AZ ELNÖK BESZÉDE A SAJTÓSZABADSÁG VILÁGNAPJÁN

Fehér Ház | Sajtóiroda | 2015. május 1.

AZ ELNÖK: Nos, mint sokan Önök közül tudják, most vasárnap van a Sajtószabadság világnapja. Egy olyan nap, amelyen megerősítjük azt az életbevágó szerepet, melyet a sajtó játszik a demokráciában, és rávilágítunk a számtalan, világszerte tapasztalható kihívásra, kegyetlenségre, de a reménykeltő történetekre is.

Az újságírók lehetővé teszik számunkra, állampolgárok számára, hogy megtudjuk az igazságot az országainkról, magunkról, a kormányainkról.  Ez jobbá tesz bennünket.  Erősebbé tesz.  Hangot ad azoknak, akiknek nincs hangjuk, pellengérre állítja az igazságtalanságot, és elszámoltathatóvá teszi az olyan vezetőket, mint én.

Sajnos, a világnak túlontúl sok helyén áll támadások kereszttüzében a sajtó, olyan kormányok által, amelyek el akarják kerülni az igazság napvilágra kerülését, vagy nem bíznak a polgároknak abban a képességében, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról. Újságírókat zaklatnak, néha meg is ölnek.  Független médiumokat szüntetnek meg. A másként gondolkodókat elhallgattatják.  A véleményszabadságot pedig elfojtják.

Ezért szolgált nagy örömömre és értékeltem nagyra a lehetőséget, hogy személyesen beszélhettem három újságíróval, akik hihetetlen bátorságról tettek tanúbizonyságot nagyon, nagyon nehéz körülmények között.  Mindhárman olyan országokból érkeztek, ahol súlyosan korlátozzák a sajtószabadságot.  Mindhármukat letartóztatták és zaklatták korábban.  Mindhárman itt, az USA-ban kértek menedékjogot.  Mi pedig szívesen látjuk őket, hogy itt folytathassák fontos munkájukat.

Csak nagyon röviden, hadd említsem meg mindhármukat.  Az egyikük Fatima Tlisova, aki Oroszországból érkezett.  Ő az észak-kaukázusi régió katonai műveleteiről tudósított, valamint eltűnésekről és korrupcióról.  Őt magát is megtámadták, elrabolták és megkínozták.  Most a Voice of America tudósítója, és nemrégiben a bostoni terrortámadással kapcsolatos bírósági tárgyalásokról tudósított.  Nagyra értékeljük, hogy Fatima itt van velünk.

Nálunk van Dieu Cay is – ez az újságírói álneve – Vietnámból.  Ő blogger, aki az emberi jogokról írt, beleértve a vallásszabadságot, és aki a nagyobb sajtószabadság elszánt harcosa Vietnámban.  Hat évet töltött börtönben és csak tavaly októberben engedték szabadon.

Végül, itt van velünk Lily Mengesha, aki Etiópiából jött.  Neki is köszönhetően kaptak nagyobb nyilvánosságot a szégyenletes gyermekházasságok. Mivel kiállt a sajtószabadság mellett, zaklatták és letartóztatták.  Ma már a Nemzeti Demokrácia Alapítványnál (National Endowment for Democracy) dolgozik.

Tehát azt mondhatom, mindhármuktól személyesen hallhattam azt, hogy milyen fontos, hogy mindnyájan, beleértve az USA kormányát, kiálljunk a sajtószabadság értéke mellett.  Ahogyan a velük való beszélgetésben is rámutattam, ezek olyan országok, amelyekben aktívan jelen vagyunk, és amelyekkel üzleti kapcsolataink is vannak, és azt gondoljuk, hogy az aktív kapcsolatok és a diplomáciai munka kritikus fontosságúak az USA nemzeti érdekei szempontjából. De az is fontos, hogy kiálljunk azok mellett az értékek mellett, amelyek az Alkotmányunkban és a Jogok Törvényében (Bill of Rights) foglaltatnak, mert hisszük, hogy ezek az értékek nem pusztán amerikai értékek.  Az olyan alapvető jogok, mint a véleménynyilvánítás joga vagy a lelkiismeret szabadsága emberi jog, egy egyetemes jog, amely végső soron jobbá és erősebbé teszi a világot, ha az egyén lelkiismerete és a sajtó szabad lehet.

Alkalmas pillanat ez arra is, hogy tisztelettel emlékezzünk meg mindazokról az újságírókról, akik éppen börtönben vannak, miközben mi itt beszélgetünk, akiket zaklatnak, akik veszélyben vannak, és természetesen azokról, akik életüket vesztették.  Többek között Steven Sotloffról, James Foleyról, és Luke Somersről; azokról, akiket a Charlie Hebdonál gyilkoltak meg Párizsban. Továbbra is dolgozni fogunk azon, hogy szabadon engedjenek olyan jogtalanul bebörtönzött újságírókat, mint a Washington Post munkatársa, Jason Rezaian, akit Iránban tartanak fogva.

Nos, még egyszer, szeretném megköszönni annak a három újságírónak, akik itt vannak velem, hogy nagyon világosan és köntörfalazás nélkül elmondták nekem, milyen kihívásokkal kell a szakmájukban szembenézni.  Szeretném, ha mindenki megértené, hogy ez prioritás marad az Egyesült Államok külpolitikájában a jövőben is, nemcsak azért, mert így helyes, hanem azért is, mert hiszem, hogy végső soron ez az Egyesült Államok nemzeti érdeke is.

Nos, mivel a Sajtószabadság világnapja van, azt hiszem, jobb lesz, ha legalább egy kérdésre válaszolok.

Kérdés: Uram, Ön szerint az, hogy rendőrök gyanúsítottá váltak a baltimore-i ügyben, segít majd oldani a feszültséget ott helyben?

AZ ELNÖK: Mielőtt válaszolok a kérdésére, hadd mondjam el, hogy amikor arról beszéltünk, miért gondolom, hogy a sajtószabadság olyan fontos, Selma példáját hoztam fel. Azoknak a az embereknek a hihetetlen bátorságát, akik átvonultak a hídon, és rámutattam, hogy ha nem lettek volna olyan jó újságírók, mint Bill Plante ott a hídnál aznap, Amerika lelkiismerete nem ébredt volna fel, és nem láttuk volna be, hogy milyen változásokra van szükség.*   Szóval ez egy jó példa arra, hogy miért is olyan fontos a sajtószabadság.

Bill, az államügyész gyakorlatilag abban a pillanatban lépett a pódiumhoz, amikor én ide beléptem, úgyhogy nem volt még alkalmam megismerni a vád pontos tartalmát.  Nem néztem sajtótájékoztatót, amelyet az államügyész asszony tartott. Úgyhogy annyit tudok mondani, ahogyan azt a Rózsakertben elmondottak során is kifejtettem, hogy életbevágó, hogy kiderüljön az igazság arról, mi történt Freddie Gray-jel.

Nem szokásom folyamatban lévő ügyeket kommentálni; ez nem volna helyes. De annyit elmondhatok, hogy igazságot kell szolgáltatni.   Minden bizonyítékot be kell mutatni.  Természetesen azokat az egyéneket is megilleti a tisztességes eljárás, akiket most meggyanúsítottak.  Ezért szeretnék róla megbizonyosodni, hogy a jogrendszerünk úgy működik, ahogyan kell.

Az igazságügyi minisztérium és az új igazságügyi miniszterünk folyamatos kapcsolatban áll a baltimore-i illetékesekkel, hogy gondoskodjanak róla, minden segítséget, amelyet a vizsgálat során adhatunk, meg is adjunk.  De, véleményem szerint, a baltimore-i emberek leginkább azt szeretnék, hogy kiderüljön az igazság. Ezt várják az emberek az egész országban.  És olyan mértékben, ahogyan az helyénvaló, a kormányzat segíteni fogja a helyi illetékeseket abban, hogy a mélyére ássanak annak, ami történt.

Addig is, nagyon örülök, hogy konstruktív, átgondolt tiltakozásokat láthattunk az utóbbi napokban, békés, de egyértelmű követelését az elszámoltatásnak.  Hogy az elmúlt napokban úgy sikerült ezeket a tüntetéseket lebonyolítani, ami végső soron jó Baltimore-nak és jó az országnak.  És remélem, hogy ez a fajta hozzáállás az erőszakmentes tiltakozáshoz és a közösséggel való együttműködéshez folytatódni fog.

Végül, ahogyan azt tavaly is elmondtam, továbbra is együtt dolgozunk majd azzal a munkacsoporttal, amelyet a fergusoni események után hoztunk létre.  Egészen pontosan rögtön ez után a találkozónk után olyan polgármesterekkel fogok megbeszéléseket folytatni, akik szeretnének módot találni a bizalom helyreállítására a közösség és a rendőrség között, és azokra a kérdésekre fogunk összpontosítani, amelyeket a munkacsoport vetett fel.  Az erőfeszítéseink, hogy jobb lehetőségeket biztosítsunk a fiataloknak ezekben a közösségekben – mindezek a jövőben is ennek a kormánynak a legfőbb prioritásai közé fognak tartozni.  Ezzel kapcsolatban valószínűleg további bejelentésekkel és hírekkel fogunk majd szolgálni az elkövetkező napokban és hetekben.

Rendben.  Köszönöm szépen mindenkinek.

* 1965. március 7-én indult el az alabamai Selma városából az a Martin Luther King vezette menet, amely megalapozta az amerikai polgárjogi mozgalmat. Az Edmund Pettus-hídon áthaladó tömeg rendőri sorfallal találta szembe magát, akik erőszakot alkalmaztak a békés tüntetőkkel szemben. Többek között e menetnek köszönhetően az 1965-ös Voting Rights Act kimondta, hogy nem lehet faji alapon diszkriminálni a választásokon a szavazókat. Bill Plante a CBS fiatal riportereként dokumentálta a történteket.

Forrás: Remarks by the President On World Press Freedom Day | The White House | Office of the Press Secretary | May 1, 2015

This entry was posted in Society & Values and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.