OBAMA ELNÖK BESZÉDE A VARSÓI NATO-CSÚCSTALÁLKOZÓT KÖVETŐ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN

Varsó, Lengyelország | 2016. július 9. | Az Egyesült Államok NATO Képviselete

Az alábbi fordítás Obama elnök beszéde az újságírói kérdések és a válaszok nélkül

OBAMA ELNÖK: Jó estét mindenkinek. Ismét szeretném megköszönni Lengyelország kormányának és népének, hogy otthont adtak ennek a NATO-csúcstalálkozónak. És különösen a varsóiaknak szeretném megköszönni e csodálatos vendéglátást. Harmadszor járok itt Lengyelországban. Minden alkalommal rendkívül barátságosan fogadtak, ami azt jelzi, hogy a két országot igen szoros kötelékek fűzik össze.

Az otthoni eseményekkel akarom kezdeni a sajtótájékoztatót. Ez egy igen kemény hét volt—elsősorban azok családjainak, akiket megöltek, de az amerikaiak egész nagy családjának is. Loretta Lynch főügyésszel folytatott tegnapi telefonbeszélgetésemben hangsúlyoztam, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak és a szövetségi kormánynak továbbra is mindenben segítenie kell a dallasi vizsgálatot, és támogatnia kell a rendőrséget és Dallas városát, akik e tragikus üggyel foglalkoznak.

Brown rendőrfőnökhöz intézett telefonhívásomban dicsérettel illettem őt e rendkívül nehéz időben tanúsított kiemelkedő vezetői szerepéért, és arra kértem, tudassa a tisztekkel és családjaikkal, hogy az amerikaiak velük együtt gyászolnak, s mellettük állnak.

Magam is tolmácsolhatom majd a részvétünket és tanúsíthatom a szolidaritásunkat, amikor néhány napon belül Dallasba látogatok. De addig is hadd tegyek néhány igen rövid kijelentést. Mindenekelőtt azt, hogy bármennyire fájdalmas is volt ez a hét, szilárd meggyőződésem, hogy Amerika nem olyan megosztott, mint sokan vélik. Faji és társadalmi háttértől függetlenül minden amerikait jogosan felháborítanak a rendőrség elleni megbocsáthatatlan támadások, akár Dallasban, akár máshol.

Ez a tüntetőkre is érvényes. A családtagokra is érvényes, akiknek ugyan súlyos aggályaik vannak a rendőrség magatartásával kapcsolatban, mégis azt mondják, hogy ez elfogadhatatlan. Ebben nincs megosztottság. És bármilyen faji és bármilyen társadalmi hátterű is egy amerikai, jogosan szomorítja el és dühíti Alton Sterling és Philando Castile halála, és az a nagyobb, makacs probléma, hogy igazságszolgáltatási rendszerünk másképpen kezeli az afroamerikaiakat és latinókat.

Tehát bánat van, harag van, nem világos, hogy hogyan tovább. Azt viszont mindannyian tudjuk, hogy nem így akarjuk a közösségeinket működtetni. Nem ilyenek akarunk lenni mi, amerikaiak! És ezen az alapon képesek lehetünk a konstruktív és pozitív továbblépésre.

Nem hagyhatjuk tehát, hogy néhány ember tettei alapján ítéljenek meg bennünket. A dallasi támadásokat végrehajtó tébolyult egyén épp annyira nem az afroamerikaiak képviselője, mint a charlestoni lövöldöző a fehér amerikaiaké, és az orlandói vagy San Bernardinó-i lövöldöző a muszlim amerikaiaké. Nem a mi nevünkben cselekszenek. Mi nem ilyenek vagyunk!

És e héten többek között az ad nekem reményt, ahogyan az amerikaiak túlnyomó többsége reagál erre—empátiával és megértéssel. Láttuk, ahogy a rendőrség országszerte igyekszik kezet nyújtani a közösségeknek, amelyeket szolgál, s hihetetlen szakmai hozzáértést tanúsítva védelmezi a tüntetőket. Vannak aktivisták és helyi csoportok, akik aggályaiknak adtak hangot a rendőrségi lövöldözésekkel kapcsolatban, ugyanakkor rendíthetetlenül támogatják a dallasi rendőrséget. Ami ugyancsak indokolt, mivel a dallasi rendőrség kiváló példát mutat a többieknek: ez a szervezet komolyan vette és veszi a rendőrségi lövöldözéseket, és olyképpen kezeli azokat, hogy nem csak a gyilkosságok aránya csökkent, de drasztikusan csökkentek a rendőri kötelességszegésekkel kapcsolatos panaszok is.

Ezt a hozzáállást kell elsajátítanunk! Erre a hozzáállásra akarok építeni! Ez az egyik oka, hogy a jövő héten—a Ferguson után felállított munkacsoportot felhasználva és egyben arra építve—rendőri és a bűnüldöző szerveket, valamint közösségi aktivistákat és civil jogi vezetőket hívok össze a Fehér Házba. Olyan építő tevékenységeket akarok beindítani, amelyek tényleges változásokat hoznak—mert ezt akarja minden amerikai.

Tehát az afféle utalások, miszerint igen jelentős a polarizálódás, és visszakerültünk ugyanabba a helyzetbe, ahol a 60-as években voltunk, egyszerűen nem igazak. Nincsenek zavargások, és nem fordul elő, hogy a rendőrség békés tiltakozókat üldözne. Szinte egyöntetűen békés tiltakozásokat láthatunk. És azt, hogy a rendőrség ezeket egyöntetű szakmai hozzáértéssel kezeli.

Így az e héten elvesztett életek súlyos, nehéz és nyomasztó hatása ellenére van egy szilárd alapunk, amelyre támaszkodhatunk. Csak bíznunk kell magunkban, abban, hogy számíthatunk a jobbik énünkre. Meg kell állnunk egy pillanatra, el kell gondolkodnunk, s meg kell bizonyosodnunk róla, hogy az általunk elfogadott retorika nem romboló, hanem építő jellegű; hogy senki szerepét nem túlozzuk el; hogy nem a legrosszabbat látjuk mindig az emberekben, hanem a legjobbat. Ha így teszünk, bízom benne, hogy továbbra is a haladás útját járjuk.

Most itt, Európában sorsdöntő pillanat ez a Szövetségünkre nézve. A NATO közel 70 éve alatt talán soha nem szembesültünk egyszerre ennyi különféle—biztonsági, humanitárius és politikai—kihívással. Egyes NATO országokat—az Egyesült Államokat, Kanadát, Franciaországot, Belgiumot és Törökországot—szörnyű terrortámadások értek, amelyeket az ISIL irányított vagy inspirált. Oroszország megsértette egy független európai nemzet—Ukrajna—szuverenitását és területi integritását, s provokatív módon viselkedett a NATO szövetségesekkel. Az európai határokat és gazdaságokat a konfliktusok és a jogfosztások elől menekülők milliói teszik próbára. A szavazás pedig, amellyel az Egyesült Királyság az Európai Unió elhagyása mellett döntött, jelentős kérdéseket vet fel Európa jövőbeli integritásával kapcsolatban.

Ebben a megpróbáltatásokkal terhes pillanatban szeretném megragadni az alkalmat, hogy egyértelműen elmondhassam, mi nem fog sohasem megváltozni: az Egyesült Államok rendíthetetlen elkötelezettsége Európa védelme és biztonsága, transzatlanti kapcsolataink, közös védelmünk iránt.

Jövőre lesz az 100. évfordulója annak, hogy az első világháború idején európai földre léptek az első amerikai csapatok. És azóta, a két világháború, egy hosszú hidegháború és az utánuk eltelt évtizedek során amerikai nemzedékek egész sora szolgálta itt közös biztonságunkat. Franciaországtól Hollandiáig és Olaszországig csendes temetőkben nyugszanak az ott elesett amerikaiak. Még most is 60.000-nél több amerikai katona szolgál több tucat európai országban.

Íme, mondandóm lényege: akár jó, akár rossz idők járnak, Európa mindig számíthat az Egyesült Államokra.

Itt Varsóban nem csak egyszerűen megerősítettük, hogy tartósan eleget teszünk az 5. Cikkelyben foglalt közös biztonsági kötelezettségeinknek. Kollektív védelmünk terén olyan jelentős előrelépéseket teszünk, amilyenekre a hidegháború befejezése óta nem volt példa. Először is megerősítjük a NATO védelmi és elrettentő képességét. Európai Megnyugtatási Kezdeményezésünkre (European Reassurance Initiative) építve—amely a Baltikumtól a Fekete-tengerig már fokozza a készenlétünket—Szövetségünk a keleti szárnyon is növelni fogja előretolt jelenlétét.

Amint azt tegnap bejelentettem, egy zászlóaljnyi amerikai katona telepítésével az Egyesült Államok lesz a vezető itt, Lengyelországban. Észtországban az Egyesült Királyság, Litvániában Németország, Lettországban Kanada lesz a vezető. Ez azt jelenti, hogy rotációs alapon mintegy 4000 további NATO-katona lesz a régióban. Továbbá az újabb amerikai harci dandár egész Európában rotálni fog, beleértve további 4000 amerikai katonát is. Eközben déli irányban, Románia és Bulgária területén új elrettentő intézkedésekben is megállapodtunk. Tehát a NATO félreérthetetlenül jelzi, hogy minden szövetségesét megvédi.

Csapatainkat még jobban felkészítjük egy sor fenyegetésre. Például már működik a NATO közös munkacsoportja, és bárhol Európában rövid időn belül képes katonákat telepíteni. A Lengyelországban, Romániában és Spanyolországban elért előrelépésekkel feláll a NATO ballisztikus rakétavédelme. Továbbá újabb erőfeszítést teszünk a szövetségesek rugalmasságának a fokozására, hogy jobban tudjanak védekezni az új típusú fenyegetések, így a kibertámadások ellen.

A NATO növeli az Ukrajnának nyújtott támogatást is. A NATO-Ukrajna Bizottság találkozóján egy új támogatási csomagban állapodtunk meg, hogy hathatósabb segítséget adjunk az ukrán csapatoknak. Cameron miniszterelnök, Hollande elnök, Merkel kancellár, Renzi miniszterelnök és jómagam találkoztunk Porosenko elnökkel, és ismételten kifejezésre juttattuk, hogy szilárdan támogatjuk Ukrajna szuverenitását és területi integritását, valamint a politikai és gazdasági reformok továbbvitelének a fontosságát.

(Taps hallatszik át egy másik teremből.)

Köszönöm! Máris tapsolnak nekem. (Derültség.) Pedig még be sem fejeztem. (Derültség.)

És bár a NATO-Oroszország Tanács a jövő héten összeül Brüsszelben, mind a 28 ország azon az egységes állásponton van, hogy Oroszországgal folytatott üzleti ügyeink nem térhetnek vissza a szokásos mederbe, amíg az maradéktalanul eleget nem tesz minszki kötelezettségeinek.

A NATO többet tesz majd a terrorista hálózatok ellen is. Az ISIL elleni kampányhoz jelenleg is hozzájárul minden szövetséges. A Szövetség most AWACS repülőgépekkel teszi hatékonyabbá az ISIL elleni hírszerzést, megfigyelést és felderítést. Az iraki biztonsági erők NATO kiképzése, amely jelenleg Jordániában folyik, átkerül Irakba, ahol még hatékonyabbá válhat. Továbbá— azon döntésem hatására, melynek értelmében jövőre is jórészt a jelenlegi létszámban maradnak amerikai katonák Afganisztánban—az USA-val együtt 39 ország több mint 12.000 katonával járul hozzá a NATO kiképző feladatához. És emellett, mintegy 30 ország ígérete alapján, több mint 900 millió dollár jut majd az afgán erők fenntartására—ami igen erős üzenet arról, hogy tartósan elköteleztük magunkat Afganisztán mellett.

Fokozni fogjuk az erőfeszítéseinket a NATO déli szárnyán is. A Földközi-tenger térségében több támogatást adunk a fegyvercsempészek megállítására, valamint a kétségbeesett migránsokat kihasználó bűnözők üldözésére irányuló uniós haditengerészeti műveletekhez. Továbbá Észak-Afrikától a Közel-Keleten át Grúziáig még több segítséget nyújtunk majd partnereinknek ahhoz, hogy megerősíthessék saját védelmi képességeiket.

És végül, sok év után, a NATO leállította a védelmi kiadások kollektív csökkenését. Az elmúlt két év során a legtöbb NATO-tag felhagyott a védelmi kiadások lefaragásával, s kezdett többet invesztálni a védelembe. Ez annyit jelent, hogy a tervek értelmében az egész Szövetségben növekednek a védelmi kiadások. Külön dicséret illeti barátainkat az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Görögországban, Észtországban— akik az Egyesült Államokkal együtt— GDP-jük legalább 2 százalékát máris maradéktalanul kollektív védelmünkre fordítják. Ám azok kedvéért, akik most számolni kezdenének, azt is hozzáteszem, hogy a szövetségesek nagy része tehát még nem ért el eddig a 2 százalékig—amelyben Walesben mindannyian megállapodtunk. Erről igen őszintén elbeszélgettünk. Tudott, hogy a ránk váró fenyegetések és a számunkra fontos képességek miatt mindenkinek fejlesztenie kell, és mindenkinek jobban kell teljesítenie.

Befejezésül megemlíteném, hogy ez az utolsó NATO-csúcstalálkozóm. Hivatali időm alatt végig az volt az egyik legfontosabb külpolitikai prioritásom, hogy megerősítsük a szövetségeinket, különösen a NATO-val. És ha visszatekintek az elmúlt nyolc évre—mind a haladásra, mind a kihívásokra—meggyőződéssel állíthatom, hogy eleget tettünk ennek az ígéretnek. Az Egyesült Államok fokozta európai jelenlétét. A NATO olyan erős, mozgékony és tettre kész, mint eddig bármikor. S mint Montenegró mostani jelenléte is mutatja, a NATO tagsághoz vezető ajtó továbbra is nyitva áll mindazon országok előtt, amelyek megfelelnek magas szintű elvárásainknak.

Tehát soha senki ne vonja kétségbe, hogy e Szövetség a jövőben is egységes marad, és a jövőre összpontosít! És azt is tudom, hogy amint az elmúlt száz év során egymás mellett álltak országaink, a következő száz év során is így teszünk, és ettől még erősebbek leszünk.

S most várom a kérdéseket.

(….)

Forrás: Remarks by President Obama at Press Conference After NATO Summit |Warsaw, Poland | July 09, 2016 | U.S. Mission to the North Atlantic Treaty Organization

 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.