DIGITÁLIS ÁTÁLLÁS: HOGYAN MŰKÖDIK AZ ELNÖKVÁLTÁS A KÖZÖSSÉGI MÉDIA KORÁBAN

Kori Schulman írása a Fehér Ház blogján |2016. október 31.

Összefoglaló: nézzük meg, hogyan tervezzük megőrizni és továbbadni az Obama adminisztráció digitális történetét.

Obama elnök az első „közösségi média elnök”: neki volt először @POTUS fiókja a Twitteren, ő jelentkezett be először Facebookon élő adásban az Ovális Irodából, ő válaszolt először állampolgárok kérdéseire Youtube-on, illetve ő az első, aki valamilyen filtert használt a Snapchaten. Az elmúlt nyolc év során az elnök, az alelnök, a first lady, valamint a Fehér Ház a közösségi médiát arra használták, hogy korszakunk legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban az ország és a világ népeivel kapcsolatba lépjenek (miközben azért néha jól is szórakoztak).

Visszatekintve az elmúlt nyolc évre, digitális lábnyomunk jó néhány olyan nagyobb változást tükröz, amely az emberek hír- és információfogyasztási szokásaiban és a világgal való kapcsolatfelvételében következett be.  2009-ben azon túl, hogy elindítottuk a WhiteHouse.gov megújult oldalát bloggal, e-mail listával, valamint RSS-sel, csatlakoztunk a Facebookhoz, a Twitterhez, a Flickr-höz, a Vimeóhoz, az iTunes-hoz, sőt a MySpace-hez is. 2011-ben elindítottuk az ún. „Mi, a nép” (We the People) kezdeményezést, amely platformot szolgáltatott arra, hogy az állampolgárok petíciókat nyújtsanak be a Fehér Háznak. A first lady 2013-ban posztolta első Instagram-fotóját. 2015-ben Obama elnök elküldte első tweetjét a  @POTUS fiókból. 2016-ban a Fehér Ház a State of the Union alkalmából a Snapchat használatával a nyilvánosság elé tárt egy „hivatalos történetet”. E digitális infrastruktúra nem csupán a következő elnök számára nagy kincs. Az összes jövőbeli elnök számára az, akik majd továbbépíthetik azt. Az adattár az amerikai nép tulajdonát képezi.

Missziónk egészen a kezdetektől fogva az volt, hogy az amerikai állampolgárokat és a világ népeit olyan csatornákon és platformokon érjük el, amelyeket azok már egy ideje használnak. A munka 2008-ban, Obama elnök kampánya alatt kezdődött meg, és az Obama adminisztráció évei alatt egyre inkább az emberekkel való online kapcsolattartást, a régi formátumok a technológia segítségével való újragondolását, és az állampolgárok számára azon egyedülálló lehetőségek biztosítását jelentette, hogy kormányukkal aktív párbeszédet indíthassanak.

Az elmúlt nyolc év optimizmussal tölt el bennünket, tudván, hogy a jövőbeli kormányok ezeket az új eszközöket arra használhatják majd, hogy még több csatornát építsenek ki a valódi, jelentőségteljes állampolgári részvétel megteremtése érdekében.

Tehát mindezek után – közel nyolc év digitális „áttörései”, több mint 470.000 „Mi, a nép” petíció, majdnem 30.000 @Whitehouse tweet és több ezer órányi videofelvétel után – mi történik majd, mikor a következő adminisztráció hivatalba lép?

Az Elnök Úr világossá tette, hogy a kormányok közötti gördülékeny átmenet fő prioritásai között foglal helyet, hozzátéve, hogy ennek a fontos törekvésnek a digitális platform is szerves részét képezi. Bár ilyesfajta digitális átállás az USA-ban példa nélküli, a békés hatalomátvétel nem az. Van néhány fontos elv, amelyek alapján munkálkodnunk kell. Ezeknek megfelelően azon dolgozunk, hogy digitális átállásunk megfeleljen három fő célnak. Először is: megőrizzük azokat az anyagokat, amelyeket a Nemzeti Levéltárral (National Archives and Records Administration, a továbbiakban NARA) együttműködésben hoztunk létre. A tweetektől a snapekig minden online közzétett anyagunkat megőrizzük, épp úgy, mint az előző adminisztrációk tették a kézzel írt megjegyzésektől a fax-dokumentumokig és e-mailekig terjedő anyagokkal. Másodszor: ahol csak lehetséges, igyekszünk ezeket az anyagokat elérhetővé tenni és akként megőrizni azokon a platformokon, amelyeken eredetileg is megosztottuk őket. Ezzel valós idejű hozzáférést hozzunk létre eddigi tartalmainkhoz. Végül azon munkálkodunk, hogy – pártoktól függetlenül – biztosítsuk a következő adminisztráció számára, hogy továbbfejleszthesse az általunk létrehozott és az állampolgárokkal való közvetlen kapcsolatfelvételt elősegítő digitális állományt.

Itt egy összefoglaló arról, terveink szerint hogyan fog ez lezajlani:

Közösségi média:

A Twitteren például a @POTUS fiók kezelése 2017. január 20-án válik elérhetővé a 45. amerikai elnök számára. A felhasználó megtartja majd több mint 11 millió követőjét, de idővonala teljesen üres lesz. A NARA által fenntartott, újonnan létrehozott @POTUS44 fiók tartalmazza majd Obama elnök összes tweetjét, és a nagyközönség számára mint Obama elnök fiókhasználatának archívuma lesz elérhető a Twitteren. Emellett Obama elnök tweetjeit a NARA-nál is archiválni fogják, ahol az összes többi elnök anyagaihoz hasonló módon kerülnek az adatok megőrzésre, és válnak majd elérhetővé. Hasonlóképp járunk majd el egyéb Twitter-nevek esetében, ideértve a @WhiteHouse-t, a @FLOTUS-t, a @PressSec-et és a @VP-t. Egyéni hivatalos fiókok, mint a @KS44 átkerülnek a NARA-hoz, és a Fehér Ház-stáb összes tweetjének archívumaként az érdeklődők számára továbbra is elérhetők maradnak.

Instagramon és Facebookon az újdonsült Fehér Ház a jelenlegi követők megtartásával hozzáférést nyer majd a White House felhasználónévhez és URL-hoz, de idővonalukon nem lesz elérhető bejegyzés. Az Obama White House Instagram és Facebook csatornákra posztolt White House tartalom archívuma továbbra is elérhető marad az Instagram.com/ObamaWhiteHouse és Facebook.com/ObamaWhiteHouse oldalakon. Obama elnök és az alelnök Facebook felhasználója, valamint a first lady és az alelnök Instagram profilja át lesz helyezve az új „44” felhasználónevek körébe, és a NARA is tárolja majd adataikat.

Hasonló elveket követünk majd egyéb hivatalos felhasználók esetében olyan platformokon, mint a Medium, a Tumblr és a Youtube. Ezekhez is hozzá tud majd férni a 45. Fehér Ház, ide értve a „White House” felhasználónevet, a /WhiteHouse URL-t, illetve a követőket, de a fiók teljesen üres lesz. Az Obama White House tartalmak megőrzése és elérhetővé tétele ugyanúgy működik majd, mint más elnöki anyagok esetében, és az adott platformon egy másik URL-c ímen továbbra is elérhetők maradnak.

Mi, a nép:

Ma a Fehér Ház We The People, azaz „Mi, a nép” weboldala több mint 12 millió jóváhagyott felhasználóval bír, akik az általuk legfontosabbnak vélt ügyekben több mint 470.000 petíciót terjesztettek kormányuk elé. A Fehér Ház kormánytisztviselőket mozgósít annak érdekében, hogy válasz szülessen minden olyan petícióra, amely legalább 100.000 aláírást összegyűjtött. Az évek során szemtanúi voltunk annak, ahogy a kezdeményezés egy igen erőteljes platformmá vált. Olyan petíciók születtek, amelyek magas rangú kormányzati alkalmazottakat és az elnök asztalát is elérték, és amelyek sikeresen formálták a kormányzat politikáját olyan kérdésekben, mint a mobiltelefonok feloldása és az internet semlegessége. A Mi, a nép kód nyílt forráskódú, mi pedig megteszünk mindent annak érdekében, hogy az eljövendő adminisztrációk számára megkönnyítsük e tradíció folytatását. A petíciók és válaszaink a NARA segítségével ugyancsak archiválásra kerülnek.

WhiteHouse.gov:

Hasonlóképp a Clinton és Bush White House weboldalakhoz, Obama elnök WhiteHouse.gov oldalát megőrizzük az interneten, és hibernáljuk január 20-a után, majd hozzáférhetővé tesszük az ObamaWhiteHouse.gov webcímen. Az új Fehér Ház megkapja majd a WhiteHouse.gov domaint és a NARA segítségével minden anyag, amelyet az Obama adminisztráció idején posztoltak, archiválásra kerül.

Videók és fotók:

Az elmúlt 8 év során több ezer óra videofelvételt és több millió fényképet halmoztunk fel. Ezek mind átkerülnek a NARA-hoz, ahol a Presidential Record Act alapján megőrzik őket, és hozzáférhetőségüket is biztosítják. Azok a fotók, amelyek a WhiteHouse.gov-on, Flickr-en vagy Instagramon, valamint azok a videók, amelyek Youtube-on, Vimeón vagy a Fehér Ház egyéb csatornáin lettek közzétéve, módosított felhasználónevek alatt és a NARA gondozásában továbbra is hozzáférhetők maradnak e platformokon. Az online közzétett összes fotó és videó teljes felbontású verziói ugyancsak archiválva lesznek a NARA segítségével.

Az adatok hozzáférhetővé tétele az állampolgárok számára:

A Fehér Ház és a NARA által megtett lépéséken túl a folyamat során nyitni kívánunk az amerikai nép felé is. Elhatároztuk, hogy a jelenlegi adminisztráció végéig széles körben és könnyen hozzáférhető módon megosztjuk a publikummal közösségi média anyagainkat (például letölthető zip fájlokban). Időközben felkérjük arra az amerikai polgárokat – diákoktól adatmérnökökig, művészekig és kutatókig –, hogy az anyagok archiválását illetően álljanak elő új, kreatív ötletekkel, és az elkövetkező évekre tegyék azokat mind hasznossá, mind könnyen hozzáférhetővé.  Minden iránt nyitottak vagyunk: legyen szó Twitter botokról, művészeti projektekről, nyomtatott könyvekről, avagy keresőeszközökről.  A Fehér Ház mihamarabb meg fogja osztani közösségi média adatainkat azokkal, akik szívesen hoznának létre valamit közösségünk számára. További információ arról, hogyan adható le ilyesfajta ötlet, itt érhető el.

Tekintve, hogy a digitális átállás példa nélküli és méretű, a folyamat során, úgy gondoljuk, sokat fogunk tanulni – e tervek tehát még fejlődhetnek, módosulhatnak. A @WHWeb segítségével nyomon követhetőek a digitális átállás folyamatának naprakész eseményei, a megjelent új adatok és sok más egyéb.

Forrás: The Digital Transition: How the Presidential Transition Works in the Social Media Age | By Kori Schulman | White House Blog | October 31, 2016

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , , , , , | Comments Off

VÁLASZTÁSI CSALÁS? NEM AZ USA-BAN. MIÉRT NEM? ITT A VÁLASZ.

Mark Tainer, 2016. október 20.

Az amerikaiak már több mint 200 éve tartanak választásokat, és mindezt azzal a meggyőződéssel teszik, hogy szavazataik összeszámlálása becsületesen és pontosan zajlik majd.

Jó okuk van a bizalomra.  Az első ilyen ok a helyi önkéntesekből képzett választási megfigyelők jelenléte, akik a választók személyazonosítását és a szavazócédulák nekik történő átadását felügyelik. Számos szavazóhelyen minden nagyobb politikai pártnak saját megfigyelője van, aki  a szavazatszámlálás felett őrködik.

Választási csalás? Emberek, akik többször szavaznak? „Ilyesmi egyszerűen nem történik” – mondta el a PBS NewsHournak Richard Hasen jogász professzor, aki egyúttal a Választási Jog Blog szerzője is.

Akárki próbált meg eddig „javítani” az amerikai elnökválasztás rendszerén, rá kellett jönnie, hogy egyetlen választás se szorul javításra, és hogy minden egyes szavazóhely nyitva áll, valamint megfelelően ellenőrzött. A szavazók hivatalosan rögzítik választásukat az 50 állam több mint 100.000 választókörzetében. A választásokat a szabadban, művelődési házakban, könyvtárakban, illetve iskolai tornatermekben tartják. A szabálytalanságok kiszűrése céljából a választási megfigyelőket a versengő pártok képzik ki, a választások monitorozására pedig az USA nemzetközi megfigyelőket is meghív.

A rendszerünk decentralizált” – mondta nemrég Thomas Hicks a Választási Támogatás Bizottság (Election Assistance Commission) tagja. „A decentralizált rendszer egyben azt is jelenti, hogy annak feltöréséhez egy seregnyi emberre van szükség.”

Ahogy Chris Ashby kampányfinanszírozási és választási ügyvéd írja: „a mi választási jogszabályaink számolnak az emberi hiba, valamint a csalás lehetőségével, és több szinten védelmet nyújtanak ellenük. Ennek a világ egyik legtisztább és legjobb választási rendszere az eredménye, amelyben minden polgárnak hinnie és bíznia kell.”

Mennyire tiszta ez a választási rendszer? Az elcsalt szavazatok száma kifejezetten alacsony. Vegyük fontolóra:

  • A New Yorki Egyetem Jogi Iskolájának Brennan Igazságügyi Központja (Brennan Center for Justice) a tisztességes választások kérdésében vezető szaktekintélynek számít.  Ez  0,00004 és 0,0009 százalék közé teszi a hamis szavazatok arányát. Ez minden 2,5 millióból egyetlen szavazatot jelent.
  • A Kolumbiai Egyetem egy politológusa két éven keresztül vizsgálta a választási csalásokat, és a kis számú esetet, amelyet talált,  „egy szoros verseny vesztesének valótlan állításaihoz, rossz tréfákhoz, illetve adminisztratív és választói hibákhoz” kötötte.
  • Egy másik jogász professzor a szavazók személyazonosságával kapcsolatos esetleges visszaéléseket vizsgálta. Több mint egymilliárd szavazatból mindössze 31 bizonyosan elcsalt szavazatot talált.
  • Az Arizonai Állami Egyetem két kutatást is végzett, amelyek még kevesebb olyan esetet találtak, ahol a szavazatot nem az adott állampolgár, hanem egy őt megszemélyesitő egyén adta le: öt év alatt öt államban csupán 10 ilyen szavazat volt. Egy ezt követő tanulmány egyáltalán nem talált példát választói csalásra.
  • Egy kansasi államtitkár 22 államban leadott 84 millió szavazatot vizsgált, amelyek közül csalás lehetősége miatt csupán 14 ellen indult büntetőeljárás. Ez az összes szavazat  0,00000017%-a.
  • Mikor a bírósági eljárásért felelős texasi bűnöldözési képviselőt arra kérték, hogy számoljon be azokról az esetekről, ahol választási csalás történt, csupán egy személyazonosság-hamisítás vádjával elítéltről, illetve egy magát bűnösnek vallóról tudott. Mindösszesen e két esetről tudunk 2002 és 2014 között, az összes Texas állambeli választás figyelembe vételével.
  • Végül, az USA Igazságügyi Minisztériuma létrehozott egy olyan egységet is, amelynek feladata a szövetségi választási csalások felkutatása. Ezek 2002 és 2004 között a leadott szavazatok 0,00000013%-át tették ki.

A Brennan Igazságügyi Központ szerint „minden nézőpontból egészen  bizonyos, hogy a választási csalás kellően ritka, és egyszerűen nem lehet, és nem is jellemző még csak megközelítőleg se olyan arányban, amely lehetővé tenné egy választás tényleges »elcsalását«”.

2000-ben Floridában Al Cardenas ügyvéd elnökölte a Republikánus Pártot az elnöki választási szavazatok hosszadalmas újraszámolása során. Hogy meghatározzák, a szavazatok szabályosan lettek-e leadva, elmondása szerint 250 ügyvéd vizsgálta meg a szavazócédulákat. Több ezer óra, mintegy 37 nap után végül arra jutottak, hogy egyetlen leadott szavazat esetében se történt csalás. El Cardenas a PBS NewsHournak úgy nyilatkozott: Amerika mintegy „fénycsóvaként” jelképezi a szabad és tisztességes választásokat.

Forrás: Voter fraud? Not in the U.S. Here’s why.| © AP Images

 

Posted in Elections | Tagged , , | Comments Off

SAJTÓSZABADSÁG MAGYARORSZÁGON

Sajtónyilatkozat| Mark C. Toner, helyettes külügyi szóvivő |Washington, 2016. október 20.

Az Egyesült Államok osztja a globális sajtószabadság szószólóinak, a nemzetközi szervezeteknek és a magyar állampolgároknak a magyarországi sajtószabadság folyamatos hanyatlása miatt érzett aggodalmát.

Szoros figyelemmel követjük a hírt, mi szerint egy független honlapot kitiltottak a parlament épületéből október 19-én, valamint hogy Magyarország legnagyobb független újságját, a Népszabadságot hirtelen megszüntették október 8-án. E lap elvesztése – függetlenül az októl – csapást jelent a magyar média pluralizmusra.

Mint barát és szövetséges arra bíztatjuk a magyar kormányt, hogy biztosítson olyan nyitott média környezetet, amely lehetővé teszi az állampolgároknak a nézőpontok és vélemények sokféleségének megismerését, ami közös demokratikus értékeink egyik kulcsfontosságú eleme.  Sürgetjük Magyarország szoros együttműködését az EBESZ sajtószabadság-képviselőjével és más szakértőkkel e cél érdekében.

Forrás: Hungary Press Freedom| Press Statement

Posted in Uncategorized | Comments Off

MILYEN ÉRZÉS? BOB DYLAN NYERTE AZ IRODALMI NOBEL-DÍJAT.

A legendás amerikai zenész, Bob Dylan nyerte a 2016-os irodalmi Nobel-díjat. Ő az első dalszerző, akit ezzel a rangos díjjal tüntettek ki.

Bob Dylan 1981-ben. (© AP Images)

A díjat odaítélő Svéd Akadémia indoklása szerint Dylan azért kapta az elismerést, mert „egy új költészeti kifejezésmódot teremtett a nagy amerikai dalzenei tradíción belül ”.

A stockholmi bejelentésre összegyűlt emberek sokasága, hangos üdvrivalgásba tört ki, amikor felolvasták Dylan nevét. (A korábbi években már szóba került a neve, mint lehetséges Nobel-díjasé, de sosem tekintették komoly jelöltnek.)

Miért őt választották

Van, ahol Dylan, szokatlan választásnak tűnik a Nobel-díjra, de Sara Danius, a Svéd Akadémia állandó titkára, azzal védte meg a választásukat, hogy „az angol nyelvű hagyomány nagyszerű költőjének” nevezi őt.

„Repertoárja az Appalache-i népdaloktól a déli delta blueson át, egészen a francia modernizmus Rimbaudjáig terjed.” – mondta

Az indiai newKerala honlap szerint sok művész üdvözli az akadémia döntését, beleértve az író Salman Rushdie-t, aki a következőket írta a Twitteren: „Orfeusztól Faizig, dal és költészet közeli kapcsolatban áll. Dylan a kelta/bárd tradíció briliáns örököse. Remek választás, Nobel [Bizottság.].”

Az indiai énekes, Vishal Dadlani posztja: „Nem tudom kifejezni, mennyire örülök! Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat! Ez fantasztikus! Számomra az ő dalai adtak értelmet a szabadságnak.”

Autodidakta

A 75 éves énekes és dalszerző Duluthban, Minnesota államban született 1941-ben, Robert Allen Zimmerman néven.  Középosztálybeli zsidó családban nevelkedett. Autodidakta módon tanult meg gitározni, harmonikázni és zongorázni.

Blowing in the Wind

Zenei karrierjét 1959-ben kezdte kávézói fellépésekkel. A legismertebb munkái az 1960-as évekből származó dalai, mint például a „Blowing in the Wind”, amely a vietnámi háborúelleni polgárjogi mozgalom himnusza lett.

Az 1965-ös „Like a Rolling Stone” klasszikust a Rolling Stone magazin minden idők legjobb dalának nevezte. „Nincs más popdal, amely egyszer és mindenkorra teljesen megkérdőjelezte és átalakította az akkori kereskedelmi jogot, illetve művészeti hagyományokat,” írta a magazin.

Dylan egyike a 11 Nobel-díjasnak, akiknek december 10-én Stockholmban hivatalos ünnepségen adják majd át a díjakat.

Forrás: How does it feel? Bob Dylan wins Nobel Prize in literature.| Share America

 

Posted in Uncategorized | Comments Off

AZ USA ALKOTMÁNYÁNAK ELSŐ ALKOTMÁNYKIEGÉSZÍTÉSE

(kép: U.S. Courts)

I. Alkotmánykiegészítés (1791)

A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.

További információért a Jogok Törvényéről, kérjük, látogasson el erre a honlapra: http://ow.ly/lRka3058ivC

 

Posted in Society & Values | Tagged , , , , | Comments Off

TÁJÉKOZTATÓ A 2016-OS KÖLTSÉGVETÉSI ÉV MENEKÜLT-BEFOGADÁSAIRÓL

USA Külügyminisztérium Szóvivői Iroda | 2016. október 4.

Az Egyesült Államok élére áll a világméretű menekültválság okozta páratlan kihívásnak. A szeptemberi Vezetők Csúcstalálkozója a Menekültekről (Leaders’ Summit on Refugees) keretei között Obama elnök az ENSZ Közgyűlésének margóján összehívta a világ vezetőit a további humanitárius segítségnyújtás serkentése, a menekültek számára az oktatási lehetőségek és a törvényes munkához való hozzáférés elősegítése, valamint a menekült-letelepítés esélyeinek kiterjesztése céljából.

Az USA letelepítési programja a különösen veszélyeztetett menekülteket veszi célba, azokat, akik erőszak és üldöztetés elől menekülnek, és nem tudnak biztonságban jelenlegi tartózkodási helyükön maradni, vagy otthonaikba hazatérni. A világ legnagyobb menekült letelepítési programjáról van szó. Az elmúlt néhány év mindegyikében az Egyesült Államok 70.000 menekültnek ajánlott fel új otthont. A 2016-os költségvetési évben Obama elnök új, még ambiciózusabb célt fogalmazott meg: 85.000 menekült letelepítését irányozta elő. Az Elnök Úr célja révén az amerikai közösségek a 2016-os költségvetési évben 84.995 menekültet fogadtak be.

A program égisze alatt befogadott menekültek 79 különböző országból érkeznek. Több mint 70%-uk öt országból menekült el: a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Szíriából, Burmából, Irakból és Szomáliából, ahol az elhúzódó konfliktusok miatt milliók kényszerültek otthonaik elhagyására. A letelepített menekültek több mint 72%-a nő vagy gyermek. Többen egyedülálló édesanyák, kínzások túlélői, sürgős orvosi ellátást igénylő személyek, vallási kisebbségek, leszbikusok, melegek, biszexuálisak, transzneműek vagy interszexuális (LGBTI) egyének, illetve mások, akiket erőszak vagy üldöztetés veszélyeztet.

Az amerikai közösségek már hosszú ideje a Menekültbefogadási Program (U.S. Refugee Admissions Program) alapkövei. A Külügyminisztérium büszke arra, hogy megközelítőleg 180 városban, 48 államon át működik együtt partnerekkel, és mivel a 2017-es költségvetési évben még több amerikai közösség tárja ki ajtajait a menekültek előtt, e lista tovább bővül majd.

Az amerikai nép épsége és biztonsága mindig elsőfokú prioritást élvez. A menekülteket bármely más típusú utazónál tüzetesebben világítják át. Az ellenőrzésben a Belbiztonsági Minisztérium, az FBI, a Nemzeti Terrorelhárítási Központ, a Külügy- és Védelmi Minisztérium, valamint további hírszerző ügynökségek vesznek részt.

A 2017-es költségvetési évben az Egyesült Államok előreláthatólag 110.000 menekültet fog befogadni. Ez egy 57%-os emelkedés a 2015-ös költségvetési tervhez képest, és jól tükrözi azon meggyőződést, miszerint minden nemzetnek többet kell vállalnia, és megsegíteni azt a rekord számú ártatlan, hánykolódó és otthonától elszakított civilt, akik reményvesztetten próbálják megtalálni a békét, a biztonságot és egy új élet lehetőségét.

Az első öt kibocsátó ország

Kongói Demokratikus Köztársaság
Szíria
Burma
Irak
Szomália

Az első öt menekültbefogadó amerikai állam

Kalifornia
Texas
New York
Michigan
Ohio

További információért és menekültbefogadási statisztikákért keresse fel a www.wrapsnet.org weboldalt.

Forrás: Fact Sheet: Fiscal Year 2016 Refugee Admissions | Office of the Spokesperson | Washington, DC | October 4, 2016

 

Posted in Uncategorized | Comments Off

BESZÉD AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSÁNAK SZÍRIÁRÓL TARTOTT TÁJÉKOZTATÓJÁN

Samantha Power nagykövet, az USA állandó képviselője az ENSZ-ben | USA ENSZ misszió | New York City | 2016. szeptember 25. | ahogyan elhangzott

Köszönöm, Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm, de Mistura különleges megbízott, hogy jelen van, és hogy nem hajlandó feladni.

A mai napon azért hívtuk össze a Biztonsági Tanácsot, mert az Oroszországi Föderáció és az Asszád-rezsim elsöprő légi és szárazföldi offenzívába kezdett Kelet-Aleppó és annak 275.000 civil lakosa ellen. Jelentések szerint Oroszország és Asszád az elmúlt 72 órában több mint 150 légicsapást indított, amelyek, letarolva az ikonikus közel-keleti város még épen maradt részeit, legalább 139 ember halálát okozták és százakat sebesítettek meg.

E személyek az elmúlt öt és fél év során embertelen szenvedéseken mentek keresztül, a légitámadásokat mégis „mennyiségben és minőségben páratlannak” nevezik. Az Asszád rezsim nyíltan vállalja, hogy csak katonai megoldásban hisz. Elmondásuk szerint Szíria minden egyes négyzetcentiméterét fegyveres úton fogják meghódítani. A rezsimet nem érdekli, hogy e katonai megoldás nyélbe ütése közben mi marad Szíriából.

A béke keresése helyett Oroszország és Asszád inkább háborúzik. Ahelyett, hogy segítene az életmentő segélyeknek a civilekhez való eljuttatásában, Oroszország és Asszád humanitárius konvojokat, kórházakat és olyan elsődleges beavatkozókat bombáz, akik mindeközben kétségbeesetten próbálják a sebesülteket életben tartani.

Oroszország ma kétséget kizárólag azzal fog érvelni, hogy e támadások a terrorizmus elleni harcot szolgálják, és hogy az offenzívák áldozatai terroristák vagy terrorista-szimpatizánsok. Ez abszurd. Nézzük a tényeket. A Kelet-Aleppó ellen intézett rohamuk első 24 órájában – itt jegyezném meg, hogy a roham első légicsapásai azok alatt az itt, New Yorkban folyó tanácskozások alatt történtek, amelyeken Oroszország azt állította, hogy ismét elkötelezi magát az ellenségeskedések beszüntetése mellett – Oroszország és a rezsim nem egy, nem kettő, hanem a négy közül három olyan támaszpontra mért csapást, amelyet a kelet-aleppói Fehér Sisakos önkéntesek használnak.

A Fehér Sisakosok olyan bátor elsődleges beavatkozók, akik szükség esetén a bombázások helyszínére sietnek, hogy a törmelékeken átverekedve magukat túlélők után kutassanak. Mentő- és tűzoltó autókat vezetve nap mint nap életeket mentenek – ahol már nem maradtak utak, ott futva közlekednek –, eljutnak azokhoz az otthonokhoz, iskolákhoz, kórházakhoz és piacokhoz, amelyeket Oroszország és Asszád megtámadott. Annak ellenére folytatják tevékenységüket, hogy tudják, a rezsim manapság rutinszerűen hajt végre ún. „dupla csapásos” légitámadásokat – melyek során lecsapnak a célpontra, majd megvárják az elsődleges beavatkozók érkezését, és ekkor újra támadnak. Egy hónappal ezelőtt az otthonának lebombázása után egy mentőautó hátuljában ülő,  ötéves Omran Daqneesh kábult tekintete sokkolta a világot. Őt is Fehér Sisakosok mentették meg. De az utóbbi néhány nap támadásai miatt kevesebb Omranhoz hasonló gyermeket fognak megmenteni. Kelet-Aleppóban a törmelékek alatt élve eltemetettek sokkal nagyobb eséllyel lelik majd halálukat a romok alatt.

Tudomásunk szerint a legutóbbi Oroszország és Asszád vezette offenzíva annak kezdetekor eltalálta a Bab Al-Nairab szivattyútelepet, amely a kelet-aleppói lakosok számára biztosít ivóvizet. Következésképp két hónappal az után, hogy az Asszád-rezsim elvágta a Kelet-Aleppóba vezető élelmiszer-, gyógyszer- és humanitárius segélyszállítmányok útvonalát, a lakosok mostantól fokozott betegség-, valamint fertőzésveszélynek is ki lesznek téve, hiszen megisznak bármilyen piszkos, kezeletlen vizet, amit csak találnak. Megjegyezném, hogy egy ellenzéki csoport szintén leállított egy közeli szivattyútelepet, amely több mint 1,5 millió nyugat-aleppói vízellátásáért felel. Ezt szintúgy elítéljük. A vizet sosem szabadna háborús eszközként használni, és Aleppo lakosait – pontos lakóhelyüktől függetlenül – nem szabadna arra kényszeríteni, hogy olyan vizet igyanak, amelytől megbetegednek.  Ez elfogadhatatlan.

Mai gyűlésünk alatt Kelet-Aleppó továbbra is ostrom alatt van. Úgy tűnik, manapság hordó- és gyújtóbombákon túl – amelyeket szemtanúk elmondása szerint Asszád és Oroszország erői dobnak le – semmi se jut el Kelet-Aleppóba. A könyörtelen légicsapásoknak és blokádoknak a civilekre gyakorolt együttes hatása megsemmisítő. A dízel generátorokhoz használt tüzelőanyag – az áram fő forrása – kifogyóban van. Egy héten belül talán a kenyér sütésének folytatásához sem lesz elegendő energia. Kenyér. Kórházak – amelyek, a pácienseknek a gyakori légicsapásoktól való védelmének reményében, a sürgősségi osztályokat már pincehelyiségekbe és bunkerekbe helyezték át – alig tudják a villanyáramot biztosítani. Mivel az áramszolgáltatás gyakorta szünetel, az orvosok megtanulták mobiltelefonjaik fényében lefolytatni a műtéteket.  Ennek ellenére minden új légicsapással egyre több megcsonkított civil áldozat érkezik hozzájuk, akiknek az ellátásához egyre kevesebb a gyógyszer és a kötszer.   Vessünk egy pillantást azokra a fotókra, amelyeket az elmúlt két nap folyamán kelet-aleppóiak posztoltak az internetre. Véritatta folyosókon összerogyott szíriaiak; szükségkórházakban, vértócsákban fekvő, rongyokkal fedett férfiak, nők és gyermekek. Öntudatlan csecsemők, akik mellé szükség van valakire, aki manuálisan oxigént pumpál a tüdejükbe, amikor a generátorok nem működnek. Előfordulhat az is, hogy ezek az áldozatok különleges kezelést igényelnek, de ezt egyszerűen nem tudják nekik biztosítani. Mi több, az áldozatok el sem hagyhatják Kelet-Aleppót. Csapdába estek – egy primitív, középkori csapdába. Az ENSZ – segélyek eljuttatása céljából – már több mint egy hete összeállított egy teherautó-konvojt, de az a harcok miatt továbbra is képtelen továbbhaladni, és behatolni az aleppói földi pokolba.

Természetesen Oroszország már jó ideje képes lenne pontot tenni a szenvedések végére. Az Egyesült Államok Oroszországgal nyolc hónapon át fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy olyan rendezést hozzon létre, amely magában foglal egy, az ellenségeskedések beszüntetésére tett megújított elköteleződést. Épp a múlt hét folyamán az Egyesült Államok szponzorálta a Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport két miniszteri találkozóját, melyeknek célja a kegyetlenkedések megállítása és az ellenségeskedések beszüntetéséhez való visszatérés volt. Nem azért tettünk így, mert azt gondolnánk, hogy Oroszország jóhiszeműen járt el Szíriában; mint bárki más, mi is jól tudjuk, hogy Oroszország következetesen mondott valamit, majd tette annak ellenkezőjét. Azért cselekedtünk így, mert tudjuk, hogy addig nem lehetséges béke, amíg Oroszország eltökélten folytatni kívánja ezt a háborút. És úgy hisszük, hogy mindent meg kell tennünk, ami erőnkből telik, hogy módot találjunk az kegyetlenkedések megállítására és a politikai átmenet folyamatának megkezdésére. Ez az egyetlen járható út a konfliktus befejezése érdekében. Emiatt továbbra is keresünk minden lehetséges utat, amely az ellenségeskedések beszüntetésének visszaállításához vezet.

Ám józan ésszel belátható: az ellenségeskedések egyoldalú beszüntetése nem lehet tartós. Nem hajthatsz végre nagy katonai offenzívát a béke szolgálatában. Ez talán a Russia Today-ben működik. De nem működik, amikor a világ nagyszámú bizonyítékkal rendelkezik arról, mit is tesz pontosan Oroszország.

Múlt szerdán Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a szobájában ülve kijelentette, hogy ami Szíriát illeti, „Oroszország következetesen egy kizárólag békés megoldást pártolt”. Ennek ellenére, tudván, mikor kezdődött az offenzíva, nem ésszerűtlen azt gondolni, hogy az orosz és szíriai csapatok szó szerint akkor rakodták a gyújtó- és hordóbombákat repülőgépeikre, amikor Lavrov miniszter itt éppen a béketeremtésről beszélt. Másnap, miután Oroszország és a rezsim megkezdte a civilek bombázását Kelet-Aleppóban, Lavrov miniszter azt mondta a sajtónak, hogy az ellenségeskedések beszüntetésére irányuló terveket meg kell menteni. Ez Oroszország hozzáállása az ellenségeskedések beszüntetésének „megmentéséhez”? Ahogy az ENSZ többször – beleértve ma is – elmondta, e légicsapások, melyek lakóövezeteket sújtanak, akár háborús bűnök is lehetnek.

Oroszország ma kétségkívül – újra – az Egyesült Nemzeteket fogja vádolni mind e zűrzavar okozásáért. Elképzelhető, hogy azon egyetlen légicsapás megtörténtét fogják kihangsúlyozni, amely során úgy tűnik, az ISIL-ellenes Koalíció csapást mért egy szíriai katonai álláspontra – habár e csapást rögtön elismertük és elköteleztük magunkat annak teljes kivizsgálása mellett. Oroszország valószínűleg az USA más helyszíneken történt, már véget ért akcióinak felemlegetésével próbálja majd meg elterelni a figyelmet saját akcióiról. Biztosak lehetünk abban – egészen biztosak –, hogy Oroszország mit nem fog tenni: ma, vagy bármely másik napon felelősséget vállalni a tetteiért. Biztosak lehetünk abban, hogy Oroszország mit nem fog tenni: igazat mondani.

Tisztelt Biztonsági Tanács tagok, arra biztatom most Önöket, hogy vessenek egy pillantást a felmerülő hozzászólásokra, és tegyék fel maguknak a kérdést: tükrözi-e a szárazföldön történő hátborzongató valóságot az, amit éppen olvasni készülök?  Nyíltan szólítja-e meg azt, aki e megdöbbentő erőszak kirobbantásáért felelős? Kényelmesen érezném-e magam e hozzászólások olvasása közben egy asszádi és orosz erők ostromolta, kelet-aleppói lakosokkal teli szobában? Amennyiben nem, arra biztatom Önöket, foglalkozzanak közvetlenül Szíria zord valóságával, és azokkal az emberekkel, akik nap mint nap élni kényszerülnek benne.

Nem ezen a napon, nem most van itt az idő a felek okolására, hamis párhuzamok felállítására. Nem most kell a Biztonsági Tanácsban oly gyakori szenvedő szerkezetet használni.  Nem most kell azt mondani, hogy „légicsapások történtek”, vagy, hogy „civilek haltak meg”. De itt az ideje megmondani, ki hajtja végre azokat a légicsapásokat, és ki öl civileket.

Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában állandó székkel bír. Ez kiváltság és felelősség is. Ennek ellenére Szíriában és Aleppóban Oroszország visszaél e történelmi kiváltsággal. És míg e Tanács tagjainak – természetesen ide értve az Egyesült Államokat is – komoly érdeke, hogy az Orosz Föderációval szoros kapcsolatot ápoljon, a történelem nem fog kesztyűs kézzel bánni azon BT-tagokkal, akik a vérontás ellenére hangjukat nem emelik fel.

Oroszország azt szeretné, ha e Tanács egy feje tetejére állított világban élne, ahol az elsődleges beavatkozók bombázását, a humanitárius segélyútvonalak elvágását és a gyilkos rezsim támogatását terrorizmuselhárításnak titulálják. Tisztázzuk: vannak Szíriában terroristák – sok van belőlük –, és elpusztításuk mindannyiunk érdeke. Minden egyes állampolgárunkra veszélyt jelentenek. Az Egyesült Államok épp emiatt vezet egy 67 országból álló koalíciót, amely Irakban és Szíriában az Iszlám Állam  által ellenőrzött területet 40%-kal visszaszorította, és minden héten egyre több kétségbeesett civilt szabadít fel. Ezért tárgyalt az Egyesült Államok Oroszországgal a legutóbbi megállapodásról, ezzel jelezve, hogy készek vagyunk Oroszországgal karöltve harcolni a Dzsabhatan-Nuszra és az Iszlám Állam ellen Szíriában. Senkinek se kell az Amerikai Egyesült Államokat a terrorizmus veszélyeivel kapcsolatban meggyőznie. Állampolgáraink gyakran elsőrendű célpontok szerte a világban. De amikor Oroszország fikciókat ölel magához, fel kell hívjuk rá a figyelmet. Amit Oroszország tesz és szponzorál, az nem terrorelhárítás.  Az barbarizmus.

Engedjék meg, hogy konklúziót vonjak. Pénteken napvilágot látott egy felvétel a számos, nemrégiben történt, kelet-aleppói légicsapás egyikének utóhatásáról. A videóban elsődleges beavatkozók kutatnak túlélők után egy összedőlt épület törmelékei között, miközben jókora betondarabokat dobálnak félre. A videón aztán egy gyermek fültépő sikolya hallatszik. Egy olyan gyermekéé, akit szó szerint betemetett a törmelék és a beton. Az elsődleges beavatkozók ezt hallva még kétségbeesettebb kutakodásba kezdenek, egészen addig, amíg a kislány feje és kék-fehér szoknyája elő nem bukkan a romok közül. A lány fájdalommal és rémülettel a hangjában kiáltozik. Végül az elsődleges beavatkozók gyengéden eltávolítják a körülette lévő törmeléket, és kiemelik a lányt – az ötéves Rawan Alowshot – a romok közül. Testét fehér por fedi. Olyan ez, mint egy csoda: látni őt élve kikászálódni a törmelékek alól.

Ám jelentések szerint a légicsapásban Rawan közeli hozzátartozóinak mindegyike életét vesztette. Az apja. Négy testvére. Mindannyiukat megölték. Milyen esélyei vannak Rawannak egy ilyen világban – milyen esélyei vannak család nélkül?  Anélkül, hogy egyáltalán sejthetné, éreznek-e támadói irántuk akár egy szemernyi empátiát is?

Mikor a civilek elleni erőszakos támadások száma emelkedik; mikor eltapossák azokat a civilizált viselkedési normákat, amelyek felépítésére több mint hetven évet szenteltünk; mikor teljes büntetlenségben lehet segélykonvojokat, civileket, lakóövezeteket, gyermekeket, kórházakat – büntetlenül – célba venni, milyen esélyei vannak Rawannak vagy nekünk bármelyikünknek?

Egy elsődleges beavatkozó az elmúlt napok könyörtelen támadásáról azt mondta: „az emberek nem tudják, mit tegyenek, vagy hova menjenek. Nincs menekülés. Olyan ez, mint a világvége”. A világ vége. Apokaliptikus, amit Kelet-Aleppóval művelnek. Rawan, a teljes családját ötévesen elveszítő gyermek esete kapcsán a Tanácsnak legalább azt bátran ki kellene mondania, ki a felelős ezért. És egy emberként szólítani fel Oroszországot a megállásra. Köszönöm.

Forrás: Remarks at a UN Security Council Briefing on Syria | Ambassador Samantha Power | U.S. Permanent Representative to the United Nations | U.S. Mission to the United Nations | New York City | September 25, 2016

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , | Comments Off

A NEMZETKÖZI VIZSGÁLÓBIZOTTSÁG (JOINT INVESTIGATION TEAM) JELENTÉSE A MALAYSIA AIRLINES MH17-ES JÁRATÁNAK LELÖVÉSÉRŐL

Sajtónyilatkozat |John Kirby | külügyi államtitkár és szóvivő | Közkapcsolati Osztály|Washington |2016. szeptember 28.

Az Egyesült Államok üdvözli a Nemzetközi Vizsgálóbizottság előzetes jelentését a Malaysia Airlines MH17-es járatának lelövéséről.

A Vizsgálóbizottság előzetes megállapításai alátámasztják Kerry külügyminiszternek a tragédiát követő napokban tett nyilatkozatát, mely szerint az MH17-es járatot egy Oroszország által támogatott, szeparatisták ellenőrzése alatt tartott kelet-ukrajnai területről kilőtt Buk típusú föld-levegő rakétával lőtték le.

A Vizsgálóbizottság azt is megállapította, hogy a Buk kilövőállást Oroszországból szállították Ukrajnának a szeparatisták ellenőrzése alatt tartott területére az incidens előtt, majd visszavitték Oroszországba, miután az MH17-es járat lelövésére használták.

Bár semmi sem enyhítheti azok gyászát, akik szeretteiket veszítették el a tragédiában, ez a bejelentés egy újabb lépés a felé, hogy igazságszolgáltatás elé állítsuk e felháborító támadás felelőseit.

Az Egyesült Államok továbbra is együtt fog dolgozni a Nemzetközi Vizsgálóbizottsággal a nyomozásban. Arra szólítunk fel más államokat is, hogy – amelyeknek lehetőségük van rá – teljes mértékben működjenek együtt annak érdekében, hogy felelősségre lehessen vonni az elkövetőket.

Forrás: Joint Investigation Team Report on the Downing of Malaysia Airlines Flight MH17 | Press Statement | John Kirby | Assistant Secretary and Department Spokesperson, Bureau of Public Affairs | Washington, DC | September 28, 2016

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , | Comments Off

AZ USA HOZZÁSZÓLÁSA A 2016-OS EBESZ EMBERI DIMENZIÓS VÉGREHAJTÁSI TALÁLKOZÓ NYITÓ PLENÁRIS ÜLÉSÉN

Tom Malinowski, a Külügyminisztérium demokráciával, emberi jogokkal és munkaügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára | Varsó, 2016. szeptember 19.

Elnök úr, a kormányok és a civil társadalom tisztelt képviselői,

Tom Malinowski vagyok, az USA demokráciával, emberi jogokkal és munkaügyekkel foglalkozó helyettes külügyi államtitkára.

Negyvenegy évvel ezelőtt a Helsinki Záróokmány lefektette annak alapelvét, hogy az emberi jogok tisztelete az államokon belül létfontosságú a biztonsághoz és az államok közötti együttműködéshez. A Záróokmányban „elismerik az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes jelentőségét” és arra köteleznek minden aláíró nemzetet, hogy „hogy elősegítsék egyetemes és tényleges tiszteletben tartásukat.”

Újra és újra látjuk a Záróokmány bölcsességének bizonyítékát.  Az Európa biztonságát érintő minden fenyegetést – a hidegháborútól a 1990-es évek balkáni háborújáig, vagy Oroszország mai ukrajnai agressziójáig – olyan államok cselekedetei eredményeztek, amelyek megtagadják az emberi jogokat saját népüktől, s a béke előrehaladása ezen helyzetekben akkor következett be, amikor helyreállították a jogok tiszteletben tartását. Ezért olyan magas a tét.

Ezeket az alapelveket sajnos ma is megkérdőjelezik még egyes szilárdan megalapozott demokráciákban is. Cinikus szelek fújnak e kontinensen, melyeket azok támasztanak, akik sietnek visszatérni azokba az időkbe, amikor az erő szabta meg a jogot Európában, akik úgy tekintenek a helsinki alapelvekben lefektetett elvekre és egyetemességre, mint a népük és a szomszédos országok felett gyakorolt hatalmuk elleni fenyegetésre.

S így, e pillanatban, amikor sok nép bizonytalan a jövőt illetően, egy dolgot szeretnék világossá tenni: Az Egyesült Államok továbbra is fenntartja és támogatja a Záródokumentumban foglalt eszményeket. Továbbra is védjük az EBESZ-t, és ellenállunk az intézményei és közös elkötelezettségük gyengítését célzó minden fenyegetésnek. Tudjuk, hogy ezen erőfeszítésben számíthatunk a résztvevő államok nagy többségének, és népeik nagy többségének támogatására. Biztosak vagyunk benne, hogy a történelem és az idő a helsinki eszmék mellet van, még akkor is, ha bizonyos kormányok és politikusok ma nem állnak mellette.

Az évek során néhánya azzal vádoltak minket és azokat az országokat, amelyek támogatják az egyének békés gyülekezéshez való jogát, szólásszabadságát és az életüket érintő döntésekbe való beleszólásuk jogát, hogy beavatkozunk mások belügyeibe. Ezt a nézetet megvitattuk és elutasítottuk 2010-es asztanai csúcstalálkozónkon, amikor minden EBESZ résztvevő állam megerősítette, hogy az emberi dimenziók iránti elkötelezettség minden résztvevő állam közvetlen és jogos aggodalma, és nem csupán az érintett állam belügye. A belügyekbe való beavatkozás azt jelenti, hogy egy állam megpróbálja meghatározni, vagy korlátozni egy másik állam népének döntéseit saját jövőjét illetően. Az emberi jogok védelme ennek ellenkezőjét teszi: támogatást nyújt az embereknek, hogy döntsenek saját jövőjükről.

Ennek megfelelően az Egyesült Államok régóta támogatja a választások megfigyelését szerte az EBESZ-en belül, amilyen a tegnapi oroszországi misszió is volt, nem azért, hogy bármely oldalnak kedvezzen (bár másként láthatják a dolgokat azok, akik választási csalásokat követnek el), hanem hogy támogassa minden egyén jogát vezetője megválasztására. Ukrajnában támogattuk azokat a szervezeteket, melyek feltárták a korrupciót, nem csak az előző, hanem a jelenlegi kormányban is. Hasonlóképpen üdvözöltük az EBESZ megfigyelőket az amerikai választásokon. Soha nem tiltakoztunk az ellen, hogy az Európai Unió olyan civil szervezeteket támogasson anyagilag, melyek a halálbüntetés ellen kampányolnak az Egyesült Államokban. Egyetlen, legitim demokráciájában biztos és bízó ország vagy kormány sem rémül meg a választások tisztaságának védelmezőitől, vagy az emberi jogok védelmezőinek határokon átnyúló együttműködésétől.

Azok a kormányok, amelyek üldözik az úgynevezett „külföldi ügynök” civil társadalmi csoportokat – melyek oly nélkülözhetetlenek a fékek és egyensúlyok fenntartásában egy demokráciában – egyértelműen megszegik a Helsinki Záróokmány alapelveit. Ártanak népüknek és nem mutatnak tiszteletet iránta, ahogyan Oroszország egyértelműen tette, amikor lesújtott állampolgári csoportokra, melyek állítólagosan veszélyes küzdelmet folytattak a kínzás ellen, felvilágosító munkát végeztek a HIV/AIDS betegséggel kapcsolatban, vagy akár csak a vándormadarakat védelmezték. Csatlakozom kollégáimhoz az Európai Unióban, akik aggodalmukat fejezték ki hasonló szigorú eljárásokkal kapcsolatban Azerbajdzsánban és Közép-Ázsia országaiban. Ők is olyan politikát folytatnak, amely szinte bizonyosan kudarcot vall majd.

Elvághatják az aktivistákat a külföldi anyagi forrásoktól. Démonizálhatják és üldözhetik azokat, akik együttműködnek nemzetközi szervezetekkel. Végül azonban az emberek mégis ellenállnak a korrupciónak, mégis tiltakoznak az erdők és tavak pusztítása ellen, mégis követelik, hogy beleszólhassanak a politikába. Nem állíthatjuk le külföldi beavatkozásra hivatkozva az elszámoltathatóságért küzdő mozgalmakat, mert az ilyen mozgalmak életereje minden országban belülről fakad, nem pedig kívülről. Ezzel csak felfedik saját bizonytalanságukat és gyengeségüket.

Tegyük világossá, hol látunk ma az államok belügyekbe való igazi beavatkozást: ezt látjuk a területek elcsatolására irányuló nyílt katonai beavatkozásokban, vagy amikor egy ország rákényszeríti akaratát egy másikra. Amikor például Oroszország fenyegetéssel, erőszakkal, vagy más kényszerítő eszközzel próbálja visszatartani Grúziát, Moldovát és Ukrajnát attól, hogy saját szuverén döntése alapján erősítse európai integrálódását, az a legnyilvánvalóbb példája annak a fajta beavatkozásnak, melyet a Helsinki Záróokmány megállítani hivatott.

Oroszország belügyekbe való beavatkozása sehol sem olyan arcátlan és véres, mint az ukrajnai konfliktusban, melyet fegyverekkel, kiképzéssel és az úgynevezett „szeparatisták” vezénylésével Oroszország tovább szít. A donbászi konfliktus majd 10.000 emberéletet követelt és 1,7 millió embert késztetett elvándorlásra. A minszki egyezményt teljes mértékben végre kell hajtani annak érdekében, hogy véget érjen az orosz agresszió Donbászban és a nemzetközi határokat újra Ukrajna ellenőrizhesse. Oroszországnak véget kell vetnie  Krímea megszállásának, elnyomásának – beleértve a tatár kisebbség is -, és vissza kell adni a félsziget ellenőrzését Ukrajnának. A világ országainak nagy többségével együtt kitartóan megtagadjuk Oroszországnak a Krím elcsatolását célzó kísérletének elismerését.

Hölgyeim és uraim, e nyitóbeszédben nem sorolhatom fel a biztonság összes fontos humán dimenziós vonatkozását, de gyorsan említek még néhányat, melyek fontosak a terrorizmus elleni fellépésben és az intolerancia elleni harcban. Az elkövetkező üléseken majd részletesebben megvitatjuk ezeket más témákkal együtt.

A terrorizmus minden országot fenyeget.  Sokan közülünk súlyos támadásokat szenvedtek el. A legtöbbünk közösen veszi fel a harcot a felelősök ellen. Itt, az Emberi Dimenziós Végrehajtási Találkozón, ahol a biztonság emberi dimenzióira összpontosítunk, azt is fontos felismernünk, hogy a néhány állam által az állampolgáraikra erőltetetni próbált választás biztonság és szabadság között hamis választás. A terroristáknak nincs szükségük szabad választásokra, a média szabadságára, vagy szólászabadságra ahhoz, hogy besétáljanak egy nyilvános helyre és lelőjék az embereket. Ám ezekre a szabadságokra szüksége van a civil szervezeteknek, melyeken keresztül az állampolgárok szembeszállnak az erőszakos szélsőségesekkel, és a politikai mozgalmaknak, melyek reményt adnak az embereknek a változások békés úton való elérésére. A szabadság korlátozása a védelmünk csökkentését jelenti. Az Egyesült Államok saját tapasztalatából tanulta meg, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Ugyanúgy nem engedhetjük meg magunknak az intoleracia erősödését, mely a terroristák által gerjesztett félelem mellékterméke. A mai populista demagógok olyan üzenetet terjesztenek, amely sok tekintetben az Iszlám Állam ideológiáját tükrözi: kisebbségi csoportok, migránsok és menekültek hibáztatása saját országuk problémáiért, és olyan illúzó keltése, hogy a faji tisztaság képzelt múltjába való visszatérés biztonságot hoz. A politikai vezetőknek és közszereplőknek, az Egyesült Államokban is, különleges felelősségük van abban, hogy elítéljék ezt az intoleranciát és emlékezzenek a múltunkra.

Emlékezzünk ma a lengyelekre, beleértve a lengyel zsidókat is, akik 1939-ben elmenekültek ebből az országból és befogadták őket a muszlim Törökországban, a francia menekültekre, akik 1940-ben biztonságra találtak Észak Afrikában, a magyar szabadságharcosokra, akik 1956 után Amerikába és sok más országba jöttek. Azt hiszem, bizton állíthatjuk, hogy ezen emberek közül, hasonlóan a mai szíriaiakhoz, nem mindenkinek voltak rendben a papírjai, amikor családjukat felszuszakolták egy hajóra, vagy átkúsztak a határkerítés nyílásán, hogy biztonságba érjenek. Ez az, amit nem állíthatunk biztonsággal: hogy a szerencse sosem fordul, hogy mi magunknak soha nem lesz szükségünk mások nagylelkűségére.

Hölgyeim és uraim, olyan időben találkozunk most, amikor az EBESZ mind a tíz alpelvét támadások érik.  A szabályszegőknek nem adhatjuk azt a választ, hogy újraírjuk, hanom hogy megerősítjük azokat. Meg kell védenünk alapelveinket és meg kell védenünk az EBESZ intézmények függetlenségét, megbízatását és költségevetését, melyek biztosítják az elvek gyakorlatba ültetését. Ezen intézmények között van a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (Office for Democratic Institutions and Human Rights), a médiaszabadság képviselője (Representative on Freedom of the Media) és a nemzeti kisebbségi főbiztos (High Commissioner on National Minorities). Ezek mind elszámoltatnak minket. Egyikünknek sem kell félnie tőlük.

Küldöttségem üdvözli az őszinte vitát a saját országunk kihívásairól. Idén, ahogy korábban is, beszámolunk majd a korábbi Találkozókon tett ígéreteinkről, és arra biztatom a többi delegációt is, hogy tegyenek hasonlóképpen.

Az is öröm számomra, hogy szülőhazámban lehetek, mely oly nagylelkűen vendégül látja ezt az évenkénti gyűlést, s mely otthont ad a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának és a Demokráciák Közösségének (Community of Democracies). A lengyelek oly sok áldozatot hoztak a demokrácia ügyéért és oly sokkal járultak hozzá saját és mások érdekében is, s a világnak most nagyobb szüksége van Lengyelország példát mutató vezetésére, mint valaha. Amikor Lengyelország megküzd jelenlegi alkotmányos kihívásaival, remélem, továbbra is figyelembe veszi a civil társadalom nézeteit és a Velencei Bizottság ajánlásait, hogy a folyamat és annak eredménye Lengyelországnak a demokratikus elvek és a jogállamiság iránti mély elkötelezettségét mutassa.

Az emberi jogok védelmezői kezdetektől a helsinki folyamat éltető erejét jelentik. Külön köszönetet szeretnék mondani azoknak az aktivistáknak és az emberi jogok azon védelmezőinek, akik személyes kockázatot vállaltak azért, hogy eljöhessenek ide. Azok iránt is szeretném külön tiszteletem kifejezni, akiket kormányuk meggátolt abban, hogy itt lehessenek. Szerencsére azért hangjukat hallathatják majd, mert a technológia segítségével bekapcsoljuk őket a Találkozó megbeszéléseibe. Az ilyen gyakorlatot folytató kormányoknak azt mondanám, hogy a részvételben gátolt aktivisták még több figyelmet kaphatnak, mint azok, akik itt vannak.  Szóval gratulálok.

A Találkozó során és az év minden napján azok mellett állunk, akik az emberi méltóság, az egyetemes jogok és a demokratikus kormányzás védelmén dolgoznak Bakuban és Asgabatban, Moszkvában és Dusanbéban, Ankarában és Asztanában, Budapesten és Biskekben, Minszkben és Taskentben. Remélem, hogy megbeszélésünk méltó lesz bátorságukhoz. Segítségükkel, ahogyan már oly sokszor korábban is, megvívunk a kihívásokkal, és továbbra is megvalósítjuk e kivételes szervezet vízióját és céljait.

Forrás: U.S. Remarks at the OSCE Human Dimension Implementation Meeting 2016 Opening Plenary | Tom Malinowski |Assistant Secretary, Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor | Warsaw, Poland | September 19, 2016

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

SZÍRIAI MENEKÜLTEK BEFOGADÁSA

John Kerry külügyminiszter sajtónyilatkozata| Washington, 2016. augusztus 29.

Egy évvel ezelőtt Obama elnök azt a célt tűzte ki, hogy legalább 10.000, a szíriai konfliktus elől menekülő legsebezhetőbb menekültet fogadjunk be az Egyesült Államokba. Ma, a menekültek befogadási eljárásához irányított további erőforrásokkal és az amerikai emberek biztonsága iránti kötelezettségünk és a szigorú ellenőrzés fenntartása mellett, elértük ezt a célt. 1975 óta több mint 3,2 millió menekült gazdagította az amerikai társadalom szövetét, mindegyikük erősebbé és sokrétűbbé tette társadalmunkat. A Külügyminisztérium hálás az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR), a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek, a Belbiztonsági Minisztériumnak és az Egészségügyi Minisztériumnak, valamint a menekülteket segítő önkéntes csoportoknak nélkülözhetetlen együttműködésükért. Ezek a szervezetek élen járnak, és központi helyet foglalnak el a szíriai menekültek letelepítéséért folytatott kampányban és a jelen válság – mely a legsúlyosabb humanitárius katasztrófa a 2. világháború óta – kezelésében.

A legsebezhetőbb menekültek letelepítése mellett arra is mindig figyelmet fordítottunk, hogy humanitárius segítséget és védelmet biztosítsunk a menekülteknek ott, ahová menekültek, hogy vissza tudjanak majd térni otthonaikba, amikor a konfliktusnak vége lesz. Ezért dolgozunk olyan keményen a Nemzetközi Szíriai Támogató Csoporttal (International Syria Support Group) és az ENSZ-szel azon, hogy diplomáciai eszközökkel vessünk véget e konfliktusnak, és ezért vállaltunk olyan hatalmas kötelezettséget a Szíriának és a régiónak nyújtandó humanitárius segítségre – eddig már közel 5,6 milliárd dollár értékben – mely a régióban lévő szíriai menekültek és otthontalanná vált emberek millióit támogatja.

Tudjuk, hogy még többet kell tenni a Szírián belül ostrom alatt állók megsegítésére, többet kell tenni a menekültek megsegítésére, többet kell tenni Szíria szomszédjai, Libanon, Jordánia és Törökország támogatása érdekében, többet kell tenni azért, hogy megoldjuk a brutális konfliktust, mely már túl sok életet követelt és túl sok embert kényszerített otthona elhagyására.  Szeptember 20-án Obama elnök lesz a házigazdája a politikai vezetők menekültügyi csúcstalálkozójának (Leaders’ Summit on Refugees), egy magas szintű eseménynek, melyet az ENSZ Közgyűlésének idején rendeznek azzal a céllal, hogy növeljék a humanitárius segítséget és több hosszú távú és tartós lehetőséget biztosítsanak – nem csak a szíriai menekültek millióinak, hanem mindazoknak, akik más területeken zajló heves küzdelmek és üldöztetés elől menekülnek.  Ha többet szeretne megtudni az Egyesült Államoknak a szíriai menekültek humanitárius megsegítésére tett erőfeszítéseiről, kérjük, látogasson el ezekre az oldalakra: www.state.gov/refugeeresponse és www.aidrefugees.gov. Statisztikai adatokat és az Egyesült Államok Menekültbefogadási Programjával (United States Refugee Admissions Program) kapcsolatos más információkat itt találhat: www.wrapsnet.org. Minden más érdeklődést erre a címre várunk: prmpress@state.gov.

Forrás: Syrian Refugee Admissions | Press Statement | John Kerry | Secretary of State | Washington, DC | August 29, 2016

Posted in Foreign Policy, Uncategorized | Tagged , , , , | Comments Off

JOE BIDEN ALELNÖK LETTORSZÁGBAN MONDOTT BESZÉDE

Joe Biden alelnök beszédét mondja a Rigai Nemzeti Könyvtárban

Joe Biden alelnök beszédét mondja a Rigai Nemzeti Könyvtárban

Lett Nemzeti Könyvtár, Riga

A Fehér Ház | Alelnöki Hivatal | 2016. augusztus 24.

AZ ALELNÖK: Ez elegáns érkezés volt. (Derültség). Annyit mondok—nem sokszor beszélhetek egyszerre három elnökkel, ugyanaznap kétszer, és egyazon teremben. Szeretném megköszönni nekik a vendéglátást.

És Önnek, Külügyminiszter Úr, nagyon-nagyon köszönöm a beszédét—a nyitóbeszédét—, s a Szövetség iránti elkötelezettségét.

És Dainis, minél idősebb lesz az Ön unokája, annál jobban értékeli majd mindazt, amit Ön a hazájáért tett. Ha apám itt lenne, ránézne az Ön unokájára, és azt mondaná, hogy fiam, nagyon jó vér folyik az ereidben.

És szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy nem csak álmodoztak a függetlenségről, de a büszke lett emberekkel együtt ténylegesen meg is valósították azt.

Megtisztelő, hogy egy színpadon állhatok Önökkel. Hölgyeim és uraim, az Önök országa már régóta a civilizációk keresztútján áll. Ez a föld, ez az észak és dél közötti kapcsolat a vikingek és a görögök közötti ősi kereskedelmi út része volt. Híd volt kelet és nyugat között.

És mindezeken keresztül kialakították saját identitásukat— egyedi nyelvüket, s azt a szilárd meggyőződést, hogy a lettek ugyanolyan jogokat, s ugyanolyan tiszteletteljes bánásmódot érdemelnek, mint a Föld bármely más népe.

Még ez a gyönyörű épület is Lettország öröksége előtt tiszteleg. A Fény Vára a lett néphagyomány szerint szent hely volt: ott lakott a lettek minden bölcsessége, az volt a tanulás fellegvára.

Egy réges-régi napon azonban a letteket, Lettországot hódítók rohanták le. A legenda szerint a Fény Vára ekkor mélyen lesüllyed a tóba, s csak akkor emelkedett ki újra, amikor a lettek ismét szabaddá váltak. Tehát büszke vagyok arra, hogy itt állok ma Önökkel a szabad és független Lettországban, az Önök mai, modern Fény Várában.

És egy olyan napon szólhatok Önökhöz, amelynek rendkívüli jelentősége van az Önök történelme és a balti országok történelme szempontjából. Miniszter Úr, amint Ön is rámutatott, Hitler és Sztálin 77 évvel ezelőtt ezen a napon kötötte azt a titkos paktumot, amely megfosztotta szabadságától a balti országokat és számos más közép-európai országot.

Ez volt az a nap, amikor emberi machinációk próbálták megdönteni az egész emberiség osztatlan örökségébe tartozó, Isten-adta jogokat. Keserű és igen hosszú évek következtek. De Önök—Lettország, Észtország és Litvánia népe—túlélték és boldogulnak.

Ötven évvel később pedig közösen visszaszerezték maguknak ezt a napot. Augusztus 23. többé nem az árulás és gyalázat napja. Ez immár az a nap, amelyen Önök—a szó szoros értelmében—megmutatták a világnak a „balti utat”. Az Egyesült Államok Szenátusának tagja voltam akkor, s jól emlékszem a látványra, amikor kétmillió ember fogta egymás kezét, s alkotott több száz mérföldes, töretlen, élő láncot a fővárosaik között innen Vilniusig. Teljesen lenyűgözött. Önök inspirálták a világot. Inspiráltak minden elnyomott embert.

A világ láthatta a balti emberek örök, fékezhetetlen szellemét. Ismét megpillanthattuk a Fény Várát, amely ott él mindannyiukban. És láttuk, ahogy visszanyerik a szabadságukat.

Azt is büszkén mondhatom, hogy a nehézségek és megpróbáltatások ellenére soha nem ingott meg a népeink közötti barátság. Amikor az első világháború után minden balti állam kikiáltotta a függetlenségét, az Egyesült Államok elismerte és örömmel fogadta Lettországot, Észtországot és Litvániát a szuverén nemzetek közösségében.

És attól a naptól fogva az Önök országai—a mi országaink—soha, egyetlen percre sem vesztették el az Amerikai Egyesült Államok teljes diplomáciai elismerését.

Nem egészen egy évvel a náci-szovjet paktum után, a Welles Nyilatkozatként ismertté vált néhány rövid bekezdésben az Egyesült Államok tudatta, hogy mi nem fogadtuk el, és nem is fogjuk elfogadni Lettország, Észtország és Litvánia szovjet megszállását. (Taps.)

A Welles Nyilatkozat bizonyos szempontból az amerikai elvek egyszerű újrafogalmazása volt. „E kormány politikája általánosan ismert”—mondta. Majd félreérthetetlen módon rátért a politikára: „hiszünk a szuverenitásban, az önrendelkezésben és a területi integritásban. Elítéljük a fenyegetéssel vagy erővel végrehajtott, hódító lépéseket”.

Ennél egyértelműbben nem lehetne fogalmazni. A néhány hónappal korábban felesküdött kormányom nevében ugyanennek az érzésnek adtam hangot 2009-ben, a müncheni konferencián. Amit akkor mondtam, ma is igaz. Azt mondtam, hogy az Egyesült Államok nem ismer el érdekszférákat.

Úgy véljük, hogy „a szuverén államoknak joga van hozzá, hogy saját döntéseket hozzanak, és megválasszák saját szövetségeseiket.”

Ez továbbra is hazám általánosan ismert politikája. A Welles Nyilatkozatban lefektetett elveket végül belefoglaltak az Atlanti Chartába, s attól a pillanattól kezdve ez a nemzetközi rendszer egyik alappillére.

S a megszállás kegyetlenségei miatt szenvedő balti népek számára még ennél is fontosabbat jelentett. Nem engedte kihunyni a függetlenség parazsát.

Amikor az Önök nemzeti zászlói nem lenghettek Rigában, nem lenghettek Vilniusban, s nem lenghettek Tallinban sem, Washingtonban akkor is büszkén szárnyaltak. Sohasem lankadtak.

S bár az önök nyelvét és hagyományait háttérbe szorították, a világ nem hagyta magára a baltiakat. És amikor a „balti út” után, a régi Riga barikádjait követően Önök végre teljesen visszanyerték szeretett függetlenségüket, rászolgáltak az Önökbe fektetett hitünkre, hiszen egyértelműen megmutatták, mire képesek a lettek, az észtek és a litvánok.

A balti emberek néhány rövid évtized alatt igazi demokráciákat építettek. Megnyitották a gazdaságaikat, ami szabadjára engedte népük találékonyságát. Hittek Európa eszméjében. Véleményem szerint a múlt század egyik legmerészebb, és legfontosabb következményekkel járó elképzelése volt, hogy évszázados konfliktusok után Európa megújul, olyan integrált közösséggé válik, amely elkötelezett a politikai stabilitás, az áruk és személyek szabad áramlása, valamint a kollektív védelem ünnepélyes vállalása mellett—azaz létrejön az egységes, szabad, és békés Európa. Önök hittek benne. Tettek azért, hogy a részévé válhassanak. Tudom, hiszen az Egyesült Államok volt az Önök egyik leghűségesebb támogatója, s keményen harcolt az Önök NATO felvételéért. Figyelemmel kísértem mindezt. Nyilvánvalóan nem volt könnyű és soha nem volt magától értetődő. Önök érdemelték ki. Végrehajtották a szükséges gazdasági reformokat, életteli demokráciákat építettek, fokozták védelmi képességeiket, küzdöttek azért, hogy megfeleljenek a tagsági követelményeknek.

És azok, akik mindig védelmezték az Önök saját kormányzáshoz való jogát, nagyon büszkén nézték, amint teljes jogú NATO-szövetségesekként és EU-tagokként elfoglalták méltó helyüket.

Ma a balti államok tanúsítják az Európa-terv erejét. Annak, hogy mi hittünk Önökben, hogy ragaszkodtunk hozzá, hogy az ajtó nyitva álljon mindazok előtt, akik osztják az értékeinket és a vállalásainkat, szerintem rendkívül fontos szerepe volt az Önök sikerében.

Ez az, amiért az emberi történelemben az euro-atlanti közösség bővítése az egyik legkomolyabb hajtóerő a béke, a jólét és a demokrácia megteremtése terén.  A biztonságról nem is beszélve.

És Önök most nem csak Európa sikeres és integrált részei, de példaképül is szolgálnak azoknak az országoknak, akik ugyanezt a pályát szeretnék követni.

Ilyen időkben, amikor egyesek megkérdőjelezik az európai integrációba vetett tartós hitet, az Önök országai erőteljesen figyelmeztetnek rá, hogy sokkal többre juthatunk az együttműködés útjában álló falak ledöntésével, mint hamis megosztottság keltésével.

És éppen a mai nap az, amikor a „balti út” erejére emlékezünk, amikor az összevetett vállak és az összefonódó kezek erejét ünnepeljük. Ez különösen igaz, ha közös biztonságunkról van szó. A NATO tagok kollektív védelmet biztosító kölcsönös kötelezettségvállalása évtizedek óta a globális stabilitás sarokköve, és az is marad.

Ne legyen kétség: Amerika sziklaszilárdan és megingathatatlanul elkötelezett az 5. cikkely mellett. Vállaltunk egy szent kötelezettséget. A becsületünk a tét. Az pedig soha, de soha nem fordul elő, hogy ne tennénk eleget a kötelezettségvállalásainknak—ez nem csupán mostanra igaz, de a jövőben is mindig az lesz. (Taps.)

Obama elnök mélységesen hisz ebben, és én is hiszek. És bármit hallanak is ebben a felfűtött politikai időszakban, a hazámban széleskörű és szilárd két-párti elkötelezettség tapasztalható a NATO iránt. Ne higgyenek annak a másik fickónak! Nem tudja, hogy miről beszél, és nem tudja, hogy mit beszél.

Soha nem fogjuk elfelejteni, hogy az 5. cikkelyt első ízben az USA elleni 9/11-es támadás után léptették életbe. Amerika tehát mindig meg fogja védeni a szövetségeseit. Megadjuk a választ. S most, hogy Oroszország agresszív lépéseket tesz, s szomszédai szuverén jogát fenyegeti, a NATO éppen olyan fontos, mint eddig bármikor.

Európában még mindig felüti a fejét az agresszió, nekünk pedig készen kell állnunk a válaszadásra. Ezt jelenti az 5. cikkely—mindannyian készek vagyunk fellépni ellene. Nem csak az Egyesült Államok és a balti államok, hanem mindannyian. Ha egyet megtámadnak, akkor mindet megtámadják. Pont. Vége a mondatnak. Ez ennyire alapvető, ilyen egyszerű. Szeretnénk, ha Önök tudnák, és szeretnénk, ha Moszkva is tudná, hogy komolyan gondoljuk, amit mondunk.

A múlt hónapban a varsói NATO-csúcson súlyt adtunk ennek az üzenetnek: a szövetséges vezetők elhatározták, hogy fokozzák a NATO előretolt jelenlétét a balti államokban és Lengyelországban. Kanadai csapatok veszik át a vezetést itt Lettországban. Német csapatok Litvániában. Brit csapatok Észtországban. És az Egyesült Államok fogja vezetni a Lengyelországban jelen lévő NATO erőket.

Mindezeken felül az Egyesült Államok küld egy teljesen felfegyverzett harci dandárt—4200 harcra kész amerikai katonát—, hogy szárazföldi elrettentő erőt biztosítsanak nem csak Lengyelország területén, de az egész térségben. E brigád Lengyelországban fog állomásozni, de rendszeres képzést és gyakorlatokat tartanak majd itt a Baltikumban is. Csupán 2016-ra 170 gyakorlatot és biztonsági együttműködési tevékenységet terveznek. Az amerikai haderő növelése, és egy másik páncélos harci dandár számára elegendő amerikai berendezés és felszerelés kihelyezése, továbbá a NATO fokozottabb előretolt jelenléte miatt a régióban a hidegháború befejezése óta nem voltak példa ilyen erőteljes és elkötelezett szövetségesi képességekre.

Az Egyesült Államok pedig még további több mint 100 millió dollárral segít kifejezetten a balti államoknak, hogy megerősítsék biztonsági és védelmi együttműködési képességeiket, kiépítsék a rugalmasságukat, és elrettentsék az agressziót. Fejlesztjük saját együttműködési képességeinket, és az Önök képességeit is, amelyekkel bekapcsolódhatnak a NATO védelmi rendszerébe. Épp mostanában szállítottunk Javelin tankelhárító rakétákat Észtországba, biztonságos kommunikációs berendezéseket Litvániába, valamint közepes hatótávolságú légvédelmi radarokat ide, Lettországba.

És mellesleg a NATO soha nem volt olyan egyirányú utca, ahol csak Amerika tehet valamit európai szövetségeseiért. Az Egyesült Államok számára igen hasznos az Önök NATO-tagsága. Mi, az Egyesült Államok, erősebbek vagyunk így. Mi több, nagyobb biztonságban is vagyunk. Külpolitikánkat világszerte az egységes, szabad és békés Európára alapozzuk; így sugározhatunk erőt a világ bármely más részén. A balti államok pedig élen járnak abban, hogy megmutassák a kollektív védelem iránti elkötelezettséget.

Észtország azon maroknyi szövetségesek egyike, amelyek a NATO kérésének megfelelően GDP-jük két teljes százalékát védelmi kiadásokra fordítják. Mind Lettország, mind Litvánia is jó úton van ahhoz, hogy 2018-ra elérjék ezt az értéket. Együtt fontos lépéseket teszünk azért, hogy megerősítsük a védelmünket, s fokozzunk elrettentő képességeinket, hogy se Oroszország, se bármely más nemzet ne vonhassa soha kétségbe e Szövetség szándékait vagy képességeit.

És mivel Lettország, Észtország és Litvánia igen jól tudják, hogy mivel jár a jogfosztottság, és milyen szörnyű hatása van a megnyirbált szabadságnak, a balti államok az elsők között bíztatták arra a nemzetközi közösséget, hogy támogassa Ukrajna demokratikus fejlődését, s rójon költségeket Oroszországra. Köszönjük Önöknek!

Miközben az ukrán nép bátran harcol, hogy megvédje a demokráciát és függetlenséget, a balti államok hatásos példát és inspirációt szolgáltatnak hozzá. Önök az élő bizonyítékok arra, hogy ki lehet törni az elnyomás alól, ki lehet építeni az erős, független, és életteli demokráciát, s az ország az európai közösség teljes jogú tagjává válhat.

Ugyanakkor az egységes, szabad és békés Európa jövője attól függ, hogy az együttműködés és az integráció javul-e Európa-szerte, többek között itt a balti államokban. A regionális együttműködés elengedhetetlen volt Lettország és a balti államok sikeréhez. És a regionális együttműködés az, ami miatt ma Rigába jöttem.

Ma már részt vettem a balti csúcstalálkozón, ahol szó volt számos olyan területről, amelyen Lettország, Litvánia és Észtország már szorosan együttműködnek, valamint arról, hogy az Egyesült Államok hogyan segítse tovább az országaink közötti partnerséget. E globalizált század számtalan kihívásának csak összefogással tudunk megfelelni. Sokkal eredményesebbek, sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha közösen igyekszünk mérsékelni a határokon átnyúló veszélyeket, s erősíteni közös biztonsági környezetünket. Ez különösen igaz a közeli szomszédokra. A balti államok pedig már eddig is sokat tettek együtt közös érdekeikért és közös értékeikért.

Ma igen bíztatónak találtam, hogy ezt a balti együttműködést még tovább akarják fokozni. Így szándékoznak biztosabbá tenni a határaikat, erősíteni kiber-védelmi képességeiket, befogadóbbá tenni a társadalmaikat, és a 21. századnak megfelelő erős és innovatív gazdaságokat építeni. Lettország népének pedig szeretnék gratulálni ahhoz a mérföldkő jelentőségű eseményhez, hogy az idén csatlakoztak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez. Ez Lettország fejlődésének fontos elismerése, azt jelzi, hogy Önök a világ fejlett gazdaságai közé kerültek.

Egy másik kritikus terület, ahol Lettország, Litvánia és Észtország egyaránt profitálni fog a további együttműködésből, az energiabiztonság megszilárdítása. Ez a régió nem is olyan régen az Európa többi részétől elvágott, úgynevezett „energetikai sziget” volt. A balti államok pedig épp olyan jól tudják, mint minden más ország, hogy milyen nemzetbiztonsági következményekkel jár az energia-függőség. Megtapasztalták az elmúlt 25 évben.

Az utóbbi időben azonban Önök jelentős haladást értek el az energiaszektor diverzifikálása terén, hogy energia-ügyben ne függjenek egyetlen más országtól sem. Itt Lettországban fontos lépéseket tettek a gázszektor liberalizálásáért, aminek következtében a Baltikumban egy teljesen integrált regionális piac alakulhat ki. És Litvánia találóan „Independence”, azaz „Függetlenség” névre keresztelt cseppfolyósított földgáz termináljának felavatásával pedig Önök hatalmas előrelépést tettek ahhoz, hogy a balti régió energiaellátása többé ne függjön Oroszországtól.

Ez lenyűgöző! A fejlődés lenyűgöző! De van még tennivaló. Fontos, hogy véghezvigyék az energiaellátás diverzifikálására irányuló erőfeszítéseket, és bővítsék az Európához fűző kapcsolatokat, hogy egyetlen ország se használhassa fel az energiát az Önök szuverenitásának aláásására. És most van itt a cselekvés ideje, mert most vannak átalakulóban a világ energiapiacai.

Az Egyesült Államok és Észak-Amerika—Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada—lesz a 21. század energia-epicentruma, ami részben a bőséges földgázunknak köszönhető. Mi, akik nagy mennyiségű cseppfolyósított földgáz behozatalára számítottunk, a világ leggyorsabban növekvő exportőrévé váltunk. Ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államokból származó gázt használnak itt Európában. És most minden európai ország vásárolhat ebből az amerikai forrásból.

Ez rendkívül fontos, mert Európának különböző forrásokból származó gázra van szüksége—nem új vezetékekre, amelyek miatt még nagyobb mértékben függne Oroszországtól. Az orosz gáz ott lehet és ott is kell lennie az európai piacon, a piacnak viszont nyitottnak és versenyképesnek kell lennie. Mindenkinek be kell tartania a szabályokat. Így készséggel továbbra is együttműködünk a partnereinkkel, hogy segítségünkkel a térség országai energia tekintetében olyan jövőt biztosíthassanak maguknak, amilyet megérdemelnek.

Végül pedig e lépésekkel a régió tovább haladhat a növekvő gazdaságok és virágzó vállalkozások felé—egy olyan virágzó üzleti környezet felé, amely vonzza a beruházásokat, valamint a befogadó és soknemzetiségű társadalmakat. De ezt a jövőt csak úgy lehet elérni, ha a térség népei tovább erősítik a demokráciáikat, s megépítik, amit mi az Egyesült Államokban „még tökéletesebb unió” néven emlegetünk. Még mi magunk is dolgozunk rajta.

A demokráciában állampolgári kötelesség biztosítani, hogy a kormány a lakosságnak tartozzon felelősséggel, s ne egy szűk hatalmi érdekkörnek. A jogállamiságnak mindenkire egyaránt kell vonatkoznia. Az igazságszolgáltatási rendszernek méltányosnak, hatékonynak és átláthatónak kell lennie. Ellenkező esetben az ország nem vonzza a nemzetközi üzletet és kereskedelmet. És ilyen időkben, amikor Oroszország világszerte kényszerítésre és befolyásolásra próbálja használni a korrupciót, feltétlenül fel kell számolniuk azt, hogy megőrizhessék országuk szuverenitását. A korrupció a politika rákfenéje. A kiirtása az egyik leghazafiasabb cselekedet. Ezzel kell őrizni a jövőt, amelyet olyan szorgalmasan építenek.

Ez az, amiért sok évvel ezelőtt összekapcsolódott kétmillió ember keze. Az Önök nagy költőnője, akit zaklatott és fenyegetett a kommunista párt, akinek betiltották a munkáit, azt írta egyszer: „Ami úgyis elmúlik, annak muszáj ordítania. Muszáj érvelnie. Muszáj bizonyítania. De ami örök, az akár csendben is lehet.”

Ilyen volt a lett nép karaktere és lelkiereje. Észt és litván fivéreikhez és nővéreikhez hasonlóan átvészelték a szovjet megszállás dühét és ordítását, mialatt az ódon Riga csendes kövei óvták és őrizték a lett szellemet.

Önök túlélték, s biztosak voltak benne, hogy maradandó helyük van a világban. De a megaláztatásokkal szemben még az sem maradhat teljesen néma, ami örök. Végül az is énekelni kezd. Önök népük betiltott himnuszait énekelték. Ezek az „Isten áldja Lettországot”; a „Nap, mennydörgés”, valamint a „Daugava”, amelyről nem tudom, hogyan kell kiejteni, rosszul mondtam. Elnézést kérek érte. Önök előhúzták az elrejtett lett zászlókat. A dac virágaival borították a Szabadság Emlékművet. Visszavették az országukat.

Így ma, amikor országuk figyelemre méltó történelmét ünnepeljük—a Baltikum figyelemre méltó történetét—a jövőt kell tekintetbe vennünk. Erősítsük meg közös hitünket a töretlen emberi szellemben, és a minden embert egyesítő szabadságvágyban. Építsünk együtt olyan jövőt, amely megfelel a legmagasabb elvárásainknak. És kétség ne férjen hozzá, hogy bármilyen múló kihívással szembesüljünk, nem számít, hogy mennyire ordítanak, érvelnek, vagy bizonygatnak—a balti népek és az amerikai nép barátsága örök marad.

Isten áldása legyen az országaikon, és Isten védelmezze a katonáinkat, s mindazokat, akik kölcsönös szabadságunkat őrzik. Köszönöm, hogy itt lehetek. (Taps.)

Forrás: Remarks by Vice President Joe Biden at The National Library of Latvia | National Library of Latvia | Riga, Latvia |6:10 P.M. (Local)|The White House |Office of the Vice President |For Immediate Release |August 24, 2016

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , | Comments Off

MILYEN VESZÉLYT JELENT AZ ISIL A VALLÁSI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEKRE NÉZVE—BLINKEN KÜLÜGYMINISZTER-HELYETTES BESZÉDE A TÉMÁVAL KAPCSOLATOS WASHINGTONI KONFERENCIÁN

Antony J. Blinken külügyminiszter-helyettes |Loy Henderson előadóterem | Washington, DC | 2016. július 29.

BLINKEN KÜLÜGYMINISZTER-HELYETTES: Jó reggelt kívánok, és mindannyiuknak nagyon-nagyon köszönöm. Örülünk, hogy itt vannak Washingtonban, s örülünk, hogy itt vannak a Külügyminisztériumban. Megtiszteltetés számunkra, hogy mindannyian eljöttek. Külön köszönetet szeretnék mondani Saperstein nagykövetnek. David, nem csak a mai napot köszönöm, hanem minden egyes napot, s azt, hogy vezető szerepet vállalsz e rendkívül fontos területen. Knox Thamesnek, s egész csapatának a munkájáért is hálásak vagyunk. A nemzetközi vallásszabadságra összpontosított, borotvaéles megfigyeléseik segítenek abban, hogy ez az alapvető jog, melynek jórészt saját nemzetünk erejét és megújulását is köszönhetjük, mindenütt védelmet és támogatást kapjon, de különösen—de különösen ott, ahol veszély fenyegeti.

A mai konferencia az iraki és szíriai vallási és etnikai kisebbségek jövője iránt érzett aggodalmunk megtestesülése, hiszen ezek számára a Daesh népirtó uralma alatt töltött utóbbi három év igazi rémálom, a túlélésért, az életmódjukért, a puszta létükért, valamint a több évszázados vallási hagyományaikért és kulturális örökségükért vívott napi küzdelem volt.

A pillanat, amelyben itt most összegyűltünk, igen nagy sietségre sarkall, e pillanatnak rendkívüli következményei lehetnek—most már tényleg számíthatunk rá, hogy véglegesen legyőzzük a Daesht, kiűzzük Irakból és Szíriából. Egyúttal azonban gondolnunk kell arra is, hogy miként készüljünk fel az utána következő óriási kihívásokra. Amint Kerry külügyminiszter is mondta a múlt héten, a Daesh elleni harcban fordult a kocka, jelentősen változott a helyzet—köszönhetően a világ minden tájáról összesereglett 65 partner szövetségének, köztük azon országok kormányainak, amelyeket Önök ma itt képviselnek.

Széleskörű kampányunk következetesen elvágja a Daesh pénzforrásait, elzárja a menedékeit, megfékezi a külföldi harcosok beáramlását, felveszi a harcot a közösségi oldalakon terjesztett szövegeivel, felszabadítja a településeket, lehetővé teszi a lakosság hazatérését, s ízekre szedi azokat a kifacsart eszmei alapokat, amelyekre a Daesh általános törekvései épülnek.

Harcosok tízezreit és magas rangú vezetők százait iktattuk ki. Több ezer fegyvert és eszközt semmisítettünk meg. Megfosztottuk a Daesht az ellenőrzése alatt tartott szíriai területek 20, iraki területek 50 százalékától, beleértve Szindzsárt, számtalan jezidita otthonát is.

Azt is tudjuk, hogy Irak és Szíria területén még nem ért véget a Daesh elleni harc. Még igen sok a tennivaló, városokat kell felszabadítani, embermilliókat kell szabaddá tenni. Daesh-vezetőket kell még levadászni, fel kell számolni az olaj és a régiségek forgalmazásával foglalkozó, illegális hálózatokat, s le kell állítani az idegen harcosok bejutását.

Szíriában továbbra is elsősorban a Daesh húz hasznot a pusztító polgárháborúból, melyet egy diktátor indított saját népe ellen. Ezért dolgozik Kerry külügyminiszter napi 36 órát egy olyan megállapodáson, ami érdemi választási lehetőséget kínálna a szíreknek azon túl, hogy a terroristák miatti félelemből Aszadot, avagy az Aszadtól való félelemből a terroristákat támogassák. S akárcsak a külügyminiszter, mi is éjt nappallá téve azon dolgozunk, hogy az ellenségeskedések tovább csökkenjenek, s az e téren elért eredmények tartósak legyenek, továbbá azon, hogy Szíriában élelemhez és gyógyszerhez jussanak mindazok, akiknek szüksége van rá.

Amint szorul körülötte a hurok, a Daesh megpróbál alkalmazkodni: válogatás nélküli támadásokra bíztat, s a lehető legtöbb helyen: egy bagdadi piacon, egy orlandói éjszakai bárban, egy nizzai sétányon, egy dakkai kávéházban, avagy Isztanbul központi terén. Ezen túlmenően még ott a küzdelem, hogy helyt tudjunk állni, hogy újjáépítsük a városokat, helyreállítsuk a szolgáltatásokat, az iskolákat és klinikákat megtisztítsuk a rögtönzött robbanó szerkezetektől, gondoskodjunk az otthonuktól távol került gyerekekről, segítsük a családok hazatérését, hogy felelősségre lehessen vonni a Daesht, hogy valódi biztonságot teremtsünk, s helyreállítsuk a jogállamiságot. Másképpen szólva vár a küzdelem, hogy biztosítsuk egy ország alapvető szükségleteit és megakadályozzuk a Daesh 2.0 felemelkedését. A végső harc tehát csak most kezdődik.

Amint az iraki erők az eddigi legnagyobb Daesh-elleni csatára—Moszul és a környező Ninivei-síkság felszabadítására—készülnek, nem csak a katonai győzelem fontos, de a széles körű politikai és gazdasági fejlődés is. E két feladatnak szorosan együtt kell járnia.

A múlt héten több mint 30 ország találkozott itt, a Külügyminisztériumban, hogy több mint kétmilliárd dollár értékű támogatást ajánljanak fel e fontos feladatra. Ez a munka—a stabilizáció, a megbékélés és a kormányzás fáradságos, aprólékos munkája—fogja biztosítani, hogy egyszer s mindenkorra legyőzzük a Daesht.

A Moszul visszavételéért folyó harc—a koordináció, a tervezés, az erőforrások és az elkötelezettség hatalmas bravúrja—Irak második legnagyobb városának felszabadításáért folyik majd, hogy hatékonyan elűzzenek egy ellenséget, s gondját viseljék a lakóhelyük elhagyására kényszerült emberek százezreinek.

E harc azonban valami mást is fog jelenteni: ez egy olyan momentum, amely nem csak több mint kétmillió iraki sorsát dönti majd el, de egész Irak jövőjét is meghatározza.

Moszul egy gazdag kulturális, vallási és társadalmi mozaik, amelynek egyedülálló és fontos helye van a modern Irak állam történetében ás identitásában. Évezredeken át, számtalan rendszer uralma alatt, s egymást követő konfliktusok közepette a keresztények, jeziditák, türkmének, szunniták, sabakok, kurdok, síiták egyaránt otthonuknak tekintették ezt az ősi várost.

Amikor a Daesh 2014-ben lerohanta a térséget, elszörnyedéssel figyeltük, amint célba vették a kisebbségeket, hogy elpusztítsák őket, rabszolgasorba taszítsák fiatal lányaikat és asszonyaikat, s legyilkolják férfijaikat és idősebb asszonyaikat. Moszulban, Szindzsárban és Amerliben a Daesh azért ölte a keresztényeket, mert keresztények; a jeziditákat azért, mert jezidiek; a síita muzulmánokat pedig azért, mert síiták.

Valójában a Szindzsár-hegységben csapdába esett több tízezer jezidita—férfi, nő, és gyermek—rendkívül kockázatos sorsa miatt indítottuk 2014 augusztusában a légicsapásokat, hogy megtörjük az ostromot. Biztos, hogy a közbelépésünk nélkül még sokkal többet lemészároltak volna.

A Daesh nem csupán megöli az embereket, még az identitásukat is el akarja törölni, hogy saját nihilista, gyilkos ideológiájával váltsa fel a sok évszázados kultúrát és történelmet.

A templomi harangok, amelyek több mint 1600 évig zúgtak Moszulban, elnémultak. Jónás próféta moszuli sírját lebombázták. Tal Afar síita szentélyeit és mecseteit lerombolták. A ninivei síkságon, Dair Mar Eliában a földdel tették egyenlővé a Szent Illés kolostort, Irak legrégebbi kolostorát.

Itt, e térségben—a civilizáció bölcsőjében—fonódtak először össze az emberiség gyökerei, olyan gyökerek, amelyek nem csak az őseinkhez kötnek bennünket, hanem egymáshoz is. Irak öröksége sokkal többet jelent a régiségeknél, bármilyen fontosak is azok. Irak öröksége a pluralizmus és a sokféleség kulturális infrastruktúrája is.

Mostanra a terror és a vad erőszak olyannyira megtépázta ezeket a gyökereket, hogy fennáll a veszély, hogy olyan kisebbségi közösségek, amelyek évszázadokon keresztül együtt éltek, együtt maradtak fenn, s még virágzottak is, teljesen eltűnnek a térségből, darabokra törve Irak társadalmi szerkezetének még a maradványait is. E törékeny, ostromlott, otthonuktól jórészt távolra kényszerített közösségek nem akarják elhagyni iraki szülőföldjüket, de ha nem kerül sor olyan konkrét lépésekre, amelyek figyelembe veszik az összes iraki szükségleteit és törekvéseit, kitörhet a mélyben fortyogó etnikai-szektariánus megosztottság, az egymással versengő célok és tervek visszafoghatják a fejlődést, s ismét felmerülhetnek és bosszúba torkollhatnak a belső határokkal kapcsolatos, heves régi nézeteltérések.

Amint az iraki és a koalíciós erők Moszul felszabadítását tervezik, az ország kisebbségi közösségeinek a védelme összekapcsolódik, szervesen összefonódik a nemzet politikai jövőjének tervezésével. Másképpen szólva: bármilyen kritikusan fontos is, hogy Irak területén legyőzzük a Daesht, felszabadítsuk a településeket, s lehetővé tegyük a lakosok hazatérését, ha nincs egy olyan alapvető politikai elrendezés, amelyben az összes iraki közösség úgy látja, hogy számára is van ott jövő, akkor változatlanul adottak lesznek azok a körülmények, amelyek miatt a Daesh eredetileg fel tudott emelkedni, s ki leszünk téve a Daesh 2.0 kockázatának. Irak jövője érdekében, a térség jövője érdekében, sőt, valójában az egész civilizált világ érdekében nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen, Önök sem engedhetik, hogy ez megtörténjen!

Minden irakinak—legyenek szunniták, síiták, kurdok, keresztények vagy bármi mások—biztosnak kell lennie abban, hogy az állam, amelynek érdekében harcra szólították, az állam, amelynek érdekében arra kérték, hogy maradjon a részese, kiáll az ő jogaiért, az ő igazságáért is; s abban is, hogy sokkal hatékonyabban képviselheti a saját érdekeit, ha egy egységes Irak polgára, mint ha más térségi hatalmak, avagy egy szétforgácsolódott, meggyengült országon belül valamelyik elszigetelt, versengő csoport alárendeltje.

Nos, egyikünk sem—egyikünk sem vak, látjuk, milyen hihetetlen kihívásokkal jár ez az elképzelés. A polarizáló iraki vezetés évei nem könnyítették meg a hiteles, hatékony politikai reformok megteremtését. Abádi miniszterelnök azonban lépéseket tett a helyes irányba, lefektették a nemzeti megbékélés és a decentralizáció alapjait, hogy a különböző etnikai és vallási csoportoknak növekvő önállóságot adhassanak, s azok egyre inkább irányíthassák saját ügyeiket, s rendelkezhessenek saját forrásaikkal. A több évtizedes diktatúra után az összes etnikumhoz és az összes valláshoz tartozó polgárnak azt kell éreznie, hogy az ország, amelyet hazájának tart, őt is képviseli.

Ezt a jövőt végső soron csak maguk az irakiak valósíthatják meg. Csak maga az iraki nép alakíthat ki olyan tartós és befogadó politikai rendet, amely nem engedi, hogy az újból teret nyerjenek a Daesh kialakulásának eredendően kedvező feltételek.

A mi szerepünk, a teremben lévő összes ember szerepe, s az általunk képviselt kormányok szerepe az, hogy Irakot kellőképpen támogassuk ebben, s valódi esélyt adjunk e jövőnek: elégítsük ki a kritikus szükségleteket, nyújtsunk műszaki segítséget, segítsünk megteremteni azt a teret, amelyben Irak maga hozhatja meg a saját jövőjére vonatkozó súlyos és fontos döntéseket.

Ezért szorosan együttműködünk a helyi hatóságokkal, hogy biztosítsuk a felszabadított lakosság azonnali szükségleteit, megtisztítsuk az utakat az aknáktól és a törmelékektől, bekapcsoljuk a vizet és a villanyt, újra nyissuk a pékségeket, újjáépítsük a hidakat, az iskolákba visszaküldjük a tanárokat tanítani, a gyerekeket pedig tanulni. Az UNDP azonnali és kibővített stabilizációra szolgáló finanszírozási lehetőségei kínálják a leghatékonyabb lehetőséget arra, hogy országok és magánszemélyek hozzájárulhassanak a sürgős szükségletek kielégítéséhez.

Egyúttal továbbra is segítünk Bagdadnak, hogy biztonsági erői és intézményei tükrözzék az ország sokféleségét. Iraki vallási kisebbségekből—sabak, jezidi és keresztény közösségekből—szervezett biztonsági alakulatok olvadnak be a pesmerga vagy iraki biztonsági erőkbe, s ezekből lesznek majd azok a későbbi helyi biztonsági és rendőri alakulatok, amelyektől a kisebbségi csoportok biztonságot várhatnak.

A tömegsírok kivizsgálását is finanszírozzuk, támogatást nyújtunk a nemi alapú erőszak áldozatainak, olyan protokollokat és adattárat hozunk létre, amely összegyűjti, rendszerezi, megőrzi, és elemzi az atrocitásokra vonatkozó dokumentációt. E nagy bátorsággal gyűjtött és nagy bátorsággal közzétett bizonyítékok segítenek majd egy nap igazságot szolgáltatni.

Támogatjuk Abádi miniszterelnököt abban is, hogy valóra válthassa a decentralizáció reményét, s így minden közösségnek—beleértve a kisebbségeket is—tényleg számítson Irak egysége. Anbár és Salah al Din tartományokban már igen ígéretesnek mutatkoznak ezek az erőfeszítések, itt a miniszterelnök felhatalmazta a kormányzókat, hogy vezessék a Rámádi és Tikrit stabilizálására és majdani újjáépítésére irányuló tervezési munkálatokat.

Végül pedig, amíg az iraki kormány hivatalos lépéseket tesz azért, hogy megerősítse, és jobb helyzetbe hozza a kisebbségeket, nekünk arra kell módot találnunk, hogy segítsünk tartósan jobbá tenni és újból felépíteni az erőszak-tépázta társadalmi kapcsolatokat, közösségek közötti viszonyokat, s a szomszédságok közötti alapvető bizalmat

Az utóbbi évek eseményei nagyon megviselték, talán szét is törték az iraki társadalom szerkezetét. Egészen biztosan a végsőkig feszítették, félelmet, bizalmatlanságot, ellenségeskedést keltve olyan közösségek között, akik egészen a közelmúltig békességben éltek együtt. Azon túl, hogy kezeljük az alapvető életminőséggel kapcsolatos, gyakorta társadalmi feszültségekhez vezető problémákat, így a korrupció, az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a foglalkoztatás kérdéseit, létesítenünk kell olyan csatornákat is, amelyeken keresztül párbeszéd, kommunikáció indulhat az iraki civil társadalmon belül, s bizalom épülhet a különféle közösségek között. Mindezek híján igen erőteljesen behatárolódna, hogy mit érhet el Irak, s milyen biztonságot tud garantálni.

Rendkívüli súlyú, problémákkal terhes időszakban jöttünk össze, s egyúttal olyan időszakban is, amikor egyesek világszerte hirtelen vitatni kezdik a sokszínűség és befogadás értékét. Ezt mutatja egyes népek vágya, akik inkább befelé fordulnának és még a függőhidakat is felhúznák, hogy a szomszédaik és a világ többi része nehogy bejuthasson hozzájuk. Ezt hallhatjuk a felhívásokban, amelyek falak építésére bíztatnak, s arra, hogy fordítsunk hátat a háború elől menedéket kereső családoknak.

Ám azok, akik hibát vagy veszélyt próbálnak találni a különbözőségeinkben, félreértik az emberiséggel kapcsolatos egyik alapvető és egyetemes igazságot: a tolerancia, a tisztelet, a befogadás nem a gyengeség forrása. Nem is a sebezhetőség vagy bizonytalanság forrása. Éppen ellenkezőleg: ezek a mi erőnk és stabilitásunk legfőbb tartalékai.

Mint tudják, az Egyesült Államok sem mentes ezektől a vitáktól. Néha mi is megbicsaklunk, miközben még tökéletesebb unióra törekszünk. De országunk mindig virágzásnak indul, ha visszatalálunk saját sarkcsillagunkhoz, ha óvjuk és becsben tartjuk nemzetünk gazdag sokszínűségét, s egyúttal tiszteljük közös emberségünket is.

Ha ötven vagy száz évvel ezelőtt azt kérdezték volna egy szakértőtől, hogy miben áll, hogyan definiálható egy ország gazdagsága, nos, szerintem a válasz a következők valamiféle kombinációjából állt volna össze: az ország mérete, a lakosság létszáma, a termőföld tömege, a természeti erőforrások sokasága, a katonaság ereje. Természetesen ezek ma is sokat számítanak. Itt az Egyesült Államokban ezek jó részével meg vagyunk áldva.

De mi tudjuk, most már tudjuk, hogy a 21. században egy nemzet igazi gazdagságát az emberi erőforrásai adják, és hogy az ország képes-e teljes mértékben kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket, lehetővé teszi-e, hogy polgárai építsenek, alkossanak, feltaláljanak, hogy kiválóvá váljanak. Azok az országok, amelyek szabad utat adnak e lehetőségeknek, amelyek áldoznak társadalmuk egészségére, biztonságára és sokszínűségére, a 21. században is virágzóak lesznek, függetlenül attól, hogy hol állnak a gazdagságot meghatározó régebbi skálán.

Ma ez az országok gazdagsága. Ez a jövő. És az Önök támogatásával segíthetünk abban, hogy Irak is ilyen jövőt teremthessen a közösségeinek, az országának. Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)

Forrás: Remarks at the Washington Conference on Threats to Religious and Ethnic Minorities Under ISIL |Remarks | Antony J. Blinken, Deputy Secretary of State | Loy Henderson Auditorium | Washington, DC | July 29, 2016

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , | Comments Off

A SZÍRIAI VÁLSÁG KAPCSÁN AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK RÉSZÉRŐL NYÚJTOTT HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉG

Az USA Külügyminisztériuma| Sajtószóvivői Iroda| Washington, DC| 2016. július 12.

John Kerry külügyminiszter július 12-én jelentette be, hogy az Amerikai Egyesült Államok megközelítőleg 439 millió dollárnyi életmentő humanitárius segítséget nyújt a szíriai háborúban érintettek számára. Az újabb csomaggal kiegészülve, a válság kezdetétől nyújtott anyagi támogatás összege így közel 5,6 milliárd dollárra emelkedik. Az újabb bejelentés tükrözi az amerikai nép nagylelkűségét és azon elkötelezettségét, hogy segítséget adjon a példátlan mértékű szenvedés enyhítésére és sürgős igények kielégítésére.

A szíriai konfliktus továbbra is korunk legnagyobb és legösszetettebb humanitárius szükséghelyzete, amelynek keretében Szíria háború előtti lakosságának kétharmada – több mint 18 millió ember – szorul humanitárius segítségre. E humanitárius támogatással az Amerikai Egyesült Államok továbbra is alapvető élelmiszereket, menedéket, ivóvizet, egészségügyi ellátást, humanitárius védelmi szolgáltatást továbbá egyéb sürgősségi ellátást biztosít a Szíriában szenvedő több millió ember, valamint a régióban lévő további 4,8 millió menekült számára. A támogatás egyébiránt segítségül szolgál a krízis enyhítésében azon, a régióban található országok kormányai és közösségeik számára, amelyek továbbra is küzdenek a Szíriából érkező menekültek befogadásával.

A humanitárius segítségnyújtás támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, valamint egyéb nemzetközi szervezeteknek és nem kormányzati szerveknek a törekvéseit. Ezeken a szervezeteken keresztül az Amerikai Egyesült Államok képes kapcsolatba lépni mind a 14 szíriai kormányzósággal, rajtuk keresztül nyújtva segítséget azoknak, akik arra leginkább rászorulnak – végső soron életeket mentve és enyhítve a napi fenyegetettség és nélkülözés okozta szenvedést.

Segítségnyújtásunk kiegészíti a kritikus humanitárius szükségletekre fordított összegeket, beleértve az ENSZ által Szíria és a térség számára nyújtott közel 8 milliárd dollárt. Az új pénzügyi támogatás egy része közvetlen válasz az ENSZ kérésére, míg a fennmaradó összeg humanitárius segítséget nyújt ezeknek az érintett embereknek az ENSZ-szervezeteken és más partnereken keresztül történő anyagi támogatás által. Az idei évben más adományozóktól származó hozzájárulások is kritikus fontosságúak az alapvető szükségletek kielégítésében. Az Aszad rezsim és támogatói továbbra is hordóbombázzák a városokat, a kiéheztetést háborús fegyverként használják, iskolákban, mecsetekben, piacokon és kórházakban lévő civilekre támadnak, míg az olyan szélsőséges, erőszakos csoportok, mint a Daesh (ISIL) és az Al-Nuszra Front (az al-Kaida megfelelője Szíriában) szintén naponta kegyetlenkednek a szírekkel. Az Egyesült Államok ismételten kinyilatkoztatja, hogy minden, a konfliktusban részt vevő félnek fel kell hagynia a civilek elleni törvénytelen támadásokkal és be kell tartania a nemzetközi jogot. Szíriában, a háború szörnyűségei mellett, a menekültek helyzete is súlyos, akik a régión keresztül európai országokba menekülnek és tisztában vagyunk annak szükségességével, hogy humanitárius segítséget nyújtsunk, illetve hogy segítsük a befogadó országokat a befogadás és a bizalom népszerűsítésében azokban az országokban, ahol először kérik a menedékjogot.

Az Amerikai Egyesült Államok elismeri, hogy a gyorssegély mellett Szíria és szomszédjainak hosszútávú fejlődését is szem előtt kell tartani, és az általunk nyújtott támogatás továbbra is segítségül szolgál azon közösségek és szomszédos országok számára, melyek nagylelkűen otthont biztosítanak a menekültek számára. Napjainkban több mint 4,8 millió szíriai menekült tartózkodik a térségben, kiknek többsége támogatást kap a legelső országban, ahova eljut. Ahogy a tavalyi évben Európába történt vándorlás során tapasztalhattuk, azon szír állampolgárok, akik nem találnak menedéket Szíria illetve a környező országok területén, nehéz elhatározás után és személyes megpróbáltatások árán veszélyes utazásba kezdenek. Javasoljuk, hogy minden ország emberien fogadja a menekülteket, mindenkor tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra.

Az egész világban tapasztalható humanitárius szükséghelyzet fájdalmasan nyilvánvalóvá tette, legnagyobb erőfeszítéseink ellenére is, hogy az összes nemzetnek igenis még többet kell tennie. Ahogy Obama elnök nyilatkozta: „A Szíriából menekülő emberek a terrorizmusban leginkább érintettek és ők vannak leginkább kitéve a civil háború és viszálykodás következményeinek. Ezek az emberek szülők, gyermekek és árvák. És ezért különösen fontos, hogy szívünket ne zárjuk be az erőszak áldozatai előtt.” Az Amerikai Egyesült Államok erőfeszítései annak érdekében, hogy erőteljes nemzetközi kötelezettségvállalások szülessenek, az Obama elnök által szeptemberre összehívott, az ENSZ Közgyűlésében tartandó és nemzetközi menekültügyi konferencián csúcsosodnak majd ki.  Ez az esemény mintegy betetőzése lesz  az Egyesült Államok által tavaly indított és várhatóan a elkövetkezendő hónapokban is folytatódó erőteljes, fenntartható diplomáciai erőfeszítésnek, melynek célja a humanitárius segítségnyújtás, a letelepítéshez való hozzáférés és az egyéb jogilag elfogadott belépés lehetőségeinek növelése, valamint az önállóságot és befogadást elősegítő foglalkoztatás és oktatás elősegítése.

Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is elkötelezett annak érdekében, hogy segítse e szörnyű háború érintettjeit és határozott kiállással sürgeti a helyzetre érzékeny összes kormányt, szervezetet és magánszemélyt, hogy támogassa az ENSZ életmentő segélycsomagjait illetve más humanitárius partnereket.

Kiemelkedő humanitárius segítségnyújtás

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR): 130 millió dollár

Az UNHCR szíriai működése jelenleg a szervezet legnagyobb, menekültek számára nyújtott szolgálata. Az UNHCR mind azonnali, mind folyamatos támogatást biztosít az új és sebezhető menekültek számára. A UNHCR együttműködik egyéb ENSZ ügynökségekkel a céllal, hogy segítse a Szíriában tartózkodó rászorulókat. A támogatás lehetővé teszi, hogy az UNCHR továbbra is menedéket és védelmet nyújtson (ide értve a regisztrációt, gyermekvédelmet, a nemi alapú erőszak megelőzését és arra adott válaszokat, továbbá mentális egészségvédelmet) valamint segítse a napi szükségletek kielégítését, akár természetben, például takaró, ágynemű vagy főzőedények biztosításával, akár pénzbeli ellátást adva a menekültek valamint az országukat elhagyni kényszerült személyek részére. Az UNHCR legalább akkora, kiemelkedő figyelmet fordít a menekülttáborokon kívül, vagy befogadó közösségekben tartózkodókra, mint a táborokban lévőkre. Az UNHCR a térség számos helyszínén működik, kiterjesztve tevékenységét az oktatás, egészségügy és foglalkoztatás területére is.

SZÍRIÁN BELÜL: több mint 231 millió USD. 2012 óta összesen: (évente): több mint 2,8 milliárd USD

Az amerikai humanitárius segítség kritikus, életmentő támogatást nyújt több millió embernek Szíria minden, a válságtól sújtott területén.  Az új amerikai hozzájárulás segítséget nyújt a sürgősségi élelmiszer-ellátásban, beleértve a háztartási élelmiszercsomagokat, lisztet és étkezési utalványokat. A hozzájárulás ezen felül támogatja az orvosi ellátást, a készpénztámogatást rendkívüli esetben, a vízellátás és az óvóhelyek finanszírozását, a közegészségügyet és higiéniai projekteket, hogy segítse a válság által érintetteket.  Továbbá kritikus segélyszállítmányokat és nagyon is szükséges tanácsadói, valamint védelmi programokat is biztosít, hogy segítse a legsebezhetőbbeket, beleértve a gyerekeket, nőket, fogyatékkal élőket és az időseket.

Az anyagi támogatás tartalmazza az Egyesült Államoknak az UNRWA vészhelyzeti műveleteit finanszírozó támogatását Szírián belül, amely körülbelül 450. 000, az országban maradt palesztin menekültnek ad életmentő segítséget.

LIBANON: Több mint 84 millió USD. 2012 óta:-te): közel 1,2 milliárd USD

Az ENSZ becslése szerint Libanonban a legnagyobb az egy főre jutó menekültek száma a világon, beleértve több mint 1 millió menekültet Szíriából, hozzáadva a 450 000 regisztrált palesztin menekülthöz. A mai bejelentés további támogatást nyújt mind a menekülteknek, mind a libanoni befogadó közösségeknek. A kiegészítő támogatásokkal az ENSZ és nemzetközi partnerszervezetek folytatni tudják a gyermekek beoltását, a befogadó központok felújítását és a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés fejlesztését minden szíriai menekült és az őket fogadó közösségek számára Libanonban. Az ENSZ továbbá folytathatja az alapvető és vészhelyzeti egészségügyi ellátást, a több mint 159.000 gyermek közoktatásban történő iskoláztatását és továbbra is védelmet és biztonságot nyújt a menekülteknek.

Az amerikai kiegészítő finanszírozás segíti a sebezhető menekülteket befogadó libanoni közösségek támogatását a regionális víz- és közegészségügyi rendszer rehabilitálása, az egészségügyi intézmények felszereléssel való ellátása és az iskolai létesítmények fejlesztése által. Ezek a szolgáltatások nemcsak rég várt segítséget nyújtanak a sebezhető közösségeknek, hanem a társadalmi összetartást is erősítik a menekült és befogadó közösségek között.

A finanszírozás szintén támogatja az UNRWA vészhelyzeti válaszát, amely több mint 41.000 Szíriából elmenekülő és Libanonban biztonságot kereső palesztin menekültnek nyújt segítséget, segítve ezzel a menekült palesztin gyerekek hozzájutását a segélyellátáshoz, az oktatáshoz, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, menedékhez és pszichológiai támogatáshoz.

JORDÁNIA: közel 65 millió USD. 2012 óta: összesen évi 795 millió USD

Jordániában a szíriai menekültek 80 százaléka jordániai falvakban vagy városokban él – nem menekülttáborokban. Míg az amerikai támogatások továbbra is segíteni fogják a menekülttáborokban élőket, a nem táborokban élőknek is támogatást nyújt azzal a céllal, hogy minden menekültet regisztráljanak. A finanszírozás pénzügyi támogatást nyújt olyan alapvető szükségletek kielégítéséhez, mint az anyák és gyermekek egészségügyi ellátása, az ivóvízellátás és a közhigiénia, oly módon, hogy a szíriaiak és a jordánok egyaránt hasznosítani tudják. Az alap támogatást nyújt a gyermek- és serdülőbarát helyeken történő tevékenységekhez, csakúgy, mint az azraki menekülttábor szolgáltatásainak kiszélesítéséhez.

Az amerikai segítségnyújtás az UNHCR regionális támogatását is tartalmazza, hogy életmentő segítséget nyújtson 80.000, a jordániai határon rekedt szíriai számára.

Az amerikai pénzügyi támogatás továbbá az UNRWA felé is nyújt támogatást a több mint 16.000 Jordániában tartózkodó, a szíriai konfliktus elől menekülő palesztin menekült szükségleteinek biztosítására, készpénztámogatást nyújtásával és az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetővé tételében.

TÖRÖKORSZÁG: közel 36 millió USD. 2012 óta összesen: közel 415 millió USD.

Az amerikai támogatás segíti Törökországot a több mint 2,7 millió törökországi, városokban, befogadó közösségekben és táborokban élő menekültet humanitárius és biztonsági szükségleteik kielégítésében.  Az UNHCR pénzügyi támogatása az összes törökországi szír menekült országos szintű újbóli ellenőrzését, a jogi védelemhez való hozzáférést, nagyobb pszicho-szociális támogatást és a nemi alapú erőszak megelőzését, sátrakat, lepedőket és konyhai felszereléseket, a különösen sebezhető menekültek célzott támogatását, illetve a kormány hatóságai felé irányuló technikai támogatást jelenti. Az UNICEF finanszírozása segíti további iskolák építését, a tanárok illetménnyel való kifizetését a minőségi oktatás eléréséért, iskolai felszerelések vásárlását és olyan programokat nyújt a gyermekeknek, amelyek hangsúlyozzák az élethez szükséges készségeket. A Nemzetközi Migrációs Szervezet támogatása egyben az iskoláztatás, a szellemi egészség és a menedék támogatása is.

IRAK: közel 16 millió USD. 2012 óta összesen: közel 244 millió USD

Irakban, a kurdisztáni regionális kormány látja el a szíriai menekültek 96 százalékát az országban és több mint 3200 négyzetkilométernyi területet biztosított 10 tábor létesítésének céljából. A hozzáadott anyagi támogatás célja az egészségügyi központok javítása, az óvóhelyek fejlesztése és javítása, az iskolák kiterjesztése és rehabilitációja, csakúgy, mint a táborok vezetése és fejlesztése. A finanszírozás ezen kívül támogatni fogja a nőkre és lányokra, valamint a szakképzési és nyelvi képzésre, írás-olvasás oktatására és reproduktív egészségre irányuló kezdeményezéseket, amellett, hogy felhívja a figyelmet a nemi alapú erőszakra és a korai házassággal kapcsolatos aggályokra. A segítségnyújtás gyermekvédelmi tevékenységeket is céloz majd, beleértve a rekreációs tevékenységeket és a szellemi gondoskodást, csakúgy, mint a kormány által nyújtott olyan szolgáltatásokat, mint az oktatás, a tanárok képzése és az alapvető szükségletek ellátása.

EGYIPTOM: közel 5 millió USD. 2012-től összesen: közel 107 millió USD

Támogatásunk segítséget fog nyújtani a 118.000 Egyiptomban tartózkodó szíriai menekült egyre nagyobb nehézséget okozó védelmében és támogatásában. Egyiptomban minden menekült városokban él, ezért versengeniük kell a helyi lakossággal a munkahelyekért, a túlzsúfolt buszok ülőhelyeiért, sőt még az elsődleges egészségügyi ellátásért is. Az amerikai hozzájárulás képessé teszi a humanitárius partnereket, hogy kiszélesítsék segítségnyújtásukat a főbb, menekültek lakta városokban, mint például Kairóban és Alexandriában, olyan, a menekültekre és befogadóikra összpontosító projektekkel, amelyek célja az egyre nagyobb kihívásokkal küzdő befogadó közeg segítése. A segítségnyújtás továbbá a szexuális és nemi alapú erőszak megelőzését és az erre adott választ, a gyermekek számára történő oktatást és védelmet, az önfenntartási képességek és megélhetési lehetőségek erősítését, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést célozza meg. Mivel évente több ezer szíriai érkezik Egyiptomba (elsősorban Szudánon keresztül légi úton és az Egyiptomba történő illegális határátlépés útján), az erőteljes humanitárius válasz kulcsfontosságú lesz abban, hogy a szíriai menekültek ne kockáztassák meg a veszélyes tengeri átkelést Európába – a tengeri utat választók száma  a Nemzetközi Migrációs Hivatal jelentései szerint megtízszereződött 2016-ban.

Finanszírozás országonként*

Ország Bejelentett támogatás 2012-től összesen
Szírián belül 234 millió USD 2.8 milliárd USD
Libanon 84 millió USD 1.2 milliárd USD
Jordánia 65 millió USD 795 millió USD
Törökország 36 millió USD 415 millió USD
Irak 16 millió USD 244 millió USD
Egyiptom 5 millió USD 107 millió USD
Régió 2 millió USD 13 millió USD
Összesen 439 millió USD 5.6 milliárd USD

 

*A számok a legközelebbi millióra vannak kerekítve, emiatt lehet, hogy nem jön ki a teljes összeg.

Finanszírozás szervezetenként*

Szervezet Bejelentett támogatás 2012-től összesen
UNHCR 130 millió USD 1.4 milliárd USD
NGOs 116 millió USD 1.5 milliárd USD
UNICEF 88 millió USD 553 millió USD
ICRC 32 millió USD 212 millió USD
UNRWA 25 millió USD 354 millió USD
WHO 18 millió USD 63 millió USD
WFO 17 millió USD 1.3 milliárd USD
IOM 4 millió USD 59 millió USD
UNFAO 4 millió USD 8 millió USD
OCHA 3 millió USD 13 millió USD
Egyéb (admin?) 1 millió USD 8 millió USD
UNFPA 1 millió USD 40 millió USD
Más szervezetek   23 millió USD
Összesen 439 millió USD 5.6 milliárd

*A számok a legközelebbi millióra vannak kerekítve, emiatt lehet, hogy nem jön ki a teljes összeg.

További részletes információért az amerikai kormány szíriai humanitárius válságra adott válaszával kapcsolatban, kérjük, látogassa meg az alábbi oldalt: www.usaid.gov/crisis/syria

Forrás: U.S. Humanitarian Assistance in Response to the Syrian Crisis

 

 

 

 

Posted in Uncategorized | Comments Off

AZ ISIL-ELLENES MINISZTERI TALÁLKOZÓT KÖVETŐ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

John Kerry külügyminiszter | Dean Acheson előadóterem | Washington, DC | 2016. július 21.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Jó napot mindenkinek. Gondolom, tudják, hogy a Daesh/ISIL-ellenes koalíció országainak külügyminisztereit és védelmi minisztereit hívtuk ma itt össze. Az Interpol örömmel fogadott csatlakozásával a koalíciónak immár 67 tagja van. A mai üléseken többek között Carter védelmi miniszter, Brett McGurk elnöki különmegbízott, valamint Clapper tábornok, a Nemzeti Hírszerzés igazgatója tartottak beszámolót. S a három különböző ülésen—a reggeli fő ülésen, az ebéddel összekötött déli ülésen, valamint egy hosszas délutáni ülésen—bőségesen volt időnk arra, hogy minden résztvevő hozzászólhasson, s teljes értékű megbeszélést folytathassunk. Szerintem a mai napban az a legfontosabb, hogy teljes egyetértés mutatkozott az alkalmazandó stratégiák, az eddigi eredmények értékelése, s a további teendők kérdésében. Minden régióban, s munkánk minden vonatkozásában maximális az elkötelezettségünk. A Közel-Keleten, Európában és máshol lezajlott elvetemült terrortámadások pedig még inkább győzelemre sarkallják a koalíció minden egyes tagját.

Azt hiszem, fontos megemlíteni, hogy a Daesh-ellenes koalíció, ez a nagyívű, sokféle pályán mozgó együttműködés, mely nem egészen két évvel ezelőtt gyakorlatilag a nulláról indult, mostanra a kinetikus, közvetlen katonai cselekményektől a kiképzésig, az idegen harcosok elleni fellépéstől a finanszírozás akadályozásáig, az infrastruktúra és a kialakult fizetési módszerek célbavételétől az információk cseréjéig és a hírszerzési eredmények megosztásáig mindenre kiterjed. A koalíció jelentősen megnövekedett képességei napról napra nagyobb hatékonyságot biztosítanak.

Amikor összeálltunk,—amikor Obama elnök megbízott e koalíció létrehozásával—, a terroristák Szíria és Irak terjedelmes részein tomboltak. És mindenki emlékszik a Toyotás, gépfegyveres, fekete zászlós felvonulások képeire, és az ISIL tagjaira, akiknek mindaddig senki sem szegült ellen, amíg Obama elnök nem rendelte el a légitámadásokat, hogy ne vonulhassanak be még magába Bagdadba is. Lerohanták és kifosztották a fontosabb városokat, legyilkolták vagy rabszolgasorba döntötték emberek ezreit, ősi kulturális értékeket semmisítettek meg, s minden muzulmán vezetőjének kiáltották ki magukat.

A mai megbeszélések során számomra az volt az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy maguk az arab országok— nem csak arab, de muzulmán országok—egyértelműen kinyilvánították, hogy amit a Daesh tesz, és ami maga a Daesh, az nem azonos az iszlámmal. És ennek az üzenetnek nyilvánvalóan sokkal nagyobb súlya van, ha a muszlim világból ered, mint ha mitőlünk.

Így ma összejöhetünk, ahogy most Washingtonban tettük,—védelmi miniszterek és külügyminiszterek—, úgy tudom, 45 ország képviseletében, és elmondhatjuk, hogy a kocka megfordult. Koalíciónk és helyi partnereink kiűzték a Daesht az addig ellenőrzésük alatt tartott iraki területek közel 50, valamint a szíriai területek 20 százalékáról. Az utóbbi nyilvánvalóan sokkal bonyolultabb, mert ott nincsenek hasonló helyi erőink. A koalíciós légicsapások következtében azonban lebomlott a Daesh vezetősége, a szervezet pedig alkalmatlanná vált támadó katonai műveletek végrehajtására. Valójában tavaly május óta nem tudtak úgy megszállni egy települést, hogy meg is tartsák azt, és újabb területeket sem tudtak leigázni. A Daesh csak zsugorodott és visszavonult.

Ezen kívül folyamatosan támadtuk olaj-infrastruktúráját, tartálykocsijait, készpénztároló helyeit. Utolsó miniszteri szintű találkozónk óta legalább az egyharmadával csökkent a Daesh harcosainak száma, s a toborzás is lelassult—kevesebben jönnek más országokból—, s tudjuk, —mert most már erről is képesek vagyunk tudomást szerezni—hogy egyre több a szökés is. A koalíció most szilárdan az iraki kormány és az iraki nép mellett áll, akik nehéz feladat befejezésére készülnek: maradéktalanul ki kell űzniük a területükről a Daesht, hogy továbbléphessenek, újjáépíthessék a városaikat, újjáépíthessék az életüket, s olyan befogadó és összefogó társadalmat hozzanak létre, amilyet szeretnének.

Ennek érdekében tegnap a komoly látogatottságnak örvendő adományozói konferenciánkon több mint 2 milliárd dollár értékű új támogatást szereztünk a humanitárius és stabilizációs igények azonnali kielégítésére. Mivel hamarabb visszavettük Falludzsát, visszavettük Rámádit, visszavettük Tikritet, mint egyesek várták, igencsak szükségessé vált, hogy ezeken a településeken helyre tudjuk állítani a szolgáltatásokat, s segíteni tudjunk azoknak, akik haza akarnak térni, vagy már haza is tértek—kezdve Tikrittel, ahová több mint százezer iraki tért vissza, költözött régi otthonába, s biztosítja a területét. Ehhez viszont stabilizációs támogatásra van szükség, amibe részben tényleges segítséget nyújtó személyek, részben berendezések és különféle kezdeményezések anyagi támogatása tartozik.

Tehát a koalíció most eltökélte, hogy minden szükséges lépést megteszünk a Daesh legyőzéséért Szíriában, ahol már meggyengült a csoport, de Rakkában továbbra is vannak beépült maradványai. A koalíciós partnerek eddig több mint 4000 légicsapást hajtottak végre—ami kétségtelenül még hatékonyabb lesz, mivel a koalíció négy további tagja is úgy döntött, hogy csatlakozik a légi hadjárathoz.

Mint a minisztereknek tartott nyitóbeszédemben már elmondtam, tudjuk, hogy a Daesh legyőzése nem egyszerű feladat. Ezt tudjuk. Haladunk ugyan, de többet szeretnénk, és gyorsabban. Azt is tudjuk, hogy a főbb területeiken nyilvánvalóan nehéz lesz hozzájuk férni, gondosan fel fogunk készülni és könyörtelenül fogunk nyomulni, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, és—mit is értek ez alatt? Megfosztjuk a Daesht a földrajzi alapjától, és azon a két területen mérünk rá súlyos csapást, ahol a legbiztosabb helyzetben van, és ahonnan kihirdette a kalifátusát.

A Daesh azonban akkor is veszélyes marad, ha legyőzzük, mégpedig azért—mint a koalíciós résztvevők is figyelmeztettek bennünket—, mert az évek során embereiket szétszórták a különböző országokba. Sőt, maga az iraki külügyminiszter figyelmeztetett bennünket erre, aki szerint kezdetben száznál több országból jöttek olyanok Irakba, akiket a közösségi oldalak útján vonzott oda a Daesh szövege.

Tehát, bár a Közel-Keleten már teret veszt, már tudjuk, hogy megpróbál egy globális terrorista szervezetté alakulni, olyan hálózattá, amely, mint különböző helyeken láthattuk, képes támadások összehangolására. Ehhez is sok időre és kemény munkára lesz szükségünk.

 

A ma délutáni megbeszélések témája, amire a koalíció tagjai leginkább összpontosítottak, az volt, hogy mit tehetünk e hálózatterv, e globális hálózat ellen. Beszéltünk az országok közötti valós idejű kommunikáció és információcsere fontosságáról, hogy a rendőrségeink, a határőrségeink és a repülőtéri biztonsági tisztviselőink tudják, hogy mikor kerülhetnek érintkezésbe feltételezett terroristákkal; hogy tudomásuk legyen róla, ha egyik vagy másik országba olyan személy érkezik, aki volt Irakban. Mindez a koalíció országai közötti információcserén és koordináción múlik.

Beszéltünk arról is, hogy jelenleg hogyan próbáljuk ellensúlyozni a Daesh közösségi média útján terjesztett üzeneteit. Ezen erőfeszítéseink egyre eredményesebbek, különösen azóta, hogy sok arab és nem-arab muzulmán ország is csatlakozott, s megnyitotta saját kommunikációs csatornáit, amelyek mind között a leghatékonyabbak. Ezeken néha megszólalnak olyanok, akik megszöktek a Daesh soraiból, elmesélik az embereknek, megosztják velük a Daesh mítoszait, miket hazudnak az embereknek, s hogyan zsákmányolják ki őket. Mindez igen hatásosan visszaszorítja a toborzási lehetőségeket, s segít megváltoztatni az egész fikciót.

És beszéltünk arról is, hogy lehetőségeket kell teremtenünk a világ olyan területein, ahol a lakosság a leginkább fogékony a terroristák verbuválására. Azt is leszögeztük, hogy a radikalizálódásnak számos különféle oka lehet. Nem létezik olyan tényező, amellyel egyazon toborzás folyamán mindenkit meg lehetne győzni. S amint egyre többet megtudunk az érintettek életéről, s az egy adott pillanatban fennálló elmeállapotáról, nyilvánvalóvá válik, hogy vannak egészen egyedi toborzási módszerek is.

Végül megegyeztünk abban, hogy egy nagyon egyszerű, de meggyőző üzenetet kell küldenünk, amely remélhetőleg mindenhová eljut, s amelyet az emberek megértenek és megfogadnak. Az üzenet pedig annyi, hogy az ilyen terrorizmus, a Daesh és a bűntársai elkövette terrorcselekmények soha nem vezettek máshoz—legalábbis eddig—, csakis halálhoz, halálhoz és pusztításhoz. Egyetlen valós ügyet sem szolgálnak. Világszerte a legtöbb ember nem tudna más okot megnevezni, mint a dühöt és gyűlöletet, amelyek a leírt pusztuláshoz vezetnek. Bármit tesznek, nem téríthetnek el bennünket a hitünktől és az elveinktől, mivel nem kínálnak semmiféle alternatívát. Nem fog oda vezetni, hogy megváltoztassuk társadalmi rendünket, vagy kevésbé ragaszkodjunk az emberi jogokhoz; éppen ellenkezőleg, még erősebben védelmezzük azokat, beleértve a nők jogait és a jogállamiságot is. Nem fog oda vezetni, hogy kerüljük a nyilvános helyeket, nem fog elriasztani minket az éttermek vagy sportcsarnokok látogatásától, a templomainktól, vagy a kulturális és a nemzeti ünnepeinken való részvételtől.

Azoknak, akik a Daesh propagandáját hallgatják világszerte, szemernyi kétségük se legyen afelől, hogy amikor majd a mi korunk történetét írják, a világ visszatekint, és azt mondja, hogy a Daesh semmiféle különbséget nem hozott, csak kegyetlen szenvedéseket, és minden egyes ember, aki gyilkosságot vagy öngyilkosságot követett el az égisze alatt, szégyenletes és hiábavaló tettet hajtott végre.

Tehát úgy gondolom, hogy a mai találkozó üzenete egyértelmű: A Daesh-ellenes koalíció egységesen, még határozottabban és elszántabban, egyértelmű feladata és stratégiája tudatában hagyja el Washingtont. Eltökélten folytatjuk a munkát mindazokkal, akik Irakban, Szíriában, Líbiában és más országokban partnereink ebben. Összejöttünk és hosszasan beszélgettünk Líbiáról, a Nemzeti Egységkormány iránti elkötelezettségünkről és a Daesh ellen tett líbiai erőfeszítéseinkről is. Kitartóan addig fokozzuk majd az erőfeszítéseinket, amíg e terrorszervezet hatalmát meg nem szüntetjük minden jelenleg megszállt területén. Világszerte egyre hatékonyabb stratégiával, egyre fokozódó elkötelezettséggel és hozzáértéssel dolgozunk majd a barátainkkal e terrorista hálózatok kiirtásán, s mi magunk újabb, innovatív módokat keresünk majd arra, hogy egymás között jobban kommunikáljunk, megzavarjuk az ellenséget, s védelmezzük saját állampolgárainkat. Erről szólt a mai találkozó, s ez volt az egyik legjobb megbeszélés, amelyen külügyminiszterségem alatt részt vettem. Hiszek benne, hogy hatékonyak leszünk, amit természetesen a helyi eredményeken lehet majd lemérni.

Most pedig szívesen válaszolok néhány kérdésre. Hányan vagyunk…

MR KIRBY: Uram, csak néhány kérdésre van időnk. Az elsőt Nick Wadhams teszi fel a Bloombergtől.

KÉRDÉS: Miniszter úr, köszönöm. Éppen most beszélt az ISIL-ellenes koalíció egységéről, s mivel a NATO tulajdonképpen e koalíció mozgatórugója, hozzá tudna szólni Donald Trumpnak a NATO egységével kapcsolatos megjegyzéseihez, s hogy szerinte milyen pénzügyi következményekkel járna, ha az USA eleget tenne, vagy nem tenne eleget NATO kötelezettségvállalásainak?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nézze, már megmondtam s most is megmondom: nem szállok be az elnökjelöltek versengésébe. A törvény sem engedi, hogy állást foglaljak valamelyik elnökjelölt mellett vagy ellen. Nem veszek részt a belpolitikában. Ehelyett inkább újból elmondanám a NATO-val kapcsolatos amerikai állásfoglalást, mert azt akarom, hogy NATO partnereink tisztában legyenek a hozzáállásunkkal. Ez a kormány, mint 1949 óta mindegyik—demokrata és republikánus egyaránt—teljes mértékben elkötelezett a NATO szövetség és az 5. Cikkelybe foglalt biztonsági kötelezettségeink mellett, amely NATO tagságunk és partnerségeink megingathatatlan, szilárd alapköve. Utalnék rá, hogy minden NATO tagország egyúttal a Daesh-ellenes koalíció tagja is, és a 28 országból 22 ma képviseltette is itt magát.

Tehát munkánkhoz ennyire fontos a NATO, és szövetségeseinkkel karöltve Varsóban világossá tettük a néhány -, dehogy néhány, az egy héttel ezelőtti—csúcstalálkozón, hogy tovább fokozzuk a NATO-erők képességeit, készenlétét és reagálási készségét, hogy szembeszállhassunk minden esetleges veszéllyel, s újabb destabilizáló tevékenységgel. A NATO pedig ugyanolyan egységes, mint eddig bármikor. Az országok még emelik is a hozzájárulásuk összegét, mi magunk pedig fokozzuk előretolt jelenlétünket. Azt hiszem, mindenki úgy látja, hogy ez kihat országunk biztonságára is.

MR KIRBY: A következő kérdést Pierre Ghanem teszi fel az Al Arabiyától.

KÉRDÉS: Köszönöm. Nyilvánvaló, hogy a következő lépés Rakka lenne, és Moszul is. Mennyire bonyolult ez a kampány, a rezsim jelenléte, s az, hogy semmiféle átmenet nem mutatkozik Szíriában?  Mennyire reménykedik abban, hogy a szíriai események tekintetében egyetértésre juthatnak Oroszországgal?

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, a “reménykedés” a megfelelő szó. Nem mondhatom, hogy biztos vagyok benne, mert nagyon kemény kérdések várnak még megoldásra, de most is azt mondom, amit Moszkvában mondtam. Moszkvában haladást értünk el, és az utolsó két nap, amikor munkacsoportjaink már a moszkvai tárgyalásoktól várható eredményeken dolgoztak, építő jellegű volt. Tehát állhatatosan és körültekintően haladunk, anélkül, hogy nyilvánosan betarthatatlan ígéreteket tennénk, mert szerintem az embereket már eddig is eléggé frusztrálja, ami Szíriában történik. Tehát módszeresen haladunk. Ha mindenki megteszi, amire szerinte már képes, akkor talán változás állhat be abban, ami jelenleg Szíriában van.

Tehát ez a célunk, reménykedem benne, hogy el is érjük, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy jóhiszemű munkával megvalósíthassuk. De bármi, amit eddig tettünk, vagy ezután fogunk tenni, nem valakinek a puszta szaván alapul. Csak arra alapozhatunk, hogy fel tudunk állítani egy sor mérhető lépést, amit az ügy érdekében minden fél elfogad. S a bizonyság, mint mondtam, nem a szavakban, hanem a végeredményben mutatkozik meg—ha lesz.

MR KIRBY: Az utolsó kérdést ma Dave Clark teszi fel az AFP-től.

KÉRDÉS: Köszönöm szépen, miniszter úr. A szomszédos Törökországban kialakult zűrzavar hogyan érinti az ISIL-ellenes koalíció terveit? Továbbá a Líbiában és Jemenben mutatkozó problémák—Szírián és Irakon túl vannak más helyek is, ahol jelenleg politikai válság van. Ezeken a területeken is tudnak összehangolt támadásokat folytatni az ISIS ellen? S Irán szerepével kapcsolatban, amely mind Szíriában, mind Irakban támogatja a helyi erőket, Mr. Zariffal tudott-e ugyanúgy beszélni, mint a múlt héten Putyinnal tette?

És mivel épp Iránról kérdezem, tudna-e valamit mondani nekünk arról, hogy július 17-én letartóztattak egy amerikai állampolgárt, azt hiszem, egy bizonyos Robert Shahinit? A családja igen aggódik. Köszönöm, Uram.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: A végét nem hallottam. Egy amerikai állampolgárról kérdezett, és július 17-ről?

KÉRDÉS: (nem hallható tisztán) Állítólag letartóztatták Iránban.

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Igen.

KÉRDÉS: És a családja nagyon…

KERRY KÜLÜGYMINISZTER: Nos, erre nagyon gyorsan válaszolok. Jelenleg semmit sem tudok róla mondani.

A Törökországgal, Líbiával, Jemennel, valamint az összehangolás lehetőségeivel kapcsolatos kérdésekre hadd adjak igen pontos választ, mert ez nagyon fontos. A török külügyminiszter az országában történő események és a biztonsági értekezletek miatt nem lehetett ma itt, de küldött egy helyettest, aki igen komoly nyilatkozatot tett arra nézve, hogy mindezek nem befolyásolják Törökország ISIL-ellenes törekvéseit; Törökország továbbra is az ISIL-ellenes koalíció aktív és teljes értékű tagja és partnere marad; nem látnak okot arra, hogy a történtek következtében fennakadások legyenek. S mindezt egy török miniszter mondta, aki azért jött, hogy részt vegyen az értekezleten.

Jó néhány ülésre került sor az elmúlt napokban. Azt hiszem, Brüsszelben beszéltük meg a Jemennel, Líbiával, Szíriával és Irakkal kapcsolatos koordináció kérdéseit. Szót ejtettünk Ukrajnáról is, ahol szintén egy megoldásra váró problémán dolgozunk. Brüsszelben…nos, Brüsszel után két napig Londonban folytattunk számos tárgyalást e kezdeményezés, e kezdeményezések részeseivel, majd Szaud-Arábia helyettes trónörökösével és külügyminiszterével találkoztam, hogy Jemenről és a további lépésekről beszéljünk. Az egyiptomiakkal és az Emirátus-beliekkel is találkoztam Líbia ügyében, és azt hiszem, mindkét helyen konkrét lépéseket tudtunk lefektetni. Remélhetőleg az elkövetkező néhány nap során meg is tudjuk valósítani ezeket, hogy megerősítsük a líbiai Nemzeti Egységkormányt, és a továbbiakban a Daesh líbiai jelenlétére összpontosíthassunk. Néhány igen konkrét megállapodást is kötöttünk arról, hogy miként próbáljuk majd ezeket előmozdítani.

Hasonlóképpen újraindulnak a Jemennel kapcsolatos kuvaiti tárgyalások is. Olyan lépéseket sürgetünk, amelyekkel elkerülhetőek a Szaúd-Arábia és Jemen határán folyó csatározások, s különösen olyan lépések megtételét, amelyekkel megfelelő sorrendbe állíthatók a tárgyalások során holtpontra jutott intézkedések, hogy elmozdulhassanak onnan, s némileg felgyorsítva tovább lehessen haladni.

Ezeken az üléseken tehát tényleg párhuzamosan dolgozunk mindezeken a kérdéseken, hozzátenném, hogy többek között Oroszországban is. Jó sok időt, sőt, azt hiszem, az idő nagy részét a Szíria-portfólióval töltöttem, de hosszú beszélgetést folytattunk Ukrajnáról is, s arról, hogy a két félnek milyen felelőssége van abban, hogy továbblépjenek, és végre haladást érjenek el a minszki megállapodás terén. Azt hiszem, hogy a közeljövőben csaknem minden nap beszélni fogunk a kollégáinkkal, hogy megpróbáljunk előrelépést elérni egy olyan ügyben, amely elsőrendű fontosságú Obama elnök számára, s amelyben nagyon-nagyon sürgősen szeretne valami haladást látni.

Tehát a kérdésére az a válasz, hogy ezek a találkozók, az ilyen összejövetelek, mint a mai Daesh-ellenes megbeszélés, alkalmat adnak arra is, hogy a margójukon gondoskodhassunk róla, hogy kiváló együttműködéssel és a legkorszerűbb lehetőségek felhasználásával megpróbáljuk megoldani a többi válságot is. Ezek a válságok a maguk módján mind összefüggenek, és ezt mi tudjuk is. Bár a különböző helyeken nagyon egyedi tulajdonságokat mutatnak, eltérő a szereplők felállása, s az egymás iránti követeléseik is, de a Daesh—vagy Jemen esetében az al-Kaida—jelenléte összekapcsolja őket, továbbá az a közös probléma, hogy oly módon kell összehozniuk bonyolult szektás divíziókat, hogy abból megoldás szülessen. Azt hiszem, hogy tettünk némi előrelépést, legalábbis elméleti síkon, és most meg kell valósítanunk azt, amiben megállapodtunk.

MR KIRBY: Köszönöm mindenkinek. A mai sajtótájékoztató ezennel lezárult.

SECRETARY KERRY: Köszönöm mindannyiuknak, és értékelem. Köszönöm.

Forrás: Press Availability after the Counter-ISIL Ministerial Meeting | Remarks | John Kerry, Secretary of State | Dean Acheson Auditorium | Washington, DC | July 21, 2016


 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , , , , , , , , | Comments Off

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÜDVÖZLI AZ EGYENLŐ JOGOK KOALÍCIÓ MEGALAKULÁSÁT

Mark Toner helyettes szóvivő nyilatkozata| Washington, DC| 2016. július 19.

Büszkén csatlakozunk az Egyenlő Jogok Koalícióhoz (Equal Rights Coalition), amely a Globális LMBTI Emberi Jogok Konferenciáján jött létre a hét elején, az uruguayi Montevideóban azzal a céllal, hogy erősítsük a nemzetközi erőfeszítéseket a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogainak előmozdítása érdekében.

A Uruguay és Hollandia által alapított Koalíció erős alapot fog nyújtani a kormányoknak arra, hogy konszolidálják erőfeszítéseiket az emberi jogok biztosítása érdekében mindenki számára, a világ minden részén. A Koalíció lehetővé teszi a hasonlóan gondolkodó kormányok számára, hogy hatékonyabban működjenek együtt, megosszák a legjobban működő tapasztalataikat, és megbeszéljék a közös kihívásokat.

Az Egyesült Államok hisz abban, hogy együtt többet tudunk elérni az erőszak és diszkrimináció eltörlésében, illetve a mindenkit megillető egyenlőség elősegítésében. Ezen Koalíció elindítása tanúbizonysága annak, hogy az LMBTI-személyek emberi jogai világszerte fontosak a kormányok számára.

Az Egyesült Államok örömmel várja, hogy aktív szerepet töltsön be a Koalícióban, és csatlakozásra bátorítja a többi, hasonlóan gondolkodó kormányt.

A koalíció jelenlegi tagjai között szerepel Argentína, Ausztria, Belgium, Chile, Costa Rica, Csehország, Ecuador, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Honduras, Kanada, Mexikó, Montenegró, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc , Svédország, Szerbia, Szlovénia, Új-Zéland, Ukrajna és Uruguay.

Forrás: U.S. Welcomes Formation of Equal Rights Coalition

 

Posted in Foreign Policy | Tagged , , , | Comments Off