A KORRUPCIÓ MINDNYÁJUNKNAK KÁRT OKOZ – DE TEHETÜNK ELLENE

Luis Arreaga véleménycikke | megjelent a Magyar Nemzet 2015. december 9-i számában

A szerző az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Nemzetközi Kábítószerügyi és Rendvédelmi Hivatalának első államtitkára, volt izlandi nagykövet

Újságolvasó, hírfogyasztó emberként mindannyian tudjuk, hogy a vállalatvezetőknek hányszor kell szembenézniük olyan kihívásokkal, amelyeken azért kell úrrá lenniük, hogy a vállalkozásuk ne csak túléljen, hanem prosperáljon is. Hasonlóképpen nekem mint diplomatának sokszor elmondták, hogy a korrupciót lehetetlen megszüntetni. S ha talán valóban lehetetlen is felszámolni egy olyan gyakorlatot, amely civilizációnk kezdete óta mérgezi a közéletet, mégis hiszek benne, hogy csökkenthető az a mérték, amennyire a korrupció árt az embereknek, rontja a kormányok hitelességét és megnehezíti az üzleti szereplők tevékenységét.

Akik az üzleti életben dolgoznak, első kézből ismerik a korrupció jelentette terheket. Úgy épülnek ki infrastruktúrák, úgy gyártanak le termékeket, hogy nemcsak a minőségük, hanem a biztonságos voltuk is veszélybe kerül; megkérdőjeleződik a büntető- és a polgárjogi bíróságok szavahihetősége, mind a tapasztalatok szintjén, mind a valóságban; lehetőség nyílik a rosszakaratú szereplők számára – a hozzá nem értő hivatalnokoktól az erőszakos, szervezett bűnözői vállalkozásokig, sőt a terroristákig –, hogy befolyásra tegyenek szert. A korrupt országokban alacsonyabb a növekedés és a hatékonyság, és komolyabb közbiztonsági problémákkal kell szembenézni. Állampolgáraik kiábrándulnak a kormányzatból, amelynek folt esik a hírnevén. A korrupció akadályozza az innovációt, valamint rontja az üzleti környezet versenyképességét és hatékonyságát.

Semmi kétség, erős kötelezettségvállalásra van szükség mind az egyes országokon belül, mind nemzetközi szinten, hogy megvalósítsuk azt a fejlődést, amelyeket a vállalkozások, az országok és az emberek megérdemelnek, illetve elvárnak.  Novemberben én képviseltem az Egyesült Államokat az ENSZ Korrupcióellenes Konvencióján (UNCAC) Szentpéterváron.

Ezen a fórumon Oroszországgal és több mint 160 országgal együtt azon dolgoztunk, hogy felvessünk, megvitassunk és elfogadjunk a józan ész diktálta szempontokat a korrupció elleni harchoz.

Ahhoz, hogy az érintett nemzetek akadálytalanul gyarapodni tudjanak, nemcsak az UNCAC-egyezményben lefektetett korrupcióellenes és átláthatósági eszményeket kell teljes mértékben megvalósítaniuk, hanem lehetővé kell tenniük a civil társadalom szervezetei számára, hogy betöltsék fontos és indokolt szerepüket a hatóságok ellenőrzésében és az átláthatóság növelésében az állampolgárok javára. Az ilyen lépések nemcsak annak a biztosítását jelentik, hogy a megfelelő törvények bekerülnek a jogrendbe, hanem azt is, hogy a rendőrség és a bíróságok teljes mértékben alkalmazzák is ezeket a törvényeket a gyakorlatban, a civil társadalom számára pedig lehetővé teszik, hogy rámutasson azokra, akik nem tesznek eleget ezeknek a normáknak.

Sok partner országnál tapasztalunk már előrelépést a korrupcióellenes kampány kapcsán. Az észt kormány – az e-kormányzásban és a kiberbiztonság terén szerzett tapasztalatait felhasználva – fejlesztési és támogatási projektekben vesz részt a korrupció visszaszorítása érdekében Ukrajnában, Moldovában, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, Grúziában, Fehéroroszországban, Palesztinában, Tunéziában és Afganisztánban. Észtország az Egyesült Államok hatékony partnerének mutatkozott már számos kezdeményezésben, beleértve egy ukrajnai e-kormányzási képességnövelő projektet, amely a korrupció elleni harcot célozza, és amelyet részben az amerikai kormány Emerging Donor Challenge Fund elnevezésű alapjából finanszíroznak. Ahogy azt az észt elnök, Toomas Hendrik Ilves szokta mondani: „Egy számítógépet nem lehet lefizetni.”

Idén januárban az ukrán belügyminisztérium elkezdte felállítani új rendőrségét, az országos rendvédelmi reform első lépéseként. Kétezer újoncot választottak ki több mint 33 ezer jelentkező közül. Az újoncokat úgy képezték ki, hogy értő módon kezeljék az emberkereskedelemmel és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyeket, amelyek Ukrajna jelenlegi helyzetét tekintve kiemelt problémák. Ohiói, nevadai és kaliforniai rendőrök hónapokig tartó gyakorlati képzésben részesítették a pályakezdő rendőröket, melynek során járőrözési taktikákra, kommunikációra és az állampolgárok igényei iránti nagyobb nyitottságra tanították őket. A fiatal rendőrök kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem fogadnak el kenőpénzt. Az eddigi gyakorlat következtében ugyanis az ukrán rendőrség kivívta magának az ország legkorruptabb állami szervének kétes hírnevét.

Üdvözöljük továbbá Magyarországnak az adócsalás csökkentése és az átláthatóság növelése érdekében tett lépéseit. De ennél sokkal többre van szükség. A Transparency International egy nemrég publikált tanulmánya úgy találta, hogy Magyarországon az Európai Unió által támogatott fejlesztési projektek nagy százalékát átitatja a korrupció, ami jelentősen csökkenti azt a pozitív hatást, amit ezek a befektetések a gazdaságra és a társadalomra gyakorolhatnának. A hivatali korrupcióról szóló számos híradás ellenére egyetlen magas beosztású kormányhivatalnokot sem állítottak még bíróság elé vagy vontak felelősségre ezekért a bűncselekményekért.

De nem csak a kormányoknak kell cselekedniük. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a korrupció leginkább a magánvállalkozásokat és az átlagembereket sújtja. Ők azok, akik kénytelenek selejtes termékeket használni, kenőpénzeket fizetni akár az alapvető szolgáltatásokért is, és akiknek nem szolgáltatnak igazságot, ha a hatóságokhoz fordulnak.

Következésképpen hisszük, hogy a civil társadalomnak – beleértve ebbe a nem kormányzati szervezeteket, de nem csak azokat – kulcsfontosságú a szerepe. Úgy véljük, a civileknek megfigyelőként részt kell venniük az UNCAC-on és annak munkacsoportjaiban, és aktív résztvevőinek kell lenniük minden korrupcióellenes erőfeszítésnek, amikor kialakítjuk és életbe léptetjük a globális szabályokat, valamint figyelemmel kísérjük azok betartását a korrupció csökkentéséhez vezető úton.

Úgy gondoljuk, az elfogadott szabályok és normák hatékony felügyeletén túl szükség van egy olyan erőteljes képességre is, amelynek révén üldözni lehet és bíróság elé lehet állítani a korrupció felelőseit, továbbá arra, hogy a kétes módon szerzett javakat a lehető legnagyobb mértékben visszajuttassuk a korrupció áldozatainak.

Ahhoz, hogy gyökerestül kiirtsuk a korrupciót, két irányba kell elindulnunk egyszerre: a hatóságoknak üldözniük kell azt a legmagasabb szinteken, a civil társadalomnak pedig azon kell dolgoznia, hogy alulról felfelé haladva változtassa meg a hozzá való viszonyulást.

Mindezt a józan ész diktálja, és ma, a korrupcióellenes világnapon ismét emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ideje cselekedni. A korrupció óriási probléma, azonban a kártékony hatásainak csökkentéséből eredő jótétemények is óriásiak. Rajtunk áll, hogy teszünk-e ellene, és hisszük, hogy tartozunk azzal a vállalkozásainknak, országainknak, kormányainknak, de főként az embereknek, hogy megpróbáljuk.

This entry was posted in Economic Issues, Society & Values and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.