CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK KÖZEPETTE NŐTT FEL–MA EZ FORMÁLJA RENDŐRI MUNKÁJÁT

Share America, 2016. január 6.

Íme, a szörnyű statisztika: élete során minden harmadik kislány és nő erőszakos cselekmény, bántalmazás tárgya lesz.

Az ENSZ szerint az áldozatok nem egészen 40 százaléka folyamodik segítségért. A segélykérők többsége általában a családjához vagy barátaihoz fordul. Csak igen ritkán, az esetek alig 10 százalékában fordulnak az áldozatok oda, ahol leginkább segítséget kaphatnak ahhoz, hogy megszabadulhassanak a bántalmazástól, s megfelelő lehetőségeket találhassanak a továbblépéshez: a rendőrséghez.

Cindy Rodriguez Las Vegas-i rendőrnő igazán tisztában van ezzel. Tulajdonképpen saját tapasztalatából tudja.

A felcseperedő Rodriguez tanúja volt, hogy az apja hogyan bántalmazta az anyját. „Egészen kicsi korom óta láthattam, hogy milyen formát ölthet az otthoni erőszak”—mondta. Hogy az anyja ne menjen el, az apja az egyik szeretett családtag megölésével fenyegetőzött. Az asszony idővel mégis kilépett a házasságból, de évekig anyagi nehézségekkel küszködött, s csak az a tudat segítette, hogy a lánya már elég idős ahhoz, hogy gondját viselje az öccseinek.

Rendőrként „nagyon fontos a számomra ez a személyes tapasztalat”, mondja Rodriguez. Mivel meg tudja érteni, hogy az áldozatok miért maradnak a bántalmazóikkal, jobban tudja kezelni a családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdéseket, s tapasztalatai alapján a Külügyminisztérium Nemzetközi Rendészeti Akadémiája keretében jobb tanácsokkal tudja ellátni a nemzetközi bűnüldözési tisztviselőket.

Rodriguez 2015 novemberében koszovói, ukrán és magyar kollégákat tanított arra, hogy a bűnüldözők milyen hatékony módszereket használhatnak a családon belüli erőszakkal szemben, annak ellenére, hogy a forrásaik elég korlátozottak, és nehéz meggyőzni az áldozatokat, hogy álljanak elő.

Miért nem állnak elő az áldozatok?

Rodriguez leírt egy tipikus családi forgatókönyvet, amelyben a bántalmazót, rendszerint egy férfit, vagy rajtakapják, vagy bármely más okból megígéri, hogy véget vet az erőszakoskodásnak. Egy rövid „mézeshetes” időszakot követően az erőszak szinte minden figyelmeztetés nélkül újra fellobban, amit egy odavetett megjegyzéstől egy leégett vacsoráig bármi kiválthat. Az áldozatok gyakran mégis maradnak.

„A férfi körüludvarolja. A nő nyilvánvalóan szereti. Közrejátszhatnak anyagi nehézségek is. A nőnek talán nincsen munkahelye. Vagy gyerekek is érintettek”—mondja. Már így is nyilvánvaló, hogy milyen következményekkel járna a kapcsolat lezárása, s akkor most még a bántalmazás kérdése is hozzáadódik, és még bonyolultabbá teszi mindezt”—mondja Rodriguez.

Hatékony rendőri stratégia, hogy egy adott területen ugyanazok járőröznek rendszeresen—akár vidéken, ahol a legtöbben ismerik egymást, akár egy bizonyos városi körzetben—s rendszeres kapcsolatot tartanak fenn az ottani lakókkal. Ha hívás érkezik egy szomszédtól vagy családtagtól, a rendőr azonnal tudja, hogy a panasz olyan helyről érkezik-e, ahol már járt a rendőrség—fel tudja ismerni a bántalmazásra utaló jeleket és képes kellő segítséget nyújtani.

Rodriguez azt is megmutatta külföldi társainak, hogy ő és munkatársai a Las Vegas-i rendőrségnél hogyan használják a közösségi oldalakat hirdetmények közzétételére, például arról is, hogy az áldozatok hogyan kaphatnak segítséget.

Az elismerés kulcsa a jó hírnév

Rodriguez sok diákja szerint igen ritka, hogy egy rendőrnő ilyen fontos vezető szerepet töltsön be, s férfi kollégái ilyen nyilvánvaló módon tiszteljék. Az a néhány női hallgató, aki saját országának bűnüldöző szervénél szolgál, csak nemrégiben csatlakozott a rendőrséghez, és még csak most kezd tapasztalatokat szerezni.

„Önről sugárzik a hozzáértés. Teljesen nyilvánvaló, hogy (a kollégái) tisztelik”—mondta az egyik. „Hogyan ért el idáig?”

„Lépésről lépésre”—felelte Rodriguez. Ő megtanulta, hogy a sztereotípiák és a diszkrimináció legyőzése érdekében „rendkívül professzionális viselkedést kell tanúsítanunk, mert a hírünk—akár jó, akár rossz—előttünk jár”.

„Ráébredtem, hogy az üzenetem és a tapasztalataim általánosak; eljutnak férfiakhoz és nőkhöz, és függetlenek kultúráktól, faji hovatartozástól és országoktól”—mondta budapesti tapasztalatai kapcsán Rodriguez.

„Rendőrök vagyunk, így van bennünk valami közös. Általában a jó ügy érdekében léptünk be, és igazán segíteni próbálunk másokon”—mondta.

Forrás: She grew up with domestic violence. Today it shapes her police work. Share America, Jan 6, 2016

 

This entry was posted in Foreign Policy, Society & Values and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.