AZ UKRÁN REFORMOK KÉT ÉVVEL A MAIDAN FORRADALOM ÉS AZ OROSZ INVÁZIÓ UTÁN

Victoria Nuland, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára | Tanúságtétel a Szenátus Külügyi Bizottsága előtt | Washington, DC | 2016. március 15. | A beszéd előzetesen megírt szövege


 

 

 

 

 

 

 

Köszönöm, Corker Elnök Úrnak, Cardin rangidős bizottsági tagnak és a bizottság tagjainak, hogy itt lehetek ma, s mindazt, amit személyesen is tettek az ukrán demokráciáért, Európa jövőjéért. Ukrajnának még igen sokat kell tennie, hogy megfelelhessen népe elvárásainak, de az Önök kétpárti támogatása, ukrajnai látogatásai, s mindaz a segítség, amit Önök és kollégáik nyújtottak, nagyban segítette a mi politikánkat.

Mielőtt elkezdeném a beszédemet, egy percnyi tiszteletadással emlékezzünk meg arról, hogy mekkora áldozatot hozott Nádja Savcsenko ukrán pilóta és parlamenti képviselő, akit 2014-ben elfogtak, áthurcoltak a határon, s Oroszországban jogtalanul fogságban és bírósági eljárás alatt tartanak. Jelenleg is éhségsztrájkot folytat, mivel a rosztovi bíróság ismételten elhalasztotta ügyében a döntést. Nádja küzdelme hathatósan felhívja a figyelmet arra, hogy Ukrajna mekkora nyomást és erőszakot kénytelen elviselni, miközben egy erőteljesebb és rugalmasabb országot próbál építeni állampolgárainak. Köszönöm e bizottságnak, hogy továbbra is fokozott figyelemmel kísérik Nádja és a többi ukrán túsz sorsát, s hogy elfogadták az 52. számú szenátusi határozatot. Felszólítjuk Oroszországot arra, hogy azonnal bocsássa őt szabadon, engedje vissza Ukrajnába és a családjához, amíg még nem késő!

Akárcsak Nádja, az ukrán állampolgárok is országszerte kiállnak és áldozatokat hoznak mindazon egyetemes értékekért, amelyek összetartják a transzatlanti közösséget: a szuverenitásért és területi integritásért, az emberi jogokért és méltóságért, a tiszta és elszámoltatható kormányzásért, valamint a mindenkit megillető igazságos bánásmódért. Az Egyesült Államok mélységesen érdekelt abban, hogy Ukrajna sikeres legyen, s így Európa is még demokratikusabbá, virágzóbbá és kiegyensúlyozottabbá váljék.

Több mint két éve Ukrajna mellett állunk, miközben Oroszország minden lehető alkalmat megragad arra, hogy politikai és gazdasági nyomással, soha nem látott katonai agresszióval, valamint a nemzetközi jog megsértésével hátráltassa az ország demokratikus újjászületését. Ilyen körülmények között bármiféle vezetői gárdának nehézséget jelentene az ország vezetése. Ukrajna európai jövőjét azonban jelenleg nem csak külső, de belső ellenség is fenyegeti. Az oligarchák és kleptokraták, akik évtizedeken keresztül kezükben tartották Ukrajnát, jól tudják, hogy amennyiben 2016-ban sikerrel járnak a Maidan reformerei, az ő üzleti modelljüknek befellegzik. Bosszúszomjasan, a régi rendszer minden elemét—a médiára, az állami tulajdonban lévő vállalatokra, a Rada képviselőkre, a bíróságokra és a politikai gépezetre gyakorolt befolyásukat—latba vetve igyekeznek visszaütni, miközben a régi lojalitásra való hivatkozással és fenyegetésekkel igyekeznek rávenni a döntéshozókat, hogy ne adjanak utat a változásoknak.

Mindezek miatt az ukrán vezetők már hónapok óta politikai belharcban állnak, s nem tudják eldönteni, hogy a reform-szövetségen belül hogyan állítsák vissza az egységet, a bizalmat és a hatékonyságot, s hogyan indítsák újra a kormányt és programját. Minden egyes hét, amikor Ukrajna csupán így sodródik, visszaveti a reformokat, kárba vész az IMF és a nemzetközi közösség támogatása, és a régi Ukrajna hívei bel- és külföldön egyaránt egyre magabiztosabbá válnak. Több mint három hónappal ezelőtt Biden alelnök a Rada, az ukrán elnök és az ukrán miniszterelnök előtt beszélt. Arra szólított fel minden ukrán vezetőt, hogy tegyék félre szűkebb érdekeiket, mondván: „Mindannyiuk kötelessége, hogy éljenek a Maidanon hozott áldozatoknak, az Égi Százak önfeláldozásának köszönhető lehetőségekkel. Mindannyiuk kötelessége, hogy odafigyeljenek a történelem hívó szavára, s építsenek végre egy olyan egységes és demokratikus ukrán államot, amely kiállja az idők próbáját.”

Hogy az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség továbbra is támogatja-e Ukrajnát, az attól függ, hogy vezetői vállalják-e, hogy országuk és népük érdekeit helyezik előtérbe. Mindazoknak, akik reformereknek tartják magukat, egységben fel kell sorakozniuk egy vezetőgárda, valamint a vesztegetések felszámolására, a jog érvényesítésére, az igazságszolgáltatás helyreállítására és a gazdaság liberalizálására irányuló, erőteljes, EU-kompatibilis intézkedések mögé. Fokozottabb egység és kellő vezetés mellett 2016. lehet annak éve, hogy Ukrajna végre lerázza a piszkos pénz és a piszkos politika szentségtelen szövetségének béklyóit, amelyek túl sokáig tartották gúzsban az ukrán népet. Megfelelő egység és vezetés híján viszont az ország visszasüllyed a korrupcióba, a törvénytelenségekbe és a vazallus államiságba.

Mivel az ukránok már igen keményen dolgoztak és igen sokat elértek, most az ukrán vezetőknek is egységeseknek lenniük, és meg kell maradniuk az eddigi úton. A revansista erők is azért igyekeznek visszaütni, mert az eddigi reformok megnyirbálják az ebül szerzett vagyonokat és elvágják a korrupció lehetséges útjait. A jó hír a következő: az előző beszámolóm óta, amelyet öt hónappal ezelőtt tartottam e bizottság előtt, Ukrajna javarészt stabilizálta az árfolyamot; némi szerény gazdasági növekedést is mutatott; túl van az első olyan télen, amikor gázellátása nem a Gazpromra támaszkodott; elfogadta az IMF elvárásaival összhangban lévő  2016-os költségvetést; a pályázhatóság és az átláthatóság megteremtése érdekében közszolgálati reformot fogadott el; új testületet állított a Naftogáz élére; búzakivitele terén felülmúlta saját addigi rekordját; felállított egy független korrupcióellenes hivatalt és egy különleges ügyészi posztot; továbbá megkezdte a hatalmi és költségvetési szervek decentralizálását, hogy a helyi közösségek szintjén az állampolgároknak jobb szolgáltatásokat és rendfenntartást biztosíthasson.

Ugyanazon a februári héten, amikor a jelenlegi kormány túlélte a bizalmatlansági szavazást, a Rada képviselők öt kritikus fontosságú jogszabályt is elfogadtak a reformok terén, részint azért, hogy megfeleljenek az IMF elvárásainak, részint azért, hogy előmozdítsák az ukrán állampolgárok vízummentes utazását az EU-n belül. Ezek az alábbiak:

  • Az állami tulajdonú vállalatok magánosítása;
  • Fejlesztések az állami tulajdonú vállalatok irányítása terén;
  • Vagyonelkobzás és vagyonvisszaszerzés;
  • Korrupcióellenes ügyészek kinevezési folyamata;
  • Köztisztviselők kötelező vagyonnyilatkozata, amelyet az Elnök számos módosítással épp most küldött vissza a Parlamentnek.

Mindehhez rendkívül nagy szükség volt az Egyesült Államok segítségére. A válság kezdete óta az USA a kétszeri egymilliárdos hitelgarancián túl több mint 760 millió dollár értékű támogatást nyújtott Ukrajnának. Csaknem egy tucat ukrán minisztériumban és helyi testületeknél is dolgoznak amerikai tanácsadók, akik segítenek a szolgáltatások nyújtásában, a csalások és visszaélések kiküszöbölésében, az adóbehajtás fejlesztésében, és az ukrán intézmények korszerűsítésében.

  • Amerikai segítséggel frissen átvilágított és kiképzett rendőrök járőröznek 18 város utcáin;
  • Az ukrán bírósági tárgyalótermekben amerikai pénzügyi támogatással működő ügyvédek biztosítanak ingyenes jogsegélyszolgálatot. 2015-ben ők érték el a bírósági felmentések kétharmadát, s nekik köszönhető, hogy helyreállt az intézmény hitelessége.
  • Az amerikai Pénzügyminisztérium és Külügyminisztérium tanácsadói, akik beépültek az ukrán Nemzeti Bankba és a kapcsolódó intézményekbe, segítettek abban, hogy több mint 60 sikertelen bankot bezárjanak a 180 közül, a javakat pedig biztonságba helyezzék.
  • Az USA és EU partnerei támogatják a privatizációt, amely mintegy 5 milliárdot szabadít fel az ukrán kasszákból, és egy olyan független felügyelőbizottság megalakítására buzdítják a legnagyobb állami tulajdonban lévő vállalatot, a Naftogázt, amely mindenféle befolyástól mentesen végzi a munkáját.
  • S mivel biztonság híján nem valósulhatnak meg az ukrán reformok, támogatásunkból több mint 266 millió dollárt a biztonsági ágazatra fordítottunk: csaknem 1200 katonát és 750 ukrán nemzeti gárdistát képeztünk ki; 130 Humvee katonai járművet, 150 termikus szemüveget és 585 éjjellátó készüléket, háromszáznál több biztonságos rádiót, 5 tűzszerészeti robotot, 20 aknatűz elleni radart, valamint több mint 100 páncélozott polgári terepjárót szállítottunk le. Terveink szerint a 2016-os pénzügyi évben még több ukrán határőrt, katonát és parti őrt képezünk ki és szerelünk fel, hogy az ország védekezhessen a támadások ellen, elrettenthesse a jövőbeli támadásokat, és felléphessen a tiltott csempészet ellen.

Elsősorban azonban Porosenko ukrán elnöknek, Jacenyuk miniszterelnöknek és a Radának kell közösen odaállnia egy olyan kormány és egy olyan reformprogram mögé, amely megvalósítja a Maidan követeléseit: a feddhetetlen vezetést; az igazságszolgáltatást; a sokak rovására gyarapodó kevesek javát szolgáló politika és a fű alatt kötött megállapodások felszámolását; valamint azt, hogy az állami intézmények szolgálják az ukrán állampolgárokat, ahelyett, hogy kizsigerelnék és elszegényítenék őket.

Mi az, amit Ukrajnának meg kell tennie

A 2016-os amerikai segélyprogram támogatja mindezeket a prioritásokat. Pontosabban támogatni fogjuk Ukrajnát, amint lépéseket tesz:

  1. Az energia-szektor megtisztítására—törvénybe iktatja egy független energiaügyi szabályozó létrehozatalát, csökkenti a fenntarthatatlan energia-támogatásokat, továbbá felgyorsítja a gázpiac monopol helyzetének megszüntetését, hatékonyabbá teszi a beszerzéseket és a bevételek kezelését, továbbá szétválasztja a szolgáltatásokat;
  2. Egy feddhetetlen, új főügyészt kinevezésére, aki elkötelezetten vállalja, hogy helyreállítja a Főügyészi Hivatal integritását, vizsgálatot indít, vádat emel, és sikeresen véghezviszi a korrupciós és vagyon-visszaszerzési ügyeket, beleértve a Főügyészi Hivatal sáros dolgozóinak lakat alá juttatását is.
  3. Az üzleti környezet javítására—észszerűsíti és csökkenti a bürokráciát, a nemzetközi normákkal összhangban folytatja a legnagyobb állami tulajdonú vállalatok privatizációját, továbbá még jobban feltőkésíti és erősíti a bankrendszert;
  4. A bírói függetlenség megszilárdítására—a bírák minősítését, elbocsátását és alkalmazását is beleértve;
  5. A szolgáltatások fejlesztésére és a korrupció kiküszöbölésére minden olyan kulcsfontosságú ágazatban, így az egészségügy, az oktatás, a közlekedés területén, amely az ukrán lakosság egészét érinti;
  6. A Honvédelmi Minisztérium korszerűsítésére—kiszorítja a korrupciót a logisztikai és ellátási láncból, s az irányítás, ellenőrzés és parlamenti felügyelet terén a nyugati normák irányába mozdul.

A minszki megállapodások

Ukrajna legsúlyosabb problémája természetesen most is az, hogy krími és donbaszi területei változatlanul megszállás alatt állnak, s hogy keleti területein hogyan állítsa helyre a szuverenitását úgy, hogy maradéktalanul betartja a 2014 szeptemberében és a 2015 februárjában kötött minszki megállapodásokat. E két egyezmény a legjobb esély a békére, s mi továbbra is szorosan együttműködünk a „normandiai négyekkel”–Ukrajnával, Oroszországgal, Németországgal és Franciaországgal annak érdekében, hogy ezt valóban teljességgel végre is hajtsák.

Amikor legutóbb itt álltam e bizottság előtt, Ukrajna jobb helyzetben volt. A szeptember 1-jei tűzszünet nagyrészt elhallgattatta a fegyvereket, és néhány ukrán még haza is tért donbaszi otthonába. De mostanra ismét felforrósult a helyzet. Az elmúlt hetekben kiugróan sok esetben sértették meg a tűzszünetet, ami 68 ukrán katona életébe került, 317-en pedig megsebesültek. Az EBESZ megfigyelői csupán februárban 15000 esetben tettek jelentést a tűzszünet megsértéséről, s ezek túlnyomó részére a harcérintkezési vonal mentén, a szeparatisták ellenőrzése alatt álló oldalon került sor. Március első hetében pedig több tűzszünet-sértést jelentettek, mint 2015 augusztusa óta bármikor. S annak ellenére, hogy Putyin elnök a múlt októberben elkötelezte magát a normandiai hatalmak mellett, az egyesült orosz és szakadár erők továbbra sem engedik be az EBESZ megfigyelőit a Donbasz kiterjedt területeire, továbbá zaklatják és megfélemlítik azokat, akik a helyszínre jutnak.

Március elején, a normandiai hatalmak külügyminiszteri értekezletén Ukrajna a konkrét lépések mellett volt: vonják vissza a katonákat a harcérintkezési vonalról, több EBESZ megfigyelőt és eszközt engedjenek be a legforróbbnak bizonyuló helyszínekre, továbbá létesítsenek több EBESZ bázist a Donbasz belsőbb területein és a határon is. Ha most mindez meg is valósulna, továbbá szabadon engednék a túszokat, akkor Kijev sokkal kompromisszum-képesebben állna a donbaszi választási metódusokhoz és politikai jogokhoz. Addig azonban, amíg a Kreml és megbízottaik nem tesznek eleget a minszki egyezmény legalapvetőbb biztonsági követelményeinek, sem Moszkva, sem az önjelölt donbaszi hatóságok nem várhatják el, hogy az ukrán Rada betartsa a megállapodás kulcsfontosságú előírásait, többek közt a választási módszerek és az alkotmány-kiegészítések terén. Bár az Egyesült Államok nem tartozik a „normandiai négyek” közé, minden szinten igen élénk diplomáciai tevékenységet folytatunk Kijevvel, Moszkvával, Párizzsal és Berlinnel, hogy mind politikai, mind biztonsági téren előmozdítsuk a minszki megállapodásban foglaltak megvalósítását, s segítsünk az érintetteknek közös nevezőre jutni.

Ismét oda jutottunk, hogy ha minden fél erre törekszik, 2016. lehet az ukrán fordulat éve. Ha a biztonság javul a következő hetekben, ha hazaengedik a túszokat, ha az érintett felek eredményesen zárják a választási előírásokkal és egyéb politikai kérdésekkel kapcsolatos tárgyalásaikat, akkor őszre eljuthatunk odáig, hogy törvényesen választott vezetők állnak a Donbasz élén, az orosz katonákat és katonai berendezéseket visszavonják, Ukrajna pedig az év végére visszanyerheti határainak épségét. Továbbra is azon dolgozunk Ukrajnával, hogy tegyen eleget a minszki megállapodás rá vonatkozó előírásainak, európai partnereinkkel pedig biztosítjuk, hogy Oroszország mindaddig szankciók alatt maradjon, amíg eleget nem tesz saját kötelezettségeinek, mégpedig maradéktalanul. A krími szankciók természetesen mindaddig érvényben maradnak, amíg az ukrán föld ezen része a Kreml rákényszerített akarata alatt áll.

Elnök Úr, Cardin Úr, tisztelt bizottsági tagok, tudjuk, hogy Ukrajnának még göröngyös, nehéz utat kell megtennie ahhoz, hogy eljuthasson a békéhez, a tisztességes és elszámoltatható kormányzáshoz, eljuthasson Európához. A tétek ma is igen nagyok. Ha a kijevi vezetés erős és egységes, akkor Ukrajna szuverenitását és Európa jövőjét tekintve 2016 lehet—és legyen is—a fordulat éve.

Amennyiben és Ukrajna vezetői ismételten vállalják, hogy előre viszik az országukat, az Egyesült Államoknak támogatnia kell őket ebben, ez saját országunk érdeke is. Egyúttal viszont az ukránokhoz hasonló alapossággal meg kell követelnünk a kijevi vezetőktől, hogy tegyék a kötelességüket és teremtsék meg a tiszta, erős, és igazságos Ukrajnát, amíg még megtehetik. Köszönöm a bizottság kétpárti támogatását és elkötelezettségét Ukrajna szuverenitása és területi egysége, valamint a teljes, szabad és békés Európa iránt.

Örömmel várom a kérdéseiket.

Forrás: Ukrainian Reforms Two Years After the Maidan Revolution and the Russian Invasion |Testimony | Victoria Nuland, Assistant Secretary, Bureau of European and Eurasian Affairs | Statement Before the Senate Foreign Relations Committee | Washington, DC | March 15, 2016

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.