AZ ISIL-ELLENES MINISZTERI TALÁLKOZÓT KÖVETŐ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

John Kerry külügyminiszter | Dean Acheson előadóterem | Washington, DC | 2016. július 21.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jó napot mindenkinek. Gondolom, tudják, hogy a Daesh/ISIL-ellenes koalíció országainak külügyminisztereit és védelmi minisztereit hívtuk ma itt össze. Az Interpol örömmel fogadott csatlakozásával a koalíciónak immár 67 tagja van. A mai üléseken többek között Carter védelmi miniszter, Brett McGurk elnöki különmegbízott, valamint Clapper tábornok, a Nemzeti Hírszerzés igazgatója tartottak beszámolót. S a három különböző ülésen—a reggeli fő ülésen, az ebéddel összekötött déli ülésen, valamint egy hosszas délutáni ülésen—bőségesen volt időnk arra, hogy minden résztvevő hozzászólhasson, s teljes értékű megbeszélést folytathassunk. Szerintem a mai napban az a legfontosabb, hogy teljes egyetértés mutatkozott az alkalmazandó stratégiák, az eddigi eredmények értékelése, s a további teendők kérdésében. Minden régióban, s munkánk minden vonatkozásában maximális az elkötelezettségünk. A Közel-Keleten, Európában és máshol lezajlott elvetemült terrortámadások pedig még inkább győzelemre sarkallják a koalíció minden egyes tagját.

Azt hiszem, fontos megemlíteni, hogy a Daesh-ellenes koalíció, ez a nagyívű, sokféle pályán mozgó együttműködés, mely nem egészen két évvel ezelőtt gyakorlatilag a nulláról indult, mostanra a kinetikus, közvetlen katonai cselekményektől a kiképzésig, az idegen harcosok elleni fellépéstől a finanszírozás akadályozásáig, az infrastruktúra és a kialakult fizetési módszerek célbavételétől az információk cseréjéig és a hírszerzési eredmények megosztásáig mindenre kiterjed. A koalíció jelentősen megnövekedett képességei napról napra nagyobb hatékonyságot biztosítanak.

Amikor összeálltunk,—amikor Obama elnök megbízott e koalíció létrehozásával—, a terroristák Szíria és Irak terjedelmes részein tomboltak. És mindenki emlékszik a Toyotás, gépfegyveres, fekete zászlós felvonulások képeire, és az ISIL tagjaira, akiknek mindaddig senki sem szegült ellen, amíg Obama elnök nem rendelte el a légitámadásokat, hogy ne vonulhassanak be még magába Bagdadba is. Lerohanták és kifosztották a fontosabb városokat, legyilkolták vagy rabszolgasorba döntötték emberek ezreit, ősi kulturális értékeket semmisítettek meg, s minden muzulmán vezetőjének kiáltották ki magukat.

A mai megbeszélések során számomra az volt az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy maguk az arab országok— nem csak arab, de muzulmán országok—egyértelműen kinyilvánították, hogy amit a Daesh tesz, és ami maga a Daesh, az nem azonos az iszlámmal. És ennek az üzenetnek nyilvánvalóan sokkal nagyobb súlya van, ha a muszlim világból ered, mint ha mitőlünk.

Így ma összejöhetünk, ahogy most Washingtonban tettük,—védelmi miniszterek és külügyminiszterek—, úgy tudom, 45 ország képviseletében, és elmondhatjuk, hogy a kocka megfordult. Koalíciónk és helyi partnereink kiűzték a Daesht az addig ellenőrzésük alatt tartott iraki területek közel 50, valamint a szíriai területek 20 százalékáról. Az utóbbi nyilvánvalóan sokkal bonyolultabb, mert ott nincsenek hasonló helyi erőink. A koalíciós légicsapások következtében azonban lebomlott a Daesh vezetősége, a szervezet pedig alkalmatlanná vált támadó katonai műveletek végrehajtására. Valójában tavaly május óta nem tudtak úgy megszállni egy települést, hogy meg is tartsák azt, és újabb területeket sem tudtak leigázni. A Daesh csak zsugorodott és visszavonult.

Ezen kívül folyamatosan támadtuk olaj-infrastruktúráját, tartálykocsijait, készpénztároló helyeit. Utolsó miniszteri szintű találkozónk óta legalább az egyharmadával csökkent a Daesh harcosainak száma, s a toborzás is lelassult—kevesebben jönnek más országokból—, s tudjuk, —mert most már erről is képesek vagyunk tudomást szerezni—hogy egyre több a szökés is. A koalíció most szilárdan az iraki kormány és az iraki nép mellett áll, akik nehéz feladat befejezésére készülnek: maradéktalanul ki kell űzniük a területükről a Daesht, hogy továbbléphessenek, újjáépíthessék a városaikat, újjáépíthessék az életüket, s olyan befogadó és összefogó társadalmat hozzanak létre, amilyet szeretnének.

Ennek érdekében tegnap a komoly látogatottságnak örvendő adományozói konferenciánkon több mint 2 milliárd dollár értékű új támogatást szereztünk a humanitárius és stabilizációs igények azonnali kielégítésére. Mivel hamarabb visszavettük Falludzsát, visszavettük Rámádit, visszavettük Tikritet, mint egyesek várták, igencsak szükségessé vált, hogy ezeken a településeken helyre tudjuk állítani a szolgáltatásokat, s segíteni tudjunk azoknak, akik haza akarnak térni, vagy már haza is tértek—kezdve Tikrittel, ahová több mint százezer iraki tért vissza, költözött régi otthonába, s biztosítja a területét. Ehhez viszont stabilizációs támogatásra van szükség, amibe részben tényleges segítséget nyújtó személyek, részben berendezések és különféle kezdeményezések anyagi támogatása tartozik.

Tehát a koalíció most eltökélte, hogy minden szükséges lépést megteszünk a Daesh legyőzéséért Szíriában, ahol már meggyengült a csoport, de Rakkában továbbra is vannak beépült maradványai. A koalíciós partnerek eddig több mint 4000 légicsapást hajtottak végre—ami kétségtelenül még hatékonyabb lesz, mivel a koalíció négy további tagja is úgy döntött, hogy csatlakozik a légi hadjárathoz.

Mint a minisztereknek tartott nyitóbeszédemben már elmondtam, tudjuk, hogy a Daesh legyőzése nem egyszerű feladat. Ezt tudjuk. Haladunk ugyan, de többet szeretnénk, és gyorsabban. Azt is tudjuk, hogy a főbb területeiken nyilvánvalóan nehéz lesz hozzájuk férni, gondosan fel fogunk készülni és könyörtelenül fogunk nyomulni, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, és—mit is értek ez alatt? Megfosztjuk a Daesht a földrajzi alapjától, és azon a két területen mérünk rá súlyos csapást, ahol a legbiztosabb helyzetben van, és ahonnan kihirdette a kalifátusát.

A Daesh azonban akkor is veszélyes marad, ha legyőzzük, mégpedig azért—mint a koalíciós résztvevők is figyelmeztettek bennünket—, mert az évek során embereiket szétszórták a különböző országokba. Sőt, maga az iraki külügyminiszter figyelmeztetett bennünket erre, aki szerint kezdetben száznál több országból jöttek olyanok Irakba, akiket a közösségi oldalak útján vonzott oda a Daesh szövege.

Tehát, bár a Közel-Keleten már teret veszt, már tudjuk, hogy megpróbál egy globális terrorista szervezetté alakulni, olyan hálózattá, amely, mint különböző helyeken láthattuk, képes támadások összehangolására. Ehhez is sok időre és kemény munkára lesz szükségünk.

 

A ma délutáni megbeszélések témája, amire a koalíció tagjai leginkább összpontosítottak, az volt, hogy mit tehetünk e hálózatterv, e globális hálózat ellen. Beszéltünk az országok közötti valós idejű kommunikáció és információcsere fontosságáról, hogy a rendőrségeink, a határőrségeink és a repülőtéri biztonsági tisztviselőink tudják, hogy mikor kerülhetnek érintkezésbe feltételezett terroristákkal; hogy tudomásuk legyen róla, ha egyik vagy másik országba olyan személy érkezik, aki volt Irakban. Mindez a koalíció országai közötti információcserén és koordináción múlik.

Beszéltünk arról is, hogy jelenleg hogyan próbáljuk ellensúlyozni a Daesh közösségi média útján terjesztett üzeneteit. Ezen erőfeszítéseink egyre eredményesebbek, különösen azóta, hogy sok arab és nem-arab muzulmán ország is csatlakozott, s megnyitotta saját kommunikációs csatornáit, amelyek mind között a leghatékonyabbak. Ezeken néha megszólalnak olyanok, akik megszöktek a Daesh soraiból, elmesélik az embereknek, megosztják velük a Daesh mítoszait, miket hazudnak az embereknek, s hogyan zsákmányolják ki őket. Mindez igen hatásosan visszaszorítja a toborzási lehetőségeket, s segít megváltoztatni az egész fikciót.

És beszéltünk arról is, hogy lehetőségeket kell teremtenünk a világ olyan területein, ahol a lakosság a leginkább fogékony a terroristák verbuválására. Azt is leszögeztük, hogy a radikalizálódásnak számos különféle oka lehet. Nem létezik olyan tényező, amellyel egyazon toborzás folyamán mindenkit meg lehetne győzni. S amint egyre többet megtudunk az érintettek életéről, s az egy adott pillanatban fennálló elmeállapotáról, nyilvánvalóvá válik, hogy vannak egészen egyedi toborzási módszerek is.

Végül megegyeztünk abban, hogy egy nagyon egyszerű, de meggyőző üzenetet kell küldenünk, amely remélhetőleg mindenhová eljut, s amelyet az emberek megértenek és megfogadnak. Az üzenet pedig annyi, hogy az ilyen terrorizmus, a Daesh és a bűntársai elkövette terrorcselekmények soha nem vezettek máshoz—legalábbis eddig—, csakis halálhoz, halálhoz és pusztításhoz. Egyetlen valós ügyet sem szolgálnak. Világszerte a legtöbb ember nem tudna más okot megnevezni, mint a dühöt és gyűlöletet, amelyek a leírt pusztuláshoz vezetnek. Bármit tesznek, nem téríthetnek el bennünket a hitünktől és az elveinktől, mivel nem kínálnak semmiféle alternatívát. Nem fog oda vezetni, hogy megváltoztassuk társadalmi rendünket, vagy kevésbé ragaszkodjunk az emberi jogokhoz; éppen ellenkezőleg, még erősebben védelmezzük azokat, beleértve a nők jogait és a jogállamiságot is. Nem fog oda vezetni, hogy kerüljük a nyilvános helyeket, nem fog elriasztani minket az éttermek vagy sportcsarnokok látogatásától, a templomainktól, vagy a kulturális és a nemzeti ünnepeinken való részvételtől.

Azoknak, akik a Daesh propagandáját hallgatják világszerte, szemernyi kétségük se legyen afelől, hogy amikor majd a mi korunk történetét írják, a világ visszatekint, és azt mondja, hogy a Daesh semmiféle különbséget nem hozott, csak kegyetlen szenvedéseket, és minden egyes ember, aki gyilkosságot vagy öngyilkosságot követett el az égisze alatt, szégyenletes és hiábavaló tettet hajtott végre.

Tehát úgy gondolom, hogy a mai találkozó üzenete egyértelmű: A Daesh-ellenes koalíció egységesen, még határozottabban és elszántabban, egyértelmű feladata és stratégiája tudatában hagyja el Washingtont. Eltökélten folytatjuk a munkát mindazokkal, akik Irakban, Szíriában, Líbiában és más országokban partnereink ebben. Összejöttünk és hosszasan beszélgettünk Líbiáról, a Nemzeti Egységkormány iránti elkötelezettségünkről és a Daesh ellen tett líbiai erőfeszítéseinkről is. Kitartóan addig fokozzuk majd az erőfeszítéseinket, amíg e terrorszervezet hatalmát meg nem szüntetjük minden jelenleg megszállt területén. Világszerte egyre hatékonyabb stratégiával, egyre fokozódó elkötelezettséggel és hozzáértéssel dolgozunk majd a barátainkkal e terrorista hálózatok kiirtásán, s mi magunk újabb, innovatív módokat keresünk majd arra, hogy egymás között jobban kommunikáljunk, megzavarjuk az ellenséget, s védelmezzük saját állampolgárainkat. Erről szólt a mai találkozó, s ez volt az egyik legjobb megbeszélés, amelyen külügyminiszterségem alatt részt vettem. Hiszek benne, hogy hatékonyak leszünk, amit természetesen a helyi eredményeken lehet majd lemérni.

Most pedig szívesen válaszolok néhány kérdésre. Hányan vagyunk…

MR KIRBY: Uram, csak néhány kérdésre van időnk. Az elsőt Nick Wadhams teszi fel a Bloombergtől.

KÉRDÉS: Miniszter úr, köszönöm. Éppen most beszélt az ISIL-ellenes koalíció egységéről, s mivel a NATO tulajdonképpen e koalíció mozgatórugója, hozzá tudna szólni Donald Trumpnak a NATO egységével kapcsolatos megjegyzéseihez, s hogy szerinte milyen pénzügyi következményekkel járna, ha az USA eleget tenne, vagy nem tenne eleget NATO kötelezettségvállalásainak?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nézze, már megmondtam s most is megmondom: nem szállok be az elnökjelöltek versengésébe. A törvény sem engedi, hogy állást foglaljak valamelyik elnökjelölt mellett vagy ellen. Nem veszek részt a belpolitikában. Ehelyett inkább újból elmondanám a NATO-val kapcsolatos amerikai állásfoglalást, mert azt akarom, hogy NATO partnereink tisztában legyenek a hozzáállásunkkal. Ez a kormány, mint 1949 óta mindegyik—demokrata és republikánus egyaránt—teljes mértékben elkötelezett a NATO szövetség és az 5. Cikkelybe foglalt biztonsági kötelezettségeink mellett, amely NATO tagságunk és partnerségeink megingathatatlan, szilárd alapköve. Utalnék rá, hogy minden NATO tagország egyúttal a Daesh-ellenes koalíció tagja is, és a 28 országból 22 ma képviseltette is itt magát.

Tehát munkánkhoz ennyire fontos a NATO, és szövetségeseinkkel karöltve Varsóban világossá tettük a néhány -, dehogy néhány, az egy héttel ezelőtti—csúcstalálkozón, hogy tovább fokozzuk a NATO-erők képességeit, készenlétét és reagálási készségét, hogy szembeszállhassunk minden esetleges veszéllyel, s újabb destabilizáló tevékenységgel. A NATO pedig ugyanolyan egységes, mint eddig bármikor. Az országok még emelik is a hozzájárulásuk összegét, mi magunk pedig fokozzuk előretolt jelenlétünket. Azt hiszem, mindenki úgy látja, hogy ez kihat országunk biztonságára is.

MR KIRBY: A következő kérdést Pierre Ghanem teszi fel az Al Arabiyától.

KÉRDÉS: Köszönöm. Nyilvánvaló, hogy a következő lépés Rakka lenne, és Moszul is. Mennyire bonyolult ez a kampány, a rezsim jelenléte, s az, hogy semmiféle átmenet nem mutatkozik Szíriában?  Mennyire reménykedik abban, hogy a szíriai események tekintetében egyetértésre juthatnak Oroszországgal?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, a “reménykedés” a megfelelő szó. Nem mondhatom, hogy biztos vagyok benne, mert nagyon kemény kérdések várnak még megoldásra, de most is azt mondom, amit Moszkvában mondtam. Moszkvában haladást értünk el, és az utolsó két nap, amikor munkacsoportjaink már a moszkvai tárgyalásoktól várható eredményeken dolgoztak, építő jellegű volt. Tehát állhatatosan és körültekintően haladunk, anélkül, hogy nyilvánosan betarthatatlan ígéreteket tennénk, mert szerintem az embereket már eddig is eléggé frusztrálja, ami Szíriában történik. Tehát módszeresen haladunk. Ha mindenki megteszi, amire szerinte már képes, akkor talán változás állhat be abban, ami jelenleg Szíriában van.

Tehát ez a célunk, reménykedem benne, hogy el is érjük, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy jóhiszemű munkával megvalósíthassuk. De bármi, amit eddig tettünk, vagy ezután fogunk tenni, nem valakinek a puszta szaván alapul. Csak arra alapozhatunk, hogy fel tudunk állítani egy sor mérhető lépést, amit az ügy érdekében minden fél elfogad. S a bizonyság, mint mondtam, nem a szavakban, hanem a végeredményben mutatkozik meg—ha lesz.

MR KIRBY: Az utolsó kérdést ma Dave Clark teszi fel az AFP-től.

KÉRDÉS: Köszönöm szépen, miniszter úr. A szomszédos Törökországban kialakult zűrzavar hogyan érinti az ISIL-ellenes koalíció terveit? Továbbá a Líbiában és Jemenben mutatkozó problémák—Szírián és Irakon túl vannak más helyek is, ahol jelenleg politikai válság van. Ezeken a területeken is tudnak összehangolt támadásokat folytatni az ISIS ellen? S Irán szerepével kapcsolatban, amely mind Szíriában, mind Irakban támogatja a helyi erőket, Mr. Zariffal tudott-e ugyanúgy beszélni, mint a múlt héten Putyinnal tette?

És mivel épp Iránról kérdezem, tudna-e valamit mondani nekünk arról, hogy július 17-én letartóztattak egy amerikai állampolgárt, azt hiszem, egy bizonyos Robert Shahinit? A családja igen aggódik. Köszönöm, Uram.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: A végét nem hallottam. Egy amerikai állampolgárról kérdezett, és július 17-ről?

KÉRDÉS: (nem hallható tisztán) Állítólag letartóztatták Iránban.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Igen.

KÉRDÉS: És a családja nagyon…

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, erre nagyon gyorsan válaszolok. Jelenleg semmit sem tudok róla mondani.

A Törökországgal, Líbiával, Jemennel, valamint az összehangolás lehetőségeivel kapcsolatos kérdésekre hadd adjak igen pontos választ, mert ez nagyon fontos. A török külügyminiszter az országában történő események és a biztonsági értekezletek miatt nem lehetett ma itt, de küldött egy helyettest, aki igen komoly nyilatkozatot tett arra nézve, hogy mindezek nem befolyásolják Törökország ISIL-ellenes törekvéseit; Törökország továbbra is az ISIL-ellenes koalíció aktív és teljes értékű tagja és partnere marad; nem látnak okot arra, hogy a történtek következtében fennakadások legyenek. S mindezt egy török miniszter mondta, aki azért jött, hogy részt vegyen az értekezleten.

Jó néhány ülésre került sor az elmúlt napokban. Azt hiszem, Brüsszelben beszéltük meg a Jemennel, Líbiával, Szíriával és Irakkal kapcsolatos koordináció kérdéseit. Szót ejtettünk Ukrajnáról is, ahol szintén egy megoldásra váró problémán dolgozunk. Brüsszelben…nos, Brüsszel után két napig Londonban folytattunk számos tárgyalást e kezdeményezés, e kezdeményezések részeseivel, majd Szaud-Arábia helyettes trónörökösével és külügyminiszterével találkoztam, hogy Jemenről és a további lépésekről beszéljünk. Az egyiptomiakkal és az Emirátus-beliekkel is találkoztam Líbia ügyében, és azt hiszem, mindkét helyen konkrét lépéseket tudtunk lefektetni. Remélhetőleg az elkövetkező néhány nap során meg is tudjuk valósítani ezeket, hogy megerősítsük a líbiai Nemzeti Egységkormányt, és a továbbiakban a Daesh líbiai jelenlétére összpontosíthassunk. Néhány igen konkrét megállapodást is kötöttünk arról, hogy miként próbáljuk majd ezeket előmozdítani.

Hasonlóképpen újraindulnak a Jemennel kapcsolatos kuvaiti tárgyalások is. Olyan lépéseket sürgetünk, amelyekkel elkerülhetőek a Szaúd-Arábia és Jemen határán folyó csatározások, s különösen olyan lépések megtételét, amelyekkel megfelelő sorrendbe állíthatók a tárgyalások során holtpontra jutott intézkedések, hogy elmozdulhassanak onnan, s némileg felgyorsítva tovább lehessen haladni.

Ezeken az üléseken tehát tényleg párhuzamosan dolgozunk mindezeken a kérdéseken, hozzátenném, hogy többek között Oroszországban is. Jó sok időt, sőt, azt hiszem, az idő nagy részét a Szíria-portfólióval töltöttem, de hosszú beszélgetést folytattunk Ukrajnáról is, s arról, hogy a két félnek milyen felelőssége van abban, hogy továbblépjenek, és végre haladást érjenek el a minszki megállapodás terén. Azt hiszem, hogy a közeljövőben csaknem minden nap beszélni fogunk a kollégáinkkal, hogy megpróbáljunk előrelépést elérni egy olyan ügyben, amely elsőrendű fontosságú Obama elnök számára, s amelyben nagyon-nagyon sürgősen szeretne valami haladást látni.

Tehát a kérdésére az a válasz, hogy ezek a találkozók, az ilyen összejövetelek, mint a mai Daesh-ellenes megbeszélés, alkalmat adnak arra is, hogy a margójukon gondoskodhassunk róla, hogy kiváló együttműködéssel és a legkorszerűbb lehetőségek felhasználásával megpróbáljuk megoldani a többi válságot is. Ezek a válságok a maguk módján mind összefüggenek, és ezt mi tudjuk is. Bár a különböző helyeken nagyon egyedi tulajdonságokat mutatnak, eltérő a szereplők felállása, s az egymás iránti követeléseik is, de a Daesh—vagy Jemen esetében az al-Kaida—jelenléte összekapcsolja őket, továbbá az a közös probléma, hogy oly módon kell összehozniuk bonyolult szektás divíziókat, hogy abból megoldás szülessen. Azt hiszem, hogy tettünk némi előrelépést, legalábbis elméleti síkon, és most meg kell valósítanunk azt, amiben megállapodtunk.

MR KIRBY: Köszönöm mindenkinek. A mai sajtótájékoztató ezennel lezárult.

SECRETARY KERRY: Köszönöm mindannyiuknak, és értékelem. Köszönöm.

Forrás: Press Availability after the Counter-ISIL Ministerial Meeting | Remarks | John Kerry, Secretary of State | Dean Acheson Auditorium | Washington, DC | July 21, 2016


 

This entry was posted in Foreign Policy and tagged , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.