AZ AMERIKAI ENSZ NAGYKÖVET AZ EURÓPAI UNIÓVAL VALÓ PARTNERSÉGRŐL

Az USA ENSZ képviselete | Sajtó és Külkapcsolati Iroda | New York, New York | 2015. március 9.

David Pressman nagykövetnek, az USA speciális politikai ügyekkel foglakozó alternatív ENSZ képviselőjének a beszéde, amit a regionális szervezetekkel való együttműködéssel kapcsolatos BT ülésén mondott

–Ahogyan elhangzott–

Köszönöm, Elnök Úr. Szeretném üdvözölni a BT-ben Federica Mogherinit, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, s megköszönném Önnek és a Főtitkárnak a mai tájékoztatójukat.

Ahogy Önök igen helyesen rámutattak, sürgető és példa nélkül álló, sokféle és veszélyes kihívással kell szembenéznünk—abból, ahogy ezeket kezeljük, ismét kiviláglik az Európai Unióval való partnerségünk fontossága és komolysága. Ma reggel ezek közül szeretnék megbeszélni néhányat.

A Föld közelebbi és távolabbi országaiban mindannyian elborzadva figyeljük, hogy Szíria, Irak, és Nigéria északi részének egyes területeit hogyan kebelezi be a középkori barbárság. A Boko Haram és az ISIL bebizonyította, hogy nem csak a kegyetlenség vágya fűti: bevallottan utálnak mindent, ami modern. A racionális gondolkodást, a vallási sokféleséget és a másság bármiféle megnyilvánulását sokkolóan barbár bűntettek indokává teszik. És mégis, a kibontakozó horror ellenére is azt látjuk, hogy túl sok országból—az itt képviseltekből is—túl sok ember tesz nagy utat azért, hogy e kegyetlen hadjárathoz csatlakozzon. Ha elő akarjuk mozdítani a nemzetközi béke és biztonság ügyét, ha meg akarjuk védeni a hitet, a véleménynyilvánítást és a gondolatot érintő legalapvetőbb szabadságjogokat, ha le akarjuk győzni ezt a terrort, akkor továbbra is határozottan és egységesen szembe kell szállnunk azokkal, akik támogatással, konspirációval vagy tényleges részvételükkel elősegítik az ISIL és a Boko Haram gyilkos tevékenységét. És amikor aljas ideológiájuk további országokban is felüti a fejét—akár egy szatirikus véleményt nyilvánító francia újság szerkesztőségében, akár egy kóser élelmiszerboltban, ahol ártatlan embereket mészárolnak le—tántoríthatatlan eltökéltséggel kell törekednünk arra, hogy ezt a globális társadalmunk és kollektív szabadságjogaink elleni veszélyt legyőzzük. Ezért üdvözöljük az Európai Unió közelmúltban tett bejelentését arról, hogy egy egymilliárd eurós csomagot szánnak a szíriai és az iraki helyzet kezelésére és az ISIL elleni harcra. Az EU februárban közzétett térségi stratégiája értékes módon járul hozzá a nemzetközi közösség válságkezeléséhez.

Bár gyakran beszélünk az „erőszakos szélsőségesség elleni fellépésről”—és egyetértésben belefoglaltuk a 2178-as határozatba, hogy ez a külföldi terrorista harcosok elleni küzdelem igen lényeges eleme—túlságosan keveset tudunk arról, hogy mi az, ami működik, vagy egyáltalán így együttesen mit értünk alatta. Ami az egyik ország számára „szélsőségesség elleni fellépés”, az egy másik tagországban „politikai elnyomás”-nak számíthat. Nem kendőzhetjük el a manipuláció lehetőségeit sem, de attól sem szabad visszariadnunk, hogy túl sok országból túl sokan lépnek be ezekbe a civilizált világunkat fenyegető terrorszervezetekbe. Az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemhez helyi szintű aktív elkötelezettségre van szükség, hogy szolgáltatásokat biztosítsanak a rászorulóknak, ellássák a nélkülözőket, ellenállást ébresszenek a toborzásnak kitett közösségekben, és a béke útjára próbálják terelni azokat, akiket beszippantott a terror. Ezek bármelyike sokkal nehezebb, mint csupán beszélni róla. A Fehér Ház ezért hívott össze a múlt hónapban egy erőszakos szélsőségesség elleni magas szintű washingtoni csúcstalálkozót: segíteni akart abban, hogy megosszuk egymással a legjobban bevált módszereket, új stratégiákat fejlesszünk ki, s megragadjuk az adódó lehetőségeket.  Bíztatónak találjuk, hogy partnereink, közöttük az Európai Unió, máris milyen jelentős támogatást ajánlottak, és milyen ígéreteket tettek a csúcstalálkozón elfogadott elvek és célok megvalósításához. E kihívással mindenképpen szembe kell szállnunk, méghozzá sikeresen!

A terrorizmus elleni harc egységbe fogja e Tanács minden tagját. Ugyanilyen egységesen kell hozzáállnunk a többi tagállam szuverenitásának, függetlenségének és területi integritásának a tiszteletben tartásához is. Az elmúlt évben viszont azt láthattuk, hogy a lehető legprimitívebb módon veszélyeztették az európai békét. Oroszország, e Tanács állandó tagja képes volt arra, hogy egy szomszédos országból, Ukrajnából kiragadjon egy területet, segítsen aláásni az ország stabilitását, és átrajzolni a nemzetközi határait.

Mogherini Főképviselő, példásnak tartjuk az Európai Unió lépéseit—a szankciók alkalmazását is—amelyekkel az ukrajnai helyzet csillapítása érdekében igyekeznek nyomást gyakorolni Oroszországra.  A szankcióknak mindaddig fenn kell maradniuk, amíg Oroszország teljes mértékben végre nem hajtja a minszki megállapodásban foglaltakat. Mi továbbra is együtt dolgozunk Önnel, és minden lehető multilaterális utat igénybe veszünk ahhoz, hogy gyors megállapodást találjunk a fennálló konfliktusra, amely oly sok szenvedést okozott már az ukránoknak. A szeptemberi minszki megállapodás aláírásra került; a minszki megállapodások végrehajtására vonatkozó intézkedéscsomag aláírásra került; itt az ideje tehát, hogy most már a hozzáállás is megváltozzon! Oroszország és az általa támogatott szeparatisták egyaránt aláírták a minszki végrehajtási tervet, és most azt várjuk, hogy az oroszok és a szeparatisták tiszteletben is tartsák az egyezményeket, amelyeket aláírtak.

Elnök Úr, az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek—úgy is, mint a kvartett tagjai—kulcsfontosságú partnerek a közel-keleti béketörekvések terén. Az érintett felekkel és összes partnerünkkel továbbra is elkötelezetten dolgozunk a teljes körű és tartós palesztin-izraeli béke elérésén. Néhány mai beszámoló ellenére, amelyek elfogultan kezelik a tényeket, továbbra is úgy gondoljuk, hogy a felek csakis a végső státuszról folytatott tárgyalások útján juthatnak békés megállapodásra.

A közel-keleti béke és stabilitás érdekében természetesen meg kell akadályoznunk, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Az iráni nukleáris program jogosan vált ki súlyos és komoly aggodalmat az egész világon. Hisszük, hogy elsősorban diplomáciai úton érhetjük el kívánt közös célunkat: Irán soha ne juthasson atomfegyverhez. Ezért is folytatjuk az EU-val a P5+1 tárgyalások keretében a kritikusan fontos munkát; ezért is kell gondoskodnunk arról, hogy Irán komoly formában együttműködjön a NAÜ-vel; ezért is kell szigorúan érvényt szereznünk e Tanács határozatainak.  Nem hagyhatjuk, hogy Irán atomfegyverhez jusson!

Elnök Úr, a békefenntartás terén mindannyiunknak többet kell tennünk. E szervezetnek most nagyobb szüksége van korszerű katonai támogatásra, mint valaha. Láthattuk, hogy az EU civil és katonai műveletei milyen szerepet játszottak Afrika szarvánál a kalózok elleni küzdelemben, a mali katonák kiképzésében, a Közép-Afrikai Köztársaság biztonságának megerősítésében, Nigéria civil kapacitásának építésében. Az európai hadseregekből 25.000 katona szolgált ENSZ békefenntartó műveletekben—ez annak idején a kéksisakosok több mint 40 százalékát tette ki. Az ENSZ békefenntartásában ma exponenciális előnyt jelentene a katonai hozzájárulás és a másfajta segítség változatosabb elegye. S amint Power nagykövet Brüsszelben néhány órával ezelőtt bejelentette, Obama elnök azért hívja meg a világ vezetőit egy szeptemberi csúcstalálkozóra New Yorkba, hogy segítsen a jelen válságok kezeléséhez elegendő békefenntartót biztosítani az ENSZ és a világ számára.

Elnök Úr, az ENSZ erejét ugyanazok az értékek adják, amelyekre az Európai Uniót alapozták. Ezek az értékek katalizálják kollektív lépéseinket és lelkesítik a béke és a biztonság iránti törekvéseinket. Ezek azok az értékek, amelyek méltányolják a kifejezések sokféleségében rejlő erőt, a sokféle perspektíva gazdagságát, a többféle vallás adta rugalmasságot, és azt a hitet, hogy mindenki számára beteljesedik a tartós szabadság és egyenlőség ígérete. A reánk leselkedő problémák és veszélyek közepette rendkívül büszkék vagyunk arra a komoly és tartós partnerségre, amely bennünket—és e szervezet—az Európai Unióhoz köti, és a továbbiakban is erre támaszkodunk majd.

Köszönöm, Elnök Úr!

U.S. Envoy at U.N. on Partnership with European Union | 09 March 2015 | U.S. Mission to the United Nations | Office of Press and Public Diplomacy | New York, New York–AS DELIVERED

 

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.