AZ ELNÖK A HÁZASSÁGI EGYENLŐSÉGGEL KAPCSOLATOS LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGI DÖNTÉSRŐL

A Fehér Ház | Sajtószóvivői Iroda | Washington, D.C. | 2015. június 26.
AZ ELNÖK:
Jó reggelt! Nemzetünk azon a sziklaszilárd elven alapul, miszerint mindannyian egyenlőnek születtünk. Minden egyes generációnak az a feladata, hogy az alapító igék jelentését összehangolja a változó idők valóságával – ez a soha véget nem érő törekvés kell ahhoz, hogy minden egyes amerikai számára igaznak tűnhessenek azok a szavak .

Ezen az úton gyakran csak kis lépésekben lép fel haladás, néha két lépés előre, egy hátra, amit az elszánt polgárok kitartása mozgat. Azután vannak néha olyan napok is, mint ez a mai, amikor a lassú, állhatatos erőfeszítések villámcsapás-szerű hirtelenséggel elérik céljukat.

Ma reggel a Legfelsőbb Bíróság elfogadta, hogy az Alkotmány garantálja a házassági egyenlőséget. Ezzel megerősítették, hogy minden amerikai jogosult a törvény egyenlő védelmére, és hogy minden emberrel egyenlően kell bánni, függetlenül attól, hogy kicsoda vagy kit szeret.

Ez a döntés véget vet a jelenlegi szedett-vedett rendszernek.  Véget vet több százezer azonos nemű pár bizonytalanságának, akik nem tudják, hogy az egyik államban érvényesnek tekintett házasságuk törvényes marad-e, ha úgy döntenek, hogy egy másik államba költöznek, vagy akár csak látogatnak. Ez a határozat erősebbé teszi minden közösségünket, mivel e nagyszerű ország bármely pontján biztosítja a házasság méltóságát minden azonos nemű, szerető párnak.

A második beiktatási beszédemben azt mondtam, hogy ha igazán egyenlőnek teremtettünk, akkor bizonyára egymás iránt érzett szerelmünknek is ugyanígy egyenlőnek kell lennie. Jóleső érzés, hogy e döntéssel ez az alapelv is törvénnyé vált.

A döntés győzelmet jelent Jim Obergefellnek és a többi felperesnek. Győzelem a meleg és leszbikus pároknak, akik oly sokáig harcoltak alapvető polgári jogaikért. Győzelem a gyerekeiknek is, akiknek a családja immár egyenrangúnak számít bármely más családdal. Győzelem a szövetségeseiknek és a barátaiknak, akik éveket, évtizedeket dolgoztak ezért a változásért.

És a rendelkezés győzelem Amerikának is.  A döntés megerősíti azt, amit amerikaiak milliói már a szívükben hisznek: ha minden amerikaival egyenlőként bánnak, mindannyian szabadabbak vagyunk.

Kormányzásomat ez az elképzelés vezérelte. Ezért hagytunk fel az úgynevezett a házasság védelméről szóló törvény védelmével, és ezért örültünk, amikor a Bíróság végre célba vette e diszkriminatív törvény egyik központi elemét. Ezért vetettünk véget a „ne kérdezdne mondd el” szabálynak. Azzal, hogy a teljes körű családi támogatásokat kiterjesztettük a szövetségi alkalmazottakra és házastársaikra, valamint a kórházi látogatás jogát kiterjesztettük az LMBT betegekre és szeretteikre, olyan lépéseket tettünk az amerikai LMBT közösség egyenlőségéért, amilyenek nem sokkal ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna.

Tudom, hogy sok LMBT testvérünk számára túl lassúnak tűnhetett ez a változás. De sok más kérdéshez képes Amerika ebben igen gyorsan váltott. Tudom, hogy sok jóakaratú amerikai továbbra is sokféleképpen vélekedik erről a kérdésről. Az ellenzői sok esetben őszinte és mélyen gyökerező meggyőződésükre alapoznak. Nekünk, akik örömmel üdvözöljük e mai hírt, szem előtt kell tartanunk, hogy vannak más vélemények is, és tekintettel kell lennünk a vallásszabadság iránti mélységes elkötelezettségünkre. A mai nap azonban azt a reményt kelti, hogy sok ügyben, amelyekkel sokszor fájdalmasan birkózunk, igazi változás állhat be. A szívekben is és a fejekben is beállhat a változás. Azok pedig, akik ilyen messzire jutottak az egyenlőség felé vezető úton, felelősek azért, hogy visszanyúljanak és másokat is segítsenek a csatlakozásban. Mivel nézetkülönbségeink ellenére is egy nép vagyunk; együtt erősebbek, mint magunkban valaha lehetnénk!  Mindig ez volt a mi történetünk.

Nagy nép vagyunk, hatalmas és sokféle; egy nemzet népe különféle hátterekkel, hitekkel, különböző tapasztalatokkal és történetekkel, de amit összefűz az a közös eszmény, hogy nem számít, ki vagy, hogy nézel ki, honnan indultál, hogyan és kit szeretsz, Amerika az a hely, ahol saját sorsod kovácsa lehetsz.

Olyan nép vagyunk, amely hisz abban, hogy minden gyermeknek joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz.

Oly sokat kell tennünk még azért, hogy minden amerikai megkaphassa mindazt, amit Amerika adhat. Ma viszont kétségtelenül kimondhatjuk, hogy uniónkat egy kicsit tökéletesebbé tettük.

Ez a Legfelsőbb Bíróság döntésének a következménye, de – ami még inkább fontos -, több millió ember évtizedeken át folytatott, számtalan apró tettének eredménye is, akik kiálltak, nyíltan beszéltek magukról, és beszéltek a szüleikkel, akik fenntartások nélkül szeretik a gyerekeiket. Emberek, akik hajlandóak voltak elviselni a megfélemlítést és a gúnyolódást, erősek maradtak, megtanultak hinni magukban, s abban, hogy kik is ők, és lassan egy egész országot ráébresztettek, hogy a szerelem az szerelem.

Milyen rendkívüli teljesítmény! Mennyire igazolja azt a gondolatot, hogy a hétköznapi emberek is kivételes teljesítményekre képesek. Mennyire emlékeztet Bobby Kennedy  egykori szavaira, miszerint az apró cselekedetek olyanok, mint a csendes tóba dobott kavicsok: nyomukban a remény hullámai, mint a vízgyűrűk, tovafutnak és megváltoztatják a világot.

Az a számtalan, gyakran névtelen hős – megérdemlik a köszönetet. Legyenek nagyon büszkék! Legyen büszke Amerika!

Köszönöm. (Taps)
Forrás: REMARKS BY THE PRESIDENT ON THE SUPREME COURT DECISION ON MARRIAGE EQUALITY| THE WHITE HOUSE | Office of the Press Secretary | June 26, 2015

 

This entry was posted in Society & Values and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.