ELNÖKI BESZÉD A TRAGIKUS ORLANDÓI LÖVÖLDÖZÉSRŐL

A Fehér Ház |Sajtószóvivői Iroda| 2016. június 12.|Azonnali közzétételre

Mi, amerikaiak, ma több tucat ártatlan ember brutális legyilkolása—borzalmas lemészárlása—miatt vagyunk lesújtva. Imádkozunk családjaikért, akik szívszakadva, vergődve keresik a magyarázatot. Az orlandóiak mellett állunk, akik átélték e városuk elleni, szörnyű támadást. Bár még csak a vizsgálat kezdeti szakaszában vagyunk, ahhoz már eleget tudunk, hogy kimondhassuk: ez terrorcselekmény és gyűlöletből fakadó tett volt. S mint amerikaiak, egyek vagyunk a fájdalomban, a felháborodásban, s azon elhatározásunkban, hogy megvédjük népünket.

Most fejeztem be egy megbeszélést Comey FBI igazgatóval, valamint belbiztonsági és nemzetbiztonsági tanácsadóimmal. Az FBI a helyszínen van, és a helyi bűnüldöző szervekkel együttműködve vezeti a vizsgálatot. Elrendeltem, hogy a szövetségi kormány minden elérhető forrása a rendelkezésükre álljon.

Még csak most ismerjük meg a tényeket. A vizsgálat még nyitott. Még nem tudunk határozott ítéletet alkotni arról, hogy pontosan mi motiválta a gyilkost. Az FBI—helyesen—terrorcselekményként vizsgálja. Úgy rendelkeztem, hogy erőfeszítést nem kímélve derítsük ki, hogy a gyilkos állt-e, s ha igen, milyen kapcsolatban terrorista csoportokkal, vagy merített-e ösztönzést azokból. Az azonban egyértelmű, hogy tele volt gyűlölettel. A következő napok során meg fogjuk tudni, hogy hogyan és miért történt mindez, s a tények ismeretében lépünk tovább.

Ma reggel beszéltem jó barátommal, Buddy Dyer orlandói polgármesterrel, s tolmácsoltam neki az egész amerikai nép részvétét. Bármely településünkön megtörténhetett volna ugyanez. Így azt mondtam Dyer polgármesternek, hogy minden segítséget megkap, amire neki és az orlandóiaknak szüksége van. Ma az egész ország mellettük van, és holnap, s a későbbiekben is ott lesz.

Őszinte hálánkat fejezzük ki a rendőrségnek, s mindazoknak a segítségnyújtóknak, akik elsőként rohantak a tűzvonalba. Bátorságukkal és szakmai hozzáértésükkel további életeket mentettek meg, s megakadályozták, hogy még súlyosabbra forduljon a vérengzés. Hivatásos rendfenntartóink ilyen áldozatokat hoznak értünk minden egyes nap, s ezt sohasem tudjuk eléggé megköszönni nekik.

Ez a nap különösen szívszorító minden olyan barátunk—amerikai polgártársunk—számára, aki leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű. A lövöldöző egy olyan éjszakai szórakozóhelyet vett célba, ahol azért gyűltek össze az emberek, hogy a barátaikkal lehessenek, énekelhessenek, táncolhassanak, élhessék az életüket. A megtámadott hely nem csupán egy éjszakai szórakozóhely—ez a szolidaritás és az egyenrangúság színhelye, ahová azért jönnek az emberek, hogy figyelmet keltsenek, elmondhassák a gondolataikat, és felléphessenek a polgárjogaikért.

Ez tehát józanul arra figyelmeztet bennünket, hogy ha támadás éri bármely honfitársunkat, akkor az–faji, etnikai, vallási vagy szexuális irányultságtól függetlenül—mindannyiunk ellen, valamint az egyenlőség és méltóság, az országunkat jellemző alapvető értékeink ellen is irányul. S semmiféle gyűlölet- vagy terrorcselekmény sem fog soha változtatni azon, hogy kik vagyunk, vagy az értékeinken, amelyek miatt amerikaiak vagyunk.

A mai nap az amerikai történelem eddigi legsúlyosabb lövöldözésének a napja. A lövésznek nyilvánvalóan egy kézifegyvere és egy erős gépfegyvere volt. A mészárlás tehát egyúttal arra is figyelmeztet, hogy mennyire könnyen szerezhet valaki fegyvert, amellyel emberekre lőhet egy iskolában, imaházban, moziban, vagy egy éjszakai szórakozóhelyen. El kell döntenünk, hogy ilyen országban akarunk-e élni. És az is egy döntés, ha aktívan semmit sem teszünk.

A következő órákban és napokban meg fogjuk ismerni a tragédia áldozatait. A nevüket. Az arcukat. Megtudjuk, kik voltak. Azt, hogy mennyi örömöt jelentettek a családjaiknak és a barátaiknak, s mit változtattak e világon. Mondjanak egy imát értük, és mondjanak egyet a családjukért is—hogy Isten adjon nekik elég erőt ahhoz, hogy el tudják viselni az elviselhetetlent! S nekünk is adjon elég erőt ahhoz, hogy mellettük állhassunk, s hogy legyen erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy változzunk. Meg kell mutatnunk, hogy ránk, a mi országunkra sokkal jellemzőbb az, ahogyan ők élték az életüket, mint a gyűlölet, amely abban az emberben élt, aki elvette őket tőlünk.

Mindehhez ösztönzést nyerünk majd a hősies és önzetlen cselekményekből is: a barátok hogyan segítették barátaikat, hogyan vigyáztak a másikra, s hogyan mentettek életeket. A gyűlölettel és erőszakkal szemben mi szeretni fogjuk egymást. Nem hódolunk be a félelemnek, és nem fordulunk egymás ellen. Ehelyett egy emberként állunk ki, mi, amerikaiak, hogy megvédjük népünket, megvédjük nemzetünket, és fellépjünk azok ellen, akik fenyegetnek bennünket.

Isten áldja meg a ma elvesztett amerikaiakat. Áldja meg a családjaikat. Kérjük Őt, őrizze továbbra is ezt az országot, amelyet szeretünk. Köszönöm.

Forrás: Remarks by the President on Mass Shooting in Orlando |The White House |Office of the Press Secretary|For Immediate Release| June 12, 2016|

This entry was posted in Uncategorized and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.