COLLEEN BELL NAGYKÖVET ESKÜTÉTELEKOR MONDOTT BESZÉDE

Bell nagykövet eskütétele

Bell nagykövet eskütétele

Kennedy államtitkár úr, köszönöm, hogy itt elnököl ma, s köszönöm a támogatását és kedves szavait. Nagyra értékelem, hogy időt szán ma a családomra, a barátaimra és kollégáimra.

Nyilvánvaló, hogy miért övezi Önt ekkora tisztelet ebben az épületben és az egész világon, mind az Önhöz hasonló külszolgálati tisztviselők, mind a hozzám hasonló politikai kinevezettek részéről. Amint Kerry külügyminiszter úr gyakorta emlékeztet bennünket, mi mindannyian egy nagy külügyminisztériumi család tagjai vagyunk, és ez ténylegesen nagyrészt az Ön irányításának köszönhető, Államtitkár Úr!

Rendkívül hálás vagyok Obama elnöknek, hogy bízik bennem, s a külügyek ilyen kritikusan fontos, kihívásokkal teli időszakában vezet bennünket.

Szapáry nagykövet Úr, köszönöm, hogy itt van ma velem!

Magyarország fontos időszaka ez. Alázattal és tisztelettel fogadom, hogy országunk nagyköveteként Budapesten lehetek egy új fejezet kezdetén.

Csaknem 250 év diadalai és próbatételei tették erőssé országaink kétoldalú kapcsolatait. Ezek a kormányaink közötti együttműködés mentén alakulnak, de az üzlet, a művészetek, a kutatás és a tudományok terén kiépült számtalan személyes kapcsolat még ennél is nagyobb formáló erő. Örömmel várom, hogy régóta fennálló és fontos szövetségünk tovább erősödjön, s e kapcsolatok még tovább bővüljenek.

Az Egyesült Államok és Magyarország számára biztonsági és védelmi partnerséget jelent közös NATO és EBESZ tagságunk, valamint az USA szponzorálásával Budapesten működő Nemzetközi Rendészeti Akadémia. Az Európában és világszerte mutatkozó zűrzavarok csaknem minden nap eszünkbe juttatják, hogy miért is olyan fontos ez a szövetség.

Közös céljaink is vannak, amelyek hozzájárulnak a regionális biztonsághoz, így a Balkán stabilitásához, az energiafüggetlenséghez, a kelet-európai demokrácia előmozdításához, valamint a T-TIP sikeréhez.

Országainknak azért vannak ilyen közös céljai, mert népeink számos értéke is közös. Nagyköveti feladataimhoz tartozik, hogy kapcsolatunk tükrözze és tiszteletben tartsa ezeket.

Az egyik ránk, amerikaiakra jellemző érték–amiért az egész világ irigyel minket–abbéli hitünk, hogy mindenki azzá válhat, amivé akar. Bárki bárhol boldogulhat.

Én biztosan nem lehetnék nagykövet és nem állhatnék itt a Treaty Teremben, ha a jóváhagyási folyamat során nem kaptam volna hihetetlen támogatást a Külügyminisztérium és a Fehér Ház rendkívüli tagjaitól.

Köszönetet mondok Boxer szenátornak is a lelkes támogatásért, és a Szenátusban a jóváhagyási szavazásom napján mondott jól megválasztott szavaiért.

(…)

Azzal áldott meg a sors, hogy két csodálatos családba születtem: a Bradley és az Evans családba.

Ők keményen dolgozó, jószívű, csodálatos emberek, akik elkötelezettek egymás, a közösségük és a hazájuk iránt.

Voltak nagybátyáim, akik kezüket-lábukat, sőt, az életüket vesztették az Egyesült Államok védelmében. Nagyapám, Edward Bradley a második világháborúban szolgált, s gyerekkorunkban csodálatos, kalandos utakra vitt minket.

Amikor 2004-ben, közvetlenül az elnökválasztás előtt meghalt, kórházi szobáját “John Kerry for President” (John Kerryt elnöknek) feliratú plakátok borították. Milyen boldog lenne, ha látná, hogy John Kerry most nemzetünk legfőbb diplomatája, s az unokája is diplomataként szolgálja hazáját!

(…)

Nem lehetnék ma itt családtagjaim és barátaim csapata nélkül, s befejezésül hadd mondjam el, hogy tudom, hogy odaát sem tudnék boldogulni nélkülük. Tudom, hogy rájuk, a Foreign Service külszolgálati tisztviselőire, a Civil Service polgári alkalmazottaira, a helyi személyzetre és politikai kinevezettekre fogok támaszkodni, ők pedig az én irányításomra támaszkodnak majd.

Elköteleztem magam a nagy hagyományokkal rendelkező amerikai-magyar kapcsolatok folytatása mellett, és az a szándékom, hogy még erősebb családdá kovácsoljam a budapesti Amerikai Nagykövetséget. Készen állok a munkára!

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.