A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK HELYREÁLLÍTÁSA KUBÁVAL – ELNÖKI NYILATKOZAT

A Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | Washington, D.C. | 2015. július 1.

AZ ELNÖK: Jó reggelt mindenkinek! Kérem, üljenek le.

Több mint 54 évvel ezelőtt, a hidegháború csúcsán az Egyesült Államok bezárta havannai követségét. Ma bejelenthetem, hogy az Egyesült Államok megállapodott abban, hogy hivatalosan helyreállítja diplomáciai kapcsolatait a Kubai Köztársasággal, és mindkét ország ismét megnyitja nagykövetségét a másik országban. Ez történelmi előrelépést jelent abban, hogy normalizáljuk kapcsolatainkat a kubai kormánnyal és a kubai néppel, és új fejezet nyissunk szomszédainkkal itt az amerikai kontinensen.

Amikor az Egyesült Államok 1961-ben bezárt minden zsalut a követség épületén, szerintem senki nem gondolta, hogy több mint egy fél évszázad múlva nyitja ki újra azokat. Végtére is országainkat csupán 90 mérföld választja el egymástól, népeinket pedig mély családi és baráti kötelékek fűzik össze. A két kormány között azonban nagyon is valóságos, igen súlyos különbségek voltak, s néha elkövetjük azt a hibát, hogy leragadunk valamilyen cselekvési mód mellett.

Az Egyesült Államok tekintetében ez annyit jelentett, hogy egy nem működő politikához ragaszkodtunk. Ahelyett, hogy a demokráciát és a kubai emberek esélyeit támogattuk volna, Kuba elszigetelésére törekedtünk, s ez—a jó szándék dacára—fokozatosan éppen ellenkező hatást ért el: bebetonozta a status quot, s az Egyesült Államokat elszigetelte szomszédaitól e féltekén. A mai nappal jegyzett előrelépés ismételten azt bizonyítja, hogy nem kell a múlt börtönében maradnunk. Ha valami nem működik, meg tudjuk—és meg is fogjuk—változtatni!

A múlt decemberben bejelentettem, hogy az Egyesült Államok és Kuba úgy határoztak, hogy lépéseket tesznek kapcsolatunk normalizálása érdekében. Ennek keretében Raul Castro elnök és én arra utasítottuk a stábjainkat, hogy tárgyaljanak követségeink újbóli megnyitásáról. Külügyminisztériumunk azóta keményen dolgozott kubai partnereivel e cél elérésén. A nyár folyamán pedig Kerry külügyminiszter hivatalosan Havannába utazik, hogy követségünkre büszkén újból felhúzza az amerikai zászlót.

És ez nem pusztán szimbolikus. E változás következtében lényegesen bővíthetjük kapcsolatainkat a kubai néppel. Nagyobb létszámú személyzet lesz a nagykövetségünkön, s olyan diplomatáink lesznek, akik sokrétű kapcsolatokat képesek teremteni az egész szigeten a kubai kormánnyal, a civil társadalommal és a jobb életre vágyó kubai átlagemberekkel.

A közös érdekek tekintetében, mint a terror- és katasztrófaelhárítás, valamint a fejlesztés, keressük majd a Kubával való együttműködés új lehetőségeit. Azt is egyértelművé tettem, hogy továbbra is igen súlyos különbségek lesznek közöttünk, többek között abban, hogy Amerika kitartóan támogatja az egyetemes értékeket, például a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, valamint az információhoz való hozzáférés szabadságát. És habozás nélkül szót emelünk majd az értékeinknek ellentmondó cselekedetek láttán.

Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy Amerika a kapcsolatok erősítésén keresztül támogathatja legjobban az értékeinket. Ezért már lépéseket tettünk az Egyesült Államok és Kuba közötti utazás, valamint az emberek közötti kapcsolatok és a kereskedelmi kapcsolatok megkönnyítésére, s ezt tovább fogjuk folytatni.

December óta azt látjuk, hogy óriási lelkesedés fogadja ezt az újfajta hozzáállást. Az amerikai kontinens vezetői támogatásukat fejezték megváltozott politikánk iránt; épp tegnap hallhatták ezt Dilma Rousseff brazil elnöktől. A közvélemény-kutatások szerint mindkét országban igen erős a támogatottsága. Egy kubai azt mondta, hogy erre készült egész életében. Egy másik szerint ez olyan, mint egy nagy adag oxigén. Egy kubai tanár egyszerűen ennyit mondott: „Szomszédok vagyunk. Most barátok is lehetünk.”

Az itteni iskolák és egyetemek kubai partnereket akarnak. S mindenekelőtt vannak olyan amerikaiak, akik szeretnék megismerni déli szomszédaikat. És ezeken a kapcsolatokon keresztül a kubaiaknak is segíthetünk jobbá tenni saját sorsukat. Egy kubai-amerikai várakozással tekint az elé, hogy egyesítsék családjaikat, és megnyíljanak a kommunikációs csatornák. Egy másik kertelés nélkül ennyit mondott: „Kuba jövőjét nem lehet túszként tartani a múltban történtek miatt”.

És éppen erről van szó: a múlt és a jövő közötti választásról.

Az amerikaiak és a kubaiak egyaránt készek továbblépni. Szerintem itt az ideje, hogy a Kongresszus is így tegyen. Felszólítottam a Kongresszust arra, hogy tegyen lépéseket az embargó megszüntetésére, ami miatt az amerikaiak nem utazhatnak Kubába, és nem folytathatnak ott üzleti tevékenységet. Mindkét párt tagjai között vannak olyanok, akik már hozzáláttak ehhez. Végtére is Washington miért állna saját embereink útjába? Igen, vannak, akik visszafordítanák az időt, és kettőzött erővel folytatnák az elszigetelés politikáját. De már igen régen rájöttünk, hogy ez a hozzáállás nem működik. Ötven éve nem működik! Kizárja Amerikát Kuba jövőjéből, s még rosszabbá teszi a kubaiak életét.

Ezért arra kérem a Kongresszust, hogy hallgasson a kubai népre. Hallgasson az amerikai népre. Hallgasson egy büszke kubai-amerikai, Carlos Gutierrez szavaira, aki nemrégiben így kelt ki a múltbéli politika ellen: „Kiváncsi vagyok, hogy a kubaiak, akiknek a legalapvetőbb fogyasztási cikkekért órákig kell sorba állniuk a forró havannai napsütésben, úgy érzik-e, hogy ez a hozzállás hasznos a számukra.”

Természetesen senki sem gondolja, hogy Kuba egyik napról a másikra megváltozik. De hiszem, hogy az amerikaiakkal—a nagykövetségen, a vállalkozásokon, és legfőképpen az embereken keresztül–kialakuló kapcsolatok adnak leginkább alkalmat arra, hogy előmozdíthassuk a demokrácia és az emberi jogok ügyét. Amerika újra és újra bebizonyítja, hogy a világban elfoglalt vezető szerepünk része az is, hogy képesek vagyunk a változásra. Ez inspirálja a világot arra, hogy valami jobbat akarjon.

Egy évvel ezelőtt lehetetlennek tűnt volna, hogy az Egyesült Államok újból felvonja a zászlót, a csillagos-sávos lobogónkat havannai követségünkre. Hát ez a változás!

Születésem évében, 1961 januárjában, amikor Eisenhower elnök bejelentette a Kubával való kapcsolataink megszüntetését, ezt mondta: „Reményem és meggyőződésem szerint „a nem túl távoli jövőben lehetséges lesz, hogy történelmi barátságunk ismét minden téren rávetüljön normális kapcsolatainkra”. Nos, eltartott egy darabig, de szerintem most itt az idő. És egy jobb jövő áll előttünk.

Nagyon köszönöm! És nagyon köszönöm csapatom azon tagjainak, akik szorgalmasan dolgoztak azon, hogy ez megtörténhessen. Ők is itt vannak. Nem mindig kapnak elismerést. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Jó munka volt!

Forrás: Statement by the President on the Re-Establishment of Diplomatic Relations with Cuba

This entry was posted in Foreign Policy, Uncategorized and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.