KERRY KÜLÜGYMINISZTER KÖZÖS SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA FRANK-WALTER STEINMEIER NÉMET KÜLÜGYMINISZTERREL

Villa Borsig | Berlin | 2015. szeptember 20.

(részletek)

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, Frank, nagyon-nagyon köszönöm a nagylelkű fogadtatást itt, Berlinben, ebben a szép villában, ahol már korábban is volt szerencsém megfordulni, jó újra itt lenni. Különösen hálás vagyok Önnek nem csak barátságáért, hanem vezető szerepéért is, főleg Németország figyelemreméltó példamutatásáért a világ számára a szíriai menekült helyzettel kapcsolatban.

Nagyon nagyra értékelem azt, amit a sajtókonferencia elején az egészségemről és a lábamról, de legfőképpen azt, amit az Iránnal kapcsolatos együttműködésünkkel kapcsolatban mondott. Ez egy fantasztikus többoldalú erőfeszítés volt.  Mindannyiunkat meglepett, hogy mennyi időt töltöttünk végül ezzel Bécsben, de az eredmények igazán nagyon fontosak a világ számára, s mostantól éberek leszünk a végrehajtást illetően.  Ez kritikus fontosságú, és senki sem fog egyszerűen csak elfordulni, mondván, oh, a munkát elvégeztük. A munkát nem végeztük el.  Sok vonatkozásban a munka csak most kezdődik.

Különösen nagyra értékelem, ahogyan Obama elnök is, partnerségünket Németországgal. A kancellár vezető szerepe, a külügyminiszter vezető szerepe oly sok különböző fórumon igazán fontos részei annak, hogy képesek legyünk haladást elérni a számtalan krízissel kapcsolatban, melyek megoldásán mi mindannyian egyszerre dolgozunk.  Nem vagyok biztos benne, hogy volt valaha is olyan időszak, amikor a külügyminiszterek bármely csoportjának ilyen sok, egy időben  zajló válság kitörésével kellett volna szembenéznie; tükrözi ez  a változásokat a világban, a lehetőségek változását, a munkahelyek változását, a nemzetek és piacok közötti versengés változását, a népesedésben beállott változásokat, és – sajnos – bizonyos helyeken és bizonyos országokban a korrupció túl nagy mértékét, ami  nagyon bonyolulttá teszi, hogy egyes  országok népeit jól szolgálja az állam.

S így a lehetőségek hiánya volt az, ami sok helyen forradalmat és változást váltott ki. S ez nyilvánvalóan kihívást jelent a jogállamiságnak, s azoknak a nemzeteknek, amelyek hosszú ideje dolgoznak azon, hogy megalapozzák a jogállamiságot, amely alapot biztosít arra, hogy gyorsan tudjunk mozdulni a változások elérése érdekében ott, ahol az állam megbukott vagy a bukás küszöbén áll.

Így hát ez a kihívás nagy pillanata, és én nagyra értékelem Frank-Walter nagyon mély személyes elkötelezettségét mindezekben. Nyíltan beszéltünk ezekről a kérdésekről, és nyíltan beszéltünk a Szíria és más ügyek jelentette kihívásokról. Büszkén mondhatom, hogy nemzeteink között közeli barátság van, s úgy hiszem, mára megalapoztuk azt a képességünket, hogy nagyon gyorsan megtaláljuk a közös alapot, s ne engedjük, hogy oda nem illő ügyek gátolják a megoldások megtalálására irányuló közös összpontosításunkat.

Utam során előzőleg lehetőségem volt eredményes találkozókat tartani Philip Hammond Nagy-Britannia és Abdullah bin Zayed, az Egyesült Arab Emirátusok külügyminisztereivel.  Egyebek mellett főként annak szükségességét beszéltük meg – amit Frank-Walter vetett fel -, hogy mindannyian együtt dolgozzunk a Közös Átfogó Cselekvésterv (Joint Comprehensive Action Plan) végrehajtásán Irán vonatkozásában.  Közeli partnerek voltunk a tárgyalások során, és továbbra is közeli együttműködésben dolgozunk majd a végrehajtáson.

Most jöttünk egy nagyon megható találkozóról szíriai menekültekkel, akiknek legnagyobb része nemrégiben érkezett Németországba, néhányuk pedig régebben jött, de mindannyian arra sürgettek minket és a világ többi részét, hogy találjunk politikai megoldást, ami végül is az egyetlen megoldás, a szíriai kihívásokra. Mindannyian láttuk a szívbemarkoló képeket, köztük az ifjú szíriai menekült, Aylan Kurdi testét a tengerparton, aki ott feküdt, amíg valaki fel nem emelte és karjaiba nem vette.  És azt hiszem, mindannyian láttuk a hajókba zsúfolt emberek képeit, mely hajók közül néhány a vízbe borult az emberekkel, mielőtt partot értek volna, és az emberek kétségbeesetten úsztak, mások vízbefúltak miközben azért küzdöttek, hogy lehetőségeket, új életet találjanak.

Így hát nagyon-nagyon jól tudjuk, hogy a szomszédos államokat – Jordániát, Libanont és Törökországot – elárasztották, és ők – mindegyikük – szó szerint több millió menekültnek biztosítottak elhelyezést. Újabban pedig láttuk, amint európai országok küzdenek a menekültek, a migránsok áradatával, akik konfliktusok sújtotta területekről jönnek Kelet-Európán át Közép- és Nyugat-Európába. Németország különösen figyelemre méltó példát mutatott fellépésével és e kihívás kezelésével. A példamutatás fontos, és el kell mondjam, Amerika büszke arra, hogy hagyományosan olyan nemzet vagyunk, amely mindig is menedék volt azok számára, akik a szabadságot keresték az üldöztetés, az éhség, az elnyomás, vagy a háború elől menekülve. S ez személy szerint engem is emlékeztet arra, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk az otthonukból elüldözöttekért.  S e felelősség nem csak az élet megmentését, hanem remény nyújtását is jelenti.  Merkel kancellár asszony és Németország népe kiálltak a befogadás mellett – akár majdnem egy millió ember, egy éven belüli, nem egy hosszabb időszakban történő befogadása mellett.

Mi, az Egyesült Államok hosszabb ideje ezt a politikát folytatjuk nagyobb léptékben. Miénk a világ legnagyobb szabású, folyamatosan végrehajtott menekült áttelepítési programja. Nem csak vészhelyzetről beszélek. Miénk a legnagyobb, egy ország által nyújtott hozzájárulás – most már 4,1 milliárd dollár fölött van az utóbbi évek során az ENSZ menekültügyi erőfeszítéseihez. S büszkék vagyunk arra, hogy a szíriai konfliktus kezdete óta több pénzt tudtunk biztosítani szállásra, élelemre és gyógyszerre. De ennél is többet kell tennünk, és ennek tudatában vagyunk. Több mint 7 millió férfi, nő és gyermek él otthonától távol Szírián belül. További 4 millió menekült él szétszórtan a térségben. S e válság nagysága és időtartama nyilvánvalóan elégtelenné tette a globális választ.

Ennek fényében örömmel jelentem be a mai napon, hogy a jövő évben és az azt követő évben az Egyesült Államok jelentősen meg fogja növelni a befogadandó menekültek számát. Tavaly, azt hiszem, 70 ezer körül voltunk. Most felmegyünk 85 ezerre, amelyből minimum, és hangsúlyozom, hogy „minimum” – ez nem a plafon, hanem a padló – 10 ezer kimondottan szíriai lesz, miközben más területekről is több menekültet fogadunk be. A következő évben pedig megcélozzuk a 100 ezret, és ha lehetséges, akkor még többet. Az egyik oka annak, hogy ez nehéz dolog, az az, hogy szeptember 11. óta új, biztonsági ellenőrzésekre és átvilágításokra vonatkozó törvényeink és szabályaink vannak, vagyis a dolog tovább tart, mint az ember azt szeretné, de ezeknek a biztonsági szabályoknak a tekintetében nem tudjuk lerövidíteni az eljárást. De úgy gondolom, ez a lépés, amelyet ma bejelentek, összhangban van Amerika, a második lehetőség és a reménysugár földjének legjobb hagyományaival, és amelyet a humanitárius erőfeszítésekhez történő további anyagi hozzájárulások egészítenek majd ki, nemcsak kormányunktól, hanem az amerikai néptől is. Az eljövendő napok során ez majd konkretizálódik.

El vagyunk szánva továbbá arra is, hogy a probléma gyökereit támadjuk. Mint már sokszor mondtuk, és ahogyan azt mai megbeszélésünkön is megerősítettük, nincs katonai megoldás. Politikai megoldásra van szükség, és a haladást mindig az jelentette, hogy megpróbáljuk megtalálni az erre vonatkozó közös alapot. Nos, a katonai nyomásgyakorlás része az egyenletnek, és pontosan ezért hoztunk össze egy több mint 60 nemzetből álló koalíciót, hogy felőrölje, és végső soron elpusztítsa a Daesht [az Iszlám Államot], bárhol legyen is az. Ezért mondtuk azt is, hogy nincs megoldás hatalmi átalakulás nélkül, amint azt a genfi folyamat megerősítette, és amit Oroszország is aláírt. Áltatás lenne azt hinni, hogy Aszad elnök bármikor képes lenne egyesíteni és kormányozni egy békés Szíriát, és ugyanígy képtelen lenne erre a Daesh vagy bármelyik másik erőszakos, szélsőséges csoport, közülünk senki sem tudná még elképzelni sem, hogy ezeket bármilyen módon kormányozni, vagy akár csak a kormányzás közelébe engedjük.

Vagyis a következő napokban az lesz a nemzetközi közösség alapvető, hatalmas kötelessége, hogy segítsen a szíriaiaknak egy ennél ígéretesebb utat találni. Ma megkérdeztem néhány menekültet, hogy mi volt az, ami ebben a rendkívüli konfliktusban, hosszú évek tűrése után, amelynek során nap, mint nap halálfélelemben éltek, hogy mi volt az, ami hirtelen elindította ezt a hullámot. És ez a tényleges, teljes kétségbeesés és reményvesztettség érzése volt, az a meggyőződés, hogy nincs már esély semmilyen jövőre.

Nos, mindannyiunknak, akik felelős pozíciókban vagyunk, hatalommal, képességekkel és lehetőségekkel bíró nemzetek számára kötelességünk, hogy összefogjunk és visszahozzuk a reményt, és bebizonyítsuk a világnak, hogy a sok oldalból álló közösség igenis képes megtalálni a kivezető utat. Mai megbeszélésünk során a külügyminiszter úr és én egyet értettünk abban, hogy a rezsim további katonai támogatása akár Oroszország, akár más ország részéről azzal a kockázattal jár, hogy még több szélsőségest vonz, és oly módon ágyazza be Aszadot, ami csökkenti a megoldás lehetőségét. Vagyis készen állunk arra, hogy véget vessünk a Daesh kilátásainak, de rendületlenek vagyunk annak a lehetőségnek a tekintetében, hogy mi hozza el a békét Szíriában magában.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani Merkel kancellárnak és Steinmeier külügyminiszternek mindazért, amit a válság kezeléséért tettek Európa szívében. Frank-Walter elmondta és ékesszólóan megírta, hogy magunknak és a világnak tartozunk azzal, hogy segítsünk a menekülteken. Ezzel csak egyet tudok érteni, én is és Obama elnök is. Vagyis kemény kihívásokkal állunk szemben. Ez nem újdonság. Már bizonyítottuk, hogy tudjuk, hogyan szálljunk szembe közösen ezekkel a próbákkal, és bebizonyítottuk, hogy tudjuk, hogyan találjuk meg a közös alapot.

Frank, köszönet a partneri kapcsolatért. Köszönet a barátságért. Megtiszteltetés, hogy itt lehetünk, és most örömmel válaszolunk pár kérdésre, úgy hiszem.

STEINMEIER KÜLÜGYMINISZTER: (tolmács útján) Kezdjük egy német kolléga kérdésével, Majid Sattar, Frankfurter Allgemeine Zeitung.

KÉRDÉS: Itt vagyok.  Itt integetek. Én vagyok az. A kérdésem az, hogy Londonban Ön az Oroszországgal és Szíriával való együttműködésről beszélt.  Az Oroszországgal való együttműködés végső soron azt jelenti-e, hogy elfogadják, hogy Aszad az elnök, egy időre – milyen hosszú időre?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nem. Nézze, amit mondtam, az semmiben se különbözik attól, amit már sokan mondunk több mint egy éve, vagy talán annál is hosszabb ideje. Következetesek voltunk a tekintetben, hogy a Genfben javasolt folyamat szerint, amelyet Oroszország is elfogadott, van folyamata az átmenetnek. Nos, ennek a részleteit tárgyalásos úton kell meghatározni.  Senki sem tudja, mi a válasz erre. Én sem tudom ma itt megmondani Önnek.  De a legtöbben elfogadták, hogy ahhoz, hogy előrelépjünk, az nem fog megtörténni az első napon, vagy az első héten, hanem kell egy adott hosszúságú időszak ehhez. Nem tudom, hogy mennyi időről van szó, erről tárgyalni kell.

De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy – és azt mondtam az előbb, hogy az együttműködés az nem – szóval nem együttműködésről beszélünk.  Amiről a jelen pillanatban beszélünk, a két ország katonai vezetése, az a konfliktus megszüntetése, a megakadályozása annak, hogy incidensek történjenek, és olyan konfrontációk, melyeket nem kívántunk előidézni, ne forduljanak elő, és hogy legyen egy egyetértés abban, pontosan mit fogunk tenni annak érdekében, hogy legyőzzük a Daesht [az Iszlám Államot]. Ez teljesen más, mint hogy mi szükséges ahhoz, hogy végbemenjen egy átmenet, és hogy lépjünk egy békés, politikai megoldás útjára, amely visszaállítja az egységes szír nemzetállamot, mely megvédi minden kisebbségét, és amely szekuláris. Ez közös cél, a szomszédos államok nyilatkozatai szerint, és ugyanígy – még bizonyos támogatók szerint is, mint Oroszország.

Szóval a lényeg itt az, hogy úgy érkezzünk el ehhez a tárgyaláshoz. Hogy tisztában vagyunk a realitásokkal, azzal, hogy mi lehetséges és mi nem.  És most ezt tesszük, de ez nem – ez semmiben sem különbözik attól, amiről egész idő alatt beszéltünk.

JOHN KIRBY: Következő kérdés, Lesley Wroughton, Reuters.

KÉRDÉS: Nos, valójában…

JOHN KIRBY: Oh, rendben, Ken, mondja.

KÉRDÉS: Ken Dilanian, Associated Press. Köszönöm, John.  Külügyminiszter úr, először meg kell Öntől kérdeznem, hogy meg tudja-e erősíteni a hírt, hogy két amerikai és brit túszt ma szabadon engedtek Jemenben, Omán segítségével.

Másodsorban pedig, amint azt bizonyára tudja, volt Obama-kormány tagok egy csoportja levelet küldött az Elnöknek pénteken, azt kérve, hogy az USA fogadjon be 100.000 szír menekültet.  Az Ön által az imént bejelentett terv nyilvánvalóan sokkal kisebb léptékű, mint ami a kérésben szerepelt. Annak fényében, hogy az USA mintegy 800.000 vietnami menekültet fogadott be a vietnami háborút követően, miért nem tud az USA befogadni akár 100.000 embert vagy egy ahhoz közeli nagyságrendet?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jelenleg ezt nem tudom megerősíteni, Jemen tekintetében. Amit elmondhatok, az az, hogy nagyon intenzíven dolgoztunk a különböző felekkel, köztük Kábusz szultánnal, eltűnt amerikaiak ügyében, és nem csak a jemeni ügyben, hanem más amerikaiak esetében is, akiket a régióban tartanak fogva. És addig nem nyugszunk, nyilvánvalóan, amíg nem sikerül mindnyájukat hazahoznunk.

Ami a második kérdést illet – mi is volt a második kérdés? –

KÉRDÉS: A 100.000 ember.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Igen, a 100.000. Nézze, mi – ahogyan már elmondtam Önöknek, többet akarunk befogadni.  Értjük a felelősségünket.. Szeretnénk többet befogadni.  De ahhoz, hogy mi Szíriából embereket fogadjunk be, tekintve a szeptember 11. óta érvényben lévő törvényeket, egy nagyon specifikus biztonsági átvilágítás szükséges. Kitűzhetjük célul ezt a számot.  Bejelenthetném ma Önöknek, hogy egy akármilyen nagyszámú embert befogadunk, de nem áll rendelkezésünkre a Kongresszus által jóváhagyott pénz ahhoz, hogy felvehessünk embereket, akik kivitelezik és előreviszik ezt a dolgot.  Nyilvánvalóan erről vita lesz, és meg fogjuk vitatni az ügyet az elkövetkező napokban a Kongresszusban. Azt tesszük, amiről tudjuk, hogy azonnal végrehajtható, amiről úgy érezzük, hogy meg tudjuk csinálni azzal a rendszerrel, ami most a rendelkezésünkre áll, és a korlátos költségvetés miatti kihívásokat figyelembe véve.  De amint meglesz a lehetőség arra, hogy feltornázzuk a számokat, azonnal megtesszük, mert Amerika mindig örömmel fogadta, hogy ilyen körülmények között több embert hozzon be az országba, és szeretnénk megfelelni ennek az elvárásnak.  De nagyon – nagyon más a hely, más az idő, és másfajta kihívásokkal szembesülünk most, mint amikor Vietnámból hoztuk be a hajón menekülőket.

JOHN KIRBY: Igen, uram. Elnézést. Lesley Wroughton, Reuters.

KÉRDÉS: Próbáljuk meg újra, külügyminiszter úr. (nevetés.) Igazából, mindkettőjükhöz intézem a kérdést.  Külügyminiszter úr, Ön már régóta mondja, hogy Aszadnak mennie kell. Felszólított arra, hogy mindenki újítsa meg az erőfeszítéseit, hogy ezt a kérdést meg lehessen oldani.  De meg tudná esetleg egy kicsit közelebbről fogalmazni, hogyan szeretne eljutni a tárgyalóasztalhoz? A tárgyalóasztalhoz ülteti – lesz egy ülés erről az ENSZ-ben, arról, hogyan is legyen ez? És milyen gyorsan kellene megtörténnie ennek az ülésnek? És, főként, arra lennék kíváncsi, hogyan veszi rá Iránt, hogy a tárgyalóasztalhoz ültesse Aszadot?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, egy sor tárgyalásunk lesz.  Igen, a válasz igen, egy sor tárgyalás lesz New Yorkban.  De nem fogom mindet részletezni ebben a pillanatban.  Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket ma megbeszéltünk, és megegyeztünk bizonyos tartalmakban és formákban, melyek szerint el kellene járnunk.

New Yorkban találkozni fogok Lavrov külügyminiszterrel is, Zaif külügyminiszterrel Iránról fogok tárgyalni és más témákról. És találkozni fogok – azt hiszem, mindannyian találkozni fogunk minden egyes szereplővel, több alkalommal is.  Úgyhogy ez egy nagyon időszerű tárgyalás lesz New Yorkban, hogy együtt kereshessünk megoldást az előremozdulásra, és nagyon reménykedem, hogy ez meg is fog történni.

JOHN KIRBY: Köszönöm.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Köszönöm mindannyiuknak.

Forrás: Joint Press Availability with German Foreign Minister Frank-Walter Steinmeier | Remarks | John Kerry, Secretary of State | Villa Borsig, Berlin, Germany | September 20, 2015

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.