ELNÖKI BESZÉD AZ ISIL ELLENI HARC FEJLEMÉNYEIRŐL

A Fehér Ház |Sajtószóvivői Iroda |2016. február 25.| Az USA Külügyminisztériuma | Azonnali közzétételre

Obama elnök az ISIL elleni harc fejleményeiről beszél a Fehér Házban (AP fotó)

Obama elnök az ISIL elleni harc fejleményeiről beszél a Fehér Házban (AP fotó)

AZ ELNÖK: Jó estét kívánok mindenkinek. Épp most találkoztam a Nemzetbiztonsági Tanáccsal, hogy a szokásos módon áttekintsük, és fel is gyorsítsuk az ISIL (IS/Daesh/IÁ) megsemmisítésére irányuló hadjáratunkat. Szeretném megköszönni Kerry külügyminiszter úrnak, hogy ma a vendégei lehetünk, s hogy olyan jól vezeti az amerikai diplomáciát—nem csak a Közel-Keleten, hanem az egész világon. Carter miniszter úr és Dunford elnök úr felvázolta hadjáratunk jelenlegi állását, különmegbízottam, Brett McGurk segítségével pedig áttekintettük teljes stratégiánkat.

Elöljáróban annyit szeretnék ismét elmondani, hogy ez továbbra is nehéz küzdelem lesz. A szíriai és iraki helyzet az újkori történelem egyik legbonyolultabb és összetettebb helyzete. Az ISIL még a városi területeken is elsáncolta magát, élő pajzsként használva ártatlan civileket; ahonnan pedig kiűzik őket, teljes pusztulást hagynak hátra—romos településeket, amelyeket talpra kell állítani és újjá kell építeni. Ehhez évekre és óriási nemzetközi hozzájárulásra lesz szükség—Irakban mindenképpen, őket ugyanis rászorítják, hogy teremtsenek elő mindent, ami az újjáépítéshez kell, a szíriai rendszer pedig még nem olyan jellegű, hogy a polgári lakosságba invesztáljon. Az országok, közösségek és csoportok, amelyek rövidtávon helyeslik az ISIL elleni harcot, az átfogóbb és hosszabb távú célok terén gyakorta nem értenek egyet vele. Szíriában valójában nem csupán polgárháború folyik, de a térségi erők közvetett (proxy), súlyosan szektás és politikai vetélkedést tükröző hadviselése is. Oroszország beavatkozása és légicsapásai miatt ismét erőre kapott az Aszad-rezsim, és tovább súlyosbodott a humanitárius katasztrófa. Az egész világ elborzadva szemléli a csaknem csontvázzá fogyott, éhező szírek—közöttük gyerekek—képeit.

Ez tehát egy sokváltozós, nehéz helyzet. Mindezek miatt köszönetet szeretnék mondani Johnnak és csapatának, akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a polgárháborúban fegyverszünet álljon be. Egyikünknek sincsenek illúziói. Tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg a lehetséges buktató, és számtalan okunk van a szkepticizmusra. A történelem azonban igen súlyosan ítélne meg bennünket, ha meg se próbálnánk diplomáciai úton véget vetni e szörnyű válságnak.

Ha ténylegesen beáll a fegyverszünet—és igen fontos ez a „ha” —, csökkenhet az erőszak, s több élelem és segítség juthat a szenvedő, és kétségbeesetten rászorult szíreknek. Sokan megmenekülhetnének. Tárgyalások indulhatnának a polgárháború lezárására irányuló politikai megegyezés érdekében, hogy mindenki az ISIL megsemmisítésére összpontosíthassa erejét. Az Egyesült Államok ezért fog mindent tőle telhetőt megtenni azért, hogy tényleges esély nyíljon a sikeres fegyverszünetre. Ugyanakkor azonban szeretném leszögezni, hogy az ISIL tekintetében nem lesz semmiféle tűzszünet. Továbbra is könyörtelenül üldözni fogjuk őket.

Körülbelül két hónappal ezelőtt a Pentagonban azt mondtam, hogy az ISIL központi magját—a szívét—Szíriában és Irakban kell présbe szorítanunk, hogy ezek a gyilkosok ne tudják egykönnyen átterjeszteni a terrort és a propagandát a világ többi részére. A jó hír az, hogy az elmúlt két hónapban pontosan ezt tettük. Még tovább fokoztuk az erőfeszítéseinket, s már az eredmények is mutatkoznak.

Ma arra utasítottam a stábomat, hogy a hadjáratot minden téren még jobban gyorsítsák fel. Hatvanhat tagú, arab partnereinket is magába foglaló szervezetünk egyre erősödik. Carter honvédelmi miniszter jó munkájának köszönhetően az utóbbi két hónapban csaknem minden katonai partnerünk elfogadta a mi elképzelésünket arról, hogy miként fokozzuk az ISIL-re nehezedő nyomást, s beleegyezett, hogy fokozottabban hozzá is járul ehhez. Szíriában holland repülők bombázzák az ISIL-hez köthető célpontokat. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek nagyobb szerepet vállalnak a légi hadjáratban, Kanada pedig megháromszorozza személyzetét, hogy kiképzéssel és tanácsadással segítse az iraki erőket.

Hadjáratunk, melynek során eddig több mint tízezer légicsapást hajtottunk végre, tovább pusztítja az ISIL erőit, infrastruktúráját és nehézfegyvereit. Az ISIL harcosai megtanulják, hogy számukra nincsen biztos menedék. Bárhol, bármikor rajtuk üthetünk—és meg is tesszük. Tulajdonképpen Szíriában vagy Irakban az ISIL tavaly nyár óta egyetlen sikeres és komoly támadást nem hajtott végre. Mi pedig továbbra is üldözzük az ISIL vezetőit és parancsnokait—napról napra, egyiket a másik után iktatjuk ki.

A szövetségesek, köztük a mi különleges erőink által biztosított kiképzéssel, felszereléssel és támogatással a helyi erők egyre inkább kiszorítják az ISIL-t az uralma alatt tartott területekről. Az iraki haderők nemrég intenzív harccal, háztömbről háztömbre szorították ki az ISIL-t Ramádiból. Az ISIL már egy sor kulcsfontosságú, kisebb-nagyobb iraki várost—az addig ellenőrzése alatt álló iraki területek több mint 40 százalékát elvesztette. Ma pedig megvitattuk a harc további szakaszait, így az ISIL elleni fellépést Hít városában, valamint az Anbar tartomány és Moszul visszafoglalásához szükséges forrásokat. A tavaszi G7-hez közeledve tovább munkálkodok a nemzetközi közösséggel azon, hogy Irak kellő támogatást kapjon, tehát folytathassa a harcot, újjáépíthesse az ISIL által lepusztított településeket, és kritikus fontosságú gazdasági reformokra törekedhessék.

Eközben a szövetséges helyi erők Szíriában is egyre jobban visszaszorítják az ISIL-t, többek között a stratégiai fontosságú Tishrin-gát környékéről is. Jelenleg al-Shaddadinál folynak a harcok. Továbbra is présben tartják az ISIL erődítményét, Rakkát, elzárva az oda vezető autópályákat és utánpótlási vonalakat. Rakka nem egy növekvő kalifátus fővárosa; az ISIL területi zsugorodásával egyre feszültebbé válik az ottani helyzet.

Az ISIL olaj-infrastruktúrája, tartálykocsijai, olajkútjai és finomítói elleni támadássorozatunk következtében jelentősen csökkent az olajtermelésük és a bevételük. Leromboljuk azokat a helyeket, ahol a készpénzüket tartják—szó szerint füstbe megy a pénzük. Ennek eredményeképpen az ISIL kénytelen csökkenteni harcosai fizetését, ami egyre jobban lerombolja a moráljukat. Folyamatos hírek érkeznek szökésekről, s a szökni próbálók kivégzéséről.

Ugyanakkor sok ország—többek közt a határellenőrzésen folyamatosan szigorító Törökország— összehangolt igyekezetének köszönhetően végre úgy tűnik, hogy lelassult a külföldi harcosok beáramlása Szíriába. Az a lényeg, hogy kevesebb ISIL harcos van a szíriai és iraki csatamezőkön, akik pedig ott vannak, nehezebben tudnak újakat toborozni és pótolni a hiányzókat.

Amint zsugorodnak az ISIL pénzforrásai, egyre több adót és bírságot ró ki azokra, akik brutális uralma alatt állnak. Ezzel viszont még jobban maga ellen fordítja a helyi lakosokat. Egyre többen jönnek rá, hogy az ISIL nem kalifátus, hanem bűnszervezet. „Ez egy bűnbanda, amely úgy tesz, mintha állam lenne”—mondta egy szír menekült. „Kiderült, hogy tolvajok”—mondta egy másik. Egy harmadik szerint „az ISIL csaknem mindenkit maga ellen fordított”.

Tehát újabb szíveket és elméket nem hódítanak meg, s egyúttal komoly nyomás alatt is állnak. De amint mi végig mondtuk, az ISIL-lel csak úgy lehet elbánni, csak úgy lehet őket tartósan legyőzni, ha véget vetünk a Szíriát elárasztó zűrzavarnak és polgárháborúnak. Az ISIL elsősorban ezek miatt tudott gyarapodni. A fegyverszünet, amely a tervek szerint holnap éjfélkor lép életbe, egy lehetséges lépés e zűrzavar felszámolása felé.

Még a legjobb esetben sem számítunk az erőszak azonnali megszűnésére. Sőt, azt hiszem, biztosak lehetünk benne, hogy a harc folytatódni fog, jórészt azért, mert nem csak az ISIL, de az al-Nusrához hasonló szervezetek sem részesei semmiféle tárgyalásnak, ellenségesek az Egyesült Államokkal, és tovább fognak harcolni.

De mindenki tisztában van vele, hogy mi az, aminek meg kell történnie. Mindazon feleknek, amelyekre érvényes a fegyverszünet, fel kell hagyniuk a támadásokkal, így a légibombázással is. Lehetővé kell tenni, hogy a humanitárius segély eljusson az ostromlott területekre. Sok függ attól, hogy a szíriai rezsim, Oroszország, valamint a szövetségeseik eleget tesznek-e kötelezettségeiknek. A következő napok kritikusak, a világ szeme pedig rajtuk lesz.

Tágabb értelemben véve ez egy próbatétel: valóban elkötelezték-e magukat a felek a tárgyalások mellett? A folyamat, amelyben Bécsben megegyeztünk, egyértelmű—átmenet egy befogadóbb képviseleti kormányzat irányába, amelyet új alkotmány, majd szabad választások követnek.

Ismét elmondom: meggyőződésem, hogy egy ilyenfajta jövőben nincs helye Bassar al-Aszadnak. Világos, hogy miután évek óta barbár háborút folytat saját népe ellen—kínzásokkal, hordóbombákkal, ostromokkal és éheztetéssel—, sok szíriai addig nem adja fel a harcot, amíg Aszad uralmon van. Nincs más alternatíva, csakis az ellenőrzött, Aszadtól távolodó átmenet. Ez az egyetlen lehetőség, amely véget vethet a háborúnak, a szíreket pedig egyesítheti a terroristákkal szemben.

E téren még mindig jelentős véleménykülönbség van köztünk és az oroszok, köztünk és az irániak, köztünk és néhány további részvevő között. A kérdés pedig az, hogy a fegyvernyugvás alkalmat ad-e arra, hogy az összes érintett fél átgondolja és értékelje, mit kell tennie ahhoz, hogy Szíriában véget érjenek a harcok.

Szírián és Irakon túlmenően a világ bármely részén, ahol épp gyökeret próbál verni, folytatjuk az ISIL üldözését, s Nigériától Afganisztánig partnereket találunk ehhez. Amint a múlt héten is megmutattuk, amikor egy magas rangú ISIL vezető kiiktatása érdekében épp az egyik líbiai kiképzőtáborukra mértünk csapást, az ISIL jelentette veszély elhárításához ezután is bárhol be fogjuk vetni teljes eszköztárunkat. Eközben az Egyesült Államok továbbra is támogatni fogja a líbiai népet, amely új kormány alakításán dolgozik és igyekszik visszaszerezni az ország irányítását. Az elmúlt napokban is láthattuk az utcán ünneplő líbiaiakat, amikor az ISIL kiszorult Bengázi egyes részeiről.

A katonai és terrorelhárító fellépéseket változatlanul folytatjuk, de azzal is tisztában vagyunk, hogy nem elég csatában legyőzni az ISIL-t. Az ideológiáját is le kell győznünk, amellyel radikalizál, verbuvál, s erőszakra ösztönzi az embereket. Az Egyesült Arab Emirátusok, Malajzia és Szaúd-Arábia még keményebben igyekszik lejáratni az ISIL propagandáját. A mi külügyminisztériumunkban az új Globális Fellépés Központ (Global Engagement Center) sokat tesz majd azért, hogy nyilvánosságot kapjanak az ISIL igazi arcát—az ártatlan muzulmán férfiak, nők és gyermekek gyilkosait—leleplező hangok. Kormányom pedig a Szilícium-völgy vezető csúcstechnikájának, így a Facebooknak, a YouTube-nak és a Twitternek a segítségével az interneten keresztül igyekszik szembeszállni az ISIL-lel, hogy minél többen—különösen a fiatalok—az ISIL propaganda visszaszorítására fordíthassák a tehetségüket és a technikát.

Végül arról is beszélgethettünk, hogy itthon is mennyire éberen kell figyelnünk. A magányos elkövetőket, vagy a kisebb terrorista csoportokat, mint San Bernandino esetében, nagyon nehéz felismerni. S ezek továbbra is igen komoly veszélyt jelentenek. A bűnüldöző szerveknek tehát minden—azaz szövetségi, állami és helyi—szinten, a hét minden napján 24 órában együtt kell működniük, meg kell osztaniuk és össze kell kapcsolniuk az információkat, hogy elejét vehessük a támadásoknak.

Mindeközben továbbra is együttműködünk a közösségekkel, hogy erősek és rugalmasak maradhassanak. Ide tartozik saját értékeink, így a vallásszabadság megőrzése is, hogy továbbra is egységesek maradhassunk, mint egy nagy amerikai család.

Tehát, mindezt összefoglalva az ISIL elleni harc továbbra sem lesz könnyű, de mi változatlanul igénybe fogjuk venni nemzeti erőnk minden elemét—a katonaságot, a hírszerzést, a diplomáciát, a belbiztonsági szerveket, a bűnüldözést és a közösségek erejét. S biztos vagyok abban, hogy győzedelmeskedünk. Jelenleg jobb helyzetben vagyunk, mint a múlt hónapban voltunk, s a múlt hónapban jobb helyzetben voltunk, mint három hónappal korábban.

Az ISIL brutalitása végső soron nem érhet fel sokmillió ember sóvárgásával, akik biztonságos és méltóságteljes életre vágynak. Eszembe jut az a szíriai, aki visszatért otthonába, Kobaniba—egy olyan városba, amely felszabadult az ISIL uralma alól, de romokban hever. „Bár tudom, hogy nehezebb lesz itt az élet, úgy döntöttem, hogy visszajövök”—mondta. S eszembe jut az a több tízezer iraki—közöttük sok egyetemista—, akik a jobb jövő érdekében visszatértek Tikritbe.

Az előttünk álló út tehát nem lesz könnyű, de koalíciónk egyre erősödik. Szíriában és Irakban tovább zsugorodik az ISIL magja. Szövetségeseinkkel és partnereinkkel, valamint elhivatott embereinkkel—diplomatáinkkal, polgárainkkal és katonáinkkal—elpusztítjuk ezt a barbár terrorszervezetet, és továbbra is támogatni fogjuk azokat, akik jobb és biztonságosabb jövőt akarnak építeni a térségben.

Köszönöm szépen mindenkinek.

Forrás: Remarks by the President on Progress Against ISIL | The White House | Office of the Press Secretary | For Immediate Release | February 25, 2016 | State Department | 5:58 P.M. EST

További források:


 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.