A POLGÁRI LAKOSSÁG VÉDELMÉRŐL– DAVID PRESSMAN NAGYKÖVET FELSZÓLALÁSA A BIZTONSÁGI TANÁCS NYÍLT VITÁJÁN

David Pressman nagykövet, különleges politikai ügyekért felelős alternatív képviselő az ENSZ-ben | New York, NY | 2015. január 30.

Köszönöm, Elnök Úr, hogy vezeti ezt a fontos vitát. És hadd fejezzem ki köszönetemet Kang főtitkárnak, Ms. Durhamnek a Nemzetközi Vöröskereszttől és Ms. Elmannek az NGO Nők-Béke-Biztonság munkacsoportjától az informatív és megindító tájékoztatókért, s a témával kapcsolatos fáradhatatlan munkájukért.

Röviddel az után, hogy a Főtitkár tavaly kiadta a Women, Peace and Security (nőkről, békéről és biztonságról) c. jelentését, az ISIL (ILIÁ) is kiadta saját dokumentumát: egy pamfletet, mely előírja, hogy a dzsihádisták hogyan kezeljék az emberkereskedelem áldozatául esett lányokat és nőket, többek között, hogyan adják el őket szexuális rabszolgának.

Az elmúlt hetekben az al-Kaida egyik al-szervezete, az al-Nuszra Front közzétett egy videót, amelyen egy nő—szemmel láthatóan hátrakötözött-kézzel—térdel, egy férfi pedig közli, hogy egy iszlám bíróság házasságtörés miatt elítélte a nőt. Majd azt látni, hogy a nőt rövid úton fejbelövi egy férfi, aki maga golyóálló mellényt visel.

Tavaly az ISIL közzétett egy saját videót, amelyen az apja jelentlétében halálra köveznek egy fiatal nőt. A felvétel utolsó pillanataiban a nő apja bocsánatáért esedezik, majd egy földbe ásott gödörhöz vezetik, amelyet férfiak állnak körül, s megkövezik. A fiatal nő—vélhetően utolsó szavaival—ezt tanácsolja a nőknek: „Az életednél is jobban védd a becsületedet!”

„Az életednél is jobban védd a becsületedet!”

A konfliktusok esetén a nőket sújtó borzalmak dermesztőek, és sürgős megoldás után kiáltanak. A konfliktusok ugyan nem diszkriminálnak nemi alapon, de aránytalanul nagy mértékben sújtják a perifériára szorultakat, a kiszolgáltatottakat és elnyomottakat. Az asszonyok és lányok pedig világszerte igen sok társadalomban túlságosan régóta perifériára szorultak, kiszolgáltatottak és elnyomottak. Ha fontosnak tartjuk, hogy megoldjuk a nőkre a háborús időkben váró problémákat, készen kell állnunk arra is, hogy a békeidőkben tartósan rájuk nehezedő diszkriminációt és egyenlőtlenségeket is leküzdjük.

Amint a Főtitkár 2014. évi Women, Peace and Security c. jelentése rámutatott, sokfelé a világban inkább növekednek, mint csökkennek a válsághelyzetben élő nőkre és gyerekekre váró veszélyek. Közös erővel változtathatunk, s változtatnunk is kell ezen!

Különösen a nők emberi jogainak védelmezői válnak célpontokká. A szír Razan Zeitouneh, a líbiai Salwa Bugaighis, s a hozzájuk hasonlók elhallgattatására tett erőfeszítések célja egyúttal a remény elfojtása, a fejlődés korlátozása, az igazságszolgáltatás akadályozása, s a nők emberi méltóságának lábbal tiprása—nem csak Szíriában és Líbiában, hanem az egész világon.

Tudjuk, hogy a menekültek és az országon belül lakóhelyük elhagyására kényszerültek nagy része nő és gyerek. Azt is tudjuk, hogy őket aránytalanul nagy mértékben sújtja a szexuális és a nemi alapú erőszak. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a huzamos ideje ott tartózkodó fegyveres csoportok, valamint a lakóhelyük elhagyására, illetve menekülésre kényszerültek egyre nagyobb tömegének egyidejű jelenléte sokkoló kegyetlenségekhez és féktelen szexuális erőszakhoz vezetett. Az egyik legrettenetesebb eset során, 2010. július 30. és augusztus 2. között fegyveres csoportok legalább 387 embert – köztük 300 nőt és 55 lányt – erőszakoltak meg 13 kelet-kongói faluban. 387 megerőszakolt áldozat három nap alatt!

Az efajta destabilizáló kegyetlenség és elfajult erőszak ellen a Biztonsági Tanács békefenntartókat küld a Kongói Demokratikus Köztársaságba és más hasonló helyekre, azzal az igen nehéz és fontos feladattal, hogy védelmezzék a civileket. Az ENSZ katonák 98 százaléka tulajdonképpen a civil lakosságot védelmező missziókban szolgál.

És mégis, újra és újra előfordul, hogy űr támad az elképzeléseink és a tényleges valóság között. Előfordul, hogy a békefenntartók nem tesznek eleget megbízatásuknak, nem védik meg a polgári lakosságot, jelentős űrt támasztva az elmélet és a gyakorlat, a megbízatás és a megvalósítás között. Az ENSZ Belső Ellenőrzési Hivatalának jelentése szerint 2010 és 2013 között 507 olyan, civilek elleni támadásra került sor, amelynek során az ENSZ békefenntartói gyakorlatilag egyáltalán nem keltek a lakosság védelmére. Polgári lakosok ezrei, közöttük számtalan nő és gyermek veszthette életét emiatt.

Az ENSZ békefenntartó misszióinak sokkal jobban kell igyekezniük, ha a reménytelenül szorult helyzetben lévő polgári lakosság védelmét kapják feladatul. Ezért legalább annyit meg kell tennünk, hogy fejlesztjük a korai—különösen a szexuális erőszak lehetőségére—figyelmeztető rendszereket, amelyek alapján a békefenntartók felismerhetik a potenciális veszélyeket, és megelőző intézkedéseket tehetnek.

A Dél-Szudán, Mali és a Közép-afrikai Köztársaság területén működő, kritikusan fontos békefenntartó missziókban állandósult emberhiány miatt igen kiszolgáltatott helyzetben vannak a civilek, elsősorban a fiatal lányok és asszonyok.

Abban az esetben pedig, amikor a békefenntartók a probléma megoldása helyett maguk is a szexuális és nemi alapú erőszak részeseivé válnak, mindannyiunk alapvető felelőssége—sőt, erkölcsi kötelessége—hogy átlátható módon és gyors ütemben felelősségre vonjuk őket.

A Biztonsági Tanácsnak is többet kell tennie! Itt, e kamara nyílt vitáján elég könnyű egyetértenünk abban, hogy válsághelyzetekben fontos a lányok és asszonyok védelme—úgy értem, ki ne értene egyet ezzel? Amikor viszont cselekednünk kellene, sok esetben túlságosan lassan mozdulunk, vagy túlságosan csendben maradunk. Amikor Darfurból feltételezett tömeges erőszakról szóló híradások érkeznek, és egyértelmű, hogy a fogadó ország kormánya aktívan akadályozza a békefenntartókat az ügy kivizsgálásában, ennek a Tanácsnak kötelessége, hogy cselekedjen. Ennek ellenére gyakorta nem tesszük meg. Ezen változtatnunk kell, a hitelességünk függ tőle, az áldozatoknak szüksége van rá, az igazságosság pedig megkívánja.

Szerény haladást azért elértünk, és kollektív törekvéseink terén is mutatkozik némi előrelépés. A legutóbbi főtitkári jelentésben tárgyalt kilenc ENSZ békefenntartó misszió katonai műveleti stratégiájának koncepciója csaknem 70% százalékban a lányok és asszonyok emberi jogainak védelmére szolgáló specifikus intézkedéseket is tartalmaz. Egyre több és több misszió jelentéseiben találhatunk a nemek és a konfliktusok viszonyára vonatkozó, mélyebb elemzéseket, de még igen sokat kell tennünk azért, hogy a jelentéseket és elemzéseket a végrehajtandó ajánlásokhoz, a végrehajtandó ajánlásokat pedig tényleges cselekvéshez kapcsoljuk.

Nagyrészt a ma itt jelenlévő és hasonló szervezetek munkájának köszönhető, hogy a béke-megállapodásokba már belefoglalják a lányokat és asszonyokat érintő kockázati tényezőket. A 2013-ban aláírt béke-megállapodások több mint fele kitér a nők, a béke és a biztonság kérdésére. A 2012 előtt aláírtakhoz képest megháromszorozódott a szexuális erőszakot tiltó tűzszüneti megállapodások száma.

Itt, az ENSZ-ben is van tennivaló! Nem elég, hogy nők is részt vesznek a békefenntartó missziókban, vezetniük is kell azokat! Bár három nő vezet békefenntartó missziót, mint az ENSZ-Főtitkár különleges megbízottja (SRGS/Special Representative of the Secretary-General), s egyikük haderő-parancsnok, egy másik pedig megbízott parancsnok, az ENSZ missziók vezetőinek csupán 19 százaléka nő. S bár örömmel látjuk, hogy Libériába, Haitira és a Kongói Demokratikus Köztársaságba kizárólag nőkből álló ENSZ rendőri egységeket telepítettek, azt is látjuk, hogy az ENSZ műveletekben résztvevő katonák 97%-a, a rendőrök 90%-a férfi. Ha komolyan gondoljuk, hogy minden területen növeljük a nők esélyeit, éppen itt, ezen a téren kell hozzáfognunk!

Hogy kellő módon kezelhessük a nőkre a háborús időkben váró különleges problémákat, rendkívül fontos, hogy békeidőben is megerősítsük a nők helyzetét s fokozzuk az esélyeiket. Végtére is a konfliktusok idején a lányokat és asszonyokat sújtó szexuális erőszak ellen az a legjobb védelem, ha olyan társadalmakat építünk, ahol tisztelik a nőket, ahol egyenlő jogokat élveznek az igazságszolgáltatás, az oktatási lehetőségek és az egészségügyi szolgáltatások terén—olyan társadalmakat, ahol a jog egyaránt védi őket, s politikai téren is egyenrangúak. Az ISIL hátborzongató videóján szereplő fiatal nő végső szavaira utalva: a legjobb védelmet az a társadalom jelenti, ahol ugyanolyan nagyra tartják a nők életét, gondolkodását, s a bennük rejlő lehetőségeket, mint a becsületüket.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: Remarks at a Security Council Open Debate on the Protection of Civilians | Ambassador David Pressman, Alternate Representative to the UN for Special Political Affairs | New York, NY | January 30, 2015 | As Delivered

 

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.