KERRY KÜLÜGYMINISZTER AUSZTRIAI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA

Bécs |Imperiál Szálló | 2015. október 23.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Hadd kezdjem azzal, hogy én, aki külügyminiszterségem első napjától kezdve e folyamat részese voltam, meg vagyok győződve arról, hogy a mai találkozó építő jellegű és produktív volt, és sikeresen felszínre hozott néhány ötletet, amelyeket ma nem fogok megosztani Önökkel, de amelyek reményeim szerint alkalmasak lehetnek arra, hogy teljesen megváltoztassák a folyamat dinamikáját.

Nagyon hálás vagyok török, szaúd-arábiai és orosz külügyminiszter-társaim és barátaim idejéért és eltökéltségéért, amellyel a folyamatot a politikai megoldás irányába igyekeznek terelni. És mindannyian tudjuk, hogy a szír válság terén igen nehéz politikai megoldásra jutni. Ha könnyű lenne, akkor a korábbi években már sor került volna rá.

Szeretnék köszönetet mondani az osztrák kormánynak is a vendégszeretetéért, és az osztrák embereknek is, akik a következő hétfőn tartják nemzeti ünnepüket.

Ma úgy jöttünk ide, hogy tisztában vagyunk a buktatókkal, tisztában vagyunk minden akadállyal. Az összes jelenlévő külügyminiszter jó ideje birkózik e problémával. De azzal az eltökélt szándékkal érkeztünk, hogy megpróbálunk a patthelyzetet feloldására és a konfliktus lezárására alkalmas új ötleteket találni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az új ötletek az összes előző konferencián és nyilatkozaton, valamint a közelmúltbéli tárgyalásokon alapulnak, beleértve a múlt hónapban tartott ENSZ-közgyűlést is. És ezek az elképzelések szem előtt tartják az eddig lefektetett elveket, valamint az érintett országok, az egyes felek, az ellenzék – a törekvésekben érintettek érzékenységét is.

Ma abban egyeztünk meg, hogy konzultálunk minden érintett féllel, s igyekszünk sürgősen – remélhetőleg már jövő pénteken – és immár szélesebb körben ismét összeülni, hogy megvizsgáljuk, van-e az érdemi politikai folyamat előmozdítására kellően alkalmas közös alapunk.

Most mi, a mai találkozó összes résztvevője, újra kiálltunk a Genfi Nyilatkozatnak a szír politikai átmenettel kapcsolatosan megfogalmazott alapelvei mellett. És most is egyetértettünk abban –nem új, de a jelen fejlemények fényében fontos, hogy most is egyetértettünk abban -, hogy a konfliktus egészére nincsen katonai megoldás. Egyetértettünk abban is, hogy a tényleges politikai átmenet az egyetlen előre vezető út, amely véget vet az öldöklésnek, és alapot szolgáltat egy olyan kormány megalakításához, amilyet a szírek megérdemelnek, amit támogatnak, s amelynek megalakításában közrejátszhatnak. Ez a szír nép választásáról szól, nem az itt képviselt négy országéról, s nem az itt összejövő, még tágabb csoportéról sem. Végső soron arról szól, hogy hogyan kerüljön sor olyan tárgyalásokra, ahol a szírek magunk döntenek országuk jövőjéről.

Tehát az is egyértelmű, hogy Szíria jövője nem az, hogy Aszad és a Daesh jellegű szélsőségesek között kell választaniuk. Nem ebben áll a választás! Szíria jövője átmenetet igényel, és a genfi folyamat ezen alapvető elvével valamennyi ma itt jelenlévő egyetért, s amellyel a különféle eddigi konferenciák és találkozók is egyetértettek. Ezen átmenet során egy befogadó és felelős kormánynak kell létrejönnie, amely egy egységes, világi, pluralista, szuverén és független országot irányít, s ami a régió stabilitásához is hozzájárul. És minden fél egyetért abban, hogy most kell véget vetni a harcoknak, és elindítani a politikai átmenet ilyetén folyamatát.

Tehát adódik a kérdés: helyes, de hogyan lehet eljutni oda? És a választ a további tárgyalásaink és tanácskozásaink, valamint – remélhetőleg – a különféle érdekelt felek találkozói adják majd meg a következő összejövetel során, amely előtt a következő napokban még némi házi feladatot is végzünk. Ez utóbbiba sokféle dolog tartozik, de elsősorban természetesen az, hogy mindenkivel egyeztessünk, hiszen igen sokan érdekeltek mindebben.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az Egyesült Államok örömmel fogadja a Daesh elleni harc terén nyújtott támogatást. És ha Oroszország csatlakozni kíván e harchoz, üdvözöljük ezt az építő szerepet. De a mérsékelt harcosok célba vétele nem árt a Daesh-nak. Ez megkönnyíti, hogy Aszad tovább kegyetlenkedjen a szír néppel, a szélsőségességet tápláló felekezeti feszültségek súlyosbításával fenyeget, és arra ösztönzi a harcosokat – különösen a külföldi harcosokat – hogy csatlakozzanak a Daesh-hez. A tényleges átmenet viszont a Daesh vereségéhez is hozzájárulna, mivel felelős kormányt hozna létre Szíriában, amely nem csak a szír nép érdekeit szolgálná, de a Daesh jelenlegi életterét is megvonná.

És ezért annyira fontosak a mai megbeszéléseink!  Az átmenet formálásának kemény munkája nemzetközi megközelítést és következetes megközelítést igényel. Mindenki tudja, hogy vannak országok, amelyek Aszadot támogatják, és vannak olyan országok, amelyek az ellenzéket. És vannak önálló szervezetek, amelyek egyes esetekben a külföldi harcosokat támogatják. Tehát továbbra is vannak különbségek – továbbra is vannak különbségek köztünk abban, hogy pontosan milyen is a végső megközelítés. De mindannyian egyetértünk – Oroszországot is beleértve – a Genfi ​​Nyilatkozatban lefektetett alapelvekkel, és mindannyian egy véleményen vagyunk a kívánt politikai kimenetellel kapcsolatban, ami nyilvánvalóan felveti Aszad jövőbeli szerepének kérdését is.

Megismétlem tehát: mindannyian egyetértünk abban, hogy milyen típusú kormánynak kellene létrejönnie, hogy Szíriának milyen országgá kellene válnia, és mit kellene tenni a Daesh ellen. Bár el tudjuk fogadni, hogy nem értünk mindannyian egyet abban, hogy mikor és mi történjék az Aszaddal kapcsolatos problémák terén, egyértelműen megegyezésre juthatunk azon folyamat kérdésében, amely segíthet ezeket megoldani. És ez nagyon fontos kiindulópont!

Tehát minden érintett kormány felelős azért, hogy segítsen véget vetni a szíriai konfliktusnak egy olyan átmenet útján, amely egyesíti az országot, és megteremti a békés élet lehetőségét. Ez az a cél, amire az Amerikai Egyesült Államok törekszik. Ez az a cél, amire az Daesh elleni koalíció törekszik, amelyet mi mozgósítottunk. És ez a mi befogadó diplomáciai folyamatunk célja, és ez a szíriai emberek túlnyomó többségének sürgető vágya is.

És ez az, amiért ma idejöttünk. E beszélgetést folytatni fogjuk. Holnap Abdullah királlyal találkozom, majd Szaúd-Arábiába utazom, hogy Salman királlyal találkozzak; onnan vissza Washingtonba, hogy az Elnökkel és a stábunkkal tanácskozzak, majd – amint elvégeztük a házi feladatunkat, és összehoztuk a feleket – vissza e nagyobb csoporthoz.

Eltökélt szándékunk, hogy mindezt véghezvisszük, mert mint már sokszor mondtam, szörnyű emberi tragédiák bontakoznak ki a szemünk előtt. Az esténként látott képek, amelyeken menekülők tízezrei vonulnak át a nyílt terepen vagy próbálnak átkelni a tengeren, az ártatlan emberek bombázása, a téves célbavételek, a Szírián belül dúló erőszak és a környező országokban fennálló feszültségek globális erőfeszítést igényelnek: minden lelkiismeretes embernek, és minden vezető szerepben lévő, befolyásos országnak minden tőle telhetőt meg kell tennie azért, hogy vége szakadjon ennek. S szerintem a mai találkozón igen alapos, komoly vita folyt, azzal a valós igyekezettel, hogy az eltérő vélemények és érdekek dacára megpróbálkozzunk az igen nehéz helyzet igencsak sürgető megoldásával.

És most szívesen válaszolok néhány kérdésre.

MR KIRBY: Akkor legyen Jay.

KÉRDÉS: Köszönöm. Miniszter úr, ez a konferencia, amelyről Ön beszél: nem inkább egy közös orosz-amerikai konferenciának tekinthető ez?  És úgy véli, hogy az irániak részt vesznek majd a jövő heti konferencián? És úgy érzi Ön, hogy az irániak valóban megbízható partnerek ehhez a diplomáciához? Az általános vélemény szerint ennek a szíriai katonai műveletnek a kidolgozásán lényegében még a nukleáris kérdésekkel kapcsolatos itteni, bécsi tárgyalások idején is munkálkodtak, s mindez tulajdonképpen az USA háta mögött folyt. Lenne szíves ezekről a kérdésekről beszélni? Köszönöm.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Hadd beszéljek előbb a második kérdésről, majd elsőről. Akárcsak az iráni tárgyalások során, itt sem épül semmi a bizalomra. Tehát nem az a kérdés, hogy bízunk vagy nem bízunk valakiben. Mi olyan lépésekre törekszünk, amelyek ellenőrizhetőek, amelyek mérhetőek, amit az embereknek meg kell tenniük, olyan cselekedetekre, amelyeket az eredmény érdekében az embernek meg kell tenniük. És ha néhány ország, amellyel nézetkülönbségeink vannak, részt akarna venni valamilyen találkozón, nagyon gyorsan és könnyen meg lehetne állapítani, hogy csak akadályozni akar-e, vagy megoldásra törekvő, jóhiszemű résztvevő. Nos, jelenleg Irán nincs a tárgyalóasztalnál. Talán eljön az az idő is, amikor tárgyalunk vele, de még nem tartunk ott.

És hadd legyek nagyon körültekintő abban, ahogyan ezt jellemzem. Nem akarom konferenciának nevezni a következő találkozót, bár lesz néhány ilyen aspektusa is, de ez egy találkozó, és én különbséget látok a kettő között. Arra törekszünk, hogy olyan emberek jöjjenek össze és találkozzanak egymással, akik hosszú ideje súlyosan érintettek az ügyben. Önök tudják, hogy vannak olyan országcsoportok, van egy csomó barátunk, akik invesztáltak ebbe: Franciaország és Anglia, Németország, Olaszország és mások, mások a régióban – Katar, Jordánia, és így tovább.

Így tehát egy csoporthoz fogunk fordulni, és… nem, ez nem egy – idézem – nem,.. ez egy többoldalú – egy többoldalú kollegiális erőfeszítés, és nincsenek önjelölt vezetők, vagy ilyesmi. Csak elképzeléseket próbálunk feltárni, és mindenki résztvevőnek és egyenrangúnak – e folyamat egyenrangú résztvevőjének – számít. Szóval várakozással tekintünk az elé, hogy olyan országokkal is kibővül a kör, amelyeket súlyosan aggaszt mindez, amelyek eddig is nagyban igyekeztek hozzájárulni a megoldásához, és reméljük, hogy ez a találkozó képes lehet olyan előre vivő út feltárásához, amely visszavezet a tényleges eredmények elérésére alkalmas, kezelhető politikai folyamathoz.

MR KIRBY: Oké. Arshad következik.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Azt hiszem, volt a kérdésnek még egy olyan része is… nem, azt hiszem, mindkettőre feleltem.

MR KIRBY: Igen. Arshad következik, Uram.

KÉRDÉS: Igen. Kerry külügyminiszter úr, először is jól értem-e, hogy még mindig nincs alapvető egyetértés az Egyesült Államok és Oroszország között abban, hogy Aszad játszhat-e bármilyen hosszú távú szerepet Szíria jövőjében?

Másodjára: mit tud Ön erről az orosz-jordán katonai együttműködésre vonatkozó megállapodásról, amely valamiféle ammani tevékenység hatására jött létre? A válság megoldására irányul-e ez, vagy valami másra? Nem zavarja-e Önt, hogy az egyik legszorosabb közel-keleti szövetségese ily módon fog együttműködni az oroszokkal?

És végül mit gondol, ki más szerepelhet még a következő találkozón – ha lesz – már a jövő pénteken? És elképzelhetőnek tartja-e Ön, hogy a pénteki találkozón ott legyenek az irániak is, vagy még mindig messze áll ettől?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, az iráni részvétellel kapcsolatban én nem bocsátkozom találgatásokba arról, hogy történhet-e valami, és ha igen, mi, vagy mikor. Csak annyit mondok: számos országot megneveztem, amelyek különösen involválva vannak; befogadók akarunk lenni, és ha hibát követünk el, inkább a befogadás, mint a kizárás terén történjék ez. A multilaterális diplomácia minél több olyan embert kíván, akik pozitív befolyást tehetnek, és természetesen pozitív hatásra törekszünk.

Szóval azt hiszem, várnunk kell, s folytatnunk kell a jelenlegi konzultációkat. Rövidesen meg fogják tudni, hogy mikor lesz a konferencia, és kik lesznek a résztvevői. De mint mondtam, a jövő pénteket célozzuk meg. Meglátjuk, mit hoz az idő. Addig még van némi házi feladatunk is. Ha nem tudjuk addig befejezni, akkor beállhat egy, két vagy három nap csúszás – de meglátjuk, mi történik.

Az idő azonban sürget – sürgető érzésünk van. Minden elmúló nappal még több ártatlan embert gyilkolnak meg, még több a menekült, még többen kényszerülnek lakhelyük elhagyására. Így azt hiszem, mindenki egyetért abban, hogy alapkötelességünk a lehető leggyorsabb munka, és ez a mi szándékunk is.

Amman és Jordánia kérdésében, nem, mi… – először is Jordániában 1,5 millió szír menekült van. Jordániának hosszú közös határa van Szíriával. Jordánia már súlyosan érintett abban, hogy mi történik Szíriában, és ahogy Törökország már közvetlenül belefolyik, és beszél az oroszokkal arról, hogy mit csinálnak az északi határon, teljesen természetes az is, hogy Jordánia beszél velük arról, hogy mi történik saját déli határán. És talán tényleg ez történik -, beszélgettem is erről Nasszer Judeh külügyminiszterrel. Találkozom vele holnap Ammanban, és Abdullah királlyal is, és biztos vagyok benne, hogy ez még igen alkalmas eszköz lesz annak további taglalásához, hogy kit mikor és milyen módon érint mindez, sőt, még előnyösnek is bizonyulhat mindannyiunk számára.

Megítélésem szerint Jordánia igen jó barátunk; erős, erős szövetségesünk, kritikusan fontos szerepe van Izrael és a régió biztonságában. Nyilvánvalóan a világon minden joga megvan ahhoz, hogy maga döntsön önnön védelme és biztonsága felől, és ezt mi teljes mértékben tiszteletben is tartjuk. Tehát e törekvése semmiféle problémát nem jelent a számunkra, sőt, talán még ahhoz is hasznos lehet, hogy bizonyosan azok kerüljenek a célkeresztbe, akiknek oda kell kerülniük, és pontosan ez a mi érdekünk.

Szóval köszönöm mindenkinek. Értékelem a türelmüket.

KÉRDÉS: Aszadról még mindig semmi? Az alapvető nézetkülönbség fennáll.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Ó, az alapvető nézetkülönbség. Hadd mondjam – nézze csak – a diplomáciában meg van annak a módja, hogy miként dolgozzunk igen nehéz, abszolút ellentmondásosnak tűnő, és eltérő véleményekkel induló kérdéseken. S ez is egy olyan kérdés, ahol a nyilatkozatok egyértelműen eltérőek, és az aktuális állásfoglalások hadilábon állnak egymással.

Egy csomó ország, köztük az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, az Emirátusok, Törökország, Katar, Jordánia, Egyiptom, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország, Európa legnagyobb része, országok tucatjai, vagy inkább százai vélik úgy, hogy a békefolyamat szempontjából Aszad lehetetlen tényező -, még ha akarnánk, se tudnánk úgy békét teremteni, hogy Aszad is a színen van. Ezt tehát bármilyen politikai folyamatnak egyértelműen meg kell oldania.

De ha el tudunk indítani egy politikai folyamatot, néha maguktól is megoldódnak ezek a dolgok. Így engem ezen a ponton nem is zavarnak a kérdéssel kapcsolatos állásfoglalások. A tágabb célok tekintetében az országok már mind egyetértésre jutottak, ami pedig gyakorta éveket igényel. Más szóval, néha évekbe is telhet, hogy megállapodás szülessen arról, amiben már egyetértünk. Tehát már igen előrehaladott helyzetből indulunk, hiszen mindannyian egyetértünk, és Oroszország is épp a minap erősítette meg ezt. Putyin elnök azt mondta, hogy nem, ő nem akarja szétszakítani Szíriát.  Egységes Szíriát akar, és úgy véli, hogy a szétszakítása sokkal veszélyesebb lenne. Mi is pontosan így gondoljuk. Oroszország azt akarja, hogy a Daesh és más szélsőségesek tűnjenek el a színről. Mi is azt akarjuk. Oroszország olyan országot akar, ahol a szírek maguk dönthetnek saját jövőjükről. Ez önmagában is egy üzenet, mely magáért beszél. Ez az átmenet lehetősége.

És végiggondolva az előbb elmondottakat arról, hogy mi az, amiben mindannyian egyetértünk, nem tűnik megalapozatlannak egy komolyabb beszélgetés beindítása. Két vagy három évvel ezelőtt ez nem sikerült, de véleményem szerint világszerte már sokan úgy vélik, hogy jobban beérett és vitára alkalmas a helyzet. Azt próbáljuk most vizsgálni, hogy ez valóban így van-e, és nem fogunk felhagyni e próbálkozással.

Mindannyiuknak nagyon köszönöm.

Forrás: Remarks to the Press in Vienna, Austria | Remarks | John Kerry, Secretary of State |Imperial Hotel | Vienna, Austria | October 23, 2015

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.