U.S. Embassy

Clinton külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsának a közel-keleti helyzettel foglalkozó ülésén (Fotó: USA Külügyminisztériuma)

(…) Azért gyűltünk itt ma össze, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikán átseprő változás-hullámról beszéljünk. Bár ez minden országban másképpen zajlott, a demokratikus mozgalmak a jogok, a szabadság, a gazdasági fellendülés és az emberi méltóság iránti közös vágyon alapulnak.

(…) Kellő alázattal veszek részt ezeken a megbeszéléseken, mivel tudjuk, hogy ezek nem a mi forradalmaink, nem általunk, értünk, vagy ellenünk vannak. Viszont azt is tudjuk, hogy nekünk, mint nemzetközi közösségnek megvannak a forrásaink és képességeink, hogy támogathassuk azokat, akik békés, értelmes és demokratikus változást akarnak.

A változások természetesen eltérő módokon zajlanak a különböző országokban, s minden egyes esetben a körülményekhez kell igazítanunk a saját eszközeinket. Most itt, az ENSZ Biztonsági Tanácsában három ügyre kell különleges figyelmet fordítanunk.

Hadd kezdjem Líbiával és az UNSMIL-re, azaz az ENSZ Líbia támogatására irányuló missziójának a megújítására és korszerűsítésére vonatkozó ma reggeli ígéretes szavazással. Tavaly ez a Tanács az Arab Liga és a világ más országainak támogatásával akkor segített a líbiai népnek, amikor annak a legnagyobb szüksége volt rá.  A mai szavazás azt tükrözi, hogy továbbra is Líbia és annak hatalmas léptekkel haladó átmeneti kormánya mellett állunk, s azt is, hogy tudjuk, hogy van még tennivalónk.

Továbbra is támogatni fogjuk az UNSMIL-t abban, hogy segítségével a líbiai kormány a hivatásos hadseregbe és egy békés társadalomba integrálhassa mindazokat, akik a változásért fegyvert fogtak. Továbbra is segítjük Líbiát abban, hogy a migránsok és menekültek iránt tanúsított emberséges bánásmód fenntartása mellett határait biztosíthassa a fegyver- és emberkereskedelem és az extrémizmus ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy segíthetünk a líbiaiaknak, akik annyi bátorság és önfeláldozás árán megalapozzák a jogállamot és az emberi jogok tiszteletét.

Al-Keeb miniszterelnök épp a múlt héten volt itt a Biztonsági Tanácsban s a líbiaiak nevében, akik önállóan akarják saját jövőjüket alakítani, erőteljesen és meggyőzően kiállt e Tanács segítségnyújtása mellett. Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátennünk, mivel a Biztonsági Tanács megtette a javaslat előmozdításához, s így az akció jóváhagyásához szükséges lépéseket. Washingtonban is találkoztunk al-Kaeb miniszterelnökkel, ahol megbeszéltük Líbia fejlődését az igazságos és szabad választások irányába, valamint a biztonsági kérdésekben, a diákcserék, a civil társadalom és a líbiai háborús sebesültek ápolása terén végzendő közös munkánkat. Végső soron Líbia nem egy diktátor halála, hanem egy sikeres, stabil és szabad nemzet születése útján válik sikeressé.

A második Jemen ügye.  Amikor Jemenben tavaly úrrá lett az erőszak és békés megoldást kerestek, a Biztonsági Tanács állt az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) és az érdekelt jemeniek mögött. Akadályok sem tántorítottak el minket. Most még sok feladat vár ránk, de az elmúlt hónap sikeres elnökválasztása és beiktatása már bíztató lépés volt egy új, demokratikus Jemen felé. Jemen mellett kell maradnunk és támogatnunk kell, amint tovább halad a fejlődés több éves útján, megreformálja az alkotmányát, kialakít egy nemzeti párbeszédet és megoldást keres a biztonsági és humanitárius problémákra.

A harmadik Szíria ügye. Öt héttel ezelőtt ez a Tanács nem tudott egységes frontot alkotni az egész világot sokkoló rettenetes erőszak-kampány ellen, mely mostani gyűlésünk idején is változatlanul folyik. Még abban is megakadályoztak bennünket, hogy elítéljük és elfogadjunk egy békés tervet, melyet Szíria szomszédai dolgoztak ki.

Nos, az Egyesült Államok szilárdan hisz minden tagállam szuverenitásában és területi integritásában, azt viszont nem hisszük, hogy a szuverenitás jegyében ennek a Tanácsnak némán kell tűrnie, hogy kormányok saját népüket mészárolják, s ezzel a régió békéjét és biztonságát is veszélyeztetik. Visszautasítjuk, hogy azonos horderejűnek nyilvánítsák egy kormány katonai gépezete útján előre megfontolt szándékkal végrehajtott gyilkosságait és a megtámadott civilek önvédelemből végrehajtott akcióit. Mennyire cinikus, hogy a szír hadsereg még akkor is támadást intézett Idlib ellen és folytatta a Hamá, Homsz és Rasztan elleni agressziót, amikor Aszad éppen Kofi Annan korábbi főtitkárt fogadta!

Tudjuk, hogy a múlt hétvégén Kairóban az Arab Liga és Lavrov orosz külügyminiszter megegyeztek abban, hogy véget kell vetni az erőszaknak, teljes, háborítatlan hozzáférést kell biztosítani a humanitárius segítségnek és Kofi Anan irányítása alatt meg kell indulnia az Arab Liga feltételeinek és az ENSZ közgyűlési határozatának megfelelő politikai folyamatnak. Szerintünk itt az ideje, hogy minden nemzet—még azok is, akik előzőleg blokkolták a törekvéseinket—támogassa az Arab Liga meghatározása szerinti humanitárius és politikai megközelítést. A nemzetközi közösségnek tétovázás és ellenvetések nélkül egyhangúan ki kell jelentenie, hogy az ártatlan szírek elleni gyilkosságoknak véget kell vetni s meg kell kezdődnie a politikai átmenetnek. (…)

Tudom, hogy vannak ma olyanok, akik kétségesnek tartják, hogy az iszlám politika valóban összeegyeztethető a demokratikus és egyetemes elvekkel és jogokkal. Az Arab Tavasz népei most választ adhatnak erre.

A mi politikánk szerint kevésbé fontos az, hogy egy párt hogyan nevezi magát. Az számít igazán, hogy mit kíván tenni. Minden politikai párt, akár vallási, akár világi, tartozik azzal a saját embereinek, hogy betartja e testület alapelveit.  Ezek a következők: az erőszak elutasítása, a törvényes rend betartása, a szólásszabadság, az egyesülési és gyülekezési jog, a vallásszabadság és a tolerancia biztosítása, a nők és kisebbségek jogainak védelme, a független törvényhozás és a szabad sajtó biztosítása, választási vereség esetén a hatalomról való lemondás és a társadalmat megosztó konfliktusok kerülése. (…)

A világ más részein szerzett tapasztalataink megtanítottak bennünket arra, hogy azok az igazán sikeres politikai átmenetek, amelyek gyors gazdasági eredményekkel járnak, munkahelyeket teremtenek és egy jobb jövő ígéretét hordozzák. Az arab politikai ébredésnek gazdasági ébredéssel kell párosulnia, hogy sikeres lehessen.

A régió kormányainak, akik szem előtt tartják e prioritásokat, gyakran nehéz döntéséket kell hozniuk a magánszektor-vezette gazdasági növekedés megalapozásáért. Amerika, az idei G-8 elnök folytatja a Deauville-i Partnerség munkáját, amit Franciaország indított a területi integráció, a gazdasági beépülés, a munkahelyteremtés és a stabilizálódás érdekében. Ez utóbbi égetően fontos: a nemzetközi közösség erőteljes támogatására van szükség ahhoz, hogy az IMF gyorsan befejezhesse Egyiptomban a gazdasági reformot és a stabilizációs programot. Arra kérjük Egyiptomnak akár a régióban, akár máshol a világban lévő barátait, hogy az IMF egyiptomi programját támogatandó, legyenek készek kétoldalú segítségnyújtásra.

Természetesen igen fontos, hogy a nők is a gazdasági és politikai reformok részesei legyenek. (…) Olyan átmenet nem lehet sikeres, amelyik a lakosság felét maga mögött hagyja.

A tartós demokrácia a civil társadalmon múlik, s büszkék vagyunk arra, hogy olyan egyéneket és szervezeteket segítünk, akik saját társadalmukat akarják fejleszteni. Tudom, vannak olyanok is, akik szerint a „civil társadalom” egész koncepcióját csak a Nyugat erőlteti, de 2011 után ki mondhatja komolyan, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikában—s hozzátenném, hogy az egész világon—nem „őshonos”?(…)

Láttuk a változásra irányuló követeléseket, melyek a régióban kivétel nélkül minden országra vonatkoznak. Amikor egy olyan ország, mint Irán, azt állítja, hogy a régióban ő ezen elvek élharcosa, majd brutálisan elnyomja a saját népét és ugyanebben segíti Szíriát és másokat, mindenki számára világossá válik a képmutatása.

Obama elnök és én következetesen hiszünk abban, hogy arab szomszédaikhoz, az izraeliekhez és mindenki máshoz hasonlóan a palesztinok is megérdemlik a méltóságot, a szabadságot, s jövőjük saját alakításának lehetőségét. Megérdemlik, hogy legyen egy élhető, független, s egy biztonságos Izraellel párhuzamosan létező Palesztina. Évtizedek diplomáciai tapasztalatából tudjuk, hogy ehhez kizárólag tárgyalások útján elért békével lehet eljutni. (…)

S hadd ítéljem el a leghatározottabban a Gázából Izrael déli részére irányuló rakétatámadásokat, melyek egész hétvégén folytatódtak. Felszólítjuk mindazokat, akik felelősek ezért, hogy azonnal állítsák le ezeket, s felszólítjuk mindkét felet, hogy mindent tegyenek meg a nyugalom helyreállítása érdekében.(…)

Forrás: Remarks at the United Nations Security Council