MAGYARORSZÁGRÓL SZÓLÓ MEGHALLGATÁS AZ AMERIKAI KÉPVISELŐHÁZ KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK EURÓPAI ALBIZOTTSÁGA ELŐTT

Hoyt Yee európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár tanúságtétele | Washington, DC | 2015. május 19. | A beszéd megírt szövege

Rohrabacher elnök úr, Meeks rangidős képviselő úr, albizottsági tagok, köszönöm, hogy meghívtak ma ide, hogy Magyarországról beszéljek.

Magyarország az Egyesült Államok bátor szövetségese, értékes partnere, és közeli barátja. A két ország közötti erős kötelékek a kulcsfontosságú transzatlanti szervezetekben, így a NATO-ban való közös tagságunkban, továbbá az ezen szervezetek alapját jelentő demokratikus alapok iránti elkötelezettségünkben gyökereznek. Magyarország megbízható partnerként segít az Afganisztánnal, Irakkal és a Balkánnal kapcsolatos kihívások terén. Magyarország támogatta az ukrajnai magatartása miatt Oroszországra kirótt EU szankciókat, és segítséget nyújtott az ukrán kormánynak. Magyarország azon számos ország egyike, amelyik fordított áramoltatással gázt juttat Ukrajnába, s fontos szerepet játszik a regionális energiabiztonság terén. Magyarországgal kiváló a biztonsági együttműködésünk is, amint azt az USA által szponzorált Nemzetközi Rendészeti Akadémia (ILEA) budapesti jelenléte is példázza. Gazdasági kapcsolataink és a két nép közötti emberi kapcsolataink ugyancsak erősek, az amerikai magyarok nemzedékek óta az amerikai társadalom szövetének igen fontos elemei. Az amerikai és a magyar nép barátsága maradandó.

Az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett Magyarország, mint szövetséges, barát és partner mellett. Tudatában vagyunk, hogy számos területen erős közöttünk az együttműködés, és ezeket értékeljük. Még a legjobb barátok között is vannak nézeteltérések, melyekről nyíltan kell tudnunk beszélni egymással.  Magyarország, mint a NATO, az Európai Unió, valamint a Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja, elkötelezte magát a demokratikus értékek megőrzése, valamint a demokratikus és jogállami intézmények védelme mellett, amelyek e szervezetek éltető elemei.

Ez nem üres retorika. Többször láttuk, legutóbb Kelet-Európában, hogy milyen katasztrofális következményekkel jár, ha nem tartják fenn ezeket az alapvető elveket és értékeket, amelyek a demokrácia és a szabadság támaszai. Nekünk fontos, hogy a szövetségeseink erősek legyenek. S fontos, hogy ez ne pusztán katonai erő legyen, hanem mindazon intézmények ereje, amelyek az állam és a társadalom pillérei, így a jogállamiság, a független igazságszolgáltatás és a szabad sajtó.  Nuland államtitkár szavaival: „ Csak akkor lehetünk erősek, ha megvédjük a politikai pluralizmust, a civil társadalmat és az egyet nem értés jogát saját határainkon belül; amikor kormányaink tiszták, átláthatóak, és elszámoltathatják őket az emberek, akiket szolgálnak.” Mivel a belső gyengeség vonzza az aljas külső befolyást, a NATO-nak arra van szüksége, hogy minden tagja belülről is erős legyen.

És amikor e globális demokratikus család tagjaként a magyar kormány részéről a fékek és ellensúlyok rendszerét gyengítő, valamint az intézményi függetlenséget aláásó lépéseket láttunk az elmúlt öt során, ezt jeleztük is.

Szóltunk például, amint arra az emberjogi helyzettel (Human Rights Report) és a befektetési környezettel (Investment Climate Statement) foglalkozó jelentéseinkben rámutattunk, amikor a magyar kormány olyan jogi és alkotmányos változtatások áterőltetésére használta kétharmados parlamenti többségét, amelyek centralizálták a végrehajtó hatalmat, gyengítették az igazságszolgáltatást és rontották a befektetési környezetet.

2011-ben a magyar parlament új alkotmányt, és egy sor módosítást fogadott el, amelyek a másik két hatalmi ág tekintetében korlátozták az Alkotmánybíróság hatáskörét, ki is bővítették a bíróságot a kormány által támogatott kinevezettekkel, s megvédték az új törvényeket  az alapos vizsgálattól, hogy ne lehessen alkotmányellenesnek ítélni azokat.  Sok, a kormányt támogató intézménynek kedvező változtatásra került sor, amelyeket sietve, egyeztetés és vita nélkül vittek át.

A kormány–átszervezés és az alkalmazotti gárda cseréje útján–a felügyeleti intézmények függetlenségét is aláásta. A kormányzó többség hivatali idejük lejárta előtt eltávolította a tisztségviselőket, s párthíveit nevezte ki a helyükre.

A demokrácia egyik kulcsfontosságú pillére a szabad és független média, s ennek páratlan képessége, amivel rávilágíthat a korrupcióra, vagy a sérelmes módon használt államhatalomra. A külügyminisztérium emberjogi országjelentése szerint a 2010-es magyar médiatörvény a kormányzati befolyásolás fokozása útján korlátozza a média szabadságát.  A törvények előírják, hogy az egyéneket felelősségre lehet vonni mások közzétett nyilatkozatai vagy mások becsületsértő nyilatkozatainak nyilvánosságra hozatala miatt. Az újságírókat büntetőjogi felelősség terheli, ha valótlant állítanak, vagy valaki más valótlan állítását közlik. Az emberjogi szervezetek bírálták a médiatörvényeket, különösen azt, hogy egy nem független közigazgatási szervezetnek széleskörű szabályozási hatalmat biztosít. Azóta a magyar sajtókörnyezetet vagy állami tulajdonban lévő, vagy a kormánnyal szimpatizáló médiaorgánumok uralják, és egyre gyakoribbnak látszik az öncenzúra.

2014-ben országos parlamenti választásokat tartottak Magyarországon, amikor is a kormány saját javára változtatta meg a szabályokat. Az EBESZ demokratikus intézményekkel és emberi jogokkal foglalkozó irodája szerint: „A nagyobbik kormánypárt jogtalan előnyöket élvezett a korlátozó kampányszabályok, a média elfogultsága és a politikai párt és az állam közötti választóvonalat elmosó kampánytevékenység miatt.” E választások jogi keretét jelentősen módosították az elmúlt években. Bár néhány változás pozitív volt, számos kulcsfontosságú módosítás negatívan befolyásolta a választási folyamatot, beleértve a fontos fékek és ellensúlyok eltávolítását. Olyan eljárásokkal fogadtak el egy új alkotmányt és számos sarkalatos törvényt, többek között választási jogszabályokat, amelyek megkerülték a nyilvános konzultáció követelményét. Ez aláásta a reformfolyamat iránti bizalmat és támogatást.”

A 2014-es választások után a kormány rendőrségi razziákat is alkalmazó kampányt indított a norvég alapokat kezelő társadalmi szervezetek ellen. Az Egyesült Államok felvetette a kérdést az EBESZ-ben, rámutatva, hogy a kampány célja láthatóan az, hogy elnyomja a kritikus hangokat, és korlátozza a civil társadalom szabad mozgásterét. A célba vett csoportok nevezetesek voltak a kormány politikáját és gyakorlatait megkérdőjelező beállítottságukról. A helyzet holtpontra jutott, a folyamatban lévő eljárások leálltak, az érintett civil szervezetek pedig arra várnak, hogy tisztázzák a nevüket, visszakapják az elkobzott berendezéseiket és visszaállítsák az adószámaikat. Arra sürgettük Magyarországot, hogy–ebben és más esetekben is—mutassa meg, hogy tiszteletben tartja a civil társadalmat és a szólásszabadságot, nem csak szavakkal, de tettekkel is.

Itt van még a korrupció kérdése is, ami valamilyen mértékben minden társadalomban jelen van, de valamennyi felmerülő esetben gyökerestül ki kell irtani. Ha nem foglalkozunk vele, meggyengíti az intézményeinket, s a védelmükre irányuló szándékot is. A korrupciós vádakra adandó erőteljes és átlátható válaszlépések helyett a magyar kormány hagyta elmérgesedni a problémát, védelmezett egyes megvádolt tisztviselőket, és megbüntette a vádak megfogalmazóit.

Ami talán a leginkább aggasztó, hogy Magyarországon a legmagasabb szintű hatalomtól olyan retorikát hallunk, amely „nemzeti alapokon nyugvó illiberális államról” szól, és az autokráciák felsőbbrendűségét dicséri, ugyanakkor, mint zavaró tényezőt, mellőzi a „multikulturalizmust, politikai korrektséget és hasonló bűvszavak varázsát”. Az ilyen megjegyzések nem felelnek meg azoknak a demokratikus értékeknek, amelyeknek Magyarország vállalta a fenntartását.

Amint az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermans mondta februárban, „nem engedhetjük meg, hogy az illiberális logika megvesse a lábát. Nincs olyan, hogy illiberális demokrácia. Uniónk arra az elvre épült, hogy a társadalmak szabadok és nyíltak, önkényességtől és erőszaktól védettek legyenek… Szóval nem tudom elégszer ismételni, hogy: az értékek veszélyeztetése az EU-t veszélyezteti, gyengíti és holtpontra juttatja azt. Európa nem létezhet a közös értékek teljes tiszteletben tartása nélkül.”

A pluralizmus és a vita minden demokrácia integráns része.  A szabad sajtó és a korlátok nélkül működő civil társadalom a pluralizmus alapvető ismérve. A demokráciákban semmilyen entitás– sem az állam, sem egy politikai párt, vagy bármely vezető – nem adhat egyedül választ minden kihívásra, amellyel egy társadalom szembesül.  A nép által, a népért és a népből választott kormánynak az általa képviselt nép akaratát kell tükröznie, az embereknek pedig meg kell adni azt a szabadságot, hogy kidogozzák a saját megoldásaikat.  A demokratikus kormányoknak gondoskodniuk kell róla, hogy az állampolgároknak meglegyen ez a mozgásterük, olyan környezetben, amely szívesen fogadja a különböző nézeteket és véleményeket.

Az Egyesült Államok kormánya hangosan felemelte a szavát az elmúlt években a magyar demokráciával kapcsolatban tapasztalható negatív trendekről, mind nyilvánosan, mind nem nyilvánosan.  2014-ben, az Egyesült Államok több alkalommal is nyilatkozatot adott ki az EBESZ Állandó Tanácsában és az Emberi Dimenziós Végrehajtási Találkozón arról, hogy a magyar kormány megfélemlíti a civil társadalmat és a médiát.  Ezen felül, alkalmaztuk a 7750-es Elnöki Proklamációt, és felfüggesztettük egyes magyar tisztviselők jogát arra, hogy belépjenek az Egyesült Államokba, mivel hivatali megvesztegetésben vettek részt vagy haszonélvezői voltak annak. Szeptemberben az Elnök megemlítette Magyarországot a Clinton Global Initiative civil társadalommal foglalkozó eseményén, ahol ezt mondta: „Magyarországtól Egyiptomig végeláthatatlan szabályozások sora és nyílt megfélemlítés veszi egyre jobban célba a civil társadalmat.“ Arra kértük a magyar kormányt, hogy vessen véget a Norvég Alap által támogatott civil szervezetek ellen indított indokolatlan vizsgálatoknak, és tegye lehetővé számukra, hogy további zaklatás, beavatkozás vagy megfélemlítés nélkül dolgozhassanak.  Bell nagykövet január óta van hivatalában, és ő is világossá tette, hogy aggodalmaink továbbra is fennállnak.

Nem csak az Egyesült Államok fejezte ki aggodalmát ezen ügyek miatt. A magyarországi demokratikus intézmények eróziója különböző szervezetek vizsgálódását vonta maga után, beleértve az Európai Uniót, a Velencei Bizottságot, az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosát, valamint az EBESZT.  Partnerországokkal dolgozunk együtt azon, hogy megoldjuk ezeket a kérdéseket, mind bilaterális szinten, mind az EU-ban.  Ezen felül, olyan független szervezetek is megfogalmaztak problémákat Magyarországgal kapcsolatban, mint a Transparency International és az Amnesty International. És, ami nagyon fontos, sok magyar is osztozik a demokráciával kapcsolatos aggodalmainkban.

Az Egyesült Államok felemelte a szavát az erősödő szélsőségesség ellen is.  Bár a jelenség nem csak erre az országra jellemző, az etnikai nacionalista retorika Magyarországon nagyon aggasztó szintre erősödött.  Nagyobb erőfeszítéseket szeretnénk látni arra vonatkozóan, hogy erősödjön a tolerancia közege, azokkal a transzatlanti értékekkel összhangban, amelyek mellett Magyarország elkötelezte magát.

Az elmúlt hónapokban észleltünk pozitív jeleket.  Például az Iszlám Állam ellenes koalícióba küldendő csapatokról szóló parlamenti szavazást megelőzően a kormány és a kormányzó pártok lényegi konzultációt folytattak más pártokkal és az illetékes parlamenti bizottságokkal. Amit mi szeretnénk látni, amit látnunk kell, azok konkrét és koherens lépések, amelyek közvetlenül azon problémák megoldására irányulnak, amelyekről itt ma szó esett.  Mivel a korrupciót és a civil társadalmat illetően már hivatalosan jeleztük aggodalmainkat, talán ezekkel lenne a legjobb kezdeni.

Szeretném megismételni, hogy Magyarország továbbra is a barátunk, partnerünk és szövetségesünk, és hogy aggodalmainknak ebben a szellemben adtunk hangot. Magyarországnak nemcsak a saját politikai és gazdasági jövője miatt fontos, hogy képviselje a transzatlanti értékeket, hanem azért is, hogy erős partner lehessen a globális kihívások tekintetében – ahogyan az is volt a kommunizmus 1989-es bukását követő első két évtizedben.

Köszönöm a lehetőséget, hogy tanúskodhattam e Bizottság előtt.


Forrás: Testimony on Hungary Before the House Foreign Affairs Committee, Subcommittee on Europe | Washington, DC | May 19, 2015 | As prepared

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.