AZ USA ÉS AZ ÖBÖL-MENTI EGYÜTTMŰKÖDÉSI TANÁCS TAGJAINAK KÖZÖS CAMP DAVID-I NYILATKOZATA

Obama elnök és a GCC vezetők a tanácskozás után (AP fotó)

Obama elnök és a GCC vezető a tanácskozás után (AP fotó)

A Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda |Washington, D.C. | 2015. május 14.

Obama elnök és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council /GCC) küldöttségeinek vezetői, a GCC főtitkára és az elnöki kabinet tagjai ma Camp Davidben találkoztak, hogy újból megerősítsék és elmélyítsék az Egyesült Államok és a GCC között fennálló szilárd partnerséget és együttműködést. A vezetők hangsúlyozták kölcsönös elkötelezettségüket az USA-GCC stratégiai partnerség iránt, amellyel minden téren, így a védelmi és biztonsági együttműködés terén is közelebbi kapcsolatokat építhetnek ki, továbbá—a stabilitás és jólét iránti közös igényeik előmozdítása érdekében—együttes fellépéssel közelíthetnek a regionális kérdésekhez.

GCC partnereihez hasonlóan az Egyesült Államoknak is igen fontos, hogy a térségben béke és jólét legyen, és rendkívül fontosnak tartja, hogy előmozdítsa GCC partnerei politikai függetlenségét és külső agressziótól mentes területi integritását. Az Egyesült Államok politikája egyértelmű: amint az Öböl-háború esetében is tette, a hatalom minden elemét felhasználja ahhoz, hogy alapvető érdekeit biztosítsa az Öböl-térségben, valamint elrettentést alkalmazzon és szembeszálljon a szövetségesei és partnerei elleni agresszióval.

Az Egyesült Államok kész arra, hogy a GCC országokkal együttműködve elrettentést alkalmazzon és szembeszálljon a bármely GCC ország területi integritását érő külső fenyegetéssel, amely ellentétes az ENSZ Alapokmányával. Az Egyesült Államok bármely ilyen agresszió, avagy agresszióval való fenyegetés esetén készen áll rá, hogy GCC partnereivel közösen sürgősen döntsenek a szükséges lépésekről, és GCC partnerei védelmére felhasználja a rendelkezésre álló közös eszközöket, beleértve a katonai erő lehetséges alkalmazását is.

Ha a GCC országok a határaikon kívüli katonai akciót terveznek, akkor–amint az Operation Decisive Storm esetében is történt–konzultálnak az Egyesült Államokkal, különösen abban az esetben, ha amerikai katonai segítséget kérnek hozzá.

Ebben a szellemben, továbbá az US-GCC Stratégiai Együttműködési Fórum alapján a vezetők egy új US-GCC stratégiai partnerségről tárgyaltak, hogy fejlesszék a biztonsági együttműködés terén folyó munkát, elsősorban a fegyverszállítások felgyorsítása, valamint a terrorelhárítás, a tengeri biztonság, a kiberbiztonság és a ballisztikus rakéták elleni védelem terén. Áttekintették a P5+1 és Irán között folyó tárgyalásokat, és hangsúlyozták, hogy biztonsági szempontból a GCC országoknak, az Egyesült Államoknak és a nemzetközi közösségnek egyaránt az az érdeke, hogy létrejöjjön egy átfogó és ellenőrizhető, az iráni nukleáris programmal kapcsolatban minden aggályt elhárító megegyezés. Az Egyesült Államok és a GCC országok rosszallják Irán destabilizáló tevékenységét a régióban, és közösen fellépnek ellene. Hangsúlyozták, hogy mennyire fontos lenne, hogy Irán a jószomszédi viszony, a belügyekbe való szigorú be-nem-avatkozás, valamint a területi integritásra vonatkozó–a nemzetközi jogban és az ENSZ alapokmányában előírt–elvek alapján szerepeljen a régióban: konkrét, gyakorlati lépésekkel ébresszen bizalmat, és békés eszközökkel igyekezzen megoldani a szomszédos országokkal kialakult nézeteltéréseket.

A vezetők elhatározták, hogy a közös veszélyek— különösen az ISIL /DAESH és az Al-Kaida—ellen fokozzák a terrorizmus elleni együttműködést, hogy a kritikus infrastruktúra védelme, a határok és a légiközlekedés biztonságának fokozása, a pénzmosás és a terror-finanszírozás akadályozása, a külföldi harcosok feltartóztatása, továbbá a bármilyen formában jelentkező erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem jegyében elhárítsák és megzavarják a terrorcselekményeket.

A vezetők megvitatták a regionális konfliktusok kezelésére és a fokozódó feszültségek csillapítására leginkább alkalmas lehetőségeket is. Ebben az összefüggésben áttekintették a régióban, így a Szíriában, Irakban, Jemenben és Líbiában kialakult legsúlyosabb konfliktusokat, s megbeszélték, hogy mit tehetnének a megoldásuk érdekében. Közös elvrendszerről döntöttek, amelybe a következők tartoznak: mindannyian elfogadják, hogy a térség civil válságait csakis békés és politikai eszközökkel lehet megoldani, katonai úton nem; tiszteletben kell tartani minden ország szuverenitását és a belügyeibe nem szabad beleavatkozni; a válság sújtotta társadalmakban befogadó kormányzásra van szükség; továbbá védelmezni kell valamennyi kisebbséget és az emberi jogokat.

Jemennel kapcsolatban az Egyesült Államok és a GCC tagországok egyaránt azt hangsúlyozták, hogy az Arab-félszigeten égetően nagy szükség van az Al-Kaida elleni kollektív erőfeszítésekre, továbbá–a GCC égisze alatt megrendezett Rijádi Konferencia, valamint az ENSZ segítségével folyó, a GCC kezdeményezéseire, az átfogó nemzeti párbeszéd eredményeire, valamint a Biztonsági Tanács ide vonatkozó határozataira alapozott tárgyalások nyomán–a katonai műveletektől sürgősen a politikai megoldás irányába kell tolódni. A polgári lakosság humanitárius szükségleteire való tekintettel üdvözölték az ötnapos humanitárius tűzszünet megkezdését, amely lehetővé teszi, hogy a segélyszállítmányokat eljuttathassák minden rászorulónak, s egyúttal kifejezték a reményüket egy hosszabb, tartósabb tűzszünet létrejöttében. Elismerésüket fejezték ki Szaúd-Arábiának az ENSZ Jemenben folyó humanitárius segélyakciójára adott nagylelkű, 274 millió dolláros adománya miatt.

Az Egyesült Államok ismét megerősítette, hogy a GCC tagállamokkal és a nemzetközi közösség más tagjaival együtt igyekszik megakadályozni, hogy utánpótláshoz jussanak a huti erők és szövetségeseik, akik nem tartják magukat az ENSZ BT 2216. számú határozatához.

Az Egyesült Államok és a GCC tagállamok ismételten megerősítették, hogy elkötelezetten segítik az iraki kormányt és a nemzetközi koalíciót az ISIL /DAESH elleni küzdelemben. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a GCC tagországok és az iraki kormány között megerősödjenek a jó szomszédságon, a belügyekbe való be-nem-avatkozáson, és a szuverenitás tiszteletén alapuló kapcsolatok. Az iraki kormányt a tényleges nemzeti megbékélés megvalósítására buzdították: orvosolja sürgősen az iraki társadalom minden rétegének jogos sérelmeit, oly módon, hogy megvalósítja a tavaly nyáron elfogadott reformokat, valamint biztosítja, hogy valamennyi fegyveres csoport az iraki állam szigorú ellenőrzése alatt működjön.

A vezetők elkötelezettek az iránt is, hogy Szíriában olyan tartós politikai megoldáson munkálkodjanak, ami véget vet a háborúnak, s olyan befogadó kormányt hoz létre, amely védelmezi valamennyi etnikai és vallási kisebbséget, továbbá megőrzi az állami intézményeket. Ismételten kijelentették, hogy Asszád teljes mértékben elvesztette a legitimitását, és nincs szerepe Szíria jövőjének alakításában. Határozottan támogatták az ISIL/DAESH felmorzsolására, s végső soron legyőzésére irányuló, fokozódó törekvéseket Szíriában, s óva intettek a többi szélsőséges csoport, például az al-Nusra befolyásától, ami egyaránt veszélyezteti a szír népet, a térséget és a nemzetközi közösséget. Súlyos aggodalmuknak adtak hangot a szíriai humanitárius helyzet folyamatos romlása miatt, s elítélték az Asszád-rezsimet, s minden olyan résztvevőt, akik megakadályozzák, hogy a civil lakossághoz eljuthassanak a segélyszállítmányok.

A vezetők úgy döntöttek, hogy együttes fellépéssel igyekeznek meggyőzni valamennyi líbiai felet arról, hogy az ENSZ előterjesztése alapján fogadjanak el egy befogadó, a hatalom megosztását tartalmazó megállapodást, és összpontosítsanak az országukban fokozódó terrorista jelenlét leküzdésére.

Az Egyesült Államok és a GCC tagállamai határozottan megerősítették, hogy az izraeli-palesztin konfliktust olyan igazságos, tartós és átfogó béke-megállapodás útján kell megoldani, amelynek eredményeképpen egy független és egybefüggő palesztin állam jön létre, amely békében és biztonságban él Izrael mellett. Ezért az Egyesült Államok és a GCC tagállamai a 2002-es arab békekezdeményezés változatlan fontosságát hangsúlyozták, továbbá azt a sürgető igényt, hogy a felek politikájukkal és cselekedeteikkel tegyenek tényleges lépéseket a kétállamos megoldás felé. Elhatározták, hogy a továbbiakban is igyekeznek előmozdítani a haladást. Az Egyesült Államok és a GCC tagállamok ismételten vállalták, hogy lendületesen folytatják a gázai újjáépítés érdekében–többek között a kairói konferencián 2014 októberében–tett ígéreteik beváltását.

A vezetők aggodalmukat fejezték ki a libanoni elnökválasztás késedelmessége miatt, valamennyi érintett felet felszólították arra, hogy erősítsék meg a libanoni állami intézményeket, és hangsúlyozták annak kritikus fontosságát, hogy a libanoni parlament az alkotmánynak megfelelő módon válassza meg a Libanoni Köztársaság elnökét.

A vezetők hangsúlyozták azt a határozott szándékukat is, hogy támogatják a libanoni kormányt az ország biztonságát és stabilitását fenyegető ISIL/DAESH és Al-Nushra elleni küzdelemben.

A vezetők megígérték, hogy ezen és más kérdésekkel kapcsolatban még jobban elmélyítik az US-GCC kapcsolatokat, hogy a térség stabilitásának és gazdasági jólétének fokozása érdekében egy még erősebb, tartós és átfogó stratégiai partnerség jöhessen létre. Megegyeztek abban, hogy 2016-ban ismét hasonlóan magas szintű találkozót rendeznek, hogy még tovább fejlesszék a ma bejelentett US-GCC stratégia partnerséget.

Joint Statement from U.S., Gulf Cooperation Council Members

THE WHITE HOUSE | Office of the Press Secretary |Washington, D.C.| May 14, 2015

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.