyalásainak megbeszélésére is. Az Egyesült Államok és Franciaország teljes mértékben egyetért a nemzetközi partnerekkel abban, hogy Irán semmiképpen ne juthasson atomfegyverhez. Ez a nemzetközi közösség politikája, ez mindannyiunk politikája, az ENSZ-é is, amint azt számos ENSZ BT határozat mutatja.

Mivel gyorsan közeledik a november 24-i határidő, a hét második felében Ománba utazom, hogy Cathy Ashtonnal és Zarif külügyminiszterrel találkozzak. Az egységbe tömörült P5 + 1 a céljaink elérésével kapcsolatos kreatív ötleteket tett le az asztalra, s most majd meglátjuk, hogy Irán meg tud-e felelni mindannak, amit már nyilvánosan elmondott, s tudja-e úgy bizonyítani programja békés voltát, hogy a szavak összhangban legyenek a mindannyiunkra váró szigorú és bátor döntésekkel. E döntések meghozatalának most van itt az ideje.

A mai ülések folyamán azt is megbeszéltem Fabius külügyminiszterrel és Judeh külügyminiszterrel, hogy miként tudjuk legjobban koordinálni az ILIÁ elleni erőfeszítéseket. Az ILIÁ mérete és ereje miatt széleskörű koalícióra van szükség.  Tetteik jellege miatt széleskörű koalícióra van szükség. Partnereinkkel együtt öt téren fokozzuk erőfeszítéseinket: az ILIÁ területi visszaszorításán, pénzforrásainak elvágásán, az idegen harcosok beáramlásának leállításán, abszurd és képmutató vallási hivatkozásaik leleplezésén, s az agressziójuk áldozatainak nyújtott humanitárius segítségnyújtás terén.

Hatvannál több ország jelentkezett arra, hogy vállalja a fontos kötelezettségeket, sok más ország pedig kinyilvánította, hogy határozottan ellenzi az ILIÁ terror- és horror-kampányát. A világ egységesen áll e fenyegetéssel szemben, és Obama elnök stratégiája sikeres lesz, mivel a szövetségesekkel és partnerekkel való együttműködés nem csupán bölcs dolog, de elengedhetetlenül fontos is, s ez ad erőt e kihívással szemben. A pekingi APEC konferencián tovább fogok dolgozni azon, hogy támogatást szerezzek a koalíciónak.

Judeh külügyminiszterrel folytatott beszélgetésem során szóba került a Jeruzsálem egyes részein, elsősorban a Haram al-Sharif/Templom-hegy környékén fokozódó feszültség. Elítéljük a Jeruzsálemben ma reggel történt terrortámadást, amelyben egy szándékosan és céltudatosan a járókelők közé hajtott autó legalább egy személyt megölt. Különösen aggasztóak az al-Aksza mecsetnél történt összecsapások is, ahonnan rendkívüli károkat jelentettek. Szent helyek nem szolgálhatnak összetűzések helyszínéül, s a kialakult helyzet csillapítása érdekében most mindkét félnek konkrét lépéseket kell tennie.

Említést tettünk Jordánia fontos és különleges szerepéről a jeruzsálemi muzulmán szent helyek terén. Ezt a szerepet a jordán-izraeli békeszerződés is megerősíti. Számunkra nyilvánvaló, hogy a térség egyensúlyának szempontjából központi fontosságú az Izrael és Jordánia közötti béke, mi mindkét féllel kapcsolatban állunk az ügyben, s reméljük, hogy minden fél visszahúzódik és igyekszik csökkenteni a feszültséget.

Végezetül, az Egyesült Államok elkötelezett amellett, hogy minden téren fokozza az ebola elleni küzdelmet, s nemzetközi partnereinket is ugyanerre buzdítjuk. Nagyra értékeljük sokak eddigi hozzájárulását. Nagyra értékeljük Franciaország eddigi hozzájárulását, s és méltányoljuk, hogy – elsősorban Guineában – vezető szerepet vállalt.

Minden áldott nap telefonbeszélgetéseket folytatok külföldi minisztertársaimmal, hogy konkrét lépésekre buzdítsam egyik vagy másik országot. Minden ország választhat olyan feladatot, ami más, mint a többieké. Azt azonban le kell szögezni, hogy ezt a problémát egyetlen ország sem tudja önállóan megoldani. Ez globális kezdeményezéseket, globális törekvéseket igényel. Úgy gondoljuk, hogy már eddig megtett lépéseink is mérhető hatást tettek. S szó szerint minden kétoldalú tárgyaláson felvetjük ezt a kérdést.

Ezért igen büszke vagyok arra, hogy az Egyesült Államok népe több mint 360 millió dollárral járult hozzá közvetlenül az ebola elleni küzdelemhez, a másik több mint egymilliárddal katonáink odatelepítéséhez, akik most saját életüket teszik kockára azért, hogy kiépítsék a probléma leküzdéséhez szükséges kapacitást. Olyan különleges segítségnyújtási módokat alkalmazunk, amilyenekre csak az amerikai hadsereg képes.

De mint egy perccel ezelőtt mondtam, még így sem tudnánk egyedül megbirkózni mindezzel. Minden országnak meg kell találnia a módját, hogy emberekkel, pénzzel, humanitárius segítséggel, orvosi ellátással, ágyakkal, légi szállítással hozzájáruljon. A segítségnek számtalan lehetséges módja van, s reméljük, hogy még többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. Minden tettünk kimenetele szó szerint attól függ, hogy hogyan tudunk egymás közt koordinálni, s e tekintetben szeretném megköszönni a távoli Kínától és Ázsiától a járvány leküzdésén az afrikai epicentrumban dolgozó nemzetközi partnereinkig rendkívüli hozzájárulásukat.

Ezzel befejezném, s örömmel várom a kérdéseket.

Az újságírók kérdései és a külügyminiszter válaszai a következő angol nyelvű dokumentumban találhatók: http://www.state.gov/secretary/remarks/2014/11/233779.htm

 

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.