BESZÉD A SELECTUSA BEFEKTETÉSI CSÚCSON

John Kerry külügyminiszter | Washington, DC | 2016. június 21.

SECRETARY KERRY: (Taps.) Köszönöm, köszönöm szépen, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Köszönöm szépen, hölgyeim és uraim; elfogadom a jelöltséget. (Taps.) Köszönöm. Ennél már nem lehet jobb. Ez a legjobbról szól – (nevetés) – ha be tudnám magamnak tárolni ezt a népszerűséget, akár be is szállhattam volna a versenybe az elnökjelöltségért.  (Nevetés.)

Igazán nagyszerű itt lenni mindnyájukkal  – nem tudom elhinni, hogy ennyi energiájuk van két nap után. Nem csoda, hogy ez egy nagy siker. Igazán örülök, hogy itt lehetek Önökkel és nagyra értékelem; sokan Önök közül nagy távolságot utaztak be, hogy itt lehessenek. Igazán örülök, hogy jó barátom, Penny Pritzker mutatott be. Egy pillanatra szeretném ezt gyorsan én is viszonozni, el kell mondanom Önöknek, hogy Penny és én már számos országban voltunk együtt, támogatva ezzel nem csupán a SelectUSA-t, hanem az erős gazdaságokat, a remek kereskedelmet,  globális, kulcsfontosságú gazdasági döntéseket. És Amerika számára nagyon pozitív, hogy  olyan vezetői vannak, mint Penny, aki abszolút egyenlő szinten képes tárgyalni más üzletemberekkel – tulajdonképpen, sok esetben Penny egy magasabb szinten áll. Ő maga is egy ilyen sikeres üzletember. A családja nagyszerű munkát végzett. Ő tudja, hogy miről beszél.

Különleges hitelességet vívtunk ki, amely segítette Obama elnök gazdasági kezdeményezéseinek és gazdaságpolitikájának folytatását, amit én számos kormányban nem láttam az elmúlt 30 év folyamán, vagy itt Washingtonban. És ő [Penny Pritzker] segített abban, hogy a gazdaságpolitika az amerikai külpolitika alappillérévé  váljon világszerte. És azt hiszem, Önök mindannyian egyetértenek, hogy a SelectUSA-t, amelyet eredetileg Obama elnök hívott létre, ő alakította át egy elképzelésből gazdasági szükségszerűséggé nemzetünk számára és erőfeszítéseink egyik központi alkotóelemévé, hogy megmutassuk és elmagyarázzuk a világnak: az amerikai magánszektor nyitott mindenki számára.

Személyes élményem is van ezzel kapcsolatban. Ez a karrierem egy kevesek által ismert része, amikor egy este, egy kései vacsora után Bostonban, amikor jogot tanultam, volt egy nagyszerű vacsorám egy barátommal, és valószínűleg egy üveg bor, vagy több is elfogyott és amikor kijöttünk a vacsoráról, sétálgattam, és édességre fájt a fogam, nagyon szerettem volna egy forró csokis kekszet enni. Abban az időben nem találtam egy helyet sem, ahol lehetett volna kapni a Faneuil Hallban, ha ismerik Bostont. Szóval egyszerre az az őrült ötletem támadt, hogy én nyitok majd egy üzletet. Egy héttel később már a Rouse céggel tárgyaltam. Hirtelen ott álltam a bérleti szerződésemmel. Nem édességboltot, hanem ínyenc éttermet szerettek volna. Szóval ilyen ínyencszerű édességboltnak hívtam.

És megnyitottunk. És egy héttel korábban rájöttem, hogy nagy szükségem lesz egy receptre. Elvégre valamit csinálnunk kell itt. (Nevetés.) Szóval hazamentem, és a sütőmben elkezdtem különféle receptekkel kikísérletezni, és kitaláltam egy receptet, aminek, emberek, olyan magas a koleszterin szintje, – (nevetés)-  hogy el se hinnék.  Azután megnyitottam a süteményboltot ami, el kell mondanom önöknek, még mindig ott van. Nyitva van. És ha nem váltottam volna közszolgálati karrierre, én lehettem volna a késő éjjeli harapnivalók  Steve Jobsa. (Nevetés.) És higgyék el, jobban fizetett volna, jobban, mint amennyit most kapok, de (nevetés).

Akárhogy is, ha képesek egy édesség iránti vágyat egy olyan vállalkozássá alakítani, ami még  40 év múlva is ott van, akkor bármire képesek az üzleti életben. Én mondom Önöknek. Tehát van remény mindenki számára. (Taps.)

Nos, tudom, hogy már hallották az elnöktől tegnap az ebéd alkalmával, és hallották Pennytől, és más tisztviselőktől, hogy az Egyesült Államok miért marad továbbra is az első számú befektetési célpont. Tudom, már hallották, hogy a latin-amerikai, csendes-óceáni, ázsiai, közel-keleti és máshol lévő cégek miért a mi piacainkra összpontosítják az idejüket, pénzüket és emberi erőforrásaikat. Azt is tudom, hogy én vagyok az utolsó felszólaló ezen a csúcstalálkozón, – ami azt jelenti, hogy egyedül én állok Önök és a happy hour  között. (Nevetés.) Szóval, ezt igyekszem tiszteletben tartani.

De engedjék meg, hogy hadd töltsek pár percet azzal, hogy elmagyarázom Önöknek, külügyminiszterként miért tartom központi fontosságúnak azokat az ügyeket,  amelyek a SelectUSA alapjai is egyben és kulcsfontosságúak a mai, nagyon összetett és gyorsan változó világ hatékony vezetése szempontjából, egy olyan világénak,  amely nem fogható ahhoz, amit az előző generációk megtapasztaltak. Összehasonlítva néhány döntéssel és konfliktussal, amelyekkel ma szembenézünk, az előző század egyszerű volt, mert olyan szinten dominálták állami szereplők, állami ambíciók és államok közötti konfliktusok, ami két világháborúba, Koreába és Vietnámba került nekünk, és így tovább. De ma, néhány kivétellel ugyan, főként nem állami szereplők azok, amelyek irányítják az új világrendet.

És az erőszak ellenére, amire nap mint nap ébredünk, a  azt láthatjuk, hogy ezekben a kegyetlen konfliktusokban,  tulajdonképpen ebben a században kevesebb számú embert ölnek meg, mint az előző században, és sokkal, sokkal több ember nőtt bele a középosztályba, több százmillióan Kínában, Indiában és sok más országban.  15 évvel ezelőtt, Korea segélyre szorult. Ma Korea segélyeket adományoz. Ez az az átalakulási folyamat, ami jelenleg zajlik.

És itt mindenki különböző országokból, különböző nyelveken örül. Különböző szakterületeink vannak, különböző – különböző vállalkozásokat képviselünk. Önök ezeknél az asztaloknál különböző vállakozásokat képviselnek, és sokan nagyon különböző szinteken. Viszont mindannyiunkra hatással vannak bizonyos kihívások, amelyek befolyásolják a gazdaságainkat, közös biztonságunkat kockáztatják és veszélyeztetik közös jövőnket.

Az én helyzeti előnyömből, külügyminiszterként, miután meglátogattam – nem is tudom, pontosan mennyi – több mint 90 országot és sok mérföldet utaztam, a sok változatos probléma közül, amellyel szembenézünk, úgy látom, három különböző, de összefüggő probléma emelkedik ki. Ezek azok a kihívások, amelyek meghatározzák majd ennek a kormánynak és generációnak az örökségét, csak úgy, mint a következő nemzedékek jólétét.

Az első az erőszakos szélsőségesség és azoknak a nem kormányzati szereplőknek a felemelkedése, akiknek  nincs cselekvési tervük – az általuk kihasznált frusztráción, az általuk támogatott fanatizmuson és az általuk lángra lobbantott konfliktusokon kívül. És ennek a kihívásnak a jelentőségét ma a világ minden egyes sarkában érzik, nyilvánvalóan ezt igazolták a floridai Orlandóban történt 9 nappal ezelőtti terrorista és homofób lövöldözések.

A második kihívásunk, hogy megőrizzük bolygónk egészségét a klímaváltozás és más környezeti ártalmak tükrében.  Néhányan – néhányan – még mindig azt hiszik, hogy ez távoli. Néhányan még meg is kérdőjelezik. De a legtöbb racionálisan gondolkodó ember ezen a bolygón megérti, hogy mi folyik itt.

A hangom egy kicsit érdes, mert a Sarkvidéken voltam, éppen pár nappal ezelőtt, ahol első kézből láttam, mi történik. Odarepültem és egy hajón voltam, közel a fjordokhoz, a jégfjordokhoz, ahonnan naponta 86 millió tonnányi olvadó gleccser zuhan  a fjordokba. Az  egynapi vízmennyiség abban a fagyott jégben elegendő New York város egy egész éves vízszükségleteinek teljes ellátására, és ez történik minden nap. És ma hegyek pereménél szürkeséget látunk ott, ahol korábban gleccser volt, és most nincs semmi – csupán 15 év leforgása alatt történt mindez.  A jégtakaró olvadása 1.2-1.8 méter  potenciális tengerszint emelkedést jelenthet.

Tehát a helyszínen megtudta, mi folyik  az Antarktiszon valójában, és hogy potenciálisan akár 7 méter  tengerszint-emelkedéssel nézünk szembe. Szóval ha biztosítási cégük van, vagy az óceán közelében élnek vagy befektetéseik vannak ott,  ahol ez a hatás közvetelenül érződhet,  nyilvánvalóan ezek azok a dolgok, amelyeken el kell kezdeniük  gondolkozni, mivel már tanúi lehetünk az ivóvízért folytatott összecsapásoknak ,  a vízhiány miatt  menekülőket, és jelentős változások zajlanak az élelmiszertermelésben és a vízkészlet alakulásában.

A harmadik kihívás esetében alapvető fontosságú, hogy összekapcsoljuk az első kettővel, és hogy fejlesszük az átfogó kormányzást azért, hogy a vezetők mindenütt megküzdhessenek a korrupcióval, közbizalmat szerezhessenek, az egységet inspirálhassák. És én, mint külügyminiszter mondom Önöknek, a Szenátus Külügyi Bizottságában töltött 28 év után, megdöbbent, milyen szinteket ölt a korrupció bizonyos helyeken. És tudom, hogy Önök közül, akik nemzetközi üzletekben érdekeltek, szembeszállnak ezzel különböző módszerek és döntések véghezvitelével.

Mindhárom kihívás, amit megemlítettem, kapcsolódik azokhoz a kérdésekhez, amelyek összehoznak minket az e heti konferencián: hogyan mélyítsük el kereskedelmi és befektetési kapcsolatainkat? Hogyan kössük össze a piacokat oly módon, ami biztosítja, hogy minden közösségünk virágozzék? Mit fogunk tenni azzal a 150 millió Afrikában élő gyermekkel, akiknek iskolára van szüksége, nem a héten, nem 10 év múlva, hanem most, de mégsem jut nekik iskola? Hogyan építsük fel a közös felemelkedésünket, ami – ahogy az leggyakrabban történik– a globális biztonság és béke alapja lehet?

Az összefüggések, barátaim, kristálytiszták. Minél jobban képesek vagyunk gazdasági lehetőséget nyújtani a fiatalok számára, annál kevésbé valószínű, hogy az erőszakos szélsőségesség csapdájába esnek. És vegyék figyelembe ezt: körülbelül 2 milliárd 15 éves vagy annál fiatalabb gyermek van ma a világon. Minél hamarabb fogjuk fel teljesen azt, hogy sürgősen foglalkozni kell a problémákkal, amelyeket említettem – a klímaváltozással és a korrupcióval – annál hamarabb fogjuk megragadni azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyek gyakorlatilag elkerülhetetlenek azáltal, hogy forradalmasítják azt, ahogy létrehozzuk és megőrizzük az energiát és e közben milliónyi munkahelyet teremtünk.

Ez az emberiség történetének legnagyobb piaca, emberek. Massachusetts állama hatalmas vagyonra tett szert az 1990-es évek alatt. Minden ötödik amerikai kereső jövedelme emelkedett az 1990-es években. Egy 1000 milliárd dolláros piac volt körülbelül 1 milliárd szereplővel. Az energiapiac már szintén 4-5 millió szereplővel rendelkezik, már többezer milliárd  dollárral – sokszorosan – és azt mondják, hogy 20 és 50 ezer milliárd  dollárt fognak költeni a következő 20-30 év folyamán különböző típusú energiákra.

Szóval azáltal, hogy csatlakoznak egy teljes erejű kampányhoz a kormányzat fejlesztésének és a korrupció megszüntetésének céljaival, megnyithatjuk az utat a fenntartható növekedés felé, közben csökkentve az elidegenedés érzetét, amely sok embert mind maguk, mind a társadalom számára destruktív tevékenységek végrehajtására ösztönöz.

El kell mondanom Önöknek, hogy ezeknek a pontoknak az összekötése olyasvalami, ami történik meg automatikusan  a közbeszédben, és egy kis időbe telt számomra, hogy tényleg megértsem az összefüggést. De ezek miatt az összefüggések miatt  van, hogy külügyminiszterségem első napjától kezdve hangsúlyozok, miszerint a külpolitika és a gazdaságpolitika ugyanazon érme két oldala, azaz hogy a gazdaságpolitika külpolitika, és a külpolitika gazdaságpolitika.

Ez pedig csupán józan ész, ugyanis  ha üzletelünk egymással határokon átívelve, amikor országaink egymással kereskednek és egymás piacaira fektetnek be és mindannyian részvényesek vagyunk, akkor kormányainknak annál több ösztönző ereje van, hogy együttműködjenek egy egész sornyi kritikus ügyben. Továbbá, a megnövelt kereskedelmi jelenlétünk nettó előny a gazdasági növekedésben mindegyik közösségünkben, mivel ha együtt növekedünk, jobban teljesítünk.

És végezetül, ezen a napon és ebben a korban, megfigyelhető tény, hogy egy nemzet érdekeit és szövetségeit nem csupán egy távoli csatamezőn bevetett csapatok vagy tengerentúli szolgálatot teljesítő diplomaták határozzák meg, hanem a mai vállalkozók, vállalatigazgatók és üzlettulajdonosok is, mint Önök, a cégek által, amelyeket felépítenek, a munkások által, akiket felvesznek, a diákok által, akiket tanítanak, és az emberek közötti kapcsolatok által, amelyeket összekovácsolnak.

Szóval, amikor a német Berghoff Csoport úgy dönt, hogy gyárat épít az alabamai Auburnben, a cég nemcsak 100 magasan képzett, jól fizetett állást hoz létre, hanem új kapcsolatot is az Egyesült Államok és az egyik legerősebb és legmegbízhatóbb szövetségesünk között. Amikor a kínai Envision Energy úgy dönt, hogy egy innovációs központot hoz létre  szélenergia szoftver fejlesztése céljából a kolorádói  Boulderben, a cég olyan köteléket hoz létre a helyi amerikai közösséggel, amelyre a két kormány közül egyik sem lenne képes, de amely azt a célt szolgálja, hogy közben erősítsük a kétoldali kapcsolatainkat és lehetőségeket hozzunk lére.

Épp most jöttem vissza Kínából a kétnapos Biztonsági és Gazdasági Párbeszéd eseményről, és elmondhatom Önöknek, hogy a kölcsönös függőség, amely ezeknek a kapcsolatoknak egyik következményeként jelenik meg, automatikusan megjeleníti magát más döntésekben, amelyekkel ott kezdünk szembenézni, ahol nézeteltéréseink lehetnek. Egyébként pedig segít elgondokozni Önöknek azon, hogyan lehet máshogy kezelni ezeket a különbségeket.

Amikor az indiai Aurobindo Pharma létrehoz egy üzemet Észak-Karolinában, Durhamben, a befektetése eléri a helyi tehetségeket, növeli a munkalehetőségeket, új kutatás-fejlesztési központot hoz létre az egészségügyben, megnyitja az ajtót a világ legrégebbi és legnagyobb demokráciái közötti  egy mélyebb stratégiai együttműködés felé.

A Külügyminisztériumban és az Obama-kormányzat egészében, mi megértjük ezen befektetések és sok más alapvető dolog fontosságát gazdaságunk, diplomáciánk és nemzetközi vezető szerepünk számára. Ezek mind összekapcsolódnak.

És az elnök ezért hozta létre és működteti a SelectUSA-t elsősorban. Felismerjük, hogy a növekvő befektetések az Egyesült Államokon belül és kívül minden résztvevő fél számára kedvezőek, amelyek megtartják mukahelyeinket az Önök közösségeikben, növelik a külföldi fejlesztési munkát és fejlesztik  a gazdaságot mindenki számára.

Értékeljük azt is, hogy a mélyebb kereskedelem és befektetés sokkal egészségesebb kétoldalú kapcsolatokat eredményez. Egymáshoz kötik az országokat és bátorítanak mindenkit, hogy ugyanazon szabályok szerint játszanak. És egy mechanizmust is létrehoznak, hogy megerősítsék azokat a szabályokat, amelyeket most két fordulópontot jelentő kereskedelmi egyezményen keresztül szeretnénk megtenni, és hallottak Mike Froman-től a TP-ről  a csendes-óceáni gyűrű mentén, és Európában a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Együttműködésről.

Nem lehet meglepetés, figyelembe véve mindezen tényezőt, hogy a Külügyminisztérium a SelectUSA és az FTI promócióját prioritássá tette. Külügyi szolgálatunk tisztviselői tudják, hogy portfólióik része a gazdasági nagykövetként való szolgálat. És elmondtam mindenkinek a követségeinken, hogy a munkánk nem csak az, hogy elküldjünk valamit a gazdasági tisztségviselőnek és annyi, majd elfelejtkezzünk az egészről.

De ma diplomáciai erőfeszítéseink alapja, hogy segítsük vállalkozásainkat. Személyesen telefonáltam és dolgoztam szerződéseken Egyiptomban, most Iránban a Boeing miatt, és más erőfeszítéseken dolgoztam a világ sok más részén, ahol szükséges az a bizonyos felhajtóerő, hogy átlépjük a vonalat vagy átlépjük az akadályt vagy elkezdjünk változtatni. És szeretném leszögezni, hogy nagyköveteink és gazdasági szakembereink az elsők között vannak, akikkel  a külföldi üzletemberek találkoznak, amikor elkezdik felfedezni a befektetéseket az Egyesült Államokban.

Pontosan ez az, amiért képviselet-vezetőink delegációkat kísértek  a vendéglátó  országaikból minden egyes SelectUSA-találkozóra, beleértve az idei  22-t. És ez az, amiért nagykövetségeink és konzulátusaink világszerte foglalkoztatnak kereskedelmi tisztségviselőket, akik arra összpontosítanak, hogy befektetéseket vonzzanak a tengerentúlról, és alapvető kapcsolatként működnek a külföldi cégek, illetve az amerikai kormányzati partnerek, gazdaságfejlesztési tisztviselők és közösségek között.

És képviseleteink szintén ezért látják el tanácsokkal az Önök cégeit, válaszolnak kérdésekre a piacainkról, nyújtanak információt az érzékelhető és potenciális belépési akadályokról, és kötik össze Önöket a SelectUSA eszközeivel és szolgáltatásaival. És mindezt azért tesszük, mert segít nekünk, hogy segíthessünk Önöknek üzletet kötni, ami nagymértékű energiát, a munka és a gazdasági tevékenység kreativitását hozza el partjainkra.

Röviden, a SelectUSA munkáját a minisztériumunk napi erőfeszítéseinek fősodratú részévé alakítottuk, hogy elmélyítsük a diplomáciai kapcsolatokat, érvényesítsük érdekeinket és támogassuk közös értékeinket. És teljesen meg vagyok győződve – a kétség legkisebb szikrája sincs bennem -, hogy az amerikaiak sokkal jobban járnak  ennek eredményeképpen, csakúgy, mint partnereink.

Szóval az alapvető ötlet az, hogy a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése központi fontosságú a globális vezetésünk számára, amely, azt hiszem, az utóbbi években külpolitikánk egyik sokkal prominensebb vonásává vált, habár ez nem új koncepció. De Penny egyik elődje, egyébként az egyik első kereskedelmi miniszterünk, egy Oscar Straus nevű fickó szerint a kereskedelmi diplomácia „kölcsönösségen alapszik, a béke, az egyenlő lehetőségek és a nyitott kapuk diplomáciája.”

Szóval már egy ideje napirenden van ez az elképzelés,  de nem hiszem, hogy olyan intenzitással gyakorolták, amilyen intenzitással Önök ma segítik ennek gyakorlását, és nem hiszem, hogy bárki dolgozott volna korábban egy ennyire  gazdasági sikerekre  éhes világban, ahol az étvágy akkorra lett volna, mint manapság.

Barátaim, nyilvánvaló, hogy amikor ma befektetnek az Egyesült Államokban, úgy gondolom, hogy Önök biztosan egy sikeresebb világba, egy biztonságosabb bolygóba, és a béke és lehetőségek – reméljük, látni fogják a kapcsolatot – jövőjébe fektetnek, amelyet nyilvánvalóan biztosítani szeretnénk családjaink, munkavállalóink és országaink számára.

Azzal szeretném zárni, hogy azt mondom Önöknek, megtiszteltetés külügyminiszterként szolgálni ezekben a nehéz időkben. Előrelépést tettünk Líbiában és Jemenben, sőt, Szíriában és Irakban is az Iszlám Állam ellen. Abszolút meg vagyok győződve arról, hogy le fogjuk győzni és el fogjuk pusztítani az Iszlám Államot a következő hónapok és a következő év folyamán. És meg vagyok győződve, hogy ebből egy nagyobb, erős fókusz következik majd erre a kihívásra, amelyet itt ma jellemeztem, nagyobb mozgástérrel, amelyben képesek leszünk megküzdeni vele.

Szóval szeretném megdicsérni Önöket elkötelezettségükért, itt, mint ezen kezdeményezés részeseit. Tudom, hogy néha odakint keménynek tűnnek a dolgok, és amikor így van, mindig eszembe jutnak Nelson Mandela intelmei, miszerint mindig minden nehéznek tűnik, amíg nincs megcsinálva. És azt hiszem, egy jó adag inspirációt kellene merítenünk ebből a gondolatból.

Köszönöm a megtiszteltetést, hogy itt lehetek ma Önökkel, és köszönök mindent, amit tesznek. Köszönöm.

(Taps.)

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.