JOHN KERRY SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA A NATO KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLETÉN

Belgium | Brüsszel | 2016. május 19.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jó napot kívánok mindenkinek. A magam részéről nagyon örülök, hogy ismét itt lehetek Brüsszelben, amiről—a világ sok más lakójával együtt—már tudom, hogy rendkívül erős és ellenálló város. S nagyon, de nagyon hálás vagyok Stoltenberg NATO főtitkár úrnak is a mai termékeny vitákért, amelyekkel megalapozhatjuk a Szövetség júliusban megrendezésre kerülő varsói csúcstalálkozóját.

Mielőtt rátérnék a beszédemre, szeretném kifejezni a részvétemet Egyiptomnak és minden érintett országnak amiatt, hogy az Egypt Air ma reggeli járata eltűnt a Földközi-tenger térségében. Az Egyesült Államok is segédkezik a kutatásban, és az adott hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek annak kiderítésére, hogy valójában mi is történt. Jelen pillanatban én sem tudok többet, mint mások, de részvéttel fordulunk minden egyes ország felé, amely embereket vesztett—különös tekintettel Egyiptomra, amely az elmúlt hónapokban annyira igyekezett kitörni és elszakadni a múltbéli eseményektől. Akárhogyan is, gondolatban szerintem mindenki—mindannyian velük és az utasokkal vagyunk.

Mindegy, hogy milyen válságra kell éppen odafigyelnünk—és nyilvánvalóan sok ilyen van—soha nem tévesztjük szem elől a nagyobb képet, azaz hogy valójában miről szól a NATO, és ez az értekezlet. Csaknem 70 éve azért alakult meg a NATO, hogy kollektív védelmet biztosítson a hasonló gondolkodású országoknak. A mai megbeszélések után pedig rendkívüli egységünkről biztosíthatom Önöket. A Szövetségben igen erős a morál és céltudatosság, elmondható, hogy épp annyira, mint eddig bármikor. A két hónappal ezelőtti tragikus brüsszeli bombamerényletek pedig még inkább megerősítették a partnerekben az elszántságot arra, hogy minden hozzánk tartozó országban, s azok határain túl is fenntartjuk az éberséget, s felkészülünk a veszély mindenféle lehetőségére, beleértve a terrorizmust, a kibertámadásokat és a hibrid hadviselést is.

Persze mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a készenlét nem jön létre mintegy varázsütésre pusztán attól, hogy kimondjuk, hogy készen kell állnunk. Ahhoz invesztálnunk kell a megfelelő képességekbe, s elébe kell mennünk a kihívásoknak, hogy az ellenfeleink világosan és teljes mértékben megértsék, hogy sohasem fognak legyőzni vagy megosztani bennünket. Épp ezért fokozzuk előretolt jelenlétünket Európa keleti felén. Ezért törekszünk stabilitásra délen. S ezért mélyítjük el az együttműködést az Európai Unióval és a Daesh-ellenes koalícióval.

Kollégáimnak néhány perccel ezelőtt beszámoltam róla, hogy a Daesh tavaly május óta—azaz immár egy éve—nem nyomult be újabb területre, nem vont az uralma alá újabb közösségeket úgy, hogy azokat huzamosabb ideig meg is tartsa. Úgy látjuk, hogy haladást érünk el—Tikrit felszabadult, s lakosságának 90 százaléka visszatért a városba. Ramadiban és más területeken is hasonlóképpen viselkednek az emberek.

A NATO-tól délre eső területekkel kapcsolatban minden szövetséges támogatja a Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport (ISSG) törekvéseit, hogy országszerte megszűnjenek az ellenséges cselekmények, megnyíljon az út a humanitárius segítségnyújtás előtt, és szír vezetéssel létrejöjjön egy olyan átmenet, amely megfelel a 2012-ben született Genfi Nyilatkozat szellemének. Ez a terv—amennyiben megvalósul— még inkább elszigeteli a Daesh-t és az al-Nusrát, s megalapozza a háború befejezését és a menekültek biztonságos visszatérését. De ha a közeljövőben még nem is kerül sor a terv teljes körű megvalósítására, a Daesh felszámolására irányuló erőfeszítések napról-napra fokozódnak, egyre több ország határoz úgy, hogy megpróbál véget vetni ennek a csapásnak, s ennek érdekében hajlandó még több kötelezettséget vállalni.

Eközben a NATO védelmi kapacitásépítő programja azzal erősíti a Daesh-ellenes szövetség munkáját, hogy segít az iraki biztonsági erőknek. Minél hatékonyabbá és eredményesebbé válnak az iraki erők, annál alkalmasabbak lesznek rá, hogy felszabadítsák a terroristák uralma alatt álló területeket, s annál stabilabb lesz Irak a következő években.

Ami a tengereket illeti, tájékoztattam a szövetségeseinket, hogy egy jelenleg véglegesítés alatt álló terv értelmében az Egyesült Államok egy hadihajót küld az Égei-tengerre. Így csatlakozik a NATO tengeri erőfeszítéseihez, amelyekkel a térségben folyó illegális migrációt és emberkereskedelmet kívánja elrettenteni. Ma a NATO keleti szárnyának az erősítésére és az agresszió elrettentésére irányuló, folyamatos munkánkat fogjuk áttekinteni. S válaszlépéseink—Oroszország ukrajnai cselekedetei elleni válaszlépéseink—kulcsfontosságú eleme, hogy eleget tegyünk a védelmi beruházásokkal kapcsolatos walesi kötelezettségvállalásainknak, továbbá még határozottabb előretolt jelenlétünkkel, s a már említett kapcsolódó lépésekkel tovább erősítsük elrettentési képességeinket. Ezért járulunk hozzá 3,4 milliárd dollárral az Európai Megnyugtatási Kezdeményezéshez (European Reassurance Initiative). A NATO készen állt, most is kész rá, s késznek és nyitottnak is kell lennie arra, hogy politikai párbeszédet folytasson Oroszországgal, de üzletet nem kötünk vele a minszki megállapodás teljes körű végrehajtásáig. Ez rendkívül fontos. És félreértés ne essék: nem fogjuk elismerni a Krím-félsziget elcsatolását és megszállását.

Az Egyesült Államok továbbra is teljes mértékben elkötelezett a NATO Nyitott Ajtók politikája mellett. Örülünk, hogy Montenegró halad a szövetségi csatlakozás felé. Montenegró csatlakozása ismételten megmutatja azt a határozott szándékunkat, hogy külső befolyásoktól mentesen döntsünk tagsági kérdésekben, s azt az elhatározásunkat, hogy közösen szálljunk szembe a világ bármiféle fenyegetésével. Ezeket épp most taglaltam: sokfélék, s vannak közöttük egészen újak is.

Holnap Afganisztánt fogjuk megvitatni. Áttekintjük az Eltökélt Támogatás Küldetés (Resolute Support Mission) eredményeit, az afgán biztonsági erőknek nyújtott további pénzügyi támogatás szükségességét; s elengedhetetlenül fontos, újfajta, rugalmas térségi jelenlétünk megtervezését még a 2016 utáni évekre is. Meg fogom erősíteni, hogy az USA határozott szándéka értelmében az idei év nagy részében 9800 amerikai katona lesz Afganisztánban, 5510 pedig továbbra is marad. Az utóbbiak közül 3400 NATO feladatokat fog ellátni.

Az eddig elmondottak alapján—amit én mondtam, és amit a többiek mondtak—, nyilván látják, hogy a NATO igen sokféle kérdéssel foglalkozik, de mind a diplomácia, mind a megtett biztonsági intézkedések terén egységes. Erősebbé tesszük magunkat, hogy a jelenünket és a jövőnket egyaránt jól tudjuk kezelni. Jelentősebb együttműködést folytatunk a társ-intézményekkel és más csoportokkal, mint a NATO eddig valaha is tette. Komoly várakozással és teljes bizakodással tekintünk a csupán néhány hét múlva esedékes varsói csúcstalálkozó eredményei elé. Mai összejövetelünk célja is éppen az, hogy felkészüljünk rá, és biztossá tegyük, hogy e fontos pillanatban adott legyen hozzá a siker minden eleme.

Most pedig szívesen válaszolok egy pár kérdésre.

MR. TONER: Nagyszerű. Az első kérdést Lesley Wroughton teheti fel a Reuterstől.

KÉRDÉS: Üdv, Külügyminiszter Úr. Ön azt mondta, hogy nem tudja, mi okozhatta az Egypt Air gép balesetét. De ha kiderül, hogy terrorizmus, mit gondol, mit kellene lépni rá? Észleltek valamit—bomba jelenlétére utaló jelet vagy terrorista kapcsolatot—az USA hírszerző ügynökségei e géppel kapcsolatban?

Ön azt mondta, hogy ma egyetértésben volt a Szövetség. Mit gondol, nagyobb szerepet kellene-e vállalnia a NATO-nak az ISIS elleni küzdelemben? Mit tehet a NATO?

S még egy gyors kérdés Líbiáról: hónapok óta azt halljuk, hogy a NATO feladata az új tripoli kormány támogatása. Ön szerint emiatt, valamint a mai és a bécsi megbeszélések alapján a NATO-nak ebben is nagyobb szerepet kellene játszania?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: A repülőgépről annyit, Lesley, hogy szerintem már elmondtam, hogy nincs semmiféle információm, amelynek alapján válaszolhatnék, és azt hiszem, hogy még a szakértőknek sincs. Ezen a ponton nem kezdek találgatni, mivel semmivel sem lehet nagyobb kárt okozni népeknek vagy országoknak, mint az idő előtti találgatással, tehát én—én nem akarok ilyet tenni.

Ami a NATO-t és Szíriát, illetve a NATO-t és Líbiát illeti, a válaszom igen, a NATO mindkét helyen tudna segíteni. Ezt hívom kiegészítő szerepnek. Nem alapvető vagy nem elsődleges szerep, de egy olyan kiegészítő, amelyhez a NATO-nak különleges kiképző szakértelme és kapacitása van. A NATO-nak kivételes képességei vannak a források szétosztásával, szállításával és átcsoportosításával kapcsolatos munkák terén, amelyekkel a frissen felszabadított közösségekben segítheti a stabilizációs folyamatokat.

Ezen túlmenően a NATO hírszerző feladatokat is el tud látni, légi felderítéssel és más módokon. Vannak olyan eszközök, és vannak olyan képességek, amelyeket a NATO kifejezetten azért fejlesztett ki, hogy a terroristákat könnyebb legyen fellelni és nyomon követni, a szárazföldi műveletek során pedig hatékonyabban meg lehessen határozni, hogy ki terrorista, s ezzel az információval segítse a harcoló parancsnokok munkáját.

Líbiával kapcsolatban—és természetesen a szír események kimenetele miatt is— az is felmerül, hogy a NATO tengeri szerepet is vállalhat, a Szófia hadművelet és más hasonló műveletek keretében segíthet az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzésében és feltartóztatásában.

A NATO tehát sokféle feladat ellátására képes, és azt hiszem, jól ítéltem meg, és ma mindannyian azt éreztük, hogy a megbeszélések segíthetnek abban, hogy kellőképpen definiáljuk, és megfelelő korlátok közé szorítsuk a végrehajtásukat. Bizonyos dolgokat nyilvánvalóan ne tegyen a NATO, s egyikünk sem javasolta, hogy a NATO közvetlen harci szerepet vállaljon. De egy kiegészítő támogatás jellegű szerepet vállalhat annak érdekében, hogy bővüljenek a források, élesedjen a fókusz, fokozódjon a láthatóság, könnyebb legyen értelmezni a térség eseményeit, s nem utolsó sorban azért, hogy az adott területen lakók is bekapcsolódhassanak abba a harcba, amely mellett döntöttek.

S azt hiszem, mindannyian egységesen és eltökélten segíteni akarunk azoknak, akik a világban dúló radikális, szélsőséges erőszak elleni harcot választották, legyen az a Daesh, a Boko Haram vagy az al-Kaida elleni küzdelem. Ez az a harc, amelyben mindannyian elszántan győzni akarunk, s a NATO-nak részt kell vennie benne, mert ezzel segít megvédeni e régiót, mely nem csak az itt, Brüsszelben felrobbant bombák, vagy a Párizsban, Ankarában vagy másutt bekövetkezett támadások következményeit szenvedi meg, de az idegen harcosok beáramlását is; továbbá az egyik vagy másik országban új életet kereső menekültek és migránsok masszív áradata nyomán kibontakozó hihetetlen hatásokat és humanitárius katasztrófát is.

Ezzel a kihívással mindnyájunknak szembesülnünk kell, s ugyancsak meglepő lenne a NATO részéről, hogy amikor ilyen sok ország érintett a küzdelemben, s amikor oly sok embert kellene bevonni a küzdelembe, parlagon hevertetné ezeket az eszközeit és képességeit. De megismétlem: csakis megfelelő módon, megfelelő korlátok között, megfelelő normák és meghatározások mentén cselekedhet.

MR. TONER: Jó. A második kérdező Marija Jovicevic a Pobjeda újságtól.

KÉRDÉS: Köszönöm. Ez igen fontos nap Montenegró számára. Az mutatja, hogy a Nyitott Ajtók politikája működik. Mit jelent ez Montenegrónak és más aspiránsoknak?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Sajnálom, nem hallom!

KÉRDÉS: Oké. Még egyszer, talán hangosabban. Ez igen fontos nap Montenegró számára. Az mutatja, hogy a Nyitott Ajtók politikája működik. Mit jelent ez Montenegrónak és más aspiránsoknak?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, Montenegró nagyon keményen dolgozott azért, hogy elérjen idáig. Montenegrónak meg kellett felelnie bizonyos követelményeknek. Montenegrónak jó pár éve dolgoznia kell azon, hogy felkészüljön a felelősségre, amit vállalni akar. S ugyancsak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek a demokrácia, a polgárok részvétele és támogatása terén is.

Ezek tehát nem könnyű döntések, de azt jelzik, hogy a NATO gondos és pontos vizsgálat alá veszi az adott országot. Azt fogja lemérni, hogy mennyire felelt meg az adott időszakban felállított teszteknek; külső események, lobbizás vagy más dolgok nem befolyásolják; csakis annak alapján hozza meg a helyes döntést, hogy az adott ország mennyire felel meg a NATO tagság kritériumainak. S azt is jelzik, hogy a Nyitott Ajtók politikának tényleges jelentése van, az ajtó tényleg nyitva áll, s azoknak az országoknak, amelyek tényleg keményen dolgoznak, hogy megfeleljenek a normáknak, lehetősége nyílik a tagságra.

MR. TONER: Az utolsó kérdést Carol Morello teheti fel a Washington Post-tól.

KÉRDÉS: Külügyminiszter úr—ó, nagyon köszönöm. Mind Franciaország, mind Egyiptom javaslatokat tettek a közel-keleti béketárgyalások újraindítására. Türelmetlenül, sőt ingerülten utaltak rá, hogy az USA kudarcot vallott, nem tudja visszahozni az izraelieket és a palesztinokat a tárgyalóasztalhoz. A franciák pedig épp most jelentették be, hogy június 3-án konferenciát tartanak, s Ön is ott lesz.

A kérdésem tehát az, hogy Ön szerint van-e olyan reális forgatókönyv—akár a franciák, akár az egyiptomiak, vagy bárki más részéről—, amely szerint még az év vége előtt ismét megindulnak az izraeli-palesztin béketárgyalások? S ez mivel fog járni?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Természetesen nem lehet tudni… de hadd mutassak rá valamire. Ön a „kudarc” szót használta. Ezt helyre kell tennem: nem az Egyesült Államok vagy bármely más ország kudarca, hogy nem tud visszahozni valakiket a tárgyalóasztalhoz. Azoknak az államoknak a kudarca, akik nem tudják rászánni magukat, hogy visszatérjenek oda. A kérdéseken közösen munkálkodunk. Ez nem csupán egy amerikai vállalkozás—sohasem volt az. Nagyon jelentős szerepünk van benne, mivel az évek során igen különleges és szoros kapcsolat alakult ki és működik köztünk és Izrael között. Ezt a világon mindenki tudja. Büszkén mondhatom, hogy amikor az Egyesült Államok szenátusában voltam, 100 százalékos szavazati aránnyal támogattam Izraelt, mert úgy éreztem, hogy így helyes és érdemes. Izraelt pedig azért támogattuk, mert támadások érték, az országok pedig háborúban álltak—s hosszú ideje ilyen a történelmük.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy hatalmas erőnket ne fordítsuk a béke ügyére. Obama elnök évek óta hihetetlenül nagy energiát fordít rá. Már az én külügyminiszterségem előtt is munkálkodott az ügyön. George Mitchell szenátor lett a különmegbízottja, és sorozatos erőfeszítésekkel próbálták elérni, hogy történjék végre valami. Nem történt. Ezután szálltam be én is, s újabb próbálkozásokkal próbáltuk elérni, hogy történjék valami. A folyamatot félbeszakították az események, bár az adott időszakban ténylegesen jelentős sikereket értünk el.

Most az érintett feleknek kell eldönteniük, hogy visszajönnek-e a tárgyalóasztalhoz. Abban viszont nincs semmi kivetnivaló, ha azok az országok, amelyek szívükön viselik mindkét fél sorsát és a béke ügyét is, közösen próbálnak lehetséges utat-módot keresni arra, hogy segítsenek nekik. Végül úgyis a feleknek kell tárgyalniuk. Rákényszeríteni nem lehet őket, s nem is akarnánk ilyet tenni. Sohasem igyekeztem ilyesmire. Mi arra törekszünk, hogy felbátorítsuk a feleket, hadd lássák, hogy van kiút, s a béke lehetősége ténylegesen adott.

Tudom, hogy a franciák egy konferenciában gondolkodnak, amit mi is szívesen fogadunk. Megbeszéljük velük, hogy pontosan hogyan is működhet, milyen formát öltsön, és milyen kimenetelre számíthatunk. Ma találkoztam Jean-Marc Ayrault külügyminiszterrel, és természetesen együtt akarok működni velük, és segíteni akarok nekik, oly módon, hogy közös munkánk a feleket is arra ösztönözze, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz. Az egyiptomiak szintén fontosak a folyamat szempontjából, s örömmel hallottam el-Sziszi elnök szavait arról, hogy segíteni akarnak, s ők is dolgozni akarnak az ügyön.

Az én szememben mindez pozitívum: sokan munkálkodunk azon, hogy a tárgyalások újrakezdésére bátorítsuk a feleket. De ahogy mondtam, végül maguknak az érintetteknek kell dönteniük a tényleges tárgyalásokról, s ezek során egyértelműen kompromisszumokat kell kötniük. Nem azt mondom, hogy a biztonság vagy valamely alkotmányos elv terén kell engedményeket tenniük, hanem azt, hogy tekintettel kell lenni rá, hogy a másik népnek mi kell ahhoz, hogy mindezt tető alá lehessen hozni. S ha elérik, amit akarnak, végül létrejöhet a megállapodás. Ez az igazán ösztönző feladat.

Ezért tehát együtt fogok működni a franciákkal. Együtt fogok működni az egyiptomiakkal. Együtt fogok működni az arab közösséggel. Jóhiszeműen együtt fogok dolgozni a globális közösséggel, hogy lássuk, rá tudjuk-e venni a feleket a visszatérésre, s egy olyan végleges megoldás keresésére, amely megfelelne mindkét fél, valamint az egész térség igényeinek, s a békét és a stabilitást szolgálná. Ez rendkívüli prioritás. Obama elnök továbbra is mélységesen elkötelezett e mellett, s én is az vagyok.

KÉRDÉS: Megerősítené, hogy ott lesz harmadikán?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Megerősítem. Nem tudom, hogy pontosan harmadikára tűzik-e ki, de megmondtam, hogy ott leszek.

MR. TONER: Köszönöm.

Forrás: Press Availability at NATO Headquarters |John Kerry, Secretary of State | Brussels, Belgium | May 19, 2016


 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.